Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-03-05 / 10. szám

I

Az élet kenyere

János 12, 24.

Így március elején a földművelő ember már alig várja, hogy kimehessen a szántóföldre és hozzákezdhessen a .tavaszi munkákhoz. Még akkor is alig várja, ha ősszel kedvező volt az időjárás és sok mindent el tudott vetni. Maradt azért bőven tavaszra is, és a földművelő ember jól tudja, hogy a magnak időben a földbe kell kerülnie, hogy termést hozzon, a búzaszemnek időben a földbe kell kerülnie, hogy kenyér legyen belőle. Minden bizonnyal nagyon elcsodálkoznék minden szántóvető ember, ha azt kérdeznék tőle, hogy nem sajnálja-e a földbe vetett gabonamagot. Valóban egészen érthetetlen és erteilen szentimentalizmus volna azon sajnálkozni, vagy éppen siránkozni, hogy a búzaszemnek a földben el kell vesznie és el kell halnia. Hiszen a földbe vetett búzaszem elhal ugyan, de halálából új élet fakad. A mag kihajt, szárba szökken és termést hoz. Sokszoros termést. Az Űr Jézus egyik példázatának szavaival szólva: „Az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, ismét másik harmincannyit”. A földművelő embernek nem is jut eszébe, hogy a mag sorsán siránkozzék, hanem elveti a magot, ahogyan kell, és reménykedve várja a termést.

Amikor az Űr Jézus egyszer egészen váratlanul ezt mondta hallgatóinak: „Ha a búzaszem a földbe nem esik és el nem hal, csak egymaga marad, de ha elhal, sok gyümölcsöt terem” — akkor ő ezt a saját haláláról és feltámadásáról mondta. Benne képiesen arról beszélt, hogy amiképpen a búzaszem elhal, de halálából élet fakad, mert kikel, szárba szökken, kalászt hoz és kenyér lesz belőle, ugyanúgy ő is meghal, de feltámad, és halálából és feltámadásából mások számára is élet fakad. Élet mindenki számára, aki él az ö halálának és feltámadásának gyümölcseivel.

Mik Jézus Krisztus halálának és feltámadásának a gyümölcsei? Mindenekelőtt Isten irgalmas, bűnbocsátó, életűjitó szeretete. Isten addig is, Jézus Krisztus haláláig és feltámadásáig is szerette az egész teremtett világot. De egyszülött szent Fiának, Jézus Krisztusnak a kereszthalálra-adásával és fel- támasztásával mutatta meg szeretetének igazi mélységét és magasságát. Ugyanakkor ez a szeretet világított rá a bűn nagyságára és az ember kárhozatos nyomorúságára is.

Jézus Krisztus halálának és feltámadásának ma is teremnek jó gyümölcsei. Az ő halálának és feltámadásának gyümölcse az, ha valaki Isten végtelen szeretetének a ragyogásában felismeri bűneit, bánja azokat, keresi és kéri Isten bocsánatát, megújító kegyelmét, és ezzel a kegyelemmel szembeszáll a bűnnel. Jézus Krisztus halálának és feltámadásának a gyümölcse az, ha valaki Isten igéjének, Isten szeretetének a fényében és éltető erejében járja életének útját. így másképpen megy a mindennapi munka: még hűségesebbé, még becsületesebbé, még odaadóbbá válik. Másképpen tud az ember embertársai felé fordulni: még több megértéssel, még több segítőkészséggel, még több szeretettel. Megtisztul, megújul az ember egész élete, és ezek a megújult életek továbbtermik a jó gyümölcsöket.

Nem is egy keresztyén ember esett már abba a kísértésbe, hogy elmerült az Űr Jézus Krisztus szenvedéseinek a szemlélésében, és sajnálgatta a szenvedő Krisztust, sőt siratta és gyászolta, de Krisztus szenvedéseiben a saját bűneit mégsem látta, és észre sem vette, hogy az ő élete is rászorul a megújulásra. Így aztán nem is élt Jézus Krisztus halálának és feltámadásának a gyümölcseivel, pedig általuk az ö élete is megújulhatott' volna.

Böjt ideje különösképpen is drága alkalom arra, hogy elmerüljünk az Űr Jézus Krisztus szenvedéseinek, halálának és feltámadásának szemlélésében. Tegyük is meg, de ne feledjük, hogy nem elég a szemlélődés! Jézus Krisztus halála és feltámadása a mi életünkben is jó gyümölcsöket akar teremni! Jézus Krisztus azért halt meg és támadott fel, hogy általa, benne, a neki való engedelmességben nekünk is új életünk legyen. Már itt, és majd odaát, az ő örök országában.

Gosztola László

PROBLÉMA AZ ÜRVACSORAI BORRAL

Svájc egyik református egyházának a zsinata foglalkozott az úrvacsorái bor problémájával. Nehézségek adódnak ugyanis az úrvacsorázásnál, ha az iszákosokra, illetve az elvonó kúrán levőknek a részvételére gondolunk az úrvacsorában. A zsinati tanács

felszólította a gyülekezeteket, hogy ne szüntessék ugyan meg a közönséges bor használatát az úrvacsoránál, de tegyék lehetővé a must használatát is. Hasonló határozatot hozott egy évvel ezelőtt a genfi protestáns nemzeti egyház tanácsa is.

Jfiuidüígiq,

A lantot, a lantot Szorítsd kebeledhez Ha jő a halál;

Ujjod valamig azt Pengetheti: vigaszt Bús elme talál.

Bár a szerelem s bor Ereidben nem forr:

Ne tedd le azért;

Hát nincs örömed, hát Nincs bánat, amit rád Balsors keze mért? . _

Hisz szép ez az élet Fogytlg, ha kíméled Azt, ami maradt;

Csak az ősz fordultán, Leveleid hulltán Ne kívánj nyarat

Bár füstbe reményid, —

S egeden felényit

Sínes már fel a nap:

Ami derűs, élvezd,

Borúját meg széleszd:

Légy íe vidorabb.

S ne hidd, hogy a lantnak

Ereje meglankadt:

Csak hangköre más Ezzel ha elégszel,

Még várhat elégszer Dalban vidulás.

Tárgy künn, s temagadban — Es érzelem, az van,

Míg dobban a szív;

S új eszme ha pezsdül,

Ne vonakodj restül Mikor a lant hív.

Van hallgatód? nincsen?

Te mondd, ahogy Isten Adta mondanod,

Bár puszta kopáron — Mint tücsöké nyáron — Vész is ki dalod.

Arany János

(1877. július 24.)

AZ EGYHAZAK

vilagtanacsa

ANGLIÁBAN

Az Egyházak Világtanácsa 14 tagú Végrehajtó Bizottsága az angliai Windsorban tartotta ülését dr. Fr. C. Fry elnökletével. A vietnami problémán kívül foglalkozott az éhség problémájával a világ különböző területein. A veszély igen nagy, mert az élelmiszergyártás nem tart lépést a népesség szaporodásával és az élelmiszertartalékok állandóan csökkennek.

Megtárgyalta a Bizottság a rhodesiai kérdést, a római katolikus egyházzal eddig folytatott párbeszédet, az 1968. július 4—20. napjain Uppsalá- ban tartandó világgyűlés előkészületeit és a nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottságnak a jövőben végzendő munkáját.

A vendéglátó ország és egyház nevében dr. Ramsey canterbury-! érsek és II. Erzsébet királynő fogadta a bizottság tagjait.

Féltő és ímődságos szeretettel

Az Amerikai Magyar Evangélikus Ksntereada válasza D. Káidy Zoltán püspök levelére

Az Észak-amerikai Egyesült Államokban élő magyar evangélikus gyülekezetek és lelkészek szerve az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia múlt év november 10—11-én tartotta közgyűlését Jersey City-ben. A Konferencia foglalkozott azzal a levéllel, amelyet D. Káidy Zoltán püspök „Szólítlak Benneteket...” címen írt az Evangélikus Elet 1966. évi húsvéti számában. A Konferencia erre a levélre hivatalos választ adott, melyet az „Erős vár” c. magyar evangélikus egyházi lap múlt év decemberi számában közöltek le. A lap most érkezett meg hozzánk és így csak most tudjuk közre adni a benne olvasható hivatalos választ. A Konferencia hivatalos nyilatkozata így szól:

„Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia foglalkozott a magyar evangélikusság szétszóródottságával járó kérdésekkel. Számot vetett azzal, hogy a földrajzi adottságok is meghatározzák az Istentől kapott szolgálati lehetőségeket. Szolgálatunk különböző külső viszonyok között folyik és egymástól eltérő gyakorlati megoldásokat kíván. Feladataink betöltésében eltérő nehézségekkel és hitbeli próbákkal állanak szemben magyar evan- gélikusságunk különböző csoportjai. — Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia hittestvéri szeretetéről, együttérzéséről és ahol lehet támogató készségéről óhajt biztosítani minden magyar evangélikus közösséget, akár szülőföldünkön, akár a világ bármely szögletében szolgálják is az Egyház Urát. Féltő és imádságos szeretettel fordul a világ minden magyar evangélikusához: ne engedje, hogy a Krisztusban kapott lelki egységet bárki, vagy bármi megbontsa, vagy akadályozza a sfcabad testvéri kapcsolatokat.”

Ügy érezzük, hogy nem mehetünk el szó nélkül e mellett a „hivatalos” nyilatkozat mellett

1. Mindenek előtt örülünk annak, hogy az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia közgyűlési programjába felvette a húsvéti levéllel való foglalkozást. Ebből azt látjuk, hogy Amerikában élő magyar evangélikus lelkésztestvéreink jelentősnek tartották ezt a levelet, mint amivel érdemes foglalkozni egy közgyűlés tárgysorozatában. Ebből az is kitűnik, hogy fontosnak tartották: ne egyénileg, hanem közös megállapodás alapján adjanak választ a levélre. Ez mutatja testvéri közösségüket

2. örülünk annak is, hogy „hivatalos nyilatkozat” formájában adtak választ. Ez ad nyilatkozatuknak súlyt és számunkra is egy olyan alapot jelent az amerikai magyar evangélikussággal való további beszélgetés számára, amelyre lehet építeni.

3. örülünk annak is, hogy az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia „hittestvéri szeretetéről, együttérzéséről és támogató készségéről” biztosította a magyar evangélikusokat akár a szülőföldön élnek azok, akár másutt a nagyvilágban. Ügy gondoljuk, hogy a „hittestvéri szeretetet és együttérzést” még akkor is

fenn kell tartania a magyar evangélikusságnak szerte a világon, ha bizonyos kérdésekben különböző látások alakultak ki. A szeretetnek mindig nagyobbnak kell lennie, mint a nézetkülönbségeknek. E mellett az „együttérzésben felül mindig meg kell kísérelnünk az „együtt-gondolko- dás”-t is, ami testvéri párbeszéd keretében is folyhat

4. örülünk annak is, hogy a hivatalos nyilatkozat utal a „földrajzi adottságok”-ra, mint amelyek befolyásolják az „Istentől kapott szolgálati lehetőségeket”. Arra is utal a nyH latkozat, hogy a földrajzi adottságokból és a külső körülményekből a szolgálattal összefüggésben „egymástól ein térő gyakorlati megoldások’5 folynak. A Magyarországi Evangélikus Egyházban mindig hangsúlyoztuk, hogy mt egyértelműen a Szentírás és; Hitvallási Irataink alapján ál- lünk és végezzük szolgálatún^ kát, de azt is mindig hangsú-, lyoztuk, hogy ebben a szolgán latban nem másoljuk le egy- szerűen a külföldön élő evan-s gélikus egyházak szolgálatát, mivel más és más körülmények között élünk és. minden evangélikus egyháznak a saját körülményei között kell megtalálnia szolgálatának módját. Mindig kértük, nemcsak a magyar, de más nemzetiségű külföldi hittestvérein-» két arra, hogy ne a saját körülményeikből kiindulva ítéljék meg a mi egyházunk szolgálatát és mi is megtanultuk^ hogy ne a mi körülményeinkből kiindulva ítéljük meg a külföldi evangélikus egyházak szolgálatát. A döntő az, hogy minden egyház az Isten szína előtt állva végezze a maga munkáját és szerte a világon az evangélikusok „az igéhez kötött lelkiismerettel” szolgák janak.

5. Abban is egyetértünk a

nyilatkozattal, hogy „a magyar evangélikusság különböző csoportjai különböző hitbeli próbákkal állnak szemben”. A hithez minden időben és korban úgy hozzá tartozott a próba, mint a naphoz a meleg. Csak a kipróbált hit az igazi hit Amerikában is és Magyar- országon is. A mi hitünk próbája Magyarországon elsősorban azt jelenti, hogy tudjuk-e az embereket áldozatos, segítő szeretettel szeretni, vagy pedig csak beszélni tudunk a hitről és a szeretetről. Olyan evangélikusok szeretnénk lenni itt Magyarországon, akiknek hite igazoltatik a szeretet cselekedeteiben.

6. Abban is egyetértünk a nyilatkozattal, hogy „a Krisztusban kapott lelki egységet”, mint ami számunkra is legféltettebb kincs, meg kell őriznünk és nem szabad engednünk, hogy bárki is megbontsa.

D. Káidy Zoltán

HÍREINK

SPANYOLORSZÁG

„A vallásszabadság tövises útja Spanyolországban” — címen a svájci evangélikus sajtószolgálat arról tudósít, hogy igazolódott bizonyos köröknek az aggodalma, mert a spanyol minisztertanács nem fogadta el a vallásos kisebbségekre vonatkozó törvényjavaslatot, amelyet Castiella külügyminiszter terjesztett elő.

A törvényjavaslatot átdol- gozandónak minősítette a minisztertanács február 10-én

tartott ülésén és így nyílt ellentmondásba került a Második Vatikáni Zsinat irányvonalával.

Lapunk hasábjain többször foglalkoztunk a készülő törvényjavaslattal és ismételten megállapítottuk, hogy a fasiszta spanyol kormánynak éppen belpolitikai okokból is, nem lesz ereje a vallásszabadság kérdésében lényeges változtatást eszközölni

„MEGHAMISÍTOTT TÖRTÉNET"

A nyugatnémet ifjúság alig tud meg valamit az antifasiszta ellenállásról. 63 tudós, iskolai könyvkiadó és szerző, valamint az egykori ellenállási mozgalom tagjai állapították meg ezt a használatban levő iskolai történelemkönyvek alapos elemzése alapján. A nyugat-németországi Frankfurtban háromnapos konferenciát tartottak ebben a tárgykörben, amelynek a szervezői között volt Niemöller Márton nyug. püspök is. A konferencia tanulmányi kört alakított annak érdekében, hogy a tankönyveknek ezt a hiányát megfelelő formában pótolják és kidolgozzák a német ellenállási mozgalom történetét 1933—45-ig.

Arany János

— születésének másfélszázados fordulóján

Különös érzés vele találkoznunk felnőtt fejjel. Iskolás korunkban tanultunk róla, és legtöbben akkor olvastunk tőle utoljára. De ö — anélkül, hogy tudnánk — azóta is kísér.

A gondolatainkba olvadt bele. Ez most deril\ ki, amikor újra kezembe veszem műveit. Nincs még egy költő, akinek annyi sora élne

bennem szó szerint, dacolva az évek múlásával, az emlékezet hulló rostájával. Mondatait sodorja a szél a múltból a jelenbe, és azon keresztül a jövőbe. Nemzedékek lelkében vett észrevétlenül szállást költészete.

Pedig nagyon egyszerű a varázsvesszeje. Nem gondolatai súlyával hódít, nem verselése pergésével, talán nem is meseszövésével. „Csak” a nyelvével. Azzal az Arany János-i nyelvezettel, melybe úgy szívódott fel ez a táj és ez a nép, mint ahogyan az alföldi barackban benne van az aranyhomok és a napsugár,

E késői újratalálkozásnak éppen az az izgalma, hogy kit takarnak és milyen látóhatárt nyitnak ezek a vonzó régi, szinte mágikus verssorok, melyek varázsában egy nép lelkének igézete lobog. Egy keserű, beteges, vagy inkább csak túlérzékeny embert, akinek élete bánkádások, csalódások, önmar cangolások megszakadó, de soha meg nem szűnő sora. Noha nem volt nagyravágyó. Meghitt kedves otthon és a verselés csendes boldogsága — ezek a vágyak hajtották.

A külső sors is belehasít élete várt nyugalmába. Petőfivel folytatott benső barátságának véget vetett a segesvári csatatér; e kapcsolat melegségét, kedvességét kis kötetnyi levelezésük őrzi. Ifjúságát beárnyékolta a szegénység és szülei öregsége, férfikorát a hivatali robot. Haláláig kísérte fájdalmasan fiital~sszony lányának elvesztése. Élete utolsó éveit betegség tépte, vakulás fenyegette.

De belülről több volt zaklatottsága forrása: kételyei költői tehetségében; lassú gazdagodása közben is az anyagi bizonytalanság indokolatlan érzése; az élet jelenségeire túlságosan érzékenyen rezdülő lélek nyugtalansága és panasza. Humora csak szavait fonta át, de nem lopott tartós, derűs békét leikébe. Estére ugyan némileg kiderült az ég. A Margitsziget tölgyfái alatt, stoikus bölcsességgel, tréfás enyhe gúnnyal, de túlemelkedve önmagán nézte életének tovatűnt idejét és az öregség jelenét.

Minket külön is érdekel: gyermekkorát öreg szülei mélyen vallásos levegője vette körül, a Biblia és az énekeskönyv voltak első szellemi tápláléka, nem is egyszer végigolvasta korai éveiben a Szentírást. Költészetében látszik ugyan ennek, kevés külső nyoma, de annak semmi jele, hogy Isten szeretetének valóságából és Jézus Krisztus kegyelméből átitatta volna valami mélyebben a lelkét. Balladáiban a bűn büntetése: halál vagy őrületig fokozódó lelkiismeret-marcangolás tobzódik a legsötétebb színekkel. A Biblia beható ismerete ellenére Isten távoli maradt, a gondviselés megszokott képzetének homályában. Nyilván nem kapott kora egyházából indítást másra és többre.

És költészetének világa, főleg nagy epikus költeményeié, melyekben a legmagasabbra emelkedett a magyar verselők között? Már gyermekkorában beleivódott leikébe szülőföldjének mesekincse, a Hajdúság történelmi

mondái. Ebből teremtett meg egy szép, igazságos, nemzeti álomvilágot. Csak a messzi múltba vetíthette vissza ezt a soha nem létezett, eszményi, de mélyen népi országot, ahol a fejedelem a nép atyja, az urak csak idősebb testvérek, szabadság és demokrácia uralkodik — ahogyan találóan írja Arany János kitűnő mai értékelője, Sőtér István a Magyar Tudományos Akadémia legújabb nagy irodalomtörténetében.

Hogyne lelkesedett volna a szabadságharcért,

még nemzetőrnek is beállt félénk természetével, rövid ideig bujdosnia kellett, aki mindig csak az otthon melegét szerette! Nemzeti álmainak valóraváltását várta a forradalomtól, S hogy a szabadságharc elbukott, ő megmaradt a költészet boldog tetőin e képzeletbeli dicső múlt látójaként. És tovább meséli. Gördülő verses történeteiben nemcsak a magyar nép nyelve szólalt meg csodálatos szépséggel, magas irodalmi szintre emelve, hanem e nép lelkisége is, jó és rossz tulajdonságaival együtt. Ezekben a regékben őrizte d maga egyéniségének módján évtizedeken át azt a villanást, amely Petőfiben és az 1848-as forradalomban egy pillanatra fellövelt az égre.

Muzsikáljanak bennünk továbbra is és az új nemzedékekben Arany János sorai, ringassanak szép regéi, lobbanjanak fel tábortűzfényükkel szivet melegítőén hosszú költeményei! S őrizzék a soha nem volt múlt valóságos népi tartalmával, egyenlőség, szabadság, testvériség eszméjével a múlt század harmadik, negyedik, ötödik évtizedének forró lobo- gását magyar földön!

És töltsék meg mai hazaszeretetünket, társadalomépítésünket e föld mélyéről jövő izzelt erővel, színnel és lélekkel.

Veöreös Imre

I

i