Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-02-26 / 9. szám

VASÄRNAP. 'Akkor Vál­toztatom majd a népek aj­kát tisztává, hogy mind se­gítségül hívják az TJr nevét, hogy egy akarattal szolgál­ják őt”. (Zof 3,9.) Tisztán be­szélni majdnem annyit je­lent, mint értelmesen beszél­ni. Nem egy-egy „szalonkép­telen” szónak kigyomlálása a feladatom tehát. Ennél sok­kal több: arról beszélni, hogy életem értelme Isten hívásá­nak való engedelmesség, és Úgy beszélni, hogy ez segítő szolgálatot jelentsen mások {számára. Szavaim és egész életem nem emberek előtt vizsgáznak csupán. Ezért lesz a tiszta beszéd mértéke: Uram akaratának hirdetése. (Csel 17,30.) HÉTFŐ. „Mert beszédedből ítéltetel majd igaznak és be­szédedből ítéltetel bűnösnek”. (Mt 12,37.) Szavaim nem füg­getlenek gondolkodásomtól, érzelmeimtől, sőt hitemtől gém. „A szív teljességéből pzól a száj”. Ha tehát szavaim el is tűnnek, vagy letagadha­tok, — nem tűnik el velük együtt életem egésze. És ez hitetlenséget vagy hitet sugá­rozhat, — ez pedig kárhoza­tot vagy üdvösséget jelent. Mivel ma is az üdvösség út­ján akarok járni, vigyázok arra, hogy szavaimmal ezt a szándékomat meg ne hazud­toljam. (Zsolt 141,3.) KEDD. „Vegyétek fel ma­gatokra az én igámat”. (Mt 11,29.) Az igában élés első­sorban irányítás alatt élést jelent. Csak akkor válik ne­hezen viselhetővé, ha annak ellenére akarok haladni. Uram ma is vezetni akar. Azt szeretné, ha világának sok csodáját, áldásának gazdag­ságát, a bűn szomorú követ­kezményeit, a szolgálat szép­ségét és az üdvösség örömét Vele ismerném meg. Ezért jézus — az Isten báránya János 1, 29—30. énekelek így: Fogd két kezem kezedbe s vezess Uram a sírig s majd a mennybe, mindun­talan. (5 Móz 11,26—28.) SZERDA. „Az Űr küldött engem, hogy hirdessem az Űr jókedvének esztendejét”. (Ézs 61,2.) Tanítványi küldetésem­nek pontos körvonala és tar­talma van. Nem nekem kell kitalálnom, hogy hol, mit és miért kell mondanom, vagy tennem. „Nem magunkat pré­dikáljuk” — vallja Pál apos­tol, hanem azt a Krisztust, aki szenvedésével, halálával és feltámadásával Isten „jó­kedvének”, az üdvösségnek részeseivé tett. Ezt kell ne­kem nyilvánvalóvá tennem azok között, akik ma körülöt­tem lesznek, (jn 15,11.) CSÜTÖRTÖK. „Mert azért jött az Embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett”. (Lk 19,10.) . Én na­ponta képes vagyok elveszí­teni bizalmamat az emberek iránt, a segítőkészségemet. Elveszítem tájékozódásomat a világ dolgai között — sőt Uramhoz kötő hitemet is. Is­ten és ember nélkül igy ve­szítem el magamat, és leszek — Luther szavaival — elve­szett Is elkárhozott ember. A megváltás abban lesz szá­momra tapasztalható ténnyé, hogy nem kell reménytelen harcot vívnom megmaradá­somért, hanem örülhetek már itt a Krisztus által elért győ­zelmeknek is. (Ézs 62,11.) PÉNTEK. „Menjetek be a szoros kapun”. (Mt 7,13.) En­nek a felszólításnak eleget tenni, keresztyén életem egyik legnehezebb próbája. Hiszen ez nem jelent mást, mint ön­rendelkezési jogom feladását. Helyette pedig vállalnom kell Krisztus szolgájának me­rész és kockázatos döntések­kel teli életét. Nem tehetek egy lépést sem anélkül, hogy az Ö akaratát ne keressem. Az akadályokat pedig azért kell legyőznöm, hogy az Ö akarata valósuljon meg. (Jer 7,23.) SZOMBAT. „Állhatatosság­gal nyeritek meg majd éle­teteket”. (Lk 21,19.) Annak az Űrnak vagyok követe, aki tegnap, ma és örökké ugyan­az. Velem való akarata nem változik, eszközei is azonosak maradnak. Ezért nem jelle­mezheti életemet a kapcsoló tervszerűtlenség, a riadt fi­gyelmetlenség, vagy a „gaz­dátlanság” érzése. Csak a jó­nak állhatatos munkálása te­remtheti meg azt a légkört, ' amelyben testvérem számára nyereséget jelenthetek. (Hab 2,4.) Dorn Vilmos „íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét”... az üd­vösség, a váltság útja az Üjtestamentomban Keresztelő János egyetlen mozdulatába belefér. Ez a mondat, bizonyságtevés, magában rejti az egész dogmatikát, megváltottságunk minden lehetőségét. Ez tulajdonképpen a keresztyénség egyetien mon­danivalója. A Biblia szavaiban, súlyos kijelentéseiben is milyen egy­szerű és érthető! Filozófiai kísértés nélkül nyilatkoztatja ki a legnagyobbat. A Szentírás a meglevő fogalmakkal fejezi ki az emberfelettit. Olyan ez a bizonyságtevés Jézus váltságszer- zéséröl, mint egy nagyszerű szobor, amit a mester egyetlen kő­tömbből faragott ki. Buddha a testi és lelki gyötrődéstől és szenvedéstől akarta imegmenteni az embereket, amikor meghirdette az önöldöklés nyolcas útját Mennyi komplikált vállalkozás az . emberiség megváltására ... Az igazi megváltás egyetlen mondat, mozdu­lat: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét”! Keresztelő János szájából hangzik ez a kijelentés. Jézus ez Isten Báránya, aki megváltja a világot. Aki kivezeti az em­beriséget a bűn pusztító hatalmából. Érthető volt a kép a kor­társaknak. Nem valami bárányi ártatlanságra, szép, fehér sze­lídségre gondoltak. Mindenki világosan értette ebből Jézus valóságát: ÁLDOZAT Ö miérettünk! Ö az, aki bűneink bün­tetését hordozta, aki végigjárta a szenvedés útját. Jézus az, aki világosan látta, hogy nincs más kivezető út, nincs más mene­külés, s engedelmesen vállalta a böjti kálváriát. Szívesen, ön­ként adta magát áldozatul, lett fizetség adósságunkra. Ami Jézusban történt, az az Isten akarata volt. Ennek lényege pe­dig az, hogy Benne Isten elveszi a világ bűneit! Jézus elveszi a világ bűnét. Azt, ami le nem tagadható, el nem odázható, nélküle el nem tüntethető. Elveszi azt, amitől a magunk erejéből nem szabadulhatunk, ami átkos pecsét rajtunk. Elveszi úgy, hogy kivezet belőle. Irányt és példát mu­tat, aki Hozzá megy azt felemeli. A bűntől való szabadulás vá­gya oly elemi erővel tör fel az emberekben, a váltság oly egye­temes szükséglet, hogy válogatás nélkül eggyé kovácsolja az emberiséget. Ezt jött megadni Jézus. Ettől a tehertől megszaba­dítani. Erőszakkal, kínnal, áron, áldozat árán. Ez az EVAN­GÉLIUM!! A csodás örömhír a böjtben! A bűnbocsánat tehát %lem tudás és nem emberi akarat, nem módszer és nem kitar­tás, hanem egyedül Krisztus áldozata. Keresztelő János bizonyságtétele nem akar egyéb lenni, mint egyszerű ismeretközlés arról, hogy ő látta, ő megtudta: Jézus a váltság, az Istennek Báránya. Ezt a csodálatos áldo­zatot, megváltást hideg fejjel, hűvös, vitázó értelemmel meg $em lehet közelíteni. Egyszerű, érthető nyelven szól ma az ige. Nyilatkoztatja, kínálja a váltságot: „Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét”! Legyen rá a felelet is ilyen egyszerű és spontán: hiszem ! Solymár Péter Mi jó van begin ütik ? József és testvérei történe­tét magyarázom a hittanórán: — József arra kérte test­véreit, hogy hozzák el az édesapjukat is Egyiptomba. Hej, mi lesz most! — élén­kítem a történetet. Elkerül­hetetlenül be kell vallaniok az édesapjuknak, nem igaz, hogy vadállat ölte meg Jó­zsefet. Látjátok — szövöm a ta­nulságot a történetbe, bár­mennyire nehéz is bevallani a bűnt, hiába rejtegetjük, egyszer mégis napvilágra jön. Ha most arra kérném Fe­rit, mondja el nekünk, hogy az ő életében milyen bűnök vannak, vajon elmondaná-e? Próbáljuk meg! Ferikém, állj fel és mondd el, mi rossz van tebenned! A felszólításra Feri a pilla­nat töredéke alatt a pad alá bújik. — Ha Ferivel így jártunk, kérjük meg Lajcsit, hogy ő válaszoljon a kérdésünkre. Lajcsi is a pad alatt keres menedéket. A többi gyermek is lapul — félnek, hogy őket is felszólítom. — Fordítsunk egyet ezen a kényelmetlen helyzeten — emelem Jel a szavamat, na most arra kérnék valakit kö- zületek, hogy mondja el, mi jó van őbenne, fogadom, nem bújna el a pad alá, hanem elkezdene dicsekedni. Próbáljuk meg! A magasabb osztályosokat hallgató, elsöosztályos Ágika máris jelentkezik. Olyan nagy igyekezettel nyújtogatja uj- jacskáit, hogy majdnem ki­esik a padjából. — Nos, mondd meg Ágika, mi jó van benned? — Énbennem főtt disznó­máj van — mondja büszkén Ágika. Ági őszinte gyermekszem­mel ámuldozik; nem érti, miért kacagnak a többiek olyan nagyon a feleletén. Agikáéknál disznótor volt. Németh Géza — BUNDÁK, kucsmák, szőrme- gallérok, átszabások Somogyi szűcsnél, Bp. V., Kossuth Lajos u. 1., az udvarban. — ORGONÁK generálozását, ja­vítását, tisztítását, hangolását, va­lamint évi rendszeres karbantar­tását vállalom. Váradi Ottó orgo- nakészítő-mester. Budapest, X., Pataky István tér 23. Telefon: 149—088. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Pálfy Miklós Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vili. Előfizetési ár: egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 67.00831/2 — Zrínyi Nyomda Bpest F. v.: Bolgár Imre — Böjt 3. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A vasár­nap délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Pt 1,17—21; az ige-, hirdetés alapigéje: Jn 1, 29—30 (31—34.). A délutáni isten- tisztelet alapigéje: Ézs 53, 2—7. — EVANGÉLIKUS VALLÁSOS FÉLÓRA A RÁDIÓBAN. Február 26-án, reggel fél 8 órakor a Petőfi rádió és az URH- hullámhosszán evangélikus vallásos félóra lesz, amelyen az igehirdetés szolgálatát DETRE LÁSZLÓ mendei esperes végzi. — A NÖGRÁDI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége február 23-án tartotta ülését Balassagyarmaton. A bevezető' írásmagyarázatot Szabó József lelkész vezetésével beszélte, meg a munkaközösség és Schultz Jenő úrvacsoraosztása után Gartai István esperes számolt be az egyházmegye életéről és Polónyi Zoltán a békemozgalomról. Szabó István „Az imperializmus mai megnyilvánulásai” címen tartotta meg előadását, amelynek koreferrátora Babka Tivadar lelkész volt — SZÜLETÉS. Rác Miklós nádasdi lelkészéknek február. 9-én leánygyermekük született. Neve: Nóra. — MEZÖBERÉNY. A mezőberényi II. kerületi gyülekezet február 12-én tartott szeretetvendégségén Deme Károly bé­késcsabai lelkész szolgált. A szeretetvendégségen a gyülekezet asszonyai Fábry István lelkésznek gyülekezeti szolgálata 6. és lelkészi szolgálata közelgő 20. évfordulója alkalmából egy új Luther-kabátot adományoztak. — BUDAPEST-DEÁK TÉR. Mint minden munkaévben, az idén is októbertől júniusig havonta vannak szeretetvendég- ségek a gyülekezetben. Az idei előadások az egyház útjának jelentős állomásaival foglalkoznak. A munkatervben a kö­vetkező címek és évszámok szerepelnek: Jeruzsálem 49, Mi­lánó 313, Róma 440, Konstantinápoly 1054, Wittenberg 1517,_ Lützen 1632, Tranquebar 1706, Bethel 1867, Stockholm 1925. Feburár 12-én a sorozat ötödik előadása hangzott el. A szol-, gálátokat a gyülekezet lelkészei végzik. — KÉTEGYHÁZA. Február 16-án temették el Korosy Ká-. roly gyémántdiplomás gyógyszerészt életének 85. évében. El-, költözött testvérünk buzgó tagja és hosszú ideig fiókegyházi felügyelője is volt a kétegyházi szórványnak. „Az én békés-, ségemet adom néktek.” — BP.-KELENFÖLD. Február 4-én tartott szeretetvendég- ségen Bohus Imre fóti lelkész tartott előadást: „Családi éle-, tünk kérdései” címen. — BÓCSA. A nagy szórványterület két központjában, Kis-* bócsán Keveházi László pilisi lelkész, Bócsán Tóth Szálló$ Mihály dunaegyházi lelkész szolgált három-három napon ke­resztül. — BUDAVÄR. Böjt heteiben áhítatokat tartanak a gyü­lekezetben vendég igehirdetők szolgálatával. A pasaréti gyü­lekezetben (Torockó tér 1.) hétfőn este fél 7 órakor, a várj gyülekezetben pénteken este 6 órakor kezdődtek az áhítatok. A presbitérium február 18-án délután szeretetvendégség keretében ülést tartott, amelyen a - gyülekezet reformációi jubileumi tervekről tárgyalt. Koren Emil pesti esperes „A reformáció Finnországban” címen tartott előadást. Szeretetvendégséget rendez a gyülekezet február 26-án dél­után 5 órai kezdettel dr. Kékén András lelkész előadásával; „Luther az ember” címen. — BP.-KÖBÄNYA. A gyülekezet február 19-én tartott sze­retetvendégségén Grünvalszky Károly Bp-Józsefvárosi lel­kész tartott előadást. E y »J & yy Iái m Budapesten, 1967. február 26-án Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtier Gábor de. 11. (űrv.) dr. Kékén András du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. fél 10. (úrv.) Szirmai Zoltán de. 11. (úrv.) Szirmai Zol­tán du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. Kinczler Irén Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bándi Sándor de. 11. dr. Rédey Pál du. 6. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vaj­da Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Baranyai Tamás Rákos­falva de. 8. Boros Károly Gyar­mat u. de. fél 10. Baranyai Tamás Fóti út de. 11. Benczúr László Váci út de. 8. Solymár Péter Fran- gepán u. de. fél 10. Solymár Pé­ter Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula Soroksár-Ujtelep de. fél 9. Pest­lőrinc de. 11. Matuz László Pest­újhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rá­kospalota-Kistemplom de. M. du, 3. Rákosszentmihály de. fél 11, Karner Ágoston Sashalom de. 9, Karner Ágoston Rákoscsaba de, 9. Békés József Rákoshegy de. 9, Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsíkapu tér de. 9. (úrv.) Csá­kó Gyula de. 11. (úrv.) Várady Lajos este 7. Madocsai Miklós To­rockó tér de. fél 9. Várady La­jos Öbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső XII. Tar- csay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csengődy László este fél 7. Takács József Buda­keszi de. 8. Takács József Pest- hidegkút de. fél 11. Takács Jó­zsef Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán du. 6. Bencze Imre Német­völgyi út de. 9. (úrv.) Bencze Im­re Kelenvölgy de. 9. Visontai Ró­bert Budafok de. 11. Visontai Ró­bert Nagytétény de. fél 9. Csillag­hegy de. fél 10. Csepel de. 11. A KAPOLCSI PAP Néprajzi kutatásaim alkalmával akadtam erre a kedves, régi képre, melyet Clements Simon, az angol király híres követe festett 1714-ben a kapolcsi evangélikus papról: „Durva szövésű ingben volt, mely lazán függött le derekán alul, alatta pedig bő, bo­káig érő gatyát hordott. A vászon durva szö­vésű volt, mint Angliában a sátorvásznak szoktak lenni. Tiszteletemre a pap azonban felvette rövid, prémmel bélelt, kék mentéjét s mindkét vállára akasztotta. Ilyen prémes mentét hordanak télen-nyáron —” Érdekes ez a kép. Érdemes hosszasan el­tűnődni rajta. E viselet azonos volt korának jobbágyi, vagy falusi kisnemesi öltözékével. Csak az ünnepi mente, vagy reverenda emel­te ki őt ebből a sorból. A munkás hétközna­pokban egy volt munkában, öltözékében hí­veivel. Földje, állatai voltak. Közös volt a munkaterület. Ha jégfelhők úsztak az égen, az ő szíve is elszorult, hiszen kaszára érett búzáját ő is féltette a rétek alatti dűlőben. Tudta kinek hol, mi fáj. Ki az, aki bőven arat s ki pedig csak üres szalmát csépel. A szó legszorosabb értélmében sorsközösség volt. Ha reménységüket sárba verte a jég, vagy aszály vékonyította el a termést, az ö szárnya is lógott. Benne is ágaskodott a lá- ■ zadás, az istenkáromlás. Előbb önmagában kellett győzelmet aratnia fölötte. Előbb ma­gának kellett megbékélnie, hogy Pávó gaz­dához hasonlóan odaállhasson öklöketrázó hívei elé: Emberek! Ne káromoljuí: az Istent! Szántsunk és vessünk újra, mert csalj aki ezt megteszi, várhat aratásra! Nem volt könnyű ezt az ünnepi mentét megtalálni és felöltem. Ma sem könnyű. Szá­guldó sebességben változó időben élünk. Igaz e régi népimondás: „A hold, hol nő, hol fogy, hol meg szarvasodik. Nehezen lehetne rá köntöst szabni.” A protestáns papság életközelségének tör­ténelmi múltja van. Évszázados hagyomá­nyok, kitaposott út birtokosai vagyunk. Éle­tünk, sorsunk összeforrt népünkkel, híveink­kel. Kölcsönös bizalom és ragaszkodás köt össze bennünket. Kuruc-labanc idők forgatagában találta a követ így a kapolcsi papot. Számára sem volt könnyebb a változó, forrongó időben megkeresni az utat, melyen népével együtt menetelhet. Hagyományt kaptunk örökség­képpen, de nem kijelölt utat. Azt nekünk kell a változások között kikeresnünk. Nem könnyű ma az utat, a helyes utat megtalál­nunk. Hiszem, hogy nemcsak a vak sors, a kenyérért vívott harc sodor egymás mellé bennünket, hanem Isten irányítja lépéseinket úgy, hogy egyugyanazon úton együtt mene­telhetünk. Nagy dolog, ha Isten akarata sze­rint egyet akarunk: békét, megértést, egy­re gazdagodó, boldog életet. Ez része s val­lom elengedhetetlen része annak az örökélet­nek, mellyel Isten minden békét kereső, aka­ró, életet-igenlő gyermekét megajándékozza. A ma Angliájának követe hasonló képet ta­lálna Kapolcson és másutt is: A nép papja ott van, ahol a népe. Talán a tsz könyvelői asztalánál, vagy a háztáji kert kapanyelé­nél ... Egy a fontos minden idők számára: A falu papja daráéban, mentében, jóban, rosszban, örömben, bánatban egy legyen övéivel. Nem a múltban topogni, a jelenben téblábolni, hanem a holnap felé kell re­ménységgel nagyot lépni! Mert: „Araszolva lép az év mi közbe van avul, akár lejárt szerződés papírkosárba hull. Múltunk tavalyi műsor az ómega alatt. Divatja múlt esernyő ócska szalmakalap.” (Károlyi Amy: Omega.) Naponként kapom a leckét, mint egy kis­diák. Mindig újat. Jaj annak, akit egyet is kihagy! Felelni kell! Felelős korban élünk, ahol és amikor döntenünk kell! Tarsisba nem lehet és nem szabad mennem! „örök tanulság: soha nem lehet Tarsisba futni Ninive helyett, mert utoléri mindenkor az átok, aki rühelli a prófétaságot.” Nem tudom követni már a sebességet szemem nem fogja fel a viliódzó fényeket... eszem képtelen felfogni, megismerni az is­mertté tett világot... mikro-makrokozmosz ’forgatagában szédülök... s keresem a kön­töst, mit világomra ráboríthatok... mire azt mondhatom: ismerem, az enyém... szere­tem ... keresem a helyem, ahol nyugalmat lelhetek testemnek-lelkemnek... talán ott és abban, ahol a megkezdett versben a költő keresi: „Az ő gondja — a megfutás helyett — a. felelősség, meg a becsület: atyafiai számonkérik tőle, hogy az igazság beszél-e belőle? Az ő gondja, hogy meg kell vallani, amit nem lehet ki nem mondani, súlyos igazát hirdeti halálig, és szava a sírból is kicsírázik.” (Pákolitz István: Költő) Keresem, keresem, hittel és reménységgel azt a darócot, vagy mentét, melyben egy le­hetek népemmel, melynek szolgálatába sze­gődtem. Nem én választottam... Ö válasz­tott engem ... Tudom nem hágy el. Így bát­ran megyek, merre mennem kell! Hernád Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom