Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-09-10 / 37. szám

VASÁRNAP. — Istennél győzedelmet nyerünk”. (Zsolt 60, 14) Az ember életében min­dig döntő kérdés az, hogy egye­dül, vagy valakivel együtt pró­bálja megoldani élete kérdé­seit. Ugyanígy van a keresz­tyén ember életében is: Isten nélkül, vagy Istennél próbál megállni, hinni, szeretni. Ha egyedül akarunk megállni, sor­sunk nem lehet más, csak ku­darc, elesés. De ha Isten áll mellettünk, meg tudunk állni a bűn kisértésével szemben is. A hit képes hegyeket is meg­mozgatni. A hit képessé tesz minket az Isten útján való já­rásra. HÉTFŐ. — „Tanácskozza­tok, de haszontalan lesz, be­széljetek beszédet, de nem áll meg, mert Isten van mive- lünk.” (Ézs 8, 10) Isten azt a feladatot adta nekünk, hogy továbbsugározzuk mindazt, amit ajándékba kaptunk Tőle. Ha megszólalunk, beszédünk Isten szerint való legyen, ha a másik ember felé lépünk, lé­pésünk ne a gyűlölet, a meg nem értés, hanem a béke, a szeretet lépése legyen. Így jár­junk Istennel a szolgálat útját! KEDD. — ,,Vajha ma, hal­lanátok az ő szavát. Ne kemé­nyítsétek meg a ti szíveteket.” (Zsolt 95, 7—8) Életünkben minden azon fordul meg, hogy vajon hogyan figyelünk Is­ten szavára. Sokszor arra gon­dolunk, hogy ráérünk még ar­ra, hogy felfigyeljünk Isten szavára, s aszerint cseleked­jünk. Ezért figyelmeztet min­ket az ige: Ma kell meghalla­nunk Isten üzenetét. Mert nem tudjuk azt, hogy vajon Isten kegyelmének, szereteténak ré­szeseivé lehetünk-e még hol­nap is. Isten igéje fejszeként van az életünk gyökerének: vagy kivágattatunk pusztulás­ra, vagy életben hagyatunk az örök élet számára. Hallgassunk szavára kitárt szívvel és te­remjük a Vele való kapcsolat jó gyümölcseit. SZERDA. — „Az igék, ame­lyeket a mai napon paran­csolok néked, legyenek a &&KÜS SCfKok Fiatal pár jelentkezik a lel- készi hivatalban s kérik, hogy még aznap eskessék meg őket. A vőlegény kissé bizonytalanul áll a lábán. Orral-szemmel ér­zékelhető, hogy már erősen la­kodalmi hangulatban vannak. A lelkész azonban szigorú. Ke­ményen néz szembe velük s feddőn-korholón szól: — Barátaim, részegen nem esketek! Mire a vőlegény: — És tessék mondani. 1'. hukk... holnapra ki tetszik józanodni? — ttp — Heikki Klemetti professzor, a híres finn egyházzenész, egy kántorvizsgán a következő bí­rálatot mondta: — A jelölt igazi keresztyén módjára játszott: nem tudta a bal keze, mit cselekszik a jobb. — ttp — te szívedben, és gyakoroljad ezekben a te fiaidat és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz.” (5 Móz 6, 6—7) Nem elég egyszer hallgatnunk Isten igéjére! Amint a sportolónak gyakorolnia kell állandóan, ugyanígy kell gyakorolni a ke­resztyén embernek is az Isten szavára való figyelést, az ige szerint való élést. Nem elég csak a templomban hallgatni Isten szavát, hanem meg kell ragadnunk minden alkalmat az ige tanulmányozására, megér­tésére. CSÜTÖRTÖK. — Imé, én megolvasztom őket és meg­próbálom őket.” (Jer 9, 7) Is­ten sokszor tesz próbára min­ket és sokszor teremt „forró” pillanatokat, napokat, sőt éve­ket is az életünkben, hogy megvilágosodjék: vajon hi­szünk-e Benne igazán, vagy sem, vájjon ragaszkodunk-e Hozzá, vagy sem, vajon rá­hagyjuk-e az életünket meg­váltó Urunkra, vagy sem, va­jon igazi-e a szeretetünk, vagy sem. Mint egy nagy kohóban, úgy választja le rólunk a hitet­lenkedést, a képmutatást, a magabiztosságot, hogy hitünk valódi hit, szeretetünk szolgáló szeretet legyen. ' PÉNTEK. — „Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.” (Zsolt 3, 6) Az ember életében nagyon sokszor magától ér­tődőnek tűnik minden. Élünk és vagyunk, eszünk és iszunk, vannak szeretteink, van mun­kánk és egészségünk. Pedig ez nem olyan magától értetődő, hanem Isten szeretetének, fenntartó gondoskodásának az ajándéka számunkra. Istennek az életünkön való megújuló szeretete megtanít minket a hálaadó, örvendező életre. Tudjunk hálát adni mindenért, amivel Isten ellát minket, s tudjunk boldogan élni. Isten melletünk áll életünk minden napján, hogy megóvjon és sze­ressen minket. Adjunk hálát ezért a drága ajándékért! SZOMBAT. — Ennek utána, míg a föld lészen, ve­tés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek” (1 Móz 8, 22) Isten egykori Ígérete való­ság az emberiség és a világ életében. Ezért ne akarjuk Is­ten ítéletét önmagunknak ki­sajátítani. A mi feladatunk nem az ítélgetés, a másik em­ber mérlegelése, hanem a szün­telen való jócselekedet és a másik ember szolgálata. Te­gyünk eleget ennek az Isten­től kapott hivatásunknak! — Szentháromság utáni 16. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Kol 3, 3—7; az igehirdetés alapigé­je: Mt 6, I—6. A délutáni is­tentisztelet alapigéje: Ám 5, 21—24. *— VÁC. A templom száz­éves jubileumára készülnek a gyülekezetben. Erre az ünnep­re tatarozzák a templomot. A munkálatokhoz most kezdtek hozzá. Az országos egyház ki­küldött szakértői helyszíni szemlét tartottak s tanácsolták a gyülekezet vezetőségét, ho­gyan lehet a belső festéssel elősegíteni a templom eredeti szépségének megőrzését. A ki­csi gyülekezet igen nagy anya­gi áldozatot hoz a tatarozási munkálatok költségének fede­zésére. — A NÓGRÁDI EVAN­GÉLIKUS EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége augusztus 31-én tartotta ülé­sét Balassagyarmaton. Gara­mi Lajos írásmagyarázatot, Gartai István esperes be­számolót, Breuer Oszkár bé­kemozgalmi beszámolót, Szteh- tó Mátyás „A reformáció nyo­mában gyülekezetem múltjá­ban” címen előadást tartott.. Az úrvacsoraosztás szolgálatát Záborszky Csaba látta el. — A VESZPRÉMI EVAN­GÉLIKUS EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége szep­tember 11-én Pápán tartja következő ülését. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evan­gélikus Egyházkerület püspö­ke is meglátogatja az ülést és úrvacsorát oszt, majd tá­jékoztatja a lelkészeket az egyház életével kapcsolatos kérdésekről. Németh Ferenc exegézise után Francisci Guidó György „A lutheri reformáció politikai és társadalmi szolgá­lata” címen tart előadást, majd dr. Bányai Béla Hrabovszky György volt várpalotai lel­kész életét és munkásságát is­merteti, Vető Béla és Kiss Já­nos finnországi élménybeszá­molót tart. — KÉT DIÁKLÁNYNAK köz­ponti fűtéses, különbejáratú, utcai szoba kiadó belterületen. Megbe­szélés lehetőleg szülőkkel. Cím az Evangélikus Egyház Nyugdíj osztá­lyán. Telefon: 138—504 munkaidő­ben. — KERESEK váltakozó műszak­ban hatórai házimunkára jólelkű asszonyt, aki közben beteg édes­anyámra is felügyelne. Telefon: 222—806. — EGYETEMISTA hallgatónőt keres lakótársnak intelligens nő. „Szolid” jeligére a kiadóhivatalba. — HARMÓNIUMOK speciális ja­vítása garanciával. Adás-vétel. Po- korny Pál Bp., IV. Üjpest, Horn­ját A. u. 120. Telefon: 493—017. — KÉTMANUALOS, pedálos szí­vólégrendszerű harmóniurp eladó, vecsés, Evangélikus Lelkészi Hi­vatal. Harkányi László Ne légy képmutatói Máté 6, 1—6 Vannak foglalkozások, amelyek könnyen betegséget idéz­hetnek elő. A nyomdász, az olvasztár, a röntgen-orvos és még sokan mások a hivatásuk által előidézhető betegségek állandó fenyegetése alatt élnek. Ezért jóelőre védekezniük kell. Esz­telenül cselekednének, ha lekicsinyelnék a veszedelmet, vagy nem vennének tudomást róla. A keresztyén embereket is állandóan fenyegeti egy alat­tomos és végzetes „betegség”: a képmutatás. Alattomos, mert ritkán veszi észre az, aki szenved benne. Végzetes, mert Is­tennel való örök kapcsolatunkat teszi tönkre. Értelmetlen ma­gatartás lenne azzal áltatni magunkat, hogy mi mentesek le­hetünk ettől a veszedelemtől és semmit sem kell tennünk el­lene. 1. Képmutató hajlandóságunk legyőzése érdekében teremt­sünk magunknak olyan alkalmakat, amikor „négyszemközt” lehetünk Istennel. Ilyen alkalmak az igeolvasás és imádság alkalmai. Általuk megvilágosodhat előttünk a mi igazi arcunk. Élesen elhatárolódik, ami tőlünk való az életünkben, és az, amelynek eredete Istennél van. Megdöbbent annak meglátása, hogy ki vagyok én; ugyanakkor hálára indít az a. felismerés, hogy kicsoda Isten. Nincs képmutatás ott, ahol ez a megdöb­benés és hála megvan. 2. Ugyanakkor megszűnik bennem az emberek dicséretére való vágyakozás. Amit teszek, azt Isten iránti hálából teszem; és tetteimben nem az a gondolat irányít, hogy mit mondanak rólam az emberek. Régi arab közmondás említi, hogy az em­bernek a bal keze a legjobb barátja. A legjobb barát se tudja meg, hogy milyen tettekben lesz kézzelfogható valósággá a hálám! 3. Az Isten előtti csendesség elrejtett alkalmában hang- súlyáttolódás is bekövetkezik a gondolkodásomban és maga­tartásomban. A képmutató magatartás oka az Én középpontba állítása. Az Én mindnyájunk életében csak képmutatás által érvényesülhet. Isten kezének kell azt szétzúznia valameny- nyiünkben. Keresztelő János szavai itt is érvényesek: „Neki növekednie kell, nekem pedig alábbszállanom!” Hogy Ö nö- vekedhessék, az Énnek kell kisebbednie. A képmutatás Öt szorítja háttérbe — ez rejtett veszedelme. Ne légy képmutató — nem kell képmutatónak lenned! Szabaddá lehetsz ettől a végzetes veszedelemtől — Isten előtt! Bohus Imre Schweitzer Albert immár két esztendeje halott. Intézménye azonban, az Ogowe parti Lam­bar enében lévő kórháza to­vább él és teljesíti szolgálatát. A kórház vezetésében a zökke­nőmentes folytatást Schweitzer leányának Rhena Eckert- Schweitzer asszonynak szemé­lye biztosítja, aki ezidén Euró­pában járt az „Albert Schweit­zer Bizottság” strassburgi ülé­sén. Az ülésen tartott beszámo­lójában hangsúlyozta, hogy a munka folytatását nemcsak a kórház további fenntartásában látják. Céljuk az is, hogy a kórházat az emberek közti bensőséges, emberséges kap­csolatok szimbólumaként tart­sák fenn. Ezt várják a színes bőrű felebarátok is, akik Al­bert Schweitzer felebaráti kö­zelségében elfeledkezhettek a fehér és fekete ember közti különbségről. Édesapja sírját a kórház kertjének közepén ál­landóan friss virágok díszítik. Halála utáni első napon a ga- boniak ősi népviseletükben kultikus táncot mutattak be a sir körül.Schweitzer ott min­den keresztyén és nem keresz­tyén ember számára örökké a „Nagy Orvos” marad, aki „va­lamennyiünk atyja volt”. A kórház vezető főorvosa dr. Walter Munz, volt svájci sebész. Dr. H: Baur svájci orvos a közelmúltban Lambarenébe lá­togatott, s egy svájci lapban számolt be az intézményről. „Még nagy ínség és szükség uralkodik az őserdőkben. El­követett bűnei miatt a fehér ember még nem engesztelte meg Afrikát. Növekszik a szenvedők száma, de növek­szik azoké is, akik segíteni akarnak”. „Lambarénében sokat javí­tottak és korszerűsítettek. Elektromos áram, ivóvíz-ellá­tás, csatornázás, épületek szé­pítése, habgumi matracok és új ágytakarók, csecsemőgondo­zás, az afrikai ápolószemély­zet rendszeres kiképzése jelen­tik a haladást. Ebbe az irány­ba mutatott az »öreg doktor­nálc« szava: »ha már meghal­tam, mindezt megcsinálhatjá­tok«. ö maga is sokat épített, hogy a növekvő létszámnak helyet biztosítson, szinte élete utolsó napjáig”. A kórházban naponként ezer ember fordul meg. A betege­ket családtagjaik is elkísérik, s a kórháznak róluk is kell gondoskodnia. Az afrikaiak felelősséggel viselik a kórház sorsát. Együtt dolgoznak, együtt építenek. Albert Schweitzer írja: „A fe­hér ember és a benszülöttek közötti kapcsolat problémája alapjaiban mindezideig nehe­zen változott meg. Csak egy határozott megoldás lehetsé­ges: elérkezni oda, hogy köl­csönös figyelemmel kezeljük egymást. Nem érezhetjük ma­gunkat az idősebb testvérnek. A haladás ma ott lehetséges, ahol a fiatalabb testvért is nagykorúnak és ítélőképesnek tartják, alkalmasnak arra, hogy mint bennszülöttek, saját or­száguk sorsát egyre inkább kezükbe vegyék”. Leon M’Ba, Albert Schweit­zer halála után így nyilatko­zott: „Kívánom, hogy dr. Schweitzer kórháza továbbra s a csselekvő keresztyénség eleven műveként maradjon fenn. Kérem azért, hogy a ré­gi épületeket ne bontsák le. hanem maradjanak fent ab­ban a formában, amelyet ne­kik nagyrabecsült barátom dr. Schweitzer évekig tartó ön­zetlen munkájával adott és a gaboni nép szokásainak jól megfeleltek. Gabonia büszke fogadott nagy fiára Albert Schweitzerre.” Az intézmény tervei között szerepel a továbbiakban se­bészeti osztály létesítése. Az állam kívánságára tüdősebé­szeti osztályt is fel fognak ál­lítani és külön osztályt nyit­nak elmebetegek számára, önkiknek gondozása Albert Schweitzernek mindig szív­ügye volt. A főorvos, dr. Munz szünet nélkül dolgozik. Így tett előd­je és példaképe is. Tizenhá­rom sérvoperáció naponta! Itt is megmutatkozik a világszer­te nyomasztó orvoshiány. Egy éve hasztalanul keresnek pl. sebész asszisztenst. Bizonyára még kevesebb azoknak az or­vosoknak a száma, akik Munz doktor példája nyomán ilyen önzetlen feladatra vállalkoz­nak. A főorvos Schweizer méltó utóda lett, akit a bete­gek bizalommal és szeretettel vesznek körül, annál is inkább, mert nyelvüket, a nehéz fang-dialektust is megtanulta. Walter Munz a vasárnapi ige­hirdetés elvégzése mellett folytatja a „Nagy Doktor” esti áhítatait is. Ezzel is őrzi a kórház egységes szellemét, elődje gondolkodása és hite szerint. Muncz Frigyes ÉNEKEINK Mely igen jó az Úristent dicsérni. A Duna—Dráva közén az alkonyi fuvallat a török müezzi-' nek imára szólító s Allah hatalmát hirdető szavát vette szár­nyára. Ügy kúszott szét a monoton kiáltás, mint maga a szür­kület, amely az éjjel közeledtét hirdette. A falvak népe fárad­tan pihent le a szegényes portákon, és sokak szívét szoron­gatta a bizonytalanság. A laskói dombon a templom mellett ilyenkor megállt egy szikár alak. Körvonalai már-már homályba vesztek, de zengő szép hangja messze szállt. A szívekben reményt és bizodalmát keltett, s felderültek az arcok. „Mely igen jó az Úristent dicsérni __” íg y énekelte magafordította zsoltárait Sztárai Mihály, az „episcopus de Laskó”, „hegedűje mellett, szép hangos szóval, messze hallhatólag”. Az istentiszteleteken is bevezette, s ilyen­kor maga énekelte előre, hogy jobban megtanulják. „A zsol­táréneklés nagyobb szerepe protestánsaink istentiszteletében, alighanem ő vele kezdődik” — állapította meg Horváth János. Énekeink bízó hangja igaz, mélyen átélt keresztyénségről tanúskodik. Nem a kor s a hívek szívében élő hitbeli fogal­makat formálta vallásos énekké, hanem küszködés és szórón- gattatás között prófétai örömöt, reménységet, bizodalmát. Élete során tekintve inkább panaszolkodhatna. Az egykor Páduában tanult ferences barát Sárospatakon volt Pálóczy Antal zempléni főispán udvari papja. Gazdája mellett har­colt a mohácsi csatában. Látta a „hős vértől pirosult gyász­teret”. Pálóczy elesett, ő megmenekült. Patak ura Perényi Péter lett, akinek apaja — Siklósi Mihály — megnyerte a reformáció ügyének Sztárait, rendfőnökével együtt. Ezután is Patakon élt. Nem tudjuk, hogy udvari papként,’ vagy a város prédikátoraként-e. Valószínűleg Perényi elfő- gatása sodorta el a Bodrog mellől. 1544-ben Déldunántúlon, török hódoltsági területen találkozunk vele. Laskó papja lett. A reformáció ezen a vidéken ővele indult meg igazán, öt évig Baranyában paposkodott, majd ismét visszatért Laskóra. 1564 után ismét Sárospatakon, majd Pápán prédikált Huszár Gállal egyidőben. Mindvégig megmaradt Luther reformációja hívének. 1574-ben a soproni prédikátorságért is folyamodott; de nem került oda. Nem sokkal utóbb meghalt, de mint a szü­letési éve, úgy a haláláé is bizonytalan. Háromszor állt megkötözötten lefejezés előtt, de mind-' háromszor megmenekült. Bátorszavú szónok és rendíthetetlen vitázó volt. Sok üldöztetést szenvedett. „Tenger, amit szen­vedtek mind törökök, mind pápások miatt” — írja róla s Huszár Gálról Bornemisza Péter. De nemcsak a törököktől s a pápás papoktól, hanem uraktól, nemesektől és polgárok­tól is, akik „elüldözik az efféle lelki pásztort, kik őket a bűn­ről untalan megszólítják... mely dolog Sztárad Mihályon is,' én rajtam is..: sokaknak keserves sírására és nagy kárára lön” — írja ugyancsak Bornemisza. Nemcsak az esthomály, de ez a háttér is keretezte a las­kói templomdomb énekesét, amikor így dalolt — s akik hall­gatták, tudták, kire figyelnek: Azért benned vetem reménységemet, Csak tetőled várom segítségemet, Mert te tudod minden és szükségemet, Meg is adod, tudom, üdvösségemet. Így van énekeskönyvünk 5. énekében.' Költészetének letermőbb szakasza a két részben mintegy másfél évtizedet kitevő laskói működése volt. Zsoltárfordítá­sainak keltét ugyan nem ismerjük, de epikus énekeit itt szer­zetté. Jó kötetnyi termés maradt reánk: 25 verses mű s két hitvitázó dráma, az egyik töredékben. Bőven, könnyen, a szív teltségéből buzognak elő jól zengő sorai. Különösen drámái­val a magyar irodalomnak fordulatot jelentő nagy alakjává lett. Szegfű Gyula tömören ezt írja róla: „Prédikációival és zsoltárénekléssel, énekszerzéssel és hitvitázó drámai jelenetek összeállításával szolgálja a hitújítást. Nagy vitatkozó, akinek népiesen erőteljes kifejezésmódjától megfutnak az ellenfelek, s még a török hatóságokat is bámulatra indítja hatalmas fellépése.” Persze, a katolikus Szekfű Gyula inkább olyan gyen­géknek hajlandó feltüntetni a pápás ellenfeleket, akik már a „kifejezésmód”-tól is megfutottak, csakhogy el ne kelljen is­mernie, hogy a reformációban felvilágolt igazság elől futottak meg az egyébként bizony igen komolyan felkészült ellenfelek. Minél jobban mélyedünk el zsoltárszövegeiben, annál in­kább igazat adunk Bőd Péternek: „A zsoltárokban minden istenfélő ember úgy olvashatja a maga lelkének indulatait, mintha ugyan maga írta volna.” Ezt érezhette ő is a 92. zsol­tár olvasásakor, s így születhetett meg ez a zsoltárátköltés, amelyben az eredeti gondolatritmus, kifejezésmódok s az egyéni ihletettség művészien keverednek. Koren Emil AZ EPERJESI 300 ÉVES ÜNNEPEK Az ősi Eperjes iskolaváros, a Tarca-parti Athén 300 éves ün­nepre várja az öregdiákokat. Az ünnepségeket szeptember 15—17-én rendezik meg, amely szlovák—magyar testvéri talál­kozó kedves alkalma lesz. Az útra eddig több mint száz ma­gyarországi öregdiák jelentke­zett, akik szeptember 14-én reggel a kassai gyorssal indul­nak. A csoportnak a MÁV kü- lönkocsit biztosított. Visszaér­kezés ugyancsak különkocsiban szeptember 18-án este. Az ün­nepségek gazdag programjá­ban magyar nyelvű evangéli­kus istentisztelet is van, szep­tember 17-én reggel 8 órakor. Istentiszteleti rend Budapesten, 1967. szeptember 10-én Deák tér de. 9. (úrv) dr. Kékén András de. 11. (úrv) Hafenscher Károly du. 6. Trajtler Gábor Fa­sor de. fél 10. Koren Emil de. 11. Koren Emil du. 6. Bizik László Dózsa György út de. fél 10. Bizik László Üllői út 24. de. fél 11. Ka­rácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bándi Sándor de. 11. Bándi Sán­dor Kőbánya de. 10. Veöreös Im­re Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. (úrv.) Baranyai Tamás du 4. Szeretetvendégség: Ferenczi Zol­tán Rákosfalva de. 8. Boros Ká­roly Gyarmat u. de. fél 10. (úrv) Baranyai Tamás Fóti út de. 11. Váci út de. 8. Frangepán u. de. fél 10. Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula Soroksár újtelep de. fél 9. Pest­lőrinc de. 11. Matuz László Pestúj­hely de. 10. Kürtösi Kálmán Rá­kospalota MÁV telep de, 9. Rá­kospalota Nagytemplom de. 10. du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoske­resztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Káposzta Lajos de. 11. Komjáthy Lajos es­te 7. Káposzta Lajos Torockó tér de. fél 9. Komjáthy Lajos Öbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér de. ll. Ruttkay Elemér este fél 7. Takács József Budakeszi de. 8. Csengődy László Pesthidegkút de. fél ll. Csengődy László Kelenföld de. 8. dr. Rezes- sy Zoltán du. 6. Bencze Imre Né­metvölgyi út de. 9. Bencze Imre Keienvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. ll. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vm, Előfizetési ár: egy évre 60 __Ft Ár usítja a Magyar Posta Index 25 211 67.03561/2 — Zrínyi Nyomda, *Bpest? F. v.; Bolgár Imre Lambarene — ma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom