Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-09-03 / 36. szám
4 KP. BÉRM. BP. 72. Szeptemberi Szeptember első napjai mindig a kapunyitásra irányítják a figyelmünket. így van ez ebben az esztendőben is, amikor új tanév kezdődik ezekben a napokban az iskolák, a tanárok, a gyermekek és a szülők számára egyaránt. Szeptemberi kapunyitás ... Űj tanév ... Milyen sok öröm és milyen sok gond van ezek mögött a szavak mögött! Az elmúlt napokban bezártak a nyári üdülők, a nyári táborok zászlóit is levonták már, végétért a nyaralás, a szabadság ideje, vége az önfeledt, nyári, csilingelő gyermekkacagásnak. A szeptemberi kapunyitással új időszak kezdődik: a tanulás, a munka, az életre való felkészülés ideje. A szeptemberi kapunyitás ünnepélyes pillanat az iskolák életében. Nagy öröm az új tanévben új iskolába, új tanterembe lépni. Ezért jelentettek örömöt a gyermekek, a tanárok és az egész ország számára azok a jó hírek, amelyek új iskolák felépítéséről, régi iskolák tatarozásáról, kicsinosításáról szóltak. Sok hírt olvashattunk és hallottunk arról, hogy új iskolák épültek fel szerte az országban, városokban, falvakban és távoli tanyákon, s a régi, ismerős iskolák is kitárt kapuval várják kis gazdáikat. A nyáron egy üres iskola- épületben jártam. Milyen szürke, fénytelen volt ez az iskola gyermekek nélkül! Hiányzott belőle a tanítási órák komolysága, a tanárok es tanítók szava. Hiányzott a tízpercek zsivaja, s hiányzott a csengőszó is, ami sokszor megdöbbenést vált ki egy-egy tanulóból, mert eszébe juttatja az el nem végzett feladatot, vagy ami egy-egy nehéz Óra után megkönnyebbülést jelent. Az iskola kitárt kapuja várja a tanárokat, tanítókat, de várja a tanulókat és várja a szülőket is. S ezekben a napokban szinte az egész ország apraja-nagyja elindul az iskolák felé. A szeptemberi kapunyitás ünnepélyes pillanat a tanárok és tanítók életében is. Azoknak a tanároknak, akik számára talán a nyári szünidő napjai sem voltak olyan gondtalanok, mint azt mi gondolnánk, mert a nyári vakációt kutatásra, tanítási módszereik jobb kidolgozására használták fel. Arra, hogy még jobban tovább tudják adni tudásukat a reájuk bízottaknak, s nemcsak egy-egy tantárgy ismeretére tanítsák meg a tanulókat, hanem az életre tanítsák és neveljék őket. Sok fiatal pedagógus kezdi meg munkáját, hivatásának gyakorlását ezekben a napokban. Sokan indulnak el, hogy gyümölcsöztessék a gyermekek között mindazt, amit tanulmányaik ideje alatt elsajátítottak. Hogy továbbadják a gyermekeknek, a mi gyermekeinknek azt a tudást és sze- retetet, amelyet ők kaptak tanítóiktól. A szeptemberi kapunyitás ünnepélyes pillanat a gyermekek életében. Elsősorban azoknak a gyermekeknek, akik akár Budapesten, akár a falvakban, akár a- tanyai iskolákban kezdik meg tanulmányaikat, s életükben először veszik hátukra, vagy kezükbe az iskolatáskát. Ezek a gyermekek olyan nehezen engedik el édesanyjuk, vagy édesapjuk ismerős kezét, pedig újabb szerető, vezető kéz, a tanárok zelebb kerülnek tanulmányaik során a munkás élethez, s ez mind több és több tanulást, munkát, erőfeszítést jelent számukra. De sok felnőtt számára is kapunyitást jelent a szeptember, amikor egyre többen igyekeznek magas képesítést elérni még felnőtt fejjel is. Ünnepélyesek ezek a napok a tanulóknak, mert a családi keze várja őket. Milyen hatalmas egy , elsős kisdiák számára a tanterem és az iskola épülete! Sok gyermek pedig csak csillogó szemmel tudja átlépni a tudás házának küszöbét és sokáig keresi tekintetével a tanévnyitó ünnepi sokaságban az édesanyai, vagy édesapai arcot. A szeptemberi kapunyitás ünnepélyes pillanata után azonban néhány nappal már boldogan fogják csodálni a tankönyvek képeit, rajzait. Persze nem lesz köny- nyű számukra az, -hogy több órán keresztül csendesen, nyugodtan, fegyelmezetten üljenek a padokban, s nem lesz könnyű számukra az sem, hogy gondolataikat a tanulás kösse le a játék helyett. Milyen nehéz egy elsős kisgyermeknek a tanító szavára figyelni akkor, amikor egy őszi légy zümmög a tanteremben, vagy amikor a nyitott ablakon keresztül behallatszik az utcai lárma moraja. Ünnepélyes pillanat a szeptemberi kapunyitás azok számára is, akik felsőbb osztályokba lépnek. A néhány éve még elsősök lassanként kilépnek az általános iskolák kapuján, hogy technikumban, gimnáziumokban, szakiskolákban, vagy az ipar területén folytassák tanulmányaikat. A magasabb osztályok több követelményt jelentenek számukra. A tanrendben új tantárgyak szerepelnek, új tanárok kerülnek az előadók sorába, s új lépéseket kell megtenniök a tudomány sokszor nagyon nehezen megmászható hegyóriásai felé. Ugyanígy indulnak el ezekben a napokban ünneplőbe öltözve az egyetemek, a főiskolák hallgatói is. Egyre köA magyar ökumenikus küldöttség hazaérkezett Görögországból Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsági ülésén a görögországi Heraklionban résztvett magyar ökumenikus küldöttség tagjai, dr. Bartha Tibor református püspök, D. Káldy Zoltán evangélikus püspök és dr. Pálfy Miklós teológiai professzor, augusztus 26-án visszaérkeztek Budapestre. és ismerősi körön túl új emberekkel találkoznak. Tanítókkal és tanárokkal, osztálytársakkal és osztálytársnőkkel. Meg kell tanulniok egymást megérteni, megbecsülni és szeretni. Meg kell majd találniok egymás kezét akkor is, amikor talán egyikük-másikuk botladozik a tudomány rögös útján. Végül ünnepélyes pillanat a szeptemberi kapunyitás számunkra, szülők számára is. Lehet, hogy csak most engedjük el először gyermekünk kezét, de biztosak lehetünk abban, hogy jó kezekbe engedjük el őket. Ha van is most egy-egy gondredő a homlokunkon, gyermekünk néhány nap múlva elhangzó beszámolója eloszlatja a borús redő- ket. Ha pedig magasabb osztályba járó gyermekünket bocsátjuk el ismét az új tanévbe, jusson eszünkbe az, hogy milyen gyorsan elszállt az idő az első osztálytól a mostani tanévig, s vegyük észre, hogy milyen sokat fejlődött gyermekünk testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt. Az ünnepélyes pillanaton túl azonban vegyük észre azt. hogy az iskola, a tanári kar mindig azt várja tőlünk, szülőktől, hogy segítsük őket a tanításban, a nevelésben. És itt minden szülőnek nagy megértésre, erőre van szüksége. Mert nem könnyű dolog a napi munka után fáradtan végighallgatni gyermekünk beszámolóját az iskolai életről. És nem könnyű dolog türelemmel elmagyarázni egy- egy feladat megoldását. Pedig erre a türelemre az új tanévben nagy szükségünk van. Nemcsak azért, mert az iskola ezt várja tőlünk, hanem azért is, mert gyermekeink érdeke is ezt kívánja. Próbáljunk úgy odaállni gyermekeink mellé ebben az új tanévben, hogy minden vonatkozásban segítőt, barátot és nemcsak szülőt találjanak bennünk. Próbáljuk úgy irányítani az életüket, az iskolai hétköznapjaikat, hogy necsak az iskolai helytállásra, hanem a szorgalmas, munkás életre is neveljük őket. A szeptemberi kapunyitás ünnepélyes pillanat az iskolák, a tanárok, a tanulók és a szülők számára. Isten áldja meg ezt a szeptemberi kapunyitást és ezt az új tanévet! Harkányi László IMÁDKOZZUNK Szerető Istenünk, csodálattal és hálaadással tekintünk körül abban a világban, amelybe bennünket is azért állítottál, hogy minden erőnkkel és tehetségünkkel résztvegyünk életében, betöltsük hivatásunkat. Neked köszönjük a természet ezernyi szépségét és gazdagságát, a gyümölcsét megtermő földeket, de azt is, hogy erőt és bölcsességet adsz az embernek, hogy mindezzel élni tudjon s világát szebbé tehesse. Bűnbánattal valljuk meg, hogy mégis sokszor visszaélünk ajándékaiddal, azokat saját tulajdonunknak tartjuk, önző módon és gyakran mások kárára igyekszünk gyarapítani s elfeledkezünk arról, hogy mindenünket azért adtad, hogy a szeretet útjain másoknak továbbadjuk. Elfeledkezünk arról, amit már annyiszor megtapasztaltunk, hogy csak mások életének meggazdagításával válhatunk mi magunk is gazdagokká, a szolgáló szeretet melegével és a segíteni tudás örömével. Arról is bűnbánattal emlékezünk meg, hogy gyakran elégedetlenkedünk nekünk adott ajándékaiddal kapcsolatban, gyakran telik meg a szívünk keserűséggel, irigységgel és rosszakarattal, mert nem ismerjük fel az életben, a mellettünk élő emberekben, a nekünk adott kegyelmi időben és szolgálati lehetőségekben azokat a javakat, melyek életünk igazi célját adják. Óvj meg bennünket minden igazságtalanságtól, keserű irigységtől, elégedetlenkedéstől és önzéstől. Hiszen ha megsegítő kegyelmedre, még a próbák során is megmutatkozó szeretetedre gondolunk, akkor csak a hála és köszönet szava hagyhatja el ajkunkat. Taníts meg bennünket arra, hogy semmit ne akarjuk magunknak megtartani, amivel másokat gazdagíthatnánk, hiszen a Te Fiad, Jézus Krisztus is mindent odaadott értünk, önmagát megüresítve. Ilyen lclkülettel áldd meg az emberi közösségeket is, szerte a világon: családokat, melyekben egymásra bízol embereket. Munkatársi közösségeket, melyekben a jóakarat, becsületesség és egyetértés oly sok nagyszerű gyümölcsöt teremhet. Népek nagy közösségét, melyben e lelkűiét hiánya olyan szomorú következményekkel jár, a hatalmi vágy és önzés magát az életet veszélyezteti. Segítsd a népek vezetőit, hogy ismerjék felelősségük nagyságát és jól használják nagy lehetőségeiket a béke és a minden földrészre, minden népre kiterjedő jobb élet érdekében. Áldd meg a mi népünket és vezetőinket is, áldd meg az egyetértés leikével egyházunkat, gyülekezeteinket. Használj fel mindegyikünket jó munkára, kegyelmes cselekedeteid megvalósításában. Erősítsd a gyengéket, vigasztald a szomorkodókat, támogasd a megfáradókat. Hallgasd meg kéréseinket, fogadd cl bűnbánatunkat, cselekedj velünk és közöttünk jó akaratod szerint. Ámen. Történelmi mementó: 1939. szeptember 1, Naptárunk történelmi me- mentóként évenként elénk tárja a második világháború kitörésének napját: 1939. szeptember elsejét. A mai világhelyzetben mi sem mehetünk el szó nélkül mellette. Ez a szomorúan aktuális dátum munkára hív, tettre serkent minden embert, akinek van felelőssége. Jézus tanítványainak, Isten gyermekeinek a felelősségét a szeretet parancsa tartja ébren. Nemcsak magunkért, szeretteinkért; az egész emberiség és embervilágért felelősek vagyunk. A keresztyénség tanítását ne hiúsítsa meg a keresztyének vétkes mulasztása. A második világháború kitörésekor a fasizmus gyűlölete, embertelensége, fékevesztett erőszakossága szabadult el és ezeket az indulatokat nem tudta sem az értelem, sem a szeretet leszerelni. Ennek következménye lett az az alig felmérhető áldozat, amit a háború követelt emberi életben és anyagi javakban egyaránt. Az azóta elkészült bőséges dokumentáció könyvekben, filmekben, döbbenetes. És mégsem elég! Úgy tűnik, hogy sokaknál sem az értelem meggyőződése nem tud úrrá lenni, sem a s*zív indulatai nem képesek megújulni. Az 1939. szeptember elsején kitört világháború befejeződött és azóta mégis még mindig feszültségben élünk, sőt időnként a háború szédületes szakadékainak szélén tántorgunk, mert még mindig vannak erők, amelyek nem a békét akarják, hanem háborúra gondolnak s fel is lobbantják a világ különböző pontjain. A történelmi mementó ma minden keresztyén embert mozgósít. Mi az, amit tenni kell? Mit követel az idő szava s a jól felfogott emberi közérdek világszerte? Az ellentétek közepette is az egymást fél nem adó, egy1 másról le nem mondó, egymással szolidaritást, közösséget vállaló szeretet munkájára van szükség. Ezt köti lelkünkre nagyon közérthető szavakkal a Biblia is: Ne keresse ki-ki a maga hasznát, hanem a másokét is (1. Kor. 10,24). Ebben nekünk keresztyéneknek, jó szolgálatunk van. Ebben már irányt mutató és komoly elkötelezésű eredményekről beszélhetünk. A Prágai Keresztyén Béke- konferencia alapos teológiai eszmélkedés során a közösséget vállaló szeretet mai szavait és tartalmát találta meg, amikor a világ nagy kérdéseinek megoldásában a keresztyénség, mindnyájunk - állás- foglalásaként mutatott rá a háborús megoldásokról való lemondás, a lefegyverzés — békés egymás mellett élés, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapvető feltételeire és szólított fel mindenkit, aki felelősséget érez az emberiség ügyeiért, a béke érdekében folytatandó közös cselekvésre. . Ennek az útnak már nem is az elején állunk. Világszerte hangzik a figyelmeztető tanítás: a háború semmit sem old meg. A háború, az erőszak nem a válságból kivezető út, hanem a válságba dönt. Hogy ez az atomkorszakban mit jelent, azt mindenkinek tudnia kell... A háború ellen, az élet érdekében való harcban rendkívül nagy fontossága van annak, hogy a feszültséget, viszályt okozó kérdéseket széles néprétegek megtárgyalják. Ma van itt a döntő pillanat az ellentétes eszmék megtárgyalására. Felelőtlen indulatok helyett az értelemnek kell szóhoz jutni. Sok minden történik ennek az érdekében. íj mai világban. Ennek egyik ígéretes példá? ja a keresztyének és marxisták közötti eszmecsere, a párbeszéd, közkeletű nevén § dialógus is. Ez a dialógus nem első lé? pés, nem kezdeményezés a • kérdések megoldásához vezető) úton. Ez a dialógus: gyümölcs. \ Termő fája az a gyakorlatij egymásratalálásnak, amely? ben marxisták és keresztyének döntő nagy kérdések megoldásában bizalommal számíthatnak egymás segítő' kezére, mint a béke ügye, er? kölcsi kérdések, a helyes ha? zaszeretet tartalma, szociális kérdések stb. Ezeknek a te? rületén egymás mellé kerülve1 teremtődött meg az a légkör, amelyben egymás őszintébb! megismerésére, eszmei kérdés ■ sek párbeszédére is sor ke? rülhetett — ott elvi, itt hit? beli alapok és meggyőződés - fel nem adásával, de egymás igazabb megértésének re? ménységével. Ebben az eszmecserében arról van szó, hogy egymás álláspontjának előítéletmen? tes tanulmányozására talál? koznak időnként rendszeresen a szóvivők. Az elméleti tani? tás tárgyilagos megismerésére való törekvés mellett — gya? korlati együttmunkálkodás érdekében is történik erőfeszítés. Ez, a ma is fenyegető háborús veszélyben, a béke megőrzésének ígéretes útja. Így szól erről az élen járó keresztyén szóvivő Hromádka professzor: „Ezek a találkozások megszabadítják viszonyunkat a fanatizmustól, de amelyeket az emberiség sorsa iránti felelősség nemes pátosza hat át, lehetővé teszik, hogy miközben vitáinkban az emberi élet legmélyére széliünk le, segítsünk a történelem nagy kérdéseinek megoldásában, a háború elhárításában, országaink belső fejlődésében is...” A neves francia marxista Roger Garaudy pedig így beszél erről: „Túl vagyunk a széplelkek tisztán szellemi dialógusán is: autentikus párbeszédben találkoztunk és tanultunk egymástól anélkül, hogy feladatuk volna magunkat, anélkül, hogy a szkepticizmus csapdájába estünk volna” ... „A célunk az volt, — mondja később —, hogy egymást annak a tudatára'ébresszük, ki is a másik valójában”. E párbeszéd gyümölcseként ilyen összefoglaló eredményről is beszélhetünk már. Közös felelősségünk az emberiség sorsáért. „Messzemenő együttműködés az éhség, a szegénység és sok nép elmaradottsága ellen — ez az óra parancsa, amely nem tűr halasztást”. Adja Isten, hogy ez necsak prominens személyek megnyilatkozása, hanem minden táborból minél több jó szándékú ember hitvallása legyen. Kun Kaiser József
