Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-21 / 16. szám

»Áldott az Isten és a ml Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmas­sága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által«. (X Pt 1, 3) VASÁRNAP. — »Ti pedig Izrael hegyei, íme én hozzá­tok hajlok és hozzátok fordu­lok, és megmivelnek és bevet­nek titeket«. (Ez 36, 9) Amint a gazdaember tavasszal mun­kába veszi földjét, s mindent megtesz érte, hogy teremjen, ugyanígy veszi munkába né­pét Isten is. Mindent megtesz népéért, értünk, hogy valóban hű népe legyünk. Ha kell, az ige esőjével táplálja lelkün­ket, de ha vadhajtások nőnek az életünkön, éles metszőkésé- vel lemetsz rólunk mindent, ami rúttá és haszontalanná teszi életünket. Ö az, aki gyakran elénk tárja az ige élénk tükrét, amely megmu­tatja bűneinket; de ő az, aki kész minket magához ismét visszafogadni. Csak éppen nem úgy, ahogy a nép várja és elképzeli. Isten megmutatja magát nekünk is akkor, amikor a golgotái ke­resztre mutat, s azt mondja: itt vagyok Isten Jézus Krisz­tusban mutatta meg magút számunkra, s az igében és a szentségekben találkozhatunk vele ma is. Megdöbbentő szembenézni a kereszttel, mert Istennel találjuk szemközt magunkat. De Isten mégis elénk állítja a keresztet, hogy színe előtt éljünk, s Neki szol­gáljunk életünk minden nap­ján. PÉNTEK. — »Embernek Fia! Minden beszédeimet, amelyeket szólok néked, vedd szívedbe és füleiddel halld meg.« (Ez 3, 10) Isten szinte naponként megszólít minket, de örök emberi tulajdonság bennünk, hogy nem figyelünk minden szavára; Ha Jő, szá­munkra kellemes Isten szava, figyelünk rá, de ha kemény szó hallatszik felénk, elfor­dulunk a kemény szótól. Is­ten figyelmeztet; minden sza­vát komolyan kell vennünk. A bűnbocsánat szavát éppen úgy, mint az ítélet hangját. Is­ten minden szava nekünk szól! Figyeljünk hát szüntele­nül! SZOMBAT. — »Azt mondja az Űr: biztosságba helyezem azt, aki arra vágyik.« (Zsolt 12, 6) Az ember szereti magát nyugalomban, biztonságban, békességben érezni. Isten mindent felkínál nekünk. Ö kezében hord minket, s raj­tunk keresztül a másik em­bert is. Mert ahogy Isten min­dent megad nekünk, ugyanígy kell nekünk is mindent meg­tennünk a másik emberért, hogy békében, biztonságban, szeretetben éljen. Legyünk Is­ten hű népévé s szolgáljuk a másik emberen keresztül Öt! Harkányi László A textusban Pál egy zsoltárt idéz. »Hittem, azért szóltam... a szabadulásért való poharat felemelem, és az Űrnak nevét hívom segítségül, az Űr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.« Ez a 116. zsoltár 10, 13, 14 verse. A legtöbb gyülekezetünkben ezen a vasárnapon állanak gyermekeink, if fáink az oltár elé, hogy először járuljanak az úrvacsorához. Fehérvasárnap az ősi neve ennek a napnak. A Krisztus kö­zösségébe először lépők fehér ruhája jelzi. 1. APÁK HITÉNEK MÉRLEGE EZ A NAP. Az ige ugyan évezredes távlatba állít s van valami lenyűgöző abban, hogy éled ezer esztendők homályából Dávid hite és bizonyságtétele. De ezt az örökölt hitet és bizonyságtételt nem lehet konfir­mációi csomagként átadni a mai fiataloknak. Ez az ige lehe­tetlenné tesz a mai fiatalok előtt minden lelkiismereti kény­szert, az ódon örölcségnek minden csomagolt átadását, tovább- származtatását. Hittem, azért szóltam — ez az élet aranyfe­dezetét kéri számon. Azokért a fiatalokért, akik ma az oltárok előtt állanak, az apák bizonyságtétele, hite felelős. Nem a nagy­apáké, és nem a dédapáké. Ennek a hitnek nem ódon illatnak kell lennie, hanem tavaszi friss levegőnek. 2. TESTÜNKBEN HORDOZZUK JÉZUS HALÁLÁT ... A szabadulásért való pohár, amit a zsoltár emleget, számunkra az úrvacsora pohara. Jézus megáldoztatásának nagy jele, ami elegyült velünk és bennünk. Titokzatos mélységű kép ez, amelyről bizony nehéz másként szólni, mint hittel. Belénk költözött Krisztus halálával és feltámadásával. Olyan kapun lépnek át ifjúink, s mi magunk is úrvacsoráról úrvacsorára, amely mögött titkok nyílnak: látható lesz Jézus élete az övéi­nek. gyülekezetének életében. Uram, láttasd meg magadat bennünk! 3. KRISZTUS SZÍNE ELÉ ÁLLÍT. Ezt az ige a feltámadás utánra ígéri, de ezen a megnyíló kapun az ö színe elé állásnak a fénye ömlik ránk. Közös vállalkozás a konfirmáció a gyüle­kezet ifjai és vénei számára: az ő színe elé állni s úgy élni az életet, hogy az mindig az ő színe előtt folyjék. Coram Deo — Isten színe előtt. Ez a keresztyén élet minőségi jelzője. Fehérvasárnap az időtlenség vasárnapja. Dávidtól az el­jövendő Krisztusig ível. De ez az ív tart most, amikor »átlép­tem a szoros kaput, de még előttem áll az út.« K. E. HÉTFŐ. — »Mostan azért, ha figyelmesen hallgattok sza­vamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyém az egész föld.« (2 Móz 19, 5) Isten elkötelezte népét, hogy szünte­lenül figyeljenek szavára. Ez az elkötelezés érvényes a szá­munkra is. Sokszor megyünk el Isten elől süket füllel és né­ma szívvel, fjedig Ö azt akar­ja, hogy állandóan figyeljünk Reá. Tárjuk ki szívünket Is­ten előtt, hogy valóban olyan népévé legyünk, amelyben kedvét leli. KEDD. — »Igazságban ítéli a gyöngéket és tökéletesség­ben bíráskodik a föld szegé­nyei felett.« (Ézs 11, 4) A bűnt mindig a büntetés követi, a súlyos bűn büntetése nem le­het más, mint halál. Isten azonban másként mér és más­képpen ítél. Az ítéletet Jézus Krisztus viselte el értünk, s az ö keresathalála új fejeze­tet nyitott Isten ítéletében is. Isten kész arra, hogy a gyön­géket felkarolja, hogy a bűnö­sek bűnét megbocsássa, ö kész arra, hogy minket is ma­gához emeljen és megújítson, hogy vezessen minket életünk minden napján. Fogjuk meg hálával vezető kezét és köves­sük öt engedelmesen. SZERDA. — »Nagy a mi Ultink és igen hatalmas, s böl­csességének nincsen határa.« (Zsolt 147, 5) Isten népe sok­szor elcsodálkozott Isten egy- egy cselekedetén. Ugyanígy érthetetlen volt a tanítványok számára Jézus Krisztusnak is néhány szava és cselekedete. Az ige azonban arra tanít minket, hogy ne megérteni akarjuk Isten munkáját, ha­nem higgyünk Benne, mint teremtő és megtartó Atyánk­ban. Ne boncolgassuk Jézus Krisztus váltságszerző munká­ját, hanem legyen bennünk is valósággá a Krisztus által szerzett új élet Emberileg sok mindent nehéz megérteni, «Je Isten útján csak a hit ve­zethet minket. — TEMPLOMOK tatarozását vál­lalja Pusztavári Attila építész, Bp. vm. Lujza út 38. Telefon: 338—255. — BUDÁN, Naphegyen kétszo­bás összkomfortos öröklakás el adó. Egyszobás. összkomfortos cserelakás szükséges központhoz CSÜTÖRTÖK. — »Hadd is­merje meg népem az én ne­vemet ama napon! Hogy én vagyok, aki mondom: Íme, itt vagyok!« (Ézs 52, 6) Isten megmutatja magát népének. — KÉT KI AT A*. könyvtáros lány komfortos albérletet keres. «-Otthont keresők«« jeligére a ki­adóba, vagy telefonon, naponta 2—5 óráig 204—840 számon. közel. Telefon: 359—284. — HARMONIUM javítása, hibás felújítása garanciával. Fizetési könnyítéssel. Vidékre utazom. Pokorny Karoly Újpest, Rózsa n. 58. — Húsvét után az 1. vasár­napon az oitárterílő színe: fe­hér. A vasárnap délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: Jn 5, 24—25; az igehirdetés alapigá- je: 2 Kor 4, 10—14. A délutá­ni istentisztelet alapigéje sza­bad textus. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Április 28-án, vasárnap reg­gel fél 8 órakor evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullám­hosszán. — NÓGRÁD. D. Dr. Ottlylc Ernő püspök, az Északi Evan­gélikus Egyházkerület püspö­ke április 21-én meglátogatja a gyülekezetei és igehirdetés­sel szolgál. — IPOLYVECE. D. Dr. Ott- lyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke április 21-én, meglá­togatja a gyülekezetét és a gyülekezethez tartozó Oroszi filiát. Mindkét helyen igehir­detéssel szolgál. «- A PESTI EGYHÁZME­GYE lelkészei az újpesti gyü­lekezet vendégszeretetét él­vezve tartották meg húsvét előtti munkaközösségi ülésü­ket. amelyen Benczúr László, Békés József, Blatniczky Jenő és Virágh Gyula szolgáltak. — A NYUGAT—BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége március 12-én Orosházán tartotta ülését. Áhí­tatot Huszák József, előadást Hegedűs Lajos és Zátonyi Pál tartott. — FASOR. A virágvasár­napi istentiszteleten ünnepé­lyesen köszöntötték D. Koren Emil esperest abból az alka­lomból, hogy tíz éve szolgál a fasori gyülekezetben. A tíz esztendős szolgálatot Bán Gá­bor másodfelügyelő méltatta meleg szavakkal. — A PALÓCFÖLD című irodalmi, művészeti, művelő­dési folyóirat ez évi első száma közli Szabó József ny. püspök, balassagyarmati lelkész tanul­mányát »Arany javításai az ember tragédiájában« címen. — SIKLÓS. A gyülekezet­ben Vértessy Rudolf bábony- megyeri lelkész tartott áhítat­sorozatot. — SZARVAS-ÓTEPLOM. A gyülekezet szeretetvendégsé- gén Bártfal Lajos mezőtúri es­peres tartott előadást a ke­resztyén örömről. — SZARV AS-ÜJTEMP- LOM. Egyházunk kántorkép­zésének szolgálatát ismertette a gyülekezet szeretetvendégsé- gén Kiss János, a fóti Kántor­képző Intézet vezetője. — IHAROSBERÉNY. Böjti előadásokat tartott a gyüleke­zetben és két filiájában, Po- gányszantpéteren és Iharos­ban, Vető Béla veszprémi lel­kész. — CSANÄDAPÄCA. Ko­moly Sámuel makói lelkész tartott előadást a gyülekezet szeretetvendégségén »Felelős­ség egymásért« címen. — ALBERTI. A gyülekezet­ben a böjtben istentisztelete­ket tartott D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, Káposzta Lajos buda­vári segédlelkész, Bohus Imre fóti lelkész és Cselovszky Fe­renc bényei lelkész. — MAKÓ. Böjti szeretet- vendégségen Koppány János tótkomlósi lelkész hirdette az igét. — KISTARCSA. Az özvegy Papnék Otthonában a böjtben Torda Gyula domonyi, Keve Lajos ikladi, Kiszely Sándor csővári, Medvey Mátyás gal- gagyörki és Maróti János acsai lelkészek végeztek ige- hirdetési szolgálatot — CSÖVÄR. A böjtben minden héten egy alkalommal esti istentisztelet volt, melye­ken Jávor Pál ceglédi, Hafen- scher Károly budapesti, Szabó István ősagárdi és Bencze Im­re budapesti lelkészek szolgál­tak. A gyülekezet filiájában, Pencen szintén voltak böjti is­tentiszteletek. — KELENFÖLD. A gyüle­kezet böjti szeretetvendégsé­gén D. Koren Emil esperes tartott előadást egyházunk szórványkérdéseiről. — ÖBUDA. A gyülekezet­ben április 21-én délután 6 órai kezdettel előadásra kerül J. S. Bach János passiója. Ve­zényel Kistétényi Melinda fő­iskolai tanár. — ASZÓD. Baranyai Tamás zuglói segédlelkész böjti esti istentiszteleteket tartott a gyü­lekezetben. — budapest-rAkóczi ÜT Baranyai Tamás s. lelkész tartott előadást a keresztyén reménységről ezen a címen: »Ami még hátra van.« — NAGYTARCSA. A gyü­lekezet szeretetvendégségén Roszik Mihály alberti lelkész tartott előadást finnországi útjáról. Ez alkalommal a gyü­lekezet megközelítőleg mástél ezer forintot adományozott az alberti szeretetotthon javára. Schöpflin Aladár kritikai tanulmányainak meg­jelentetésével kapcsolatban fi­gyelemreméltó nagy cikket ol­vasunk a »Kortárs« ez évi má­sodik számában. Az egykori pozsonyi teológus, aki az iro­dalom szolgálatára tért hűsé­gesen és haladó szemlélettel, külső megjelenésében mindig egy kissé »papos« maradt Most, amikor kritikai gyűjte­ményét újra megszólaltatják, úgy áll előttünk, mint a pozso­nyi teológián magába szívott haladó szellem reprezentánsa. Mi, öregebb nemzedék, őt sze­mélyesen ismerhettük s öröm feljegyezni a mai egyháziak számára, hogy nem távolodott el annak a kaptárnak a szel­lemétől, amelyet egyházunk­ban ismert meg. Számunkra emlékezetes marad egy teoló­gusról írott színdarabja: »Vége a szép nyárnak«. Ö a fősze­replője. Kedves emlékezet a pozsonyi múltra. G. L. Istentiszteleti rend Budapesten, 1968. április 21-én Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor, de. 11. (Konf. úrv) Dr. Ké­kén András — Hafensclier Károly, du. 5. Dr. Kékén András, du. 6. Szeretetvendégség: Hafenscher Károly, Fasor de. fél 10. Bízik László, de. 11. (konf.) D. Koren Emil. du. 6. D Koren Emil. Dózsa György út de fél 10. Sülé Károly. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. de. ll. (konf.) Dr. Rédey Pál, du. 6. Bándi Sán­dor. Kőbánya de. 10. (konf.) Veö- reös Imre, du. 5. Szeretetvendég­ség: Veöreös Imre, Utász u. de. 9. Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. !1. Ernst Eberhard és Ellas Berge. Gyarmat u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Fóti út de. ll. Váci út de. 8. Frangepán u. de. fél 10. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet CSALÁDI HÍREK — HÁZASSÁGKÖTÉS. Csa­ba A. Kur. (Warren, Ohio) és Ruzicska Márta április 18-án a Deák téri templomban há­zasságot kötöttek. Az esketési szertartást a mennyasszony édesapja, Ruzicska László vé­gezte, — SZÜLETÉSNAP. Berecz Gábor volt nemeskéri lelkész március 15-én ünnepelte 91. születésnapját. A Beleden (Sopron megye) élő nyugalma­zott lelkészt sokan keresték fel jókívánságaikkal, többek között volt nemeskéri hívei­nek több tagja is. — SZÜLETÉS. Péter Jenő fancsali lelkészéknek március 14-én gyermekük született, ne­ve: Judit. de. 10. Virágh Gyula. Soroksár- Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 2- Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél ll, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Ká­poszta Lajos, de. 11. (úrv) Káposz­ta Lajos, du. 6. Orgona hangver­seny. Torockó tér de. fél 9. Vára- dy Lajos. Óbuda de. 10. (konf.) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Csengődy László, de 11 (konf.) Csengődy László, du. fél 7. Rutt- kay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld, de. 8. Bencze Imre, de. 11. (konf.) Bencze Imre. du. €. Dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. Dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9. Visontay Róbert, Budafok de. 11. Visontai Róbert, Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. 11. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68,1015 A 100 éves Athenaeum Nyomda rotációs magasnyomása, Budapest Felelős vezető: Soproni Béla igazgató En Uram és én Istenem Ez a föld látta a esodát! A hegyek, o lankák, a folyók és a tenger néma megilletődéssel vál­tak az örökkévalóság küszöbévé. Üj korszak kezdetei lettek, mert a Feltámadott saruja érintette. E röpke sorok most elkísérnek ben­nünket azokra a helyekre, amelyeken járt a Feltámadott. Szívjuk magunkba a mámoros tavasz illatát, pásztázzon végig tekintetünk e darabka földön, s ha hangját halljuk az evan­géliumok lapjairól, az Ige újra testté lesz. Lát­juk majd Jeruzsálemben, a városban, amely porig alázta, a tenger mellett, melynek hullá­mait a riadt tanítványok szemeláttára megza­bolázta, országúton Emmaus felé és minde­nütt, ahol, mint jó Pásztor az elszéledt juho­kat egybetereli. S egy hang a távoli, ködös múltból átszivárog: »oldd le sarudat, a hely. melyen állasz, szent föld!« Ez a vidék mindenek között a legelhagyatot- tabb, a leg szomorúbb. Sivár, karsztos, olyan, mint egy kisebzett rabszolga háta. Félelmetes. A vesztőhely a temető tőszomszédságában van. A karcsú ciprusfák felkiáltójelei csöndre intenek, a tamariszkusz cserjék poros levelei a halálról suttognak. Minden az enyészetről és elmúlásról beszél. Itt történt a megfeszítés és arrébb, néhány lépéssel a temetés. Jeruzsálem északnyugati falának tövében vagyunk. De itt. nem messze a Golgothától van a kert is, ahol a felkelő nap sugarainál hallotta a magdalai asszony saját nevét mondani; «-Mária«. S a hang, a név, a hét első napjának hajnalán húsvétot jelentett. A hajnali szellő elvitte a: émelyítő, édeskés temető szagot. (Jv 20. 16) Tíz percnyire volt az út a temetőtől a város­kapuig. De az asszonyok, akik lihegve futottak annak hírével, hogy Jézus nincs a sírban, ha­marabb tették meg. Dombra föl, dombról le bukdácsoltak, amikor a Feltámadott eléjük állt és ezt mondta: «Ne féljetek!« Egyszerre fényárban úszott a világ. A szürke, ormótlan városfalak a fényben majd, hogy felemelked­tek. (Mt 28, 9) Emmaus a Joppe-i országút mellett fekszil. Régi hadiút ez, a tengerparti Cezáreából is er re kell Jeruzsálembe jönni. Maga Emmán' Joppe és Jeruzsálem között éppen félúton var: 25—30 km-re Jeruzsálemtől, szelíd lankák oi dalán, mert a hegyek Jeruzsálemnél a legma ciasabbak, meghaladják a 800 métert. Óvatosa kerülgeti az út a meredek részeket. A terme szét mindenkor kijelöli a halandók útját, ll bandukolt tele szomorúsággal két vándor, s a délutáni órákban csatlakozott hozzájuk egy harmadik. Beszélgettek. S miközben elmara­doztak a hegyek, a tenger irányában leszállt a nap. Az utolsó sugaraknál érték el a falu, Em maus határát. Ezen a vidéken hirtelen sötété dik. A vándorok fáradtak és csüggedtek vol tak. Aki megosztotta velük az út fáradalmát, tovább akart menni. De ők kérlelték: «Marad ' velünk mert beestvéledett.« A Feltámadotta: kérlelték. (Lk 24, 13—29) Jeruzsálem, a bűnös város még nem sejtet­te, hogy falai között jár-kel a Megfeszített: Gyűlölete is alig lohadt le. Ezt érzik a tétova tanítványok. Ezer gondolat méhe rajzik agyuk­ban, s nem tudják, ösztönükre, vagy a szivük­re hallgassanak. Rémhírek osonnak a szűk si­kátorok között és hatalmas félelem reszketi be egy ismerős hajlékba a tízet. Egyedül Simon mondhatja: «Láttam az Urat«, de a szorongó ész kapitulál, a többiek riadalma elbizonyta­lanítja őt. Pedig húsvét van! S ekkor ott áll előttük Jézus és enni kér. (Lk 24, 36—43) Tamás hiányzott éppen. Nyolc nap múlva, miközben a tíz bizonygatása ellenére sem hitt. 'íjra eléjük állt Jézus, odatartotta sebeit. Ta­más ekkor mondta el az első hitvallást: »Én Uram és én Istenem!« (Jn 20, 28) Messze északra Jeruzsálemtől, mintegy 160 km-re van a Genezáreth tava, vagy ahogyan a ép mondja, a Galileai-tenger. Egy falat víz ■sv.pán akkora, mint a mi Velencei tavunk. He­gyek veszik közre, ott piheg azok ölén. De oly­kor, mint rakoncátlan gyermek, dühödten hánykódik. Ha derült az idő, a Hermon hó- födte csúcsa tükröződik vizén. A parton kör­be apró halászfalvak — innen való a tanítvá­nyok egy része —, de akadnak újonnan épült Városkák, mint pl. Tibériás. A szép, idilli táj, enyhe éghajlat csábítja a külföldieket is. Le­telepszenek, s tanúivá válnak a szent esemé­nyeknek. Ide. a tóhoz és a régi mesterséghez szivárognak vissza néhányon a tanítványok közül. Talán Péter maga volt a csábító, vág derengett benne valami abból, amit Mária mondott, hogy «előttük megy Galüeába.« De a halászokat egykor így hívta el: »Mostantól embereket fogtok«, s ez az elhívás sokkal ko­molyabb volt, minthogy elboríthatná ama pénteki kudarc. S a Pásztor még egyszer vé­gigjárja ezt az utat. A. tenger újra megaláz­kodva hunyászkodik lábainál, parancsára ontja a halat, s aki a természet Ura, Pétertől ezt kérdezi: «Szeretsz-e engem?« (Jn 21 1—17) Örömben, boldogságban kergették egymást a napok. Az élet újra gondtalan volt, hiszen most már bizonyos, hogy él, feltámadott az Úr. A nap szikrázó fénye messze kergette a sötétséget, a szorongató árnyakat. Élni, élni, tenni és alkotni valamit! Az akarat íján fe­szült a húr. Jézus titokzatos valósága ösztö­kélte őket. Az óhaj, hogy a »hegyre gyülekez­zenek«, parancs volt számukra. Hogy Galilea hegyei közül melyikre, nem tudjuk. Hiszen csupa hegyből áll a vidék. De ha nagyon mé­lyen hallgatunk, talán valamelyik még vissz­hangozza az igéket: »Elmenvén, tegyetek ta­nítvánnyá minden népet.« (Mt 28,19) S majd eljöttek újra délre. A szenvedés vá­rosába. Együtt voltak már mindazok, akik el- széledtek. Együtt mentek át a Kedron völ­gyén, a hatalmas kanyonon. Az út az Olajfák hegyén a Getsemáné mellett vezetett el. Be- thánián is túl mentek. Megint föl egy hegyre, ahol már nem voltak gyümölcsfák, ahová már ritkán jártak földművelő emberek. Itt áldot­ta meg őket utoljára a Feltámadott és itt vál­tak el útjaik. (Lk 24 50—51) A húsvéti evangélium végigvezetett ben- 'linket a helyeken, ahol a Feltámadott járt. Eveztedek távolából is hirdetik e helyek * Feltámadott jelenlétét. Dr. Rédey Pál Hittem, azért szóltam... 8 Kor 4,10—14

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom