Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-11-05 / 45. szám

KP. BERM. BP. 12. ORSZÁGOS EVANG ÉLIKUS HETILAP XXXII. ÉVFOLYAM 45. SZÁM 1961. november 5. Ára: 1,40 Forint Megrengetett világ A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évforduló­ját ünneplik szerte a világon. Elsősorban a szocializmust építő országok területén — így Magyarországon is — em­lékeznek meg lelkesen az 1917- es forradalomról, idézik fel annak eseményeit, elemzik okait és szólnak annak győzel­méről. De nem tud elmenni az 50. évforduló mellett a világ­nak az a része sem, amely a szocialista országokon kívül van, mert ez a forradalom — mint azt John Reed amerikai újságíró olyan találóan fejez­te ki — »-megrengette a vilá­got«. Olyan esemény volt ez, amely fordulópontot jelentett a történelemben, új irányt szabott annak, forrásává és mozgató erejévé vált a világ haladásának. Egy-egy ország vagy nép megteheti, hogy egy ideig nem vesz tudomást ar­ról, ami 50 évvel ezelőtt a for­radalomban történt, de azt már nem tudja megakadályoz­ni egyik nép sem, hogy köz­vetlenül vagy közvetve hatása alá ne kerüljön, mert azok a haladó eszmék, amelyek a Nagy Októberi Forradalmat kirobbantották nemcsak »leve­gőben vannak« szerte a vilá­gon, hanem a földön gyökeret ■vertek és formálják a népek társadalmi-, gazdasági-, poli­tikai életét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom először az egykori Oroszország világát rengette meg és olyan gyökeres változásokat hozott létre a po­litikai, gazdasági és társadalmi életben, amelyek nyomán jo­gaikhoz jutottak a cárizmus alatt jogaiktól megfosztott milliók és igazsághoz azok, akikkel szemben évszázadokon keresztül igazságtalanságokat követtek el a hatalom birtoko­sai. A forradalomban kivívott eredmények biztosítása, a le­rakott alapokon való tovább­építés, újabb és újabb nagy eredmények elérése óriási erő­feszítéseket követelt a Szov­jetuniótól az elmúlt ötven esztendőben. A második világ­háború vérzivatara, de több más ok is nehezítette a szocia­lizmus építését. Ma azonban Szovjetunió a világ egyik leg­erősebb állama, amely megva­lósította a társadalmi igazsá­gosságot gazdasági és ipari életét felvirágoztatta, kulturá­lis életével pedig a népek leg­első 'vonalában halad. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom olyan folyamatot indított el, amelyet föltartóz­tatná már nem lehet. Hatása vitathatatlanul érezhető a tár­sadalmi és gazdasági igazsá­gosságért folyó világméretű küzdelemben, továbbá a gyar­mati uralom alatt élő népek félszabadító mozgalmában és számos országon belül a társa­dalmi és politikai igazságossá­gért folyó harcban. Abban az óriási küzdelemben, amely a háború kiküszöböléséért, és a világ békéjének biztosításáért folyik, felbecsülhetetlen nagy szolgálatot tesz a Szovjetunió és vele együtt a szocializmust építő országok őszinte béke­akarata. A Nagy Októberi Forrada­lom eszméi valósulnak meg a Magyar Népköztársaság­ban is. Magyarország a két vi­lágháború között Európa egyik legelmaradottabb országa volt társadalmilag és gazdaságilag egyaránt. Társadalmi igazság­talanságok, faji megkülönböz­tetés, szegénység nyomorította népünket A második világhá­ború után bekövetkezett for­radalmi változás elindította a mi országunkat is a haladás útján és ma azok közé a népek közé tartozik, amelyek a hala­dás élén járnak. Népünk ma­gára talált, új országot terem­tett, amelyben megvalósult a társadalmi igazságosság és amely nagy lépésekkel halad előre a gazdasági fejlődésben. Az egyházak általánosság­ban — kisebb csoportokat kivé­ve — 50 évvel ezelőtt tartózko­dással, vagy ellenséges érzü­lettel fogadták a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalmat. Idegenkedésük nem pusztán a forradalmakkal legtöbbször együttjáró vérhullásnak és egyéb szenvedésnek szólt, ha­nem abból a konzervatíviz­musból eredt, amely az örö­költ politikai és társadalmi rendet legtöbbször érinthetet­lennek,. Istentől rendel tnek tartotta. Az egyházak a társa­dalmi rend statikus szemléle­tének voltak a foglyai és elle­neztek minden olyan megmoz­dulást, amely a társadalom megújulását célozta. (Ettől psak azok a kisebb csoportok voltak mentesek, amelyek már a reformáció előtt, — mint például a husziták, — majd a reformáció idején és azt köve­tően tudatosan léptek fel egy igazságosabb társadalmi rend érdekében.) Az egyházak leg­többször »Isten-ellenes«-nek tartottak minden forradalmat. Ezért történhetett az, hogy a már 200 év óta elkezdődött új­kori forradalmak dacára sem fáradoztak az egyházak azért, hogy a forradalom problémá­ját teológiailag is feldolgozzák és így segítséget adjanak azok­nak a keresztyén embereknek, a forradalomhoz való viszo­nyulásukban, akik benne éltek egy-egy forradalomban. A mi korunkban, különösen pedig az utolsó néhány évben, az egyházak — legalább is azoknak egy része — ráébred­tek felelősségükre a társadal­mi és gazdasági igazságossá­gért folyó világméretű küzde­lemben. Erre mutat elsősorban a Keresztyén Békekonferencia ilyen irányú nagyon jelentős munkája, ezen belül a szocia­lista országok leginkább pro­testáns egyházainak szolgála­ta. Az Egyházak Világtanácsa is komoly erőfeszítést tett »Az Egyház és Társadalom« Kon­ferencia megrendezésével ar­ra, hogy tisztázza az egyhá­zaknak és ezen belül a keresz­tyén hívőknek felelősségét és szolgálatát az igazságosabb társadalmi és politikai rendért folyó küzdelemben. M a már sokak előtt nyilván­való az egyházakban is, hogy a keresztyén emberek sem nézhetik ellenségesen, vagy tartózkodással azokat a forradalmi megmozdulásokat amelyek azt célozzák, hogy el­nyomott társadalmi rétegek, elnyomott fajok és gyarmati népek jogaikhoz jussanak és nagyobb szabadságot biztosít­sanak maguknak. Sokan lát­ják ma már a keresztyén egy­házakban, hogy a hivő embe­reknek is az a kötelességük, hogy felvegyék a küzdelmet minden emberi nyomorúság, igazságtalanság, faji megkü­lönböztetés, éhség és elnyomás ellen. Nem az a feladatuk a keresztyéneknek, hogy régi, igazságtalan társadalmi ren­deket segítsenek fenntartani, hanem, hogy aktívan segítse­nek mindenütt kiépíteni egy igazságosabb társadalmi ren­det Ha nem ezt teszik a ke­resztyének, akkor bűnrészesei­vé válnak olyan viszonyok fenntartásának, amelyek gá­tolják, hogy az ember valóban ember legyen. Bár a forradal­mak több esetben emberi szenvedéseken keresztül tud­nak csak előrejutni, a keresz­tyén embereknek is újra és újra meg kell gondolniuk, hogy nem jár-e még több szenvedéssel, éhhalállal egy- egy igazságtalan gazdasági és társadalmi rendnek a fenntar­tása. A keresztyén emberek­nek szerte a világon mindent el kell követniük azért, hogy ha lehetséges békés eszközök­kel segítsék kikényszeríteni a hatalom birtokosaitól a gazda­sági, társadalmi és politikai élet igazságos átalakítását. De, ha ezen az úton ez nem lehet­séges, el kell jutniuk a keresz­tyén embereknek oda, hogy Isten elé állva feltegyék ma­guknak a kérdést, nem kell-e segíteniük azokat, akik forra­dalmi úton akarják az igazsá­gosabb társadalmi rendet megvalósítani. Bizonyára lesz­nek és vannak szerte a világ­ban olyan keresztyének, akik ezt az utat választják. A mi magyarországi evangé­likus egyházunk a hazánk­ban végbement és ma is folyó forradalmi változások között Istenhez való hűségben és né­pünk iránti szeretetben akarja betölteni feladatát. Amikor ezt tesszük Isten igéjéből kapott látással és erővel szolgálunk, szem előtt tartva a legszebb magyar evangélikus hagyomá­nyokat is. Egyházunk megké- reste és megtalálta helyét az új Magyarországon, örvendez­ve hirdeti Jézus Krisztus evangéliumát és szeretettel szolgál magyar népünknek. D. Káldy Zoltán Harangszentelés Somlóhegy tövében Halál-feltámadás-őrökélet utbcr 93lárton monbía Szentháromság után a 24. vasárnapon Zsolt 130,5 Az annyira vágyott isteni kegyelemre várok feszülten és kitartóan, hiszen Istennek a lényegéhez tartozik, hogy segít­sen rajtam. Mindig akadnak persze olyan keresztyének, akik elő akarják írni Istennek, hogy mit, hogyan és mikor segítsen rajtunk. És ha elmarad ez a segítség, akkor vagy kétségbe es­nek, vagy máshol keresnek segítséget. Az ilyen keresztyének nem Istenre tekintenek és nem is az ő segítségére várnak. Szerintük Istennek kell figyelnie az emberi kívánságokra és azonnal készen lennie a segítségre. Az Istenre feszülten várók az isteni kegyelemre várnak. Ök nagyon jól tudják, hogy teljesen Isten tetszésétől függ, hogy mikor, hogyan és hol lép föl Isten segítő Istenként. pm Halottak napján kivirágoz­zák a sírokat. Gyertyákat gyújtanak a sírhalmokon. Vannak olyan községeink, amelyeknek lakósai ilyenkor az egész napot a temetőben töltik. Katolikus eredetű ün­nep, de a temetőjárás általá­nosan elterjedt szokás. Evangélikus népünk is ki­megy ezen a napon a teme­tőbe. Kiviszik a sírra virágai­kat, koszorúikat és gyertyát gyújtanak. Híveink jó része ugyan tudja, hogy mi a ha­lálról, feltámadásról, örökélet­ről szentháromság ünnepe utáni utolsó vasárnapon szok­tunk megemlékezni, de nem akarják, hogy amikor olyan sokan járják a temetők út­jait, ök elmaradjanak. Eszembe jut, hogy kisdiák koromban — akkor még nem voltak családunknak közeli halottai — mi is szívesen mentünk ki a pápai alsóvárosi temetőbe, mert annak kapuja előtt jóízű gesztenyét sütöt­tek. Akkor még nem gondol­tunk a halálra. De minél jobban múlnak az évek, annál inkább rágondol az ember arra, hogy van ha­lál. A halállal kapcsolatosan hozzátartozóinkra emléke­zünk. Magunk elé idézzük édesanyánk törékeny alakját, arcunkon érezzük simogató kezének melegét és szinte újra halljuk vigasztaló szavait. Ha akármennyire is életpár­tiak vagyunk, mert azok va­gyunk, mégis látjuk, hogy kö­rülöttünk minden életünk mú­landó voltát hirdeti. A híres solingeni acél is elkopik egy­szer és márványpaloták sor­sa a szétmállás, megsemmisü­lés. A szentírás szinte érthetet­lenül kétféleképpen beszél a halálról. Egyszer, mint ellen­ségről, máskor pedig, mint nyereségről szól róla. A kettő egyszerre igaz! A halál ellenség, mert kö­nyörtelenül elválaszt szeret­teinktől. És kényszerít, hogy Isten elé álljunk, ahova nem akarunk menni! De ugyanakkor nyereség is. Aki látott már szenvedő em­bert, akinek kegyetlen kínjait morfiummal enyhítették, tud­ja, hogy a halál nyereség is, mert kioldoz bennünket a be­tegség és nyomorúság bilin­cseiből. A halálra úgy gondolunk, mint amelyből van feltáma­dás. A halál rémületét, Krisz­tus diadalmas feltámadása győzte meg. Először tehát visz- szafelé nézünk, a nyitott sír­ra tekintünk, az első húsúéi­ra. A feltámadás ténye a hit­ben lesz számunkra teljessé. Akik hisznek, soha halált nem látnak! Ezért a hit nemcsak létkérdés, hanem életkérdés is! Ha ezekben a napokban gondolunk erre, más lesz az emlékezésünk! A feltámadás tétele nemcsak egyházunk egyik fontos téte­le, hanem olyan alaptételünk, amelytől az összes többi függ Halottainkkal kapcsolato­san pedig úgy imádkozunk, hogy őket Isten irgalmas ke­gyelmébe ajánljuk. Egyik híres festő oltárké­pén Jézus a maga mögött ha­gyott sírra mutat. Ez a mozy dulat az életet jelenti, amely elég az örökéletre is. Fülöp Dezső Mint magára maradt öreg, magánosán emelkedik az ég felé Somlóhegye, Badacsony édes testvére. A Somlón külö­nös ízű borok teremnek. Szok­ták mondani, hogy Tokajon a borok királya, Somlón pedig a királyok bora terem. Ez igaz, mert Ferenc József császár asztalán állítólag megtalálható volt a somlai bor. Diákkoromban sokszor vol­tam a hegyen szüreten. Régi öregek akkor így beszéltek: »Tudod, öcsém, a mi környé­künkön évszázadokon át nem volt orvos. A kólikát is és a sebeket is borral gyógyítot­ták.« A hegy tetején a várrom régi idők nagy harcairól be­szél. Történelmi adatok szerint Castromus Somlót Nagy Lajos király elvette Chenuk fia Já­nostól és Himfy Benedeknek adta. 1443—63-ban a Rozgo- nyiak kezén volt a vár. 1543- ban nagy csata volt a vár alatt. 3000 törököt koncoltak fel. Nagy sírhalmuk most is ott domborodik Dóba mellett. A vár omladékos falairól ír­ta Kisfaludy Sándor:-A vár setét falain most, Magas kórók lengenek, S a falak moh szakállábán Hangyák, férgek pezsgenek«. Kisfaludy Sándornak a he­gyen szőlője volt. Élete utolsó esztendejében megható szavak­kal búcsúzott somlói jószágá­tól: »Ez volt évtized óta gond­jaimtól menedékhelyem. Itt írám pompás kilátású abla­komnál utolsó életműve­met ...« * Ennek a hegynek a környé­kén járt dr. Ottlyk Ernő püs­pök október 8-án. Útjára elkí­sérte felesége, Fülöp Dezső püspöki titkár, Kőszeghy Ta­más kerületi lelkész és Halász Béla esperes. Ezen a napon szentelte fel a somlóvecsei templom újjáöntött harangját. Somlószőllösön, az anyagyü­lekezetben, az érkező püspököt Boros Lajos lelkész és Egyed Sándor gondnok köszöntötte. Somlóvecsén pedig a 120 lelket számláló kis filiában, Szerényi Ernő presbiter. A püspök Máté 22, 1—14 alapján Isten igéjét hívó levél­nek, a harang szavát, megszólí­tó szónak mondotta, amely életkörülményeinkben, öröm­ben, bánatban, koporsó mellett a Jézus Krisztusban való élet­re hív! »Jérték el, mert min­den kész!« Az istentiszteletet kővető díszközgyűlésen Boros Lajos lelkész ismertette a harang történetét. Az ismertetés egyik érdekes adata: Somlóvecse a múlt század nagy szabadság- harcában Petőfi Sándort vá­lasztotta meg táblabírájának. Köszöntötték az ünneplő gyülekezetét: Halász Béla, á veszprémi egyházmegye espe­rese, Hommonay József plébá­nos, Mátis István, Tóth Sándor, Nagy Gyula a szomszéd gyüle­kezetek lelkészei. Versben mondott köszöntőt Márkus Gé­za presbiter. Délután a püspök az anya­gyülekezetben, Somlószőllösön hirdette Isten igéjét, amikor is Máté 16, 13—17 alapján Krisz­tus megismerésének boldog ajándékáról szólt A somlói ember úgy tartja, ha tavasszal erős szivárványt lát, akkor a piros szín sok bort, a zöld szín pedig sok búzát jelent. Mi nem tavasszal, ha­nem ősszel jártunk Somlón, mégis kérjük Istent, hogy no­csak a somlóiaknak, hanem egész országunknak adjon bort, búzát és a világ népeinek békességet F. D. IMÁDKOZZUNK Boldog és egyedül hatalmas Isten! Királyok Királya! líráknak Ura! — Hadd szólítsalak apostoloddal együtt én is így s hadd valljam vele és az egész keresztyénséggel: tiéd egyedül a hatalom és a tisztesség. Hálát adok neked, hogy e mostani napokban, amikor nag> emberekre és korszakot meghatározó történelmi eseményekre irányítod hálás megemlékezésünket, felemeled tekintetünket magadhoz is, mert meg akarod győzni sokszor kétkedő, nyug­talan szívünket: te tartod kezedben a gyeplőt, biztos kézzel fogod a kormányt. Nemcsak az én kis életem gondviselője vagy, hanem minden ember Atyja és az egész történelem Ura. Taníts minket helyesen emlékezni. Taníts minket úgy szám­lálni napjainkat, hogy bölcs szívhez juthassunk. Hálát adok neked Jézus Krisztusért, akiben magadat szá­momra is kinyilatkoztattad, köszönöm, hogy 6 utam akkor is, amikor utat tévesztek, hogy nyitott ajtóm, akkor is, amikor minden ajtó bezárul előttem. Tarts meg ezen az úton s ne en­gedd, hogy elmenjek ez előtt az ajtó előtt. Segíts Szentlelked- del és evangéliumod szavával, hogy Jézus Krisztus útján kö­zeledjek minden emberhez, életem minden feladatához és min­den változásához, hogy egyszer rajta át lépjek ki ebből az élet­ből és járuljak a te színed elé Atyám, akit az emberek közű) “iiki sem látott, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozó', Ámen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom