Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-06-11 / 24. szám

KP. BERM. BP. 72 Három kívánság teljesülése Dr. Leskó Béla Cinkotán, Pécsett és Kecskeméten A Madisonban töltött első Vasárnap ünnepi szolgálatai után következtek a „madisoni hétköznapok”. A. Schumacher lelkész szeretetéből kifolyólag ezek a hétköznapok is ünnep­napokká váltak, mert folytat­nunk kellett a vasárnap meg­kezdett szolgálatokat. Kedves házigazdánk és felesége egy­más után készítették azokat az alkalmakat, amelyeken so­kakkal ismerkedhettünk meg és beszélgethettünk. Az így készített alkalmak közül néhányat külön is meg kell említenem. Áp­rilis 3-án a gyülekezeti ház „társalgó”-jában „ökumenikus fogadás” volt. Nemcsak Madi- sonból, de még a vidékről is eljöttek a különböző felekeze­tek képviselői erre az együtt- létre. Ott volt többek között Myron C. Austinson evangé­likus egyházelnök (püspök) és felesége Janesville-ből, továb­bá református, katolikus,uni­tárius, metodista, zsidó, stb. vezető emberek. A több mint három órás együttlét jó alka­lom volt arra, hogy kérdezze­nek bennünket hazai egyhá­zunkról, a felekezetek vi­szonyáról, az „ökumenikus párbeszédéről való vélemé­nyünkről. De arra is jó volt ez az eszmecsere, hogy mi kérdezzük őket ugyanezekről a problémákról amerikai vi­szonylatban. A „légkör” való­ban ökumenikus volt. A Má­sodik Vatikáni Zsinat magyar- országi hatása láthatólag na­gyon érdekelte a jelenlevőket. Kénytelen voltam elmondani, hogy hazánkban annak pozi­tív hatásai még nagyon nehe­zen jelentkeznek és azt is, hogy a magyarországi protes­tantizmus az elmúlt századok­ban olyan sokat szenvedett a katolikus egyháztól, hogy ne­hezen tud hinni az „ökume­nikus párbeszéd” őszinteségé­ben. A gátlások alól a magyar protestantizmus csak akkor tudna némileg felszabadulni, ha a még most is sűrűn je­lentkező „negatív jelenségek” helyett valóságos cselekede­tekkel bizonyítaná • a katolikus egyház azt a „változás”-t, ami bizonyos jelek szerint a Va­tikáni Zsinaton ténylegesen Volt. Ez a probléma nem ilyen élesen jelentkezik Ameriká­ban, ahol a történelmi „hát­tér” más és a jelenben is több vonatkozásban máskép­pen érvényesül a Második Va­tikáni Zsinat hatása, mint ha­zánkban. Éppen A. Schuma­cher lelkész is sokat fárado­zik az „ökumenikus párbe­széd” komolyságáért és ered­ményességéért. Jó, ha a világ különböző országaiban élő evangélikusok kicserélik ta­pasztalataikat az „ökumenikus párbeszéd”-del kapcsolatban, mert így tűnik ki a reális helyzet. TTgyancsak érdekes és hasznos alkalom volt számomra a Madisoni Egye­tem ifjúságának lelkészeivel való találkozásom egy vita­ülés alkalmával. A sokezer egyetemi hallgató különböző felekezetű lelkészeivel a nagy egyetemi-város területén ta­lálkoztam egy klub-helyiség­ben. Nagy érdeklődéssel vet­tek körül, mint „keletről jött püspök”-öt. Minden érdekelte őket egyházunk szolgálatával összefüggésben. Mégis legtöb­bet kérdezgettek a „keresz­tyének és marxisták párbe­szédé”- ről hazai viszonylat­ban. Természetesen náluk ez a probléma inkább elméleti síkon jelentkezik, szemben a mi helyzetünkkel, ahol a mi egyházunk tagjai ténylegesen együtt élnek marxista embe­rekkel a családban, a munka­helyen, a társadalmi és poli­tikai élet területén. Amerikai barátaimnak a vita folyamán azt mondottam, hogy a mi véleményünk szerint a „mar­xisták és keresztyének párbe­széde” elsősorban nem az „asztal mellé” tartozik, hanem a gyakorlati munka területé­re. Az elméleti vitatkozásnál fontosabbnak tartjuk azoknak a területeknek a megkeresé­sét, amelyeken a keresztyé­nek és marxisták — a világ­nézeti különbség fenntartásá­val együtt tudnak dolgozni saját országuk, de ezen túl­menően az egész emberiség boldogulása érdekében. Meg­lepetésemre a jelenlevő lelké­szeknek nagyobb része helye­selte álláspontomat, mások szükségesnek érezték az elmé­leti síkon folyó párbeszédet is. 1 1 gén kedves alkalom volt a * Quality Court Motel-ban búcsúztatásunkra rendezett vacsora. Ezen a gyülekezet presbiterei és feleségeik vettek részt. Maga a helyiség is igen szép volt, de még inkább em­lékezetes marad számunkra az a szeretet, amelyben fele­ségemmel együtt részünk volt. A vacsora végén a gyülekezet vezetősége ezt mondotta: „Ed­dig mi kérdeztük állandóan a püspök urat, most püspök úr és felesége kérdezzen minket!” Meg is kezdtük a kérdezgetést a gyülekezet, általában pedig az amerikai evangélikus egy­házak életére vonatkozólag, melynek nyomán kitűnt, hogy a sok szép eredmény mellett nekik is vannak problémáik, elsősorban az ifjúsággal, a gyülekezet tagjainak megkö­zelítésében és az istentiszteleti életbe való belekapcsolásával. Az állami iskolákban Ameri­kában nincs hitoktatás, csak az egyháziakban. Egyébként vasárnapi iskola keretében fo­lyik a hitoktatás munkája. Néhány kérdésem után megint csak ők kérdeztek a mi gyü­lekezeti életünk felől. Asztal­bontás előtt arról beszéltem, A Dél-Afrikai Evangélikus Egyházak Szövetsége szembe­helyezkedett a faji megkülön­böztetés politikájával. Egy nemrég tartott lelkészkonfe­rencián határozatot hoztak, amelyben megállapítják, hogy a nemfehér polgárok alapvető emberi jogainak a megsértését jelenti az ún. apartheid-po­litika. Megfosztja ez a politika a színes bőrű polgárokat a munkához, a tulajdonhoz, a hogy mindannyiunk feladata a mi világunkban a „hídépítés”: ember és ember, keleten és nyugaton élő egyházak és né­pek között. „Mi is ilyen kis hidak akarunk lenni amerikai tartózkodásunk alatt” — mon­dottam. Ügy látszik ők is erre gondoltak, mert egy olyan ajándékkal leptek meg ben­nünket, amely ezt juttatta kifejezésre: összeilleszthető könyvtartó, melynek oldalain kereszt van. A madisoni hétköznapokhoz tartozott egy felejthetetlen kirándulás Csikágóba. A közel 800 km-es utat autón tettük meg. Inkább „döbbenetét”, mint csodálatot váltott ki be­lőlünk ez az óriás-város. A nyugati világ negyedik legna­gyobb városa. Míg 130 évvel ezelőtt mindössze 4170 lakosa volt, ma 7 millió (!). Jelen­leg az a helyzet, hogy havon­ta átlagban 10 000 (!) újabb betelepülő érkezik a városba. Megálltunk a State Street és a Madison Street (utca) sar­kán és szédültünk az ember­áradatban. Ez a világ „legfor­galmasabb utcasarka”. A Ma­rina City Iker-tornyait leg­alább képekről az egész vilá­gos ismerik. A 60 emeletes ci­linder alakú balkonos tornyok a legdrágább lakásokat fog­lalják magukba. Az első 20 emelet pedig autók parkírozá­sára szolgál. Megnéztük a hí­res Víztornyot, az óriási felhő­karcolókat. Kitűnt, hogy a re­pülőtéren 30 másodpercenként érkezik vagy indul egy gép. Egy órán keresztül tudtuk ezt megfigyelni. Ebben a város­kolosszusban arra gondoltunk: „Milyen csodálatos alkotásra képes az ember!”, de arra is: „Ebben a rengetegben meg tud-e maradni az ember em­bernek?” Végül arra is: „Ho­gyan tud az egyház itt szol­gálni?”. D. Káldy Zoltán szabad és teljesértékű képzés­hez, a szabad véleménynyilvá­nításhoz való joguktól. Ezt a politikát az Írás alapján iga­zolni nem lehet „és ezért el­utasítjuk ezt a politikát” — hangsúlyozza a határozat. Bár ennek az állásfoglalás­nak nincs hivatalos jellege, eddig evangélikus részről a legvilágosabb elutasítása ez a dél-afrikai kormánypolitiká­nak. IMÁDKOZZUNK Bűneink terhe alatt roskadozva, de bűnbocsánatodban biza­kodva fordulunk hozzád, Atyánk, Istenünk. Ha magunkba né­zünk, bűneink vádolnak. Ha az emberi élet szeretetlenségét, békétlenségét látjuk, kilátástalannak tartjuk a holnapot. De amikor a Te hívásodat halljuk, amint igéddel bátorítasz kö­vetésedre, akkor felébred bennünk a reménység, hogy Te- nálad van még számunkra is bocsánat. Mert akit magadhoz hívsz, azon meg is könyörülsz. Akit magadévá fogadsz, azt meg is erősíted, és nemcsak a további küzdelemre, a bűn elleni harcra teszed alkalmassá, hanem a kegyelem elfogadására is. Engedd, hogy biztató igédből erőt merítsünk. Bűneinktől megtisztulva, hitünkben megerősödve, lehessünk boldog köve­tőid, engedelmes gyermekeid, akik Szentlelked irányítása alatt élnek. Áldásod legyen rajtuk, hogy bűneinktől megszabadult életünk Téged dicsérjen. Legyünk áldássá embertársaink éle­tében is. Akik pedig felismerik életük megújulásából atyai szerctetedet, azok velünk együtt dicsőítsenek Téged, aki Fiad­dal, a Jézus Krisztussal és a Szentlélekkel az egész teremtett- ség örök Istene vagy. Ámen. DEL-AFRIKA Dr. Leskó Béla, a Buenos Aires-i Evangélikus Teológia igazgatója, egyházunk hivata­los meghívása alapján tíz na­pot töltött hazánkban. Ha­zánkba érkezése előtt D. Kál­dy Zoltán püspök amerikai út­járól haza jövet Búséiban ta­lálkozott dr. Leskó Béla igaz­gatóval, aki akkor magyaror­szági készülő programjával kapcsolatban három kívánsá­gát juttatta kifejezésre: „Sze­retnék Cinkotán prédikálni, ahol három évig voltam segéd­lelkész, szeretnék Kecskemé­ten szolgálni, ahol nevelked­tem, konfirmálkodtam és ahol az első prédikációmat tartot­tam, végül szeretnék Pécsre menni, ahol nővérem lakik”. D. Káldy Zoltán püspök mind a három kívánság teljesítését megígérte. Így teljesült az első kíván­ság: Május 21-én délelőtt dr. Leskó Béla igazgató és felesé­ge D. Káldy Zoltán püspök kí­séretében megérkezett a cin- kotai paróchia elé. A presbité­rium tagjai ott álltak a lel­készlakás bejáratánál és élü­kön Blatniczky Jenő lelkész meleg szavakkal köszöntötte az érkezőket. Többek között azt mondta, hogy „amikor dr. Leskó Bélát a magyarországi evangélikus egyház meghívta Magyarországra, akkor ezzel magához ölelte azt a magyar evangélikus lelkészt, aki 20 év­vel ezelőtt került külföldre. Leskó Béla igazgató pedig úgy jöhetett hozzánk, mint aki ha­zajött.” A köszöntés után meg-í indító jelenet játszódott lej amikor is a gyülekezet lelké­sze, régi kántora és mások szí­vükre ölelték Leskó Bélát. Az istentisztelet szolgálatát Leskó Béla végezte. A záró oltári szolgálatot D. Káldy Zoltán püspök, dr. Leskó Béla igazga­tó és Blatniczky Jenő lelkész végezte. Teljesült a második kíván­ság is: Május 25-én, csütörtö­kön sor került a pécsi útra. Útközben a vendégek meg­nézték Dunaújvárost, majd részt vettek Szekszárdon a Tolna-Baranyai Egyházmegye lelkészi munkaközösségi ülé­sén, melyen Leskó Béla igaz­gató argentínai munkájáról be­szélt, D. Káldy Zoltán püspök pedig amerikai útjáról adott rövid beszámolót. Pécsett sor került a rokonlátogatásra, este pedig a teljesen megtelt pécsi templomban szolgált Leskó Béla és Káldy Zoltán püspök.' A nagyon meleg hangulatú együttlét után nagy szeretet­tel vették körül a pécsiek vendégeiket. Este Szilágyi Béla felügyelő látta vendégül őket. Pécsett sor került a város megnézésére. A vendégek lát­hatták nemcsak a régi Pécs szép török és magyar emlé­keit, hanem a bámulatosan szép új városrészeket is. És teljesült a harmadik kí­vánság is: Május 28-án Kecs­keméten szolgált Leskó Béla. Az istentisztelet megkezdése előtt Görög Tibor esperes üd­vözölte a vendégeket. Megható volt, hogy az istentiszteleten részt vettek Leskó Béla régi tanárad és osztálytársai is, akikkel az istentisztelet után külön összejövetel is volt. Mivel az egyik osztálytárs je­lenleg a híres Katonatelepi Szőlőtelep vezetője, a vendé­gek meghívást kaptak ennek a szőlőtelepnek a megtekinté­sére is. Délután Lakitelekre mentek ki, ahol Leskó Béla rokonsága lakik. Leskó Béla felkereste a régi kecskeméti temetőt is, ahol virágokat he­lyezett el édesapja és édes­anyja sírjára. Nyugatnémet prefesszornö Magyarországon Dr. Renate Riemeck törté­nész professzornő, a frankfurti Stimme-kiadó vezetője, a nyu­gat-németországi békemozga­lom egyik vezető egyénisége á magyarországi evangélikus egyház hivatalos vendégeként június 14-én Magyarországra érkezik. CHRYSOSTOMOS ÉRSEKET LEMONDÁSRA KÉNYSZERÍTETTÉK A Görögországban április óta hatalmon levő katona-kor­mány lemondásra kényszerí­tette a görög ortodox egyház legfőbb vezetőjét, Chrysosto­mos érseket, mert szoros kap­csolatot tartott fenn az ellen­zéki centrum-párt vezetőjével, G. Papandreou-val. utfjer 9Mríon mortbía Szentháromság után a 3. vasárnap Lk 15,5 A mi Urunkat, Jézus Krisztust, helyesen kell megismer­nünk. Tehát olyan képet kell alkotnunk magunknak, hogy O nem zsarnok és haragos bíró, ahogyan eddig prédikáltak róla, mint aki karddal a kezében állandóan a hátunk mögött van és hajszol bennünket, hanem aki a mi Jó Pásztorunk. Reá nem ijedten néz a nyáj, hanem úgy, mint arra a jó pásztorra, aki nem hajszolja és veri a nyájat, hanem ott áll mögötte, se­gít rajta és ezért a nyáj teljes bizalommal szalad Hozzá. Ez azt jelenti, hogy csak annak a szavára kell hallgatnunk, aki megerősít és megvigasztal bennünket: a jó pásztor sza­vára! Hallatlanul kell hagynunk minden más hangot, ami le­het nagyon kellemes és fület csiklandozó, de eltérít bennünket a helyes útról! * A szolgálat utján Amerikában ii. Madisoni vasárnapok és hétköznapok

Next

/
Oldalképek
Tartalom