Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-10-06 / 40. szám

Az egyház egysége 1 Kor 12, 12—26 Igénk eredetileg a gyülekezet egységéről szól, üzenetét mégis bátran vonatkoztathatjuk a különböző egyházak viszonyára. Anélkül, hogy kisebbítenénk az emberi bűnt, melynek követ­keztében az egyház részekre szakadozott, szabad meghallanunk igénkből azt az örömüzenetet, hog-p az egyház sokféleségét Is­ten arra használja fel, hogy a keresztyénség a maga sokszínű­ségével tökéletesebben végezhesse szolgálatát ebben a világban. A különböző egyházaknál a Szentírás más és más üzenetére esik a hangsúly és ennek következtében a különböző egyházak szolgálatukat más és más irányban fejtik ki. A szolgálatok tarka sokféleségét egységbe foglalja az egyház Ura, Jézus Krisztus, aki a világhoz lehajló szeretetét jeleníti meg az egy­házak szolgálatában. Az egységet tehát nem a tanítás, a liturgia, vagy a kegyesség uniformizálásában kell keresnünk, hanem elsősorban abban, hogy az emberiség iránti szolgálatunkat minél teljesebben be- töltsük. S minél hűségesebben valósítjuk meg egyházunk taní­tásából, kegyességéből fakadó szolgálatunkat, annál közelebb kerülünk egymáshoz. Nem véletlen, hogy a keresztyén egyhá­zak az emberiség nagy ügyéért, a békéért és az elmaradott né­pek fejlődéséért kifejtett szolgálatban találják meg egymás ke­zét napjainkban. Nem szabad azonban elhallgatnunk, hogy vannak ökume­nikus törekvések is, amelyek a keresztyénség egységét a nem keresztyének elleni harcban keresik. Ez az ökumenikus törek­vés a Szentírás szemléletétől nagyon távol esik, s éppen ezért maradandó egységet és közösséget nem tud elérni. A keresztyénség egységének, az egyházak közötti ökumenikus kapcsolatnak legnagyobb akadálya a másik egyház lenézése, semmibe vétele. Az az egyház, amely csak önmagát tartja egy­háznak, s a másik felekezetűéi nem hajlandó észrevenni Jézus Krisztus jelenlétét és munkáját, sohasem fogja megtalálni a testvéri kapcsolatot és közösséget. Hogy más felekezeteknél is felismerjük az egyház jegyeit és Jézus Krisztus munkáját, nem jelenti azt, hogy a Krisztusban megismert igazságot lebecsül­jük. De ki merné azt állítani magáról, hogy a teljes Krisztust megértette? Itt is érvényes Pál apostol bizonyságtétele: Itt csak homályosan, tükör által látunk. Az egyház igazi egységének, a felekezetek közötti ökume­nikus kapcsolatoknak munkálója ma is a Szentlélek. Minél job­ban kitárja szívét a ma keresztyénsége a Szentlélek előtt, mi­nél engedelmesebben engedi magát vezettetni a szolgálat útján, annál inkább megvalósul és nyilvánvaló lesz a sokféleség el­lenére is az anyaszentegyház egysége. Selmeczi János — LEGSZEBB HÖZSA, jácint, tulipán őszi szállításra megrendel­hető. Díjtalan árjegyzéket küld Palkó rózsakertész. Budapest, xrv. Csillagfürt u. 8. — ORGONA, 5 regiszteres sürgő- ■m eladó. Orgona és harmónium- javítást vállalok. Farkas Károly hangszerkészítő Nyíregyháza, Ré­ka U. 8. — SÍRTÁBLA, erős, csiszolt alu- míniumlemezböl,. vésett betűkkel 120,— Ft. sírkereszt vascsőből, ko­vácsolt díszítéssel 180,— Ft. KTSZ MŰHELY, PALFA. — BUNDÁK, szőrmegallérok, kucsmák Somogyi szűcsnél. Bp., V. Kossuth Lajos u. 1. az udvar­ban. — ESKÜVŐI RUHAKÖLCSÖN­ZÉS legújabb fazonokból vidéki esküvőre is. Rédeyné, Farkas Jú­lia, Budapest, XIV. Kerepesi út 76/b. (Kerepesi úti lakótelepen a Lumumba utcai megállónál). Tele­fon: 630—107. — NÉMETÜL OKTATOK kezdő­ket, haladókat, bevált módszerem­mel. Telefon: 256—664, reggel és este. — SZERÉNY budapesti albérleti szobát keres papleány. Levélbeli értesítést a szerkesztőség címére kérek. Orgonamuzsika a Várban három évszázad ORGONAZENÉJE címen október 4-én és 11-én pénteken este fél 7 órakor orgonaest lesz a Bécsikapu téri evangélikus templomban Orgonái: PESKÓ GYÖRGY orgonaművész Istentiszteleti rend Budapesten, 1868. október C-án Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Haíen- scher Károly, de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6. dr. Kékén András. Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán, de. 11. (úrv.) Szirmai Zol­tán, du. 6. Bogya Géza. Dózsa György út de. fél 10. Bogya Géza. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) dr. Rédey Pál, de. 11. Bándi Sán­dor, du. 6. Bándi Sándor. Kőbá­nya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Utász u. de. 9. (úrv.) Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Solymár Péter. Váci út de. 8. Ben­czúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Ujtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. '11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospa­lota MÁV-telep de. 8. Rákospalota­Nagytemplom de. 10. Rákospalota- Kistemplom du. 3. Rákosszent­mihály de. fél 11. (úrv.) Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karaer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. 11. (úrv.) Várady Lajos, du. 6. Orgo­na-est. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Várady Lajos. Öbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. fél 11. Csengődy László, de. 11. Csengődy Lászlő, du. fél 7. Rutt- kay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Albert­falva de. 7. Visontai Róbert. Ke- lenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. (úrv.) — Szentháromság után a 17. vasárnapon az oltárterítő szi- ne: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 17, 20—26; az igehirdetés alap­igéje: 1 Kor 12, 12—26. A dél­utáni istentisztelet alapigéje szabad textus. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Október 6-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallá­sos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosszán. Igét hirdet DR. HAFENSCHER KÁROLY Budapest Deák téri másodtelkész. — SUR. Október 11-én D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházke­rület püspöke meglátogatja a gyülekezetét, istentiszteleten szolgál és megáldja a helyreál­lított templomot. — BUDAVÄR. A gyüleke­zetnek több mit két évtizeden át működött pénztárosa, Ben­czúr Valdemár nyugalomba vonult. A2 egyházközség köz­gyűlése búcsúztatta és kifejez­te háláját _ a hűséges munka­társnak. — OROSZLÁNY. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke október 13-án, vasár­nap délután igehirdetéssel szolgál a gyülekezetben és fel­avatja az új parókiát. — SZARVAS-ÖTEMPLOM. Az egyházközség orgonájának 30 éves jubileuma alkalmából egyházzenei áhítatot tartottak, amelyen megemlékeztek a 12 éve elhunyt Borgulya Endre kántortanítóról, az orgona al­kotójáról. Borgulya András ze­neszerző, Borgulya Endre fia ez alkalomból „Postludium” címen orgonaszámot írt édes­apja emlékére. Közreműködött Trajtler Gábor lelkész, orgo- naművész. GÖTTINGEN. A világhírű göttingeni újtestámentomi professzor, D. dr. J. Jeremias szeptember hónapban nyuga­lomba vonul. Utóda dr. Georg Strecker lett, aki eddig a bon- ■ ni egyetemen volt az Üjtestá- I mentőm teológiai professzora. — PESTÚJHELY. Október 6-án, vasárnap délután 5 óra­kor gyülekezeti est lesz a templomban. Az igehirdetés szolgálatát Szirmai Zoltán se­gédlelkész végzi. — A HAJDÚ-SZABOLCSI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége szeptember 24-én Nyíregyházán tartotta ülését. Úrvacsorát osztott és reggeli áhítatot tartott Gáncs Aladár. Igehirdetési előkészí­tőt Benkóczy Dániel esperes, előadást Szabó Vilmos tartott. Benkóczy Dániel esperes be­számolt a lelkészeknek az Or­szágos Esperesi Értekezletről. — A NÓGRÁDI EGYHÁZ­MEGYE lelkészi munkaközös­sége szeptember 26-án Balas­sagyarmaton tartotta ülését. Űrvacsorát osztott Kovács Gyula. Igehirdetési előkészítőt Breuer Oszkár, előadást Rónay Zoltán, Garami Lajos, korrefe­rátumot Kovács András tartott. Gartai István esperes tájékoz­tatta a lelkészeket az Országos Esperesi Értekezletről. — A BUDAI EGYHÁZME­GYE lelkészi munkaközössége szeptember 24-én Csepelen tartotta ülését. Mezősi György áhítata után Csengődy László és Bándi Sándorné tartott elő­adást, majd a munkaközösségi ülés időszerű kérdéseket tár­gyalt HOLLANDIÁBAN az ún. szigorú reformátusok zsinata újból javasolta 32 tagegyházá­nak, hogy ne csatlakozzanak az Egyházak Világtanácsához, mert annak a szabályzata nem tükrözi az igazi ökumenikus szellemet. A 32 tagegyház a világ minden tájáról toborzó- dik és ötévenként tartja ülé­sét Hollandiában. Hollandiai, brazíliai,, argentínai és indoné­ziai tagegyházak viszont azt javasolták, hogy alaposabban meg kell vizsgálni az együtt­működés lehetőségét az Egy­házak Világtanácsával. FRANCIAORSZÄG déli vá­rosaiban augusztus 29-től szeptember 1-ig ünnepelték 200 éves évfordulóját annak, hogy a katolikusok által fog- vatartott református hugenot­tákat kiszabadították. „Megjelentette neked, ó em­ber, mi légyen a jó, és mit kí­ván az Úr tetőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, sze­ressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Iste­neddel.” (Mikeás 6,8 ) VASÁRNAP. — „Megtartod a szövetséget és az irgalmassá­got a te szolgáidnak, akik te- előtted teljes szívvel járnak.” (1 Kir 8,23) Mielőtt Isten bármit is követelne tőlünk, arra fi­gyelmeztet, amit ö adott ne­künk, vagy tesz értünk. Igénk mindazt, amit Isten velünk cselekszik két tényben fejezi ki: szövetség és irgalmasság. Isten szövetsége az emberrel irgalmasságából fakad és Is­ten irgalmasságának következ­ménye az, hogy szövetségre lép az emberrel. A két fogalom egysége Jézus Krisztus szemé­lyében mutatkozik meg a leg- világosabban. HÉTFŐ. — „Hát kívánva kí­vánom én a gonosznak halálát? — ezt mondja az Űr Isten; nem inkább azt, hogy megtér­jen útjáról és éljen?” (Ezékiel 18,23) Igaz az, hogy Isten meg­bünteti a gonoszt, megtorolja mindazt, ami akaratával ellen­kezik, de — emberileg szólva — nem gyönyörködik abban, hogy büntet. A büntetés — mondja Luther — Isten csele­kedetei közé nem illő, idegen cselekedet. Jézus Krisztus ke­resztje mutatja a legélesebben mennyire disszharmónikus Is­ten büntető eljárása, a kereszt Jézus életének egész történeté­ben. Isten azonban még ezzel a cselekedetével is a mi meg­térésünket és életünket akarja. KEDD. — „Tisztítsd meg szi­vedet a gonoszságtól, hogy megtartassál. Meddig marad­nak még tebenned a te bűnös gondolataid?” (Jeremiás 4,14) Mindazok után, amit Isten Jé­zus Krisztusban értünk tett, első követelése, hogy tisztítsuk meg szívünket. Az Istentől ir­galmasságot nyert, Vele szövet­ségben álló ember, akiért Jé­zus Krisztus áldozatával min­denben eleget tett, nem egy­szerűen kisebb-nagyobb mér­tékű javulásra képes, hanem lényének a megtisztítására is. Istent Atyjának tudja a Jézus Krisztusban és szeretettel kap­csolódik Hozzá. Isten sürgető kérdése jogos, ö mindent meg­tett, hogy erre a tisztaságra el­jussunk. SZERDA. — „Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok birodal­matok alá.” (1 Mózes 1,28) Isten az ember kezébe adta a földet s mindazt, ami azon van, hogy mindent birtokába vegyen és uralma alá hajtson. A birtok­lást és uralmat az ember fé­lelemtől szabadon kell hogy gyakorolja. Sokszor mégis szo­rongás tölti el az embert a ter­mészet, a világ dolgai miatt. Talán éppen ennek a következ­tében él vissza az ember az adottságokkal, amik körülötte vannak. Rosszul, károsan hasz­nálja uralmának tárgyait. Csak a félelmektől megtisztított szí­vű ember töltheti be Isten tet­szésére és az egész emberi nem javára ezt a parancsolt. CSÜTÖRTÖK. — „Az em­bernek elméje gondolja meg az ő utót; de az Űr igazgatja annak járását.” (Péld 16,9) Is­ten különös szabadságot adott az embernek. Az ember terve­ket. programot készíthet Nagy alkotásokat vihet véghez. Minden nagyság azonban ve­szélyeket is rejt magában. Sok­szor fordították már rosszra az emberek jónak tervezett alko­tásaikat és rosszul használtak fel hasznos javakat. Az ember akkor él helyesen szabadságá­val, ha Istenihez köti lelkiisme­retét, nem veti meg az Ö pa­rancsait, hanem azokra nézve tervez és épít PÉNTEK. — „Az igaznak ös­vénye egyenes, egyenesen ké­szíted az igaznak útját.” (És 26,7) Isten azt kívánja tolunk, hogy igaz emberek legyünk. Tulajdonképpen nagyon sokré­tű fogalom az igazság Bibli­ánkban. Nemcsak az igazmon­dás, az igazságosság van a tar­talmában. Az igaz ember meg­jelölés egész életformát fejez ki. Az igaz ember képe azon­ban csak Jézus Krisztus óta teljes. A Krisztusba vetett hit az alapja, eleven ereje, kezdete és vége az igaz ember életfor­májának. „Az igaz ember hit­ből él” s e hit által lesz az élete egyenes út SZOMBAT. — „Helyet is szerzek az én népemnek, Izná- elnek és ott elplántálám őt, és lakozék az ő helyében és töb­bé helyéből ki nem mozdítta- ük és nem fogják többé az ál­nokságnak fiai nyomorgatni őt mint annak előtte.” (2 Sámuel 7,10) Isten Izrael népének éle­tében, történetében az ember és az egész emberiség életútját megmutatta. Amiképpen Iz­rael vándorútja végén hazába jutott, úgy érkezik el a hivő ember is élete végcéljához Is­tenhez. Nála biztonságot és vé­delmet találhat mindenféle baj, betegség és veszedelem elől. Ezért a szép, reménység­gel teli végért ki ne szeretné és követné hálásan és engedelme­sen az Urat? Mnncz Frigyes EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vm„ Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VT1L Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 2U 68.3263 100 éves az Athenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs magasnyomáa Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató AZ ÉlhO IBÁTOIR. Most jött meg a fővárosból. Hétvégén min­dig hazatalál. Szombaton, vagy pénteken, ha szabad szombatos. Mert neki a nehezebb rész jutott, amit mi fiatal korunkban lehetetlen­nek tartottunk volna. Dolgozik és tanul. Er­ről a párhuzamosan futó két útról számol be most, mialatt, széles vállával a tányér fölé hajolva, az üzemi és legénykoszton nagyra- nött étvággyal fogyasztja a külön neki félre­tett legjobb falatokat, az édesanyja főztjét. Mi volt a vállalatnál? Jól jött a nem várt 300 forint jutalom. Milyen baklövést csinált megint Rózsi az irodában? Mit csinálsz es­ténként? Van-e már vizsgaterminusod? Bizony van. Érre a gondolatra mintha las­sabban forogna szájában az étel, megritkul­nak arcán a mosolygás futkosó pajkos rán­cai. Látom, valami nincs rendben. — No, mi van, fiam? — Semmi, semmi. Csak egy kicsit elgon­dolkoztam. — Talán csak nem a vizsgára gondolva ko- morodtál úgy el? — De bizony, mi tűrés-tagadás?! — Csak nem félsz^talán? Nem tudtál jól felkészülni? — Még azt sem mondhatom; mégis félek, mint taián még egyetlen vizsgától sem. Ez komoly dolog. Mi volna rá a helyén va­ló kádencia? Legfeljebb annyi: No, majd ezen is átsegít az Isten. De mikor megköszöni anyjának az ebédet s tagj"i* nyújtóztatva végigmegy a kerti úton (tud*a elvárjuk tőle, hogy észrevegye: mit csin~V”nk az elmúlt héten, mi nőtt, mi nyí­lott ki?) — elgondolkozom rajta. Fél a fiam. Egy vizsgától fél a fiam Az, akit én mindig olyan bátornak tartottam. Hogy milyen ala­pon? Hát csak két kis esetet mondok el. Ítél­jék meg mások is, nehogy apai elfogultsággal lehessen vádolni. Az első eset akkor történt, amikor még csak négy- vagy ötéves volt. Tudom, hogy még nem járt iskolába. Elhatározásainak azonban már szilárd akaratú ura volt. Farszomszédunk, Kovács néni egyszer oda­kiáltja a kerítéshez a feleségemet és pana­szolja, hogy két nap alatt három kis csirké­jét találta ázottan, döglötten a kerítés mel­lett elnyúlva. No, nem voltak még nagyok. Alig hogy „serkedt a legény tollúk”. (Bár le­het, hogy jércék, menyecskék, tyúkok lettek volna belőlük.) Ismertük mi is ezt a generá­ciót, mert sokszor átbújtak a drótkerítésen, de a kertben még nem tettek kárt. Elég az hoz­zá, hogy Kovács néni a ház legkisebbjére gya-, nakodott és megkért bennünket, hogy néz­zünk utána és szükség esetén kellő nyoma­tékkai vegyült elejét a további értelmetlen öl­döklésnek. Az igazság és a jószomszédi viszony féltése tehát raportra idézte a fiút. Írásbeli doku­mentumok nem maradtak fenn a peres eljá­rás lefolyásáról, így, majdnem két évtized után csak a lényegre, a konklúzióra' emlék­szem. A vád és a terhelő adatok súlya alatt megtörtén, de öntudatos bátorsággal bevallot­ta a kis delikvens, hogy ő volt. De ö csak jót akart. Ha egy csirkét sikerült elfognia, vitte a kút melletti vizeskádba, és.. . hát meg akarta változtatni a természet ősi rendjét. Úszni tanította a kis csirkét. Hogy aztán nem sikerült az első próbálkozás, nem vesztette el a türelmét. A tehetségtelen tanítványt átdob­ta (t kerítésen és újabbat igyekezett meggyőz­ni a vízisportok szép és hasznos voltáról. így találhatott Kovács néni három áldozatot túl a kerítésen. Hát — nem mondom —, ez is tiszteletre méltó egy négy-ötéves bórembukktól. De ma­gában nem elég ahhoz, hogy bátornak is ne­vezzem őt. A soron következő büntetés fér­fias elviseléséhez azonban már férfias bátor­ságra volt szükség. Mert valahogy így hang­zott az ítélet: — Most lemégy szépen a Kovács nénihez. Nem a kerítéshez, hanem körülkerülsz az ut­caajtóra. Köszönsz szépen és megmondod a Kovács néninek, hogy a csirkéket te fojtottad a vízbe és te dobáltad át. Azután bocsánatot kérsz, és megígéred, hogy ilyet többé nem te­szel. Aki rosszat tesz, az vállalja a következ­ményeket is! HrrrabindranattagóreH! Mintha Atlaszként az egész Földet a hátán hordta volna, olyan súlyos léptekkel indult el az én fiam. De a Kovács néni kiskapuján már könnyeden lépett be és férfiasán eleget tett a reámért penitenciának. Legalább így számolt be róla egy félórá­val később a könnyes szemű Kovács néni. — „Tudják, a kis aranyos...” S a bánatpénzt ő fizette. Egy kosár frissen szedett ropogós cseresznyével. Másodszor akkor adta jelét bátorságának az én fiam, amikor kis lába már az iskola rögös útját taposta. Első osztályú általános iskolai „hallgató” volt, amikor egy reggel fogfájással indult a tudományok csarnoka felé. Egész dél­előtt félve gondoltunk rá és nem csodálkoz­tunk volna, ha sírva nyitja ránk az ajtót: „Jaj, de fáj a fogam!” De nem jött. Utolsó órájuk hittan volt és én nem kis izgalommal készültem a vele való találkozásra. — No, fiam, mi van a fogaddal? — Fáj, Apukám. De engedj el a Doktor bácsihoz, majd ő meggyógyítja. Tudtam én, hogy annak a tejfognak csak egy orvossága van: egy gyenge rántás a hi­degvassal. A Doktor bácsi, jó barátunk, a szomszédban rendelt. Elengedtem hát a fia­mat, de azt még most sem mondanám, hogy minden szorongás nélkül. Ennek viszont csak a többi hittanos látta hasznát, mert bizony én nem győztem ideggel a szabályos 45 percet. Imádkoztunk és mentem át én is a Doktor bácsihoz. Dél felé járt az idő. A váróban sen­ki. A rendelőben viszont ott ül a fiam, még könnyesek a szemei, de az arca mosolyog. Es mosolyog a kezében az a nagy alma is, amit a Doktor bácsinak egyik hálás betege hozott ajándékba — bizonyára több társával együtt —, s mely végül is jutalma lett az én kisfiam bátorságának. És most az én nagy fiam fél. Fél egy vizs­gától. Pedig micsoda egy vizsga azokhoz a próbákhoz képest, amelyeket ö pöttömnyi ko­rában olyan férfiasán megállóit és amelyek alapján én — ugye? —, az elfogultság vádja nélkül adhattam ennek a kis írásnak azt a címet: „Az én bátor fiam.” Kuttkay-Miklian Gén AZ ORTODOX PÜSPÖKÖK HÁZASSÁGÁÉRT helytelen az a középkorban ki­alakult szokás, hogy csak szer­zetesek lehettek püspökök. A nős püspök sokkal közelebbi kapcsolatba tud kerülni az emberekkel. Az egyik athéni folyóirat síkraszáll az orotodox püspö­kök házassága mellett. Szerin­te a püspökök nőtlensége elle- nemond az evangéliumnak és

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom