Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-08-18 / 33. szám

// Kisbabot — bokor új lelkészlakot épít" BOKORNAK NEVEZTEM Kistoabotot, mert egyik első állomása lett annak az orszá­gos folyamatnak, amelynek so­rán több egymáshoz közel eső kisebb gyülekezet „bokrosítás” során egy lelkész vezetése alá kerül. Három szempont is köz­rejátszik ebben: A megnöveke­dett közlekedési lehetőségek, a lelkészeik rmunkaerej ével való gazdálkodás és a gyülekezetek anyagi erejének növelése. Eddig is Kisbabothoz tarto­zott Bodonihely a Rába túlsó partján. Viszont a 3 km-re fek­vő Rábaszentmáhály a további 6,5 km-re fekvő Mérges lel­készségéhez tartozott. Ma a négy gyülekezet alkot egy erő­teljes bokrot. Maga Kisbabot igazi szép dunántúli falu. Portalianított arszágútját üde ligetek tarkít­ják. Folyói hallal kínálják. Mert a Rába és a Marcal szö­gében fekszik. Igaz, ijesztgetik is ezek a vizek: hol a Rába, hol a Marcal árasztotta el a határt s a hullámok néhány éve is egészen a templomig nyomul­tak előre. Temploma a fenyves, ápolt templomkerttel a falu tengelyében áll AZ ÜJ LELKÉSZLAK a régi helyén épült, 80 centiméterrel a talaj fölé emelt betonalapza- ton, tágas ablakoätikail, folyóvíz, zel ellátva. Fedele alatt szelle­mesen épített L-alakú gyüle­kezeti terem, a sarokban ke­reszt, a lelkész szolgálati he­lye. Bejárata közös a papiak előszo-báj ával. Ahogy végignézünk a hófe­hér falakom s a jövendőt keres­sük, szívből fohászkodunk: vi­dám ének zengjen, sok lélek fi­gyeljen, hamar kopjon el kü­szöbe! Vannak fogalmak a Szent­írásban, amelyek minden egyes írónál, különböző korokban más és más színben csillámlot- taik, más és más volt a jelenté­sük, tartalmuk, s időnként gaz­dagodott, formálódott monda­nivalójuk. A „reménység”, az a foga­lom, amely a Bibliában alig ment változáson keresztül, ele­jétől végig ugyanazt jelenti, egyetlen tartalma ugyanis az Istenre való bizodalmas, kitar­tó, hűséges tekintés és várako­zás. Nem fér hozzá bizonyta­lanság, kétkedés, — amit álta­lában az emberi reménységnél sokszor érzünk. Nem kísérik ezek a szavak és ilyen beszéd: „hátha”, „talán”, ki tudja?”, „majd meglátjuk”. A bibliai reménység-fogalom tartalmá­val ezek összeegyeztethetetle­nek. Boldog bizonyosság a hitnek a biztos jövendőre való tekin­tése — ez a reménység. Isten az ő népének hű pásztora, gondviselője és célba vezetője, övé a hatalom és az utolsó szó. Jeremiás próféta így szólít­ja Istent: „Izraelnek remény­sége, oh Uram!” (17,13) Tehát Isten maga a hívők reménysé­ge és bizodalma. Az Ótesta- tnentum bizonysága szerint a bizakodó reménység nem épül­het sem saját igazságra, sem emberi erőre, egyedül az Úr­istenre. Az Újszövetségben is ugyan­ezt a szóhasználatot találjuk azzal a felcsillámló gazdago­dással, változással, hogy itt a reménység Jézus Krisztusra vonatkozik. Krisztus a mi re­ménységünk! — hirdeti Pál I. Tim. 1,1-ben. A kolossei levél­ben pedig így írja: Krisztus ti- bemneteik a dicsőség reménysé­ge! A reménység alapja és forrá­sa Krisztus feltámadása (I. Pé­ter 1,3). Ajándékozója és záloga pedig a Szentlélek. (Róma 15,13) És bár Pál apostol a sze- retet-himnuszának záró ak­kordját ebben a hármashang- zatban állítja fel: „Megmarad a hit, remény és a szeretet”, mégis a reménység nem vala­mi különálló, különleges dolog a hit és a szeretet mellett, ha­nem elválaszthatatlanul össze­függ velük. A reménység abból a hitből él, hogy a világ Istené A világ sorsa nem lehet a go­nosz zsarnoksága miatti pusz­tulás, hanem teljes megújulás, ami Istennek eltökélt szándéka. EGÉSZ TÁBOR jött össze a szomszédos gyülekezetekből Kisbabot ünnepére. Mindenek­előtt ott volt feleségével együtt D. dr. Ottlyk Ernő püspök, aki istentisztelet és áldás kereté­ben felavatta az új lelkészlakot. Ott volt Baráth „Józsi bácsi”, a mérgesi gyülekezet fél évszá­zadon át volt lelkésze, a kisba­bot! gyülekezet két lelkészfia, Egyházy János győrszemerei és Kiss Gyula vönöcki lelkész, akik közül a „Benjámin” is hó­fehér hajú már. Ök mondták el, hogy Bancsó Antal, a teoló­giai akadémia egykori tudós igazgatója is a falu szülöttje volt. Ott voltak Győr, Farád, Rábaszentandrás, Mórichida lelkésized is. Felszólalásaik során kétszer is utaltak Ihász Lászlóra, az előző nemzedék hűséges lelki­Ugyanígy a reménység a sze­retet szívdobbanása: a krisztu­si szeretet elképzelhetetlen re­ménység nélkül. ,A szeretet mindent remél!” Vagyis nincs előtte reménytelen eset, elve­szett ember, helyrehozhatatlan tévedés. Mivel a bibliai reménység, az örök élet reménysége (Tit. 1,2), ezért Péter apostol „éhé­nek nevezi, (I. P. 1,3) s mint ilyen, nem puszta várakozás, nem passzív tétlenség, „sült­galamb várás”, hanem tele van aktivitással. így a keresz­tyén reménység a kényelmes polgári élet végét jelenti. Nem ábrándozás afelől, hogy az em­beriség kínzó kérdéseit valaki majd csak megoldja, hanem aktív, cselekvő, munkás köve­tése annak a Jézus Krisztus­nak, aki egyszer már a világ bajainak megoldását magára vállalta a golgotái kereszten. Az üdvösség reménysége köte­lezi az embert megtisztulásra, mondja János első levelében (3,3) és teli van örömmel (Hm. 12,12) sőt határozottan bátorrá tesz (I. Kor 3,12). Amikor Pál a keresztyének lelki fegyverzetéről beszél az üdvösség reménységét sisak­nak nevezi, (I. Thess. 5,8). A keresztyén ember reménysége ugyanis az üdvösség vagyis a világ megmentése a Jézus Krisztus visszajövetele által. S az a tudat, hogy a világ folyása bizonyosan az isteni üdvösség­be torkollik, az egyes ember számára olyan, mint a védő si­sak, amely által a kísértés ha­lálos csapásai hatástalanul pat_ tannak le fejéről. Végül a rómaiakhoz írt le­vélben felcsillámlik még egy komoly gondolat. Róma 5.4—5-ben Pál apostol egy láncsor utolsó tagjaként jel­lemzi a reménységet. A hábo­rúság állhatatosságot szül. az állhatatosság kipróbáltságot, a kipróbáltság pedig reménysé­get, a reménység pedig nem szégyenít meg.” Hiába csillám,Iák azonban a reménység a Biblia üzeneté­ben, ha nem él a mi szívünk­ben, ha mi nem tudjuk elmon­dani: élő reménységem van nekem is a Jézus Krisztus ál­tal! A zsidókhoz írt levél írója hitünket a „reménység vallásá­nak” nevezi. Biztatása, intése nekünk is szól: „Tartsuk meg a reménység vallását..., mert hű az aki ígéretet tett!” Bencze Imre éves szolgálatra tetkámthef visz- sza ebben a gyülekezetben. Mi tudtuk, hogy ennék a szolgá­latnak milyen szerepe volt a gyülekezet összetartásában, de ő egyre másokról beszélt. A Lutheránus Világszövetség te­kintélyes segélyével együtt 360 000 Ft épült bele az új pa­rókiáiba. Az öreg Pap Imire fel­ügyelő, akn falusi ember létére zsinati tag is volt. a lelket tar­totta. Barcza Miklós gondnok a gerendát. Mindenütt ott volt, ahol tenni kellett. A közös ebéd pompás elké­szítésében az asszonyok vizs­gáztak. A Rábaközben tudnak sütni-főzni. BODONHELYEN du. 3 óra­kor kezdődött az istentisztelet Éppen a templom tízéves év­fordulóját ünnepelték. A Rába- híd is ebben az évben nyílt meg, nem kell már komppal bajlódni. Csupa derű a kis templom. A ma egyházának le­vegőjét leheli. Egyházi öntu­datuk pedig sok nagy gyüleke­zetei megszégyeníthet. Ottlyk püspök a templom jelentőségé­ről szólt és az új oltárterítőt is felavatta. MÉRGESBE este érkezett a püspök. A napóleoni csatákat látott régi templom előtt várta a holt-Rába karéjában élő bá­jos kis falu népe a püspököt aki rámutatott: Mérgesnek tiszteletreméltó múltja van jövője megnyugtatóan csak úgy képzelhető el, hogy társ­gyülekezetként csatlakozik Kisbabothoz. „MINDEN CSALÁDNAK HIBÁI IS VANNAK” — mon­dotta a papiak avatáson a püs­pök. Valóban erénye Kisbabot- nak az, hogy úgy összeforrott érzésben, minit egy család Problémáit maga igyekezik megoldani. Felügyelőért sem ment a szomszédba, orgonájá­nál a papné ül. Problémái vannak: egy sereg érettségizett lány keresi helyét a társada lomban. Hibája, hogy sokan otthon őrzik egyházi öntuda­tuk büszke mécsesét, de hiá nyoznak az istentiszteletekről A hit áldása úgy terebélyesül, ha nemcsak építünk házat Is ten ügyének, hanem szornjú szívvel és állhatatosan keres­sük az igehirdetés alkalmait, Bojtos Sándor 95. ZSOLTÁR Dallama: Jer, dicsérjük Istent. 1. Jer, hát örvendezzünk A mindenség Urának, Jer és vigadozzunk Üdvünk kősziklájának! Menjünk színe elé Hálákat rebegve És magasztaljuk őt, Dicsérő dalt zengve. 2. Mert hatalmas az Ür, Királyoknak királya, Akinek kezében Az ég és föld világa; Aki megalkotá A sziklabérceket És megteremté a Zúgó tengereket. 3. Ó jer, boruljunk le S áldjuk teremtő Urunk, Hisz legelőjének Népe s juhai vagyunk; Ne zárjuk el szívünk, Ha hallatja szavát, Fogadjuk meg híven Intelmét, parancsát. 4. Nehogy, mint atyáink Mi is majd odajussunk, Hogy vándorutunkon Folyvást csak zúgolódjunk, Mert bennünket is sújt Az Ür büntetése: Nem mehetünk be a Nyugalom helyére. Vértesi Zoltán Holnap lakodalom Anna-Maija Raittila után finnből Egybeolvad a tó, a föld, az ég. Tiszta öröm, derű és békesség ragyogja be az arcokat, amikor most kéz a kézben veled az ismerős kis ösvényen megyek. Virághímes, harmatos rét fogad. Gyöngyök szikráznak, más sem látható. Soha szellő ilyen simogató nem lengedezett még az ég alatt. És milyen sejtelmes heged úszó... Ragyogószárnyú lepkék szállanak. Hallod? Még a boglárkák is dalolnak. Vádul a rét a vidám dalon: „Holnap Irukeri lakodalma! Holnap lakodalom!” Fordította Túrmezei Erzsébet Az élő Krisztus a mai gyülekezetekhez Az önelégedett keresztyenéről A felfuvalkodottság, az önelégült gőg önmagában is nagyon ellenszenves emberi tulajdonság. Az önelégült ember nem tud tanulni, fejlődni, nem tud nyitott lenni és igazi kapcsolatba ke­rülni másokkal, mert gőgje elzárkózóvá, közösségellenessé teszi. Ha pedig ezek a negatív tulajdonságok az egyházban, vagy egyes keresztyének életében jelentkeznek, akkor már Krisztus kemény ítélete is elhangzik: „Kiköplek a számból!” (Jel. 3,14- 22.) Van-e oka Krisztus mai gyülekezetének arra, hogy önelége­dett legyen? 1. Jobbak vagyunk-e másoknál? Lehet, hogy az az érzésünk: igen. Hiszen Isten igéjét olvassuk és hallgatjuk. A Szentírás igéje pedig egészen tiszta és magasztos levegőt áraszt. Gondol­junk csak pl. Jézus Hegyi Beszédére. Micsoda tiszta, egészen magasrendű emberi élet lehetősége tükröződik benne. Amit a. bibliánkban olvasunk és a templomban hallunk, az azt az ér­zést ébreszti bennünk, hogy a keresztyén élet igen magasrendű, tiszta, emberséges élet. De: jobbak vagyunk-e másoknál?! A valóságos, a mindennapi életünk különb-e, mint azoké, akik nem hisznek és nincsenek kapcsolatban a gyülekezettel? Olykor felhördülünk, amikor papok életében súlyos erkölcsi bukásokról értesülünk. Szomorúan látjuk templomos hivő em­berek családi életének, házasságának tragikus felbomlását. Megdöbbenve vesszük tudomásul, hogy gyülekezetünk tagjai közül többen engesztelhetetlenül gyűlölik egymást és nem haj­landók békejobbot nyújtani egymásnak. Igen, jobbak vagyunk-e másoknál? — Hajtsuk le mélyen a fejünket és mondjuk el őszintén a legszebb imát: „Isten, légy irgalmas nékem, bűnös­nek!” 2. Méltó hordozói vagyunk-e Isten szeretetének? Szobanövé­nyeket lehet dísznek tartani a lakásban. Isten a keresztyénsé- get nem dísznek helyezte ebbe a világba. Azért van egyház és benne kegyelmet nyert emberek, hogy ez a közösség hordo­zója legyen Isten szeretetének. A mi nagy feladatunk is ez: na­ponként átitatódni Isten szeretetével és ezt a szeretetet megva­lósítani, élni, árasztani az emberek között. — De: méltó hordo­zói vagyunk-e Isten szeretetének? Emberek észreveszik-e raj­tunk a nagy változást, azt hogy találkoztunk a Szeretettel s ennélfogva nincs más vágyunk, mint valamit szüntelenül to­vábbadni ebből a szeretetből? Vagy talán azt érzik, hogy hivő létünkre lenézzük őket, bezárkózunk a magunk hivő világába és nem nagyon érdekel az, ami ezen a szűk körön kívül van? A történelem folyamán hányszor nézte az egyház messziről, mintegy páholyból, amint emberek egészen súlyos emberi és társadalmi problémák megoldására tettek hallatlanul nagy erő­feszítéseket, ahelyett, hogy a Szeretet hatalmával maga is be­levetette volna magát ebbe a munkába. Ma sem lehetünk ön­elégedettek. Bizony egyre több és egyre komolyabb feladat megoldását várja tőlünk Urunk a szeretet szolgálatban. — Hajtsuk le mélyen a fejünket és mondjuk el őszintén a leg­szebb imát: „Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek!” 3. Van-e életünknek valami többlete? Könnyű volna erre a kérdésre így felelni: „Kell, hogy legyen!” Természetesnek vesszük ezt a választ. Az a meggyőződésünk, hogy a hiv& ke** resztyén ember eleve megbízhatóbb, becsületesebb, jobb, iga- zabb, feddhetetlenebb, mint mások. Nos, ez az alapvető fel- tételezés eleve elhibázott. Nem vettük még észre, hogy a gyü­lekezet körén kívül, hit nélkül élő emberek a házastársi hű­ségnek, a munkában való helytállásnak, a becsületességnek és az igazi, felelős emberségnek olyan szép példáját mutatták, amellyel hivő emberek életében is alig találkoztunk? Valóban igaz, hogy a keresztyének szent életet élnek, mert Isten jelen­léte megszenteli őket? Igaz, hogy mi több erővel rendelkezünk, mint mások, mert mindenre van erőnk Krisztusban, aki min­ket megerősít? Igaz, hogy mi legyőzzük magunkban a gonoszt, a bűnös vágyakat, az önzést, az érzékenységet, hiúságot, ha­ragtartást és minden negatív indulatot, mert a győzelmes Krisztus erejével naponta halálba adjuk bűnös énünket? — Tudjuk, hogy így kellene lennie, de így van-e a valóságban?! — Hajtsuk le mélyen a fejünket és mondjuk el őszintén a leg­szebb imát: „Isten, légy irgalmas nékem, bünösnekr’ Ebben az Isten előtt őszinte, nyitott alázatban van számunk­ra a megújulás egyetlen lehetősége. Krisztus az ajtó előtt áll és kész betérni hozzánk, hogy közösségre lépjen velünk. Szíve­sen ad élő hitet, bűnbocsánatot, Szentleiket, nyitott szemet és szolgáló, szerető szívet, csak azt várja, hogy éhesen és szomja­san, a koldus könyörgő alázatával és kinyújtott üres kezével, kérőn menjünk Hozzá. „Uram, te adj erőt Az igaz megtérésre, Hogy méltó lehessek A szép keresztyén névre. Add, hogy valósággal Legyek Krisztus hive S építsem üdvömet Az ő érdemire.” (434. ének) Fényt hinteni Sötét utakra is egy kis fényt hinteni, köves földbe egy kis szeretetet: ebben teljék napod! Ezt várja Jézusod! Erre szenteli meg szíved, kezed. Túrmezei Erzsébet Tarjáni Gyula Énekeink Légy velem Istenem Weimar még nem volt Goe­the és Schiller városa, amikor Franck Salamon 1659-ben meglátta benne a napvilágot. Gyermekkorában bizonnyá! gyakran elmerengett a ma Herderről elnevezett templom különös oltárképén, ahol a Ke­resztre feszített mellett bizony - ségtevőn állnak Keresztelő Já­nos, id. Cranach Lukács és Luther. (A képet az ifjabb Cranach festette.) Keresztelő János Krisztusra mutat, Lu­ther az igére, Cranachnak pe­dig fejére hull a kereszten függő Mester oldalából a vér Tudta hát Franck, kihez mene­küljön kísértés idején. Hivő gondolatai versekben muzsikáltak az ajkán. Huszon­hat éves volt, amikor verses­kötete megjelent „A weimari Franck Salamon lelki költe­ményei” címen. 1687-ben a weimari Vimos herceg kor­mánytanácsosa. könyvtárosa és „udvari költő”-je lett. Hírneve csúcsán az 1700-as évek elején állott. Ekkor került Bach János Sebestyén is Weimarba (1708— 17), mint udvari orgonista és kamarazenész. Egymásra ta­láltak, s Franck szerezte Bach számára az első kantate-szöve- geket. 32 énekünket valószínűleg 1714-ben írta. A 38 zsoltár 22 versére épít — „ne hagyj el, Uram Istenem” — s ezzel kez­dődődik minden versszak. (Az éneket magyarra átültető Szé­kács József költőien változtat­ja a kezdősorokat.) Kora leg­híresebb hymnologusának, a naumburgi Schameliusnak küldte el. aki — akkor még névtelenül — felvette a „Na­umburgi Énekeskönyv”-be. De tíz évvel később maga igazolta, hogy az ének Franck Salamo­né. Tapasztalt keresztyén lehe­tett, s bizodalma kitartó. Ezért tudott így énekelni: Ha kísértésekkel Soká kell küzdenem, Ne távozz tőlem el, Ne hagyj el Istenem! K. B. pásztorára, aki egész életén át ebben a gyülekezetben szol­gált : nemcsak a régi papiak iz­mos gerendáit építették légyen az új házba, hanem annak a papi háznak tisztes hagyomá­nyait is, amelyeken egy egész nemzedék nevelkedett! „MINDIG ÖRVENDEZÖK!” Az ünnepi istentiszteleten Sza- lay Sándor oltári szolgálata után D. dr. Ottlyk Ernő püs­pök hirdette az igét. II. Kor. 6. gondolatpárjait véve alapul mutatott rá az emberi élet po­gány idegenségére, testvériet- lensógére és szegénységére, mindezzel szemben pedig a gyüleke zet gazdagságára. Az evangélium az a kincsünk, amely állandó öröm forrása le­het és egybeforraszt bennün­ket. Ezt hirdetni minden ma­gyar evangélikus lelkésznek is ' legfőbb tiszte. Erre támaszkod­ni: ez tesz bennünket mindig örvendezőkké. Ilyen krisztusi embereket vár a világ. Azt várja, hogy le­gyünk Isten szája, Isten keze, Krisztus jelenléte a családban, a társadalomban, az emberi élet sűrűjében. CSALÁDONKÉNT 800 FO­RINTOT áldozott a gyülekezet az új lelkészlakás felépítésére — ez volt a legemlékezetesebb ; mondata Bárány Gyula helyi lelkész beszámolójának, aki 15 Bibliai ábécé: REMÉNYSÉG

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom