Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-10-01 / 40. szám
Az emberi együttélésről beszélt Ottlyk püspök Beleden Az egyháztörténetből Nagy Konstantinus és korszaka Beled besenyő eredetű név. Érdekes, hogy az egymást követő századokban, a kapuvári járásban csak a járás délnyugati részén, Beleden maradtak evangélikusok. Ennek az a magyarázata, hogy az ellenreformáció idején, a hírhedt kapuvári börtönbe százával zárták be hithű eleinket. Bük híres szülöttje: Gyu- rátz Ferenc, a későbbi püspök volt a gyülekezet lelkésze 1868. december 1-től 1872-ig. Róla az az adoma járja, hogy lelké- szi beiktatása alkalmával a helyi rabbi magyarul köszöntötte, Gyurátz Ferenc pedig héberül válaszolt. Még a visszajáró nyári melegben érkezett Beledre szeptember 18-án dr. Ottlyk Ernő püspök Fülöp Dezső püspöki titkár és Kőszeghy Tamás kerületi lelkész kíséretében a délutáni órákban. Az este 6 órakor kezdődő istentiszteleten, a hívogató harangok hangjára megtelt a templom. Az ünnepi istentisztelet elején Puskás Jenő, az ősz hajú pásztor, aki 42 éve végzi szolgálatát ebben az egyházközségben, köszöntötte a püspököt. A helyi gyülekezetek és fi- liák virágcsokrait Bödecs Ildikó, Kronekker Klára és Németh Klára adták át. A püspök Máté 5, 43—48 alapján az emberi együttélés viszonyait színesen és érdekesen részletezte. Az ember egymáshoz való viszonya állandóan égető kérdés mindenki számára, hiszen mindnyájunk élete át meg át van szőve a másik ember élete viszonyaival. Kölcsönhatás van az emberi életek között. Az együttélés törvényét Isten a Tízparancsolatban szabta meg. Az emberi életviszonyok feszültsége a szeretet alapján oldható fel. Nem lehet Isten szeretetaka- ratát büntetlenül megszegni. Az egyháztörténet is mindig azt hirdeti, hogy leginkább szégyellnivaló az, ha megfeledkezett az egyház Jézus sze- retetparancsáról. A megoldás csak egy lehet: Jézus szeretetével küzdeni a gyűlölet ellen, a békéért a világban, a munkatársak közötti megértésért, az otthon csendjéért. Az istentisztelethez csatlakozóan Weltler Rezső esperes gondnokokat és presbitereket iktatott tisztségükbe és a szolgálatra való alkalmasság jegyeiről szólt. Majd dr. Ottlyk Ernő püspök tájékoztatót adott egyházunk életéről és szolgálatairól. Fülöp Dezső ' # Énekeink Dicsérd én lelkem... Bármily különösen hangozzék is, a 10-ik énekünket, amit oly sokszor énekelünk — először a neandervögyi ősember hallhatta volna, ha az ének keletkezése idején már több mint százezer éve le nem rágták volna a pleistocén kor férgei koponyájáról a hús-bőrt. Igaz, hogy az ének szerzője sem gondolta, hogy az ihletés helyén kerek kétszáz év múlva egy százezer éves koponyát fognak találni. De az a furcsa koponyájú emberős sem gondolta, hogy embersége típusát a tudományos világ egy pie- tista énekköltő nevével fogja fémjelezni. A tény mindenesetre az, hogy a Düsseldorf melletti Düssel patak völgyét az ötévi szolgálata alatt is mélyen megszeretett és tisztelt Nean- der Joakimról nevezték el Neander-völgyének, mivel kedvenc sétahelye volt. Itt találták meg 1856-ban egy barlangban az ősember csontjait. Énekünk szerzőjének rövid élete jelentős fordulatokban gazdag. Brémában született 1650-ben. Fiatalkora idején Undereyk Teodor igehirdetései vonzottak sokakat. Az egyház életének az a korszaka volt ez, amikor az igaz és tiszta tanítást oly mértékben tartották fontosnak, hogy mellette a keresztyén életgyakorlat kezdett mellékessé válni. Ennek ellenhatásaként szóltak izzó szívű lelkipásztorok a megtérésről és a keresztyén élet gyakorlatáról, annak kötelességeiről és örömeiről. Undereyk ilyen igehirdető volt. A fiatal Neander Joakim, a brémai latin iskola igazgatójának fia, egy alkalommal csupán kíváncsiságból ment el meghallgatni a híres prédikátort, mivel Undereyk ellenfelei gúnyos torzképet rajzoltak róla, s hallgatva őt, jól el akart szórakozni. A hatás éppen ellenkező volt. A kíváncsiságból figyelem, érdeklődés, odaadás és el- szánás lett. Üj életszemlélete és hite további életén egyre jobban átsugárzott. 1674-ben Düsseldorfba hívták az egyházi latin iskola rektorául. Az az öt év, amit ott töltött, rövid életének legfontosabb szakaszává vált. Hite és keresztyén életrendje miatt éppen az egyház részéről kapott meg nem értést. A szomorú tapasztalatok között azonban költői vénája csak tisztult és érlelődött. Alig több, mint félszáz éneket írt, de a református egyház egyik legjelentősebb énekszerzője- ként emlegetik. (Érdekes, hogy a magyar református énekeskönyvben mindössze két énekét találjuk meg, az evangélikusban hármat.) Énekeit séta közben írta. Szövegükön is észre lehet venni, hogy a szabad természetben születtek, Isten teremtő munkájának dicséretére. 1679- ben 56 éneke jelent meg egy füzetben. -Úton, otthon és zöldben tartott áhítatok alkalmára íródott énekek« — írja róluk ő maga. Nem ír egyházról, ünnepekről. Inkább a hivő lélek Isten iránti mély szere- tete csendül meg bennük. Ismerte a természet templomának szépségét, de nem tévedt el valami homályos panteiz- musba. E világnak, mint virágnak Szépségei bár nagyok: Téged vallak én Uramnak, Én csak nálad maradok — írja a 406-ik énekben. A 89-ik énekre pedig kedves völgyének alkonyi fénye hull: A nap lement, ó Jézus, maradj velem ... Még ugyanezen évben, 1679- ben meghívták szülővárosába, Brémába, hogy mestere, Undereyk mellett a dóm harmadik lelkészi állását töltse be. Életének bizonnyal legboldogabb eseménye volt ez a meghívás. Nagy lendülettel kezdett az új szolgálathoz, de már a következő évben súlyosan megbetegedett. 1680 pünkösd másodnapján örökre lehunyta szemét. Harmincéves volt mindössze. Az történt vele, amit megénekelt: Dicsérd én lelkem a dicsőség örök királyát Szállj fel trónja elé, mondván néki buzgó hálát... Koren Emil DACHAUBAN, az egykori koncentrációs tábor területén most avatták fel a megépült evangélikus templomot. Az első igehirdetés-sorozatot Reger Christian lelkész tartotta, aki rabként szenvedett annak idegén a táborban. FINNORSZÁG. A helsinki egyetem teológiai karára a most kezdődő tanévben 185 elsőéves hallgatót vettek fel, 98 férfit és 87 nőt. A hallgatók száma a finn egyház méreteihez viszonyítva nem elegendő a lelkészhiány megszüntetésére. BIBLíAKIALLÍTÁST rendezett Bécsben az Osztrák Katolikus Bibliaegyesület, amelyen a legrégibb német bibliakéziratok mellett kiállították Luther bibliafordításának egyik legrégibb példányát is. TIFLISBEN augusztus 18-án a baptista gyülekezet egyhetes ünnepsorozaton emlékezett meg arról, hogy a mai Szovjetunió területén az első baptista gyülekezetét 100 évvel ezelőtt 1 szervezték meg. Nagy Konstantinus 288-ban született, pogány családból. Csak halálos ágyán keresztel- kedett meg, a korabeli keresztyén és pogány írók igen eltérően ítélték meg megtérését. Kétségtelen, hogy politikai szempontok vezették a keresz- tyénséghez való csatlakozásban. Az egyházban szövetséges társat keresett, s amikor győzött, szövetségesét is részesítette a kivívott győzelem előnyeiben. Működésének politikai alapgondolata az volt, hogy az egyház egységével a birodalom egységét biztosítsa. Ennek jegyében tartott egyetemes zsinatot, ezért üldözte az eretnekeket. A számára kiváló politikai szolgálatot teljesített egyházat azonban a maga uralmának rendelte alá. Az egyházat birodalma egyik alkotó és fenntartó elemének tekintette, a pogány vallások mintájára. Az államot keresztyénné, az egyházat pedig államivá tette. Mindezt azonban csak óvatosan hajthatta végre kezdetben. Csak császári ellenfelének, Liciniusnak legyőzése után kezdhette meg az egyház felkarolását. Ekkor azonban a vasárnapot az egész birodalomban ünneppé tette, az állami hivatalokba főleg keresztyéneket nevezett ki. Űj templomokat építtetett, sőt pogány templomokat is átengedett az egyháznak. A pogány szertartásokat mellőzte állami ünnepeknél, a hadseregben keresztyén jelvényeket honosított meg. Fiait is keresztyén tanítókkal neveltette. A papság számára állami anyagi támogatást rendelt. Mindez abban az időben történt, amikor még Róma lakossága nagyrészt pogányoltból állt. Intézkedései nem voltak népszerűek ezekben a körökben, sőt jelentős rétegek elidegenedtek a császártól, a templomfoglalásokkor pedig ellenszegültek. Ez a jelenség is egyik oka annak, hogy Konstantinus elhagyta Rómát s székhelyét Bizáncba tette át. Ez a lépés egyháztörténetileg is jelentős volt, mert a római püspök kihasználhatta a maga 71. ZSOLTÁR Dallam: Jézus, én bizodalmám 1. Tebenned bízom Uram, Óh szégyen ne érjen soha. Te voltál hű oltalmam Már világra jöttöm óta; Légy most is a segélyem, Ha rám tör ellenségem. 2. Óh ne vess el engemet Az én vénségem idején, Fogytán érzem erőmet, Támogass a harc mezején. Nehogy ellenség mondja: lm, az Isten elhagyta. 3. Gyermekségemtől fogva, Te tanítál Uram, engem; Sok csudadolgaidra Alázattal emlékezem. Hajam, ím, őszbe vegyül, Ne hagyj most se egyedül. 4. Hisz jóságod én Uram, Felhatol a magas égig S bár sok vész közt vitt utam, Kegyes voltál hozzám végig; A mélyből is felhoztál S engem megvigasztaltál. 5. Én is tisztellek téged Zengő dalban én Istenem, Megváltó kegyességed Maradjon hát tovább velem, így, kik vesztemre törnek, Bizton megszégyenülnek. Vértesi Zoltán Dr. Luther Márton diadalénekének szövege szabad latin fordításban Könyvtáraink kincsei között rá-rábukkanunk idegen nyelven sok olyan szellemi termékre, mely nekünk kedves és felemel. így nagyjaink költeményeinek legjavát megtaláljuk latinul is, többet közülük a horáciusi ódák erejével és szívet-lelket gyönyörködtető szépségével, Berzsenyi, Vörösmarty, Kölcsey, Petőfi remekeit Tamaskó István, Irsy József, Borzsák István és mások tolmácsolásában. Élvezzük őket. Akár szerette valaki az iskolában a latint, akár nem, elfogja a kíváncsiság, vajon hogyan hangzik ezen a nyelven például a Fohászkodás, a Szózat, a Himnusz, a Szeptember végén, — hogy csak néhányat ragadjunk ki a sok közül. Ma, a reformáció 450-ik évfordulója küszöbén elfog a kíváncsiság, vajon akadt-e ember, aki latinul is vissza tudta adni az Erős vár a mi Istenünket. Az Országos Széchenyi Könyvtár gyűjteményeiben erre is találunk feleletet. Van fordítás, de csak szabad formában. Olyan valaki tette át, aki Luthert személyesen is ismerte, nagyra becsülte, olyany- nyira, hogy maga is protestáns hitre tért. Ez a kitűnő kortárs Johannes Sleidanus (eredeti nevén Philippson), aki 1506- ban Schleidenben született s 1556-ban Strassburgban halt meg. Luther diadaléneke szabad fordítását beleszőtte több kiadást és fordítást is megért nagy művébe: De statu religionis. Sleidanus a maga korában nagy tekintélynek örvendő történetíró volt és diplomata francia, illetve német szolgálatban. Bátor tudós és publicista, aki teljesen protestáns és császárellenes szellemben, szép stílusban alkotta meg nagy munkáját. S. K. Békemisszió A béke Nóbel-díjasok egy csoportja azt tervezi, hogy mint békedelegáció fölkeresi a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, Dél-Vietnamot és az Észak-Amerikai Egyesült Államokat, hogy a vietnami béke megteremtésének a lehetőségeit megállapítsa. A norvég külügyminisztérium tette közzé ezt a hírt, az érdekelt kormányok pedig kijelentették, hogy készek fogadni ezt a békeküldöttséget. A küldöttség vezetője Philip Noel-Baker angol béke Nobel-díjas lesz és a belga Dominique Pire lelkész. Az utazási költségeket a norvég kormány fedezi és a küldöttség még ebben az évben megkezdi küldetését. Az egész gondolat Norvégiából indult el, aminek külön is örül a világ közvéleménye. Bizonysága akar ez lenni annak, hogy a norvég kormány nemcsak Nobel-békedíjakat ad ki, hanem egyébként is felelősséget vállal azért, hogy béke legyen mindenütt a világon. javára a lehetőségeket. Sokat átvettek a római püspökök a császári hatalomból, intézkedéseiket nem korlátozta immár semmi, mentesek voltak minden császári ellenőrzés alól. Ez a helyzet kedvezett a később kialakuló pápaságnak. A 337-ben elhunyt Nagy Konstantinus művét fiai folytatták, akik azonban erőszakosabban törtek céljaik megvalósítására. Miután belső villongások következtében két fiú elesett, újra egy uralkodó, Konstancius kezében összpontosult a hatalom, aki bezáratta a pogány templomokat, az áldozást halálbüntetéssel tiltotta meg. Intézkedései nyomán tömegek tértek át, de inkább kényszerből, mint meggyőződésből. Sokak szemében ez a keresztyénség meggyűlölését jelentette, s az ősi pogánysághoz való ragaszkodás a hazafi- ság és műveltség dolgának számított. Nagy Konstantinus fiainak eljárása a pogányság visszahatását váltotta ki, ami ha rövid ideig tartott is, de Juliánus császár személyéhez fűződve (361—363) jelentős erőket mozgósított. Juliánust papnak és szentnek nevelték, de megutálta ezt a rákényszerített szerepet, s a pogány klasszikusok tanulmányozására fordította idejét. Intézkedéseiben a keresz- tyénséget gyengítette. A pogány templomokat visszaadatta, az egyháznak folyósított állami javadalmat megszüntette, az állami hivatalokból a keresztyéneket elmozdította. A pogány vallást azzal akarta erősíteni, hogy ami jót látott a keresztyénségben, azt átültette. Jótékony intézeteket alapított, a pogány kultuszt épületesebbé tette, maga is tartott templomi beszédeket, mint pontifex maximus. Irodalmi téren is küzdött a keresztyénség ellen, három kötetes könyve elveszett ugyan, de Cyrillus alexandriai püspök apologetikus írásaiból közvetve ismerjük érvelését. Már újabb véres keresztyénüldözéstől lehetett tartani, amikor Juliánus a perzsák elleni háborúban 363-ban elesett. A monda szerint utolsó szavait Jézus Krisztushoz intézte: »•Mégis győztél, galileai!« A pogányságnak többé nem akadt védője a császárok között. Nagy Theodosius (379— 395) betiltotta a pogány templomok látogatását, a pogány vallásra való viszatérést, mint Örömünnep A szakonyi evangélikus gyülekezetnek kettős örömünnepe volt. Hálaadást tartott temploma megújítása alkalmából és Isten elé vitte új felügyelőjének: Németh Kálmánnak most kezdődő szolgálatát. A hálaadó istentiszteleten és a felügyelő beiktatásán Weltler Rezső esperes prédikált. A földi és mennyei kincsekről szólt az ige. A földi kincsekkel azt akarja elérni az ember, hogy élete biztosított, nyugodt, félelem nélküli és örvendező legyen és a kincs megszerzésével olykor az ellenkezőt érj el: nyugtalanná, idegessé és aggodalmaskodóvá teszi a kincs elvesztésének félelme. A mennyei kincs az embert boldoggá és örvendezővé teszi. Azért újíttatta meg a gyülekezet ezt a templomot is munkájával és áldozatával, hogy itt mennyei kincseket gyűjthes- sen. Nem ér semmit a legszebb templom sem, amelyet erre nem használ fel a gyülekezet. Ezért ne csak az ilyen ünnepélyes alkalmakon töltse meg a gyülekezet szép templomát, hanem mindig, amikor itt mennyei kincseket kínál az ige. Az új felügyelőnek többek között ezt mondotta: Pál apostol szerint a presbiter, felügyelő legyen a nyáj példaképe. Most olyan felügyelője lett a szakonyi gyülekezetnek, aki a gyülekezettel eddig is együtt élt, ismeri gondját-baját. Járjon elöl ezután is jó példával az egyház Urának szolgálatában, az ige hallgatásában, a mennyei kincsek gyűjtésében. Az istentiszteletet követő közgyűlésen az egyházmegye főbenjáró bűnt büntette. Vakbuzgó papok a pogány templomok lerombolására izgatták a népet. Sok műemlék is áldozatul esett. A pogány műveltség utolsó fellegvárát, az athéni tudományos akadémiát I. Justinianus császár (527—565) záratta be 529-ben. Nagy Konstantinusszal döntő fordulat következett be az egyház és az állam viszonyában, ami az utódai alatt tovább formálódott. Az uralkodó egyházzá vált keresztyénség jogi helyzete nem tisztázódott a birodalomban, de a tényleges viszonyokból világosan bontakozott ki az új rendszernek, az ún. nagykonstanti- nuszi korszaknak a lényege. Az állam és az egyház között létrejött érdekközösség kétoldalú volt. Egyrészt az állam, illetve az államfő messzemenő jogokat nyert az egyházban. Nagy Konstantinus az egyház külső ügyeiben való püspöknek nevezte magát. Lényegében ezzel a pogány pontifex maximus szerepét vitte be az egyházba. Ennél azonban nem maradtak meg a császárok, hanem sok belső egyházi ügyben is intézkedtek. Maguknak tartották fenn a püspökök kinevezésének és megerősítésének a jogát, az egyetemes zsinatokat ők hívták egybe, az egyházi döntéseket, határozatokat ők hajtották végre, az eretnekekkel karhatalommal számoltak le, az egyházban is legfőbb törvényhozói és bíráskodási jogot gyakoroltak. Másrészt az egyház is mesz- szemenő jogokat és kedvezményeket kapott az államtól, illetve államfőtől. Jelentős alapítványokhoz jutott az állam- kincstárból. A pogány templomok javadalmait is az egyház nyerte el. Jogot kapott az egyház ingatlanok szerzésére, bármilyen adomány, örökség elfogadására. Az állami adók legnagyobb része alól mentesült az egyházi birtok. A püspökök bíráskodási jogát állam biztosította, a papságot kivették a világi törvényhatóságok alól és egyházi bíróság alá helyezték. -1(0,Ezek az előnyök csak látszatra segítettek az egyháznak, lényegében hátráltatták az egyház evangéliumi fejlődését. A pogány mintára létrehozott államegyházi rendszer az el- világiasodás melegágya lett. Dr. Ottlyk Ernő Szakonyban nevében Sátory Vilmos egyházmegyei felügyelő köszöntötte Németh Kálmánt úgy la, mint a szakonyi gyülekezet felügyelői tisztében közvetlen utódját. A gyülekezet nevében a helybeli lelkész köszöntötte az új felügyelőt. Arra kérte, hogy felügyelői tisztében úgy járjon közöttünk, hogy a gyülekezet tagjai igazi testvérekké legyenek. A templom javításáról a lelkész számolt be részletesen. A nagy költségű munka elvégzését a gyülekezet komoly áldozata tette lehetővé. Isten áldását kérte a gyülekezet azokra, akik adományaikkal és szolgálatukkal lehetővé tették, hogy templomunkat megújíthattuk. A komoly szakmunka mellett a segédmunkákat a gyülekezet tagjai végezték el jó szívvel. A műszaki ellenőrzésben nagy segítséget nyújtott a gyülekezetnek Kováts Viktor főmérnök. A belső díszítéshez az egyházi esztendő szimbólumainak rajzát Rác Miklósné készítette el Abban a reménységben ünnepeltünk, hogy « gyülekezet áldozatán és munkáján kívül rendszeres látogatásával is sajátjának vállalja szép templomát. Rácz Ernő FÜLÖP-SZIGETEK. Az evangélikus egyház lélekszáma az elmúlt évben 18 százalékkal növekedett, s 11 új gyülekezetét szerveztek.