Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-04-02 / 14. szám

VASÄRNAP. Oktass,

hogy megőrizzem a te törvényedet és megtartsam azt teljes szívemből.” (Zsolt 119, 34.) A konfirmandusok vasárnapjának reggelén jó ha tisztázom, hogy amíg csak élek, tanuló vagyok a legnagyobb Tanítómester iskolájában. Figyelemmel kell hallgatnom ma is oktató szavára és meg kell tartanom, amit tőle tanulok a hétköznapokon is. Sok vizsgaalkalom vár rám utamon, vigyáznom kell, hogy megálljain őket. Mégis azzal a bizalommal vágok neki az útnak, hogy Mesterem az én javamra halt meg és támadott fel, erejét meg fogja mutatni az én életemen is.

HÉTFŐ. — „Nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam” (Ézs 50, 5). Ha nehéz is a hazafelé vezető út, nem kell egyedül járnom rajta. Előttem jár utamon az én diadalmas Uram. Vállán ott a kereszt, fején a töviskorona. Szüntelenül őreá kell tekintenem. Hátrafordulnom nem szabad! Ez a keresztyén ember életének igen fontos törvénye. A hátraforduló embert az ördög előbb vagy utóbb mindig megcsalja.

KEDD. — „Az ítélet Istene az Űr; boldogok mindazok, akik őt szolgálják!” (Ézs 30, 18). Milyen komoly figyelmeztetés számomra ez az ige! Minden cselekedetem Isten ítélőszéke elé kerül, akár jó, akár gonosz legyen az. Jó volna ezt nagyon komolyan a szívembe vésni. Mert akkor jobban vigyáznék szavaimra és cselekedeteimre, sőt még a gondolataimra is. Akkor örömmel keresném ma is a szolgálat lehetőségeit, mert igazat adnék Uramnak, aki arra tanított, hogy nem az uralkodás, hanem a szolgálat teszi boldoggá az embert

SZERDA. — „örüljetek, akik őt szeretitek; vigadjatok vele örvendezéssel mindnyájan, akik gyászoltátok miatta!” (Ezs 66, 10). Ha fáj a szív, ha nélkülözés, gond, vagy gyász gyötör, nehezen megy a dicséretek éneklése. De hiszen Jézusban gondviselő Atyámmá lett az Isten! Megsegítő kegyelme mindig készen van számomra. „Nincsen olyan mélység Olyan gyötrő kétség, Hogy abból ki Ne segítsen Hatalmával, irgalmával A jóságos Isten.” Bódelschwing mondta: „Énekeljünk naponként eggyel kevesebb siralmas éneket és eggyel több ujjongó dicséretet!” Szót fogadok neki.

CSÜTÖRTÖK. — „Engem várnak a szigetek és karomba vetik reménységüket” (Ézs 51, 5). Örömmel dobban meg a szívem erre az igére. Nem személyválogató az Isten! Minden nemzetben kedves Öelőtte, aki őt féli. Szent Fia evangéliumát hirdettetni akarja az egész világnak. Ebben a munkában engem is fel akar használni. Nem kell okvetlenül távoli szigetekre mennem, közelebb is akadnak, akik engem várnak. Prédikációt sem kell feltétlenül mondanom, mert egy meleg kézszorítás, egy résztvevő mosoly

is elég lehet ahhoz, hogy valakit közelebb segítsek uramhoz.

PÉNTEK. — „Nevemért elhalasztóm haragomat és dicséretemért fékezem magamat” (Ézs 48, 9). Ebben az igében Isten magáról beszél ugyan, de nekem is azt kell tennem, amiről itt szó van. Nem szabad haragudnom! „A harag rossz tanácsadó!” „Megharagudni könnyű, de a haragon uralkodni nehéz!” — hallom a bölcs figyelmeztetéseket. Fékezni kell hát magamat! Mennyi megszégyenülés ért már azért, mert nem tudtam megfékezni az indulataimat. Még mindig nincsen későn! Féket teszek a szívemre, a számra, a nyelvemre, az indulataimra.

SZOMBAT. — „Sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz és a föld mélységéből ismét felhozol minket” (Zsolt 71, 20). Nincsen a földi életnek olyan fordulata, amelyben az Istenbe vetett hit megszégyenülne. Ez nem azt jelenti, hogy Isten nem ad nehéz mepróbáltatá- sokat benne hivő gyermekei életébe is. De akkor is kegyelmével veszi körül őket! Türelmet ad szívükbe a szabadulás órájának megérkezéséig. Az a tapasztalat, hogy jobban hallgatunk annak a vigasztalására, aki ugyanazokon a nehézségeken megy keresztül, mint mi.

— Húsvét utáni í. vasárnapon (Quasi modo geniti) az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 2 Kor 4, 10—14; az igehirdetés alapigéje: Jn 5, 24—

25. A délutáni istentisztelet alapigéje: Ezék 11, 19—21.

— evangélikus VALLÁSOS FÉLÓRA A RÁDIÓBAN. Április 30-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosz- szán. Az igehirdetés szolgálatát MEKIS ÁDÁM békéscsabai lekész, a Kelet-Békési evangélikus egyházmegye esperese végzi.

— A VESZPRÉMI EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉGE március 30-án Veszprémben tartotta ülését, amelyen Mesterházy Ferenc áhítattal, Németh Tibor igehirdetési előkészítővel, Halász Béla ' esperes tájékoztatóval szolgált. Előadást tartott Dorn Vilmos „A lelkészcsalád időszerű kérdései” címmel.

— MIHÁLYI. Március 4-én Weltler Rezső esperes meglátogatta a vadosfai gyülekezet legnagyobb filiáját, ahol böjti igehirdetéssel szolgált. Gönye Jolán és Papp Irma szavalt, a gyermekek pedig a Keresztyén Énekeskönyv új részének két énekét mutatták be.

— TEOLÓGUS OTTHON. A

Teológiai Akadémia Teológus Otthonában március 16-án D. dr. Vető Lajos püspök tartotta a szokásos heti otthonórát, s ennek keretében a teológusokkal valláslélektani kérdésekről beszélgetett, válaszolt kérdéseikre, majd írásmagyarázatot tartott.

— KONDOROS. Március 12-én a gyülekezeti szeretet- vendégségen Deme Károly békéscsabai lelkész „Az anya- szentegyház vándorútján” című sorozat keretében az első keresztyén gyülekezetről tartott előadást.

— A NYUGAT-BÉKÉSI EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉGE március 14-én Orosházán tartotta ülését Koszorús Oszkár esperes vezetésével. Megyaszai László s. lelkész áhítata után Farkas Lajos kardoskúti lelkész „A gyülekezetek anyagi kérdései: Az önkéntesség helyes és helytelen értelmezése”, Hegedűs Lajos csanádapácai lelkész „Az egyház, mint közösség 1 Kor 12—13 fejezetei tükrében”, Táborszky László kondorosa lelkész „A világpolitika időszerű kérdései” címen tartott előadást.

HARANGOK

újraöntését, harangkoronák, harangállványok készítését, átalakítását újrendszerűvé vállalja

DÚSAK ISTVÁN

harangöntő. Örszentmik- lós, Dózsa György út 26.

— GYÓN. id. Sziráki Pál, a gyóni gyülekezet örökös tb. presbitere március 13-án hosz- szú szenvedés után 86 éves korában elhunyt. Temetése március 15-én volt igen nagy részvét mellett. „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Isten meglátják.”

— BP.—ANGYALFÖLD. A

gyülekezet szeretetvendégség keretében emlékezett meg a Váci út 129. sz. alatti kápolnájának jubileumáról. A Fóti úti templomtól távol lakó evangélikusok már régebben különböző helyeken tartották istentiszteleteiket. Családias, állandó otthonukat 15 évvel ezelőtt, a gyülekezet mostani felügyelőjének és feleségének buzgó fáradozásával alakították ki. A szeretvendégségen Fa Ferenc felügyelő ismertette a kápolna létrejöttének és a gyülekezet életének történetét. A gyülekezet egy 90 éves tagja, lapunk hűséges olvasója, özv. Kubacskáné magnószalagon küldte el üdvözletét. A böjti szeretetvendégség központjában Babits Mihály „Jónás könyve” című verse állt. A konfirmandusok a Luther- rózsa történetét és jelentését ismertették.

— JUBILEUM. Berecz Gábor ny. nemeskéri lelkész március 15-én töltötte be 90. életévét Beleden. (Győr-Sop- ron m.) Ebből az alkalomból sokan keresték fel jókívánságaikkal volt nemeskéri híved közül is.

Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6 (úrv.) Trajtler Gábor. Fasor de. fél 10 (úrv.) Koren Emil, de. 11 (úrv.) Koren Emil, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsonyi Sándor ú. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák), de. 12 (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10, de, 11, dú. 6. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre du. 7. Vajda Péter ú. de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 11. Rákosfalva de. 8. Gyarmat ú. de. fél 10. Fóti út de. 11 Solymár Péter. Váci út de. 8 Benczúr László. Frangepán ú. de. fél 10 Benczúr László. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Vir.'u'h Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Pestújhely de 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÄV-telep de. 8. Rákospalota Kistemnlom de. 10. du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom

— LAKÁSÉRT kántori szolgálatot elvállalna 50 éves férfi, cim a kiadóban.

— HARMÖNIUMOK speciális javítása garanciával. Adás-vétel. Pokorny Pál Bp. TV., Üjpest, Romját u. 120. Telefon: 493—017.

BündAk — kucsmák — szőrmegallérok — átszabások Somogyi szűcsnél, Bp. V., Kossuth Lajos u. 1., az udvarban.

S- MEZŐTÚR. Március 5-crt

a gyülekezet szeretetvendégsé- gén Zátonyi Pál csabacsüdi lelkész szolgált.

— MAKÖ. Március 5-én a szeretetvendégségen „A keresztyén böjt” címen Pová- zsai Mihály békéscsabai másodlelkész tartott előadást.

— GYULA. Március 5-én gyülekezeti nap keretében Bo- zorády Zoltán s. lelkész és felesége Lőrincsik Judit lelké- szi munkatárs szolgált.

— CSŐVÁR. A hétköznapi böjti áhítatok keretében az anyagyülekezetben és a penci leánygyülekezetben Hafenscher Károly budapesti, Szabó István ősagárdi és Ferenczy Zoltán rákoshegyi lelkészek végeztek igehirdetést.

— SZARVAS—ŰJTEMP- LOM. Március 5-én a délelőtti istentiszteleten Benkő István orosházi lelkész szolgált, aki az esti szeretetvendégségen előadást tartott „A reformáció egyháza Finnországban és egyházunk” címen.

— SOLTVADKERT. Március 6—11 között böjti igehirdetéssorozat volt a gyülekezetben, melynek során Sikter András és Éltes Gyula helyi lelkészeken kívül Ponicsán Imre kiskőrösi lelkész szolgált. A befejező istentiszteleten Szalay Tamás teológus prédikált.

— BUDAPEST—RÁKOSKERESZTÚR. Március 6—8. böjti szolgálatokat végzett a gyülekezetben Boros Károly zuglói, Kökény Elek rákospalotai lelkész és Baranyai Tamás zuglói s. lelkész.

— KÉTY. Március 12-én a gyülekezetben, valamint Zom- bán és Hőgyészen Pálffy Mihály sárszentmiklósi lelkész prédikált istentiszteleteken.

de. 9. Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9, de. 11, du. 7. Óbuda de. 9 Mikler Gusztáv, de. 10 (úrv.) Mikler Gusztáv. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csen- gödy László, de. 11 Csengődy László, dú. fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11 dr. Rezessy Zoltán, du. 6 Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Kelen- völgy de. 9. Visontai Róbert. Albertfalva de. 7. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 1». Csepel de. 11.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja

Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó:

Dr. Pálfy Miklós

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Puskin u. 12.

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

67.01222/2 Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár Imre

Kutas Elek

... a halottak ... élni fognak

Jn. 5, 24—25.

Húsvét vasárnapjának igéje a feltámadott Jézus üres sírjába világított be. A testvérünkké lett Isten Fia győzött a halál felett. Isten kihozta Szentjét az enyészet világából. Az ügy azonban ezzel nem zárult le. Húsvét hétfőjének igéje máris továbbragadott bennünket, elvitt egy gyászoló családhoz, Betá- niába. S itt Mártán keresztül Jézus bennünket is arra tanított, hogy mindaz, ami vele történt nemcsak az Isten Fiának egyéni, személyes ügye, annak az egész emberiségre, minden emberre kihatása van. Halála és feltámadása éppen nem lezárása, hanem nyitánya egy csodálatos eseménysorozatnak. Mártának és Máriának és a velük levőknek megadatott, hogy meglássák: a gyarló, halandó földi ember sírját is megüresíti a kegyelmes Isten. A bűn által enyészetre odavetett embert is új életre eleveníti meg az örök Isten örök szeretete.,

Jézus a minden embert új életre megeleveníteni akaró Isten munkájáról beszél a mai vasárnap igéjében. Arról tesz bizonyságot esküszerű kijelentésével, hogy mindenki számára adatott általa a haláltól való szabadulásnak, az új életnek és az örökkévalóságnak az útja.

Kétfelé ágazik el Jézus útmutató szava. Egyrészt arra mutat, hogy az örök élet kapuján már e földön beléphetünk. A halál, az örökre megsemmisülés fulánkját Isten Jézus Krisztus által kihúzza a mi halandó testünkből. Ez úgy történhetik meg, ha vele közösségbe kerülünk, ha■ igéjét hallgatjuk és hiszünk annak. Az ige segít meglátnunk, felismernünk a halál fulánkját: a bűnt, s az ige Isten áldott műtőkése — a bűnbocsánat evangéliuma —, amellyel eltávolítja a veszedelmes fulánkot. Ezen az úton mehet a „Lázárok” menete, kikerülve az ítéletet, földi életből örök életre, enyészet világából a soha el nem múlás diadalmas új világába.

Jézus másik mozdulatával a sírhalmokra, a végtisztesség jeleként felállított kövekre mutat. Azt mondja, az az idő, amikor a halálé volt az utolsó szó, s valóban csak búcsúzni leheteti az eltávozóktól, véget ért. Az utolsó szó az Isten Fiáé. Nagy titok ez, az emberi ész mélységeket kutató képességének messze határán túl, hogy az Isten Fiának beszéde van a holtakkal. S ha mi a „mikor” és „hogyan” kérdésekre nem is tudunk választ adni, a veszteség fájdalmától, a gyász szomorúságától, a „miért” kérdések gyötrelmétől összeszorított szívünk, érezheti, hogy a szorítás már enged. Mert a halottak, akik meghallják az Isten Fiának szavát, élni fognak. Szemeink előtt megképzik Ezékiel csodálatos látomása a holtak megelevendéséről, új testbe önözéséről.

Az Isten Fia szava meghallásának és elfogadásának órája most van. Most, az Ö győzelmes feltámadása és diadalmas visszajövetele között. Az életre vágyók most felelhetnek neki. Felelhetnek a bűnt megváltó, a bűnbocsánatot elfogadó, a Szentlélek erejét kérő hit bízó szavával. Felelhetnek szavára a hit engedelmességével, amely szívet és észt, akaratot és képességet eszközül ad szent, mindenkit életre megmenteni akaró szeretetének. Mert élni végül is azt jelenti: mindent az emberért, minden ember boldogságáért tenni, ahogy Urunk tette és teszi szüntelen.

Mezősi György

Budapesten, 1967. április 2-án

RENDHAGYÓ IMÁDSÁG

Anna elbájoló, nem kihívó, de feltűnő asszony volt.

Akik ismerték, csodálták. Munkatársnak, barátnőnek, háziasszonynak, családanyának kifogástalan volt. De Annából sohasem lett volna jó színésznő. Nem tudta magát megjátszani. Barna szemében szívének legkisebb rezdülését is ki lehetett olvasni. Ahogyan sokszor mondta önmagáról, egyetlen értéke van, hogy mindig őszinte. És ez igaz is volt. Egész élete olyan volt, mint egy tükör. Ott játszódott le az emberek előtt, bárki, mint a nyitott könyvből úgy olvashatta ki érzéseit, érzelmeit, szívét. De ilyen egyszerű és tiszta volt a hite is.

Nagy csínnel berendezett otthonában, a szobája falán az ágya felett egy aprócska feszület függött. Nem volt ez nagyobb egy ceruzánál. Látogatói észre sem vették. Kicsiny volt, de ott volt. És ezt Anna helyezte oda. Nem beszélt sohasem arról, hogy kiben hisz és miért, neki ez természetes volt, nem hivalkodott és nem élt vissza vele.

Ezért döbbent meg mindenki, amikor múlt vasárnap délután Anna fölkelt ágyából, odaszédült elé, letérdelt, ösz- szekulcsolta csonttá száradt

kezét, fáradt, megtört szemét a feszületre emelte s először halkan, majd mind hangosabban, nem törődve azzal, hogy ágyát körülállják, hogy a szoba tele van idegenekkel, így kezdett imádkozni: „Uram, Istenem, csak azt kérem tőled, hogy ajándékozz meg engem egy kilóval. Nem kérek mást, csak azt, hogy egy kilóval nehezebb legyek jövő szerdán.”

Amikor ez megtörtént, a vendégek már régen nem Annával törődtek. Az ilyenkor szokásos virág még ott hevert az asztalon, de a beteglátogatók mar régen túl voltak a hivatal legújabb hírein és éppen a tavaszi ruhadivatnál tartottak, amikor Anna imádkozni kezdett. Első pillanatban mindenki megdermedt, mintha valami rendkívüli esemény történt volna.

Ebben a kedves, csevegő társaságban olyan hatást váltott ki Anna imádsága, mini derült égből lecsapó első villámcsapás. A döbbenetből először Mária ocsúdott töl, könyökével meglökte Erzsit, majd összenéztek és szemükből olvasni leheteti a sajnálkozó ítéletet: szegény, ez megbolondult. A karmozdvhl- tok pillanatok alatt mindenkit figyelmeztettek s csendes

fejbólintássál tudomásul vették a történteket s magukban megállapították: na, ez a mai délután is jól „el van rontva”. Néhány perccel később — mintha már régen készülődtek volna —, búcsúzni kezdtek. Annára csak rátekintettek s helyette a családnak fejezték ki őszinte részvétüket. Anna még ekkor is térdelt és azért a kilóért könyörgött. Észre sem vette, hogy egyedül maradt a szobában. Tulajdonképpen nem is volt egyedül...

Mi is történhetett Annával? Valóban megbomlott a vugy fájdalomban?

Annát ismerni kell ahhoz, hogy ezt megértsük. Ez az asz- szony nemcsak arra fordított mindig nagy figyelmet, hogy körülötte minden a legnagyobb rendben történjék, hogy lakása tiszta legyen és kellemes, hogy munkáját jól végezze el, hogy társaságban lépést tudjon tartani a többiekkel, hanem arra is, hogy külső megjelenésében se látszód- ]ék raita, hogy már túl van harmincon. Nem volt hiú asz- szony, de szerette a csínt. Benn a munkahelyén már mindenki tudta, hogy Anna „tudományosan” étkezik. Nagyon vigyázott, hogy elkerülje a felesleges dekákat. Sokszor mondogatta magáról, néha fanyar humorral, hogy ő száműzné a konyháról a finom, falatokat. Vacsorákról már régen lemondott, a csábítóan mosolygó habos süteményektől is örökre' elbúcsúzott. Mindennél fontosabb volt számúra, hogy megőrizze fiatalos báját. Ez a küzdelme sokáig sikerrel is járt.

Másfél éve történt, hogy Anna először ment orvoshoz. .1 tünet jelentéktelennek tűnt, éppen csak barátnői unszolására fordult szakemberhez. Aztán a nyár őszbe hajolt s mind sűrűbben kezdte érezni, hogy valami nincs rendben. Az öreg Molnár, a bérelszámolásból a szemébe megmondta: „Ez a nagy fogyókúra nem vezet jóra.” Anna ezen is csak nevetett. Ismerte az öreget, aki sehogy sem tudja megérteni, hogy a mai nőnek nagyon kell vigyáznia az alakjára. „Olyan” régimódi ember ez az öreg Molnár.

Már jól bentjártunk a decemberben, amikor Anna észrevette, hogy rohamosan fogyni kezd. Ekkor változtatott az étrenden. Visszatért a cukrász- süteményekhez, táskáját kitömte a bőséges uzsonnákkal, de ekkor már késő volt.

Január elején ágynak dőlt. Az orvosok egymásnak adták a kilincset, de Anna ekkor még mit sem sejtett. Csak azt tudta, mert érezte, hogy minden nappal könnyebb lesz. Az élete és a testsúlya is ...

A család ekkor már mindent tudott. Tudták, hogy a végzetes kór már szétfolyt testében. Az asszony mindebből csak azt érzékelte, hogy megváltozott körülötte a hangulat. Lebeszélték a kórházba menésről — pedig még erre is hajlandó lett volna. Mindenki mosolygott, amikor benyitottak szobájába. Dicsérgették csinosságát és bizonygatták minden meggyőződés nélkül, hogy napról-napra jobb színben van. A betegségéről viszont hallgattak.

Néhány hét múlva már Anna is tudta, hogy többé nem kell fogyókúráznia ...

Egy csendes éjszakán, ez március elején történt, amikor körülötte mindenki aludt és csak ő viaskodott a közelítő Rémmel, könnyben úszó szemével megkereste az utcai lámpa sápadt fényében azt a kis feszületet ágya fölött, akkor térdelt először eléje s akkor imádkozott először így: „Uram, csak még egyszer adjál nekem egy kilót, hogy megerősödjem és tovább élhessek.”

Ettől az éjszakától kezdve nem szólt egy szót sem, a kijelölt csepeket hűségesen beszedte. Nagyon-nagyon engedelmes lett.

Ezen az utolsó vasárnap délutánon őt már nem érdekelte, hogy mi van Kisnével, már nem tartott lépést az új divattal, már csak egy foglalkoztatta, az ts mind homályosabban: vajon szerdán hány dekával lesz könnyebb?

Men Anna most sem tudta megjátszani magát. Most is az volt, mint régen, őszinte asz- szony. Talán csak annyiban különbözött a régi Annától, hogy most már az elf egy ó kilókkal harcolt. És ezért még imádkozni is tudott, mégha rendhagyó módon is, de imádkozott.

Vajon eUutott-e oda, akitől segítséget var-' Kilók helyett, vajon kivel találkozott az égi országúton?

Karner Ágoston