Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-04-07 / 14. szám
KfttrtWm BBBMENTKSfT VE BP Tt ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXXTII. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 1968. április 1. Ara: Z.— Forint Böjt útján: az Ember A hallgató Jézus A szenvedéstörténetben egyik legtitokzatosabb mozzanat az, amikor a Pilátus előtt álló, a főpapoktól vádolt Jézus nem felel a kérdésekre. Így írja le ezt Máté: -És mikor vádolták őt a főpapok és a vének, semmit sem felelt«. Majd egy későbbi versben ugyanez így ismétlődik: -És nem felelt nékik egyetlen szóra sem, úgy, hogy a helytartó igen elcsodálkozott«. Előzőleg arról faggatja Pilátus Jézust: -Te vagy-e a zsidók királya?« Erre Jézus igenlő választ ad, de amikor a főpapok tovább kérdezgetik, nem ad feleletet. Vajon miért hallgatott Jézus? Talán olyan kérdéseket kapott, amelyre nem tudott felelni? Sarokba szorították? Feleletadásával nem akarta tovább ingerelni a dühödten kérdező főpapokat és véneket? Vagy feladta a küzdelmet és olyan reménytelennek látta a helyzetét, hogy már semmi kilátást nem látott a maga mentésére? Nyilvánvalóan egyik esetről sem volt szó ezek közül! Egészen másról volt szó! Jézusnak a -hallgatása« elsősorban arra mutat, hogy ö az Ézsaiás próféta által is megjövendölt Szolga, Isten Szolgája, akiről Ézsaiás azt mondotta: -Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint Bárány, mely mészárszékre vitetik és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt és szá ját nem nyitotta meg«. Az a Jézus áll Pilátus és a főpapok előtt, aki vállalta a küldetést, magára vette a világ bűneit és felvitte a golgotái keresztre. Ezzel a hallgatással azonban Jézus nem -szerepet játszik«, nem egyszerűen -utánozza« az ézsaiósi -bárány-képet«, hanem fordítva: a küldetését tudatosan vállaló Jézus magatartása jelzi, hogy Ézsaiás évszázadokkal előbb Isten Szentlelkétől megvilágositva látta meg a világ bűnét magára vállaló Krisztust. A hallgató Jézus: a megígért Messiás, a mi Megváltónk! De még más is van Jézus hallgatása mögött. Egy pillanatig sem teszi kétségessé, hogy Ö a -zsidók királya«, de amint látja, hogy a gyűlölet tüzétől égő főpapi szemek merednek rá, világosan látja, hogy az Ö -titkát«, az Ö küldetését, nem tudják »felfogni« ezek az emberek. Nem akarja -kincsét a disznók elé dobni«, inkább hallgat. Ügy látta, hogy az ö személyének titka nem hozzáférhető az -el-nem-hivottak« számára. Az ószövetség népe olyan sokszor kapott próféciát, örömhírt és megtérésre hívó szót Istentől, ugyanakkor ez a nép olyan sokszor keményeden meg Isten megtérésre hívó szavával szemben, hogy most bekövetkezett rajtuk az, amit Ézsaiás- ra hivatkozva János evangélista így ír: -Azért nem hihetnek, mert megvakította az 6 szemeiket és megkeményítette az 6 szívüket, hogy szemeikkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek«. Jézus hallgatása ítélet a gyűlölködő főpapok hitetlensége felett. A legkeményebb büntetés az, amikor a már százszor megszólított és a meghívást százszor visszautasított ember számára elhallgat Krisztus! És ezután nincs több -szó« és nincs megszólítás! Jézus hallgatása azt is jelenti, hogy lehullanak róla az igazságtalan vádak. Nem tartja szükségesnek, hogy védekezzék. Nem menti magát. Ügy esnek rá a vádak, mint a kövek, dele is hullanak róla. Egy igaz Ember áll Pilátus előtt és a főpapok gyűrűjében és úgy nő föléjük tisztaságában és igazságában, mint a Himalája a vakond-túrások fölé. Ez a hallgatás leplezi az ítélet teljes igazságtalanságát. Ez egyben azt is jelenti, hogy a megvádolt Jézus vádolóvá lesz. És ez így van minden időben. őt nem lehet a vádlottak padjára ültetnem, mert mihelyt ezt megteszem én leszek vádlottá! Mindig akadnak keresztyén emberek, akik a maguk helyzetét, megvádoltságukat szeretik összehasonlítgatni Jézus helyzetével és a maguk -hallgatását« Jézus hallgatásával. A vélt igazságokból eredő -hallgatást« azonban sohasem szentesíti Jézus hallgatása, Aki valóban -szent, tiszta és ártatlan« volt. A -magunk igazságának« útján sohasem tetszeleghetünk magunknak abban a pózban, hogy mi -föléje növünk« a bennünket ért vádaknak és azok leperegnek rólunk, nem érnek föl hozzánk. Jézus hallgatása bennünket nem a -saját igazságainkra«, hanem a bűneinkre emlékeztetnek! Jézus hallgatása ugyanis élessé teszi szemünket minden emberi igazságtalansággal szemben. Az Ö hallgatása kiáltás a -néma milliók«-kal szemben fennálló igazságtalanságok ellen! Jézus hallgatása figyelmeztet bennünket arra, hogy az emberiség nagy családjának millió és millió olyan tagja van, aki éhen hal, akinek nincs otthona, akit üldöznek azért, mert bőrének színe fekete, akit -elhallgattatnak« azért, mert egy igazságosabb társadalmi rendért, a földi javak igazságosabb elosztásáért, az emberi méltóság megbecsüléséért, nagyobb darab kenyérért küzd. Jézus hallgatása vád minden embertelenség, jogtalanság ellen. Ez a hallgatás szembe fordít bennünket önmagunkkal és hangosan kérdi, hogy megtettünk-e mindent azért, hogy ezen a földön szűnjék a gazdagok kiváltsága a szegényekkel szemben, a jóllakottak felelőtlensége az éhezőkkel szemben. A nyugati egyházak bizonyos körei szeretik föltüntetni a tőlük Keletre eső egyházakat úgy, mint -hallgató egyházak«-at. Ezt a nekünk szánt szerepet azonban semmiképpen nem vállaljuk. A mi egyházaink beszélő egyházak! Isten törvényét és evangéliumát szabadon hirdető egyházak! Kívánjuk, hogy a nyugati egyházak is legalább ennyire beszélő egyházak legyenek, akkor is, amikor társadalmi igazságosságról és az emberiség békéjéről van szó! D. Káldy Zoltán GERMANOS PÁTRIÁKKÁ LONDONBAN A canterburyi érsek vendégeként júniusban Londonba várják a szerb ortodox egyház fejét, Germanos pátriárkát. Germanos a canterburyi érsek 1966. májusi belgrádi látogatását viszonozza. A két egyházfő a két egyházat kölcsönösen érdeklő problémákat tárgyai meg és részt vesz egy új templom felszentelésén Birminghamben. ÜNNEPI KÖSZÖNTŐ Nézem a fiaimat s azon gondolkodom, vajon van-e igaz képzetük arról, hogy mit is ünnepiünk április 4-én, felszabadulás ünnepén. Az embereket nézem az utcán s akaratlanul is két generációt lótok éles választóvonallal: akiknek az arcvonásaiban, a szemük fényében ott bujkál a negyedszázados emlék, — s akiik azóta cseperedtek emberré. Az előbbiek arra tanúk, hogy miből szabadultunk fel, az utóbbiak egyértelműen azt élik meg, hogy mire. A nap, amihez kötjük az emléket, súlyos háttérből emelkedik ki. A fiainknak már nincs arról képzetük, mi volt az, amikor a budai utcán heverő fagyott lótetemekből kanyarítot- tuk ki és félve tároltuk a húsadagunkat, s csak az út közepén mertünk járni, mert a járdán a romfalak omló téglái s lengő ereszek veszélyeztettek. . Azok a gyermekek is, akiket sok tucatszám összegyűjtöttünk akkor, — egy gyermekmentő akciónál voltam — úgy lengtek bizonytalanul a világban, mint fent a tetőkön a leszakadt ereszek. Politikai okokból bujdok- lók gyermekei voltak, vagy olyanok, akiknek szüleit leA húsvéti igeszolgálatokról A gyülekezetek lelkészeihez küldött húsvét előtti körlevélben a hivatalos rendelkezések mellett D. Dr. Káldy Zoltán püspök a következőket írja: »Máskor is kötelezve vagyunk arra, hogy Isten Igéjét tisztán és igazán hirdessük, most azonban az előttünk álló ünnepekben ez a kötelezettség még hangsúlyosabb. A golgotái kereszt titkát és a húsvét örömét kell igehirdetéseink révén az igehallgató gyülekezet szívéhez közel vinni. Eszközöknek kell lennünk arra, hogy igehirdetéseinken keresztül maga a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus szólíthassa meg a gyülekezetét, s ajándékozhassa meg bűnbocsánattal, élettel és üdvöséggel. Igehirdetéseinkre való készülésnél gondoljunk arra, hogy a mai gyülekezeti tagoknak más a gondolkodási módjuk, problémájuk és mások a kétségeik is, mint a régebbi nemzedéknek. Ezért olyan igét prédikáljunk, amely a mai embert ragadja meg, oldja meg problémáit és ejti rabul Jézus Krisztus számára. Hagyjunk fel az olyan prédikációkkal, amelyek egyszerűen parafrázisai a textusnak, de olyanokkal is, amelyeket teletűzdelünk édes-bús történe- tecskékkel, naivitásokkal. E helyett szembesítsük az igét azokkal a problémákkal és azzal a szituációval, amelyekkel küszködik a mai ember és amelyekben benne él egész valójával. Azt se felejtsük el, hogy a feltámadott Jézus Krisztus nemcsak a belső lelki körben akar az embereknek megoldást adni, hanem életük minden területén is. Ne feledkezzünk el az emberiség nagy családjának égető problémáiról sem éppen húsvét ünnepén, mert Jézus Krisztus nemcsak a lelki halált győzte le, hanem a testi életért is meghalt és feltámadott. Áldott húsvéti ünnepeket kívánok minden munkatársamnak, presbitériumnak és gyülekezetnek!« IMÁDKOZZUNK Urunk, egyszer harsogott ünneplés körülötted, egyszer hullott eléd hódolat jeleként pálmaág és levetett ruha, de akkor is alázatos maradtál. Téged ünnepeltek, Te maradtál az ajándékozó: hitre akartad népedet segíteni. Hadd tanuljuk meg Tőled, Urunk, hogy a testvér mindig megelőz minket, a másokért való szolgálat a magunk ügye. Szabadíts fel olyan alázatra, amely mindig kész a dicsőség kívánsága ellen hadakozni és derűs örömmel követni Téged az áldozat útján is. Ámen. /lilikre hallgatnunk kell relelósek mindenkiért. A technikai haladás csakúgy, mint az emberiség mai helyzete a keresztyénség zászlaja alatt jött létre. A „fehér” és „keresztyén” az ázsiaiak és afrikaiak szemében egyet jelent. Kettős bűnteher nehezedik reánk őseink után. Valamit jóvá kell tennünk helyettük, ök uralkodni akartak és közben elmulasztották azt a lehetőséget és megfeledkeztek arról a kötelességükről, hogy szolgálatukkal és segítségükkel egy jobb világot teremtsenek meg számunkra. Emiatt nincs hitele ma a mi szavunknak és nem hallgatnak rá az emberek... (A keresztyén- ségnek azt kell ma bebizonyítania, hogy) keresztyénnek lenni ma szolgálatot és segítséget jelent és az a célja és értelme, hogy napjaink egy emberiségében halálos komolysággal és elszántan az emberért kell történnie mindennek, az egyes emberért és vele együtt minden emberért, a sárgákért és a barnákért csakúgy, mint a feketékért, és fehérekért, akiknek azért vagyunk mindig és minden helyzetben segítségükre, mert Isten akarja ezt! Niemöller Márton plombáit vagonokban indítottak nyugatra. Naponta egyszer tudtunk csak egy tányér meleg ételt adni nekik — szójabablevest, vagy zsizsikes szárazborsót — s naphosszat azért játszottunk velük zajos játékokat, hogy feledjék, milyen éhesek. Emlékszem, hogyan ült ki játék közben egyszer a döbbent, elrévedő némaság a vá- nyadt gyermekarcokra, amikor az egyik megszólalt: „mikor ettél vajaskenyeret?” Nekem azóta azok az arcok a mérce és a jelkép. Nyomában nő igazán naggyá mindaz, ami ma körülvesz, s ami oly szervesein fejlődik együtt velünk s a fiainkkal: a játszóterek, az iskolák, a Duna-parton gyermekkocsit toló fiatal pár, a Múzeum-lépcsőn tanuló diákok, az új lakótelepek, falvakon az új családi házak hosszú sorai, a gyárak és az új városok, erőművek és kígyózó mű- utak, rendelőintézetek és üdülők, modem kultúrházak s öregotthonok az egykori kastélyokban, színházak, hangversenyek s az új könyvek légiói, templomok és új paplakok, a fürdők, a földgáz, az olajvezeték s az áruházak, az aluljárók, a csuklós buszok s a presszó a Budapest Szálló gigantikus hengerének tetején, a traktorok a földeken s a hűtőszekrény az otthonokban s ez az egész egyre egységesebb roppant társadalmi akarás, benne a fiatalság, minden újszerű problémájával és más- voltávail, mint mi vagyunk, de amit szeretek és örömmel nézek, mert nem ismerik ezt a huszonhárom év előtti kérdést: „mikor ettél vajaskenyeret?” Szeretjük és féltjük, amire felszabadultunk. Megéltük — és nem nyom nélkül —, hogy huszonhárom év alatt századokat léptünk, s büszkék vagyunk, hogy ennek a kornak lehetünk formálói és tanúi egyaránt. Egyszerre érezzük magunkat nagyon véneknek, mert saját gyermekkorunk messzi történelmi múlttá távolodott, — és örök ifjaknak, mert újra szülnek a naponta tüzelő új problémák és új feladatok. Távolivá lett az alig-múltunk s közelivé a messzi jövendőnk. Vonzása van a holnapnak, mint a tavaszi hajnalnak. Felszabadultunk. Egy napra rögzítjük ünnepként mindezt, április 4-ne, elsőnek a huszonhárom év előttire. De a lelkekben ez nem stagnáló dátum, hanem folyamat. Érlelő, izmosodó, napon- ta-való folyamat. Tudjuk, hogy másutt is épülnek országok, alakulnak a társadalmak, mégis tudjuk, hogy így sehol. Mert itt mi tudjuk, hogy honnan jöttünk s mivé lettünk. Ebben a folyamatban látjuk egyházunk útját is. Halát adunk Istennek azért az érlelődéiért, keresésért, belső vívódásokért, útra-találásért, amin átvitt az esztendők során. Isten helyet mutatott népének az új társadalomban is s minket az a belső öröm feszít, hogy szolgálhatunk. Romok közül kihívott nép vagyunk s Isten az evangélium, a szeretet erejével indít naponta a jóra, testvérkezek megtalálására és összefogására, — a jövendőre. D. Koren Emil Országos esperesi értekezlet Szerdán, március 27-én egész napos értekezletre gyűltek ösz- sze Budapesten az eseperesek. A tanácskozást D. Káldy Zoltán és D. Dr. Ottlyk Ernő püspökök vezették s az espereseken kívül részt vettek azon Dr. Pröhle Károly dékán és Karner Ágoston országos főtitkár is. Bevezető áhítatot Ottlyk püspök tartott a nagy halfogás története alapján, majd egyházközi és nemzetközi kapcsolataink címen Káldy püspök tartott előadást. Rámutatott arra a nagy keresztyén felelősségre, amit az egyházak hordoznak világszerte abban a feszült politikai légkörben, amit az imperializmus okoz Vietnamtól Izraelig agresszív magatartásával és lázító törekvéseivel. A keresztyén felelősség felismerése hatja át egyházunkat, amikor gondos felkészüléssel és cselekvő tevékenységgel veszünk részt a Prágai Keresztyén Békekonferencia munkájában, ezért találtuk meg helyünket a Hazafias Népfront közösségében is és ezért emeljük fel szavunkat a magyarországi protestáns egyházak ökumenikus közösségében a vietnami agresszió ellen s lépünk a segítés útjára a vietnami demokratikus erők támogatásában. A püspök a továbbiakban vázolta egyházunk közeli külügyi eseményeit s rámutatott azok közül konkrét feladatainkra Az egyházmegyei közgyűlések előkészítése érdekében Ottlyk püspök ismertette azokat az elvi kérdéseket, amelyek az esperesek előtt állnak a közgyűlések jó lebonyolítása és eredményes munkája érdekében. Különösen is rámutatott arra a belső egységre, amely egyházunkban örvendetesen kiépült s amely a jó szolgálatnak méltó kerete. A Lelkészi Munkaközösségek tervezett országos konferenciáidnak témáiról, kialakult kérdéseiről, és lebonyolításának lehetőségeiről is Ottlyk püspök számolt be. Az egyházi nyugdíjügyek kérdéseiről Karner Ágoston főtitkár és Péter Lajos országos pénztáros számoltak be, ismertetve annak a bizottságnak javaslatait, amelyet az országos presbitérium küldött ki e kérdéskör megvizsgálására és javaslattételre. A javaslatok felett az esperesi értekezlet hosszan és mélyrehatóan tárgyalt. Végül a legutóbbi eseperesl gyűlés által kiküldött munka- csoportok számoltak be végzett munkájukról a Központi Alap, a lelkészi utánpótlás és a gyülekezetek demográfiai formálódása kérdéseiben. JUSTINIAN PÁTRIÁRKA nyugatnémetorszAgba készül A romániai ortoűox egyházfő, Justinian pátriárka május hónapban a Német Szövetségi Köztársaságba utazik, ahol vezető katolikus és protestám szeméüyekkel óhaj tárgyalásokat folytatni. «
