Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-10-13 / 41. szám

Ismertető jelek 1 Jn 3, 18—24 Minden embernek vannak ismertetőjelei, amelyek különös­képpen jellemzőek rá. Minden közösségnek, embercsoportnak vannak jellemző tulajdonságai, amelyek a közösséghez tartozó emberek életét áthatják, meghatározzák. János apostol mai igénkben a keresztyén emberek, a Krisztus közösségéhez tarto­zó hívők néhány ismertető jelét sorolja fel: 1. ISTEN KEGYELMES SZERETETÉRE HAGYATKOZÓ SZtV. Az élet harcában, a kiegyensúlyozott boldog békés éle­tért vívott küzdelemben sokszor csügged el az emberi szív. Ügy érezzük, nincs értelme az életünknek, hiszen gyarlóságunk és erőtlenségünk következtében minden nemes célkitűzésünk hajótörést szenved. S a nagy összefüggésekben is a romboló és pusztító erők sokszor hatalmasabbnak látszanak, mint az em­beriség boldog előrehaladásáért küzdő jóakarat. Ebben a esiig- gesztő helyzetben Isten gyermeke mindig meglátja Isten ke­gyelmes szeretetét, amely nagyobb, mint a mi gyarlóságunk és valamennyi emberi rosszakarat. E szeretetnek mértéke az a nagy áldozat, amellyel Isten egyszülött Fiát adta a világért, hogy a világot és a világon élő minden embert és népet re­ménységgel ajándékozzon meg. S ez azt jelenti, hogy nem re­ménytelen az életünk. Lehet sok gyarlóságunk, bűnünk, érhet bennünket sok kudarc, vádolhat bennünket a lelkiismeret, de mindennek ellenére van jövőnk, mert Isten gyermekei va­gyunk. Isten a nekünk adott magot, a Jézus Krisztus által meg­teremtett új életet nem engedi elpusztulni, hanem kegyelmes szeretetével tovább növeli, formálja, hogy egyre jobban ha­sonlók legyünk őhozzá. Istennek erre a kegyelmes szeretetére bátran rábízhatjuk magunkat és az egész emberiség jövőjét. 2. A SZERETETBEN VALÓ JÁRÁS. Lehetetlen, hogy Isten­nek ez a nagy szeretete visszhang nékül maradjon a szívünk­ben. Isten szeretetének átélése és komolyan vétele arra indítja a hivő embert, hogy ezt a szeretetet tovább adja, hogy ő is mint Ura, Jézus Krisztus szolgáló szeretettel siessen a körülötte élő emberek segítségére. A Krisztus közösségében élő ember soha­sem a saját problémáival van elfoglalva, hanem minden törek­vése, egész élete arra irányul, hogy támogassa az igazságosabb társadalmi és gazdasági rend kialakulását, s ezzel az emberiség boldogabb jövőjét építő törekvéseket. Csak így maradhat meg Krisztusban és a Krisztus által képviselt nagyobb igazságban. Napjainkban, amikor a javak egyenlőtlen elosztása és a faji megkülönböztetés annyi ember életét teszi gyötrelemmé, a ke­resztyéneknek erre a szolgáló szeretetére különösen is nagy szükség van. 3. A LÉLEKNEK VALÓ ENGEDELMESSÉG. Az ember Is­ten kegyelmes szeretetét és az ebből reá háruló feladatokat magától nem tudja észrevenni. A Szentlélek képes egyedül megnyitni a szemünket ennek meglátására, s Ö tud egyedül erőt adni a szeretetben való járásra. A Szentlélek eszközei pe­dig az igehirdetés és a szentségek. Ezért olyan fontos a hivő ember számára a gyülekezeti közösség, ahol az igehirdetés és a szentségek által bekerül a Szentlélek erőterébe, amely nemcsak arra teszi képessé, hogy reménységgel nézzen a világ és az em­beriség jövőjére, hanem ebben az erőtérben megmaradva, a Szentléleknek engedelmeskedve a szeretet szolgálatával maga is formálójává válik az Isten által megígért, nagyobb igazsá­got tükröző, boldog új életnek. Selmeczi János Istentiszteleti rend Budapesten, 1968. október 13-án — ESKÜVŐI RDHAKÖLCSÖN­ZES legújabb fazonokból vidéki esküvőre is. Rédeyné, Farkas Júlia, Budapest, XIV., Kerepesi út 76/11. (Kerepesi úti lakótelepen a Lu­mumba utcai megállónál) Telefon: 630—107. — SÍRKŐ eladás nagy választék­ban. Schrődl Ferenc kőfaragó mester Bp. ni. Pomázi út 19 965 hnsz. Óbudai temető mögött, 60-as autóbusz végállomás. — ORGONA, 5 regiszteres sür­gősen eladó. Orgona és harmó- nium ja vitást vállalok. Farkas Ká­roly hangszerkészítő Nyíregyháza, Róka u. 8. í — BUNDÁK, . szőrmegallérok, kucsmák Somogyi szűcsnél. Bp. V., Kossuth Lajos u. 1. az udvar­ban. — LEGSZEBB ROZSA, jácint, tulipán őszi szállításra megrendel­hető. Díjtalan árjegyzéket küld Palkó rózsakertész. Budapest. XV. Csillagfürt u. 8. — SZERÉNY budapesti albérleti szobát keres papleány. Levélben értesítést a szerkesztőség címére kérek. — SÍRT AB LA erős, csiszolt alu­mínium lemezből, vésett betűkkel 120,— Ft. Sírkereszt vascsőből, ko­vácsolt díszítéssel 180,— Ft. KTSZ MŰHELY, PALFA. Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11, (urv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 5. Trajtler Gábor, du. 6. szeretetvendégség: dr. Ké­kén András. Fasor de. fél 10. Bo- gya Géza, de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán Üllői út Z4. de fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Bandi Sándor, de. 11. dr. Rédey Pál, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Sülé Károly. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly, du. 4. 6zeretetven- dégség: Bízik László. Rákosfalva de. 8. Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10. (úrv.) Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter. Új­pest de. 10. Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10. Virágh Gyula. So- roksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota-MAV telep de. 8. Rákospalota-Nagytemplom de. io. K/ik os palota-Ki stem pl om du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karr.er Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Clnkota de. fél II, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9, Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapú tér de. 9. (úrv) Beüss András, de. fél 11. (német úrv.) Beüss András, de. 11. (úrv.) Csákó Gyula, du. 6. Beüss Andráss. To- rockó tér de. fél 9. Csákó Gyula. Óbuda de. 9. Fillöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegküt de. fél 11. Csengődy László. Ke’enföld de. 8. (úrv) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Kelenvölgv de. 9. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Budafok de. 11. Visontai Ró­bert. Budaörs du. 3. Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel „Az a parancsolatunk is van ötőle, hogy aki szereti az Is­tent, szeresse a maga atyja­fiát is.” (1 János 4. 21) VASÁRNAP. — „Az Ür Is­ten Lelke van énrajtam, azért, mert fölkent engem az Űr.” (És 61, 1) A mai ótestamen- tumi ige és az újtestamentumi úgy viszonylik egymáshoz, mint ígéret és beteljesedés. Nemcsak ezzel az egy példá­val lehet megmutatni Isten ígéretének beteljesülését, ha­nem sok példát fedezhet fel a bibliaolvasó ember. Az Ígére­tek, mint a lencsén átszűrűdő fénysugarak egy pontba fut­nak össze. Istennek minden ígérete Jézus Krisztusban tel­jesedik be. HÉTFŐ. — „Áldom az Urat minden időben, dicsérete min­dig ajkamon van!” (Zsolt 34, 2) Nem szereti Istent eléggé, nem bízik benne erősen az, aki nem tudott még Neki bol­dogan, túlcsorduló szívvel há­lát adni, aki nem tudta Őt még dicsőíteni, mindenekfelett nagynak és hatalmasnak tisz­telni. A zsoltárokból tanulhat­juk meg jól az Isten dicsőítő imádságokat. Necsak a szava­kat tanuljuk azonban el, ha­nem azt a lelkületet is sajátít­suk el, amelyből őszintén és boldogan tör elő a köszönet és a dicsőítés imádsága Istenhez. KEDD. — „Mutasd meg ne­kem az utat, amelyen járjak, mert Hozzád emelem lelke- met.” (Zsolt 143, 8) A zsoltár­író számára mégcsak kívánság az, ami részünkre Isten vilá­gos kinyilatkoztatása. Mi már tudjuk, hogy az „út” maga Jé­zus Krisztus. Mindazzal, amit Jézus értünk, a világért tett, áldozatával és szeretetével, utat épített számunkra. Ez az út alkalmas arra, hogy az em­ber egész életén át kövesse azt. Ha sokszor bolyongunk is más utakon, mindig megvan a lehetőségünk arra, hogy visz- szatérjünk erre az igazira. Mindaddig nyugtalan a szív, míg meg nem találja ezt az utat Jézusban. SZERDA. — ”Ha valaki ad­ni akar szabad akarat szerint, töltse meg az ő kezét ma és adjon, amit akar az Ürnak.” (1. Krón 29, 5) Az ige ma sür­getően szól hozzánk. Mindig sürgős, ha az emberek tőlünk valami jót akarnak. Ne késle­kedjünk megcselekedni a jót mindenkivel, aki ránkszorul. Istent nem szerethetjük, nem áldhatjuk igaz szívvel, ha nincs tele mind a két kezünk jó cselekedettel, segítséggel, emberek segítésére siető sze­retettel. „Amíg időnk van” fogadjuk meg Isten szavát és legyünk naponta készek min­den jó cselekedetre. CSÜTÖRTÖK. — „Kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kí­vül?” (Zsolt 18, 32) Ebben a a képben Isten megbízhatósá­gát, irántunk való állandó jó­indulatát festi meg a zsoltár­író. Olyan Istenünk van, aki minden emberit elvisel. Hi­szen egész embervoltunkat magára öltötte Jézus Krisztus. Minden emberi gondot és nyo­morúságot, még a halált is el­hordozta. Minden módon bi­zonyságát adta annak, hogy segítségünkre kész és odaadó teljes bizalommal fordulha­tunk hozzá. Nem tarthat visz- sza bennünket semmi attól, hogy minden gondunkat „Öreá vessük”. PÉNTEK. — „Az Istent fél­jed, és az ö parancsolatait megtartsad, mert ez az ember­nek fő dolga!” (Préd 12, 15) Ha az Ötestamentom törvényről is szól, nekünk mégis szabad mindig alatta és helyette Jé­zus Krisztust értenünk. Az em­ber „fődolga”, hogy Jézus Krisztushoz ragaszkodjék. Őbenne a parancsolatok egy fogalommá tömörülnek, s ez a: szeretet. Ö maga is, személyé­ben, egész magatartásában ezt a szeretetet tette teljessé. Aki Jézussal van kacsolatban, az a legfőbb dolgot kapja Tőle és teheti általa: szeretheti feleba­rátjáét és jót cselekedhetik ve­lük. SZOMBAT. — „Szeretlek Uram, én erősségem!” (Zsolt 18,2) Istenhez emelkedő há­lánk és dicséretünk nem pusz­tán költői szépséggel mérhető. Nemcsak az őszinte érzések mélysége jelenti annak értékét Szeretetünk és hálánk Isten iránt tulajdonképpen ember- szeretetünkkel mérhető. Csak annyira szeretjük Istent, amennyire embertársainkat szeretni tudjuk. Csak annyira valódi a bűnbánatunk Isten előtt, amennyire valóság az a bánat, amelyet embertársaink ellen elkövetett bűneink miatt érzünk. Csak annyi a remény­ségünk Isten szeretetében, amennyire reményt tudunk kelteni embertársainkban a mi szeretetünkkel. Muncz Frigyes HARANGOK újraöntését, harangko­ronák, harangállványok készítését, átalakítását, újrendszerűvé vállalja DÚSAK ISTVÁN harangöntő. örszentmiklós, Dózsa György út 26. de. 11. — Szentháromság után a 18. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 15, 9—14; az igehirdetés alap­igéje: 1 Jn 3, 19—24. A délutá­ni istentisztelet alapigéje sza­bad textus. — HÓDMEZŐVÁSÁRHELY. Szeptember 15-én Zátonyi Já­nos teológus szolgált a gyüle­kezetben a Teológus Otthon küldötteként. CSALÁDI HÍREK — HÁZASSÁG. Dr. Hegyest József orvos és Ponicsán Ag­nes szeptember 28-án tartották esküvőjüket a kiskőrösi temp­lomban. A szertartást a meny­asszony édesapja, Ponicsán Imre kiskőrösi lelkész végezte. — HALÄLOZÄS. Garam János, a ménfőcsanaki gyü­lekezet volt tanítója és kánto­ra 85 éves korában, rövid szen­vedés után, szeptember 22-én elhunyt. Koporsójánál Egyhá- zy János győrszemerei lelkész prédikált, egykori. .tanítványai nevében ifj. Melkovics József búcsúzott az elhunyttól. Ga­ram János több mint négy év­tizedes munkájára hálásan emlékeznek nemcsak tanítvá­nyai, hanem a ménfőcsanaki gyülekezet is, amelynek fejlő­dése és együtt-tartása érdeké­ben eredményesen sokat fára­dozott. „Akár élünk, akár ha­lunk, az Űréi vagyunk”. — özv. Gál Jánosné 66 éves korában, röviddel férje halála után szeptember 21-én Buda­pesten elhunyt. Hamvasztás előtti búcsúztatása férje ham­vainak elhelyezésével egyidő- ben történt a rákoskeresztúri — A SOMOGY—ZALAI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége szeptember 17—18-án Gyenesdiáson tartot­ta ülését. Áhítattal, igetanul­mánnyal, előadással szolgál­tak: Szekeres Elemér, Vértes- sy Rudolf, Dr. Pusztay László, Teke Zsigmond, Szende Sán­dor, Jakus Imre. Lágler Béla esperes beszámolt az Országos Esperesi Értekezletről és az időszerű kérdésekről. temetőben. Hamvainak elhe­lyezése október 14-én fél 12- kor lesz ugyanott. Az elhunyt­ban Marschalkó Gyula vecsé- si lelkész édesanyját gyászolja. „Elég néked az én kegyel­mem”. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VH, Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VHL Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.3265 100 éves az Athenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató A mi kis utcánk Az utcát, amelyben lakom úgy hívom „A mi kis utcánk”. Szándékosan nem írom le a hivatalos nevét, mert akkor egyszerű, térképes megjelöléssé válnék. Pedig ez az utca sokkal több ennél. Ez a MI UTCÁNK. Amikor a szé­les főútvonalról befordulok rá, mindig úgy érzem: hazaérkeztem. A serdülő, apró fák, a folyondárral befuttatott templom, 10 ház, az a kis mélyedés a járdán a 2-es számú háznál, ahol következetesen mindig elbotlom,... mind régi ismerős, valahogy hozzátartozik az éle­temhez. Milyen a mi kis utcánk? Elmondom. Beszá­molómban nem lesznek világrengető esemé­nyek, nagy tragédiák. Ez a beszámoló a hét­köznapok hordozója, a mindennapokat tükrö­zi örömeikkel, bánataikkal. Nehéz egy utca életét összefogni. Amikor belekezdtem, azt hittem, könnyű munkám lesz, hiszen élete itt zajlik előttem nap mint nap és most, hogy próbálom megfogni, kisik­lik az ujjaim közül, mint maga az élet, ame­lyet hiába próbálunk megrögziteni, nem lehet, mert örökké más a maga egyformaságában is. Megfoghatatlan lenne hát mindkettő? Óvatosan közelítem meg hát, reggel, amikor ébred. ... Valahol távol már elindult a reggel. Sze­memen még az álom nehezéke ül, amikor az egyik fán csipogni kezd egy madár. Választ még nem kap. Szendereg a nappal oly hangos, madársereg. De ahogy a távoli nap a föld in­nenső oldala felé közeleg, megint megszólal e kis koránkelő. Csip .. . Csip ... Valamelyik félálomban meghallja. Halkan válaszol. Itt is, ott is ébrednek. Kezdődik a hajnali beszá­moló. Először csak az idősebbek mondják el véleményüket, azután a fiatalok, majd a ser- dületlen fiókák. És mielőtt a nap felkel, csi- vitel az egész madárhad. Kilépek az erkélyre, lenézek a mi kis ut­cánkra. Még kihalt. Alszanak a házak, az em­berek, a fák, a nagy macskakövek, az útszélre állított autók. Csak a templom oldalán telkú- szó hajnalka égszínkék szeme néz csodálkozva « világba. Az úton keresztbe átfut egy macs­ka, azután eltűnik a törött pinceablakban. Azt hiszi, nem látta senki, hogy reggel jött haza, pedig az ajtóban ott gubbaszt egy vén kandúr, úgy tesz, mintha aludna, pedig vé­kony szemszögletéb'öl pontosan látja, hogy Teréék Micája surrant be. Ébrednek a galambok. Bugásuk beleolvad a madárbeszédbe. A szép, fekete Páhyné lép ki házunk kapuján, karján kosár, tejesüveg benne, ö mindig az első. Siet a csarnokba, mert férje korán indul munkába. A szemközti házon felszalad egy roló. Álmos férfifej néz ki az ablakon. Az eget kémleli. Nézi a galambo­kat, amint nagy köröket írnak le a levegőben. Könnyű nekik — gondolja — korán feküdtek le és üresek a csontjaik... Autó kanyarodik az utcába. Végigfut rajta, aztán kifordul a főútra, hogy beálljon az autósorba. Az erkélyeken itt is, ott is feltűnik valaki. Mariska néni a 3-as ház 2. emeletén ilyenkor öntözi a muskátlikat. Folyik a virágládákból a víz, mint a lyukas csatornából, ha esik az eső. Az utca lakói már ismerik a „veszélyf’, óvato­san elkerülik a „korai esőt”, de a gyanútlan idegent gyakran érte már itt meglepetés. Mond is valamit, de Mariska néni ezt nem hallja, mert 80 éves, nagyot hall. Hqrsog a folyosó, mert most ébredt fel Dor­ka. Amig reggeli sétáját végzi az utcában, abba nem hagyja az ugatást. Feri bácsi állí­tólag eladta az ébresztő óráját, amióta Dorka a házba költözött, azt mondja az ő ugatására biztosabban felébred, mint a vekkerre. A szemközti házból most dugja ki fejét Tóbiás. Körülszimatol, aztán szélsebesen a sarkon álló akácfához rohan. A 2-es ház dobermannja könnyű szökelléssel elfut mellette, egy pillan­tásra sem méltatja apró, görbe lábait, lelógó kis pocakját. Élénkül az utca. Feketéné indul a gyárba. Az a nő. aki mindig rohan, mindig cipel va­lamit, mintha én lennék. Alig indultam, már­is visszajövök. Kosaramban tej, gyümölcs, vi­rág. — Magát virág nélkül el sem képzelné az ember! — bókol Zsiga bácsi. Mikor indulok, már változik a kép. A ház­felügyelőék Katikája siet előttem. Cipője sar­ka hangosan kopog a kövezeten. Csupa isme­rős arc. Köszöntjük egymást, mint évek óta mindig, pedig nem is tudjuk egymás nevét. „Az a szőke asszony, az a sánta férfi, az a ma­gas fiatalember, az a bájos kislány a mi ut­cánkból”. így emlegetjük egymást. A kissé elcsendesült utcán most megjelen­nek a nagymamák, a nagypapák, a nyugdíja­sok. Felékes néni mindig az unokájával jár bevásárolni. A gyerek kezében kosár, benne kifli, alma. Ö tele kosárral indul bevásárolni, így van ez gyermekországban. A nagymamá­nál nagy szatyor. A' fiataloktól kapta, hogy sokat hozhasson benne. Az öregurak foltozott aktatáskát viszitek, mintha szégyelnék a sok évet megpróbált szalmaszatyrokat, vagy talán már az is elkopott velük együtt. A pádon szerelmespár. Egymást nézik, nem látják a kutyát, se a világot. Egymás szemé­ben keresik az egész világot. Benépesedik a park is. Jani bácsi pipájával, újságjával ott ül a napos pádon. Jani bácsi szereti a napot. Ha melege van, hátat fordít a forró korongnak. Mire az újság végére ér, kifogy a pipájából a dohány. Körülnéz, nem látja-e valaki, aztán megkapaszkodik., úgy kel fel a pádról... Az óvodások is kivonulnak. Apró, piros kockás nadrágjukban ott ülnek a homokozóban, vá­rat, alagutat építenek, telerakják homokkal a kis vödröket, aztán váratlan mozdulattal ki­szórják. Ha kedvük szottyan, elhajítják az egész vödröt. És a felnőttek újra és újra leha­jolnak fájós derékkal és odanyújtják nekik. A nap már magasan jár. Itt volt már a sze­metes autó. Hangos szuszogását mindenki jó! ismeri. Elmentek a délelőtti vonatok, ame­lyeknek éles füttye idehallatszik, az SZTK doktornő már megnézte a Melegék kislányát, Karcsi bácsi megsétáltatta kis unokáját, itt járt a postás és egyformán meghozta az örö­met vagy a szomorú hírt annak is aki eléje futott, annak is, aki csendben bevárta. ,A nap lassan ereszkedik alá a láthatáron. Akik reggel elindultak, hazatérnek. A Ba­logék kislánya lassabb léptekkel jön végig az utcán, mint amilyenekkel reggel elment. A kapu előtt is hosszabban időzik. Szép, magas fiú kísérte haza. Vajon ki lehet? Jaj, csak rendes gyerek legyen, mert ez, a Balog kislány nagyon jóravaló, szereti az egész utca. És sze­retné ezt a fiút is, csak boldoggá tegye!... Mentőautó szirénája hallatszik. Valahol baj van. A kocsi a mi kis utcánkba fordul be. Megáll a 2-es előtt. Mindenki az ablaknál. Fe­szült várakozás. Aztán Mariska, néni alakja a hordágyon. A. muskátlik! — mondja valaki. Az autó szirénája felbúg, aztán lassan elhal a távolban... Az utcán kis csődület. Valamit izgatottan magyaráznak ... Nem tudott még repülni — hallom — ez lehetett az: első szárnypróbálgatása! Odamegyek, nézem ma­gam is. Egy kis madár fekszik elnyúlva az utca porában és az emberek döbbenten nézik. Kis testén apró. szürke pihe, a csőre finoman áttetsző. Repülni akart és visszahullott a föld­re. Itt született a mi kis utcánkban. Az ágak között riadtan rebben síró szülője. A karomon virág. Kiveszek egy fehér margarétát, betaka­rom vele. Lement a nap, itt a sötétség. Elpihentek a madarak, vackukba bújtak a kutyák, lefeküd­tek az emberek, beálltak az autók, bezárták a kapukat. Pihenni tért a mi kis utcánk. Nem égnek a lámpák. Holdvilág van. A templom karcsú tornya élesen rajzolódik ki a hold vilá­gította éjszakában. Üresek a padok, a homo­kozón ott maradt egy piros labda, a szárnya- szegett madár örök álmát alussza a fehér mar- garetaiakaró alatt. Házunk előtt az öreg fán megrezdül egy levél, aztán lassan pereg lefelé. Gyarmathy Irén

Next

/
Oldalképek
Tartalom