Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-12-24 / 52. szám
kp. BfiitM. bp. re. XXXII. ÉVFOLYAM 52. SZÁM 1967. december 24. Ara: 2,50 Forint Dicsőség a magasságban Csöndes—nyugtalan éj... «Csendes éj, szentséges éj, mindenek nyugta mély..«« — így énekel a keresztyén emberiség karácsony ünnepe* ezernyi nyelven és ezt a dallamot variálja megszámlálhatatlan zenekar. Csendes éj, a nyugalom éje... Carlo Maratta a 18. században ezt festette le, amint Mária a Kisded fölé hajol. Kettőjük arcáról sugárzik szét a fény és három kíváncsi kis angyal, akik leszöktek a mennyből azon a tüneményes éjszakán, bámészkodva leselkednek reájuk. Így látta G. B. Pittoni ugyanabban a korban. A jászolbölcső sárga szalmáján, fehér gyolcslepedőn rugdal a Gyermek, s a Szülők arca csupa áhítat, meghatottság és békesség. így festette le Coreggio és a többi nagy festő és az egyházi zenéből is ugyanez a nyugalmas erő árad felénk. Ezt keressük a karácsony formaságaiban, ezt az istentiszteleten, ezt a belső, lelki »csendes éj--t, ezt a hangtalan, halhatatlan nyugalmat, amelyet aláfest az angyali kar éneket »■Dicsőség a mennyben... békesség a földön.. Valóban ilyen a karácsony? Amikor a Szülők helyet kerestek és már csak az istálló zugát találták üresen, nem keringett vérükben az aggodalom? És a pásztorok történetében nincs-e megírva, hogy nagy félelem támadt bennük? És a többiek — mint Simeon és Anna —- minden öröm mellett nem érezték-e a Gyermek meglátása után, hogy számukra már csak a halál van hátra, s nem teltek-e meg szomorúsággal? És Mária szívében nem volt-e kezdettől fogva a tőr hegye, amely nem hagyta el többé soha? De bizony így van ez. Másokat is felsorolhatnánk annak bt- zonyítására, hogy a karácsony éj, a szentséges éj nyugalmához hozzátartozik sok más éjszaka nyugtalansága is. A nyugalom és a nyugtalanság — testvérek! A karácsonyi éjszaka nyugalmát, békességét nem lehet megérteni és átélni egyedül a gondtalanság, elvonultság meghitt otthonából, csak a szűk istálló állati szagával együtt, a bizonytalanságok feszültségével együtt, az izgalmakkal, bán- talmakkal, szomorúságokkal együtt. Nyugalom csak ott van, ahol nyugtalanság is van, békesség csak ott van, ahol küzdelem is van. Mert van áldott, szent nyugtalanság! Jézus panaszkodott egyszer, hogy nincs helye, ahol lehajthatná a fejét. Akadt tényleg néha egy-egy otthon, amely befogadta, de mindig más és másutt. Vándorlás, csupa mozgás, csupa cselekvés, csupa csoda — ez a szent nyugtalanság! De valahol mindig volt, mindig megérkezve és mindig továbbindulva és valaki mindig volt vele, egy társ, egy tanítvány, egy csodára váró beteg, vagy a megtérő gyilkos a kereszten. Mindig ott volt, ahol az ember, a nyugalmat kereső ember és ebből a találkozásból született számtalan új életkezdet. Nyugalom karácsonyi éje és nyugtalan élet — ez igp együtt, ez az igazság és ez a valóság! Hogyan is írta egyszer Albrecht Goes? »A karácsony nem tegnap volt, hanem ma van és holnap lesz.- Festők és muzsikusok színes karácsonyi világa megmarad álomvilágnak, de az igazi, a mai és holnapi karácsony csak maga a reális élet lehet! Benne a nyugalom és nyugtalanság, az öröm és a fájdalom, a halál és a feltámadás, a befejezés és a szüntelen kezdet. »Csendes éj ...Legyen áldott minden szent nyugtalanság, cselekvés, szolgálat, amely belőle árad az életünkbe. Várady Lajos Finn emlékérmek Az első karácsony éjszakáján éneklő angyalsereg ezt énekelte: »Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat.« Ennek az éneknek első sora nagyon határozottan Istenre mutat. Minden más, ami az angyalok énekében van, csak úgy valósulhat és akkor lesz igazzá, ha Isten marad a középpontban és így Általa és Benne adatik meg az embereknek minden jó, ami az emberi eletet széppé és boldoggá teszi. Ez nem azt jelenti, hogy Isten mindenki mást kizárva, mintegy a »levegőn keresztül« adja meg az emberi élet javait, hanem azt, hogy embereken keresztül ajándékoz békét, gyakorolja jóakaratát, de a hangsúly mégis arra. esik, hogy Ö és megint csak Ó és végül is csak Ö cselekszik. E sért hangzott az angyalok éneke olyan egyértelműen: »Dicsőség... az Istennek!« A »dicsőség«-adás azt jelentette, hogy »legyen tisztesség, tiszteletadás, hála és magasztalás« annak az Istennek, aki az első karácsonyt elhozta és megvalósította. A »magasságban« kifejezés pedig arra utal, hogy az első karácsony jelentőségét, kihatásait és összefüggéseit a maguk teljességében Isten »közvetlen társasága«, azok a mennyei lények ismerhették fel és láthatták meg, akik Istent és az Ö munkáját színről színre láthatták. Mária is, József is, a pásztorok is és a keleti bölcsek is csak »valamit« láthattak meg Isten művéből. ök csak »tükör által, homályosan láttak«. Az angyalok azért tudtak olyan fesza- badultan énekelni, mert ők nemcsak »tükör által«, hanem saját szemeikkel látták Isten karácsonyi csodáját és annak jelentőségét. A modem ember számára egy olyan korban, amelyben mesterséges bolygók és űrhajók száguldoznak, adnak jelentéseket a »magasságból«, nehéz konkretizálni egy olyan világot, amely a »magasságban« van és amelyben mennyei lények színről színre láthatják az Istent. Ez a mennyei világ azonban mégis létezik, helyhez, bolygókhoz, égitestekhez nem kötötten. Ez a világ — úgy tűnik nekünk — egy-egy pillanatban közelebb van hozzánk, a másik pillanatban mintha távolodna tőlünk. A hit legszebb pillanataiban mintha egy-egy villanásra be is tudnánk abba tekinteni, hitünk fáradt perceiben pedig mintha bezáródna felettünk. De van ez a világ! Olyan valóság, mint maga az Isten! Ebbe a »magasságba« nézett »fei« Jézus mielőtt a süketnémát meggyógyította, az ötezer éhezőt megvendégelte. Ebből a magasságból jött el a karácsony Is. M ért hangzott olyan boldogan a7 Istennek való »dicsőségmondás« az első karácsonykor? Elsősorban azért, mert »megszületett« a kará- c-onyi Gyermek. A bűnbe esett világnak az édenkerti bukás után megígérte Isten, hogy majd »az asszony magja a kígyó fejére tapos«. Ez az ígéret arra utalt, hogy majd jön Valaki, aki asszonytól születik és újra kinyitja az embervilág számára a bezárt Éden kapuját. Jön Valaki, akit azért küld az Isten, hogy újra otthonná tegye a földet és egymás mellé állítsa azokat, akik a bűn következtében egymástól el •'akadtak és egymásnak ellenségeivé lettek. Azért mondtak az angyalok »dicsőség«-^, mert ez az ígéret karácsonykor valósággá lett és Jézus születésével megindult a világban a gyógyulás. Annak ellenére, hogy a bűn még mindig rombol, családtagokat, népeket állít egymással szembe, háborúk dúlnak és vér folyik, mégis a történelemben elindult az első karácsonnyal egy folyamat, amelyet megállítani nem lehet és amely minden látszat ellenére érezteti erejét az emberek között Ha ezt nem is látjuk mindig jól emberi szemmel, azok, akik énekelték az első karácsonyi éneket, azok jól látták ezt Isten azt akarja, hogy valamit mi is lássunk ebből és rajtunk keresztül is valósulhasson a világban Isten gyógyító munkája. Rajtunk keresztül is váljék egyre inkább otthonná a föld, találjanak egymásra az emberek, legyenek a béke hírnökei és munkáiéi. A z angyalok azért is dicsőítették az Istent, mert a megígért Szabadító mint Gyermek érkezett a földre, akit »bepólyálva, jászolba fektettek«. Nem úgy jött, mintegy hatalmas hódító, erős hadvezér, »ember feletti ember«, hanem mintegy valóságos ember, »betegség ismerője és fájdalmak hordozója«. Ez a tény éppen az hirdette, hogy Isten belealázkodott az emberi formába és így vállalt teljes szolidaritást az emberrel. Azt a bizonyos »magasságot« nem még feljebb emelte a bűnös ember fölé, hanem »lehozta« a földre éppen azáltal, hogy Ö maca jelent meg a földön a gyermek Jézus Krisztusban. Az első karácsony óta csak olyan Istenről lehet beszélni, aki szolidáris az emberrel. Nem a bűnnel való egyetértésről van szó, hanem arról, hogy Isten az általa teremtett embert továbbra is kezében tartja, gondja van rá, dolgozik érte. Ez a szolidáris Isten bele akarja vonni az embert a saját életébe, hogy így megmentse a haláltól. Jogos hát az angyalok éneke ilyen vonatkozásban is: »Dicsőség a magasságban Istennek!« A dicsőség-mondást az angyaloktól át kell vennie Jézus Krisztus mai népének, az egyháznak. Történhetik ez úgy is, hogy karácsonykor szerte a világon felcsendülnek a szép énekek és így dicsőíti Urát a keresztyén egvház. A szívből jövő és szíveket kereső karácsonyi énekeknek megvan a szép szolgálata az emberek között. Az igazi »dicsőség-adás« azonban akkor történik, ha Krisztus népe a mi időnkben nem szégyen és gyalázatot hoz Urára, békétlenségével, szeretetlenségével, önzésével és közömbösségével az emberiség nagy családjának problémái között, hanem »öregbíti« Isten dicsőségét bé- kességes és békét munkáló, áldozatos életével. Ami az első karácsonykor történt, azzal sehogy nem fér össze, hogy évek óta vér folyik Vietnamban, emberek halnak éhen Indiában, Latin-Amerikában, emberek hálnak az utcán otthon nélkül és az emberek milliói gyilkos fegyvereket gyártanak, ahelyett, hogy »fegyvereikből kapákat és dárdáikból metszőkéseket« (Ézs 2, 4) készítenének. Csak az. a keresztyénség veszi komolyan az első karácsony tényét és csa.. nem lehetetleníti a karácsonyi angyalok énekét, amely a szépen hangzó karácsonyi énekek közé belekiáltja a világba: »Békét, kenyeret, otthont, boldogságot, örömöt minden embernek!«. Finnország 1967. évi Függetlenségi Évfordulójának Bizottsága megbízásából Olavi Érdem Raustila nagykövet jubileumi emlékérmet küldött D. Káldy Zoltán püspöknek és D. Koren Emil esperesnek Finnország iránti barátságuk elismeréséül. A művészi bronz emlékérem felirata: »Respublica Finlandiae L annos libera.« D. Káldy Zoltán IMÁDKOZZUNK Örömmel magasztalunk szerető Atyánk karácsonyért. Most értjük meg igazán, bogy az emberi szivek ismerője vagy. Te tudod, hogy minket sohasem elégit meg valami, mindig csak valaki, ezért nem valamit, hanem valakit adtál e világnak: Szent Fiadat Jézus Krisztust. — Köszönjük, hogy nem vártad meg, míg az emberek szentek lesznek, hibátlanok és büntele- nek, míg mindenki megjavul, hanem közénk külted az Üdvözítőt mindig újra esendő, bűnös emberekhez. Hálát adunk minden örömért, amit karácsony ünnepével ebben az esztendőben is szereztél szerte a világon. Könyörgünk Hozzád az ünnepnapok megszenteléséért, hogy tartalmasán, Rólad meg nem feledkezve, szépen, melegen és boldogan ünnepelhessünk. Adj világosságot és erőt, hogy ünnepek múltán hétköznapjainkon is karácsonyi ajándékodból éljünk és szereteted hiábavalóvá ne legyen rajtuk. Segíts, hogy nekünk is legyen szép, jó és igazi szavunk mindenkihez, együtt dobogó szívünk, segítő kezünk, emberek között hasznos életünk, hogy mi se szégyeljük bajaikat, elesett- ségüket, ne irtózzunk semmitől, ami az emberi élethez tartozik s úgy tudjunk szeretni mindenkit, ahogyan te szerettél bennünket, hiszen irgalmasságot nyertünk irgalmasságra. — Tied a dicsőség Istenünk és hadd legyen mienk a békesség itt a földön — akaratod szerint. Amen. SJlárton mortbía Advent negyedik vasárnapján Jn 1,29 Az ótestámentomi áldozat csak előképe volt Krisztus Urunk egyetlen, igazi és örök áldozatának, amikor testét és életét odaáldozta a világ bűneiért és vérével tökéletesen megtisztított bennünket. János áldozati báránynak nevezi Jézust, még hozzá az Isten bárányának, amivel azt akarja jelezni, hogy ezt az áldozatot maga Isten rendelte el és ebben az áldozatban gyönyörködik az Ür. De azt is el akarja érni Keresztelő János az »Isten Báránya« megjelöléssel, hogy mi is elfogadjuk ezt az áldozatot, amelyet Isten jósága és szeretete miértünk hozott meg, hogy bűnök bocsánata és örök élet legyen. Karácsony napján Jer 23,6 Krisztus megszületett, hirdetik az angyalok a pásztoroknak. Neki kell mindent rendbehoznia, ami összezavarodott, Neki keli az igazságot, az örök életet és üdvösséget hoznia, ami veszendőbe ment a bűn miatt. Neki kell mindezt ajándékoznia, neki kell a mennyet és a földet újból összekapcsolnia. Megszületett az örökké élő és uralkodó Ür. Ne csüggedez- zetek, bízzatok merészen Benne! Mert nem Józsuét vagy Dávidot kaptatok benne, hanem olyan Üdvözítőt, aki az igazi Ür. ö nem akar senkit elkárhoztatni, a bűnök miatt elítélni és elvetni. hanem a bűnöket megbocsátani. Nem haragudni akar rátok, hanem barátságosan rátok mosolyogni Ö a testvéretek és bátyátok, aki azon kívül Megváltótok is. Meghal majd értetek, hogy meszabadítson benneteket a bűn hatalma alól. Boldogok mindazok, akik hisznek benne és örülnek megszületésének. pm
