Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-12-03 / 49. szám
/ KP. BÉRM. BP. TS. XXXII. ÉVFOLYAM 49. SZÁM 1967. december 3. Ara: 1,40 Forint Október 31-én Wi ttenbergben A wittenbergi ünnepségek az ökumenicitás jegyében folytak le. Ha átlapozom a névsort, amelyet az egyház sajtója állított össze napról napra, pontos statisztikával arról a több mint 400 külföldiről, akik Wittenbergben megjelentek, ezt látom magam előtt kibontakozni. Természetesen a legtöbben az NSZK-ból jöttek, utána következett Anglia, Magyarország, Ho.landia és Észak-Amerika. Közöttük az egyházi világszervezetek jelentős képviselői is. * Az emberi sző képtelen visszaadni a színeket, a formákat, azt a mozgalmasságot, amely az október 31-i felvonulást jellemezte. A Luther-ház udvarán gyülekeztek a küldöttségek képviselői, világiak és egyháziak. Az egyik csoport a Krisztus-templomba indult istentiszteletre, a másik a Vártemplomba, amelynek kapuján vasbetűk hirdetik a 95 tétel ma is döbbenetes igazságait. Ebben a csoportban láttuk a magyar református egyház képviselőit is, élükön dr. Bakos Bajos és dr. Ráski Sándor püspökökkel. A harmadik csoportba tartoztunk mi, magyar evangélikusok. Finoman arányló, őszi napsugár permetezett alá, kellemes időjárás volt. Wittenberg városa a meghatottság ünnepélyes érzésével lett szemtanúja a felvonulásnak. A Collegienstrasse két oldalán ezer és ezer ember állt a kordon mögött. Fotóriporterek sokasága szeretett volna megörökíteni minden pillanatot. Bőven volt anyag a képekhez. A dánok vakító fehér gallérja a Luther-kabát fölött, művészien konstruált barettok, fehér prémek, a lila, a barna, a bordó, a fekete, az arany játéka és keveredése jelentkezett az egyházi liturgikus öltönyökön. A sorban feltűntek az ortodoxok méltóságteljes alakjai, csudálatos pásztorbottal a kézben és hosszú szakállal. Aztán egy-egy egyházi ember Japánból, Indiából, Kongóból, Madagaszkárból, Tanzániából és ki tudná felsorolni, hogy még honnan. * A történelmi levegőjű ünnepi istentisztelet kezdetét a harmadik templomban, a városiban, zúgó harsonások és egy hatalmas énekkar megszólalása jelezte. D. Noth drezdai püspök prédikált. A liturgia hallatlanul gazdag volt. Éppen úgy idézte a középkor színpompáját és liturgikus mondanivalóját, mint ahogyan jelentkezett benne a mai modern világ, különösen az »Erős várunkK kezdetű ének ritmikus intónálásában. Nem is kívánnék többet mondani erről az istentiszteletről, csak még éppen annyit, ami a magyar egyházi küldöttség szívét megdobogtatta. Az istentisztelet után ugyanis különböző egyházak képviselői szólaltak fel, így Schiotz, a Lutheránus Világszövetség amerikai püspökelnöke, Manicam indiai püspök, Beste keletnémet püspök, fíauge norvég lelkész, az érsek képviseletében, Maltusch püspök az NSZK-ból. D. Dr. Ott- lyk Ernő püspök Magyar Evangélikus Egyházunk köszöntését olvasta fel szinte »a világ hallatára.« Utána a díszes okiratot átadta a Német Evangélikus Egyház képviselőjének. Mire ezek a sorok megjelennek, a jubileum már régen mögöttünk van. Jézus Krisztus tanítása és ígérete szerint indulunk tovább a jövendő felé. Várady Lajos A reformáció nyomában Á reformáció 450 éves jubileuma alkalmából a Német Demokratikus Köztársaságban tartott ünnepségeket egy történész kongresszus nyitotta meg. Wittenbergben október 24—26 között mintegy száz, jórészt nem egyházi történész gyűlt össze és foglalkozott a reformáció társadalmi gyökereivel és hatásaival. A főreferátumot M. Steinmetz hallei történész tartotta »A reformáció hatása a világban« címmel. A magyar protestáns egyházak képviseletében dr. Nagy Gyula, dr. Pálfy Miklós és D. dr. Pákozdy László professzorok vettek részt a találkozón. A központi egyházi és állami reformációi ünnepségek után, november 1—3 között a teológusok jöttek össze a világ minden részéből Witten- bergbe, hogy a reformáció történeti és mai teológiai problémáival foglalkozzanak. Előadások tárgyalták a Lu- ther-kutatás mai helyzetét (F. Lau), a lelkészi szolgálat és a karizma (E. Schott), a megigazulás és eszhatológia (G. Forell), az egzisztenciális értelmezés (G. Kreck) és a humanizmus (E. Wolf) kérdéseit Luther teológiájában, valamint a reformáció hatását Délkelet-Európában (J. Mi- chalko és Nagy B.) A teológiai ülésszak munkájában magyar részről egyházaink delegátusai közül dr. Nagy Gyula és D. dr. Pákozdy László professzorok vettek részt. hiányzik a hit bátorsága A bensheimi Hitvalláskuta- tó Intézet, amelynek egyik vezetője dr. Fahlbusch, nemrég járt hazánkban, azt állapítja meg a római püspöki konferencia eddigi lefolyásáról, hogy ott ma is még a tekintély elve érvényesül. Már eddig is kitűnt, hogy »a katolikus gondolkodás minden üdvösséget az egyházi tanító hivatalhoz köt.« A híveknek megvan ugyan az a joguk, hogy gondolkodjanak, kutassanak, beszéljenek és írjanak, de mindez csak a tanító hivatal tekintélyének a teljes elismerése mellett történhetik. A püspöki konferencia tehát csak információs jellegű. A püspököknek indításokat kell adniuk a pápa által fölvetett problémákra, előterjeszthetik kívánságaikat és véleményüket, de ezeket már a Vatikán központi intézményei gyűjtik össze és értékelik ki. A püspökök és a püspöki konferencia azonban abban a vonatkozásban nem illetékes a döntésre, hogy ez a kiértékelés és alkalmazás mikor és milyen formában történjék meg. Mórichidán Örömünkre nem úgy történt, ahogyan ősz miatt félő- en gondoltuk a Túrmezei- vers szavaival: »0, Márton barát, ködös őszi nap van. Eső könnyezi be az ablakot« ... — Napsugaras időben érkezett meg az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke, D. dr. Ottlyk Ernő Mórichi- dára, hogy felszentelje a gyülekezet kívül-belül megújított templomát. A Győr-Soproni Egyházmegye lelkészei, felügyelői, gondnokai és presbiterei szép számban gyülekeztek össze, hogy részt vegyenek a mó- richida-árpási gyülekezet örömünnepén. Megérkeztünk a megújult templomba és az Erős várunk dübörgő akkordjai után Sághy Jenő lelkész köszöntötte a püspököt: »A templom nem túlságosan régi, 178 éves, de a gyülekezet, amely építette és ismételten renoválta, 400 esztendőnél is jóval hosszabb múltra tekinthet vissza. Püspök Ür ma a lutheri reformáció egyik legrégibb magyarországi gyülekezetének a földjére lépett. A gyülekezet most összejött, hogy Püspök Urunk vezetésével hálát adjon a közöttünk lakozó Úristennek a megújult templomért és mindenek felett Luther drága örökségéért, az elegyíthetetlen, tiszta igéért, amely ezt a gyülekezetei létrehozta, ezt a templomot emelte és most megújította.« A püspök igehirdetése a mélységes megindultság köny- nyeit szivárogtatta ki a gyülekezet sok tagjának szeméből. IMÁDKOZZUNK Istenünk, jó Atyánk a Jézus Krisztusban! Űj egyházi esztendő elején magasztalunk az új kezdetért, amit Jézus Krisztus eljövetelével adtál e világnak. Tudjuk, Benne újjá lett minden. Hálát adunk az evangéliumért. Áldunk, hogy az új egyházi évben is Tied az idő. nem a miénk. Az ismeretlen új esztendőben csak Te vagy ré ;i ismerősünk, ezért bizakodunk abban, hogy nem tévedünk d, mert Te vezetsz minket. Magasztalunk az újra felkínált igéért és szentségekért, egyházad közösségéért, napról napra megújuló kegyelmedért. Valljuk Előtted méltatlanságunkat. Hosszú tűrésed ít, sze- retetedet nem érdemeljük meg. Világosságul küldted Jézust — mi mégis gyakran sötétségben járunk. Útnak szán tad — mégis a magunk útját járjuk, Urnák adtad — mi mégis a magunk és mások urai akarunk lenni. Bocsásd meg hitet lensé- günket, melyet semmi sem indokol és szeretetlenség1 inket, melyre nincsen magyarázat. Könyörgünk, hirdettesd maradandó beszédedet a múló világban közöttünk az új egyházi esztendőben. Gyújtsd össze népedet igéd hallgatására, hogy hit, szeretet és reményst g támadjon a szívekben. Tégy minket békességed eszközeivé, hogy megbocsátást, bizalmat, reménységet, világosságot sugárc ízék életünk minden helyen és minden időben. Vidám szívet adj nekünk! Hívunk, várunk és be akarunk fogadni! Ámen. fSfctiier tárton monbía Advent első vasárnapján Mt 21,5 Ez az evangéliumi üzenet arra tanít meg bennünket, hogy hogyan kezdi el Isten üdvösségre vezető művét és hogyan kezdődik el a mi hitre jutásunk. Mindkettőnek egyetlen kezdete van: Királyod érkezik Hozzád és elkezdi Benned megváltói művét. A kezdet tehát így fest: Hirdetni kell az evangéliumot és annak meghallgatásra kell találnia. Ebben az evangéliumi üzenetben azt is megtudod, mennyire rosszul áll ügyed az Istennél és amit teszel, az bűn és igaztalan előtte. Krisztusnak, a Királynak kell elkezdenie rajtad és benned uralkodnia. Ebben a szempillantásban elkezdődik az üdvösség felé indulásod: esendőnek ítéled minden tettedet, kétségbe esel magad miatt, mert hallani és látni fogod, hogy bűnben élsz. Királyodhoz fogsz csatlakozni, beléje kapaszkodsz, kegyelméért imádkozol és egyetlen vigasztalásod az ő segítsége lesz. De még az sem a te érdemed, hogy mindezt meghallod és elfogadod, hanem ez is Isten kegyelme. , pm Az ünnepi közgyűlésen a gyülekezet leg templomosabb gyermeke, Barabás Judit verssel, virággal üdvözölte a püspököt. Virágcsokrot nyújtott át a püspökné asszonynak és egy jelenlevő holland lelkésznek is. A gyülekezeti lelkész röviden ismertette az ősi gyülekezet történetét. Előterjesztéséből kitűnt, hogy Mórichida és Árpás a honfoglalás előtt egy község volt. Nem is község, hanem mezőváros, a kelta alapítású Mursella. Többszöri ásatások a római impérium- nak, valamint a honfoglalás korának is sok és gazdag emlékét tárták napvilágra. Árpádházi királyaink idejében a Rába jobb és bal partján levő község már külön néven szerepel az egykorú írásokban. Mórichida nevét Győr vármegye főispánjáról, Móricz grófról kapta, aki a két községet összekötő rév helyébe hidat veretett. Árpás elnevezésének valószínű magyarázata az árpa, amely ezen árvizes helyen fő mezőgazdasági termény lehetett. Az evangélikus gyülekezet a lutheri reformáció időben első magyarországi gyülekezetei közé tartozik. Különböző adatok egybevetése arra mutat, hogy 1536 táján már Luther szellemében hirdettetett itt az örök ige. Név szerint ismert első evangélikus lelkésze Ujkéri Miklós, aki 1607- ben, mint mórichidai lelkész írta alá a Concordia-könyvet. Gyülekezettörténeti ismertetése végén a lelkész megemlítette, hogy a templom renoválása alkalmával a hívek nagy áldozatkészségről tettek bizonyságot. A teljes renoválás összértéke 85 000 Ft, aminek túlnyomó részét a hívek adták össze készpénzben és társadalmi munkában. Jelentős segítséget nyújtott a Gyülekezeti Segély, a helybeli tsz, valamint a renoválás munkáját végző Poós József és Varga József téti kőművesmesterek. Lukácsy Dezső téti lelkész, espereshelyettes az egyházmegye jelenlevő és távollevő lelkészei nevében köszöntötte az ünneplő gyülekezetét. Elmondotta üdvözlő, szavait Gerencsér Zsigmond, a gyülekezet volt lelkipásztora, valamint Dombi László felpéci lelkész is, mint az egyházközség szülötte. Meleg, testvéri szavakkal fejezte ki együttérzését Pócza Ernő, az árpádkori ár- pási római katholikus templom plébánosa. Az istentisztelet és közgyűlés után a lelkészlakon és udvarán terített asztalok mellett folytattuk az együtt örvendezést. Eljött a délután, leszállt az este. Ritkulni kezdett, majd teljesen eltűnt a vendégek serege. Ha a búcsúzáskor elhangzó szavakra adni lehet, a résztvevők egyik legrégibb mágyar gyülekezetünkben, Mórichidán, megerősödtek Luther hitében: Az ige kőszálként megáll! Sághy Jenő NYITÁNY Volt az emberiség történetének egy olyan korszaka, amikor az emberek vágyakozása és várakozása az égig ért. A szívek mélyéről jött ez a sok sóhaj, amelynek a próféták adtak érthető kifejezést. A próféták nem voltak kellemes emberek. Nem voltak udvariasak. Nem értettek a bókoláshoz. Kíméletlenek és őszinték voltak. Egyedül Istennek akartak engedelmeskedni. A vallási formalizmusba tévedt emberiséget felrázták és boldog ígéreteket mondtak. Jövendölték, hogy jön majd a Megváltó, aki egyben olyan lesz, mint a vágóhídra vitt bárány, akit meg lehet verni és meg lehet ölni. A nép másra vágyott. Ezért a próféták felborították egyfelől a nép bálványimádásának kultuszát, másfelől a papok formalizmusát, az előkelők hamis biztonságérzetét. Hirdették: » __mire való néke m véres áldozataitoknak sokasága? Üjholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlöli a lelkem.. Kezeitek vérrel rakva. Mosódjatok, tisztuljatok meg, szűnjetek meg gonoszt cselekedni. Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az özvegyek és árvák ügyét.« A próféták által elkiáltott szó óriási feszültséget jelentett Isten népe és az írástudók, farizeusok, előkelők között. Támadták a prófétákat, sokat közülük megöltek, nem egyszer a templom oltára előtt. A próféták száma egyre jobban fogyott, míg végre az első karácsony titokzatos éjszakáján megjelent a Názáreti Próféta, a Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia! A próféták csodálatos nyitánya után felzengett maga a mű, zengett az angyalok égi kara: »Dicsőség Istennek, békesség a földön az embernek.« Most is tele van a szívünk várakozással és vágyakozással. Várjuk, hogy a föld minden részén helyre álljon a béke, diadalra jusson az igazság a nemzetek között és melegítse át az emberek szívét a testvéri szeretet. Várjuk, hogy a nyugtalan, ideges emberek lecsendesedjenek. De nemcsak várjuk, hanem mindezt a célt munkáljuk is! Hogy lehet ide eljutni? Mi szükséges ehhez? »Amint Ő szeretett, úgy kell nekünk is egymást szeretni!« A tanítványai lábát mosó Jézusra gondolok, aki a hétköznapok munkájában elfáradt tanítványoknak szolgál szeretettel és ezzel a tettével az felcsüggedteket felüdíti. Munkát, szolgálatot, felüdülést adó tanítványokat vár a világ! A mi szeretetünk sokszor csak kegyes szavakból áll. Jézus követője nem az, aki nagy szavakat tud mondani, hanem aki bármelyik pillanatban áldozatosan segít. A felséges nyitány csodálatos dallama most is zeng: Advent van, jön a Király, Ahol befogadják Öt, .átragyog a szíveken a szeretet jókészsége. Ott jótékony mozdulatok születnek, ádventi énekek szállnak Isten dicsőítésére, halk imádságok fakadnak a lelkek mélyéről, ajtók és szivek nyílnak meg. Telnek, múlnak a napok közeledik a legszebb ünnep, a karácsony. Ha áldott lesz az ádventünk, már nem is a nyitányra figyelünk, hanem boldogan szállást készítünk az Úrnak, hogy aki a földre jött, szívünkben és lelkűnkben otthonra találjon. Benne közel jön hozzánk a szeretet, hogy belőlünk tovább áradjon az emberekre, az egész világra. Legyen a mi ádventünk Jézus megérkezése házunkba és gyülekezetünkbe. Fülöp Dezső DR. PÁLFY MIKLÖS TANULMÁNYA Az »Evangelisches Pfarrerblatt« című és a Német Demokratikus Köztársaságban megjelenő havi folj ó- irat szeptemberi száma teljes terjedelmében közli dr. Pálfy Miklós professzornak a sliáci evangélikus kisebbségi konferencián tartott előadását »Evangélikusok — katolikusok« címen. t !
