Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-12-08 / 49. szám

Az élet lépcsői

Zsid 10, 35—39

Három szócska lépcsőjén közeledik igénkben Jézus Krisztus.

1. NE DOBJATOK EL BIZODALMÁTOKAT! Olyan keresztyénekhez szól, akik komoly próbákat álltak ki. Hányszor érezzük úgy mi is, hogy lehetetlen tovább gyakorolnunk o szeretet életformáját: nem fizetődik ki, visszaélnek vele, ha ugyan észreveszik, vagy legalábbis kimosolyogják. Valami jobban menő portéka kellene, kézzelfoghatóbb, biztosabb. Egyikünk családi bajokkal küzd; olyan ez, mint egy belső vérzés, nem látszik, még csak nem is beszélhet róla, csak sorvad bele. Másikunk betegséggel küszködik, talán hosszú évek óta, s hozzá a gyötrő kérdés: miért? Akad, akinek túl sok csatornán fut le a kereset, s a szomszéd kamaszgyerek a zsebpénzéből talán többet megengedhet magának. Olykor úgy tűnhet: csak kölönc ez a keresztyénség, el kéne dobni, hogy könnyebbüljön a teher.

Ember, vigyázz! Krisztusi életstílussal célod van, s ennek a gyakorlása révén nyersz erőt! Célok itt a földön, — a jóakarat, a béke, az élet szép szolgálata — s az Örök, Végső Cél abban az igazi, immár nem átmeneti Életben, amelynek isteni gazdagságáról halvány fogalmunk alig lehet!

2. MERT ÁLLHATATOSSÁGRA VAN SZÜKSÉGETEK — „indokol” az Ige. Helytállás, kitartás, állóképesség ez, mely nem is . az esetleges terhet nézi elsősorban, hanem azt, miért és merre viszi. Ez a nélkülözhetetlen szent hordképesség energiáját rendeltetésszerű „mozgása” közben veszi fel, vagyis abból, hogy életirányát nem félelmei, vágyai és indulatai szabják meg, hanem Isten akarata. Ezt keresi, ebből épül, ettől éledezik, ebbe kapcsolódik vissza, ha már-már leszakadna róla. Nekünk embereknek „végtelen” hosszú lehet még egy fájdalmas orvosi kezelés félórája is, hát még a hosszabb lejáratú küzdelmek, vagy éppen Jézus feltámadása óta eltelt közel kétezer év — amely azonban például a föld életkorának parányi töredéke. S ami elmúlt, nem lehet többé műsorra tűzni. Csak volt. Jézus Krisztusra azonban a legjellemzőbb, hogy jön. Öreá vagyunk ítélve. S ha nyilvánvalóan itt lesz, akkor az addig lefolyt irdatlan időmennyiségek annyit sem tesznek már ki, mint egyetlen lap egy ezeroldalas könyvben. Ez a Végső Világosság vonzza a hivő embert! Ez ellensúlyozza bukdácsoló gyengeségét:

3. DE MI NEM VAGYUNK MEGHÁTRÁLÓ EMBEREK! Hitből élünk, vagyis az éltet, hogy rátettük és rátesszük életünket Jézus Krisztusra. Lehet, hogy Ö néha nehéz úton vezet, s olykor úgy tűnik, hogy nem éri meg Öt követni. Pedig e földi életünk is csak kiteljesedik és gazdagodik, ha a Szentlélek járja át, s meg nem hátrálunk az Isten és emberek iránta szeretet lendületében. Mert valahányszor Urunkra hallgatunk, az Elet lépcsőin jutunk egyre feljebb. S ebből csupa kézzelfogható áldás árad!

Bodrog Miklós

— Advent 2. vasárnapján az oltárterítő színe; lila. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 21, 25—36; az igehirdetés alapigéje: Zsid 10, 35—39. A délutáni istentisztelet alapigéje: Ézs 2, 18—20.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. December 15-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosszán.

— SZENTGOTTHÁKD. D.

Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke december hó 8- án istentiszteleten szolgál a gyülekezetben abból az alkalomból, hogy a gyülekezet tatarozta templomát.

— BAKONYCSERNYE. Október 24-én diakóniai nap volt a gyülekezetben. Mvm.cz Frigyes diakóniai ügyvivő-lelkész több munkatársával látogatást tett a gyülekezetben, ahonnan a Budai Szeretetotthonok rendszeres munkás-utánpótlást kapnak. A diakóniai napon a hívek megismerhették a dia- kóniai munka minden területét.

— A BORSOD-HEVESI EGYHÁZMEGYE lelkészt munkaközössége november 26- án Miskolcon, a diósgyőr-vas- gyári gyülekezeti teremben tartotta ülését. Űr vacsorát osztott Scholz László, előadást Abaffy Gyula, Pásztor Pál, Pintér Károly tartott. Pásztor Pál eseperes az időszerű kérdésekről tájékoztatta a lelkészeket. A záró imádságot Sze- bik Imre mondta.

— SZARVAS-ÖTEMPLOM.

A gyülekezet november 10-én emlékezett meg Luther Márton születésének 485. évfordulójáról. A délelőtti istentiszteleten dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár hirdetett igét, majd az esti szeretetven- dégségen Lutherről tartott előadást s felesége, Bora Katalin életét ismertette.

— SÍRKÖAVATAS. A székesfehérvári evangélikus temetőben Nagy Tibor lelkész november 1—2-án istentisztelet keretében áldotta meg az alábbi halottak síremlékeit: id. Rosta Gyula (t 1945), Sáli Mária (f 1966), Borbás Lajos (f 1967), Ádor Béla.

— SÄRVÄR, D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke december 8-án délután igehirdetéssel szolgál a gyülekezet tatarozott templomában.

CSALÁDI HÍREK

— SZÜLETÉS. Fűlőp Attila elektromérnöknek és feleségének, Tátrai Zsuzsannának első gyermekük született. Neve: Zsuzsanna. A keresztelési szertartást a gyermek nagyapja, Fülöp Dezső óbudai lelkész végezte az óbudai templomban.

— HÁZASSÁGKÖTÉS. Torda Gyula domonyi lelkész és Dr. Haluszka Margit Rózsa november 17-én a domonyi templomban tartották esküvőjüket. A szertartást Keve Lajos ik- ladi lelkész végezte.

— HALÄLOZÄS. Filippinyi György, a békéscsabai gyülekezet tagja életének 92. évében november 24-én elhunyt November 26-án Békéscsabán temették el. Az elhunytban Filippinyi János lelkész édesapját gyászolja.

— Dobri Sándor a nagykanizsai gyülekezet és Somogy-Za- lai Egyházmegye presbitere, a surdi gyülekezet felügyelője hosszú időn keresztül türelemmel viselt súlyos betegsége után, életének 71. esztendejében november 6-án csendesen elhunyt. Temetése november

8-án volt Nagykanizsán. Igét hirdetett Lágler Béla esperes, a surdi gyülekezet nevében Dr. Pusztay László surdi lelkész búcsúzott az elhunyttól. Az elhunytban Kutas Elek za- laistvándi lelkész sógorát gyászolja.

— HALÄLOZÄS. Mészáros József a székesfehérvári gyülekezet hűséges presbitere 86 éves korában elhunyt. Temetése november 13-án volt a székesfehérvári evangélikus temetőben.

— Sneiker József, a szécsé- nyi gyülekezet 10 éven át hűséges gondnoka 79 éves korában elhunyt. A gyülekezet nagy részvéte mellett temették el.

— Hering Sándor ny. Máv

felügyelő, több gyülekezet presbitere, életének 79. évében elhunyt. A körmendi temetőben temették eh

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1968. december 8-án

Deák tér de. 9. (úrv) Dr. Kékén András, de. 11 (úrv) Dr. Hafen- scher Károly, du. 5. Trajtler Gábor, du. 6. szeretetvendégség: Dr. Kékén András. Fasor de. fél 10. D. Koren Emil, de. 11. (úrv) D. Koren Emil, du. 6. zenés áhítat: D. Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Bándi Sándor, de. 11. Dr. Ré- dey Pál, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Sülé Károly, du. 5 Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter ú. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly, du. 4. szeretetvendégség. Rákosfalva de. 8. Bi- zik László. Gyarmat u. de. fél 10. (úrv) Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László, du. 5. szeretetvendégség. Váci út de. 8. Solymár Péter. Frangepán ü. de. fél 10. Solymár Péter. Üjpest de. 10. Blá- zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vi- rágh Gyula. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Pestújhely de. 10.

— WASNICZEK, rövid fekete, 3 pedálos, körpáncélos, kereszthúros zongora eladó. Vanák Béláné, Bp., XI., BaLlagi Mór u. 10. HL 1.

— OLTÁRT elajándékozna az Óbudai Egyházközség. Bp., III., Dévai Biró Mátyás tér közép. Telefon: 686—305.

— ÜRES LAKRESZT keres térítéssel magányos nyugdíjas asszony. Leveleket „Sürgős” jeligére a ki- adóhivatalba kérek.

— HARMONIUM jő állapotban eladó. Nádasdyné, Ácsa. Pest megye.

— BUNDÁK, szőrmegallérok, kucsmák Somogyi szűcsnél. Bp., V., Kossuth Lajos u. 1. az udvarban.

— SÍRKŐ eladás nagy választékban. Schrődl Ferenc kőfaragó mester, Bp., III., Pomázi út 19965 hrsz. Óbudai temető mögött, 60-as autóbusz végállomás.

— SIRTÁBLA erős, csiszolt alumíniumlemezből, vésett betűkkel 120,— Ft. Sírkereszt vascsőből, kovácsolt díszítéssel 180,— Ft. KTSZ MŰHELY, PÁLFA.

Kürtösi Kálmán. Rákospalota-Máv- telep de. 8. Rákospalota-Nagy- templom de. 10. Rákospalota-Kis- templom du. 3. liaxoss^e.ii.iiiiiuiy de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv)Reuss András, de. 11. (úrv.) Csákó Gyula, du. 6. Reuss András. Torockó tér de. fél 9. Csákó Gyula. Óbuda de.

9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Kelenföld de. 8. Dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv) Dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Vison- tai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11, du. 4 Szeretetvendégség.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság

Felelős szerkesztő és kiadó:

D. Koren Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VUL, Puskin u. 12.

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

68.4299

100 éves az Athenaeum Nyomda. Budapest — Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla igazgató

„Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelgett a ti váltság- tok”. (Lk 21, 28)

VASÄRNAP. — „Micsoda az ember — mondom —, hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá?” (Zsolt 8, 5) Advent napjai egyre közelebb visznek minket a karácsonyi csodához, a Jézus Krisztusban kapott váltsághoz. Isten karácsonyi szeretete és az ember esendő, bűnös volta jelenti az élet legnagyobb kontrasztját. Az ember kicsi, Isten hatalmas, az ember bűnös, Isten szent és igaz, az ember ingatag, Isten örökkévaló és szüntelenül változatlan szeretettel visel gondot az emberről. Hatalma, gondoskodása és a Jézus Krisztusban nekünk adott szeretete Benne való hitre, Hozzá való hűségre és a szeretet gyakorlására tanít.

HÉTFŐ. — „Az lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Űr. Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek”. (Jer 31,33) Jézus Krisztusnak a világba való küldésével Isten új szövetséget kötött népével. Ennek az új szövetségnek tagjai vagyunk. A régi szövetségben Isten törvénye kemény parancsként hangzott az ember számára, a Krisztusban adott új szövetségben viszont Isten — Jézus Krisztus engedelmessége által — gyermekeinek szívébe írja be törvényét. Az Ö életújító munkája nyomán tudunk az Ö útján járni.

KEDD. — „Bevallom bűneimet, bánkódom vétkeim miatt”. (Zsolt. 38, 19) Isten gyermekének útja sem mentes a bűntől és hibástól. Éppen ezért nem nélkülözheti az őszinte töredelmességet, bűnbánatot és bűnvallást. Életünk minden percében Isten mérlegén állunk, s ő leméri gondolatainkat, terveinket, vágyainkat, cselekedeteinket és szavainkat. Az ádventi idő is le- mérése hitünknek és szerete- tünknek. De egyúttal jó alkalom arra is, hogy önmagunkba nézzünk, s a Krisztussal való találkozásra készítő ádventi idő számunkra is a bűnbánat drága ideje legyen.

SZERDA. — „Több jóval leszek hozzátok, mint első napjaitokban, megtudjátok, hogy én vagyok az Űr”. (Ez 36, 11) Isten egyre jobban kiárasztja reánk szeretetét, s igéjében még ennél is többet ígér. Nemcsak földi életünkre visel gondot, nemcsak bűneinket kész megbocsátani, hanem Jézus Krisztusért kitárta számunkra az örök élet kapuját is. Azt a kaput, amelyen gyermekei, a

drága áron megváltottak mehetnek be. Azok, akiknek bűnei eltöröltettek. Magasztaljuk. Atyánkat kiapadhatatlan sze- retetéért, amely Jézus Krisztusban a mienk lett!

CSÜTÖRTÖK. — „Ne félj

tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mondta az Űr”. (Jer 1, 8) Az emberi élet sokszor tele van félelemmel. Félt az Ószövetség embere, félt Jézus korának: embere is. Sokszor mi is felünk a betegségtől, a háborútól, az ínségtől. Ezért szólal meg Isten minden időkben, ezért vigasztal minket, mint vigasztalta a betlehemi pásztorokat: „Ne féljetek!

__”

Ni

ncs okunk az aggódásra és félelemre, mert Isten szüntelenül velünk van, hogy irányítsa lépteinket, hogy megoltalmazzon minket. Dicsérjük öt örvendező ajakkal!

PÉNTEK. — „Nem azért szeretett titeket az Űr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok, hanem mivel szeretett titeket az Űr!” (5 Móz 7, 7—8) Isten kiválasztása nem érdem szerint történik. Nem „különlegességük” miatt választotta Isten Izráel gyermekeit népévé, s nem „nagyszerűségünk” miatt választott ki minket sem. Szere- tetéből, gondoskodásából történt kiválasztásunk és az, hogy hozzánk küldte Egyszülöttjét. Kiválasztásának legnagyobb ajándéka irántunk való szeretete. Nincs ennél nagyobb csoda és ajándék az ember számára!

SZOMBAT. — „Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet”. (2 Móz 33, 18) Igazi ádventi imádság és könyörgés ez az igevers. A bűnbánat, a bűnvallás á bűnbocsánat elnyerése után Isten dicsőségének meglátásáért könyörög a hivő ember. Isten megmutatta szeretetét, s Jézus Krisztusban megmutatta dicsőségét is, amellyel legyőzte a bűnt és a sötétséget, hogy tisztaság és szentség, hit és szeretet ragyogjon az emberi életben. Hivő szívvel könyörögjünk mi is Isten karácsonyi dicsőségének meglátásáért!

Harkányi László

— ROZSA, gyönyörű fajta, szín- garancia mellett kapható Palkó rózsakertésznél. Bp., XV., Csillag- £ürt u. 8. Kérje díjtalan árjegyzékemet.

—ESKÜVŐI BUHAKÖLCSÖNZES

legújabb fazonokból, vidéki esküvőkre is. Rédeyné, Farkas Júlia. Budapest, XIV., Kerepesi út 76/b. (Kerepesi úti lakótelepen, a mumba utcai megállónál.) Telefon: 630—107.

MÚLT ÉS JELEN

Mikor messzi útról régen hazajöttem,

Lelkendezted és úgy táncoltál köröttem Kerekre nyitva kíváncsi szemed,

Kifürkésztél táskát és zsebet!!

Majd azt mondtad: Mesélj! Apa mesélj egyet! ölembe ültél, ... ujjad szádba tetted —

S én fáradtan, de mesélni kezdtem,

Míg te hallgattad önfeledten...

Meséltem:... a gombák milyen jólneveltek, Rámmosolyogtak, kalapot emeltek...

S a sínek mellett hogy zenélt a drót És ígértünk... veszünk rádiót... J

*

■Most hogy hazajöttél, ... a mi szivünk örül.

Fáradt vagy, s féltve simogatunk körül.

Szív és száj kérdez: Mi van,

__meséld csak?!

S a válasz ennyi: Semmi hézagt

A munka vitte el nyári pihenésed!

Mégis kezünkbe adtad fizetésed S azt mondtad — nem szaporítva a szót —

Vegyetek téli tűzrevalót!

Nagyon jól tudtad, hogy hol szorít a „cipő”

— Mesék hímporát leverte az idő —

S kik nem mesét, szeretetet kértünk,

Azt kaptuk meg, amit reméltünk.

Sárkány András

Ingyen koporsó

Horváth néni mesélte el nekem még teológus koromban az ingyen koporsó történetét, aki gyermekkoromtól fogva jól ismert és egyik gyerekével a hat közül együtt jártunk Kakas Irén tanító néni keze alá.

— Az úgy volt, hogy akkor a Laki utcában laktunk, amelynek végén a jótermő pápai földek húzódtak. Tudod, hogy hat gyermeket neveltem és a Zoli neked jó pajtásod volt. A férjemnek meg alig volt munkája.

Akkoriban Pápán a Fő téren gyülekeztek minden reggel a munkanélküliek. Volt közöttük ács, kőműves, asztalos, napszámos, szóval mindenféle rendű munkanélküli. „Köpködőnek” hívták akkor ezt a teret. Abban az időben minden nagyobb magyar városban volt ilyen „köpködő”. A városok Fő terein várták a kenyeret jelentő munkát és csak ritkán adódott.

— Szóval a férjemnek nem volt munkája és csak néha hozott haza valami kis pénzt.

— Miből éltek Horváth néniék?

— Lepedőket szegtem be éjjel. Volt egy régi Singer varrógépem és azt hajtottam hajnalig petróleum lámpa mellett. Fischer bácsinak — ismerted te a Fischer bácsit — másnap vittem a kész munkát és ő azonnal fizetett A Fischer bácsi azért adott nekem munkát, mert sajnált bennünket.

— Hogy bírta Horváth néni ezt a rendkívül terhes munkát?

— Ügy édes fiam, hogy Isten adott erőt, mert másképpen én sem tudom megmagyarázni. Sőt délután, ha úgy adódott még takarítani is elmentem. Este megetettem a gyermekeimet, meg a férjemet, hej, de sokszor volt paprikáskrumpli, az ebéd is meg vacsora is, utána hajtani kezdtem az öreg Singert.

— Hát hús sohase volt?

— Ritkán, akkor, amikor az unokahúgom bejött Nérápról, neki parasztember volt a férje és rendszerint kedden, meg pénteken — akkor volt Pápán hetivásár — hozott a piacra túrót, tejfelt tojást, csirkéket. Néha megszánt bennünket és megajándékozta a családot egy pár csirkével. Szereztem hozzá tejfelt és ilyenkor ünnep volt nálunk, nokedlis, tejfeles csirkét ettünk!

— Milyen évet írtak akkor?

— 1912-t. Arról is emlékszem, hogy a férjem ebben az esztendőben kezdett egyre jobban sápadni. Valami belső keserűség emésztette, hogy nem tudja eltartani családját. Akkor már a legkisebb gyermekünkre, az Etelkára sem mosolygott! Pedig a kislány

mindig a kedvét kereste. A gyerekek jól tanultak, a Kakas Irén, meg a Szutter Dániel keze alá jártak.

— És meggyógyult a férje, Horváth néni?

— Fél év leforgása alatt egészen elsorvadt, kikezdte a tüdővész! A szeme fény lett a legjobban, de hamusárga lett. És az egyik hajnalban csendben elaludt! Sírtam, kiáltoztam, mi lesz most velünk? Ha keveset keresett is, azért ő volt a családfő!

— Ki temette el Horváth bácsit?

— Hát a Gyurátz püspök úr! Az úgy volt, hogy a halál éjszakáját követő nap elmentem a lelkész! hivatalba és ott éppen a püspök úr írt valamit. Mikor meglátott, megkérdezte, csak nincs valami baj édes lányom? Sírni kezdtem és sírva mondtam el neki, hogy meghalt az uram. Ismerte jól, volt nálunk többször is. Belül attól féltem, hogy a püspök úr temeti és sok lesz a fizetnivaló, pedig nagyon szépen tudott prédikálni. Mondtam is neki, hogy tessék majd a káplán urat küldeni. Még megkérdezte, hogy melyik koporsósnál rendeltem a koporsót. Mondtam neki, hogy a Fórisnál, az ad részletre is koporsót.

— Jól van édes lányom, Isten adjon nektek vigasztalást, a gyerekek majd karácsonykor kapnak ruhát, a temetést meg elintézzük!

— Pénteki napon volt a temetés. Sokon voltak az alsóvárosi temetőben. Nagy volt a rokonság. Ott voltak az ismerősök, barátok. Csendes, napos idő volt, megszólalt minden harang és jött a püspök temetni! Szutter igazgató úr volt a kántor. A prédikáció olyan szép volt, hogy mire vége lett a temetésnek egészen megvigasztalódtam és úgy éreztem, hogy hogy a fénylő égből néz le ránk az Isten. Temetés után való nap elmentem újra a lel- készi hivatalba. Féltem, hogy mivel a püspök temette el szegény jó uramat, nem tudom kifizetni a stólát. A püspök megsimogatta az arcomat, és mondta, hogy a Fóris koporsósnál kifizette a koporsó árát, nekem meg — mondta a püspök — semmivel sem tartozol, hiszen miből Is fizetnél? A gyermekeidre lesz majd gondom! El is helyezte őket a postán, vasúton. Nem felejtettem el az áldott püspök nevét, imádságaimba foglalom sokszor és a sírjára minden héten viszek virágot.

Ez az ingyen koporsó története. Nemrégen Pápán az alsóvárosi temetőben járva jutott eszembe ez a történet. Régi „aranybéke”. Letűnt szegénység. Fülöp Dezső