Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-09-15 / 37. szám

ÉNEKEINK Vigyázzatok, azt kiáltják... Békéscsaba ünnepe Vajon mit tud Békéscsabáról az ország népe? Talán ennyit: Békéscsaba volt sokáig hazánk legnagyobb faluja, régen virág­zó volt mezőgazdasága, ma egyre fejlettebb az ipara. Híres ter­méke a csabai kolbász. A Viharsarok fővárosa. Itt van az or­szág legnagyobb evangélikus gyülekezete és temploma. Magyar és szlovák lakosságának együttélése a különböző nyelvű embe­rek egymásmegbecsülésének szép példája. — Kb. ennyit tud Békéscsabáról az átlagember. A békéscsabai nagytemplom Amikor még nem torony­órák ütése jelezte az éjszaka csendjében az idő múlását, ha­nem őrök baktattak a néma s világítatlan utcákon, s hol mo­noton hangon, hol dallamos énekkel mondták el figyelmez­tető szavaikat, akkor íródtak az őr-énekek. Ezek természe­tesen világi tartalmú, s olykor igen szellemes dalok voltak. A XIV. századtól kezdtek az őrkiáltásoknak egyházi tartal­mat adni. Énekeskönyvünk 588. híres és kedvelt énekét úgy tartják számon, mint utolsó ismert őr­éneket. Nicolai Fülöp a szerzője. Mengesingenben született 1556-ban. Lelkész volt, akit hi­téért sokat zaklattak. Hol a Jezsuitákkal, hol a kálvinis­tákkal kellett küzdenie. Ke­mény ellenfélnek bizonyult mindenben és mindenkor. Ez az ének másfajta küzde­lemből született. A halál sötét­lő árnya és éjszakája közepet­te zengő őr-ének ez. Az 1597- ben már egész Észak-Német- ©rszágon elharapózott szörnyű pestisjárvány adta a sötét hát­teret az ének megírásához. Ni­Sokszor üres szólam ajkun­kon, s mégis mennyire igaz: a Szentírás az élet könyve! Benne a valóságos, hamisítat­lan élet tükröződik fényével és árnyékával, szépségével és nyomorúságával, hogy Isten ítélete és kegyelme alá kerül­jön. Nem kerüli ki a Szent- írás a szegénység évezredes gondját sem. A „szegény”, mint a mi nyel­vünkben is, a Bibliában első­sorban azt az embert jelöli, akinek az élethez szükséges anyagiak csak szűkösen állnak rendelkezésére. Míg Izrael né­pe a törzsi közösségben élt, az idegeneken és rabszolgákon kívül nem volt szegény, mert a rokonok felkarolták a csa­lád elszegényedett tagjait. Amikor azonban a tekintélye­sebb emberek egyre nagyobb részt foglaltak le a törzs kö­rös vagyonából, megnőtt a ki­semmizettek száma is. A sze­génység réme elsősorban az özvegyeket és árvákat fenye­gette, mert a védtelenül ma­radtak könnyű prédájává let­ték a hatalmasok kapzsiságá­nak. Igen sok kisember eladó­sodott, s életével, vagyonával együtt hitelezőjének tulajdona lett. Ha a szegénység szempont­jából lapozzuk végig a Szent­írást, megdöbbenve kell felis­mernünk, hogy Isten teljes egyöntetűséggel a szegények pártjára áll. A 82. zsoltár sze­rint a népek bálványistenei el­sősorban abban különböznek az igaz Istentől, hogy a gono­szok (értsd: vagyonosok és ha­talmasok!) javára ítélnek, s a szegénynek, árvának, nyomo­rultnak és elnyomottnak nem szolgáltatnak igazságot. Izrael népe volt az egyetlen nép, amelyben törvény gondosko­dott a szegényekről. Minden hetedik esztendőben a föld termése a nincsteleneké, s eb­ben az esztendőben el kell en­gedni minden adósságot. A szegényeknek joga volt az ara­tók után felszedegetni a kalá­szokat, amint ez Ruth kedves, közismert történetéből is ki­tűnik. Amikor Izrael népe idegen istenekhez fordult, s megve­tette Isten törvényét, ez min­dig a szociális igazságtalansá­gok elhatalmasodásával járt együtt. Isten választott embe­rei a szegények pártján állva kemény szavakkal fordultak a gazdagok könyörtelensége és kapzsisága ellen is. Különö­sen a pásztorból lett próféta, Ámós igehirdetése fordul a szegények elnyomói ellen. (5, 12.) Hirdeti, hogy Isten utál­ja azoknak az ünnepeit és is­tentiszteleteit, akik a minden­napi életben ravaszul Vagy erőszakkal a maguk vagyonát gyarapítják a szegények rová­sára. A próféták nem hagy­ják, hogy a gazdagok Isten akaratára hivatkozva szente­sítek a fennálló társadalmi különbségeket. A próféták Is­colai a westfáliai Unna gyü­lekezetében volt lelkész, s laká­sa a temető közelében volt. Szobája ablakából látta, ho­gyan hozzák naponta tucatjá­val a halottakat, s temetett, temetett. Gyülekezetének 1400 tagját vitte el a dögvész. Szörnyű próbát jelentett ez az időszak a költőnek. Sokat foglalkozott Ezékiellel, a Jele­nések könyvével, Clairvauxi Bernáttal. De nem esett két­ségbe. Az örök élet reménysé­ge töltötte be és adott erőt ne­ki. Ugyanezen időben írta a „Tündöklő hajnali csillag”-ot is, csupa örömmel, reménység­gel telten. Nem azért fordult az örök élet felé, mert mással úgysem tudott volna vigasz­talódni. Aki arról a Jézusról énekel, aki itt van, vele jár, az ő keblén pihen — amint a Tündöklő hajnali csillagban énekel — az ugyanebbe a Jé­zusba fogózik, ha menni kell, mint Eljövendőbe. Az ő Ura vőlegényként jön „kegyelem­mel, igazsággal, s nagy szere­lemmel”. Még egy évtizedet kellett várnia erre töretlen re­ménységgel. 1608-ban hívta haza Ura, akit hűséggel várt. K. E. tene cselekvő Isten, aki a meg­levő állapotok igazságos meg­változtatásáért fáradozik. Ezért kerül Ézs 11, 4-ben az Isten által munkált jövendő hatalmas körképébe az igaz­ságszolgáltatás a föld szegé­nyeinek. Mivel Isten különös hajlan­dóságot mutat a szegények iránt, s mivel a gazdagsággal együtt jár a kevélység, önelé­gültség, a zsoltárok nyelvében már szinte egyet jelent az „igaz” és „szegény” kifejezés. A kegyes ember tudja, hogy Isten szemében nem számít az, ami az emberek szemében oly sokat jelent: a vagyon, a rang, a hatalom. Előtte a szegény is megállhat, s az igaz mindig szegénynek, Istenre szoruló­nak tudja magát. Ezért neve­zi Ézsaiás a fogságba került, s mindenétől megfosztott népet az Ür szegényeinek. (49, 13.) Az Űj testamentumban, a Jé­zus Krisztusban nyert kinyi­latkoztatásban is a szegények pártfogójának mutatja meg magát Isten. Ez nyilatkozik meg mindenekelőtt a tervei szolgálatára kiválasztottak­ban. Jézus anyjául egy szol­gálóleányt választ ki, és a nap­keleti bölcsek a Messiást hiá­ba keresik Heródes palotájá­ban. A tanítványi csapatot Jé­zus is egyszerű galileai halá­szokból választja ki magának. Isten választásának mélységes értelme az, hogy a „semmik kiválasztásával a valamiket megsemmisítse” (Kor 1, 28). Jézus különös szeretettel fordul az élet elesettjei felé. Megváltói i programjának első pontja annak az ószövetségi ígéretnek megvalósítása, hogy a szegényeknek az evangélium hirdettessék. (Lk 4, 18) Isten országának ajtaja nyitva van a szegények előtt. (Lk 6, 20; Lk 14, 21) Viszont a gazdagság akadályt jelent az Isten or­szágába vezető úton. Még a tevének is könnyebb a tű fo­kán keresztüljutni, mint a gazdagnak Isten országába be­jutni. (Mk 10, 25) Jézus többre becsüli a szegény özvegy két fillérjét, mint a gazdagok nagy adományát. (Lk 21, 3) Az első keresztyének kü­lönösen nagy súlyt helyeztek a vagyoni különbségek meg­szüntetésére, az özvegyek és árvák ügyének felkarolására. Jakab leveléből azonban tud­juk, hogy már korán vissza- lopódzott a gyülekezetekbe a vagyon szerint való megkülön­böztetés. (Jak 2, 5—6) Jakab levele arra figyelmezteti az egyház népét, hogy soha nem lankadhat meg a szociális igazságokért folytatott küzde­lemben sem a gyülekezet kö­rén belül, sem azon kívül. Csak így lehet összhangban Isten népe a kijelentés Istené­vel. Cserháti Sándor Nos, ez a város és benne az evangélikus gyülekezet, a fo­lyó évben ünnepli megalapítá­sának 250 éves jubileumát. Év­százados történetét, jelen éle­tét egy rövid cikkben leírni nem lehet, ezért csak egyes képeket villantok fel most ha­zánk legnagyobb evangélikus gyülekezetének életéből. ISTEN NEVÉBEN történt alapítása. Amikor 1718 tava­szán a Nógrád, Hont, Gömör megyékből érkező, mintegy 600 főnyi telepescsoport hosz- szú kocsisora megállapodott a mai tanácsháza helyén — a gyülekezeti hagyomány szerint —, az ajkakon felharsant Lu­ther éneke: „Erős vár a mi Is­tenünk!” Így, Isten nevében fogott hozzá a messziről érke­zett maroknyi szlovák evangé­likus a város és a gyülekezet alapításához. A TEMPLOMÉPÍTÉS volt mindig a békéscsabai evangé­likusok egyik legjellegzetesebb vonása. Ma is négy templo­muk van, hadd emlékezzem meg közülük kettőről. A nyíregyházi egyházközség kálmánházi templomá­ban, augusztus 20-án harang- szentelési ünnepély volt. A Nyíregyházától 17 kilométer­re levő gyülekezeti résznek közel harminc esztendős a temploma. A száztíz kilós ha­rangot az érpataki temp­lomból vitte át a gyüleke­zet elnöksége. Az első keresz­tyén vértanúról: István-nak nevezték el a hívek. 1744-ben Tessedik Sámuel (az idősebb) lett a gyülekezet lelkésze. Kiváló szervező, aki a több mint száz helységből összeverődött sokaságot egy néppé gyúrta, „a sok fejet egy kalap alá szorította”. 1745-ben ő építette fel a gyülekezet el­ső, tartós anyagból készült templomát, a mai kistemplo- mot, mely bástyaszerű, vaskos tornyával beletartozik a jel­legzetes csabai városképbe. E templomtoronyban laktak az egymást felváltó harangozó nemzedékek, „dudálással” je­lezve az időt s éjjel-nappali körbejárással őrködve a város biztonsága felett. TÍZEZER LELKET szám­lált már a gyülekezet a 18. sz. végén. A hívek nagy lelkese­déssel fogtak hozzá egy új, „az ország legnagyobb gyülekeze­téhez illő” hatalmas templom építéséhez, mely 1824-ben ké­szült el. Ha nem is igaz a helyi hagyomány, mely szerint az épülő falakon lovaskocsik jár­tak körbe téglát fuvarozva, ta- licskás emberek minden bi­Az ünnepélyes szertartást Benkóczy Dániel esperes vé­gezte. Az ünnepi közgyűlésen megemlékeztek a gyülekezet templom-építő és fenntartó munkájáról, köszöntötték Har- mann Andrást, aki mint gond­nok huszonhat esztendőn át tartotta ébren a hívekben, a gyülekezet lelkészeivel együtt a templomhoz tartozást. zonnyal vígan közlekedhettek a másfél—két és fél méter vas­tag falakon. A tornyot tartó két belső tömör téglaoszlop mindegyikének kerülete 15 méter, az egy-egy oszlopba beépített téglamennyiség elég lenne kisebb falusi templom megépítéséhez. A nagytemplom sokszor volt tömegkeresztelések és esketé- sek színhelye. így pl. az 1837. év egyik napján Zajacz Dá­niel segédlelkész egyszerre 27 párt esketett, az akkor elmon­dott prédikációja nyomtatás­ban is megjelent. A templom­ba férő 3000—3500 főnyi soka­ságban a legények kórusán és a földszinten 30 „custos”, vagyis templomi őr hosszú pálcával a kezében tartotta fenn a rendet az istentisztele­ten. A „custosok” már eltűn­tek, de támlás székeik és vas­gyűrűs pálcatartóik ma is lát­hatók még a nagytemplomban. TANYAKON ÉLT és él ma is a hívek nagy része. Alföldi szokás szerint minden gazda tanyát épített a maga földjén. Másfél évszázadon keresztül csak a férfiak éltek, dolgoztak kint a tanyán, a nők és a gyer­mekek a városi házban lak­tak. A férfi-nép hetenként egyszer került haza tisztálkod­ni, templomba menni, élelmet vételezni. Szombaton du. a vá­rosba vezető utak telve voltak az egymással előzködő kocsik­kal, a városi házban ugyan­akkor nagy volt a sürgés-for­gás, mert úgy illett, hogy há­romféle: túrós, mákos és brindzás „haluskával” várja az asszonynép a férfiakat. A századfordulón már az egész család kiköltözött. Ekkor a csabai határ 3000 tanyájában 12 000 lakos élt, közülük . 9000 evangélikus. SOKÁIG VOLTAK ala­csony, vertfalú, primitív lakó­épületek a csabai tanyák. Vil­lanyvilágítás legtöbbjében ma sincsen, az apró ablakokon ke­resztül nehezen hatolt be a napsugár. Olajmécses világí­tott a szobában. Valóságos cso­da, hogy ily mostoha körülmé­nyek között mégis mennyire művelt volt a tanyák népe. Akadtak tanyasi gazdák, fele­sek, akiknek 100—200 kötetes könyvtáruk volt. És ezek az íráskedvelő parasztok, a „bib- liások”, nemcsak maguknak ol­vastak, hanem vasárnap dél­utánonként összegyűjtötték a szomszédaikat is, akiknek könyveikből felolvastak. Sőt némelyik „bibliás” nemcsali VI. Pál pápa encyklikáját a születésszabályozásról megrö­könyödéssel fogadta a#, egész katolikus világ. Leginkább azt vetik a pápa szemére, hogy nem vette tekintetbe a II. Va­tikáni Zsinatnak az eredmé­nyeit ezzel a problémával kap­csolatban. Szembehelyezkedett a zsinatnak azzal a határoza­tával is, hogy a püspökökkel teljes egyetértésben fog dol­gozni és határozatokat hozni. Most újból egy egészen szűk római kisebbség véleményét vásárolt és olvasott könyveket, hanem a neki ikerii/es, de már nem kapható régi műveket sa­ját költségén ki is nyomatta. ILYEN KÖNYVKIADÓ PA­RASZTOK voltak: Vidove- nyecz János, aki 1810-ben Arndt János „Édenkert” c. 600 oldalas imakönvét, Kojnok Já_ nos, aki társaival együtt 1889- ben Langhaus „Keresztyén gyermekek .. . posztillája” c. 579 oldalas könyvét nyomatta ki. A legnevezetesebb könyvki­adó mégis Styaszny Pál volt, aki 1881-ben a „Krisztus isko­lája” c. 432 oldalas könyvet, 1886-ban Arndt János 891 olda­las posztilláját, 1897-ben a „Krisztus legszentebb cseleke­deteiről” c. 586 oldalas és 1899- ben a „Kotter Mihály látomá­sai” c. 196 oldalas könyvet adta ki — több más mellett — a sa­ját költségén. KIVALÖ papok és TANÍ­TOK nevelték a csabaiakat erre a páratlan könyvszere tetre; Helyszűke miatt éppein csak megemlíteni lehet a Haanokat, Szeberényieket, Lindereket és Koren Pált, akik szlovák és ma­gyar nyelven a legkülönfélébb tárgyú könyvek sokaságát ír­ták; a tanítók közül irodalmi téren jeleskedett Sztraka Mi­hály, Szemjan Pál, Vilim Já­nos és Bella János, külön em­lítendő Mokry Sámuel, az első magyar búzanemesítő. A CSABAIAK ÉLETEREJÉ­BŐL arra is futotta, hogy számtalan rajt bocsátva ki ma­gukból egy sereg új községet és gyülekezetei alapítsanak Arad, Csanád, Békés és Szabolcs me­gyében. Az 1948-as lakosság- csere idején eltávozott 7000 csabai evangélikus pedig Szlo­vákia területén alapított egy sor életképes gyülekezetek A JELENLEG 23 000 LEL­KES nagy gyülekezet tagjai korunkban is őseik példáját követve szorgalmasan dolgoz­nak munkahelyükön, a mező- gazdasági üzemekben és az egyre szaporodó gyárakban. De őseik példáját követik a temp­lomépítésben is. Javában épül, már tető alatt van a mezőme­gyeri leányegyház új lelkiott­hona. Az a reménységünk, hogy november 17-én, a gyülekezet két és fél százados jubileumán megnyithatja kapuit az igére szomjas hívek előtt a békés­csabai gyülekezet eme ötödik temploma is. id. Dedinszky Gyula tette magáévá és hozta meg döntését egy ilyen fontos kér­désben. Amint az várható volt, a konstantinápolyi pátriárka egyetért VI. Pál pápával a szülésszabályozás kérdésében. „Teljesen egyetértek a pápá­val” — jelentette ki Athena- gorasz szó szerint. VI. Pál nem nyilatkozhatott másként. Kezében van az evangélium és meg akarja menteni az erköl­csi törvényt, valamint a csalá­dok és nemzetek létét.” Bibliai ábécé: SZEGÉNY REGGEL AZ ERDŐN Reggelenként átmegyek egy roppant templomon. Kéklő kupolájára ragyogó szemmel rácsodálkozom. Nézem az ezersípú orgonát. (A fenyőtörzsek fénylő rézsípok.) Hallgatom, hogyan játszik, rajta a szél, a kántoroknak kántora, s mesterkeze alatt hogyan suttog, hogyan zeng-zúg, zokog. Hallgatom, ahogy dalba fog fülemilék, rigók kara. Bach, Händel, Liszt, Bartók, Kodály idejártak mind-mind zenét tanulni. Tanulok én is ... csendben leborulni, imádattal ámulni... kicsivé lenni, kicsinynek maradni... és hálát adni, hálát adni! Túrmezei Erzsébet KÁLMANHAZA A békéscsabai kistemplom ATHENAGORASZ ÉS A SZULETÉSSZABALYOZAS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom