Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-07 / 1. szám

KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. TL XXXIII. ÉVFOLYAM t SZÁM 1968. január 7. Ára: 1,40 Forint Január Január az én nevem Két szájam van s két fejem. Belém fut minden esztendő S tőlem indul a jövendő — így ír Agrikola Mihály, a finn nép reformátora, az 1544-ben latinul megjelent »Imádságos könyv«-ében. Januárius: Janus hónapja. Az antik világban a »kétarcú Janus« az ajtók és ka­puk védője volt, a kezdet és a vég római istensége. Görög megfelelője nem volt. Kétajtajú szentélye Rómában a Forum határán állott. Az átmenet csalóka istensége. Egyik arcával a múltba néz, a másikkal a jövőbe. Csak a jelen számára nem volt egyetlen pillantása sem, azzal nem tudott mit kezdeni. Csak a múltba nézni: lefékezett haladás. »Aki az eke szarvára teszi kezét és hátra tekint, nem méltó énhozzám.« Csak a jövőt várni: ábrándozás. Megrontó, amely kancsa- lul néz festett egekbe. A múlt emlékének s a jövő reményének a jelenben, a má­ban kell találkoznia. Babits írja: Nézz hát a múltba és a jót a múltból éld a jövőbe: hányd-vesd a lelked, mint hajót hányja a takács a szövőbe. Jézus követésében a múlt és a jövő közel jönnek. Jelenné válnak. Belőle élünk, a kétezer-éve-ittjártból. A jövő pedig előrejön: aki hisz őbenne, annak örök élete van. Janus egyik arcával a múlt, másikkal a jövő felé néz. Milyen más Jézus -zava: én vagyok az alfa és az omega, a kezdet és a vég. Utószó a „Luther mo nótához” Egy egész éven át megtalálták olvasóink lapunk hasábjain a »Luther Márton mondta« rovatot. A reformáció jubileumá­nak az esztendejében — úgy gondoljuk — nemcsak illendő volt a nagy reformátort minden számunkban közvetlenül megszó­laltatnunk, hanem hasznos is mindazoknak, akik szeretik Lu­ther Mártont és hallgatnak rá. A világ evangélikus keresztyénsége azonban LutlierMárton óta is adott Krisztus egyházának olyan férfiakat és asszonyo­kat, közösségeket és mozgalmakat, akiknek és amiknek a sza­vára föl kell figyelnünk és hallgatnunk kell rájuk. Ezért nyi­tottunk külön rovatot lapunkban olyan megállapításoknak a közlésére, amikre hallgatnunk kell. mert utat és célt adnak nekünk személyes életünk, gyülekezeti és egyházi munkánk értelmes és hasznos elvégzéséhez. Dr. Pálfy Miklós flkjkre baügatnunk kell A szeretet rendje Helyesen és szentül az az ember él, aki helyesen ítéli meg mindig a dolgok értékrendjét. Csak az ilyen ember tud egy­úttal rendezett módon is élni. Vagyis, nem szereti azt. amit oem szabad szeretni és szereti azt, amit szeretni kell. Nem szeret jobban, mint amennyire szeretni kell. Nem szabad a bűnöst szeretni, ha valóban bűnös, hanem minden embert azért kell szeretni, mert ember és az Isten kedvéért kell sze­retnünk. Istent viszont azért kell szeretnünk, mert Ö Isten. De, ha az Istent jobban kell szeretnünk mint bárkit az emberek közül, akkor saját magunknál is jobban kell szeretnünk az Istent. Augusztinusz A MEGNYITÓ ISTENTISZTELETET MARTIN LUTHER KING TARTJA Az 1964-ben Nobel-békedíj- jal kitüntetett amerikai bap­tista prédikátor és néger veze­tő, dr. Martin Luther King tartja a megnyitó istentiszte­letet az Egyházak Világtaná­csának a svédországi Uppsa- lában 1968. július 4—20-ig megrendezésre kerülő világ­gyűlésén. Az igehirdetés té­mája a világgyűlés főtémája lesz: »Íme, én mindent újjá teszek«. A világgyűlésnek mintegy 2500 résztvevője lesz, ezek között 800 egyházi hiva­talos küldött a 232 tagegyház­ból, valamint tanácsadók, Az 1968. esztendőben egyházunk ismét kap rendkívüli államsegélyt Magyarországi Evangélikus Egyházunk országos elnöksége azzal a kéréssel fordult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kor­mányhoz, hogy az 1968. esztendőben is folyósítson egyházunk számára rendkívüli államsegélyt. Az 1948-ban kötött Egyez­mény szerint ugyanis ebben az esztendőben az államsegély­nek csak 25%-át folyósította volna államunk. Egyházunk el­nökségének kérésére kormányunk az 1968. esztendőre az 1967. évivel azonos összegben folyósítja az államsegélyt. Prantner József az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke erről hivatalosan értesítette az országos elnökséget. Erről a helyről is köszöne­tét mondunk kormányunknak jóindulatáért és segítségéért. A Gyülekezeti Segély munkájának eredménye December 28-án tartotta év­záró ülését az Országos Egy­ház Presbitériuma. Az ülés be­számolójára következő szá­munkban visszatérünk. Dönté­seivel kapcsolatban ezúttal a Gyülekezeti Segély munkája évi eredményének szétosztását ismertetjük. A Gyülekezeti Segély évi munkájának eredménye — mint már írtunk róla —, mint­egy tizenötezer forinttal meg­haladta az előző évi ered­ményt. A szétosztható segély- összegekből egyházmegyei fo­kon mintegy nyolcvan gyüle­kezet részesült épületrenováló munkálatok megsegítésére, de jelentős mértékben a szór­ványmunka költségeinek fede­zésére. A karácsony előtt megtartott egyházkerületi presbitériumi ülések szétosztották az egy­házkerületi Gyülekezeti Segé­lyeket. A Déli Egyházkerület­ben tizenkét gyülekezet része­sült segélyben, kétezer és ki­lencezer forint közötti össze­gekben. Az Északi Egyházke­rületben tizenegy gyülekezet kapott háromtól tizennégyezer Ft-os összegeket. Az országos presbitérium a nagy szeretetadomány har­minckétezer Ft-os összegét az Északi Egyházkerülethez tarto­zó Szend gyülekezetének jut­tatta segélyül az új parókia építési költségeihez. A kis sze­retetadomány összegét két egyenlő részletben Vác és Kő­szeg gyülekezetei kapták, tíz­tízezer Ft-os összegben. Orszá­gos fokon még négyen kaptak öt-ötezer Ft-ot: a fóti Kántor­képző Intézet, Balatonszárszó, Sátoraljaújhely és Bokor. A Gyülekezeti Segély elő­adóinak értekezlete, amely a segélyek szétosztására összesí­tő javaslatot készített, két olyan elvhez igyekezett ragasz­kodni, amely egyházi törvé­nyeink rendelkezésén alapul. A tatarozási és építési költsé­gekhez segély folyósítását csak ott javasolta, ahol az ősz szes költségeknek legalább az egyharmadát maga a gyüleke­zet teremti elő. Segélyt csak ott javasolt, ahol a gyülekez- ben minden olyan gyülekezeti tulajdonban levő épületet, vagy ingatlant, amely nem szolgálja közvetlenül a gyüle kezeti munkát, előzetesen már értékesítettek. Természetes, hogy segélyre szorulónak csak olyan gvülekezet tekinthető, amely előzetesen már minden saját tulajdonban levő és moz dítható értéket felhasznált épí­tési, vagy tatarozási feladatai' nak teljesítése érdekében. megfigyelők és vendégek. Létszám szempontjából tehát ez a világgyűlés minden eddi­git felül fog múlni. A főtémáról Savas Aouri- des, a Saloniki Egyetem Teo­lógiai Fakultásának újszövet­ségi professzora fog előadást tartani. További előadók lesz­nek többek között dr. Barba­ra Ward, ismert angol gazda­sági szakértő és írónő, akit nem régen hívott meg a pápa a »Béke és igazság« pápai bi­zottságba. Előadó lesz a ko­rábbi főtitkár dr. W. A. Vis- ser’t Hooft is. GOLLWITZER PROFESSZOR A BÉKÉÉRT A Német Béketársaság, ame­lyet Suttner Berta és munka­társa, Alfred H. Fried alapí­tott, most ünnepelte fennállá­sának a 75. évfordulóját Nyu- gat-Berlinben. Gollwitzer teo­lógiai professzor tartott többek között beszédet a jubileumi ünnepségen, és hangsúlyozta, hogy a »béke ma a végső kiút« az emberiség számára. Niemöl- ler ny. egyházi elnök pedig ar­ról beszélt, hogy ma az egyik legdöntőbb feladat a béke te­rén az éhség megszüntetése a világon­IMÁDKOZZUNK örök Isten, mennyei Atyánk! Dicsőséged megnyílt előt­tünk igéd által kegyelmes szeretetedben, igazságod fényében, üdvözítő akaratodban. Te parancsoltad, hogy a sötétségből világosság támadjon, és engedd, hogy felettünk is ragyogjon orcád világossága. Világíts a mi szívünkbe is. Ne engedd, hogy sötétségben járjunk. Add. hogy igéd fénye ne csak utunkat világítsa meg, de segítsen és erősítsen a világosság cselekede­teire minket magunkat is. Áraszd szét bennünk szereteted fé nyét, hogy jobban és igazabban szerethessünk. Láttasd meg velünk irgalmad csodálatos erejét, hogy Urunknak valljunk és szüntelenül magasztaljunk Téged. Alázd meg a kemény szí- vűeket, hogy fényedtől remegjenek s térjenek meg a sötét­ség cselekedeteiből, irigységből, gonoszságból, háborúskodás­ból, pusztításból. Hajlítsd szívünket engedelmes szolgálatra, hogy világosságodnak, dicsőségednek, szeretetednek és igaz­ságodnak jó bizonyságai lehessünk. Vezess az igazság útján, hogy tetszésed szerint éljünk és cselekedeteinkért dicsőítsék a földön a Te szent nevedet, Atya, Fiú, Szentlélek Isten, mert egyedül Téged illet dicsőség, dicséret és magasztalás mindörök­ké. Amen. A TEGNAP ÉS HOLNAP EGYHAZA Szinte minden esztendőben ősszel tartják az NDK tarto­mányi egyházai évi zsinati ülésüket. Mindegyik zsinat megemlékezett a reformáció nagy jubileumáról, annak ökumenikus és mai vonatko­zásairól. A nagy probléma mindegyik tartományi egy­házban ez: Milyen új szerve­zeti és tartalmi irányt kell ad­ni a mai egyházi szolgálat­nak? A Türingiai Evangélikus Tartományi Egyház Eisenech- ban tartotta ülését, amelyen D. dr. Mitzenheim püspök hangsúlyozta, hogy a »tegnap és ma egyházával« kapcsolat­ban sok mindent kell az egy háznak feladnia, ha a szolgá lat ezt kívánja. A szervezeti kérdések tanulmányozására kiküldött bizottság megállapí tóttá, hogy »a mai társada lom életformáját a tudomá nyos-tachnika határozza meg... Az egyház emberi nyelven közvetíti üzenetét világnak. Ezért úgy kell ezt az üzenetet tolmácsolni, hogy azt a mai ember meghallja és megértse-« VISSZHANG A reformáció 450. éves évfordulója alkalmából világszerte számos egyházi vezető személy szólalt meg prédikációban, elő­adásokban, sajtónak, rádiónak adott nyilatkozatokban. Ezekből a megnyilatkozásokból vett idézetekből szeretnénk most olva­sóinknak — a Lutheránus Világszövetség híradója nyomán — egy csokorra valót átnyújtani. »A keresztyén egyháznak nem az a feladata, hogy feleke­zeti szűkkeblűséggel hátráltassa a mai életet, hanem inkább az, hogy korunk nagy kérdéseinek megoldásában segítsen.-« (D. C. H. Ratschow marburgi professzor »Refomáció ma« c. elő­adásában.) »Az embereket ma nem annyira az érdekli, hogyan igazul- hatnak meg Isten színe előtt, mint inkább az, hogyan nyerhet­nek választ Istentől az élet nagy kérdéseire. Nem annyira o bűn gyötör minket, mint inkább az, ha nem találjuk meg as élet értelmét. Nem a kegyelmes Istent keressük, hanem a va­lóságost.« (Dr. H. Zahrnt hamburgi egyházi lap munkatársa.) »A korunkat jellemző nagy változások: a technikai hala­dás, a gazdasági fejlődés és a szellemi életben megnyilvánuló kiegyenlítődés. Az egyháznak nem szabad mindezeket ellen­szenvvel szemlélnie. A világ nem ellenfele az egyháznak, ha­nem munkálkodásának, szolgálatának tere.« (R. von Weizsä­cker, természettudós a bochumi reformációi ünnepségek meg­nyitása alkalmából.) »Az egyháznak megvan a helye a szocializmusban, ha nem idegen testként viselkedik környezetében, hanem felelősséget vállal korunk nagy közös feladataiban.« (H. Seigewasser, az NDK egyházügyi hivatalának vezetője a Halle-Wittenbergi egyetemen mondott ünnepi beszédében.) »A reformációt úgy is lehet értékelni, mint a szabad, nagykorúvá vált ember születését s ezzel a mai demokratikus társadalom alapvetését. Ma nekünk evangélikusoknak nem arra kell törekednünk, hogy jobb lutheránusok, hanem hogy jobb keresztyének legyünk.« (D. G. May bécsi evangélikus püspök.) »Luther által nemcsak a nyugati keresztyénség nyert új. belső erőt, hanem az egyetemes emberi szellem is erőteljes indításokat kapott.« (Nikodim metropolita, a moszkvai pat­riarchátus külügyi hivatalának vezetője.) Külön érdeklődésre tarthatnak számot azok a hangok, amelyek római katolikus részről értékelték és méltatták a re­formáció jubileumát. »Ha nem is minden kérdés, amit Luther felvetett, de Igen sok közülük ma már érthetővé és elfogadhatóvá vált a kato­likus hittudósok számára is. Ez ugyan nem elég ahhoz, hogy Róma érvénytelenítse Luther egykori kiközösítését, vagy a. régente főeretneknek tekintett reformátort szentté avassa Mégis a katolikus teológia is nagyon sok megtermékenyítő in­dítást kapott Luthertől.« (W. Kampe limburgi püspök.) »Az a reformátori felismerés, hogy az egyháznak szünte­len megújulásra van szüksége, ma már minden felekezet kö­zös meggyőződésévé vált, s éppen azé az egyházé is, amely a reformáció törekvéseit 450 évvel ezelőtt elutasította. Míg a ré­gebbi reformációi megemlékezések csak elmélyítették a fele­kezetek közötti szakadékot, a mostani közös eszmélödésre és felelősségvállalásra indít. A reformátori megigazulástan nem választhat el bennünket egymástól.« (H. Fries müncheni pro­fesszor, az ottani katolikus ökumenikus intézet igazgatója.) »A római katolikus egyház végérvényesen felhagyott Lu­ther tanításának kizárólag elutasító szemléletével. Ma már még a megigazulástan sem jelent választóvonalat közöttünk. A va­tikáni zsinat ajtót nyitott a reformáció sok követelése előtt. A fennálló különbözőségeket azonban nem szabad elkenni. Csak teológiai eszmélődés és fáradozás óvhatja meg az ökumenikus mozgalmat az elsekélyesedéstől.« (D. 'L. Jaeger bíborosérsek egy dortmundi napilapban.) »Csak átfogó megújulás hozhatja meg az egységet. Ügy kell prédikálnunk az újtestamentom üzenetét, amint azt a vi­lág ma tőlünk elvárja.« (Jan Willebrands címzetes püspök a Vatikán keresztyén egységtitkárságának munkatársa.) Paul Verschuren püspök, a mindössze mintegy 2000 lelket számláló finn római katolikus egyház holland származású püspöke körlevelet intézett híveihez a reformáció 450 éves ju­bileuma alkalmából. E körlevélből idézzük az alábbiakat. »Nekünk, mint egyháznak be kell ismernünk a magunk vétkességét abban, hogy az egyházak egymástól elkülönültek. Megvallani a vétkességet, bocsánatot kérni, elismerni a luthe­ránus egyházban rejlő értékeket; mindennek igazságosságban kell megtörténni. A magunk életén keresztül kifejezzük azon felfogásunkat, hogy a lutheránus egyház a kegyelem egyik eszköze, hogy örömmel megbecsüljük azokat a közös örökségből fakadó igazi keresztyén értékeket, amelyek a tőlünk elkülönült testvérek között megvalósulnak.« Megjegyzésünk: A nyilatkozatok többsége mutatja, hogy egyre többen ismerik fel a reformáció örökségét hordozó egy­házak felelősségét az emberiség nagy kérdései iránt. A római katolikus hangok ezelőtt néhány évtizeddel még elképzelhetet­lenek lettek volna. Az egymás kölcsönös megbecsülésén, meg- értésre törekvésén alapuló közeledés a keresztyén egyházak között örvendetes. Kívánatos, hogy ennek gyümölcse legyen a világ egyetemes emberi ügyeiért való közös fáradozásban. Az egységet a szolgálatban, a szeretet cselekedeteiben kell első­sorban keresni és megvalósítani. Dr. Groó Gyula Finn istentisztelet Budapesten Karácsony első ünnepén finn nyelven istentiszteletet tar­tottak a budavári templomban, amelyen Budapesten tartózko­dó finnek és a finn nagykövetség tisztviselői vettek részt, élü­kön Érdem Olavi Raustila nagykövettel. Jelen volt D. Káldy Zoltán püspök is. Az istentiszteletet, amely a teljes finn litur­giával folyt, D. Koren Emil esperes végezte. Istentisztelet után a résztvevők Várady Lajos esperes lakásán kínált »kirkkokah- vi« keretében sokáig elbeszélgettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom