Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-09-29 / 39. szám

Elrejtett élet Kol 3, 3—7 Többnyire akkor kérdezzük: Hát élet ez? — amikor a körül­ményeinket érezzük nyomasztónak. Igen meggondolkoztató vi­szont, hogy épp a gyors ütemben „tollasodó” népek és emberek körében bukkan fel a legsűrűbben a telhetetlen anyagi igé- nyeskedés. Annál dühödtebben, minél üresebbek belül. Nem tudják, mit cselekszenek: kint akarják pótolni, ami bent hiányzik. Pedig gyógyulásunk akkor kezdődik, amikor önma­gunkba nézve döbbenünk meg: Hát élet ez?! Fél kézen meg­számolhatnám, hány embert szeretek önzetlenül. Tényleg ön­zetlenül?! S meddig? Es a félelmeim, indulataim, vágyaim! Nem az önmentés és önérvényesítés indulóját dobolják ezernyi változatban? Valami ehhez hasonló, leteperő valóság-megérzés kényszerít- hette térdre Pétert Krisztus előtt: „Eredj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok!” (Lk 5,8) De Jézus már azt a kőszikla­apostolt látta benne, akivé majd Ö teremti újjá. „Ne félj, mos­tantól fogva emberhalász leszel!” Ekkor kezdődött meg benne az új élet, ebben az összeroppanásban—kapitülálásban, azaz inkább Jézus bűnbocsátó, fölemelő igéjében. Ezt az Isten meg- indokolhatatlan irgalmából elkezdődött és lassan bontakozó— fejlődő újat még sokszor elfödte Simon Péter régi, önös énje, de az elrejtetten növekvő igazi élet jelei mind nyilvánvalóbbá lettek, hiszen a nagy áttörés bekövetkezett. Ezzel az áldott of- fenzívával szemben a Gonosz kénytelen volt beérni makacs utóvéd-harcokkal. ELEDEZES-féle ez, napról napra, fokról fokra. Háttere— előzménye ennek önmagunk „halálra adása”: az odaomlás Is­ten elé, annak tudatában, hogy nagyon is valódi bűnös vagyok, „eredeti kiadásban”, tehát egy épp olyan valódi Megváltóra van szükségem, mint Jézus Krisztus! Es ekkor kapjuk aján­dékba a minőségileg is merőben új életet. Ez a fogantatás. Csöndesen indul, nem egy rakétastart robajával és látványos­ságával. Nem kapunk róla újjászületési bizonyítványt, mellyel büszkélkedhetnénk. Hiszen talán évtizedekig tudomást sem vettünk arról a hatalmas életlehetőségről, indítóenergiáról, amelyet keresztségünkben kaptunk. De jobb későn, mint soha: még ma bekövetkezhet az Isten újjáteremtő szeretetének hang- talanságában is hatalmas, áldott robbanása: indul az ŰJ! Az isteni ÚJ! A kicentizhetetlen, képletbe foglalhatatlan, lenyügö ző csoda! Élet ez? Igen, EZ ÉLET! És mert az, kötelez. Óvni kell, be­csülni, táplálni, edzeni, gyakorolni, szóval: élni. Mert az élet nem vitrintárgy, hanem ajándék és feladat, lehetőség és fele­lősség. Pál apostol különösen két kritikus pontot jelöl meg, amelyen a káosz életellenes erői különös hévvel és alattomos­sággal veszélyeztetnek. 1. A SZERELEM, a nemek egymás iránti természetes von eódása gyönyörű, de sárba rántható ajándéka az Istennek. Te remtésbeli adottság, testi vonatkozásaival együtt. Álszent és beteges dolog a „lelki” szerelmet egyoldalúan magasztalni, a testit pedig — a lelkitől különszakítva! — valami „állatinak! minősíteni. Az emberi szexualitás sokkal többrétű és mélyebb beágyazottságú, lelki vonatkozásai és kihatásai messzemenőek, ezért vagy állat fölötti, vagy állat alatti. Ez utóbbitól akar meg­kímélni az Isten, hogy a „sex"-ből ne legyen fogyasztási cikk, hogy se valami szemforgató, kényszeres probléma lehazudás, sem a szégyentelen kiélés ne okozzon bennünk olyan idült fi­camot, belső deformálódási, amelyben már csak fájdalmat okozunk magunknak és másoknak, farizeusi ítélkezésünkkel vagy cinikus gátlástalanságunkkal. Adott esetben lemondani is tudni kell. S hogy ilyenkor az energiák átirányithatók-e, az többnyire attól függ: a felebaráti szeretet sodrában élünk-e, . van-e olyan tevékenységünk, életstílusunk, amelyben építő felhasználásra kerülnek m különben robbanással fenyegető erők. 2. A PÉNZIMÁDAT is ott terem meg, ahol méltóbb uralkodó nincs a szív trónján. Ha eszköz helyett Cél lett a pénzből, ak­kor már a bálványunk. Nem gazdái, hanem rabszolgái va­gyunk, sőt, lába előtt szűkölő, oldalba rúgható ebei, nyomorult kiszolgáltatottjai, sakkfigurái, haptákoló zsoldosai. Meg akarod nyergelni a pénzt? Majd ő nyergei meg téged. Csapra vernéd a világot? A te véred csorog majd a csapon! Nem muszáj meg­próbálni — az Isten szeret, kímélni akar. Urad az Élet Ura? Akkor Ura tudsz lenni a pénznek. Még a hiányzónak is. Vele! S ez is életjel: a Krisztusban elrejtett élet drága jele. S A LEGIGAZIBB ÉLET MÉG MINDIG HÁTRA VAN! Tel­jességre a Szent Űj Világban jut. Ennek felfogásához aztán végképp kevés a fantáziánk! A hallatlan és tökéletes ŰJ Krisz­tus „megjelenésekor”, a kozmikus világfordulókor lesz nyil­vánvalóvá. Erre a CÉLRA NÉZVE igazodhat egyenessé éle­tünk, tudjuk „megöldökölni” a Káosz embervesztő, sátáni „baktériumait”, és magatartásunkkal dicsérni azt, Aki egyedül képes végkifejlésig vinni az elrejtett Életet. B. M Istentiszteleti rend Budapesten, szeptember 29-én Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. dr. Hafenscher Ká­roly. Fasor de. fél 10 Szirmai Zol­tán, de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 Bogya Géza. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor utca de. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlo­vák), de. 12 (magyar). Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. Dr. Rédey Pál. de. 11 Bándi Sándor, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Sülé Ká­roly, du. 5. szeretetvendégség: Szi­ta István. Utász u. de. 9. Sülé Ká­roly. Vajda Péter u. de. fél 12-kor Sülé Károly. .Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva -de. 8 Bizik László. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Ben­czúr László, du. 5. szeretetvendég­ség. Váci út de. 8. Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota—MAV-telep de. 8. Rákospalota-Nagytemplom de. 10. Rákospalota-Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3, Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.). Csá­kó Gyula, de. 11. (úrv.) Reuss András, du. 6. Reuss András. To- rockó tér de. fél 9. Reuss András. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Várady Lajos. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Csen- gődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Frigyes. Kelenföld de. B. dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. Visontay Róbert. Budafok de. 11. Visontay Róbert. Nagytétény de. 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11 órakor. — Szentháromság után a 16. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Mt 6, 1—6; az igehirdetés alapigéje: Kol 3, 3—7. A dél­utáni istentisztelet alapigéje szabad textus. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Október 6-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus val­lásos félóra lesz a Petőfi Rá­dió és az URH hullámhosszán. — A PESTI EGYHÁZMEGYE — RÁKOSPALOTA. A gyü­lekezeti munka tervezéséről, lebonyolításáról, gondjairól és áldásairól tartott előadást sze­retetvendégség keretében D. Koren Emil esperes. — A KELET-BÉKÉSI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége szeptember 20-án Békéscsabán tartotta ülését. Űrvacsorát osztott Kiss György. Áhítatot Deme Ká­roly, előadást Nagybocskai Vilmos, Povázsay Mihály és Balogh Pál tartott. Mekis Adóm esperes beszámolt a lelkészi munkaközössége szép- lelkészeknek az Országos Es­tember 18-án tartotta ülését peresi Értekezletről. Rákoscsabán. Előadást tartott dr. Hafenscher Károly, Karner Ágoston, Békés József, dr. Ká­sa Pál, dr. Rédey Pál. D. Koren Emil esperes az aktuális kér­désekről tájékoztatta a lelké­szeket — KISKUNHALAS. Szép tember 5—8. között igehirde- dés sorozatot, szeptember 8-án pedig szórványnapot tartottak a gyülekezetben, amelyen Hix- lej Alfréd bócsai lelkész szol­gált — HÓDMEZŐVÁSÁRHELY. _ KELENFÖLD. A gyüle- Szeptember 8-án az istentisz- kezet október 5-én, szombaton délután fél 6 órakor tartandó szeretetvendégségén Tomcsá- nyi László ny. lelkész emléke­zik meg a templomépítés tör­ténetéről. telet után került sor a gyüle­kezet kántorának, László Mi­hálynak a köszöntésére 80. születésnapja alkalmából. László Mihályt, aki 35 éve végzi a gyülekezetben a kán­tori szolgálatot, születésnapja alkalmából a gyülekezet lel­késze, Takács János, és fel­ügyelője, Farkas György kö­szöntötte a hívek nevében. — BUDAVÁR. Szeretetven­dégség keretében közgyűlést tartott a gyülekezet. A köz­gyűlés meghallgatta Várady Lajos esperes lelkészi jelenté­sét és betöltötte a megürese­dett tisztségeket. A szeretet- vendégségen Reuss András se- műhely, pálfa. gédlelkész tartott előadást: — orgona 5 regiszteres sürgő­,.Honnan jöttem?” címmel a sen fadó. Orgona és harmonium ” — , - javítást vállalok. Farkas Karoly csoglei gyülekezetről. hangszerkészítő Nyíregyháza, Ró­ka utca 8. — NAGYVELEG. Igehirde- _ mTvn4K ifi A__i.ii. r+mr i .i.. 11 bundák, szőrme gallérok, test tartott a gyülekezetben kucsmák Somogyi szűcsnél. Bp. V., Selmeczi János esperes, és be- Kossuth Lajos u. 1. az udvarban, számolt finnországi útjáról. — esküvői ruhakölcsönzés Szolgáltak még Kajos János legújabb fazonokból vidéki eskü­vőre is. Rédey né, Farkas Júlia Budapest, XIV. Kerepesi út 76/b, (Kerepesi úti lakótelepen, a Lu­mumba utcai megállónál). Telefon őszi évadnyitó szeretetvendég- S30~107- ségen D. Korén Emil esperes — szerény budapesti albérleti tartott beszámolót érdélvi szobát keres papleúny. Levélbeli xariou peszamoiot eraeiyi, értesítést a szerkesztőség címére munteniai es olteniai útjáról, kérek. — NÉMETÜL OKTATOK kezdő­ket. haladókat, bevált módszerem­mel. Telefon: 256—664. Reggel és este. — LEGSZEBB ROZSA, Jácint, tu­lipán őszi szállításra megredelhető. Díjtalan árjegyzéket küld Palkó rózsakertész. Budapest, XV., Csil­lagfürt u. 8. — SIRTABLA, erős, csiszolt, alu­mínium lemezből, vésett betűkkel 120,— Ft. Sü-kereszt vascsőből, ko­vácsolt díszítéssel 180,— Ft. Ktsz és Magyar László lelkészek. — BUDAPEST-FASOR. Az Variáció három tételben Első tétel: Allegro grazioso, vagyis kecses gyorsasággal. Vakítóan sütött a nap. Az ég tengerében egyetlen aranyfelhő úszott, ldelenn remegett a levegő. A városban egy pillanatra megállt az élet s magába szippantotta a tavasz má- morító illatát. A kopott házak szégyenlősen takargatták lehullott vakolatfoltjaikat, a rü­gyező fák részegen bólogattak egymásnak. Az utcaseprő galambokat etetett, s egy taxisofőr megállította kocsiját, vidáman fütyölte a Tru­badúr .egyik részletét. A péksegéd pirospozs­gás zsömléket hajigáit kosarába, illata sokáig ott kígyózott a bolt előtt. Egy szőke kislány varkocsába belekapaszkodott a tavasz és paj­kosan hintázott a hajfonatokon. Pöttömnyi gyermek hajolt ki kocsijából, zölden csillogó bogár után kapott. Kedv és derű bujkált mindenben. Az asz­falt felpúposította hátát, az utcasarkok esze­veszett táncba kezdtek. Csodálkoztak az öre­gek és természetesnek tartották a fiatalok. Kinyíltak az ablakok, áporodott függönyök hajoltak ki rajtuk. A tornyok megfeledkeztek büszkeségükről és pajkosan kacsintgattak egymásra. A városban fel s alá hullámzott a jókedv. Beleharaptak az emberek s ettől ma­guk is nevetésbe kezdtek. Nyitva felejtett szájuk fehér fogsora viliódzott, ajkuk, gyön­gyözött a kacagástól. Megmagyarázhatatlan jókedv rabjai lettek. Béke volt. De ők ezt nem tudták. Megfeled­keztek róla. Csak félszemmel sandítottak az aranyfelhőre, hullik-e az aranyeső? Megáll­tak a tipegő galambok előtt s elméláztak, amint szedegették a morzsákat. Mélyen ma­gukba szívták a zsömlék csiklandó illatát és éhesek lettek tőle. A Trubadúr dallamát el­lopták a taxisofőrtől és csücsörített szájjal fújták tovább. Megálltak a gyermekkocsi előtt, nézték a kihajló csöppséget, szerették volna ők is megfogni a zöldhátú bogarat. A város sem tudta, minek örüljön, öreg há­zai bambán bámultak egymásra és a hullám­zó aszfalt csókokat dobált az égre meredő tornyok felé. Nem tudta, hogy béke van. Sen­ki nem tudta. Miért is tudnák? Itt volt és ezt nem kellett megfogalmazni. Olyan természe­tes volt ez, mint az évenként feltámadó ta­vasz, mint a napsütés, mint a kék ég, mint maga az élet. Megérkezik és itt van közöttünk s aztán nincs is más csak ez az egy: az élet s annak lüktető ritmusa. És magukba szívják az emberek, mint a le­vegőt. S ki gondol a levegőre, amikor percen­ként tizenkétszer-tizenháromszor mélyen ma­gába szívja? Második tétel: Con dolore, vagyis fájdal­masan. Szürke, hideg ólom csepegett a piszkos ég­ből. Szakadt ökörnyál húzódott a repedések­be. Dideregve siettek az emberek. Hová? Ha­za, de nem volt otthonuk. Csak valamerre el. Néma csönd terpeszkedett leikükön, nem szóltak egy szót sem. Lehajtották fejüket és tekintetük összekapcsolódott a ragacsos, un­dorító fekete lével. Ha autók fékje csikordúlt, halálsikolyt hallottak. Villamosok elején ko­szorúk lógtak, fáradtan hurcoltatták magu­kat a végállomásra. Egy szürke, kihalt utcá­ban sokáig vesztegelt a fekete kocsi. Végre nagyot csattant ajtaja, s a függöny mögül megállapították a leselkedők, hogy „viszik már”. Rongyosan dideregtek az öreg házak. Feké­ly estestükkel odatárták fájdalmukat annak a néhány embernek, aki még járkált az utcán. A tornyok görcsökben vonaglottak és segít­ségért kiáltottak. Tíz ujjal tapogattak egymás felé, de mindegyik saját fájdalmával volt el­telve. Az aszfalt megalázottan nyögött s az ablakok reszkettek félelmükben. Boldogtala­nul gubbasztottak a galambok az eresz alatt. Sírás szorongatta a torkokat, vértelen ajkak remegtek e szorongó tehetetlenségben. Gyászdal zúgott az égből, egy acélszörnye­teg vijjogása rémítette a szíveket. Vasat hordtak a férfiak. Féllábú koldus mankója kopogott, özvegyasszony vetett neki alamizs­nát. Anya rohant bebugyolált gyermekével orvoshoz, a lázrózsás csöppség alig hallhatóan sirdogált. Az emberek nem tudták, miért ilyen bána­tosak, miért ilyen szomorúak. Senki nem tud­ta. A város is csak nyögött, mintha megver­ték volna. Az élet elköltözött s ezt természe­tesnek vették, mint a költöző madarak elvo­nulását. Természetesnek vették, hogy szomo­rúnak kell lenni, hogy gyászolni kell, hogy sírni illik, mert háború van. Így kell min­dennek lenni, mint ahogyan tizenkétszer-ti­zenháromszor levegőt kell venni percenként. Harmadik tétel: Adantino, vagyis mérsékelt lassúsággal. De egyszer csak megtudták — honnan, hon­nan nem —, hogy nem természetes a háború és nem természetes a béke. A város felett egy véres hajnalon átrepült a lázadás angyala. Szárnyai suhogtak, ruhája fehéren villogott. Mindenki hallotta, mindenki látta. A házak, a tornyok, az aszfalt, az utca. A taxisofőr, az utcaseprő, a pékinas, a féllábú, az anyák és a gyermekek. Rekedt hang szakadt fel mellük­ből s ebből valóságos orkán lett. Ronggyá té­pett akaratukat megfoltozták és fellázadtak. Fellázadtak az angyal biztatása nyomán a há­ború ellen. Csak úgy zengett az ellenállás! Le­tépték a kényszert, a megmásíthatatlan szür­keséget. Lerázták a bénító ólomcseppeket ru­háikról s öklükkel űzték a viharfelhőket. Az égre hétszínű szivárvány kúszott. Ive csendben átölelte a várost és az embereket. A sóhajok felkapaszkodtak a hetedik színre, de az nem bírta el, lassan szakadozott súlyá­tól. S amikor kisütött a nap és újra megjelent a kövér aranyfelhő az égen, már tudta min­denki, hogy semmi sem természetes és még az sem természetes, hogy percenként tizen­kétszer-tizenháromszor levegői veszünk. És ekkor az életet szorosan magukhoz ölelték az emberek, a házak pedig falaik közé rejtették és megfogadták, hogy soha többé nem, enge­dik el. Dr. Rédey Pál „Avagy nem szolgáló lel- 1 kek-é mindazok, elküldve J szolgálatra azokért, akik örö- e kölni fogják az idvességet?” (Zsid. 1, 14). a VASÁRNAP. — „Mindig t azon az úton járjatok, ame- * lyet az Or, a ti Istenetek pa- - rancsolt néktek, hogy éljetek”. 3 (5 Móz. 5, 33). Az erre a hétre * kijelölt igék szinte kivétel t nélkül az Istennek való szol- ' gálatra tanítanak minket. c Szolgálni csak úgy lehet, ha 3 tudjuk, ki állított minket a * szolgálatába. Szolgálni csak 1 úgy lehet, ha állandóan kap- J csolatban vagyunk a minket 1 szolgálatra küldő szenthárom- 1 ság egy igaz Istennel. Szolgál- 1 ni csak úgy lehet, ha hiszünk 1 abban, aki a szolgálat útján * való járást elvárja tőlünk. ' Szolgálni csak úgy lehet, ha 1 nyitott szemmel járunk, s f észrevesszük a másik embert. • akinek segítségére, szolgála- 1 tára Isten útnak indított min­ket. 1 HÉTFŐ. — „így szólt Isten j Jákobhoz: Én vagyok az Isten, j a te atyádnak Istene: Ne ‘ félj ... lemegyek veled Egyip- , tómba, és én bizonnyal fel is , hozlak”. (1 Móz. 46, 3—4). A j szolgálat útján sohasem va­gyunk egyedül. Isten mindig ' velünk van. Lehet, hogy sok- , szór arra gondolunk, hogy ] nagyon erőtlen az imádságunk, ( nagyon ingadozó a hitünk, na- gyón gyarló a kezünk egy-egy . segítő mozdulata, nagyon bi- ' zonytalanok a lábaink a szol­gálat útján való járásban. Is­ten ezért mondja azt vigaszta- 1 lásul, bátorításul, erősítésül: ' ha a szolgálat útját járjuk, ő ' van velünk. Vele el tudjuk végezni szolgálatunkat! KEDD. — „Az Űr megőrzi a te kimeneteledet és bemenete­ledet mostantól fogva mind­örökké”. (Zsolt. 121, 8). Itt a , pecsétje Isten ígéretének! Ő . őriz minket mindenkor! Az Isten szeretete az, hogy min­ket, a gyarló, esendő embere­ket gyermekeivé, szolgáivá tett. Jézus Krisztus kegyelme az, hogy kereszthalála által megújulhattunk a bűn szolgá­• lata helyett az ő szolgálatára. ! Isten Szentleikének ereje az, hogy a vele való közösségben tudunk vigasztalni, bátorítani, . betegek és gyászolók könnyét > le tudjuk törölni, botladozók lábát a jó útra tudjuk irányí­tani. Csak az ő szeretete által j tudunk a szolgálat útján járni. z SZERDA. — „Senki sincs olyan, mint te és rajtad kívül- nincs Isten, mind aszerint, i amint hallottuk a mi füleink- [ kel”. (2 Sám. 7, 22). Az ember sokszor abba a kísértésbe esik, hogy önmagát próbálja szol- gálni. Egy darabig talán megy a dolog, de az önmagát szol- 3 gáló élet zsákutcába jut. Sok­- szór csupán csak annak aka­* runk szolgálni, akit szeretünk, s aki minket is szeret. Ez az : életút is kudarcra van ítélve. A keresztyén ember nem szol- ! gálhat másnak, csak Istennek, e aki viszont megtanít a másik ember maradéktalan és önzet­en szolgálatára és szeretetére. lárjuk az Isten és a másik imber szolgálatának az útját! CSÜTÖRTÖK, — „íme, én íz Űr, Istene vagyok' minden testnek, vajon van-e valami tehetetlen nékem?” (Jer. 32, 27). Az életben sokszor mond­juk ki ezt az ítéletet: lehetet­ten. Lehetetlen, hogy szeretni tudjam, azt, aki nincs a ked­vemre. Lehetetlen az, hogy elbukás nélkül tudjam végig­járni a szolgálat útját. Isten azonban másképpen ítél. Ná­la lehetséges az, hogy igéjének megújító erejével tudjak Ne­ki szolgálni. Nála lehetséges az is, hogy tudjam szeretni a másik embert személyváloga­tás nélkül, s tudjak mindent megtenni a számomra talán közömbös emberért is. Nála lehetséges az is, hogy a má­sik ember teljesen új látására és megbecsülésére juttasson el minket is! PÉNTEK. — „Mikor félnem kellene is, én bízom tebenned”. (Zsolt. 56, 4). Az ember sok­szor jut el az élet lejtőjére, szakadékénak szélére, amikor már csak egy lépés választ el minket a pusztulástól. A ke­resztyén ember azonban a sza­kadék szélén is felfelé néz: Arra, aki teremtette, megvál­totta és megszentelte. Arra, aki megújított életét szolgálat­ra rendelte. Az Istennel élő ember felszabadult a bűn fé­lelmétől, felszabadult a hitre, az engedelmességre, a szolgáló szeretetre. SZOMBAT. — „örülök és örvendezek tebenned, zenge- dezem, ó Magasságos, a te ne­vedet.” (Zsolt 9, 3). A keresz­tyén ember nem rabszolgaság­nak, nem nyűgnek, elviselhe­tetlen tehernek látja az Isten­től kapott szolgálatot, hanem örömnek és boldogságnak. Boldog azért, hogy részt vehet Isten munkájában. Boldog azért, hogy segíthet embere­ken. A keresztyén ember Isten és ember szolgálatát boldog­ságnak tartja, amiért Istent magasztalja és dicsőíti. Soha ne némuljon el ajkunkról az Istennek való hálaadás szava, hogy nemcsak gyermekei, ha­nem szolgái is lehetünk Jézus Krisztus által! Harkányi László EVANGÉLIKUS ELE* A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emii Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest vm., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 2U 68.3264 100 éves az Athenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom