Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-07 / 1. szám
KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. TL XXXIII. ÉVFOLYAM t SZÁM 1968. január 7. Ára: 1,40 Forint Január Január az én nevem Két szájam van s két fejem. Belém fut minden esztendő S tőlem indul a jövendő — így ír Agrikola Mihály, a finn nép reformátora, az 1544-ben latinul megjelent »Imádságos könyv«-ében. Januárius: Janus hónapja. Az antik világban a »kétarcú Janus« az ajtók és kapuk védője volt, a kezdet és a vég római istensége. Görög megfelelője nem volt. Kétajtajú szentélye Rómában a Forum határán állott. Az átmenet csalóka istensége. Egyik arcával a múltba néz, a másikkal a jövőbe. Csak a jelen számára nem volt egyetlen pillantása sem, azzal nem tudott mit kezdeni. Csak a múltba nézni: lefékezett haladás. »Aki az eke szarvára teszi kezét és hátra tekint, nem méltó énhozzám.« Csak a jövőt várni: ábrándozás. Megrontó, amely kancsa- lul néz festett egekbe. A múlt emlékének s a jövő reményének a jelenben, a mában kell találkoznia. Babits írja: Nézz hát a múltba és a jót a múltból éld a jövőbe: hányd-vesd a lelked, mint hajót hányja a takács a szövőbe. Jézus követésében a múlt és a jövő közel jönnek. Jelenné válnak. Belőle élünk, a kétezer-éve-ittjártból. A jövő pedig előrejön: aki hisz őbenne, annak örök élete van. Janus egyik arcával a múlt, másikkal a jövő felé néz. Milyen más Jézus -zava: én vagyok az alfa és az omega, a kezdet és a vég. Utószó a „Luther mo nótához” Egy egész éven át megtalálták olvasóink lapunk hasábjain a »Luther Márton mondta« rovatot. A reformáció jubileumának az esztendejében — úgy gondoljuk — nemcsak illendő volt a nagy reformátort minden számunkban közvetlenül megszólaltatnunk, hanem hasznos is mindazoknak, akik szeretik Luther Mártont és hallgatnak rá. A világ evangélikus keresztyénsége azonban LutlierMárton óta is adott Krisztus egyházának olyan férfiakat és asszonyokat, közösségeket és mozgalmakat, akiknek és amiknek a szavára föl kell figyelnünk és hallgatnunk kell rájuk. Ezért nyitottunk külön rovatot lapunkban olyan megállapításoknak a közlésére, amikre hallgatnunk kell. mert utat és célt adnak nekünk személyes életünk, gyülekezeti és egyházi munkánk értelmes és hasznos elvégzéséhez. Dr. Pálfy Miklós flkjkre baügatnunk kell A szeretet rendje Helyesen és szentül az az ember él, aki helyesen ítéli meg mindig a dolgok értékrendjét. Csak az ilyen ember tud egyúttal rendezett módon is élni. Vagyis, nem szereti azt. amit oem szabad szeretni és szereti azt, amit szeretni kell. Nem szeret jobban, mint amennyire szeretni kell. Nem szabad a bűnöst szeretni, ha valóban bűnös, hanem minden embert azért kell szeretni, mert ember és az Isten kedvéért kell szeretnünk. Istent viszont azért kell szeretnünk, mert Ö Isten. De, ha az Istent jobban kell szeretnünk mint bárkit az emberek közül, akkor saját magunknál is jobban kell szeretnünk az Istent. Augusztinusz A MEGNYITÓ ISTENTISZTELETET MARTIN LUTHER KING TARTJA Az 1964-ben Nobel-békedíj- jal kitüntetett amerikai baptista prédikátor és néger vezető, dr. Martin Luther King tartja a megnyitó istentiszteletet az Egyházak Világtanácsának a svédországi Uppsa- lában 1968. július 4—20-ig megrendezésre kerülő világgyűlésén. Az igehirdetés témája a világgyűlés főtémája lesz: »Íme, én mindent újjá teszek«. A világgyűlésnek mintegy 2500 résztvevője lesz, ezek között 800 egyházi hivatalos küldött a 232 tagegyházból, valamint tanácsadók, Az 1968. esztendőben egyházunk ismét kap rendkívüli államsegélyt Magyarországi Evangélikus Egyházunk országos elnöksége azzal a kéréssel fordult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányhoz, hogy az 1968. esztendőben is folyósítson egyházunk számára rendkívüli államsegélyt. Az 1948-ban kötött Egyezmény szerint ugyanis ebben az esztendőben az államsegélynek csak 25%-át folyósította volna államunk. Egyházunk elnökségének kérésére kormányunk az 1968. esztendőre az 1967. évivel azonos összegben folyósítja az államsegélyt. Prantner József az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke erről hivatalosan értesítette az országos elnökséget. Erről a helyről is köszönetét mondunk kormányunknak jóindulatáért és segítségéért. A Gyülekezeti Segély munkájának eredménye December 28-án tartotta évzáró ülését az Országos Egyház Presbitériuma. Az ülés beszámolójára következő számunkban visszatérünk. Döntéseivel kapcsolatban ezúttal a Gyülekezeti Segély munkája évi eredményének szétosztását ismertetjük. A Gyülekezeti Segély évi munkájának eredménye — mint már írtunk róla —, mintegy tizenötezer forinttal meghaladta az előző évi eredményt. A szétosztható segély- összegekből egyházmegyei fokon mintegy nyolcvan gyülekezet részesült épületrenováló munkálatok megsegítésére, de jelentős mértékben a szórványmunka költségeinek fedezésére. A karácsony előtt megtartott egyházkerületi presbitériumi ülések szétosztották az egyházkerületi Gyülekezeti Segélyeket. A Déli Egyházkerületben tizenkét gyülekezet részesült segélyben, kétezer és kilencezer forint közötti összegekben. Az Északi Egyházkerületben tizenegy gyülekezet kapott háromtól tizennégyezer Ft-os összegeket. Az országos presbitérium a nagy szeretetadomány harminckétezer Ft-os összegét az Északi Egyházkerülethez tartozó Szend gyülekezetének juttatta segélyül az új parókia építési költségeihez. A kis szeretetadomány összegét két egyenlő részletben Vác és Kőszeg gyülekezetei kapták, tíztízezer Ft-os összegben. Országos fokon még négyen kaptak öt-ötezer Ft-ot: a fóti Kántorképző Intézet, Balatonszárszó, Sátoraljaújhely és Bokor. A Gyülekezeti Segély előadóinak értekezlete, amely a segélyek szétosztására összesítő javaslatot készített, két olyan elvhez igyekezett ragaszkodni, amely egyházi törvényeink rendelkezésén alapul. A tatarozási és építési költségekhez segély folyósítását csak ott javasolta, ahol az ősz szes költségeknek legalább az egyharmadát maga a gyülekezet teremti elő. Segélyt csak ott javasolt, ahol a gyülekez- ben minden olyan gyülekezeti tulajdonban levő épületet, vagy ingatlant, amely nem szolgálja közvetlenül a gyüle kezeti munkát, előzetesen már értékesítettek. Természetes, hogy segélyre szorulónak csak olyan gvülekezet tekinthető, amely előzetesen már minden saját tulajdonban levő és moz dítható értéket felhasznált építési, vagy tatarozási feladatai' nak teljesítése érdekében. megfigyelők és vendégek. Létszám szempontjából tehát ez a világgyűlés minden eddigit felül fog múlni. A főtémáról Savas Aouri- des, a Saloniki Egyetem Teológiai Fakultásának újszövetségi professzora fog előadást tartani. További előadók lesznek többek között dr. Barbara Ward, ismert angol gazdasági szakértő és írónő, akit nem régen hívott meg a pápa a »Béke és igazság« pápai bizottságba. Előadó lesz a korábbi főtitkár dr. W. A. Vis- ser’t Hooft is. GOLLWITZER PROFESSZOR A BÉKÉÉRT A Német Béketársaság, amelyet Suttner Berta és munkatársa, Alfred H. Fried alapított, most ünnepelte fennállásának a 75. évfordulóját Nyu- gat-Berlinben. Gollwitzer teológiai professzor tartott többek között beszédet a jubileumi ünnepségen, és hangsúlyozta, hogy a »béke ma a végső kiút« az emberiség számára. Niemöl- ler ny. egyházi elnök pedig arról beszélt, hogy ma az egyik legdöntőbb feladat a béke terén az éhség megszüntetése a világonIMÁDKOZZUNK örök Isten, mennyei Atyánk! Dicsőséged megnyílt előttünk igéd által kegyelmes szeretetedben, igazságod fényében, üdvözítő akaratodban. Te parancsoltad, hogy a sötétségből világosság támadjon, és engedd, hogy felettünk is ragyogjon orcád világossága. Világíts a mi szívünkbe is. Ne engedd, hogy sötétségben járjunk. Add. hogy igéd fénye ne csak utunkat világítsa meg, de segítsen és erősítsen a világosság cselekedeteire minket magunkat is. Áraszd szét bennünk szereteted fé nyét, hogy jobban és igazabban szerethessünk. Láttasd meg velünk irgalmad csodálatos erejét, hogy Urunknak valljunk és szüntelenül magasztaljunk Téged. Alázd meg a kemény szí- vűeket, hogy fényedtől remegjenek s térjenek meg a sötétség cselekedeteiből, irigységből, gonoszságból, háborúskodásból, pusztításból. Hajlítsd szívünket engedelmes szolgálatra, hogy világosságodnak, dicsőségednek, szeretetednek és igazságodnak jó bizonyságai lehessünk. Vezess az igazság útján, hogy tetszésed szerint éljünk és cselekedeteinkért dicsőítsék a földön a Te szent nevedet, Atya, Fiú, Szentlélek Isten, mert egyedül Téged illet dicsőség, dicséret és magasztalás mindörökké. Amen. A TEGNAP ÉS HOLNAP EGYHAZA Szinte minden esztendőben ősszel tartják az NDK tartományi egyházai évi zsinati ülésüket. Mindegyik zsinat megemlékezett a reformáció nagy jubileumáról, annak ökumenikus és mai vonatkozásairól. A nagy probléma mindegyik tartományi egyházban ez: Milyen új szervezeti és tartalmi irányt kell adni a mai egyházi szolgálatnak? A Türingiai Evangélikus Tartományi Egyház Eisenech- ban tartotta ülését, amelyen D. dr. Mitzenheim püspök hangsúlyozta, hogy a »tegnap és ma egyházával« kapcsolatban sok mindent kell az egy háznak feladnia, ha a szolgá lat ezt kívánja. A szervezeti kérdések tanulmányozására kiküldött bizottság megállapí tóttá, hogy »a mai társada lom életformáját a tudomá nyos-tachnika határozza meg... Az egyház emberi nyelven közvetíti üzenetét világnak. Ezért úgy kell ezt az üzenetet tolmácsolni, hogy azt a mai ember meghallja és megértse-« VISSZHANG A reformáció 450. éves évfordulója alkalmából világszerte számos egyházi vezető személy szólalt meg prédikációban, előadásokban, sajtónak, rádiónak adott nyilatkozatokban. Ezekből a megnyilatkozásokból vett idézetekből szeretnénk most olvasóinknak — a Lutheránus Világszövetség híradója nyomán — egy csokorra valót átnyújtani. »A keresztyén egyháznak nem az a feladata, hogy felekezeti szűkkeblűséggel hátráltassa a mai életet, hanem inkább az, hogy korunk nagy kérdéseinek megoldásában segítsen.-« (D. C. H. Ratschow marburgi professzor »Refomáció ma« c. előadásában.) »Az embereket ma nem annyira az érdekli, hogyan igazul- hatnak meg Isten színe előtt, mint inkább az, hogyan nyerhetnek választ Istentől az élet nagy kérdéseire. Nem annyira o bűn gyötör minket, mint inkább az, ha nem találjuk meg as élet értelmét. Nem a kegyelmes Istent keressük, hanem a valóságost.« (Dr. H. Zahrnt hamburgi egyházi lap munkatársa.) »A korunkat jellemző nagy változások: a technikai haladás, a gazdasági fejlődés és a szellemi életben megnyilvánuló kiegyenlítődés. Az egyháznak nem szabad mindezeket ellenszenvvel szemlélnie. A világ nem ellenfele az egyháznak, hanem munkálkodásának, szolgálatának tere.« (R. von Weizsäcker, természettudós a bochumi reformációi ünnepségek megnyitása alkalmából.) »Az egyháznak megvan a helye a szocializmusban, ha nem idegen testként viselkedik környezetében, hanem felelősséget vállal korunk nagy közös feladataiban.« (H. Seigewasser, az NDK egyházügyi hivatalának vezetője a Halle-Wittenbergi egyetemen mondott ünnepi beszédében.) »A reformációt úgy is lehet értékelni, mint a szabad, nagykorúvá vált ember születését s ezzel a mai demokratikus társadalom alapvetését. Ma nekünk evangélikusoknak nem arra kell törekednünk, hogy jobb lutheránusok, hanem hogy jobb keresztyének legyünk.« (D. G. May bécsi evangélikus püspök.) »Luther által nemcsak a nyugati keresztyénség nyert új. belső erőt, hanem az egyetemes emberi szellem is erőteljes indításokat kapott.« (Nikodim metropolita, a moszkvai patriarchátus külügyi hivatalának vezetője.) Külön érdeklődésre tarthatnak számot azok a hangok, amelyek római katolikus részről értékelték és méltatták a reformáció jubileumát. »Ha nem is minden kérdés, amit Luther felvetett, de Igen sok közülük ma már érthetővé és elfogadhatóvá vált a katolikus hittudósok számára is. Ez ugyan nem elég ahhoz, hogy Róma érvénytelenítse Luther egykori kiközösítését, vagy a. régente főeretneknek tekintett reformátort szentté avassa Mégis a katolikus teológia is nagyon sok megtermékenyítő indítást kapott Luthertől.« (W. Kampe limburgi püspök.) »Az a reformátori felismerés, hogy az egyháznak szüntelen megújulásra van szüksége, ma már minden felekezet közös meggyőződésévé vált, s éppen azé az egyházé is, amely a reformáció törekvéseit 450 évvel ezelőtt elutasította. Míg a régebbi reformációi megemlékezések csak elmélyítették a felekezetek közötti szakadékot, a mostani közös eszmélödésre és felelősségvállalásra indít. A reformátori megigazulástan nem választhat el bennünket egymástól.« (H. Fries müncheni professzor, az ottani katolikus ökumenikus intézet igazgatója.) »A római katolikus egyház végérvényesen felhagyott Luther tanításának kizárólag elutasító szemléletével. Ma már még a megigazulástan sem jelent választóvonalat közöttünk. A vatikáni zsinat ajtót nyitott a reformáció sok követelése előtt. A fennálló különbözőségeket azonban nem szabad elkenni. Csak teológiai eszmélődés és fáradozás óvhatja meg az ökumenikus mozgalmat az elsekélyesedéstől.« (D. 'L. Jaeger bíborosérsek egy dortmundi napilapban.) »Csak átfogó megújulás hozhatja meg az egységet. Ügy kell prédikálnunk az újtestamentom üzenetét, amint azt a világ ma tőlünk elvárja.« (Jan Willebrands címzetes püspök a Vatikán keresztyén egységtitkárságának munkatársa.) Paul Verschuren püspök, a mindössze mintegy 2000 lelket számláló finn római katolikus egyház holland származású püspöke körlevelet intézett híveihez a reformáció 450 éves jubileuma alkalmából. E körlevélből idézzük az alábbiakat. »Nekünk, mint egyháznak be kell ismernünk a magunk vétkességét abban, hogy az egyházak egymástól elkülönültek. Megvallani a vétkességet, bocsánatot kérni, elismerni a lutheránus egyházban rejlő értékeket; mindennek igazságosságban kell megtörténni. A magunk életén keresztül kifejezzük azon felfogásunkat, hogy a lutheránus egyház a kegyelem egyik eszköze, hogy örömmel megbecsüljük azokat a közös örökségből fakadó igazi keresztyén értékeket, amelyek a tőlünk elkülönült testvérek között megvalósulnak.« Megjegyzésünk: A nyilatkozatok többsége mutatja, hogy egyre többen ismerik fel a reformáció örökségét hordozó egyházak felelősségét az emberiség nagy kérdései iránt. A római katolikus hangok ezelőtt néhány évtizeddel még elképzelhetetlenek lettek volna. Az egymás kölcsönös megbecsülésén, meg- értésre törekvésén alapuló közeledés a keresztyén egyházak között örvendetes. Kívánatos, hogy ennek gyümölcse legyen a világ egyetemes emberi ügyeiért való közös fáradozásban. Az egységet a szolgálatban, a szeretet cselekedeteiben kell elsősorban keresni és megvalósítani. Dr. Groó Gyula Finn istentisztelet Budapesten Karácsony első ünnepén finn nyelven istentiszteletet tartottak a budavári templomban, amelyen Budapesten tartózkodó finnek és a finn nagykövetség tisztviselői vettek részt, élükön Érdem Olavi Raustila nagykövettel. Jelen volt D. Káldy Zoltán püspök is. Az istentiszteletet, amely a teljes finn liturgiával folyt, D. Koren Emil esperes végezte. Istentisztelet után a résztvevők Várady Lajos esperes lakásán kínált »kirkkokah- vi« keretében sokáig elbeszélgettek.
