Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-21 / 3. szám
Kik vagyunk ? 1 János 3, 10—13 Isten gyermekeiről és az ördög gyermekeiről olvasunk az igében. Két csoport? Két szembenálló, ellenséges csoport? Különálló, elválasztható, felismerhető mind a kettő külső jelek alapján? Könnyű lenne így, talán jó is lenne így, talán nem, de ilyen két csoport nincsen. Isten gyermekei is, az ördög gyermekei is rangrejtve járnak, egymással összekeveredve, de nem felismerhetetlenül. Az apostol belső jelekről ír. Az az Isten gyermeke, aki cselekszi az igazságot. Más szóval: végrehajtja az igazságot, mintha bíró lenne. Nemcsak az igazság védelmében, hanem — a bűnös védelmében, aki igazságtalanságot cselekszik, aki olyan, mint Kain, haragos, gyűlölködő, gyilkos, ördögi. Isten gyermeke bűnös bíró, aki védelmezi, gyakorolja az igazságot, de csak akkor teheti ezt, ha él benne a másik bűnössel szemben a — szeretet. Igazság és szeretet: ezek azok a belső jelek, amelyek Isten gyermekeit jellemzik, és amelyeknek láthatóvá, hallhatóvá kell lenniök. Érezhetővé, tapasztálhatóvá kell lenniök a cselekedetekben másokkal szemben. Könnyű Isten gyermekeiként élni és cselekedni? Semmiképpen, sőt ez a világon a legnehezebb. Amilyen könnyű magunkat szeretni, olyan nehéz másokat szeretni. Mások is nehézzé teszik ezt, magunk is. Megpróbáljuk elhitetni magunkkal, hogy a mi természetünk olyan, mint Ábelé, a többiek természete, mint Káiné; hogy mi vagyunk a szeretetre méltóak, mások pedig szegények, fukarok velünk szemben. Ez volt Kain tévedése, bűne is, de ez Ábel életébe került: az igazságtalanság leütötte az igaz embert és a gyűlölet meggyilkolta a szelíd szeretetet. Igazság és szeretet a kereszten — ez Jézus Krisztus, ez a Golgotha. De egyben ez az a nagy fordulat, amelynek az az értelme, hogy Káinon ne maradjon meg az égető, kiáltó, taszító pecsét — kaphasson ő is bűnbocsánatot az új Ábel, a Jézus véréért. Még így se könnyű Isten gyermekeként élni igazságban és szeretetben, de így — már lehet! Ez az az üzenet, amely ma is hangzik Kain, Judás, Pilátus, Heródes, de Péter felé is, felém is, feléd is, hogy így — már lehet! Azért lehet, mert Isten elküldte világunkba igazságát és szeretetét, Jézust és Öt nekünk adta. Ezért csak merjük kérni Istentől: áldjon meg minket gyermekeinek belső jeleivel gazdagon, hogy azok láthatóvá legyenek cselekedeteinkben. Várady Lajos Jönnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről és az Isten országában letelepednek. Lukács 13,29 VASÁRNAP. — A viszontszeretet nem jelent kezdeményezést, csupán annyit, hogy szeretjük azt, akinek a szeretetét megtapasztaltuk. Az Istennel szemben csak ilyen lehet a szeretetünk, mert mindig ő a kezdeményező. Észre- vettük-e már életünkben az Isten szeretetét? Válaszoltunk-e rá szeretettel? (Zsolt 31, 24) HÉTFŐ — Isten hordozó szeretetét akkor ismeri fel az ember, amikor visszatekint az életére. Az ilyen felismerésből születik az a reménység, hogy Isten akkor is biztos kézzel vezet, amikor megpróbáltatásokkal látogat meg minket. ( Mózes 8, 2) KEDD. — Az életünkbe szeretettel beleszóló és minket helyes irányba vezető Istenről a neki engedelmeskedő ember az igéből megtudja, hogy királyi hatalommal intézi sorsunkat. Boldog az az ember, aki már a földi vándorút során felismeri Isten hatalmát és dicsőségét! (Ézsaiás 33, 17) SZERDA. — Aki felismerte életében Isten hatalmát és dicsőségét, az boldogan dicséri őt minden nap. (Zsolt 44, 9) Az ilyen ember nemcsak szemlélője és haszonélvezője az Isten szeretetének, hanem boldog bizonyságtevője még olyankor is, amikor pillanatnyilag nem is tapasztalja ezt a szeretetet. CSÜTÖRTÖK. — Ne csak szavakkal dicsérjük az Istent. Legyen dicsősége hirdetőjévé az életünk, a munkánk, az embertársainkkal való kapcsolatunk is. Az Isten dicsérete legyen összhangban az ajkunkon és a szívünkben. Ahol hiányzik ez az összhang, ott leleplezi az Isten a diszharmóniát. (Ézsaiás 29, 13) PÉNTEK. — Ne fussunk el a minket leleplező Isten elől, hanem inkább kérjük bocsánatát a bennünk lévő diszharmóniáért, amiért mást mond az ajkunk, mint ami a szívünkben van. Ismerjük fel és fogadjuk el igéjéből kegyelmét, hogy őszintén és tisztán áradjon belőlünk dicsérete, miint a friss virágból az illat. (Zsolt 1X7, 2) SZOMBAT. — Isten népe boldogan áll Ura elé már itt, a földi vándorúton, amikor igéjével megállítja és tanácsolja. De már útközben készülődik arra a találkozásra is, amely örökkévaló együtt- létté fokozódhat Isten kegyelméből. (Jeremiás 30, 20) Jávor Pál CSALÁDI HÍREK — SZÜLETÉS. Bohus Imre fóti lelkészeknek december 4- én negyedik gyermekük született. Neve: Csaba. — HAZASSAGKÖTÉS. Józsa-Dénes István és Ormos Anna agrármérnökök december 27-én a mohácsi evangélikus templomban tartották esküvőjüket. Az esketési szertartást a menyasszony édesapja, Ormos Elek lelkész végezte, míg az esküvő tanúi Magyar László és Missura Tibor lelkészek, a menyasszony sógorai voltak. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Molnár József a mi- hályházai gyülekezet volt gondnoka, presbitere és felesége november 6-án ünnepelték házasságkötésük ötvenedik évfordulóját. »Hálával áldozzál az Urnák!« — ÉVFORDULÓ. Özv. Kéz- dy-Kubacska Istvánná, sz. Mándy Etelka, gyermekei, unokái, dédunokái és ükunokái körében, jó egészségben ünnepelte 87. születésnapján Nyíregyházán. A templomi énekkarnak több mint ötven éven keresztül énekese és szólistája volt. Életére Isten áldását kérjük! evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyhá2 Sanóosztályának lapla Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIH.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: S0.412—VIIL Előfizetési ár: egy évre 80,— FI Arusitia a Magyar Posta Index 25 211 68.0119 Athenaeum Nyomda. Budapest Felelős vezeti.: Soproni Béla igazgató Nem hiszem... Sietős léptekkel rovom a napi munka után elpilledt város sötétbe boruló utcáit. Bérházak elhomályosuló névjegyzékén, villák kerti csöngői mellett keresem evangélikus testvéreim nevét. — Jó estét kívánok. — Tessék, fáradjon beljebb. De mi van Adélkával? Már régóta várjuk, ígérte, hogy októberben benéz. Csak nem beteg? — És mindig itt, a válasznál kezdek el dadogni és ügyetlenül keresni megfelelő szavakat. — Hát... szomorú... sajnos ... ő többé nem jön... — — Meghalt?! Ne mondjon ilyet! Nem hiszem el! Ez nem lehet igaz! Ahol csak járok, a megdöbbenés »nem hiszem«-szava egyforma. Nem tudom egyikükkel sem könnyedén elhitetni, hogy szeretett Wiegmann Adélkánk már nem fog jönni. Hiszen két évtizeden keresztül látogatta a környéket, s gyűjtötte az egy ház fenntartói hozzájárulásokat. De vitt is az embereknek valamit. Többet annál, mint amit elhozott. — Nyugodtan vasaljon csak tovább, kedves, leülök ide, maga mellé. Sok helyre járt Adélka, de mindig leült az emberekkel. A gőzös kiskonyhákban, vagy a fényes szalonokban ilyenkor mindig kinyílt az emberek szive. Betegek nyerték vissza életkedvüket, zárkózottak találtak bizalmasukra. Közönyöseket érdeklődőkké varázsolt, magányosoknak testvére lett. — Mi van, kedves, a reumájával? Még mindig annyira hasogat? Mindenki bajával törődött, de a magáét sohasem említette. Pedig hosszú évekig gyilkos betegség árnyékában élt. Ö inkább felvidámította az embereket. Elmesélte kirándulásait, és mindig újabb túrákat tervezgetett. Októberben még Jugoszláviába készült... s októberben ott voltam a temetésén. Csak egy marék hamut látni belőle — de mégsem. Nem hiszem, én sem hiszem, hogy egyedül ment; Jézus lépett be vele a lakásokba. Nem hiszem, hogy ezentúl csak a szívünkben él, vagy egy kicsi urna zárja magába. Hiszem viszont és tudom, hogy az élő Isten kezében van. Jézus pedig ma is benyit a nyugalomra és békességre vágyó pesti evangélikus otthonokba — halálhír helyett az ÉLET örömhírét hozni. Valíinyi Gábor Istentiszteleti rend Budapesten, 1968. január 21-én DeáK tér de. 9. (urv) Hafenscher Károly de. il (urv) dr. Kékén András, cTa. 6. Traj tier Gábor Fasor de. fél 10. de. 11. du. 6. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bandi Sándor, de. 11. dr. Rédey Pál, du. 6. Bán- di Sándor. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (urv) Baranyai Tamás, Gyarmat' u. de. fél 10. Baranyai Tamás, Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Fóti út de. 11. Váci út de. 8. Frangepán u. de. fél 10. Újpest de. 10 Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula, Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula Pestlőrinc de. 11. Maituz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 8. Békés József Rákosheg 5’ de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (urv) Ká* poszta Lajos de. fél 11. (német, urv) Várady Lajos de. 11. (urv) Dr. Ottlyk Ernő. este 6. Káposzta Lajos Torockó tér de. fél 9. Dr. Ottlyk Ernő. Óbuda de. 9. Dr. Vámos József de. 10. (urv) Dr. Vámos József XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József de. 11. Takács József este fél 7. Ruttkay Elemér Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér Kelenföld, de. 8. Beneze Imre, de. 11. Beneze Imre. du. 6. Dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Ke- lenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. Megjelent A REFORMÁCIÓ ÖRÖKSÉGE ÉS KÖTELEZÉSE című reformációi jubileumi kiadvány Ára 22,— Ft Kapható a Sajtóosztályon- HARMONIUM javítása — hibás felújítása garanciával. Fizetési könnyítéssel. Vidékre leutazom. Pokorny Károly, Újpest. Rózsa u. 59. — HURKA- kolbásztöltő, disznó*-, perzselő, pásztorkellék, lóhám- díszkarikák, kengyel, sarkantyú Kulcsár kisiparosnál, Budapest, Rákóczi út 6. TAMMSAARE t Huszonegy «■kutyanyelv« áll ki o könyvből, ami elolvasás után előttem fekszik. Huszonegy helyet jelöltem meg, amire ha visszatallózom, újra megéled a könyv alakjaival, tájaival, dübörgő emberi kérdéseivel. Tammsaare észt író. Nevét már ismerjük a »Pokoltanya új sátánja« című könyve nyomán s az észt paraszti élet és táj bűvös megelevenítőjének tartjuk. Egy-egy röpke mondattal embert, tájat, levegőt és sorsot rajzol fel művészien. Asszonyt visz a fiatal bérlő a tanyára. Poroszkálnak az új otthon felé, s a szomszéd tanya udvarán áll egy asszony, vödörrel a kezében. Az új asz- szony elréved: »mintha már ő maga is állt volna így valahol, hunyó napfényben a tanyaudvaron, és mintha a jövőben is számtalanszor így lenne.-« Sorsának képe kész egész. A múlt század végi észt paraszti élet megkapó rajza ez a könyv. Élő események és színes táj. Mégis legfőképpen az ember. Maga a küszködő, eredményt kereső, igazsága, békessége, öröme után futó ember a tárgya. Az ember nézi a tájat, az eseményeket, a jövőt és a jelent, a mocsarat, lápot, a jószágot, és önmagát. S az egyházat is. A papot és a Bibliát. Istenével küzd. Keresi élete, igazsága értelmét — s a halálét. Nem »vallásos tárgyú regény«. Korántsem az. Nem a parókia, vagy a templom ablakán át néz ki az életre, s nem az igével értelmezi azt. Sőt sokszor épp azzal kuszáló- lódik össze. Sokkal inkább a tanya felől néz át a templomra, parókiára, az egyházra is. A tanyán hajol kanócfény mellett — mig alusznak csendben mind — Bibliája fölé. »Éjféltájban felkelt, meggyújtotta a lámpát, kivette a szekrényből a Bibliát, s Jób szavain keresztül beszélni kezdett Istenével. De ma oly nyomorultnak, szánalmasnak érezte magát az Űr előtt, hogy Jobbal együtt elérzékeny ült, s erőt vett rajta a sirás.« Felesége régóta érzi ura szívében a feszültséget, éberen alszik, s felneszei a férfisírásra. »Felkelt, s úgy ahogy vólt, durva lenvászon rékliben és rövid csíkos pendelyben megállt az ágy végére támaszkodva, s segített neki, a Biblia mellett ülőnek, sírni.« Ez a kemény tusa folyik a pap előtt is, aki előbb elmondja az ítélet szavát az özvegy zsellérasszony fölött, aki az özvegy gazdaember házában anyjukat pótolva szereti az árvákat. A zsellérasszony erre fájdalmas őszinteséggel önti ki egyszerű paraszti szóval a szívét, mire a pap: — Ha szerétéiből tetted, amit tettél, Isten megbocsátja neked, mert a szeretet előbbre való, mint a parancsteljesítés. Járj békével! De maga a lelkész nem tud járni ezen. Fogja a merev tradíció, amikor öngyilkost kellene temetnie. Megtagadja a szertartást, s a szerencsétlent harangszó nélkül földelik el a temető kerítésén kívül. A gazda szívében fölfeszülnek az emberi érzések, s amikor leengedik a koporsót, zsebébe nyúl, előveszi a könyvet — a regény egyik legmegrázóbb részlete — igét olvas és előmondja a szöveget a gyászolók énekéhez. — Vízkereszt után 3. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 9, 51—56; az igehirdetés alapigéje: 1 Jn 3, 10—12. A délutáni istentisztelet alapigéje szabad textus. — KOMADI. Karácsony második ünnepén a délelőtti istentisztelet keretébein iktatta be szolgálatába Halasy Endre a gyülekezet lelkésze az egyházközség hat új presbiterét. — ACSA. Az ádventi hetekben a csütörtök esti áhítatokon Kiszely Sándor csővári és Gerhát Sándor galgagutai lelkész szolgált a gyülekezetben a helyi lelkészen kívül. — ERDÖKÜRT. Az acsai anyagyülekezet leánygyülekezete január 7-én ünnepelte temploma felszentelésének 182 éves évfordulóját. Erre az alkalomra a gyülekezet közel 10 000,— Ft-os költséggel belülről megújíttatta templomát. Az ünnepi istentiszteleten Det- re László esperes hirdette az igét. Meglátogatta a gyülekezetei Buriusz Mihály mendei egyházközségi felügyelő is. A vendégeket Szvetlik Mihály felügyelő köszöntötte. — PORROGSZENTKI- RÁLY. A reformációi ünnepen Nagy Miklós ny. zalaegerszegi lelkész tartott előadást a gyülekezetnek és külön a presbitereknek. — ABAÜJSZÄNTÖ-TÄLY- LYA. A két alacsony létszámú gyülekezet a lelkészi szolgálat célszerűbb ellátása érdekében társgyülekezetté alakult. — BÉKÉS. A gyülekezet ád- vent 3. vasárnapján tartotta idei hatodik szeretetvendég- ségét. Mekis Ádám esperes Finnországról tartott előadást, Valach Ilona, a békéscsabai gyülekezet kántora énekszámokkal, Bóna Attila, Bóna Mihály, Szatmári Julianna pedig szavalattal működött közre. — ANGYALFÖLD. Ádventi est keretében Risto Laitila finn teológiai hallgató tartott' előadást a finn ádventi szokásokról s Rezessy Miklós teológus-társa segítségével két szólamon bemutatta a »Hoosian- na- finn ádventi éneket. Az előadást D. Koren Emil esperes tolmácsolta, aki beszámolót tartott finnországi útjáról. — BUDAVÁR. A gyülekezet presbitériuma december 16-án szeretetvendégség keretében tartotta ülését. A presbitereknek szóló reformációi előadás- sorozat utolsó előadását Fér renczy Zoltán tartotta »A reformáció hatása a misszióra« címmel. — A GYÖR-SOPRONI EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége december 14-én Győrött tartotta ülését. Úrvacsorát osztott Weltler Ödön. Igehirdetés! előkészítőt, illetve előadást tartott Kovács Géza, Rácz Ernő, Laborczi Zoltán, Biczó Ferenc, Weltler Rezső esperes az időszerű kérdésekről tájékoztatta a lelkészeket, majd az egyházmegye nevében elbúcsúzott a január 1-én nyugdíjba vonuló Mészáros Sándor rajkai lelkésztől. — BAKONYCSERNYE. December 26-án Selmeczi János esperes meglátogatta a gyülekezetei és igehirdetéssel szolgált. Tájékoztatta a presbitériumot egyházunk életéről, s a presbiterekkel a gyülekezet anyagi kérdéseiről folytatott megbeszélést Megjelent EGYHÁZI TÖRVÉNYEK címen a Magyarországi Evangélikus Egyház Törvénykönyve Ára 25,— Ft Kapható a Sajtóosztályon A JUGOSZLÁVIAI MAGYAR NYELVE ÉS SZLOVÁK NYELVŰ EVANGÉLIKUS EGYHÁZAK EGYESÜLTEK Torokgyík szedi az áldozatait. Az érthetetlen fekete rém betör itt is, ott is. Nincs rendszer az útjában. Jók és rosz- szak egyaránt indulnak, s a szívek tompa rémülettel telnek meg. A temetési menetek belső rajza megrendítő. Nincs értelem, nincs vigasztalás. »Ezeknek is, azoknak is reszketett a szíve: elkerülik-e a keserű poharat, vagy csak türelmi időt kaptak, hogy megtisztítsák szívüket és otthonukat mindentől, ami utálatos a Mindenható szemében?« Nincs felelet. A szívüket tisztítók is elmennek. Az egyház sem felel.A nagy miértek előtt magára marad a nép. S a gazda is, amikor küzdelmének értelmetlensége szakad rá. Idő előtt öreggé görnyed a munka hajszolásában. Az állatot jobban kíméli, mint önmagukat. Lápot csapol le, házat épít harcolja az igazát — s a nevetés kihal a tanyáról, és a gyermekei sorban menekülnek el hazulról. Csak sírása marad meg sajátjának, Jób vigasztalhatatlan panasza, s az élő Istenig nem jut el, sem egyházon, sem Biblián, és főleg sem önmagán keresztül. Társadalmi összefüggéseiben világosan rajzolja meg Tammsaare a múlt századvégi észt parasztság »illúzióinak összeomlását, azon reményeinek meghiúsulását, hogy a kapitalista világban diadalra juthat az igazságosság« (R. Minna), de ahogyan ezt lírai feloldásban átvetíti az egyén lelkén, az még mélyebb igazságok felismerését mondatja ki vele. íme a regény vége: »Először ismét a söröshordóhoz akart menni, de aztán kinyitotta a szekrényajtót, kivette a Bibliát, leült az asztalhoz s elkezdte a Jób könyvéi olvasni, mert a Jób szájával akart beszélni az Úrral. De az történt, hogy mig Andres szeme a Jób szavait olvasta, fejében a maga gondolatai jártak, mintha megbújtak volna mindenütt a szentírás sorai között. S végül úgy tetszett, hogy a Jób szavai az ő saját érzéseivé, gondolataivá, az ő gondjaivá és küszködésévé, az ö csalódásává és kétségbeesésévé válnak., Végül szeme felhagy az olvasással, s a szája a fia szavait ismétli, mintha azok rejtenék az összes parancsolatot meg a próféták tetteit és küzdelmeit: Te ezt tetted, s az anyám is ezt tette, másképp tán nem halt volna el olyan fiatalon, de a szeretet nem jött, s máig hiába keressük.. .« »így mondja el Andres éjnek évadján legbensőségesebb szavait az Úrnak, s az ágyban virrasztó Mari megérti őket. Szeretne felkelni, hogy férje mellett az asztalra boruljon, de nem teszi, mert tudja: akkor bezárul Andres szíve az Úr és Mari előtt, mint ahogy akkor is megkeményedett, mikor az asszony egyszer az ágy végénél állt, hogy segítsen az úrának sírni. Ezért csendesen meghúzódik a takaró alatt, mintha nem is törődne az asztal mellett ülő And- resszal. De amikor az ismét visszabújik, hogy tovább aludjék, észreveszi, hogy nedves a párna. Ekkor megérti, hogy Mari is beszélt az Istenével, mégpedig olyan alázatosan, hogy a fejét se merészelte kidugni a takaró alól.« D. Koren Emi! í ORCÁD VERÍTÉKÉVEL A mintegy 7000 gyülekezeti tagot számláló magyar anyanyelvű evangélikus egyház egyesült a Jugoszláviában élő szlovák evangélikusak egyházával. Az egyesülés után ennek az evangélikus egyháznak 60 000 tagja van. A püspöke dr. J. Struharik Újvidéken székel. A magyar anyanyelvű evangélikusok esperese Milan Strba.
