Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-04-09 / 15. szám
fitaiig.LUfc.Htv. Bek## i'fOfOiSu®! KP. BERM. BP. íj 0 R S ZÁG 0 S E V A N G É L I K U S HETILAP XXXII. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM 1967. április 9. Ara: 1,40 forint A BETŰ EREJÉVEL Április 9-e a Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóvasárnapja. Ezen a napon minden magyarországi evangélikus gyülekezetben megemlékeznek lelkészeink az egyházi sajtóról, annak jelentőségéről és hasznáról az evangélium szolgálatában. Felhívják híveinket arra, hogy ezen a vasárnapon kimondottan az egyházunk sajtómunkájának a támogatására adakozzanak jószívvel, mint akik tudják, hogy milyen óriási jelentősége van annak, hogy nemcsak a hirdetett igével, hanem az írott és nyomtatott betűvel is mindent megtesz egyházunk azért, hogy hű maradjon küldetéséhez Jézus követségében. reformáció megindulásának a jubileumi esztendejében azonban még szorosabbra kell fűznünk evangélikus öntudatunkban a nyomtatott betűnek és az evangélium hirdetésének a kapcsolatát. Hiszen azt kell mondanunk, hogy a reformáció és a könyvnyomtatás ikertestvérek. Elképzelhetetlen lett volna a reformáció villámgyors elterjedése az akkori kultúrvilág- ban, ha nem lett volna nyomtatott betű és ennek a kultúr- vívmánynak bátor és lelkes munkásai, akik sokszor — mint például a magyar reformátorok, a hátukon vitték egyik faluból a másikba nyomdászszerszámaikat, hogy a hirdetett, a prédikált ige mellett a nyomtatott betű erejével és hatalmával is terjesz- szék Isten nagy örömüzenetét a világnak. A magyar protestáns prédikátorok ugyanis mint Krisztus tanúi, de úgyis, mint a nemzeti kultúrának a bajnokai kezdettől fogva felismerték a nagy igazságot, hogy a sajtó hatalom. A nyomtatott betű ugyanis hálunk nemcsak a reformációban fölismert evangéliumi igazságok terjesztését szolgálta, hanem magának a magyar irodalmi nyelvnek a megteremtőjévé is vált. Csak Károlyi Gáspár és Komáromi Csipkés György bibliafordítására utalok, akik nélkül aligha fejlődhetett volna magyar nyelvünk olyan széppé, ahogyan azután azt Balassa vagy Petőfi, Vörösmarty vagy Ady, Jókai vagy Móricz Zsigmond, József Attila vagy Illyés Gyula kiművelték. Az sem véletlen, hogy a magyar irodalom művelői között olyan sok protestáns magyar ember akadt. És csak magától értetődik, hogy a protestáns egyházak közvetlenül a második világháború befejezése után azonnal hozzáláttak a Biblia magyar nyelvre fordításához, hogy lépést tartsanak azzal az irodalmi magyar nyelvvel is, amelyet a múlt és jelen magyar nyelvi művészei megformáltak ! It/J últunknak ezt a drága örökségét és jelenünknek ezt a szent feladatát tudatosan képviseljük ma is evangélikus egyházi sajtónkban. Ahogyan a reformáció korának magyar protestáns prédikátorai egyek voltak népükkel életre-halálra, ahogyan ők tudatosan vállalták a mindig előbbre lépés feladatát nemcsak híveik, hanem az egész magyar nép életközösségében, ahogyan ők lelkesedtek és lelkesíteni tudtak a mindig jobbért, szebbért és nemesebbért, ahogyan ők megvetést, szenvedést és gúnyt is vállaltak azért, hogy sokszor „forradalmároknak”, de legalábbis radikálisaknak tartsák őket a visszahúzók, — ugyanígy akarunk mi is ma és holnap egyek lenni magyar népünkkel. Az eggyé levésnek azonban ma is vannak követelményei és kockázatai. A nyomtatott betűt — mint tudjuk, lehet a jó és lehet a rossz szolgálatába állítani. Magyar evangélikus keresztyének alig törekedhettek nemesebb cél után a második világháború katasztrófája után, minthogy ne szakadjanak el a magyar néptől, ne veszítsék el a kapcsolatot életérzésében és szándékaival a magyar néppel, vagyis egyek maradjanak azzal a magyar néppel, amely társadalmában, kultúrájában, politikájában és anyagi feltételeiben meg akart újulni és rálépett a „vértelen forradalmi átalakulás” útjára. Nekünk akkor mélységes bűnbánattal kellett megvallanunk, hogy bár legjobb fiainkban sohasem szakadtunk el a „más holnapot” vállalóktól, mégis merőben új és szokatlan volt az út, amelyre Isten ráállított bennünket. A zóta is gyakoroljuk ezt az ■<rx eggyé levést! És ebben a gyakorlásban az Evangélikus Élet kezdettől fogva előkelő helyet foglal el egyházunkban. Nem kell szégyenkeznünk! Voltak ugyan zökkenők — mint pl. az 1956-ot követő esztendő —, de attól eltekintve az Evangélikus Élet élharcosa volt a jövőjét építő magyar néppel egyet tudó, egyet akaró és egyet valló evangélikus egyháznak. Tudatosan valljuk, hogy mi entttijer SMrton mortbío Húsvét után második vasárnap Jn 10, 12 Krisztusról tehát úgy kell prédikálnunk, hogy ő senkit sem vet el, ha még oly’ elesett is, hanem inkább fölemeli, a karjába veszi, vigasztalja, gyámolítja mint a jó pásztor a juhokat. Ezért kell a szívnek önként és szabadon döntenie Jézus a jó Pásztor mellett és nem szabad az embereket kényszeríteni vagy hajszolni arra, hogy elfogadják öt Pásztorokul. Maga az evangélium úgyis csalogatja az embereket hozzá és arra indítja őket, hogy bizalommal és örvendezve közeledjenek Őhozzá, hogy a szívüket öröm töltse el iránta, hogy mindent minden kényszer nélkül tegyenek, amit előzőleg csak a kényszer hatása alatt végeztek. Ha kényszerítenek bennünket, akkor vonakodva és kedvetlenül vagyunk hajlandók engedelmeskedni. És éppen ezt nem akarja Isten. Nekünk magunknak kell meglátnunk, hogy milyen pásztori és baráti módon kezel bennünket az Űr. így nyeri meg szívünket, hogy bála keressünk menedékek pm nek a lapnak a hasábjain szócsöve vagyunk az új teológiai felismerésekre eljutott evangélikus egyháznak. Tudatosan úgy alakítjuk lapunknak az arculatát, hogy az híven és reálisan tükrözze mindazt, ami ma egyházunkban érvényes tanítás a Jézus Krisztus evangéliuma alapján. Tudatosan foglalkozunk magyar népünk erkölcsi, kulturális, gazdasági, társadalmi és politikai kérdéseivel is, mert valljuk, hogy híveinknek is ezek a problémák zsibongnak agyukban és szívükben! Tudatosan és a nevelés szent szándékával tárjuk ki érdeklődésünk körét a világ keresztyénségé- nek a problémái iránt, mert azt akarjuk elérni, hogy híveink soha ne feledjék: Tagjai és eleven kövei annak a világkeresztyénségnek, amely néha velünk egyet értve, máskor velünk ellenkezve keresi szolgálatának a helyét a világban. Megfontoltan és felvilágosítás jószándékával figyelmeztetjük olvasóinkat arra, hogy „hamis jelszavakkal” nem engedjük elmosni azokat az igazságokat a világkeresz- tyénség életéből, amire a reformátorok tanítása és az evangélium tanulmányozása közben eljutottunk mi magyar evangélikus keresztyének! Tudatosan és a nevelés szent szándékával foglalkozik lapunk az egész emberiséget érintő aktuális problémákkal, mert valljuk, hogy a keresztyén morálnak ma is van mondanivalója. — még hozzá pozitívan! — azokra a kérdésekre, amik ma akár Vietnamban, akár Afrikában, akár Indonéziában vagy Rómában történnek. íveink és olvasóink mindezt ma már jól értik is. És számunkra ez a fontos. Semmi sem történik, az Evangélikus Élet hasábjain sem, cél nélkül! Az a tény, hogy ma az Evangélikus Életből 10 000 példány szinte egy szálig elkel, arról tanúskodik, hogy olvasóink szeretik „ezt a nyomtatott betűt”, mert benne megszeretik Krisztust, megszeretik egymást és megszeretik a felebarátot, aki „messze van” és Krisztus evangéliuma mégis olyan „közelivé” hozza! De megszeretik rajta keresztül az írott és nyomtatott betű szépségét is, ami eggyé kovácsol a „közeli” néppel. íimiiiiimmimimiiiiiHiiiimiiiiiiiiimiii Meglelt Butly Sándor nagyváradi püspök A nagyváradi református egyházkerület püspöke, Buthy Sándor, autószerencsétlenség áldozata lett. A püspöki vizi- táción levő püspök kocsija egy hídon összeszáladt egy szembejövő teherautóval és az összeütközés következtében mind a püspök, mind a gépkocsi vezetője azonnal meghalt. A Román Népköztársaságban élő reformátusságiiak nagy veszteséget jelent Buthy Sándor püspök tragikus elhunyta. Többször járt Magyarországon. Buthy Sándor püspök, aktív résztvevője volt a Keresztyén Békekonferenciáknak és több más nemzetközi keresztyén szervezetnek. Az Evangélikus Élet szerkesztősége őszinte részvéttel és mély együttérzéssel osztozik a gyászoló család és a nagyváradi református egyházkerület gyászában. IMÁDKOZZUNK Jó Pásztorunk, Űr Jézus Krisztus! Köszönjük közöttünk és értünk végzett pásztori szolgálatodat. Áldunk Téged, hogy életedet is odaadtad, csak hogy megszabadíts minket kárho- zatos pusztulásunktól. Hálát adunk, hogy föltámadásod után irgalmas szeretetedből ma is hallatod hívó szavadat, amellyel vezeted és őrződ nyájadat. Jó nekünk megtapasztalnunk gondviselésedet, amellyel aggodalom és félelem nélkül járhatjuk utunkat. Bűnbánattal megváltjuk, hogy sokszor nem figyelünk megszólító szavadra, nem hallgatunk eléggé igédre. Te ismersz minket, előttünk jársz és hívsz minket — mi hitetlenkedünk, nem járunk nyomodban és nem követünk Téged hűségesen. Te táplálsz bennünket önmagaddal, tanácsolsz ezer módon — mi gyengének bizonyulunk a ránkbízottak pásztorolásában: a vigasztalásban, imádkozásban, szeretetszolgálatban. Kérünk Téged, megváltott életünknek adj világos látást, el nem lankadó bizodalmas hitet, hogy követni tudjuk útmutatásaidat. Könyörgünk, hogy a tieid maradhassunk anya- szentegyházad tagjaiként. Éreztesd meg velünk, hogy mindnyájan Hozzád tartozunk szétszakadozottságunk ellenére is. Segíts bennünket, hogy Téged mindjobban ismerhessünk és követhessünk, minden embertársunkra pedig úgy nézzünk, mint tesvérünkre. Védelmező karodat terjeszd ki hazánkra és az egész világra, hogy kezed árnyékában megértés és béke uralkodjék. Ámen. AZ EGYHAZAK VILÄGTANÄCSÄNAK ÜLÉSE KRÉTA SZIGETÉN A konstantinápolyi ökumenikus patriarkátus meghívására ismét Görögországban — ezúttal Kréta szigetén — lesz az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának az ülése augusztus 15—26-ig. A tanácskozások főtémája az igehirdetés kérdése lesz, amiről a Világmisszió és Evangelizáció Osztályának a a vezetője, Philip Potter tart bevezető előadást. A keresztyén hitnek a lényeges tartalma és annak a korszerű hirdetése nemcsak a szekularizált társadalmi körökben, de a nagyobbrészt nemkeresztyén vallású országokban is elhomályosult, illetőleg ismeretlen. Foglalkozik természetesen a Központi Bizottság az 1958- ban Uppsalaban tartandó világgyűlés szervezési és technikai problémáival is. Nagy mértékben meg fogja határozni a Központi Bizottság tanácskozásainak a menetét a múlt év júliusában Genfben tartott „Egyház és társadalom” Világkonferencia lefolyása és tartalmi mondanivalója, hiszen beszámoló hangzik majd el ennek a világkonferenciának az eredményeiről és visszhangjáról az egész világon. A holnap kántorai között Mindig örömünnep egyházunkban, amikor kántoraink vizsgáznak. Az idei, 23. tanfolyam nemrég lezajlott vizsgája pedig különösen nagy öröm volt, hiszen egyrészt nyolc kántorjelölt adott számot tudásáról, másrészt a vizsgabizottság elnökének, D. Kaldy acsai kislánytól a pesti közép- iskolásig valamennyien. Eredményeiken méltán csodálkozhatott a vizsgabizottság. A mintaszerűen lezajlott vizsga után boldogan vettek át a vizsgázók bizonyítványukat és figyelemmel hallgatták meg Trajtler Gábor lelkészKiss János gondnok Lányi Marika (Ácsa) harmonium játékát figyeli Zoltán püspöknek a jelenléte emelte ünnepünk fényét. Ügy hiszem, nagyon kevesen ismerik azt a komoly munkát, ami Foton folyik. Említést érdemel, hogy a jelölteknek 11- féle komoly teológiai és zenei szaktárgyból kell a vizsgára, felkészülniök. Bizony nagy erőfeszítést, elmélyülő tanulást és kitartó gyakorlást követel a vizsgáig vezető út. Csak két példát: Foton végzett kántoraink igen nagy bibliaismeretre tesznek szert. Az orgonajáték terén pedig elvégzik a főiskolai 1. év tananyagát. Mindez nem megy olyan egyszerűen. Épp ezen a tanfolyamon vett részt egy béna kezű kislány. Kiss János, a tanfolyam vezetője kitűnő pedagógiával megmozgatta a merev ujjakat. S a kislány keze a vizsgán engedelmesen játszotta a koráit. Dicséretesen vizsgáztak a tarkaszoknyás orgonaművész útbaigazító, ősz-» tönző szavait. A záró áhítatban D. Káldy Zoltán püspök 1 Thess 3,9 alapján az Isten iránti hála hangján szólt. Hálát kell adnunk a szolgálatba induló kántorokért; a tanfolyam előadóinak áldozatos munkájáért; a szülőkért, akik hisznek az egyház holnapjában és szolgálatra küldik gyermekeiket. Istennek köszönjük meg azt is, hogy az egyszerű hívek imádsággal és jókedvű adakozással támogatják a kántorképzést. Hiszen nem hiábavaló munka ez! Mintegy 80 hangszerünk áll még némán, várva, hogy megszólaltassák a „holnap” kántorai. Hisszük, hogy Isten maga az, aki gondoskodik egyházáról és kántorokat állít szolgálatba. Az Ö gazdag áldása legyen mindig a fóti munkán és új kántoraink szolgálatán. — ferge — A keresztyének és Vietnam Az Amerikai Egyesült Államok Keresztyén Egyházainak a Nemzeti Tanácsa megbízta az Egyházak Világtanácsa Nemzetközi Ügyekkel foglalkozó Bizottságát, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság (Észak-Vietnam) párizsi főmegbízottjának, Mai van Bo-nak közvetítse az amerikai egyházaknak a vietnami háborúval kapcsolatos álláspontját. Eszerint az amerikai egyházak a háború mielőbbi befejezését és a tartós béke helyreállítását óhajtják Vietnamban. A Tübingern Egyetem hallgatóinak a munkaközössége határozatot juttatott el a vietnami béke ügyében a washingtoni, saigoni, hanoi-i kormányhoz és a Nemzeti Fel- szabadítási Front vezetőségéhez. Követelik a hallgatók, hogy a már 30 éve háborút folytató vietnami népnek végre békét kell biztosítani. Felszólítják a dél-vietnami és az amerikai kormányt, hogy szüntessék be azonnal a bombázásokat Észak-Vietnamban, ismerjék el tárgyalófélnek a felszabadítási Frontot, amelynek képviselői vegyenek részt az átmeneti kormányban és dolgozzanak ki mindkét Vietnam részére nemzetközi megsegítése programot. Dr. Klempa Sándor Károly veszprémi apostoli kormányzó levelet intézett Spellman amerikai kardinálishoz, amelyben sajnálatát fejezi ki, hogy az amerikai bíboros — ellentétben a pápa világbékét szolgáló diplomáciai fáradozásaival és a zsinat meghirdetett tanításával, karácsonykor „Vietnam földjén egy kis ázsiai nép kiirtása fölött tört pálcát.”
