Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-04-09 / 15. szám

VASÁRNAP. — „Mely na­gyok az ő jelei és mely ha­talmasak az ő csudái! Az ő országa örökkévaló ország.” (Dán 3, 33.) Dániél próféta is joggal tehetett volna ilyen vallomást, hiszen tudom, hogy Isten vele is sok csodát tett. De ez nem az ő vallomása, hanem egy régi, hatalmas, po­gány királyé. Aki nem úgy súgta bele titokban Dániel fü­lébe, hanem tudtára adta „minden népnek, akik az egész földön lakoznak”. Soha­sem cselekedett Isten hatal­masabbat, mint amikor Fiát feltámasztotta a halálból és a benne hívők jó Pásztorává tette. Nem maradhat néma az én ajakam sem. Én is tarto­zom a vallomással: „Az ő országa örökkévaló ország.” HÉTFŐ. — „Él az Úr és áldott az én kősziklám.” (Zsolt 18, 47.) így meg Dávid, a zsol- táros király beszél. Boldogan emlékezik ifjú korának arra a napjára, mikor az Úr meg­szabadította Saul király kezé­ből. Élete kősziklájának ismer­te meg Istent azon a napon és ezt nem feledte el öreg ko­rában sem. Lutherünk életé­ben a legszebb énekünket, az Erős várunkat szülte az em­lékezés. Nekem is szüntelenül emlékeznem kell: „Él az Ür!” Nekem is kősziklám és erős váram. KEDD. — „Kész az én szí­vem, ó Isten, kész az én szí­vem; hadd énekeljek és zen- gedezzek.” (Zsolt 57, 8.) Tava­szi pompában és verőfényben énekel körülöttem a teremtett világ. Füvek, fák, virágok és boldogan csicsergő madarak zengik Isten nagyságát és di­csőségét. Csak az én szívem nem lenne kész a háladalra? Nem engedhetem, hogy a te­remtett világ megszégyenítse a teremtés koronáját. Nap­fényben és viharban velük fo­gom dicsérni Uramat! SZERDA. — „Adom az én íelkemet belétek, hogy meg­éledjetek.” (Ez 37, 14.) Ezékiel próféta csodálatos látomása, hogy „a megszáradt tetemek” is meghallják az Ür beszédét és megélednek; már sokszor megvalósult az egyház életé­ben, a történelem folyamán. Isten Szentlelke nem egyszer hozott már újulást kiszdkkadt korok reménytelen, fáradt vándoraiba. A mi számunkra is szól ez az ígéret! Bízom benne. Ha messze van is még pünkösd ünnepe, ma reggel a Szentlélek ajándékáért esede­zem. CSÜTÖRTÖK. — „Dönt ki­rályokat és tesz királyokat; ád bölcsességet a bölcseknek és tudományt az értelmesek­nek.” (Dán 2, 21.) Bizony a mi Istenünk mindenható Isten. Kezében tartja a világtörténe­lem kormánykerekét. És ez engem nemcsak megnyugtat, hanem egyenesen bizalommal tölt el a világ sorsa felől. Jó kezekben van az! A bölcses­séget és tudományt is ő adja. Nem lehet az ellensége az én hitemnek. Bizalommal és ha­lával fogadom el, mint drága ajándékot az ő kezéből. Bár engem is „az értelmesek” közé sorolna az én mindenható Uram. PÉNTEK. — „Ideje, hogy az Ür cselekedjék.” (Zsolt 119, 126.) Ez a rövid ige a leghosszabb zsoltárból való. Arany ábécének is szokták nevezni ezt a zsoltárt. Nyilván sokra tartott, kedves éneke le­hetett hajdan Isten válasz­tott népének. Mégis — tetszett az Istennek —, hogy máskép­pen cselekedjék, mint aho­gyan azt a zsoltáríró gondol­ta. Mert, amikor az idők tel­jességében „cselekedett”, akkor nem tartott a világ felett íté­letet, hanem kegyelmesen cse­lekedett vele: egyszülött Fiát küldte el a megváltására. — Ítéleted sürgetése helyett a türelem lelkét kérem tőled Istenem. SZOMBAT. — „Mikor el­csügged bennem a lelkem, tudod az én ösvényemet.” (Zsolt 142, 4.) Semmivel sem lehet jobban megszomorítani mennyei Atyánkat, mint a csüggedéssel. Bizalmatlanság és hitetlenség ez vele szem­ben! Még az olyan nehéz helyzetben is, mint amilyen­ben Dávid király ezt a zsol­tárt írta. Hiszen nem ember 5, hogy hazudjon! Tudja az én ösvényemet, gondja van rám. Jó, ha ilyenkor arra gon­dolok: talán nem is ő, hanem én feledkeztem meg — Róla! — Húsvét utáni 2. vasárna­pon (Misericordia Domini) az oltárterítő színe: fehér. A va­sárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jak 5, 16—20; az igehirdetés alapigéje: Jn 10, 27—29. A délutáni istentiszte­let alapigéje: Ez 34, 1—16. — EVANGÉLIKUS VAL­LÁSOS FÉLÓRA A RÁDIÓ­BAN. Április 30-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangé­likus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hul­lámhosszán. Igét hirdet ME- KIS ÁDÁM békéscsabai lel­kész, a Kelet-békési evangéli­kus egyházmegye esperese. — a nógrádi egyház­megye LELKÉSZI MUNKA- KÖZÖSSÉGE március 30-án Balassagyarmaton tartotta ülé­sét. Gerhát Sándor írásmagya­rázata után Záborszky Csaba a békemunkáról tartott beszá­molót, Garami Lajos „Egyház és társadalom” címen tartott előadást, Gartai István esperes pedig az aktuális ügyekről számolt be. — A BUDAI EVANGÉ­LIKUS EGYHÁZMEGYE LELKÉSZI MUNKAKÖZÖS­SÉGE márciusi munkaülésén Bándi Sándorné segédlelkész „Az egyház diakóniai szolgá­lata” címen tartott előadást, igét hirdetett Ruttkay Levente segédlelkész. — PAKS. A gyülekezet márciusi csendesnapján Né­meth István szekszárdi lelkész és Várady Lajos, a budai egy­házmegye esperese tartott elő­adást. — BUDAVÄR. A gyülekezet böjti igehirdetés-sorozatában Bencze Imre, Csákó Gyula, Hafenscher Károly, Harkányi László és Muncz Frigyes lel­készek hirdettek igét. — DUNAEGYHÄZA. Már­cius 12-én Komoly Sámuel makói lelkész tartott előadást a szeretetvendégségen „Ke­resztyének a modern korban” címmel. — HALÁLOZÁS. Január 16-án Gyurcsik Gyula acsai presbiter 71 éves korában elr hunyt — ACSA. A gyülekezet presbiterei és buzgó tagjai március 7—8-án társadalmi munkával új cseréppel fedték be a több mint százéves lel­készlakás tetejét — HÁZASSÁG. Legifjabb Kocsis István okL villamos- mérnök és dr. Windt Klára Anna kórházi fogorvos, dr. Windt Sándor kórházi főorvos leánya, keresztelői és konfir­mációi templomában, a Deák téri templomban tartotta es­küvőjét. — BUNDÁK — kucsmák — ször­megallérok,, átszabások Somogyi szűcsnél. Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. az udvarban. — LAKÁSÉRT kántori szolgála­tot vállalna 50 éves férfi. Cím a kiadóban. — ZONGORÁMAT helyszűke miatt szeretném 4000.— forintért eladni. A zongora Vine. Oeser Wien gyártmányú, jókarban levő, rövid körpáncélos, de nem pán­céltőkés. BREBOVSZKY telefon: 366—275. A statisztika szerint napon­ta 16 teológiai könyv jelenik meg a világon. Mivel az em­beri értelem nem tud ilyen hatalmas anyaggal lépést tar­tani, „kénytelen” megeléged­ni egy-egy jó teológus munká­jával, mely vázlatosan bár, de hozzásegíti ahhoz, hogy átte­kinthető képet nyerjen a teo­lógia mai eredményeiről és a teológia alakulásának sajátos, mai irányairól. Teológusok ezrei fogalmaz­zák meg nap mint nap bi­zonyságtevésüket, nyomdák ezrei jelentetik meg a szédü­letesen halmozódó könyveket, s mindnyájan örülünk, ha si­kerül egy-egy példányt elkap­ni az árból. Már eddig is jó szolgálatot végzett, de a közeljövőben is szerfölött nagy érdeklődésre tarthat számot Saarisalo Aapeli, finn teológus profesz- szor könyve: „A nagy gyógyí­tó’’. Koren Emil esperes for­dította le magyarra, s a 230 oldalas gépelt példányt a teo­Kutas Elek L Iní 1 lilii dl üii 33 m w! m w m A jó Pásztor Jn. 10, 27—29 Jézusnak nincs ismertebb és kedveltebb neve, mint amelyre igénk mutat: a pásztor. Prédikációk, énekek és képek megszámlálhatatlan sokasága tesz erről bizonyságot. A római katakombák falain, oltárképeken, oltárterítőkön a pásztor Jézus alakját láthatjuk leggyakrabban. A Biblia is át meg át van szőve a pásztor Jézus képével. A próféták jövendöléseiben, mint pásztor jelenik meg a Megváltó, aki nyáját legelteti, az elveszettet megkeresi, az elűzöttet visszahozza, a megtöröttet kötözgeti, a beteget gyó­gyítja. És amikor beteljesedett az ígéret és eljött a Várva- várt, a testet öltött Ige, Jézus is szívesen és gyakran nevezte magát pásztornak és hasonlította munkáját a. pásztoréhoz. „Én vagyok a jó pásztor”, „Azért jött az embernek Fia, hogy mekeresse és megtartsa, ami elveszett.” Nem véletlen hát, hogy a sokféle jelző közül, amellyel övéi feldíszítették, éppen ezt választották ki legtöbben. A pásztorolás az, amire leginkább vágyódik minden kor keresztyéné. Milyen jó hinni, hogy azon a nagy legelőn, ame­lyet életnek nevezünk és amelynek annyi veszedelme és annyi szakadékba csaló kísértése van: valaki fáradhatatlanul és el nem fogyó szeretettel vigyáz reánk és irányít bennünket. Biztosak lehetünk, hogy ott áll mellettünk minden szüksé­günkben és gondoskodik rólunk. Nincs olyan ellenség, amely ellen meg ne tudna védelmezni, nincs olyan szakadék, ame­lyen át ne tudna segíteni. Még a legnagyobb ellenség, a bűn is, a legfeneketlenebb szakadék, a halál is legyőzve hevernek lábai előtt. Ezt láttuk nagypénteken és húsvétkor. Lehet-e hát félnie annak, akit Ö pásztorol? Ű azt adja, amire leg­jobban szükségünk van, oltalmat. Mert övéi ilyennek ismerték meg, azért hallgatnak Pász­toruk szavára. Szavára hallgatni nemcsak azt jelenti, hogy értelmesen felfogjuk igéjét, hanem hogy mértékadónak és iránytszabónak vesszük azt, amit mond és arra építjük az életünket. Az övéi követik pásztorukat. Mert nem elég szeretni Jézust, nem elég hinni Benne, hanem követni kell Öt. Sokan félre­értik és azt gondolják, hogy az követi jól Krisztust, aki kivonul az emberi társadalomból, az emberi együttélésből és mélysé­gesen megveti a „bűnös világot”. Dehát a farizeusok azért támadták Jézust, hogy túlságosan is belekeveredik a „bűnös világába”; vámszedőkkel vacsorái, paráznákkal, poklosokkal társalog. Mi tehát Jézus követése? Az, hogy nagyon szeretjük a mennyei Atyát és nagyon szeretjük ennek a mennyei Atyá­nak minden gyermekét, minden testvérünket, személyváloga­tás nélkül. Jézus mindig azt nézte, hogy hol, kin lehetne segíteni, hogyan lehetne a betegeknek gyógyulást adni, az éhesnek kenyeret, a mezítelennek ruhát, a szomorkodónak örömet, a bűnösöknek kegyelmet. Aki ilyenféle szogálatokban jár, az követi Krisztust, a Pásztort. Érdemes és öröm ezen az úton járni. Járjunk mindnyájan egymást segítve és mindig nagyobb hűséggel ezen az úton. Matuz László Kiállítás középkori oltáraink remekeiből Felfedezte a nagyvilág a magyar középkor hosszú ide­ig elfelejtett, sokak által el­siratott művészetének alkotá­sait. Régi templomaink homá­lyában, kolostoraink kápolnái­a készülő kiállításból ad elő­zetest most a Szépművészeti Múzeum, mielőtt 1967 októ­berében útnak indulna a 200 műtárgyból álló gyűjtemény. A kiállítás a XIV. század Kálvária, 1506 ban évszázadokat átélt, gondos kutatómunkával feltárt oltár­képeink remekeit 1965-ben Svájcban, tavaly Párizsban csodálta a nagyvilág. Szár­nyasoltáraink legkiválóbb em­lékei most Londonba készül­nek. Múlt ősszel a Tudomá­közepétől az 1530-as évekig kíséri nyomon művészetünket. Jó újra látni a franciás ele- ganciájú szlatvini Madonna szobrot (1350—1360), a külön­böző városi festő- és szobrász­műhelyek remek oltárképeit, melyeken, — ez az ügyes ren­dezés érdeme, — nyomon kö­vethetjük azt az egész közép­kori gondolkozást átalakító folyamatot, ahogyan az idea­lizált, transzcendens jelenete­ken áttör a természet. A XVI. század elején éri el virágkorát táblaképfestésze­tünk. M. S. mester ma már európai rangú mester, kinek „Vizitáció”-ját újra megcso­dáltuk, hiszen a belső törté­nést a két alak ritmusával szinte utolérhetetlen módon tudja kifejezni. De a szobrá­szat remekei is felvonulnak a kiállításon: a mateoci Szt. Ist­ván és Szt. László (1500—1510), a keszthelyi Pieta (1510 körül) vagy a Kassáról származó Mária halála (1490—1500) is európai rangú alkotás. Öröm­mel találkoztunk olyan alko­tásokkal, melyek még nem szerepeltek kiállításokon (Já- nosréti főoltár, liptónádasdi Madonna). Egy Szepeshelyről származó oltárképen akadt meg a sze­münk: egy ismeretlen prédi­káló szentet ábrázol (1510). Meglepően életszerű a kép. A szerzetes ruhában prédikál a szószéken, a padokban figyel­mes hallgatók, a templom aj­tóban meg szenvedélyesen vi­tatkozók állnak, mintha refor­mátor eleinkről készített friss riportkép volna. Ritkabecsű alkotás a kiállításon egy is­meretlen helyről, talán Er­délyből származó élénk színe­zésű tábla is: az Ostorozás. Oszlopok között tetőtől talpig sebekkel borított testű, meg­láncolt Krisztus áll, kit köz­refognak az „ostorozok”, bugy- gyos blúzú. nadrágú hóhér, széles karimájú kalapot viselő polgár, kucsmás kisnemes és feszes harisnyáj ú, előkelő nagy úr: mindnyájan ostort szoron­gatva. A lépcsőn a kép szüle­tésének éve: 1514. Ezen a „szent-képen” úgy szenved Jé­zus, mint Dózsa vert hadának rongyos parasztjai. Nemzeti múltunk emlékei vallanak ezen a kiállításon az igéről, a történelemről, az em­berről és a pusztuláson is dia­dalmas művészetről. Legyen ez a pár sor meghívás egy ta­lálkozóra régi századok iste­nes remekeivel. nyos Akadémia vendégeként hazánkban járt Pope Henessy neves angol műtörténész, át­tanulmányozva művészetünk középkori anyagát, tervbe vet­te, hogy a magyar szakembe­rek közreműködésével a lon­doni Victoria and Albert Mú­zeumban megismerteti a kö­zönséget a magyar művészet múltjának remekeivel. Ebből A DÉLAFRIKAI PÉLDA KÍSÉRTÉSE RODÉZIABAN A rodéziai keresztyének ag­gódva figyelik a kormánykö­rök bizonyos intézkedéseit, amelyek arról tanúskodnak, hogy a dél-afrikai szomszédok mintájára Rodéziában is be­vezetik az ún. „apartheid” módszert. Ez azt jelenti, hogy a különböző fajokat elkülöní­tik lakóterületek szerint is egymástól. A keresztyének rodéziai egy­házi tanácsa nemrég kiadott határozatában élesen tiltako­zik ez ellen az eljárás ellen és megállapítja, hogy a rodéziai népnek faji csoportokra osz­tása nem fedi sem az ország gazdasági, sem politikai érde­keit. Budapesten, 1967. április 9-én Deák tér ae. 9. (úrv. Trajtler Gábor de. 11. (úrv.) dr. Kékén András du. 5. Hafenscher Károly du. 6. Szeretetvendégség: dr. Ké­kén András Fasor de. fél 10. de. 11. du. 6. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dé. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bándi Sándor de. 11. Dr. Rédey Pál du. 6. Bándi Sándor Kőbá­nya de. 10. Utász u. de. 9. Veö- reös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Ká­roly du. 4. Szeretetvendégség Rá­kosfalva de. 8. Baranyai Tamás Gyarmat u. de. fél 10. (úrv.) Boros Károly Fóti út de. 11. Benczúr László Váci út de. 8. Solymár Pé­ter Frangepán u. de. fél 10. Soly­már Péter Üjpest de. 10. Blázy La­jos Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula Soroksár újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László Szemere telep háromnegyed 8. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9- Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. de. 11. du. 7. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 9. Füdöp Dezső de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pest- hidegkút de. fél 11. Budakeszi de. 8. Kelenföld de. 8. Bencze Imre de. 11. Bencze Imre du. 6. dr. Re- zessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagyté­tény de. fél 9. Csillaghegy de. 10. Csepel de. 11. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Pálfy Miklós Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 67,01279/2 Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár Imre A nagy gyógyító lógus ifjúságnak hozzáférhe­tővé tette. Saarisalo könyve időszámí­tásunk kezdetéhez visz el ben­nünket. Szemléletesen beállít abba a szellemi, társadalmi és vallásos légkörbe, amely­ben Jézus Krisztus élt. A könyv valóban bizonyságte­vés. Nem dobálódzik a nagy szavakkal, nem akar „egyből” megoldani évszázados, nagy teológiai problémákat, és nem használja ki a modern ember szenzáció-éhségét. A hívő szív bizalmat keltő melegsé­gével, olykor a szaktudós tár­gyilagos részletességével, egy mai ember szenvedélyes igaz­ságkeresésével mélyed el Jé­zus történeti alakjának és je­lentőségének kutatásában. A szerző maga is hosszú időt töltött a Szentföldön és a Bibliából vett idézeteit így ta­lálóan tudja kiegészíteni a mindennapi élet ezernyi érde­kességének a megfigyelésével. Minden életrajzi műnek van egy fő iránytadó szem­pontja, amire különösen is szeretettel ügyel az író s ami köré — mintegy kristálysze- rűen — csoportosítja az ese­ményeket. Saarisalo Jézus gyógyításait állítja a közép­pontba. Mit tett Jézus egész életében? Gyógyított! S, ma amikor az orvostudo­mány győzelmének, a gyógy­szerek szinte vallásos kultu­szának a korát éljük, szá­munkra különösképpen .is ak­tuális e könyv üzenete. Csak örülni tudunk annak, hogy egészséges szintézis kialakítá­sát sürgeti, s komolyan veszi a modern orvostudomány eredményeit. Hivő embereket akaratlanul is egyoldalúvá te­het az a kísértés, hogy kiala­kítják magukban a kettős igazság elvét. • Gondolván, hogy mások az érvényes igaz­ságok a hit területén, s me­gint mások az életben, a hét­köznapokban. Valójában pe­dig egyik a másikat oly ben­sőségesen áthatja, hogy lehe­tetlen őket egymáss ellen ki­játszani. Általános és kissé beideg- zett szempontunk, hogy mun­kánk végeztével feltesszük a kérdést: vajon érdemes volt-e fáradozni, lelkesedni, alkotni? A fordítóban önkéntelenül is felvetődhet ez a gondolat, így látatlanban is szeretnénk megkönnyíteni ezt az egyéni számvetést, mert úgy érezzük, hogy igen, érdemes volt! Megtanított bennünket ez a könyv arra, hogy egyrészt ko­molyan, hittel forduljunk .Jé­zus Krisztus életműve és gyó­gyításai felé, másrészt pedig becsüljük meg a modern or­vostudomány eredményeit és fáradozásait is. Isten és az emberek felé is csak így tud­juk egyszerre kifejezni a há­laadás és a bizalom melegsé­gét! Gy. S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom