Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-06-11 / 24. szám

Harc a Biblia körül IV.

Áz eddig elmondottakból következik, hogy a bibliai szövegeket nem közvetlenül hozzánk, ma élő emberekhez írták, illetőleg a benne leírott beszédek, tanítások, prédikációk a próféták és apostolok, a bibliai szerzők kortársaihoz szóltak. Ahhoz tehát, hogy helyesen értsük e szövegeket és megtaláljuk a belőlük ma nekünk szóló üzenetet, tanulmányozni kell azokat a történeti körülményeket, amelyek között a bibliai szövegek létrejöttek. Így szoktuk mondani: a Bibliát a történettudomány módszereivel kell tanulmányozni. Ez bizony alapos fel- készültséget, szorgalmas, áldozatos munkát kíván. E nélkül a munka, a teológiai kutatás, közelebbről az írásmagyarázat fáradozása nélkül nem lehet el az egyház. A Biblia tehát nem minden további nélkül „magátólértető- dően” érthető, az értelme nem „kézenfekvő”. Helyes megértéséért fáradozununk kell.

Ezzel már meg is feleltünk arra a kérdésre, amit korábban vetettünk fel: lehet-e a Bibliát kritizálni? Nemcsak lehet, de kell is, egy bizonyos értelemben. Ez persze nem azt jelenti, hogy kiszolgáltatjuk egyéni ízlésünk örikényének s kedvünk szerint válogatunk benne. Hanem azt, hogy, az írást önmagából igyekezünk megérteni, még pedig a közepe felől tájékozódva. S a Szentírás közepe, Isten testté lett beszéde, Jézus Krisztus. Ö reá nézve kell megértenünk az egész Szentírást s így lehet annak egyes részei között különbséget tennünk. Erre az írásmagyarázati szempontra Luther nyomatékosan figyelmeztetett. Ö maga is bátran alkalmazta és e szerint ítélt egyes szentírási könyveket vagy szakaszokat többé vagy kevésbé értékesnek.

Ezt a bibliakritikát egyébként maga a Biblia is gyakorolja. Jézus bírálatot mondott egyes mózesi rendelkezések fölött (pl. Máté 19,7 7—8). Az apostolok nemcsak az Ötesta- mentumot értelmezik és bírálják, hanem egymást is. Jakab levele pl. valószinűleg Pál tanításának kiegészítéséül készült. A példák sorát lehetne

folytatni. Maga a Szentírás tehát egy pillanatig sem titkolja ezt az emberi oldalát. Ennek a bibliai íratok szerzői és szerkesztői is tudatában voltak. Mégis azzal az igénnyel lépnek fel, hogy emberi, gyarló szavaikon, gondolataikon ke- kesztül maga Isten szól népéhez. Isten igéjének kincse törékeny cserépedényekben van, vallja találó képben Pál apostol (2 Kor. 4,5—7). Tetszett azonban Istennek, hogy e cserépedényekben nyújtsa nekünk az ő beszédének kincsét. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy Isten Lelke a Szentírás szövegén, próféták beszédén, írásán keresztül szól hozzánk. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert minden időben akadtak rajongók, akik azt állították, hogy közvetlenül szólt hozzájuk Isten Lelke. A reformátorok erélyesen elutasították ezt a tévelygést.

Mindaz, amit a fentiekben elmondottunk, ma már a teológiai tudomány minden komoly művelőjének közvéleménye. Az ún. „modern teológia” egyes irányzataiban és képviselőiben azonban kétségkívül lábra kaptak olyan nézetek, amikkel nem tudunk egyet érteni. Ezek ismertetése igen messze vezetne s túlhaladná a számunkra megadott kereteket. Rövidre fogva arról van szó, hogy ezek a bibliakutatók egy nyugaton eléggé elterjedt bölcseleti irányzat, az ún. eg- zisztenoiálfilozófia felől közelednek a Szentírás szövegeihez és igyekeznek azokat megérteni. A Bibliában elsősorban az emberi lét, éleit értelmezésének eszközét látják. E törekvésükben van igazság is. Közben azonban sokszor elsikkad a Biblia fő mondanivalója, hogy Isten éppen azzal ad értelmet emberi létünknek, hogy színe elé állít. Megítél bennünket, de új életet is ajándékoz. Megszólít és feleletet vár tőlünk. A Szentírásban nem a lét értelmén töprengő emberek önmagukkal vagy esetleg egymással folytatott beszélgetését találjuk, hanem azt a párbeszgj: det, amit Isten és kiválasztott emberei folytattak. S ez a bér, szélgetés mindig találkozást is jelentett s e találkozás a történetben ment végbe. Isten találkozott az ő népével és Isten népe útrakelt az ő Istenével, Ennek a történetnek és ennek az útnak a változatos, izgalmas, megrendítő tanúsága a Biblia.

Az ún. „dortmundi mozgalom” aggodalmai a „modern

A betegség és a halál Isten-ellenes hatalmak a Szentírás szerint. Ezek a bűnnel együtt törtek rá a világra. Isten szeretető és irgalmassága azonban arra irányúi, hogy a bűn minden következményétől, betegségtől és a haláltól megszabadítsa az embert.

Már az Ószövetség is úgy szól Istenről, mint a betegséget gyógyító hatalomról (1 Móz 20,17). Isten maga állítja vissza az egészség eredeti állapotát, amelyet megrontott a betegség.

Az Újszövetség is úgy nézi a betegséget, mint Isten tervével ellenkező jelenséget (Lk 13, 11.16). Jézus Krisztus éppen azért jött, hogy a nyomorúságnak, betegségnek, bűnnek és a halálnak a hatalmát lerontsa. Mt 8,17-ben azt az ószövetségi Ígéretet, hogy el fog jönni Isten szolgája, aki „betegség ismerője”, aki „betegségeinket viseli”, akinek „sebeivel gyógyulunk meg” (Ézs 53, 4—5), Jézus Krisztus magára vonatkoztatja. Ö az, aki megváltja és megszabadítja az embert a bűnétől. Ö az, aki elvette erőtlenségünket és hordozta betegségeinket (Mt 8,17). Ezt úgy cselekedte, hogy magára vette az embersorsot, az ember minden terhét, önmagát állította oda az ember helyébe, hogy őt érje minden kár és veszedelem, ami az embert érheti, így már nincs bűne, terhe, fájdalma, kárhozata annak, aki benne hisz, mert tudja,, hogy életében és halálában egyaránt Jézus Krisztusban van.

Azok, akik a Szentírás szerint Jézus Krisztustól kapták gyógyulásukat, nagyjából két csoportba oszthatók.

Az első csoportba azok tartoznak, akiken Jézus Krisztus elvégezte a bűnbocsánat csodáját, akiknek meghirdette, hogy bűneik meg vannak bocsátva, Isten újból szeretetébe fogadta őket. Itt a lélek meg- gyógyítása kihatott testi betegségükre is, ott is gyógyítás történt. A mai orvostudomány

teológia” egyes képviselőivel kapcsolatban tehát bizonyos mértékig jogosultnak látszanak. Más kérdés, hogy e mozgalom jó úton keresi-e a megoldást. Befejező közleményünkben ezzel kívánunk foglalkozni.

Dr. Groó Gyula

is elég döntőnek ismerte fel a

betegségek gyógyításában a lelki tényezők jelentőségét. A felmentés a lelkiismeret mar- dosása alól, új életet, egészséget, felfrissülést hozott testi vonatkozásban is.

A második csoportba azok tartoznak, akiknek testi szenvedésében és nyomorúságában segített Jézus Krisztus. Itt az emberszeretet Jézusa jelent meg, aki isteni hatalmát arra használja, hogy felvillantson valamit örökkévaló szereteté- ből és embermentő irgalmasságából. Ezekkel a gyógyításokkal is arra inti tanítványait, hogy ők is törődjenek az emberek testi-lelki problémáival, Luther szerint „Krisztussá legyenek a felebarát számára”, vigyék mindenhová a testvérszeretet és segítés lelkületét.

Aki hittel jön Jézushoz, annak ma is erőt nyújt, arról leveszi a szenvedés terhét, mert helyette az új élet örömével ajándékozza meg. Így ajánlotta Jakab levele azt, hogy ahol beteg van, hívják el a hitben éretteket, akik segítenek a szenvedőnek, hogy eljusson a Jézus Krisztusban való békességre (Jak 5,14—15).

Ugyanakkor a Szentírás arra is ad biztatást, hogy a gyógyulást a természettudomány segítségével keressük. Így gondoskodott Pál apostol a gyengélkedő Timóteusról (1 Tim 5,23). Ebben a mai ember is biztatást nyerhet arra, hogy éljen az orvosi segítség, a tudományos haladás áldásaival egészsége megvédésére. Ezért indítja a mai keresztyén embert is az orvosi és egészségügyi szolgálat támogatására, világméretű fejlesztésére, a betegek körüli szeretetszolgálatra.

Végső reménységünk pedig abban van, hogy az örök életben minden betegség legyőzése teljes lesz, zavartalan „egészség” lesz, mert az Isten eltöröl minden könnyet, fájdalmat és gyászt! (Jel 21,4).

Dr. Ottlyk Ernő

KRÉTA SZIGETÉN

i

Áz Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága Kréta szigetén fog ülésezni az eredeti terveknek megfelelően, ha csak „újabb fejlemények szükségessé nem teszik, hogy a kérdést újból megvizsgálják.” Ezt nyilatkozta dr. E. C. Blake főtitkár a tagegyházakhoz küldött körlevelében.

A görög kormányváltozás miatt ugyanis aggodalmak voltak az ülés megtarthatóságát illetően. Blake főtitkár szerint a görög polgári hatóságok minden résztvevőnek adnak beutazási engedélyt és nem ellenőrzik az ülés lefolyását és határozatait. >

A reformáció nyomában Dunántúlon

6. Ékességek az artikuláris időkből

Áz artikuláris idők 1681-től 1781-ig tartottak, kereken száz évig. Az utolsó artikuláris prédikátor Perlaki Dávid, a későbbi neves komáromi esperes volt. Az ő idejében jelent meg 1781-ben II. József kalapos király elhatározásából, a kát. rendek és főként a kát. klérus heves tiltakozása ellenére, a Türelmi Rendelet, mely engedélyt adott a protestánsoknak szabad vallásgyakorlatra. Mindenütt, ahol száz család található, templomot emelhettek utcafront helyett hátul az udvarban és lelkészt hívhattak. A rendelet híre futótűzként terjedt szét hazánkban és leírhatatlan örömöt jelentett a protestánsoknak. A hamu alatti parázsból életre- keltek a régi gyülekezetek és gombamódra nőttek és emelkedtek mindenütt a templomok falai. Tornyot nem emelhettek, harangjaikat magas haranglábakra függesztették. Nagygeresd, Bük, Szakony és Uraiújfalu evangélikussága leszakadt Nemeskérről, a filiák újra anyagyülekezetekké lettek. így történt ez Vadosfával, Nemesdömölkkel és Nemes- csoóval kapcsolatosan is. Nem volt ez teljes szabadság, de már elindulhattak feléje.

A nemeskéri nagy artikuláris templom pedig itt maradt árván, egyedül, mint a nagyszülők, mikor fiaik és leányaik kirepülnek a családi fészekből. Csak a hűséges szo- pori hívek és a kisebb falvak evangélikussága maradt meg mellette továbbra is. így is 25 politikai község evangélikusai tartottak ki mellette mind a mai napig. De kétszer azóta is eljöttek nagy seregben a nemeskéri „artikuláris” templomba az unokák és ükunokák. 1862-ben először, amikor a csonka torony vaskos cövek- ként 26 meter magasba emelkedett és 1963-ban, amikor Vető püspök jelenlétében megünnepeltük a torony 100 éves jubileumát, s lelepleztük a nagy ősök kriptái emléktábláját.

A „magtár”-jelleg kívülről eltűnt már, de belülről minden a régiben van ma is. A nemeskéri artikuláris templom egyetlen tanúja az artikuláris időknek, mert a többiek újjáépültek Vadosfán, Ne- mesdömölkön és Nemescsoón.

De lépjünk be most a templomba, és nézzünk körül, milyen ékességei voltak és vannak ennek az artikuláris templomnak. Belépve azt érzed, hogy a reformáció korábban vagyunk, és az artikuláris idők hithű hívei még mindig itt ülnek velünk együtt.

Oltárát finomrajzú utolsó vacsora-i kép díszíti ismeretlen mestertől. Szószékét, mely

egy díszesen faragott faoszlopon nyugszik, az evangélisták faszobrai veszik körül evangéliumuk jelképeivel: angyal, oroszlán, bika és sas. Az oltárt és felette a szószéket jól előre helyezték, hogy a templomos hívek a karzaton jól körülülhessék. A prédikátorok a fal mellett elinduló lépcső után 6 méter hosszú hídon: a „sóhajok hídján” keresztül érik el a szószéket. A gyenge hangúak azért sóhajtoztak, hogy hangjuk eljusson az utolsó padokba is, a lelki- ismeretesek azért, hogy az élet kenyerét úgy szeleteljék, hogy mindenkinek megszívlelhető karéj jusson belőle.

Az artikuláris idők második orgonája 1930-ban végleg elnémult egy vasárnapi isten- tisztelet közepén s helyette újat vettek, de a régi orgona pufók, éneklő angyalfejeit rászerelték hadd énekeljenek a gyülekezettel továbbra is.

Megvannak a „pipák” is, ezek a 12 tartó-oszlopokba dugaszolt fagyertyatartók is, amelyekbe viaszgyertyákat helyeztek az esti istentiszteletekkor. Nagycsütörtök este áldással üzemeltetjük azokat is. Nem különben a kalaptartók sokasága is, melyek közül egy halalakú, emlékeztetve Krisztus Urunk nevére. Valameny- nyi kézimunka, sok áhítattal faragva és cifrázva.

Keresztelő medencénk, melyet áldott emlékű Payr Sándor őse ajándékozott a gyülekezetnek, óntálán a következő szép, 18. századbeli nyelvezetben ezt hirdeti: „Életet az keresztségben és Jézusnak sebeiben lőltem itten igaz hűiben.” Németül is: „Durch die Tauf und Jesu Wunden hab ichhier das Leben gefunden.” Szép rézteteje az első világháborúban elrekviráltatott. Életadás helyett a háború „szolgálatában” életek kioltására olvasztották be. Most szerény falap végzi tisztét.

Kegyszerei közül a legértékesebb 1913-ban eladásra került, hogy a reformáció 400 éves jubileumára (ára 10 000 Kor.) segítségével új templom kerüljön a jó öreg helyébe, mely egész Dunántúlon a legrégibb sajátépítésű evangélikus templom. Űrvacsorai bortartó kancsó volt kívül-belül aranyozottén, mely egy felvidéki ötvösmester remekműve a 17. századból. Lutherünk is ott látható külső oldalán a reformáció nagyjai között. Jelenben az Iparművészeti Múzeumban található meg, ahova letétbe tették. Az összegyűlt 32,000 Kor. építési ősz- szeg a hadikölcsönben odaveszett s maradt a jó ősi templom.

Novak Elek

A Keresztyén Békekonferencia HÍREI

A Teológiai Bizottság ülése | május 1—4. napjain volt a hol- I landiai Driebergenben. 9 ország 20 küldötte vett részt a munkaülésen, mely elsősorban az Ige testté levésének és a forradalomnak a kérdéseivel foglalkozott különböző teológiai megvilágításban.

A Nemzetközi Titkárság Varsóban tartotta ülését május

9—11. napjain, amelynek feladata volt, hogy előkészítse a Munkabizottság ülését, amely július hónapban Moszkvában lesz. Az 5 nemzetközi tanulmányi bizottság javaslatai alapján tételeket és témákat dolgozott ki, amelyek az 1968 tavaszára tervezett Harmadik összkeresztyén Világgyűlésen kerülnek megtárgyalásra.

Luther-ünnep a 900 éves Wartburgban

Az egész protestáns keresz- tyénség megünnepli ebben az esztendőben a reformáció kezdetének 450 éves jubileumát, így van ez Luther Márton szőkébb hazájában, a Német Demokratikus Köztársaság nagyon szép országrészét alkotó Thüringiában is. Itt van ma is

állami előkelőséget. Mitzen- heim püspökön, Seigewasser egyházügyi államtitkáron és Schalter speyeri nyugatnémet egyházi vezető emberen kívül felszólalt itt D. dr. Vető Lajos püspök is. Elmondta, hogy a 900 éves Wartburg nemcsak a múltat idézi, amennyiben ÁrEisenach városa, ahol Luther Márton iskolába járt, s amelynek fellegvára Wartburg, ahol a nagy reformátor 1521-ben 10 hónapot töltött „György lovag” néven, mialatt csöndben sokat írt, s lefordította németre az Űjtestamentumot. Wart- burgi elvonulása 446 évvel ezelőtt, május 4-én történt. Ez évben ez a nap mennybemenetel ünnepére esett. Ekkor kezdődtek el a reformáció szülőföldjén «az idei jubileumi év ünnepi eseményei éppen Wartburg várában.

A kezdődő tavasz üde pompája, nyíló virágok, felhőtlen kék ég, ragyogó napfény köszöntötte a sok-sok „zarándokot”, akik ezen a reggelen gyalog igyekeztek fel a meredek hegyi ösvényen Wartburg várába. Az épület-tömb tornyán hatalmas arany kereszt ragyog. Amint a várárkot átívelő felvonható fahídón átmegyünk, csakhamar látjuk a vár udvarán az ünneplő gyülekezetei. Szemben szabadtéri oltár. Az oltári szolgálatot Braecklein egyházfőtanácsos végzi. Krannich egyházfőtanácsos Luther-idézeteket olvas fel. Majd a rögtönzött szószékre lép D. dr. Moritz Mit- zenheim püspök. Emlékezik a nagy reformátorra, aki olyan alázatos volt, mint kevés keresztyén ember, s úgy tekintett önmagára, mint akit éppen mint gyenge és kicsiny embert hívott el az isteni kegyelem at evangélium hirdetésére. Nem kötötte a múlt, nem rettegett a jövőtől, nem tekintgetett hátrafelé, nem kémlelte a jövendőt, hanem felfelé nézett, ahová a Feltámadott távozott, s ahol a mennyei Atya lakozik.

Istentisztelet után a várban, a század elején épült szálló éttermében, ünnepi ebéden látta vendégül a thüringiai egyház püspöke a kb. kétszáz német és külföldi egyházi és

pádházi „Szent” Erzsébet és Luther Márton emlékét őrzi. Hanem egyházaink és népeink jelenlegi jó és hasznos kapcsolatait is szolgálja. Hiszen a haladó német néppel egyek vagyunk a béke védelmében és az igazságos társadalmi rend építésében.

A délutánt úgynevezett ünnepi aktus töltötte ki, melynek színhelye Wartburg várának „palotája” volt, egy ragyogóan szép díszterem, ahol hangversenyeket szoktak tartani. Most itt folytatódott az üdvözlő beszédek elmondása, ami az ünnepi ebéden vette kezdetét, de volt történeti előadás — Lau lipcsei professzor tartotta — és hangverseny is.

Este is nevezetes esemény történt. Lent a városban, Eise- nachban először került bemutatásra a jubileumi LUTHER- film „300 nap magány” címen a nagy reformátor wartburgi tartózkodását idézve. Lebilin- cselően érdekes és szép alkotás. Forgatókönyvét a nálunk is járt Hintzenstern egyháztanácsos írta, a felvételeket pedig drezdai amatőrök készítették. A következő napokon Eisenach egyik régi templomában, a 800 éves György- templomban a nagy közönségnek is alkalma nyílt a nevezetes film megtekintésére. A jubileumi Luther-filmet a hírek szerint hamarosan bemutatják sok-sok országban. Nyilván örülne felekezeti és világnézeti különbség nélkül a magyar közönség is, ha nálunk legalább a televízió bemutatná.

*

1967. május 4-én, a reformáció szülőföldjén így kezdődött el a jubileumi év. Hálásak vagyunk Mitzenheim püspöknek, hogy meghívása révén egyházunk már ekkor képviseltethette magát a németországi jubileumi ünnepségeken.

NB: A kép az eiscnachi Georgcn-Kirche-t ábrázolja. Épült 1188-ban, mostani formáját 1560-ban kapta. 1221-ben itt eskették meg a 14 éves magyar királyleányt, a későbbi „Szent Erzsébet”-et a thüringiai őrgróffal. Luther 1521 május 2-án prédikált benne. 1685 március 23-án itt keresztelték meg Johann Sebastian Bach-ot.

Bibliai ábécé: „gyógyítás”