Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-07 / 1. szám

I Világosság fiai Alpesi falvakban manapság is szokás, hogy karácsony éj­szakáján a hegytetőkön örömtüzcket gyújtanak s harsonákon szólaltatják meg a templomba hívó dallamot. Míg havas hegy­oldalakon táncol a láng és visszhangzik a hideg kürt, hitre gyűlt szívek forró imádsága Istennel társalog. Az egyház a vízkereszti ünnepkörben is ebben a karácso­nyi fényben úszik még. Boldogan hírleli a Krisztusban meg­jelent világosságot és bennünket arra hív, hogy hozzá szegő­dött új életünkkel MAGUNK IS LEGYÜNK A VILÁGOSSÁG FIAI. Az ótestamentumi prófétáktól idézett szava harsonázik: »Serkenj fel, aki aluszol és támadj fel a halálból és felragyog tenéked a Krisztus!« (Ef. 5,14) A szimbolikus kifejezés AZ ÖNVIZSGÁLAT KISTÜKRE. A fény világít. Szikrázó csillagot gyújt hatMS hegyek or­mán, fáklyát mély völgyek ösvényén, — gyertyát lobbant kis szürke madarak odúján. — Ügy forgolódom-e az emberek kö­zött, hogy nincs bennem titok, rejtély és homály? Hogy nem félrevezetek másokat, hanem bátran utánam igazodhatnak? Nem szorulok szépítésre, rejtőzködésre, mentegetőzésre, hanem tiszta derűvel mutatom tiszta valóm? A fény melegít. Még a hótakaró alatt is a föld méhében ő tartja ébren a csírát. — Árasztom-e én is hideg szívek között az evangélium melegét, oldom-e az önzést, összekapcsolom-e az ellenséges sziveket, a vigasztalanba bizodalmát tudok-e ön­teni, és szíves készséget tanúsítani azok iránt, akik a szeretet- lenség betegei? Allok-e hivatásom magaslatán mint szülő, mint gyermek, — vagy koporsó után veszem észre leróhatatlan adósságomat? A világosságról sok jelzőt sorol el a páti levél (Ef. 5,9): »A világosságnak gj/imölcse jóságban, igazságban és valóságban van«. A legsúlyosabb és legaktuálisabb ma az utolsó: A VILÁ­GOSSÁG REALITÁS. Pompás szemléltetése ez mindannak, ami mint lelki valóság döntő súlyú emberi életünkben, noha a fizikai világ mérőműszereivel nem mérhető. A fény meg nem fogható, ládába nem zárható, zsákban nem szállítható, ere­dete probléma, enyészete titok, de útja diadal és csodálat. De van! Belőle élünk. így reális a valóság a -világosság fiainak« szolgálata a vi­lágban, csupa sokat emlegetett, de ritkán gyakorolt krisztusi magatartás: Tiszta kezek. Mozdulatukat Krisztus kormányozza. Nem mindegy előtte mód és eszköz, mert nemcsak céljaiért, ha­nem útja részleteiért is felelősséget érez. Tiszta szemek. Nem tág. mohó kapu a szeme. Nem most válogat, hanem foglya valakinek, s ez a szerelme minden mást megszűr. Míg Annak kezét fogja, nincs kockázat, nincs kacér­súg és nincs veszedelem. Tiszta szándékok fűtik: igazságosságnál több. Jószívűség. A jog rideg világában akaratlanul is feltűnést kelt azzal, hogy nem számolgat, nem viszonoz, — mindig tartozik és a szolgálat alkalmát lesi. A fény TITKA a fényforrás, a KRISZTUS-sal való belső kapcsolat. Nem saját kiválóságunkkal tündöklünk: világosság vagyunk az Űrban. Ennek útjában nem mások állnak elsősorban, hanem a lel­ki álom és halál. Oszolj álom, hogy szívünkön boldogító uralmát átvegye Krisztus, és lehessünk mi is a világosság fiai! Bojtos Sándor Hány levél hull le egy platánról ? Beszélgetés betegágynál — Tudja, kedvesem, hány levél hull le óránként arról a fáról? Nem tudtam. És azt sem, hogy mennyi cserép van a szemközti háztetőnek azon a darabján, amit az ablakból le­het látni, ö tudta. A cserepek számát is, és a falevelekét is. — A faleveleket aztán ösz- szesöprik — mondtam, majd belerakják a kukákba és elvi­szi a kocsi. — Szép lehet — jegyezte meg, majd hozzátette: aztán hová szállítják el azt a sok szá­raz levelet? Nem tudtam. Tényleg: hova viszik azt a sok száraz levelet? Biztosan ki a szeméttelepre és ott elrothad. Egyáltalán nem szép! De neki tetszett. Elmeséltet- te velem a falevél útját a zöld­re kérgeseden kezű utcaseprő lassú mozdulataitól a kukásko­csi zakatolásán keresztül egé­szen a gyűjtőhelyig. Különösen akkor figyelt, amikor képzelet­ben a város utcáin haladtunk keresztül a kocsival. A végén mintha elszomorodott volna. — Kár értük. Pedig szép élet volt. Melyik élet volt szép? A fa­levélé? Ki törődik egy fale­véllel? Vagy az ő élete? Mi lett volna abban szép! Hetvenkét év, tele nélkülözéssel és hábo­rúval. Most, hogy jobbra for­dult volna, jött ez a kórház. Az ápolók szeretik. Azt mond­ják, ideális beteg. Ezekkel a szavakkal! Néz ki az ablakon s rádiót hallgat, különösen a hí­reket szereti, mindig beszámol, mi történt az elmúlt napon. Most is elmondja nekem a gö­rög király egész történetét. Én szégyellem magam, mert eb­ben is jobban tájékozott, mint én. Észreveszi, hogy csodálko­zom rajta. Elmosolyodik, de nem keserűen, hanem ahogy a -kintiek« szoktak. így nevezi az egészségeseket. Volt már kórházban? — kérdezi érdeklődéssel. — Má* •«. mandulámmal ré­gebben. Az persze más volt, de ezt már lenyelem. — Amíg be nem hoztak en­gem, én se vettem észre a fa­leveleket. Mindig sietni kellett, nem maradt idő a nézelődésre. Most csak ezt tehetem, miköz­ben gondolkodom a régi idő­kön ... Kapok a témán. Mire gon­dol a legszívesebben? Tetszett a kérdés, örültem, hogy eszem­be jutott, biztosan elmeséli a már százszor hallott történetet első udvarlójáról, s mikor még nem volt kórházban, néha át­mentem hozzá, s olyankor csak ezt mesélte mindig, mint­ha más nem is történt volna. Most csalódtam, mert nem mesélte el. — Mire gondolok legszíve­sebben? Mire is... Mindenre! A bajokra is. A rossz időkre is. Azokra is — felelte. Mostaná­ban veszem csak észre, mennyi mindennek lehetett volna örülni, pedig semmi egetverő nagy esemény nem történt ve­lem soha. ■— Dehogynem! — vágtam közbe —, amikor meg tetszett ismerkedni azzal az eseTlen fiatalemberrel. — Őh, az sem volt különö­sebb! Nem nyugodtam: Mi volt mégis a legszebb? Válaszképpen csak igéket mondott: sétálni, írni, dolgoz­ni, beszélgetni és hasonló egy­szerű szavakat. Minden szép volt. Nemsokára elköszöntem. Mi­kor kiértem az utcára, eszem­be jutottak a falevelek. Éppen hullott le egy. Azt nem lát­tam, amikor levált az ágról, csak amikor már hullott kacs­karingózva, forogva. Amikor leért a földre, felvettem. Ezt ne vigyék el a kukák. A lévé', hajlott volt és erezett. Mint c szomszéd néni keze. Biztosan nemcsak a vere- becskéket tartja számon Isten hanem a faleveleket is. És a szomszéd nénit is. Plagányi Erzsébet Ax egyháztörténetből Augustinus a keresztyénség és a műveltség kérdéséről A keresztyénség és a világ problémájával szorosan össze­függött a műveltség megítélé­sének a kérdése. Ez a művelt­ség másfél évezredes, magas színvonalú, de pogány, klasszi­kus kultúra volt. Az első év­századok során állandóan ví­vódott a keresztyénség a kul­túrához való viszony kérdésé­vel. A keleti egyházatyák álta­lában rokonszenwel viseltet­tek a klasszikus műveltség iránt, s hozzájuk tartozott az egyház tanítóinak zöme is. Azonban volt olyan szélsősé­ges nézet is, az aszketikus Ter- tullianiusé, aki szenvedélyes tűzzel ostorozta a klasszikus kultúrát, és minden eretnek­ség és bűnös elmélet forrásá­nak nevezte, ami mind balga­ság Isten előtt, és tőle való el­szakadás. Ugyanezen a nyo­mon jártak tanítványai, Arno­bius és Lactantius is. A keresztyénség és művelt­ség kérdését főleg a nyugati egyház számára Augustinus ál­lásfoglalása oldotta meg és vit­te nyugvópontra. Egy évezre­den át, egészen a reneszánszig, a középkori egyház lényegé­ben az augustinusi kultúrszem- léletet valósította meg, amit az is bizonyít, hogy Augustinustól a humanizmusig voltaképpen elő sem került ez a probléma, mert megoldottnak tekintették. Augustinus a klasszikus mű­veltséget abból a szempontból értékeli, hogy mennyire szol­gálja a belőle szerezhető isme­ret és tudás a Szentírás meg­értését. Ezért tartja fontosnak a görög és héber nyelveket, a természet ismeretét, a mate­matikát, az asztronómiát, a ze­nét, a történelmet a dialekti­kát, a retorikát. Tehát az ún. hét szabad művészet minden ágát, vagyis a világi tudo­Mózesnek, Isten emberének imádsága (90. zsoltár) Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt a hegyek születtek s a föld, széles e világ formáltatott, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. Te, visszatéríted a halandót a porba, ezt mondod: Térjetek vissza, emberfiák. Hiszen ezer év szemedben annyi, mint az elsuhant tegnapi nap, mint egy őrállási idő éjszaka. Elmosod őket: olyanok lesznek, mint reggel az álom, mint a sarjadó fű: reggel virulva sarjad, este levágják s elszárad. Elenyészünk haragod miatt, fölgerjedésed elrémít minket. Szemügyre vetted bűneinket, amit L-kargatunk, orcád világossága elé. Egyre-másra tűnnek napjaink haragod miatt, éveink szállnak, mint a gondolat, Életünk ideje hetven év, vagy ha több, nyolcvan év, s az is na^’obbrészt kín :s vesződség, és gyorsan elsuhan, mintha repülnénk. Ki gondolja meg haragod erejé', kit fog el félsz fölgerjedésed miatt? Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Térj vissza, Urunk! Meddig még — ? Szánd meg szolgáidat! Elégíts meg jókor szereteteddel, s öröm és újjongás tölti be napjain at! Vidámíts meg végre, miután megaláztál, hisz’ romlást láttunk annyi éven át! \ Lássék meg műved szolgáidon, fenséges gyermekeiden. Legyen rajtunk az Ümak, Istenünknek kedve; kezünk munkáját tedd állandóvá, kezünk munkáját tedd állandóvá! Fordította: Bodrog Miklós mányt, bele tudja illeszteni a Szentírás megértésének célki­tűzésébe. Az áltudományt, a bálvány­imádást, mágiát, kuruzslást, csillagjóslást és ezekhez hason­lókat mélységesen megvetette. Az is tény, hogy nem becsülte sokra a világi művészetet, köl­tészetet sem. »A keresztyén tanításról« ci- ■ mű művében a világi művelt­ségről azt írja, hogy a pogány íróknál is »találhatók az igaz­ság szolgálatára alkalmas sza­bad tudományok, úgyszintén egyes nagyon üdvös erkölcsi szabályok is«. Utal Csel. 7,22- re ahol megíratott, hogy Mózest az egyiptomiak minden böl­csességére tanították. »Nem kell hátat fordítanunk az igaz­ságosságnak és az erénynek, aminek a pogányok templomo­kat is szenteltek, mert ők kő­bevésve imádták azt, amit a szívükben kellett volna hor­daniuk. Sőt! Aki jó keresztény, bárhol találjon is az igazság­ra, melyet elismert és megval­lott a Szentírás, megérti, hogy az az ő Urának igazsága« (A keresztyén tanításról 111. o.). Az Isten uralma alatt álló világról szóló megfigyelések és tapasztalatok semmiképpen sem lehetnek lenézettek a ke­resztyén ember előtt, hiszen »az összefüggések igazságát nem az emberek teremtették meg, hanem csak megfiave’- ték« (A keresztyén tanyásról, 133. o.). A világi tu^n^-nvnak tehát önmagában is megvan a maga megbecsülése, mert az Isten által teremtett világot ta­nulmányozza. A művészetet Augustinus Is­ten szolgálatában akarja látni. »Vallomásai«-ban lelkesülten szó az egyházi ének mélységes hatásáról. A retorika egykori tanára, az ékesszólás nagy művésze feltétlenül szükségesnek tartja az igehirdetők magas fokú mű­veltségét a stilisztika és reto­rika terén. »A szónoklás mű­vészetével az igazságra is, meg a hamisságra is rábeszélhetők vagyunk. Ki merné állítani, hogy a hazugság elleni harc­ban az igazságnak fegyvertele­nül kell állania?« (A keresz­tyén tanításról, 210. o.). Ugyanakkor a szónoklás mű­vészetének fegyvereivel fel­vértezett igehirdető nem fe­ledheti el az igének és az ige- hirdetőnek az Urát és Istenét. »Szerezze meg a szónoklás for­télyait. amint ez illik is egyhá­zi férfiúhoz. Midőn azonban a beszéd órája elközelgett, fon­tolja meg, hogy szolgálatához inkább Urunk szavai illenek: »Ne gondolkodjatok, miképpen és mit szóljatok, mert megada­tik néktek abban az órában, mit szóljatok. Mert ti nem vagvtok. akik szóltok, hanem Atyátoknak Lelke az. aki szól tib°nrc*ek« (A keresztény ta­nításról 245. o.). Dr. Ottlyk Ernő Isten szemmértéke alatt Öröme volt a pápai gyüleke­zetnek december 10-én, ami­kor meglátogatta az egyház- községet D. DR. OTTLYK ER­NŐ püspök, aki két alkalom­mal is hirdette Isten Igéjét a gyülekezetnek. A délelőtti is­tentiszteleten arról beszélt, hogy életünket ISTEN SZEM­MÉRTÉKE ALÁ KELL HE­LYEZNI ! Türelmeseknek kell lennünk embertársainkhoz, ha azt reméljük, hogy az ítélő Isten is türelmes lesz hoz­zánk .... Isten utálja az ön­magukkal eltelt embereket, de magához vonja az alázatoso­kat, a béketűröket, a szeretet- ben járókat.... Az istentisztelet után a mintegy ötven presbiter előtt a püspök mélyrehatóan ele­mezte a reformáció eszmei és teológiai jelentőségét és hala­dó jellegét Este gazdag műsorú vallásos est volt a templomban. Bárány Estilla orgona- és fuvolaszá­mai, Péterfiné Halász Zsuzsan­na szavalatai, Fülöp Attila szóló énekei, hegedűszámok Vivaldi és Tartini műveiből, valamint vegyeskar énekei ke­retezték a vallásos est főpont­jaként elhangzott igehirdetést, amelynek Igéjéül a püspök ezt választotta: »És lön másnap, mikor ők a hegyről leszállot- tak, sok nép méné élébe. És ime egy a sokaság közül fel­kiáltó mondván: MESTER KÉRLEK TÉGED TEKINTS AZ ÉN FIAMRA, MERT NÉ­KEM EGYETLEN EGYEM« (Lukács 9 37—38). Nem mehetünk egyedül Jé­zushoz — fejtegette a püspök — mert embertársaink, szeret­teink, hozzátartozóink várják tőlünk a segítő, az együttérző és együttjáró szeretet cseleke­deteit. Az egyháznak segíteni kell abban, hogy megoldód­janak a családi élet problémái, a fiatalok és öregek egymás­közti nehézrégei, az öregség és betegség súlyos kérdései... EGYÜTT JÉZUSHOZ! — ez az útja a segítésnek és a meg­oldásnak — fejezte be nagy figyelemmel hallgatott igehir­detését a püspök. A vallásos est végén Halász Béla esperes köszönte meg meleg szavakkal a püspök szolgálatát. Elmondotta, nogy néhány hónap alatt tíz gyüle­kezetbe kísérte el a püspököt és hitvestársát és tanúja lehe­tett annak, hogy mindenütt milyen örömmel fogadták a gyülekezetek őket és mennyire a szívükbe zárták. Halász Béla Zrínyi Darvas József drámája Történelmi drámáink sora ismét gazdagodott: a szigetvá­ri hős drámájával. Zrínyi Mik­lóst eddig az azonos nevű, de egy évszázaddal később élt dédunoka eposzából ismertük a »Szigeti veszedelemből«. A Szigeti veszedelem Vergilius és Tasso hatására olyan hőst formált Zrínyiből, aki -félis­ten«, amolyan mithológiai Pro­metheus, aki az égiek segítsé­gével veszi fel a küzdelmet a hatalmas Szolimán császárral és tengernyi hadával Szigeten, néhány minden áldozatra el­szánt hűséges vitézével. Dar­vas József drámája lekerül az »Olympos« magaslatairól és a -félember«, azaz a kort min­den izében megtestesítő em­ber konfliktusát és drámáját állítja elénk. Olyan korban élt a hős, ami­kor az erény és jellem a ma­gyar főúri társadalomban már régen dobra került, amikor a tájékozódás és jövőkeresés be­lefulladt az egyéni önzésbe, politikai kalandokba, amikor adták és vették lelkűket a ma­radék koncért a szétzilált, há­rom részre szakadt országban. Alig akadt egy-egy Dobó, Lo- sonczi, Balassi vagy Zrínyi, akiből -nemzeti hőst« és ide­ált alkothatott a késői utókor. Darvas József szakit a Szigeti veszedelem idealizmusával, és hogy valóságot hús-vér em­bert kapjunk, úgy formálja Zrínyi jellemét, ahogyan a kor társadalma kialakította, vagy ahogyan as ellentmondások útvesztőjében elbukott. Zrínyivel akkor hozza össze a nézőt, amikor Ferdinánd után Pozsonyban Miksát -választ­ják« uralkodóvá a rendek, vagyis 1563-ban. És egyszerre bepillantást nyerünk az udva­ri intrikákba, a cselszövések­be, a politikai élet boszor­kánykonyhájába, az egyéni ér­dekek szennyes kereszteződé­sébe, amelyben hősünk csupán eszköz. Zrínyi egyéni hiúságát is nyilvánvalóan kielégítené az országos méltóság, ha ná­dor lehetne, és talán — ez a drámában nem jut kellőkép­pen kifejezésre, — megválasz­tatása esetén más fordulatot adhatna a könyörtelen végzet­nek, vagyis a török ellen na­gyobb erőket sorakoztathatna fel. De a nádorság méltóságától a klérus gáncsoskodása miatt elesett. Cserébe azonban az öz­vegy férfi egy fiatal cseh grófnőt, Rosenberg Évát nyeri feleségül. Ezzel a konfliktusok fonala a nagy történelmi ösz- szefüggésekből a családi életbe vezetik a nézőt. Zrínyi első házasságából 13 gyermeke van. Darvas kettőt mutat be drá­májában. A legidősebb fiút és egy férjnél lévő leányt. Mind­kettő szerepe az, hogy az apát lebeszélje Sziget védelmér51, hogy lerántsák a hazafiúi erény eszmei, hősi magaslatai­ról és elé tárják a realitást: bukás vár reá. Eközben egyre inkább izmo­sodik Zrínyiben az -eszme«: védeni Szigetet, mert Sziget védelme az ország védelmét jelenti a török imperializmus­sal szemben. Miksa hallani sem akar segítségnyújtásról. Néhány száz zsoldossal -intézi« el Zrínyit. De Szigetnek van egy másik felbecsülhetetlen erőtartaléka, a jobbágyokból rekrutálódott végvári vitézek. Tulajdonképpen nekik kell el­sősorban vezér és így szemben a családdal, külön harcot foly­tatnak a hősért, hogy Szigetet ne hagyja el. A népi elem végighúzódik a drámán. Zrínyi Miklós először Pozsonyban eszmél föl arra, hogy számolni lehetne vele. A misztikus János pap -a füvek, fák és emberek« prédikátora hozza ezt számára ismételten tudomásul A nép. a pozsonyi polgárság, és a közrend fenn­tartása miatt Pozsonyba vezé­nyelt bandérium már a nádort élteti benne. Sziget igazi hűsé­ges védői meg éppen ebből az elemből állnak. Zrínyi csak akkor döbben rá igazi hivatá­sára, amikor a nép inkább le- mészároltatná magát, mint Szigetet feladja, vagy elhagy­ja. A menekülésre szánt vezér­ben ekkor áll be a döntő for­dulat: neki is itt a helye Szi­geten. Lehetett-e volna Zrínyiből néptribun? Lehetett-e volna magyar király, a kettő mellett harmadik, ahogyan ezt Szoli- mánék felkínálták? Az utóbbi azt jelentette volna, hogy egy vazallussal többel rendelkezett volna a Porta. De az előző sem járható út Zrínyi számá­ra. Még túlságosan eleven Dó­zsa emléke és Zrínyiben is más vér csordogál, minthogy erre a lépésre szánja el magát. Végzetesen determinálja őt származása, ill. társadalma. Zrínyi -csak« Szigetvár hőse lehet. A kor külön tragédiája, hogy vezérteleniil hányódik és egyénileg Egerben, Temes­váron, Drégelyben, vagy Szi­geten veszik fel a küzdelmet a török ellen és nincs, aki össze tudná fogni a tömegekben szunnyadó roppant erőt. Zrínyi nemzeti hős lett. Szi­get vitézei azzá tették. A hősi halált halt vitézek láttán a ha­lálra szánt Zrínyiben már megfogalmazódik a megoldás lehetősége. És ezt testámen- tűmként János papra hagyja: -Hirdesd tettünket a füvek­nek. fáknak és az emberek­nek!« Darvas József jól sikerült drámáját azért is köszöntjük különös örömmel és szeretet­tel, mert írója a déli egyház- kerület felügyelője. Dr. Rede« pg|

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom