Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-10-08 / 41. szám
Az egykori vártemplom Lovászpatonán A szeptemberbe nyúló nyár, mintha megsokallta volna már a bőven osztott meleget, a sok derűs, szép napot, amelyekkel bőkezűen bánt ebben A lovászpatonai műemlék templom az esztendőben. Ezen a vasárnapon, szeptember 10-én búcsút intett. Ahogy kalapját meglengette, sűrű felhők tornyosultak, jelezvén az új évszak, az ősz közeledtét. Az újonnan érkező nem késett a bemutatkozással, szűnni nem akaró, kiadós esővel öntözte a lovászpatonai határt. A borús, esős idő és a fák rozsdásodó levelei az ősz közeledtét jelezték, de a lovászpatonai evangélikusok szívében és szemében a nyár melege és napfényes ragyogása tük- löződött, mert körükben kerületünk püspökét köszönthették, aki szolgálatokat végzett közöttük. A püspök délelőtt az anyagyülekezetben, egyházunk egyik legrégibb templomában hirdette Isten igéjét. A közel száz éves papiakból gesztenyefasor alatt vezet az út a középkorból ránk maradt, erős védőfallal körülvett, zömök templomhoz. A védőfalon túl, a templombejárat jobb oldalán a Veszprémi Műemléki Felügyelőség felirata olvasható: »A legjelentősebb falusi műemlékeink közé tartozik ez a templom .. .« Valóban jelentős műemlék. Beszédes bizonyítékként szólnak azok a lőré- sek, csúcsíves ablak- és ajtónyílások, amelyek a templom néhány évvel ezelőtti restaurálása során kerültek elő a műemlékeket védő, szakértő kezek munkája nyomán. Ma, a korábbam sötét templomhajót két egymásba kapcsolódó csúcsíves ajtónyílás teszi világossá, és az üvegfalat összetartó keretre elhelyezett kovácsoltvas kereszt modern hatásúvá. »-Az egyháztörténelem levegőjét leheli ez a templom« — kezdte a gyülekezetét köszöntő beszédét a püspök. A tatárok nyilai elől nyújtottak sok száz évvel ezelőtt védelmet az erős falak a falu népének. Később a portyázó törökök elől is menedékhelyként szolgált ez a kis erődnek látszó templom. A magyar történelemnek szinte minden fontos állomásán átBibliai ábécé: Isten országa Isten országa nem földrajzi fogalom, megjelölés. Tehát nem olyan ország, amelyről bárki is meg tudná mondani, hogy hol van, meddig terjednek, hol kezdődnek határai, nagyobb-e ma láthatólag, mint volt tegnap ... Azt a tényt akarja kifejezni, hogy az az egy Isten, akinek »országa van«, az uralkodik, neki van hatalma az uralomhoz, vannak törvényei. Ezt fejezi ki a 47. zsoltár: »Énekeljetek Istennek ... énekeljetek királyunknak . . ., mert az egész föld királya az Isten«! — Az Ószövetség idején hangzott már ez a zsoltár (a 93, 96, 97, 99. zsoltárokkal együtt) a nép ajkán úgy ujjongva, mintha a nép jelen lett volna újból és újból az isteni trónralépés idején, vagy annak az évfordulóján. De egyszer, az »idők teljességében«, valóban megjelent Isten országának királya a földön — Jézus Krisztus. »Az én országom nem ebből a világból való« — mondta Pontius Pilátusnak, és így fejezte be bizonyságtételét: »én király vagyok!« Majd amikor tanítványaitól búcsúzott, egyetlen mondatban összefoglalta ígéretét, vigasztalását, hatalmának jellemzését: »Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön!« De lehetne sorolni egész sor újtestamentumi igét, amely igazolja: Jézus Krisztus hatalmába adta Isten az országot, amely részben már itt van, a tanítványokban is, (»ti- bennetek van«), de végső megjelenésének, láthatóvá válásának ideje Jézus Krisztus visz- szatérésekor jön el. összefoglalva: Istennek országa Isten hatalma, amely megjelent, testet öltött Jézus Krisztusban, és ezért az kegyelmes hatalom. De ennél többet is mondhatunk, mert többet is olvashatunk az evangéliumokban. Így azt, hogy Isten hatalma — növekvő hatalom. Ezt tanítja a földbe esett magról és a mustármagról szóló példázat. — Páratlan az értéke (szántóföldben elrejtett kincs, igazgyöngyöt kereső kereskedő). — Eljövetelének ígérete is sürgeti a megtérést (»térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa«). — Jézus igehirdetésének és a tanítványok bizonyságtevésének is ez a tartalma: az Isten országáról szóló ige maga az evangélium. Tudnunk kell azt is, hogy a keresztyén egyház nem azonos Isten országával, de azt a feladatot kapta, hogy álljon szolgálatába. A keresztyén ember is. Ennek egyik legtitokzatosabb és legcsodálatosabb aktusa a keresztyén ember és a gyülekezet könyörgése: jöjjön el a Te országod... Ez az imádság egyben keresés is (»keressétek először Istennek országát«). — Nehéz bejutni a gazdagnak vagy annak, aki kezét az eke szarvára teszi, de hátra tekint, de nyitva áll a gyermekek, az alázatosak, a lelki szegények előtt, a »kicsiny nyáj«, az Atya »áldottai« előtt, akik újonnan születtek. Befejezésül, csak röviden: Istennek országa az a hatalmas kegyelem, amely hívja, várja a Jézus Krisztus és a Lélek népét. Téged is. Várady Lajos DTITÁRS címen havonta jelenik meg a külföldön élő magyar evangélikusok . lapja. Szerkesztését Glatz József Kölnben szolgáló lelkész vette át. Köszöntjük új szolgálatában és Isten áldását kívánjuk munkájára. ERŐS VAR a címe az amerikai ma • gyár evangélikusok lapjának, amely ez évben harmincegyedik évfolyamában jár. Idei nyári száma áldáskívánással közli Dr. Ottlyk Ernő püspöki beiktatásának eseményeit. Ugyanebben a számban Brachna Gábor esperes méltatja Varga László New York-i magyar evangélikus lelkész ötvenéves szolgálatát. »Különösen azok részéről jön őszin te elismerés a new-yorki szolgálatért — írja — akik maguk is tapasztalták ennek az óriás városnak befolyását az emberi életekre, főként pedig kísértését a mi magyar hivő népünk életében ... Együtt adunk hálát Istennek azért, hogy New Yorkban is szól magyar anyanyelvűnkön Isten igéje. Köszönjük, hogy Varga László lelkésztestvé- rünknek ötven esztendőt engedélyezett eddig is Isten ebben a boldog megbízatásban.« A köszöntéshez mi is tettel csatlakozunk. mentek azok az ősök, akik itt éltek. A püspök visszatekintve a múltba és a szép gyülekezetét látva, levonta a következtetést: »Isten egyháza nemcsak a múltat, hanem a jelent is átfogja, és megengedi azt, hogy reménységgel tekintsünk a jövő gyülekezete felé is.« Köszöntő szavai után a püspök Pál második Korintusi leveléből választott ige alapján hirdette az igét. Igehirdetésében hasonlatpárokon keresztül fejtette ki, hogy milyen az ember élete Isten nélkül és milyen Isten vezetése alatt. A paplakot csak az istentisztelet után tudtuk jobban megnézni. A gyülekezet lelkésze, Szalai Kálmán elmondta, hogy milyen volt a parókia, amikor ide kerültek. Most alig lehet ráismerni a régire. Szorgos munkával és lelkesedéssel egyre szépül az ódon épület és egyre otthonosabbá válik. Délután a nagydémi filia hívei is osztozhattak az anyagyülekezet örömében, nekik is hirdette Isten igéjét a püspök. Másnap Pápán a Veszprém megyei Lelkészi Munkaközösség számára szolgált előadással a püspök. Kőszeghy Tamás A Teológus Otthon és új igazgatója Teológiai Akadémiánkon elkezdődött a komoly munka. A hallgatók letették őszi vizsgáikat, s új jegyzetek felé fordultak. Heten — az új elsőévesek — most kóstolgatják az elmélyült teológiai munkát, s azt a kötetlenebb oktatási rendet, ami a középiskolai módszer után most annyira más. Megpezsdült az élet a Teológus Otthonban is. Fegyelmezett rendben folyik a munka az előadásokon kívül is, napi ötórai stúdium csendes levegőjében, pontos napi beosztással. Kibővült az Otthon. Már az elmúlt tanévben a Déli Egyházkerület átengedte az egykori püspöki titkári lakást négy lakószobával, s most ismét két szobát csatoltak hozzá. Ebben az új traktusban komoly átalakítást és renoválást végeztek, fürdőszobákat és mosdókat létesítettek. 28 hallgató lakik az Otthonban tíz lakószobában, a szükséges mellékhelyiségekkel. Változás állott be az Otthon vezetésében is. Korén Emil esperes, szerkesztői megbízatása folytán átadta ezt a munkakört a Tanári Kar javaslata, s az egyházvezetőség döntése alapján Dr. Nagy Gyula professzornak. Az ő neve ezekben a hetekben különösen is ismertté vált frissen megjelent szociál- etikája, az »Egyház a mai világban« révén. Hadd mutassuk be őt, végigfutva életút- ján. Pelsőcön született 1918-ban, régi kemenesaljai családból. Iskoláit Kapuváron, Győrött végezte, teológiai tanulmányait pedig Sopronban. 1940ben avatták lelkésszé, majd két évig a berlini Collegium Hungaricum lakója volt, teológiai és filozófiai tanulmányokat folytatva. Ezután a hallei Egyházismereti Kutatóállomás vezetője volt. 1943- ban Berlinben a filozófiai, majd 1946-ban Sopronban a teológiai tudományokból szerzett doktorátust. 1944-től Győrött és Sopronban volt segédlelkész, majd 1946-tól Pécsett vallástanár. 1950-ben fél évig a győri szeretetintézmények igazgatója volt, 1950 szeptemberében pedig az egyház elhívta a Teológiai Akadémia rendszeres teológiai tanszékének tanárául. Ha szolgálatának jellemző szavait keressük, három szót kell aláhúznunk: a tudomány, a rend és az ifjúság szeretete. Egyházi sajtónknak, főképpen a tudományos témákban, régóta munkása. »Az egyház élete« című hittankönyve közismert mű a gyülekezetekben s most jelent meg egyházi könyvpiacunk újdonsága, a szociáletikája. Évek során több száz cikket és tanulmányt írt, s a nemzetközi egyházi kérdésekben is rendszeresen dolgozik. Egyházunk két püspöke régi szükségletet elégített ki, amikor a Teológus Otthon igazgatója mellé segítséget adott. Schreiner Vilmos lelkészt, aki most tért haza egyéves finnországi tanulmány- útjáról, az Otthon szolgálatára osztotta be. Családjával együtt bent is lakik az Otthonban. Bizonyára egyetértő irányítás alakul ki a teológus ifjúság között, ha még hozzászámítjuk a maguk köréből választott vezetőket is. A Tanári Kar Solymár András IV. éves hallgatót nevezte ki szeniornak, az ifjúság pedig két proszeniort választott Kramer György III. éves és Ribár János II. éves hallgatók személyében. A teológus ifjúság elsőévesekkel megszaporodott közösségében bizonyára jól fogja magát érezni a finn cserehallgató is, Risto Laitila, aki már megérkezett észak mosolyával és szívós szorgalmával. Az Otthon életének mindig jelentős alkalmai a hetenként tartott »otthonórák«. Ezeknek keretében a három első alkalommal ennek a mondatnak három szaváról hallgatnak előadást: magyar evangélikus teológus vagyok. Az előadók D. Káldy Zoltán és Dr. Ottlyk Ernő püspökök, valamint Koren Emil esperes. K. E. Hírek a magyar Ökumenéből A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának Tanulmányi Osztálya hónapok óta dolgozik egy tanulmányi kötetnek a kiadásán, amely az »Egyház és társadalom« problematikáját taglalja. Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának krétai ülésén több ökumenikus szakértő betekintést nyert ennek a tanulmányi kötetnek egyes részletkérdésébe és örömmel állapíthatjuk meg, hogy pozitív véleményezést kaptunk a részlettanulmányokra vonatkozólag. A tanulmányok kidolgozása és korrektiv kiegészítése azóta is állandóan folyik és az a reménységünk, hogy egy hónapon belül elkészül a legalább 400 oldalas tanulmányi kötet, amelyet angol nyelven szándékozunk kiadni. A tanulmányi kötet magyar hozzájárulásként készül az 1968 júliusában Uppsalában megtartandó ökumenikus Világ- gyűlésre. Az ökumenikus Tanács főtitkára megbeszélést folytatott az elmúlt időben többek között dr. Fahlbusch Erunnnel, a Bensheimi Hitvallásismereti Kutatóintézet egyik vezetőjével, valamint dr. Richarsd- son úrral, az Északamerikai Egyesült Keresztyén Egyházak igazgatósági tagjával. Ezeken a megbeszéléseken részt vettek a tagegyházak küldöttei is. A munka térvényé A lutheri reformáció mai híve részére mindig örömet jelent, ha a munka megbecsüléséről van szó. Hallatlanul nagy és merész dolgot jelentett Luther Márton állásfoglalása annak idején, az újkor elején az emberi munka megbecsülése mellett. Még ma is bánthatja némely nem egészséges hitű ember fülét a nagy reformátornak az olyan kijelentése, amelyben többre értékeli a sepregetö háziasszonyt az imát hadaró apácánál. A mi korunkban a helyes állami életnek a fundamentumát jelenti a munka. A mi államunk, a Magyar Népköztársaság — a dolgozók állama. Mi evangélikusok éppen a lutheri tanítások alapján ezt csak helyeselni tudjuk. Ügy kell lennie, hogy az államot azok irányítsák, akik benne és érte dolgoznak. Az eltelt 450 év alatt a munka értékelésének a terén nagyon fontos fejlődés történt. Nagymértékben tisztázódott, hogy mi a munka, hogyan kell dolgozni, mit lehet kívánni a dolgozó emberektől, mit kívánhat a dolgozó ember a társadalomtól a munkájáért stb. Hazánkban a felszabadulás után, amikor a dolgozók mai államának a körvonalai kezdtek kialakulni, csakhamar megszületett az első munkatörvénykönyv. Ez volt érvényes a felszabadulás óta eltelt időszak túlnyomó részén. Sokszor kellett azonban javítgatni rajta ennyi idő alatt. Míg azután a múltheti országgyűlés hosszas és gondos előkészítés után megalkotta a munka új törvénykönyvét. Az újév (1968) első napjától fogva már ez a törvénykönyv fogja szabályozni a hazánkban folyó tervszerű s az elmúlt két évtizedben olyan nagy eredményeket elért munkának a továbbfolytatását. A munka új magyar törvénykönyve a dolgozó ember nagy megbecsüléséből született. Mert nem elég csupán azt mondani, hogy dolgozni kell. A munkának az ember érdekéi, haladását, jólétét kell szolgálnia. Ezért a munka végzését úgy kell szabályozni, hogy a dolgozó ember maga egyfelől okosan, egészségesen dolgozhassák, munkájáért megkapja életének anyagi feltételeit, másfelől a társadalom nagy célkitűzéseit is közelebb vigye a megvalósuláshoz a dolgozó milliók munkája. A munka okos szabályozása ősi követelmény. Már a mózesi törvény, a tízparancsolat is úgy tekinthető, mint a munkának a szabályozását célzó isteni akaratnyilvánítás. A hét napból hat napon át kell munkálkodni. A hetedik napon pedig még az állatoknak is pihenni kell. Ez a törvény azóta is megváltoztathatatlanul helyesnek bizonyult! Ellenben szükségessé vált egy-egy munkanapon belül is annak szabályozása, hogy mennyit kell dolgozni. Ez a példa is mutatja, mennyire fontosak itt a részletek is. A munkát végző nők, a várandós anyák, a fiatalkorúak, de a többgyermekes apák problémái is többször szóba kerültek az országgyűlésen a munkatörvénykönyv megvitatása során. Az is, hogy a megrokkant, vagy idős emberekkel kapcsolatban mit jelent az Alkotmánynak az a tétele, hogy minden embernek joga van dolgozni, s természetesen a munkája után járó fizetésre is. Az emberi egészség és élet védelme jut kifejezésre abban is, ahogyan a szabadságok kérdését szabályozta a munkatörvénykönyv. Egyáltalán — s ezt a vita során újra meg újra hangsúlyozták a felszólaló ország- gyűlési képviselők — az új munkatörvénykönyv a dolgozó ember belső biztonságát s a nyugodt, eredményes munkát is előreláthatólag még jobban fogja biztosítani. Az új munkatörvénykönyv megalkotása azért vált lehetővé, mert hazánk népe az elmúlt években jól dolgozott. A jó eredmények alapján azok biztosítása és továbbfejlesztése érdekében született meg az új munkatörvénykönyv. A vezetés és a dolgozók különös bizalma hozta létre. Idejében került megalkotásra. 1968 január elsején kezdődik az új gazdasági irányítás. Ettől fogva a gazdasági élet egyes szervei nagy önállósággal fognak tevékenykedni. Ehhez nyújt nagy segítséget az új munkatörvénykönyv éppúgy, mint az a másik, két törvény is (a mezőgazdasági termelőszövetkezetről és a földtulajdonjogról), melyek ugyancsak az országgyűlés legutolsó ülésszakán kerültek tető alá. A nagyobb önállóság azokat a kereteket is kitölti, amelyeket a munkatörvénykönyv, mint kerettörvény szándékosan kitöltetlenül hagyott. Hiszen az egyes vállalatok tudják a legjobban, mit hogyan kell szabályozni az élet mindennapi folyásának megfelelően. Itt gondolhatunk a mi új egyházi törvénykönyvünkre, mely nagyrészt szintén kerettörvényekből áll. Ahogyan egyházunkban a reformáció érlelte ki, úgy méginkább államunkban is megértek a feltételek arra, hogy a dolgozók, azok szervei és vállalatai, szövetkezetei egyre inkább maguk intézzék a saját ügyeiket. Az országgyűlésen, népünk legfőbb képviseleti szervében, az egyik felszólaló képviselő azt mondotta, hogy egész hazai közéletünk további fejlődését is elő fogja segíteni az új munkatörvénykönyv. Nyilván így is lesz. Az a fő, hogy békén dolgozhasson hazánk népe. De éppen népünk s az emberiség békéje szempontjából is nagyon jelentős az, hogy mindnyájan a magunk helyén jó munkát végezzünk. Ügy. ahogyan ezt az új munkatörvénykönyv lehetővé teszi. Ügy, ahogyan erre evangélikus hitünk is kötelez bennünket. _ ... , . a Dr. Veto Lajos „Tied az országút” Márti akkor még csak kétéves volt. Meglepően hamar beszélt selypítés nélkül. Esténként a pár szavas esti ima után velünk mondta már a Miatyánkot. Egyik este felfigyeltem arra, hogy az én Mártim egy kis betoldást alkalmaz. Végig ragaszkodott a hivatalos szöveghez, csak a végén tért el tőle: »Mert tied az „országút”, a hatalom és a dicsőség.« Gondolkoztam a dolgon, s egyszer csak világossá vált előttem minden. Ebben az időben Mártit gyakran ültettük a motorkerékpár oldalkocsijába, amikor kisebb-nagyobb kirándulásokat tettünk. Ilyenkor különböző összefüggésekben gyakran hallhatta tőlünk ezt a szót »országút«. Az esti Miatyánk mondás közben, a sok ismeretlen fogalom között, mint kísértés, hatalom, dicsőség, végre valami számára megfogható valóság: az országút! Az országút, ahol mindig vidáman integetett járműveknek, a réten legelésző bari- káknak, a kiránduló gyerekeknek. Az országút, melyen a motorkerékpár mindig boldog cél felé vitte, vagy Nagyanyó ölébe, vagy a Balaton csillogó vizéhez. Rohanó, a percekért harcoló világunkban döntően fontos helye van az országúinak. Munkahelyre, hivatalos kiküldetésre, vagy pihenni, kikapcsolódni naponta ezren és ezren indulnak el az országúton. De vajon, amikor felgyorsul az autó sebessége, amikor elkapja a vezetőt a versenyzési láz, vagy amikor éppen ittasan ül a volánhoz, gondol-e arra, amit ez a kisgyerek ösztönösen megérzett: nem az enyém a száz veszélyt rejtő, lüktető forgalmával mégis olu vonzó országút. Nem is olyan nevetséges a kisgyerek nyelvbotlása! Kevesebb lenne a felelőtlenség, a szerencsétlenség, ha mi keresztyének komolyan vennénk: »Tied az országút!« Keveházi Lászlóné ÖSZTÖNDÍJASAINK. A tanév kezdetén Kása László segédlelkész Helsinkibe utazott a finn—magyar egyházi kapcsolatok keretében egyéves tanulmányútra. Ugyancsak külföldre utazott Szir- may Zoltán segédlelkész, aki egy esztendőt tölt Svájcban, részben Bossey ökumenikus Intézetében, részben a genfi egyetemen. á t
