Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-10-01 / 40. szám
KP. BÉRM. BP. 72. 0 R S Z A G OS E V A N G É L I K US H E TILAP XXXII. ÉVFOLYAM 40. SZÁM 1967. október 1. Ára: 1,40 Forint Országos esperes! értekezlet Kevés olyan szerve van magyarországi evangélikus egyházunknak, amelyet egyházi törvényeink rövidebben érintenének, mint az országos es- peresi értekezletet. Törvényünk egyetlen paragrafusban, a 110-ikben, mindössze hét sorban foglalkozik vele s jelöli meg feladatát. Ez pedig esperes az egyházi épületekről tartott előadást, a több mint ezer templom, papiak, gyülekezeti ház és egyéb épület fenntartási, javítási, átalakítási, lebontási és építési gondjairól. Karner Ágoston főtitkár a Központi Alap gondjairól szólt, amelynek keretében évente 350 000 Ft-ot nem több, minit: javaslattevés. De alig van egyházunknak szerve, amely életesebben, lüktetőbben tartaná kézben az egyház életének ütemét, mint az országos es peresi értekezlet. Ez volt érezhető legutóbbi kétnapos együttlétén is, szeptember 20-21-én, az országos egyház Üllői úti székházának tanácstermében. Ez az értekezlet húsztagú. A két püspök elnökletével tizenhat esperes, a Teológiai Akadémia dékánja s az országos főtitkár vannak jelein. De az esperesek személyében, szívében és gondjaiban jelen van az ország mind a háromszázhuszonöt evangélikus gyülekezete. Hat előadás, illetve referátum hangzott el a kétnapos értekezleten. Dr. Ottlyk Ernő püspök a gyülekezetlátogatások tapasztalatai alapján beszélt a gyülekezetekben élő egyház problémáiról. D. Káldy Zoltán püspök a Lelkészi Munkaközösségek munkáját, eredményeit, gondjait és feladatait értékelte. Koren Emil kell az ország gyülekezeteinek összeadniuk, hogy ott, ahol az esperesi értekezlet országos összefüggésben szükségét látja, a személyi fizetéseket a szükséges megélhetési szintre emelhessék. Várady Lajos esperes a lelkészek korátlagáról, a lelkészi utánpótlí« kérdéseiről s az egyházi munka- erőgazdálkodás kérdéseiről referált. Végül D. Káldy Zoltán püspök általános tájékoztató keretében a reformáció jubileumi ünnepségeiről, teológiai és segédlelkész konferenciák terveiről, peri kopáré ndr öl, egyházi gépkocsik használatáról, külügyi és személyi kérdésekről, anyagi gazdálkodásról, gyülekezeti munkatervezésről és általában az esperesi szolgálat feladatairól szólt. Az előadásokat élénk eszmecsere követte, s a gondok és nehéz feladatok felismerésében és értékelésében is a jövőtervezés öröme töltötte el az espereseket. Az értekezlet utolsó délutánja a feladatok közös tervezésével telt el. öt munkakörben állapították meg az esperesek a tennivalókat s a feladatok részletes kidolgozására öt munkacsoportot alakítottak, amelyeknek a legközelebbi értekezleten már munkájuk eredményéről kell beszámolni. Ottlyk püspök gyülekezetlátogató körútjáról egyik kísérője két kedves epizódot mondott el. Az egyik gyülekezetben búcsúzáékor meghatottan lépett hozzá az egyik presbiter: »most hazamegyek és beírom a családi bibliámba, hogy itt járt a püspök.« A másik gyülekezetben pedig egy fejkendős öreg néni így szorongatta a kezét: »no, ősz tán a jövő hónapban is tessék ám eljönni!« Ez a két kis eset kimondatlanul is ott lebegett az értekezlet előtt esperesi helyzetképként is. Az espereseknek nemcsak összejönni kell tanácskozni s a kezet közösen tartani az egyház életének ütőerén, hanem úgy kell megjelenni a gyülekezetekben, hogy ottlétük feljegyezhető, rögzíthető segítség legyen. Irányítson, tanácsoljon, segítsen dönteni az esperes. De legyen is minden gyülekezetben otthon, akit akár minden hónapban szeretettel várnak. Ilmari Soisalon-Soininen előadásai Amikor az előzetes levelezésben előadásainak témáját közölte dr. Ilmari Soisalon- Soininen finn teológiai professzor, így írt: »Ügy gondolom, hogy az előadások nehezek lesznek, különösen az elsőévesek számára. De a feladatomat nem nézhetem úgy, hogy valami elemi tanítást adjak. Inkább kevesebben legyenek, akik igazán megértik. Ügy gondolom, csak így van értelme a professzorcserének.« Ebben a néhány mondatban benne van a tudós természetes önérzete, s kutatásainak megbecsülése is. Az az öt előadás, amit a finn professzor Teológiai Akadémiánkon, mint a finn—magyar egyházi kapcsolatok keretében hozzánk jött csereprofesszor tartott, témájában és tartalmában valóban nem volt könnyű. Ótestamentomi témák voltak ezek, hiszen ez a szaktárgya, sőt ezen belül a Septuagintá- nak, vagyis az ótestamentom első teljes görög fordításának európahírű kutató tudósa. Az öt előadás témái a következők voltak: A mai kutatás Mózes- képe — A pátriárkák történetének jelentősége — József elbeszélése történetiségének IMÁDKOZZUNK Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk! Hálát adunk kegyelmedért, amelyet naponként megújítasz rajtunk. Hálát adunk hosszú tűrésedért, hogy nem marasztalsz el minket bűneink, hibáink és mulasztásaink miatt, hanem naponként megszólítasz minket igéddel, vezetsz és pásztorolsz, hogy el ne tévedjünk az élet útján. Űr Jézus Krisztusunk! Köszönjük, hogy példát mutatsz számunkra a jó úton való járásra, a szeretet cselekedetére és a soha meg nem fáradó felebaráti szeretetre. Te lehajoltál a betegekhez, hogy gyógyulást adjál nekik, lehajoltál a gyászolókhoz, hogy megvigasztald őket, lehajoltál a bűnösökhöz, hogy bűneiket megbocsátva felemeld őket. Köszönjük, hogy értünk is megtettél mindent, amikor vállaltad a kereszthalált is, hogy bűneinktől megszabadulva Neked éljünk és szolgáljunk életünk minden napján. Add, hogy tudjunk megértők lenni szeretteinkkel és mindazokkal, akik jó szót, vigasztalást, bátorítást várnak tőlünk. Add, hogy tudjunk simogatni szóval és cselekedettel, add, hogy tudjunk mindig a másik ember mellé állni, s mindent megtenni érte. Könyörgünk az éhezőkért, hogy elégítsd meg őket, könyörgünk a szomjazókért, hogy adj enyhülést szomjúságukra, könyörgünk azokért, akik háborúságban élnek. Adj békét Urunk minden népnek, s add, hogy békében élhessük le földi életünket. Szentlélek Úristen! Te gyújts össze minket, Te erősítsd bennünk a hitet, az engedelmességet és a szeretetet, hogy népedként élhessük le egész életünket. Szentháromság egy igaz Isten! Légy és maradj velünk most és mindenkor, ámen. nek a kicsiny, mindössze 6000 lelket számláló egyházban, amelynek elnöke dr. Piola Ca- selli, a római gyülekezet lelkésze. Egyházunk külügyi munkája A Magyarországi Evangélikus Egyház Külügyi Bizottsága D. Káldy Zoltán püspök elnökletével ülést tartott, amelyen megtárgyalták egyházunk külügyi tevékenységét és további teendőit. A bővülő munka rendszeres végzése érdekében behívott munkatársakkal kibővítették a bizottságot és a külügyi munka területei szerint hat munkacsoportot szervezve osztották szét a feladatokat. Legközvetlenebb feladatként a reformáció 450 éves jubileumának wittenbergi megünneplésére utazó magyar evangélikus delegáció ügyével foglalkoztak. A delegáció tíz tagja dr. Ottlyk Ernő püspök vezetésével már megtartotta külön megbeszélését is. Az ünnepi küldöttség tagjai esperesek, teológiai tanárok, lelkészek, akik előadásokkal, igehirdetésekkel, köszöntésekkel szolgálnak a wittenbergi ünnepségeken. A reformáció jubileumi ünnepségei egyházunkban A magyar evangélikus egyház országos elnöksége ez év elején bizottságot küldött ki annak megszervezésére, hogy a reformáció 450 éves jubileumát gyülekezeteinkben és egész magyarországi evangélikus egyházunkban méltóképpen ünnepeljék meg. A bizottság azóta folyamatosan munkálkodik. Legutóbbi ülésén az ünneplésnek határozott keretei alakultak ki, amelyekről a lelkészek püspöki körlevél útján értesülnek. Az ünnepségek csúcspontja október 31-én, a reformáció 450-ik forduló napján este 6 órakor a budapesti Deák téri templomban tartandó reformációi emlékünnepély lesz, amelyen az ünnepi beszédet D. Káldy Zoltán püspök, a magyar evangélikus egyház országos lelkész-elnöke tartja. Az ünnepségre a Lutheránia énekkar Sulyok Imre: »Nem halok meg, hanem élek« című művével készül. A protestáns egyházak szokásos közös reformációi emlékünnepélyét október 29-én, vasárnap este a Budapest Kálvin téri református templomban tartják, amelyen természetesen egyházunk is részt vesz. A bizottság kidolgozta a reformációi hét előadássorozatának tervezetét. Reformáció hetében minden gyülekezetben előadássorozat tartását ajánlják, hogy méltóképpen emlékezzünk erre a jelentős évfordulóra. Emellett presbiterek számára hat előadás tartását javasolják, amiket az ősz folyamán gyülekezetenként alkalmas időben tartanak majd, ajánlott reformációi témákkal. Az ország minden evangélikus templomában október 29- én, vasárnap délután tartanak reformációi emlékünnepélyt, amelynek műsorához segítőanyagot a bizottság a püspöki körlevél útján fog ajánlani. Október 31-én este pedig országszerte a gyülekezetek reformációi istentiszteletet tartanak igehirdetéssel. Egyházi sajtónk egész évben eddig is figyelemmel volt a jubileumi esztendőre s tervszerűen közöltünk és közlünk a reformációval kapcsolatos cikkeket, riportokat. A »Lelki- pásztor« című lelkészi szakfolyóiratunk sorozatosan közöl tanulmányokat, dolgozatokat és előadásanyagot a reformációról. Sajtóosztályunk a reformáció emlékévének jelzésével adta ki dr. Nagy Gyula teológiai professzor evangélikus szociáletikáját, ami a napokban hagyta el a sajtót. Valamint sajtó alatt van egy jubileumi könyv a reformáció örökségéről és kötelezéséről, ami még ez évben meg fog jelenni. Egyházunk küldöttei más országok evangélikus egyházainak reformációi ünnepségein is részt vesznek. A küldöttségek közül a legnagyobb a wittenbergi ünnepségekre utazó tíztagú bizottság. A reformációs emlékbizottság nem elszigetelten dolgozik. Gyülekezeteink igényét szervezi egységes ünnepléssé, amely méltó lesz egyházunk nagy örökségéhez. kérdése — A teremtés gondolata Deuteroesaiás igehirdetésében — A Septuaginta jelentősége a keresztyén egyházban. Három napon keresztül figyeltek rá Teológiai Akadémiánk hallgatói, két előadásban pedig a pesti, a budai s a Pest megyei egyházmegyék lelkészei is. Valóban nem voltak köny- nyűek az előadások. Meglepően kemény kézzel forgatta a bibliai szövegkutatás és történelemkutatás modern fegyvereit s az érvek rengetegében a tudós biztos mozdulataival teremtett rendet. Bibliai történetelemek estek szét metszőkése alatt, hogy végül jó rendben álljanak össze s megteljenek azzal, akit hirdetnek: Istennel. Mózessel, pátriárkákká!, Józseffel, Cirusszal bátran bánt, hogy el ne fedjék Azt, akinek küldetésében jártak. Mózes-előadása végén mondotta: »Az emberi tudomány a kérdéseket vizsgálhatja az evolúció szerint. A hit ezekben az eseményekben éppen Isten vezetését, az ő kinyilatkoztatását látja. Éppen így vizsgálhatjuk az általános történelmi eseményeket emberi oldalról, keresve a fejlődést, az események okait és következményeit, és mégis hisszük Isten vezetésének hatását. Ha Mózest olyan személynek látjuk, aki köré a hagyomány indokolatlanul nagy dicsfényt vont, ha őt és korának vallását jelentéktelenebbnek látjuk, mint az előttünk járt nemzedékek, az any- nyit jelent, hogy egy bizonyos embert kisebbnek látunk, de Istent és az ő művét nagyobbnak.« Nem így lett-e Keresztelő János is »alább szálló«, amikor Krisztust jönni látta? Előadásaiban a tudós fegyvereket a hit biztonságával kezelte. De emellett a hallgatókra rendkívül hatott a nyelv biztonsága is. Ilmari Soisalon- Soininen huszonnyolc évvel ezelőtt tanult Sopronban. Azóta nem járt nálunk, de olyan biztonsággal különböztet a folyékony magyar beszédben az e és é között, hogy a legkényesebb nyelvérzékű is irigykedhet rá. De a hit és a nyelv biztonsága mögött még valamit megéreztünk: a szeretet biztonságát. Ez nem csak megőrzött érzés. Magában az is megrendítően szép, hogy huszonnyolc éven át nem halt ki szívéből a régi érzés. De az még megrendítőbb, ha a régi érzés az emlékezésen túl az új valóságokat keresi s tartalmában mindig friss és mindig új. Ezt éreztük azokban az elmélyült beszélgetésekben, amiket az egyház vezetőivel, a Teológiai Akadémia tanári karával, s lelkészekkel, régi és új ismerősökkel folytatott. Luther kiátkozásának érvénytelenítéséért Bemard Haering katolikus lelkész és professzor síkra- szállt azért, hogy a katolikus egyház — a pápa, vagy a püspöki konferencia megfelelő határozata alapján — érvénytelenítse Luther Márton kiát- kozását a katolikus egyházból. Torontóban tartott előadásában hangzott el ez a kijelentés és azt reméli ez a katolikus professzor, hogy még ebben az esztendőben bekövetkezik reménységének a beteljesedése. Mindig nehéz az ilyen kérdésekben állást foglalnunk. Tény, hogy Luther a végsőkig igyekezett »hű fia« maradni a katolikus egyháznak. Mai teológusok szerint ez azért nem volt lehetséges, mert az akkori katolikus egyház »egész fel- építettsége« ellene mondott a lutheri reformációnak. Ma már a helyzet más — mondják — s ezért érvényteleníteni kell Luther kiátkozását. Annak idején a katolikus egyház mereven elzárkózott minden »reform« elől a katolikus egyház felépítését illetően, de nem zárkózott el a reformáció tar nítása elől. Sót a protestánsok hibát követtek el, amikor nem szorgalmazták a »katolikus reformációt«. Haering páter fejtegetéseiben is benne van az a katolikus egyházi »gőg«, hogy csak a katolikus egyház tudja adni a keresztyén hit teljességét és aki ennek a teljességnek a továbbadása, kifejtése terén hibát követ el (ezek a »teljességet megtagadó« protestánsok!), az gyakoroljon ma bűnbánatot, mert ma »minden másként van«. Csak egy kérdést teszünk fel ezzel kapcsolatban: Luther tanításához képest miben változott meg a világ katolicizmusának nem a szerkezete, felépítése és indulata, hanem a tanítása a reformáció központi tanításával kapcsolatban? Az eddig megtörtént dialógusokban mennyi volt a »bűnbánat teljességéből« és mennyi az »önigazságból« ? ,utf)er 9Jiártort mortbía Szentháromság után a 19. vasárnapon Mt. 16,40 Készségesen be kell fogadnunk azokat, akik jó szándékkal közelednek hozzánk: gondozzuk és ápoljuk őket, főképpen szoktassuk őket magunkhoz. Hiszen az ősatyák példája és Krisztus arra tanítanak bennünket, hogy ilyenkor nem embereket fogadunk be magunkhoz, hanem magát Krisztust, Isten Fiát és Mt 10,40 szerint magát az örökkévaló Atyát: »Aki befogad titeket, engem fogad be.« fgy avatod házadat Isten valóságos templomává. Mert ahol Isten lakozik, ott van az ö temloma. Ez az ígéret és példa indította az atyákat is arra, hogy a szent és istenfélő vendégeket szívesen fogadják, minden jóval ellássák, mert biztosak voltak abban, hogy rajtuk keresztül magát Istent fogadták be. Ilyen módon avatták házukat az Isten lakóhelyévé, az Isten országának egyik részévé. pm OLASZORSZÁG. Az olasz evangélikus egyház első tagjai németek voltak s 1957-ig csak németajkú evangélikus gyülekezet működött. Ma már olasz nyelvű gyülekezetek is működ-
