Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-06-25 / 26. szám

t VASÁRNAP. — „Egy a ti mesteretek, a Krisztus, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.” (Mt 23.8.) Jézus Krisztus nemcsak Megvál­tónk, hanem Mesterünk és Tanítónk is. Az ő élete pél­dájából és tanításából tanul­hatjuk meg, hogyan lehet testvérként békességben és szeretetben egymás mellett élni. Ennek titka az, hogy ne akarjunk egymáson uralkod­ni, hanem egymást különb­nek tartva szeretetben szol­gáljuk a másik ember örömét és boldogságát. Ehhez az élet­hez Jézus Krisztus nemcsak példát mutat, hanem bűnbo­csátó szeretetének kiárasztá- sával naponként erőt is ád. HÉTFŐ. — „Nem akadt, aki visszatért volna, hogy dicsőít­se az Istent?” (Lk 17,18.) Is­ten napról-napra számtalan áldással halmoz el bennün­ket. Erőt ad a munkához, sze­rető szívekkel vesz körül, igé­jével és Szentleikével vezet a helyes úton. Mindezt el is fo­gadjuk, természetesnek vesz- szük, de a hálaadásról — a kilenc bélpoklos módjára — rendszerint megfeledkezünk. Jézus szava arra figyelmeztet, hogy ne feledkezzünk el a naponkénti hálaadásról, mert Isten sok-sok áldása csak Ügy jelent igazi örömöt és boldogságot az életünkben, ha hálás szívvel fogadjuk el azt kezéből. KEDD. — „Láttuk az ő csil­lagát napkeleten és azért jöt­tünk, hogy tisztességet te­gyünk neki.” (Mt 2,2.) Jézus nemcsak a választott néphez, az egyházhoz, a hivő embe­rekhez jött, hanem az egész emberiséghez, hogy békét te­remtsen a földön. A hivő embereket árra választotta ki, hogy az ő békességet terem­tő szeretetét ragyogtassák fel az emberek között. Vajon a mi életünkben felragyog-e ez a szeretet, és szolgálatunk nyomán eljutnak-e a körülöt­tünk élő emberek Jézus bé­kességet teremtő szeretetének megismerésére? kát. Megteremti az ige hirde­tésének külső feltételeit és el­készíti szívünket, hogy igéje jó talajra hulljon és gazdag gyümölcsöt teremjen. PÉNTEK. — „Ha embertől van ez a tanács, vagy ez a do­log, semmivé lesz. Ha ellen­ben Istentől van, nem veszít­hetitek el őket.” (Ap. csel 5,39.) A hivő ember Isten ke­zében tudja nemcsak a maga életét, hanem gyülekezetének, népének, sőt az egész embe­riségnek a sorsát is. Ezért nem aggodalmaskodik, mert tudja, hogy Istennek van ha­talma arra, hogy kitűzött cél­ját minden emberi gyengeség, vagy gonoszság ellenére is megvalósítsa. S mivel Isten célja az emberiség öröme, üdvössége, azért reménységgel tekinthetünk nemcsak egyéni életünk, hanem az egyház és az egész emberiség jövendőjé­re is. SZOMBAT. — „Tudom a te nyomorúságodat és szegény­ségedet.” (Jel 2,9.) Isten nem elérhetetlen messzeségben uralkodó Isten, hanem hoz­zánk lehajló, problémáinkat ismerő és komolyan vevő Is­ten. Sorsunkat annyira ko­molyan vette, hogy Jézus Krisztusban emberré, a test­vérünkké lett, hogy így leg­nagyobb nyomorúságunkból, a bűnből megszabadíthasson bennünket. Ne essünk hát kétségbe bűneink és erőtlen­ségünk láttán, hanem enged­jük, hogy ereje által napról- napra megújuljunk és re­ménységgel teli örvendező szívet nyerjünk. Selmeczi János LíHninljii kL liib Iliül i jij Ml LJjaCvBl L1 iiU J ira Hl Hogyan hallgatjuk az igét? Lk 8, 16—18 Krisztus tanítványait, követőit többféle mértékkel lehet mérni. A mai vasárnap alapigéje az igehallgatás mércéje alá állít minket, s azt a kérdést veti fel: Vajon hogyan hallgatjuk az igét? Mert Krisztus szavát sokféleképpen lehet hallgatni. Lehet hallgatni úgy, hogy hallgdtjuk ugyan, de a következő percben a hallottak a feledés homályába merülnek. Lehet hall­gatni úgy, hogy .próbálunk ugyan odafigyelni, de gondolataink eközben másutt járnak. Lehet az igére úgy is figyelni, hogy az első percben lelkesedünk ugyan azért, amit hallunk, de a következő percben elszunnyad bennünk a lelkesedés. Isten a mai vasárnapon megmondja az igehallgatás helyes módját, amikor a kérdésre kettős választ ad. Az első válasz mindjárt így hangzik: Ügy hallgassuk az igét, hogy világítson a hitünk. Ebből megtudjuk azt is, hogy az igét csak egyféleképpen lehet igazán hallgatni: hittel. Mert nem ér semmit, ha odafigyelünk ugyan az igére, de hiányzik szívünkből a hit. Nem lehet úgy figyelni az igére, hogy minden mondat és minden szó után odatesszük életünk hatalmas kérdőjelét. Kételkedve, hit nélkül nem lehet felfogni a teremtés, a megváltás és a megszentelés isteni munkáját. SZERDA. — „Egy samaritá- ftus pedig, aki úton volt, hoz­záérkezett, és amikor meglát­ta, könyörületességre indult.” (Lk 10,33.) Krisztus irgalmas szeretetét embereken keresz­tül gyakorolja. Embertársaink szeretetében hajol le hozzánk, hogy megvigasztaljon, föl­emeljen, s a mi szeretetünk- kel akarja megmutatni irgal­mát a körülöttünk élő embe­reknek. Meglátjuk-e a felénk hajló emberi szeretetben az ő irgalmas atyai szívét, és tu­dunk-e az ő nevében irgal­mas samaritánusként könnyet törölni, sebet kötözni, vigasz­talni ? CSÜTÖRTÖK. — „Eljött pe­dig valaki és hírül adta ne­kik: íme azok a férfiak, aki­ket tömlöcbe vetettek, a temp­lomban állnak és tanítják a népet.” (Ap. csel. 5,25.) Isten igéje hirdetésének sok belső és külső akadálya van. A leg­főbb akadály mindig szívünk keménységében van. Isten azonban legyőzi az akadályo­Világítson a hitünk — mondja Isten a mai vasárnapon. Vagyis legyen nyilvánvalóvá, hogy nemcsak kíváncsiak va­gyunk arra, amit Isten mond, hanem azt is tudjuk nagyon jól, hogy az ige minden szava életbevágóan fontos számunkra. Jusson kifejezésre az igehallgatásunkban az is, hogy a Szent­háromság egy igaz Istent hisszük és valljuk teremtőnknek, megváltónknak, s tőle függ életünk és mindenünk. A hitet nem lehet elrejteni. Ha igazán kitárt szívvel hall­gatjuk Isten szavát, világít a hitünk is. — A kérdésre a má­sodik válasz így hangzik: Úgy hallgassuk az igét, hogy világítson a szeretetünk. Az Isten iránti hittől nem lehet elválasztani az emberek iránti szeretetet. A kettő szorosan összetartozik. Ezért igehallgatásunk komoly vagy komolytalan volta válik nyilvánvalóvá abban is, hogy mi lakja a szívünket: szeretet és segítés, vagy szeretet- lenség és gyűlölködés. Világítson a szeretetünk — mondja Isten a mai vasár­napon, s ez nem jelent mást, mint azt, hogy mindig kitárt, segítő, szerető szívvel kell a másik ember mellé állnunk, hogy szolgálatára legyünk. Isten a mai vasárnapon az ige mércéje alá vonja az éle­tünket: Vajon hogyan hallgatjuk az igét? Ügy, hogy világít a hitünk és a szeretetünk, vagy úgy, hogy sötét homályban élünk Isten és ember előtt egyaránt? Könyörögjünk Istenhez, adja nekünk Szentlelkét, hogy hi­tünk igaz, világító hitté és szeretetünk őszinte, mindenkor se­gítő szeretetté váljék! Harkányi László — Szentháromság utáni 5. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Csel 4, 32—35; az igehir­detés alapigéje: Lk 8, 16—18. A délutáni istentisztelet alap­igéje: Ezs 43, 10—15. — EVANGÉLIKUS VAL­LÁSOS FÉLÓRA A RÁDIÓ­BAN. Június 25-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangéli­kus vallásos félóra lesz a Pe­tőfi Rádió és az URH hullám­hosszán. Igét hirdet: DR. PÁLFY MIKLÓS teológiai professzor, az Ökumenikus Tanács főtitkára. — A HAJDÚ—SZABOLCSI EGYHÁZMEGYE LELKÉSZ! MUNKAKÖZÖSSÉGE június 16-án Nyíregyházán tartotta munkaülését. Az úrvacsora­osztással egybekötött reggeli áhítatot Joób Olivér, az ige­hirdetési előkészítőt Gerhart Pál végezte. „A reformáció és az ember” címen Szabó Vil­mos, „Mi újság a magyaror­szági református egyházban” címen pedig Megy er Lajos tartott előadást. Benkóczy Dá­niel esperes az időszerű kér­désekről tájékoztatta az egy­házmegye lelkészeit. — A BORSOD—HEVESI EGYHÁZMEGYE LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉGE június 27-én tartja munkaülését Diósgyőrött. A bevezető áhí­tatot Bozorády Zoltánná tart­ja. „A lutheri reformáció po­litikai és társadalmi szolgála­ta” címen Nikodémusz János tart előadást. Igehirdetési elő­készítőt Bozorády Zoltán, bé­kemozgalmi tájékoztatót Abaffy Gyula tart. Pásztor Pál esperes beszámolója után záróimádságot mond Rőzse István. — VÉSE. Lágler Béla espe­res június 11-én meglátogat­ta a gyülekezetei, ahol isten­tiszteletet tartott. A presbité­riummal és a templomi hí­vekkel megtárgyalta a gyüle­kezet és a közegyház aktuális kérdéseit. Látogatását Anta- lics Lajos gondnok köszönte meg. — GALGAGUTA Június 4-én csendesnap volt a gyüle­kezetben, amelyen igehirdeté­sek és előadások hangzottak el Krisztus engedelmességé­ről, az ember engedelmessé­géről és engedetlenségéről. Az igehirdetéseket és előadáso­kat Schultz Jenő vanyarci, Maróti János acsai és a helyi lelkész tartották. Énekszám­mal szolgált: Bartos Anna. — SZÜLETÉS. Detre Já­nos aszódi lelkészéknek má­jus 25-én második gt’ermekük született. Neve: Zoltán. — ARANYLAKODALOM. Bártfai József és felesége jú­nius 24-én délután 5 órakor ünnepük házasságuk 50. év­fordulóját az Üllői út 24. sz. alatti imateremben. „Az egyházról” Kelenföldem Ezekben a hetekben tartják az ország legtöbb gyülekeze­tében a legutolsó tavaszi sze- retetvendégséget. Ezek az al­kalmak különösen is jó prog­ramot kívánnak, hogy az együttlét élménye minél ma­radandóbb legyen. Kelenföl- dön szerencsés volt a válasz­tás, hiszen az egyház létének és mai küldetésének a kér­dése joggal számíthatott nagy érdeklődésre. A pestlőrinci gyülekezet lelkésze, MATUZ LÁSZLÓ, vendégelőadóként tartott előadást erről a prob­lémáról az Apostoli Hitval­lás harmadik hitágazata alap­ján. „Hiszek a Szentlélekben” és „Hiszek egy keresztyén anyaszentegyházat”. Ez a két mondat szorosan összetartozik — mondotta. Az egyház min­dig a Szentlélek munkájának és áldásának gyümölcse. Ahol nem a Szentlélek ereje mun­kálkodik, ott csupán közös­ségi formákról beszélhetünk, de keresztyén egyházról nem. De ez a vallástétel megvi­lágítja előttünk az egyházzal kapcsolatban egyedül helyes alapállásunkat is. Az egyhá­zat nemcsak szeretni és nem­csak támogatni kell, hanem mindenek előtt hinni is kell benne. így válik egyre sze­mélyesebbé mindnyájunk szá­mára annak a két kérdésnek a hitbeli tisztázása, hogy egy­részt mi az egyház, másrészt mit jelent az én számomra az egyház. A magyar nyelv szépsége és gazdagsága ebben a vonat­kozásban is segítségünkre siet; és felhívja figyelmünket arra az egyszerű összefüggésre, ami az „egyház” szó formája és tartalma között van. Az egyház ténylegesen — hitünk szerint — egyetlen egy ház. Akik a keresztyénség külde­tését komolyan veszik és részt vállalnak benne, azoknak egy­ségesnek kell lenniök ebben az egyházbdn! Viszonyunkat az egyházhoz mindnyájunknak személy sze­rint kell megoldanunk. Az Ür Jézusra való figyelésben lesz nagyon komoly remény­séggé az a lelki szükséglet, hogy az egyházban mind­nyájan megtaláljuk igazi ott­honunkat. Ezen túlmenően üdvösséges az is, hogy itt az egyházban találkozzunk a mindeneket megítélő Istennel! De ugyanígy szükséges az is, hogy éppen itt az egyházban találkozzunk embertársainkkal is. Mindezek adjanak egyre több szeretetet és erőt, hogy teljesítsük kötelességünket a világ iránt is. Az egyház a hitnek, szere­tetnek és épülésnek a háza. Ez kötelez bennünket arra, hogy ne egymás ellen „épül­jünk”, hanem egymás segí­téséért! Gy. S. Budapesten, 1967. június 25-én Deák tér de. 9 (úrv.) Tr aj tier Gábor, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 Hafenscher Károly. Fasor de. 11 Koren Emil. du. 6 Bogya Géza. Dózsa György út de. fél 10 Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák), de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. de. 11 dr. Rédey Pál, du. 6 Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly, j Rákosfalva de. 8 Baranyai Tamás. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Ká­roly. Fóti út de. 11 Benczúr Lász­ló, du. 5 Szeretetvendégség, Váci út de. Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10 Solymár Péter. Új­pest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsé­bet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár- Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota Máv telep de. 8. Rákospalota nagytemp­lom de. 10. du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Budavár de. 9 (úrv.) Ruttkay Levente, de. 11 (úrv.) püspök­— HALÁLOZÁS. Tóth Esz- tér, az acsádi gyülekezet hit­buzgó tagja, az egyházi iro­dalom lelkes olvasója május 30-án, életének 84. évében hosszú szenvedés után el­hunyt. Temetése június 1-én volt az acsádi temetőben a gyülekezet nagy részvéte mel­lett. „Légy hű mindhalálig és néked adom az élet koroná­ját”. lelkész beiktatása, Várady Lajosr? dr. Ottlyk Ernő, este 7 Ruttkay Levente. Torockó tér de. fél 9 Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Rutt­kay Elemér, este fél 7 Csengődy László. Budakeszi de. 3. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11 Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8 dr. Rezessy Zoltán, de. n Bencze Imre, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 Bencze Imre, Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. ll Visontai Róbert.. Albertfalva de. 7. Nagytétény de, fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. ll. jó Állapotban lévő, díszes kivitelben készült gyülekezeti ha­lottaskocsi jutányosán eladó. Ér­deklődni Evangélikus Lelkészi Hi­vatal, Somogydöröcske címen. HARMONIUMOK speciális javí­tása garanciával. Adás-vétel. Po- korny Pál, Bp. IV., tJjpest, Korú­ját u. 120. Telefon: 493—017. Kis vikendházat v. -telket kp-ért vennék, Telefon csak este: kettő- százhúsz—egyszázhetvenegy. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Pálfy Miklós Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vili. Előfizetési ár: egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 67.02308/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár Imre £0*J)0SS0 0 0 0 0 0* 0 0 0 0 0 0*000 0000*0000 fi 0 * 0 0 0 0* 0*'*0 00000000 I'* * 0 00 *00**0. GYONI GÉZA , A szibériai Krasznojarszkban 1917. június 25-én — ötven esztendővel ezelőtt — a magyar hadifoglyok táborában meghalt Gyóni Géza. Születésnapján halt meg, éppen harminchárom éves volt. Mikor ennek eljutott a híre Buda­pestre, azt írták az újságok, meghalt a világ­háború hősi énekese, a magyar Tyrtaiosz, aki harcra és kitartásra buzdított. Évforduló nélkül is eszünkbe jut, a második világháború nemzedékének, ez az első világ­háborúból visszaintő tragédia. Az út, melyet Gyóni Géza az akácvirágos alföldi falutól a szibériai hattyúsorsig megtett, aligha mond­ható diadalútnak. Szomorú mosollyal arra gon­dolt a hadifogságban, hogy odahaza azt hiszik, a háborúra lelkesíti katonatársait. Gyóni írta ugyanis az oroszoktól körülzárt Przemysl vá­rában a „Csak egy éjszakára” című verset, s annak társait. Mindnyájan emlékszünk a ne­vezetes sorokra: Csak egy éjszakára küldjétek el őket: A pártoskodókat, a vítézkedőket Csak egy éjszakára: Akik fent hirdetik, hogy — mi nem felejtünk, Mikor a halálgép muzsikál felettünk: Mikor láthatatlan magja kél a ködnek, S gyilkos ólomfecskék szanaszét röpködnek ... A háború reális jellemzése volt ez, nem di­csőítése. Gyóni nem hősökről, hanem halálba menőkről írt. Áldozatokról, akik idegen érde­kekért pusztulnak el. Ilyenné vált a költő hangja. Mert a háború kitöréséig Gyóni Géza költé­szete szinte bántóan retorikus. Aki kritikai érzék nélkül ír, nehezen kerüli el a szómuzsi­kát, a szavak zengését. Ady Endre nem kis iróniával írta egyszer önmagáról: „Igéim bő­vek, zengők és nagyok: papok ivadéka va­gyok.” Írhatta volna ezt Gyóni is. Első kötetei úgy hatnak, mintha a Holdban írta volna poé­máit, nem a Földön. Sehol egy fogózó a korral, 'sehol egy utalás a társadalomra, amelyben él, semmi név, semmi valóság-íz, nem tudjuk, melyik városban írta a verset. Csak a jegyze­tek magyarázzák meg, mit írt Pozsonyban, ahol az evangélikus papfiú teológus volt, mit Dabason, ahol vakációzott, s mit Sopronban és Szolnokon, ahol újságíróskodott, s mit rótt a papírra pihenőben odahaza, Gyónón. Köny- nyen észrevehetjük, hogy Ady hatott rá. Saját élményét nem tudta eredetien kifejezni, szó­hínárba került, vergődött, szerelmi érzésének sincs egyéni hangja. Ernyedt, céltalan, sehova- igyekvő lélek, s nőiesen érzelmes férfihangú verseiben is. Csak 1912-ben, mikor bevonul katonának, csattan fel őszinte hangon, hittel és erővel. Végigfutott akkor a magyar értelmiségen az első megmozgató Gyóni-vers: „A koronádat, Cézár, védd meg magad” — írja a Habsburg- császár címére az ausztriai Korneuburgba be­hívott magyar utászkatona. Vagy küldj hamar pretoriánust, Üsse szét e dacos fejet. De bitangul mészárszékre, Cézár, én nem megyek! Ez lázadó, de emberséges hang volt a javából. A háború eljött, a tiltakozó katona kényte­len-kelletlen bevonult a Cézár hadseregébe, mint a magyar férfiak százezrei. Ezrekkel együtt, csukaszürke osztrák—magyar unifor­misban, ott menetelt Góni Géza is. De a szen­vedések közepette megtanult külön lélegzeni, önállóan szemlélni. A katonai tömegek közt — maga is csak közlegény volt — tudatosul költői hivatása. A fronton már ilyeneket ír: Jövő magyarját minden ág ne húzza: Rémlátás réme ne háljon vele, Csodára keljen áldott magyar búza: Aki vetette, az arassa le. Amikor ezt írta, még nem volt fogoly, ott ült „lengyel mezőkön, tábortűz mellett”. Hall­gatta katonatársait. „Aki vetette, az arassa le”: a paraszt-katonák véleménye. Azonosul a nép­pel. Érzi: a magyar csak áldozata lesz a néme­tek háborújának. Félelem fogta el Magyar- ország jövője miatt. A „Csak egy éjszakára” című verskötete a körülzárt Przemyslben je­lent meg, az utolsó fölszálló repülőgép hozta a könyvecskét Magyarországra. Tóth Árpád, a kiváló költő, kritikájában berzenkedett az „ólomfecskék” hasonlat ellen, a szelíd fecske és a gyilkos golyó nem fér össze, magyarázta. Pedig ez a hasonlat nemcsak reális, de találó is. Gyónit nagy hurrával köszöntötték Rákosi Jenőék, elvakult nacionalistáink, akik Ady ellen akarták kijátszani Gyóni halálverítékes líráját. Nem akarták észrevenni, hogy a Gyóni-líra hadüzenet a feudalizmusnak, a kispolgári na­cionalizmusnak. Gyóni lángoló vörösben látja és láttatja a lengyel hegyeket. „Szülőfalum tornya!” — kiáltja a Gyóni-rím a lengyel oromra. A hadifogságban, mint a vízcsepp a folyóban: együtt áramlik a magyar tömeggel, eggyé válik velük. Kitör az orosz forradalom. Puskin, Turgenyev, Dosztojevszkij népe, ame­lyet ismert a költő, ismeretlen erővé válik: összetöri cári láncait, új életet diktál. A forra­dalom felrázza Gyónit tespedtségéből: Most roppannak a roppant eresztékek, Most bomlanak a bárgyú babonák. Vágják már, vágják a szent kések A zabolát, a zabolát. Retteg a hajcsár, megfordult a csorda, Papok, poéták fel az gitárokra! Zengjen a völgy és minden bús halom: Forradalom, Téged szomjaztunk eleitől fogva. „Trónjára visszatér a nép!” — kiáltja, ön­magáról azt írja, hogy „úri herék sok rab cse­lédje jajgat” benne. Eddig álom nyomta, úri beléndek altatta. Egész versciklust írt saját felszabadulásáról. Sajnos, ez a szabadulás rövid ideig tartott. A krasznojarszki barakk küszöbén megjelent a Halál. S előbb a költő bátyját hívta el, majd Gyóni Gézát, a „vértavakon úszó, tépett, riadt hattyút”, ahogyan önmagát jellemezte. Halált előtt megírta Sírversét: Boldog, ki itt jársz, teérted is Megszenvedett, ki lent nyugszik. A holt. Véres harcok verték fel hírét, De csak a béke katonája volt. Ez a költő meghatározása. Senki nem von­hatja kétségbe. Utolsó verssoraiban, sejtve a véget, közli ai élet titkát: Az élet titka: őszinteség! — mondja egyszerűen, csupaszon, jelző nélkül, mintha sziklát gurítana. Egy nappal később még két sort írt hozzá: A halál igazságot oszt, Gonosz, ki más szavakkal ámít. Ez már mintha kiáltana, gyors és határozott szó. Pár óra múlva hozzáírta a falra: Térjetek meg • Es szeressetek. Elnyel mindeneket a hőség Es csak Istené a dicsőség. A halott Gyóni Géza mellkasát vasabroncs­ba fogták, hogy biztosan tudják, az ő csontjait emelik ki a krasznojarszki homokból. De eddig még nem emelték ki, ott porlad a régi hadi­fogoly temetőben, Szibériában. Szalatnai Rezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom