Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-03-26 / 13. szám

Az igazi szőlőtőn

Ifjabb Plinius Levelei nemrég jelentek meg az Európa könyvkiadó gondozásában. A leghitelesebb kortörténet és a legizgalmasabb egykorú riportanyag ötvöződik benne: alig lehet letenni a könyvet. A százhuszonegy levél egyike, a 96. számú, bennünket keresztyéneket különösen is érdekel. Ügy tartják számon ezt a levelet, mint az őskeresz- tyénség életének egyik legrégibb emlékét.

Mai aktualitásában nagyon elgondolkoztató a levélnek az a szakasza, amelyben Plinius a II. század elejéről így tudósítja Trajanus császárt a ke- resztyénségről: „... Az a legnagyobb vétkük, vagy eltévelyedésük, hogy bizonyos meghatározott napon hajnalhasadta előtt összegyülekeznek és váltakozva karban énekelnek az Istennek hitt Krisztus tiszteletére, és esküvel kötelezik magukat, nem ám valami gaztettre, hanem arra, hogy nem lopnak, nem rabolnak, nem követnek el házasságtörést, nem szegik meg esküjüket, a rájuk bízott letét kiadását felszólítás esetén nem tagadják meg: ennek végeztével pedig rendszerint szétszélednek; majd ismét összejönnek, hogy közösen fogyasszák el közönséges és ártatlan lakomájukat ..

Keresztyén őseink tehát arra tettek vasárnap hajnali istentiszteleteiken fogadalmat, hogy semmiféle gonoszságot nem fognak elkövetni.

Elgondolkozhatnak e sorokon a magukat keresztyéneknek valló népek és kormányok. Sok ilyen állam társadalmi, politikai és gazdasági rendje, faji gyűlölsége, hadiipara és háborús készülődése kiáltó ellentéte az ősi fogadalomnak, megszegése az elődök esküjének. Mennyire más gyümölcsöt vár Isten az ő népétől! Méltán hangzik Isten igéje a próféták kemény szavain keresztül: „Mit kellett Volna még tennem szőlőmmel: mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!” (És 5,4). Még megrendítőbb Jeremiás vádja: „Pedig nemes vesszőként plántáltalak el, mint egészen valódi magot Hogyan fajzottái el idegen Szőlőtő vadhajtásává?!” (Jer 2,21, Pálfy-fordítás).

Nem azonosítható ugyan a keresztyénség azokkal, akik „még ha lúggal mosakodnak is meg és a szappant is pazarolják magukra, a bűnük piszok marad” (Jer 2,22), — mégis szíven üt a nagy ellentét: egykor esküt tettek minden gonoszság kerülésére, — ma pedig sokan szemrebbenés nélkül követik el azt.

Ha komolyan vesszük Isten igéjét és őseink fogadalmát,

akkor küzdenünk kell minden gonoszság ellen ebben a világban. Niemöller Márton mondotta nemrég vietnami útja után, hogy látása szerint a legnagyobb szakadékot az emberek között nem a vallási különbség, nem is a különféle társadalmi vagy gazdasági rend jelenti, hanem az éhezők és a jóllakottak közötti nagy ellentét. Nem engedhetjük, hogy a gazdag országok egyre gazdagabbak, és a szegény népek egyre szegényebbek legyenek; nem nézhetjük a jóllakottak páholyából az éhező nemzetek szabadságharcát. A keresztyénség feladata, hogy elsőnek fedezze fel a felebarátot és tudjon rajta krisztusi lelkülettel segíteni.

Ha át akarjuk hidalni a szakadékot, amely a mi nemzedékünk számára még csak fenyegető, de gyermekeink és unokáink számára talán már végzetes lesz, akkor erőnket megfeszítve kell küzdenünk minden rossz ellen, mint Jézus Krisztus jó vitézei.

Akinek van szeme a látásra, aki bűnnek látja a bűnt, az Luther alázatával, de bátorságával vallja: „Nem vagyok olyan elvakult, hogy gondolataimat mindenki fölé emeljem. De nem is vagyok olyan elnéző, hogy Isten igéjét emberi kitalálások mögé tegyem.”

A keresztyénség akkor találja meg ismét helyét a világban, ha „elfajzott” termés helyett ismét az igazi szőlő- tövön: a Krisztuson érik nemes szőlővesszővé.

Fabiny Tibor

A reformáció egyik fellegvára

Siklós nagyközség Dél-Ba- ranyában a nagyharsányi hegy és Harkányfürdő közötti gyönyörű völgyben fekszik. A község közepén emelkedik, mint a déli végek őre, a történelmileg híres siklósi vár.

Siklóst a rómaiak „Serena”- nak hívták. A honfoglaló magyarok nagyon megkedvelték a helyet s nagy számban telepedtek le a vidéken. A siklósi várat a Siklóssy család (Kán nemzetség) építtette a XIII. század végén. 1395-ben a Garay család foglalta el. Ez időből való feljegyzések szerint Siklós vára „Castrum Suklós”-ként szerepel. 1483- ban Mátyás király természetes fia, Corvin János lett Siklós földesura, majd Ujlaky Lőrinc, 1515-ben pedig Percnyi Imre és fia Péter. A törökök kivonulása után, 1689- ben Caprarra Aeneas gróf, 1728-ban a Batthyániak, 1873- ban a gróf Benyovszky család birtokába került.

A dél-magyarországi reformáció a magyar Wittenberg- ből, Siklósról indult ki. 1517- ben a reformáció megindulásakor Siklós várának művelt és felvilágosodott ura Perényi Imre nádor (+1519) és fia Perényi Péter (1502—1548) országos főkapitány, Ferdinánd híve. (Perényi csak akkor csatlakozott Ferdinándhoz, miután megígérte, hogy Luther hívei szabad vallásgyakorlatát biztosítja), valamint Perényi íródiákja s udvari papja Siklóssy Mihály azon>6blDSÜ8>JD95®>iD£Ö«MC>aoß>iOSDßMD$»ß>!Offofc>4D^^

— RÁKOSPALOTA. Március 12-én tartotta a gyülekezet szokásos havi szeretetven- dégségét. Ezen az alkalmon bensőséges ünnepség keretében köszöntötte a gyülekezet Kökény Elek lelkészt és családját abból az alkalomból, hogy 20 éve szolgál a gyülekezetben és 30 éve végzi lel- készi szolgálatát.

— SUR. Március 7-én meglátogatta a gyülekezetei Sel- meczi János esperes. Az esti istentiszteleten böjti igehirdetéssel szolgált, majd a presbitériummal beszélgetett a gyülekezet problémáiról és egyházunk feladatairóL

nal a reformációhoz csatlakoztak. A siklósi vezetőemberek közül nagykárolyi Vass Mihály várkapitány (Castellanus) is evangélikussá lett. Perényi hatalmas birtokán levő községek jobbágy lakói mind a megreformált vallás hívei lettek.

Midőn a mohácsi vész (1526. augusztus 29.) után a hősi halált halt magyarok holttetemét senki eltemetni nem merte, a siklósi várból, az éj leple alatt, Perényi Imre bátor neje Kanizsay Dorottya jött ki munkásaival és az elesett hősök holttetemét eltemettette. Luther a Wittenbergben tanuló magyar diákoktól értesülve az országos csapásról — mély részvéte jeléül — egy vigasztaló levelet és négy zsoltármagyarázatot (37, 62,

94, és 109. zsoltár) küldött 1526. év „Télhó elsején” az özveggyé lett Mária magyar királynőhöz. Melanchton Fü- löp pedig 1545. március 27-én Perényi Péterhez írt levelében arra kéri őt, hogy pártfogolja tovább is a protestantizmust

A történetírók feljegyzése szerint „1540-ben Siklós és környéke a Rtnva folyótg az evangélikus hitet vallotta”. A reformáció terjesztői voltak Dél-Baranyában többek között Sztáray Mihály laskói prédikátor, aki később hazánk első evangélikus püspöke lett. Baranyában és Szlavóniában egymaga 120 gyülekezetét szervezett. Szegedi Kis István, Eszéki Zigerius Imre és Ko- pácsy Mihály. A baranyai magyarok közt később Kálvin tanítása hódított. Siklóson 1652-ben már virágzó református egyház volt

A siklósi evangélikus filia a kb. 12 km-nyire fekvő ma- gyarbólyi evangélikus anyaegyházhoz tartozott. A tolna— baranyai egyházmegye 1895- ben ezt a határozatot hozta: „Siklós és környékén lakó evangélikusok ezennel Ma- gyarbólyhoz affiliáltatnak és a magyarbólyi lelkészek különös figyelmébe ajánltat- nak”. — Különben Siklóson már jóval régebben voltak evangélikusok, akik 1846+01 fogva a magyarbólyi papiak és templom építési céljára adományaikkal hozzájárultak.

Itt működött mint missziói lelkész 1938. szeptember 1-től 1939. január 17-ig Rónay Zoltán, majd Balogh Pál. Nemrég avatták fel Siklóson az új imaházat. Az evangélikus hívek száma a szórván.} okkal kb. 550. Jelenleg a magyarbólyi lelkész lelki gondozása alá tartoznak.

Vértesi Zoltán

Az üres sírnál

Jn 20, 1—10.

Jézus nincs a sírban! — Ez volt a magdalai Mária és a

két tanítvány első élménye húsvét hajnalán. Megdöbbentő felfedezés, magyarázatra szoruló esemény. „Még nem értették meg az írást — jegyzi meg az evangélista —, hogy fel kell támadnia a halottak közül”. Ezért gondol Mária arra, hogy Jézust elvitték, ezért vizsgálódik nyomokat keresve Péter, s a hit, amely Jánosban (ő lehetett a másik tanítvány) ébredezni kezd, még alig több a sejtelemnél.

Jézus sírja üres! — Lényegében véve ennyi jegyeztetett fel a mai igehirdetés alapjául szánt néhány igeversben. — Nincs benne még a húsvéti örömhír teljes, mindent elárasztó fénye: Krisztus feltámadt! Csak olyan, mint a szürkület, ami körülölelte a három embert a nyitott sírnál. Csak most kezd derengeni. Csak most veti első halvány sugarát a nap a sötét sírüregbe.

Szükség volt erre a szürkületi döbbenetre. S nyilván ma sem ok nélkül állít meg bennünket itt az ige, mielőtt elhangzik a sokszor hallott, jól ismert, de a talán soha eléggé fel nem értékelt örömhír: Krisztus feltámadt! Ne felejtsük el hogy magdalai Mária végtisztességet tenni, halottat siratni ment a szürkületben Jézus sírjához. S a hívására odasiető tanítványok is a halott Jézust keresték. Hány keresztyén tart ma is még ennél a szürkületnél! — Ez a döbbenet ott a nyitott sírnál s a róla szóló híradás talán arra is szolgál, hogy megértsük: nincs halott Jézus! Jézust nem lehet többé sajnálni és elsiratni. Akik a Nagypéntek, a Golgota, a súlyos kövei zárt sír körül alkarnak topogni, rá kell, hogy döbbenjenek: nincs már ott senki. Nem lehet a halott Mester, az elpusztított jó ember, a megbukott jó ügy felett jajongani. Tovább kell innen jutni.

„Isten nem engedte, hogy az Ö Szentje rothadást lásson.’“ — Annak a három embernek talán azért is meg kellett állnia az üres sírnál, hogy izgalomtól lázasan dolgozó, okot kereső agyuk rátaláljon erre a régi prófétai ígéretre, s mielőtt szemben találnák magukat az élő Krisztussal, feltámadjon bennük a vágy: öt újra megtalálni. Lehet, hogy nekünk is ezt mondja ma ez a néhány vers: Keresd azt, aki nincs a sírban. Keresd őt, akinek csak az üres sírja (talán nem is az övé) fölé építhetett a késő kegyelet emléktemplomot, de akinek nincsenek „földi maradványai”, ereklyeként őrizhető csontjai. Mert a Szent, az egyetlen embertestben járt szent, nem rothadhatott j el. Neki élnie kell, vele találkozni kell, hogy szentsége ma is emberi életeket jó irányba fordító erőként hathasson.

Végül az üres sir első jelül adatott, hogy Isten véget vet az enyészet világának. Nagypéntek arról is beszélt, hogy az Isten Fiának meg kellett halnia, mert egészen emberré lett és az^ ember „sorsához” hozzátartozik a halál. De a halál csak a bűn kényszerű zsoldja. Jézusnak is azért kellett megízlelnie, mert magára vette a testvérül vállalt világ bűnét. Isten azonban a bűnnel együtt utálja a bomló tetemek és zörgő csontok világát is. ö az ÉLET Istene. Amikor Jézus szent életével és áldozati halálával gátat vetett az életet rontó bűnáradatnak, akkor Isten örökre megüresítette az első sirt. Jézusnak fel kellett támadnia, hogy a győztes Bárány kitűzhesse ezen a földön az élet lobogóját. Ahol az ö szentsége: áldozatos szere- tete, segítőkészsége, fájdalmat enyhítő irgalma, egymásmellé állító békéje tovább árad, lépésről-lépésre veszít teret az enyészet világa. Míg csatát veszít a bűn és a halál, hogy a sírok mind megnyíljanak és a holtak feltámadjanak. S ebben már mi is, most is az Elet fejedelmének munkatársai lehetünk. Jézus siratás helyett Krisztussal az életért küzdeni küld az

, Mezősi György-w'-'a‘-*KJ*tt»<-*<J8^KJ<)9aBCí<2SCSCí<^fCS05-<2íCS0f-C®QS0rC§C80WP

MEGSZÍVLELENDŐ!

Az a körülmény, hogy az egyházi és nemegyházi közvélemény azonosítja a keresztyén hitet „a szervezett egyházzal”, csak arról tesz bizonyságot, hogy mennyire eltávolodtunk az Üjtestámen- tomtól. Az egyháznak nem az a feladata, hogy „megszervezze a vallásos embereket”, hanem hogy elvégezze szolgálatát a világban. (Robinson.)

— GYENESDIÁS. Dr. Kiskéry Károly a Szeretetotthon lakója január 18-án elhunyt. Hamvait február 28-án helyezték örök nyugalomra g gyenesdiási temetőben. > —. Totth Károlyné február 28-án elhunyt, temetése március

2-án volt Gyenesdiáson. „Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él és utoljára az én porom felett megáll.”

Húsvéti örömszerzés

Ebben a baranyai faluban még ma is szokás

a húsvéti locsolás. Talán csak annyit változott az elmúlt évtizedekben, hogy a legények nem a kúthoz csalogatják a lányokat, hogy friss kútvizzel hódoljanak a régi hagyománynak. A kútvizet felváltotta a kölnivíz, a mezei virágcsokrot a városi virágüzletben vásárolt virág. A múltból csak a festett tojás maradt meg. A tojásfestés mesterségét az anyák úgy adják át lányaiknak, mint a legfinomabb étel receptjét. Húsvét előtt aztán megbolydul a falu. Munka után vagy a városi iskola padjaiból hazatérve a lányok késő éjszakáig festik a szebbnél-szebb tojásokat. Jaj azoknak a leányoknak, akiknél húsvét után az uzsonnatáskában festett tojást látnak a barátnők. Mert az annak a jele, hogy nem volt locsoló abban a házban.

Ez a kis történet, amit el akarok mondani, tavaly húsvétkor történt. De hogy mindenki megérthesse, vissza kell mennünk az időben vagy tíz esztendőt.

Abban az időben csak alsó tagozat volt a faluban. A felsősök a szomszéd faluba jártak. A negyedik osztályban egymás mögött ült a három barátnő. Anna, Magdi és Erzsi. Még harmadikban történt, hogy egyiküket el akarták ültetni közülük, de a másik kettő odaállt a tanító elé és nagy komolyan — amilyen komolyan csak nyolcéves kislány tud beszélni —, kijelentették, hogy ha Erzsit elültetik mellőlük, akkor ők bizony többet nem járnak iskolába. Mit is tehetett ilyen szigorú figyelmeztetésre a komoly arcot vágó tanító néni? Viszaültette őket egymás mellé. Ettől kezdve még jobban megnőtt a három fruska tekintélye a többiek előtt.

Amint mondom, tíz évvel ezelőtt Erzsi beteg lett. Először csak úgy kicsit, majd mindjobban ágynak dőlt. A másik kettő nem tágított az ágya mellől. Segítettek neki a leckében, hogy ne maradjon el, hiszen olyan terveket melengetett ez a három szív, hogy majd egyszer mind a hárman ugyanabban az iskolában fognak tanítani.

Erzsi betegsége azonban komolyra fordult. A városi kórházba került. És néhány nap múlva, mint a hirtelen támadt tavaszi vihar, ügy száguldott végig a hír a falun, hogy Szabolcsi Erzsi gyermekparalízisben szenved. A másik kettő nem nagyon értette, hogy mi ez. Ök csak azt tudták, hogy valami olyan betegség érte utol Erzsit, ami szörnyű. Az 6 kis szívüknek ennyi is elég volt.

Néhány hét alatt — mivel több betegség nem történt a faluban —, ez az eset is beleveszett a mindent eltakaró falusi közönybe. Az iskolában is helyreállt a régi rend — csak éppen Erzsi helye maradt üresen. Erzsit a betegség nem tudta elsodorni, de örökre ágyhoz kötötte. És ez olyan kötelék, amely nemhogy megkönnyebbülne, hanem idő múlásával mindjobban megkötözi a szenvedőt.

A két barátnő akkor, egy augusztusi délutánon a Tenkes oldalában örökre megfogadta, hogy Erzsi továbbra a barátnőjük marad és mindennap elmennek hozzá és segítik a tanulásban. A leckéjét megírják helyette — mert Erzsi keze többé nem tudott tollat markolni. Egymás után hangzottak el nagy fogadalmak.

De mi felnőttek jól ismerjük, hogy mennyit érnek ezek a szívből jövő ígéretek. így történt ez ebben az esetben is.

A két leány kezdetben még sűrűn nyitott ajtót barátnőjére. Aztán mind ritkábbak lettek ezek a látogatások. Végül elmaradtak. Hiszen már felsősök és annyi a tanulnivaló! Azután gimnázium a városban. De minek bolygassam meg két virágzásba borult leányszív sok-sok problémáját.

Közben a két barátnő az érettségire készült. Régi tervük már annyira az ajtóban kopogtatott, hogy komolyan kellett rá készülniük. Egyszóval elmaradtak Erzsi betegágyától. Egészen tavaly húsvétig. A két leány elég csinos és kedves volt ahhoz, hogy ezen a húsvéton is sok locsolóra számíthattak. Az édesanyák alig győzték a tojásokat félrerakni, hogy legyen mivel megköszönni a fiúk kedvességét.

A szünet előtti napon történt, hogy az autóbuszon Anna mellé Erzsi anyukája került. Érdeklődni kezdett a tanulás után, hogy hogy vannak, mik a terveik, tanulnak-e tovább, van-e kérő a láthatáron.

Még aznap este összeült a két leány.

— Emlékszel, mit fogadtunk meg? — kezdte Anna.

— Emlékszem. Mit csináljunk?

És ezen az estén a két leány nagyot határozott.

Húsvét reggelén megkezdődött a fiúk sétája. Néhány óra alatt illatos volt az utca a szétfröccsent kölnivíztől és a sok virágtól. Egy-egy ház előtt „tapasztalatcserét” tartottak s vetélkedve mutogatták a szebbnél-szebb tojásokat, amelyeken ott ragyogott egy-egy leányszív is. És ez volt a legszebb a sok dísz között...

Csak két ház kapuja maradt ezen a reggelen zárva. Pedig oda nagyon sokan akartak bejutni. Nemcsak azért, mert ott várta őket a legszebb tojás, hanem mert ott volt a falu két legszebb leánya.

Az elsők — a bátortalanabbak — csak megnyitották a kiskaput, de azt zárva találva, odébbálltak. A bátrabbak zörögni kezdtek.

Ilyenkor bezárni egy kaput — a legnagyobb sértés, amit csak el lehet errefelé képzelni, És már arra is volt példa, hogy egy húsvéti zárt ajtóért párta nélkül maradt a falu legszebb leánya...

A templom harangja a falu öregjeit még csak figyelmeztette az ünnepre, amikor végigszaladt a hír a legények között:

— A leányok Szabolcsi Erzsinél vannak.

A hírre meglepődtek. Most mit tegyenek, ,Oda még sem mehetnek. Azt sem tudják, hogy néz ki az a leány . . . Évek óta nem látták.., Azt mondják, hogy úgy fekszik az ágyban, mintha már régen halott lenne. Meg aztán: van-e ott virág? A hívatlan legényt sodrójával várják.

Húsvétkor még a jég is hamarabb roppan ezernyi apró szilánkra. És ma már nehéz lenne megmondani, hogy ki volt az első próbálkozó. Jancsi-e, vagy Jóska. A kiskapu tárva-nyitva várta a látogatókat. És Erzsi ágya mellett jobbról és balról a két régi barátnő. A két nyíló rózsa között fénylett a megsápadt beteg is. És hullt az illatos permetlé. Betegre, egészségesre egyformán. Az asztalon egy tányérban a két leány ajándéka, a sok-sok festett tojás.

— Erzsikém, melyiket adjuk a Pistának? Azt a lilát, vagy ezt a kéket?

És Erzsi választott. Mintha saját maga festette volna. Nagyon-nagyon boldog volt. Mert azt nem látta, hogy hátul a kiskonyhában édesanyja zokogott a meghatottságtól. Maga körül érezte a kölniillattól megillatosodott boldogságot. És úgy érezte, sosem volt még ilyen szép nap az életében.

A két leány jobbról-balról megfogta erőtlen karját és a szívében érezte, hogy van húsvét és van boldogság. Pedig az ő betegágyát eddig nagyon elkerülte éz a már régen elfelejtett vendég.

Anna és Magdi itt is ebédeltek. A nap már lebukott a Tenkes mögött, amikor hazaindultak. Nem szóltak egy szót sem — hiszen már nagy lányok. Jövőre már talán főiskolások lesznek. De most nagyon örültek a húsvétnak. Nem a sok locsolónak. Egészen másnak...

Karner Ágoston