Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-02-18 / 7. szám

6 a mi Istenünk, mi pedig az ö legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát. (Zsolt 95, 7) VASÁRNAP. — »Jób ezt mondta az Úrnak: Imé én parányi vagyok, mit feleljek Néked? Kezemet szájamra te­szem.« (Jób 39, 37) Isten mér­hetetlenül nagy világában csupán porszem az ember. Ki tudna szembeszállni, perelni az élő Istennel? A mi egyetlen lehetséges magatartásunk a hatalmas Isten előtt csak a mélységes alázat lehet. Jó né- künk tudni, hogy Isten a ke- vélyeknek ellene áll, az alá­zatosnak pedig kegyelmet ad. Csak alázatos csendben talál­kozhatunk a teremtett világ Urával. HÉTFŐ. — »Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy élje­tek, és akkor veletek lesz az Űr, a Seregek Istene, amint mondjátok.« (Ámos 5, 14) Két utat adott elénk az Isten. Az áldás útját, ha jóra töreke­dünk és az átok útját, ha go­noszát művelünk. Nem bábo­kat teremtett, hanem öntuda­tos, személyes döntéssel ren­delkező embereket. A jót cse- lekedhetjük felszabadult szív­vel, mert Jézus bűntörlő ereje megadja a lehetőséget, hogy az ö akaratát, a szeretet nagy parancsolatát megvalósíthas­suk mindennapi életünkben. KEDD. — »Mint az Egyip­tom földjéről kijövetelednek idején, láttatok veled csodá­kat.« (Mik 7, 15) Az Úrnak hatalma van arra, hogy rend­kívüli módon mutassa meg hatalmát és erejét az ő népé­nek. Legnagyobb csodája az emberré lett Jézus Krisztus. Értünk szenvedett és halt meg a kereszten, hogy bűneinkből megszabadítson. Azért táma­dott fel, hogy új életben jár­hassunk. Ez a mi keresztyén hitünk nagy csodája. Áldjuk őt a bűnbocsánatért és új éle­tünk lehetőségéért. SZERDA. — »Előttetek megy az Úr, és követni fog az Izrael Istene« (Ézs 52, 12) Kö­rülveszi Isten az ő népét ol­talmával. Állandóan velünk van igéje és a szentségek által. Az Ő közelségét és jelenlétét az igével élő és imádkozó em­ber tapasztalja életében. Nem hagy minket magunkra, ve­lünk van minden napon. Előt­tünk jár, mutatja az utat, mint jó Pásztor. Visszafordul utánunk, ha lemaradunk. Fé­lelem nélkül járhatjuk a szol­gáló szeretet útját, mert Urunk velünk van és példát is adott a szolgálatban nékünk. CSÜTÖRTÖK.— »Tanácsom megáll és véghez viszem min­den akaratomat — azt mondja az Úr« (Ézs 46, 10) Istent, aka­ratának véghezvitelében, senki és semmi nem korlátozhatja. Az Ű akarata a teremtett világ megtartása és üdvözítése. Eb­ben a nagy tervében fel tud használni az Isten történelmi eseményeket, különféle felfo­gású embereket és saját egyhá­zának népét is. Könyörögjünk azért, hogy Isten terveinek al­kalmas eszközei lehessünk vi­lágot fenntartó munkájában és szolgálatunk által a megváltás erői beáradhassanak a mi vilá­gunkba. CSALÁDI HÍREK — HÁZASSÁGKÖTÉS. Benczúr András és Imre Erzsé­bet február 3-án tartották eS' küvőjüket az angyalföldi temp­lomban. Az esketést Benczúr László lelkész, a vőlegény édesapja végezte. — HARMONIUM javítása — hibás felújítása, garanciával. Fizetési könnyítéssel. Vidékre leutazom. Pokorny Károly, Üjpest, Rózsa u. 59. * Istent abban kell megtalálnunk és szeretnünk, amit éppen ad ne­künk. (Bonhoeffer) * Egyedül Jézus Krisztus tudja, hova vezet az út. Mi azonban tud­hatjuk, hogy ez az út egészen bi­zonyosan, minden mértéken felül, irgalmas út lesz. (Bonhoeffer) PÉNTEK.— »Hozd meg az én fiaimat messzünen és leányai­mat a földnek végéről, min­dent, aki csak az én nevemről neveztetik, akit dicsőségemre teremtettem.« (Ézs 43, 6—7) Az Istentől távol élő ember bűnei miatt nem tudna Istenéhez kö­zeledni. Ezért Krisztus által Is­ten hidalja át a közte és a bű­nös közötti távolságot. Benne kapjuk meg Isten elhívását és azt a lehetőséget, hogy Istentől elszakított állapotunkból Isten­nel közösségbe kerüjünk. Ez Jézus megváltó szereiének von­zó hatalma. SZOMBAT.— »Az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges« (Zsolt 33, 4) A mi nagy vigasztalásunk, hogy olyan Istenünk van, akinek szavában nem csalatkozunk so­hasem. Az élő Ige, Jézus Krisz­tus maga az igazság és aki az igazságot cselekszi, az bizonyít­ja életével, hogy Isten szava valóságos útmutatás. Az igaz­ság édestestvére Isten hűsége. Ha mi hitetlenkedünk is, meg­ingunk keresztyén életünkben, Isten hűsége Krisztusban ve­lünk marad. Garami Lajos — Hatvanad vasárnapján az oltárterítő színe: zöld. A va­sárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 13. 10—17; az igehirdetés alapigéje: Zsid 4, 12—13. A délutáni istentiszte­let alapigéje szabad textus. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 25-én, vasárnap reg­gel fél 8 órakor evangélikus vallásos félóra less a Petőfi Rádió és az URH hullám­hosszán. Igét hirdet WELTLER REZSŐ soproni lelkész, a Győr-Soproni Evangélikus Egyházmegye esperese. — HARTA. Gyülekezeti nap keretében dr. Prőhle Károly dékán tartott előadást az egy­ház feladatáról, helyzetéről és reménységéről a mában. Az egyházi törvényekről Sárkány Tibor, a reformáció kötelezé­séről a mában Tóth-Szöllős Mi­hály tartott előadást. Igehirde­téssel Görög Tibor esperes szolgált. — SZEKSZÄRD. a vízke­reszt utáni utolsó vasárnapon az istentiszteleten D. Koren Emil esperes prédikált és osz­tott úrvacsorát. A délutáni szeretetvendégségen ugyancsak D. Koren Emil tartott előadást a finn—magyar egyházi kap­csolatokról, képekkel és finn egyházi zenével kísérve. — BALASSAGYARMAT. A gyülekezet temetői kápolnáját külsejében teljesen megújítot­ta. A felszentelt kápolna bel­ső renoválására tavasszal ke­rül sor. — SZOMBATHELY-ACSÄD. D. dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházke­rület püspöke február 18-án a délelőtti istentiszteleten Szom­bathelyen, a délutáni istentisz­teleten Acsádon szolgál. — SZÁRAZD. Január 7-én ünnepélyes istentisztelet kere­tében iktatták be a gyülekezet újonnan választott tisztségvi­selőit: Várkonyi János felügye­lőt, Ruppert Jakab és Ladányi János gondnokokat, valamint tizenhárom presbitert. — SZENTENDRE. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke február 6-án meglá­togatta a gyülekezetei és ige­hirdetéssel szolgált. PESKÖ ZOLTÁN EMLÉKEST A budavári gyülekezet Bécsikapu-téri templo­mában február 18-án, vasárnap este 6 órakor »Peskó Zoltán emlékest« lesz. Orgonái: Peskó György orgonaművész. Műsoron Peskó Zoltán, Bach, Widor és Gár­donyi Zoltán művei. A megemlékezést Vára- dy Lajos esperes tartja. A III. Keresztyén Béke-Vi- lággyűlésre készülő magyar küldöttség tágjait előkészítő konzultációra hívta meg a Ma­gyarországi Egyházak ökume­nikus Tanácsának elnöksége. A február 5-én délután a Refor­mátus Zsinati Irodán tartott konzultációt dr. Bartha Tibor elnök elvi tájékoztatója vezet­te be a III. Keresztyén Béke- világgyűlés tartalmáról, célki­tűzéseiről és a Keresztyén Bé­kekonferencia elnökségének ja­nuári üléséről. A továbbiakban referátumok hangzottak el a hat munkacsoport témájáról dr. Pákozdy László, dr. Pálfy Miklós, dr. Prőhle Károly, dr. Nagy Gyula, dr. Szabó László Ambrus professzorok, dr. Tóth Károly külügyi osztályvezető és Aranyos Zoltán lelkész részé­ről. A világgyűlésre készülő kül­döttség március 19-én tartja második konzultációját. * A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának két tanulmányi munkacsoportja is ülést tartott az elmúlt héten. Február 6-án délelőtt az »Egyház és Társadalom« tanul­mányi csoportnak mintegy 28 tagja vett részt a munkaülé­sen. Az elnöklő D. Káldy Zol­tán és dr. Bartha Tibor püspö­kök a jelentések alapján öröm­mel állapíthatták meg, hogy ez a tanulmányi csoport lezárta munkáját és az uppsalai világ­gyűlés előtt angol és német nyelven a Hungarian Church Press külön mellékleteként megjelenő tanulmánysorozat nem csupán a világgyűlésre je­lent alapos felkészülést, hanem minden bizonnyal haszonnal lesz a magyar protestáns egy­házak lelkészeinek a gyakorla­ti munkájában is. * Február 7-én délután a »Hit és Egyházalkotmány« tanulmá­nyi csoport tartotta meg mun­kaülését. Ez a munka is a be­fejezéshez közeledik. A mun­kaüléshez csatlakozóan talál­kozott a munkacsoport a genfi »Hit és Egyházalkotmány« Osztály hazánkban járt kül­döttségével és eszmecserét foly­tatott vele a munkacsoportot érintő kérdésekről. Február 6-án délután nagy­budapesti lelkészekkel volt ta­lálkozása a genfi küldöttség­nek, amelyen jelen voltak ter­mészetesen a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Taná­csa elnökségének tagjai és á teológiai professzorok is. A ta­lálkozón dr. Lucas Vischer tar­tott előadást a »Hit és Egyház­alkotmány«-titkárság kutató munkájárói és felkészülésükről az uppsalai világgyűlésre. A jelen levő evangélikus, re­formátus és szabadegyházi pro­fesszorok és lelkészek kérdései nyomán hosszabb eszmecsere alakult ki a jelenkor teológiai problémáiról. Február 8-án délután az ökumenikus Tanács irodájá- bán az elnökség folytatott kiér­tékelő eszmecserét a genfi ven­dégekkel. A megbeszélésen hosszabb vita alakult ki a hit­vallásosság és ökumenikus együttműködés problémájáról. Az eszmecsere után az öku­menikus Tanács fogadást adott a vendégek tiszteletére a Gel- lért Szálló különtermében. BUDAPESTEN, IMS. FEBRUÁR lS-áa Deák tér de. 9. (úrv) Dr. Kékén András, de. 11. (úrv) Hafenscher Károly, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10. Bízik László, de. 11. (úrv) Bizik László, du. 5. Sze- retetvendégség. üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rá­kóczi út de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar). Ttialy Kálmán tu de. 11. (gyermek) Bánd! Sándor, de. li. dr. Rédey Pál, du. 6. Bandi. Sán­dor. Kőbánya de. 10. Veőreös Im­re. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly, Rákosfalva de. 8. Baranyai Tamás. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Váci út de. 8. Frangepán u. de. fél 10. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota Máv Telep de. 8. Rákospalota nagy­templom de. 10. du. 3. Rákosszent­mihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Klstarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy. de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Ká­poszta Lajos, de. fél 11. (úrv) (né­met) Várady Lajos, de. 11. (úrv) Madocsai Miklós, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Ma­docsai Miklós. Óbuda de. 9. Mikler Gusztáv, de. 10. (úrv) Mikler Gusz­táv. xn. Tarcsay Vilmos «. de. de. 11, du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Budakeszi de. 8. Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán, de. 1L (úrv) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. Visontaí Róbert. Budafok de. 11. Visontaí Róbert. Albertfalva de. 7. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarország] Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó; D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vm., Puskin u. IS. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 20.412-VTO, Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.0452 a 100 éves Athenaeum Nyomda rotációs magasnyomása, Budapest Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató Az egykori grófi kastélyban Tabon otthont találtak részben az »elmések«, részben a ma­gukról már gondoskodni nem tudó, magate­hetetlen öregek. Járási szociális otthon lett az egykori kastélyból s ma már több, mint száz lakója van az áldott intézménynek. A kastély kerítésén kívül, az útkeresztező­désnél hatalmas kőkereszt áll, rajta a Meg­feszítettel, s ahogy elnézem, arra gondolok, hogy a szeretet Ura nem csak a falakhoz van itt közel, hanem a telkekhez is, akik otthonra leltek a fehérre meszelt Jalak mögött. Sokat közülük csak látásból ismerek, de személy szerint ismerem azokat, akik havonta egy- szer-kétszer összegyülekeznek Juliska néni szobájába, hogy hallgassák Isten igéjét s együtt imádkozzanak és énekeljenek velünk. Istentiszteleteink — mint az őskeresztyé­nek idejében — minden esetben az Ür szent vacsorájának kiszolgálásával végződnek, mert öreg testvéreink minden alkalommal élni akarnak a bűnbocsánat áldott jegyeivel. Ez érthető is. Aki az élet és halál mesgyéjén jár, annak mindig készen kell lennie arra, hogy elhangzik a hazahívó szó. Az otthonbeli kicsiny gyülekezet lelke Julis­ka néni, közel a nyolcvanadik évhez, de közel az Élet Urához is. Öt szeretném megmutatni e leírt sorokban. Nagyszokolyban született. Ott is nevelődött fel tizenkét éves koráig a templom árnyéká­ban. A konfirmáció szép, és számára mind e mai napig emlékezetes eseménye után állt rszolgálatba« a kis cselédlány. Ügyes is, szor­galmas is, hűséges is lehetett, hiszen amint elmondja, mindenütt szerették s ő szerette minden gazdáját. Igaz ugyan, hogy csak olyan családoknál vállalt szolgálatot, ahol kenyér­Csendes riport adó gazdái beleegyeztek abba, hogy a vasár­napi istentiszteleteken részt vegyen. Asszonykorában került el férjével Bábony- megyerre. Gróf Feri bácsi is cselédember volt világéletében, s az akkori nyomorúságos bé­res »kommenció« mellett össze kellett bizony húzni a nadrágszíjat, míg sok lemondás és kuporgatás eredményeként takaros kis zsupp- fedelű házikót építettek. A háború után a juttatott föld »kisgazdává« tette őket. Művel­ték is a »birtokot«, ahogy tudták, de jó gazda­sági felszerelés és »befogás« híján csak ütöt- ték-vétették a dolgot, ahogy lehetett. Amikor aztán a földecske bekerült a »közösbe«, a két kis öreg nagyon fáradt volt már, s mivel a föld mélyében porladó gyermek nem segít­hetett rajtuk, felvételüket kérték a tabi járási szociális otthonba. — Jó helyünk van itt, szeretünk is itt lenni, mert szeretet vesz bennünket körül — mon­dogatja Juliska néni, míg tekintete bejárja a tágas szobát, amelyben rend van, ragyogó tisztaság, és hangulat is, a családi otthonok meghitt hangulata. — Az otthonunk gondnoka fiatalember még. Itt él közöttünk a családjával együtt. Szeretjük, mintha apánk lenne, mert érezzük, hogy gondjaink az ő gondjai is. Törődik ve­lünk. Most is, hogy ilyen nagy beteg vagyok, csak meg-megáll az ágyam mellett s egyre faggat, mivel segíthetne, mit főzessen, amit meg tudnék enni, és csak ontja a szép, vigasz­taló szavakat: ne féljen. Juliska néni, majd elmúlik megint ez a kis gyengeség, aztán meglátja, ha eljön a tavasz, ismét erőre kap és mehet újra a pipikéi közé. Tudja, hogy Juliska nénivel szeretem a baromfiakat, az emberemmel együtt gondozgattuk a jószágot, míg erővel bírtam. Nem volt nehéz munka, és olyan jó volt a tyúkjaim között lenni, etetgetni őket, összegyűjteni a napi tojásokat, s örülni an­nak, hogy olyan szorgalmasan tojogatnak. Világéletemben szerettem őket, s annyi baromfit gondoztam már, hogyha azok a kakasok, amiket már félneveltem, feltámad­nának s egyszerre kukorékolni kezdenének, a világot befogná a hangjuk. Lassan, szaggatottan beszél Juliska néni, és tudom, hogy az emlékezés szárnyai vissza­viszik a régi udvarokba, ahol pelyhes kis csi­bék sok-sok ezernyi népét »eregette ki« egy hosszú életen át, hallgatva a kotlósok vertyo- gását s örvendezve az első apróságok csipogó életének. Ó hányszor nézte féltő szemmel záporok, zivatarok, jégverések idején kis kedvenceit, amint apró lábacskáikat szedve futnak, me­nekülnek az anyai szárny védelme alá. Látja még most is a guggoló tyúkanyókat, ott a kerí­tések tövében, rejtve és mentve kicsinyeiket a félelmetes ellenség, az életet tipró jég elől. Bizony meg-megesett, hogy mire a jégeső után újra tisztult az ég, a jégtől agyonvert tyúkanyó nem mozdult többé, de csibéi meg­menekültek kiterjesztett szárnyának kemény tollai alatt. — Ugye — néz rám jóságos szemével — ilyen megmentettek vagyunk mi is. Nem gyűjtöget-e bennünket is össze, mint tyúk­anyó a csibéit, a mi Urunk Jézus? És ő is meghalt értünk, hogy mi megmeneküljünk a haláltól! Lám, itt ebben a szobában is ő gyűjt össze Igéje köré. Hát csak jöjjön, Tisz­telendő úr... így éldegélünk mi itt békesség­ben, fáradtan és betegen bár, de a mi Urunk közelében... Ma reggel meglátogatott Gróf Feri bácsi. Hűséges öreg szeméből nehéz könnycseppek gördülnek alá. — Nagyon beteg a mama. Az éjjel már be­szélni sem tudott. Feküdni sem tud, mert ak­kor fullad, de térdelni még tud. Ott térdelt az ágya előtt, és imádkozott. Aztán, tessék elhinni, az imádság meghozta a hangját. Pa­pírt kért, meg ceruzát. S már hajnalban nó­gatott, hogy hozzam el az írást. De megvár­tam a reggelt. Olvasom az öreg betűs írást. Sürget: vár bennünket. Nem is bennünket, hanem azt, akinek a nevében járunk. Az Űrvacsorát békességre vette. Vajon lá- tom-e még e földi életben — gondolom el. míg tartunk hazafelé. Ha elmegy közülünk, a tabi gyülekezet nem csak egy hivő lélekkel lesz szegényebb, de a legnagyobb adakozójá­val is. Pedig vagyona nincs, összekuporga- tott pénzecskéje is csak annyi, amennyit Feri bácsi még keresgetni tud. Havonta néhány napot dolgozgat még házaknál. Ilyenkor 30-40 forinttal tér haza. Viszi ajándékait a mamá­nak, akinek még a gondolatát is lesi. Ebből a pénzecskéből küldözgeti el Suliska néni hűsé­gesen a bibliai »tizedet«, s gyakorta sokkal többet is annál. Isten dicsőségére. Miért tud annyit adni? Bizonnyal mert a szívét már ré­gen odaadta... Tudom, hogy egyszer hallani fogja az éle­tét értékelő szót: »Jól vagyon, jó és hű szol­gám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ez­után. ..« fakus Imre Készülés és találkozás ♦ -■ Isten beszédének ereje Zsid 4, 12—13 Ma három m-kezdetü szóban kapjuk a vasárnapi tanítás lényégét Isten beszédének erejéről. 1. Isten beszéde mindenekelőtt mélyre hatol. Akárcsak a kétélű kard, vagy az éles tőr. Pál egyik levelében a Lélek kardjának mondja Isten igéjét. Ha ez igaz, akkor az a könyv, mely Isten beszédét tartalmazza: a kard hüvelye. Egyéni és gyülekezeti keresztyén életünk oly- kon erőtlensége és meddősége nem abból adódik-e, hogy hü­velyében porosodik a kard? Hogy lantot pengetünk és nem kar­dot forgatunk, és ezzel az igehallgatókat is nem visszük bele az elet sűrűjébe, a hit örök harcának kardközelségébe, hanem velük együtt tespedünk az útfélen, ahol csupán madáretetés az igeszolgálatunk. Hüvelyében porosodó karddal nincs győzelem és élet! Isten beszéde élesebb a kétélű kardnál! Tehát nem kard csupán, hanem annál jóval több és sokkal élesebb. Mert a kard hatékonysága a felszínen kezdődik és azon túl is csak hús, izom és vér tér ki előle. Isten beszédének hatékonysága mindig be­lülről kezdődik, a szív és lélek mélyén, és olyan a hatása, mint a robbanóanyagé, mely belülről veti szét a halálra ítélt, elavult épületet. Elhat a szívnek és léleknek megoszlásáig. Ahol való­ban a kardot forgatják, ahol azt az evangéliumot hirdetik, mely Istennek hatalma, ott az mindig és mindenkor mélyre hatol! 2. Isten beszéde megítél. Ahol jól forgatják a kardot, ott az mindig telibe talál. Innen van, hogy sok ember azt hiszi, és azért talán hátat is fordít a templomnak: Ma engem prédikált ki a lelkész! Pedig a lelkész nem is ismeri életének azt a sötét pontját, ahol ő éppen találva érezte magát. Csupán annyi tör­tént, hogy Isten élő és ható beszéde megítélte bűnös szíve gon­dolatait és szándékait. Csupán megismétlődik annak az öreg pogánynak az esete, ki a tékozló fiú történetének meghallgatá­sa után így kiáltott fel belső sebzettségében: »Aki ezt leírta, az ismerhetett engem, mivel ez szóról szóra az én életem törté­nete.« Ahol becsap ez a kard, ott nem hús foszladozik és vér fröccsen, hanem szétválik igazság és hazúgság, engedelmesség és képmutatás. Ott leleplezi és megítéli Isten beszéde egész éle­temet és belső valómat. 3. Isten beszéde megment azzal, hogy leleplez és annak színe elé állít, akinek számot kell adnunk. Isten igéjének áldott szolgálata, hogy emlékeztet a szám­adásra. Nyilvánvaló és leplezetlen sokféle álarc mögé rejtett életem Isten előtt. Aki ezt komolyan veszi, keményen és hűsé­gesen megharcolja a hit harcát a Lélek kardjával, és hálás az | igehirdetésért. Mert Isten beszéde nem véres kard és tőr, ha- I nem a sebész kése és a kertész ollója, mely az életért van. Weltler Rezső'

Next

/
Oldalképek
Tartalom