Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-08-20 / 34. szám

Az egyháztörténetből AZ APOSTOLI ATYÁK Az apostoli atyák nevüket annak a hagyományos nézet­nek köszönik, hogy az apos­tolok közvetlen tanítványai voltak. Ha ezt bizonyitani nem is lehet, de tény, hogy az apostoli kor utáni nemze­dék tagjai, s irataik átmene­tül szolgálnak az apostoli kor irodalmából a görög iro­dalomba. Életükről keveset tudunk, irataikból ismerete­sek, de ezek hitelessége is részben kétséges. Területileg három csoportba osztható te­vékenységük. a) A római gyülekezetbe való Kelemen presbiter 96 körül írt a római gyülekezet nevében levelet a korinthu- siakhoz, békés egyetértésre intve őket. Hermas 140 körül keletke­zett művében egy pásztoralak­ban megjelent angyal szájába adja az intéseket, amelyek bűn bánatra hívnak. Lehetőnek tartja a keresztség után való bűnbocsánatot. b) Kisázsiából és Szíriából valók a következő atyák. Ignatius antjochiai püspök 115 körül írt hét levelet a kisázsiai gyülekezetekhez. Ezekben szólt a gyülekezet „Micsoda az igazság?” — Pilátusnak ez a Jézushoz in­tézett és szállóigévé lett kér­dése (Jn 18, 28) sok ember­nek volt már gyötrelmes problémája. A kérdésre kere­sett válasz megtalálását meg­könnyíti, ha megismerjük ma­gának az „igazság” kifejezés­nek gazdag jelentés-tartalmát. A Biblia nyelvében és a mo­dern nyelvek legtöbbjében is, általában két kifejezés isme­retes arra a két fő fogalomra, amelyre a magyar nyelv egy­aránt az „igazság” szót hasz­nálja. 1. Az egyik értelme szerint az igazság valóságot, tényt je­lent. Tehát mindazt, ami nem hazugság. Az Űjtestamentum sok helyén kell így értenünk az igazság szót. Amikor Máté 5, 33-ban a vérfolyásos asz- szony megvallotta, hogy ő érintette Jézus ruháját, az igazság érdekében tette ezt. Pál apostol is, aki pedig az igazság tartalmának inkább a másik jelentését hangsúlyozta, szintén használta ebben a valóságot jelentő értelmében is. Róma 9, 1-ben ezt olvas­hatjuk: „Igazságot szólok, nem hazudok”. Róma 1, 18-ban pe­dig azt írta, hogy Isten ki­nyilvánította haragját azok el­len, a-kik „igazságtalansággal nyomják el az igazságot”. Ehhez az első értelmezéshez tartozik az igazságnak az az értelme is, amely az igaz meggyőződést, hitet, tanítást jelenti. Tehát nemcsak a ha­zugságnak, hanem a tévedés­nek is ellentéte. Márk 12, 14-ben a farizeusok igy ér­telmezték ezt a kifejezést, amikor a császárnak fize­tendő adó kérdésével kap­csolatban azt mondták Jézus­nak: „ ... igazság szerint taní­tod az Isten útját”. Pál is azt írta a korinthusiaknak: „Nem hamisítjuk meg az Is­ten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat”. (2 Kor 4, 2.) Ilyen értelemben buzdít az első Pé­ter levél is az igazságban vájó megmaradásra: „Lelketeket az igazság szerint való en­gedelmességben szenteljétek meg...” (1 Pt 1, 22.) Az igazság valóságot kife­jező értelmének legmagasabb foka, ha Isten valóságát, a ki­nyilatkoztatást jelenti. Külö­nösen János evangéliumában találkozunk az igazságnak ilyen tartalmával. A testté lett Igé „teljes volt kegyelem­mel és igazsággal”. (Jn 1, 14.) Vagy például János 8, 32-ben: „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz ti­teket.” — Végső soron tehát az igazságnak ez az első ér­telmezése elvezet ahhoz, aki azt mondta önmagáról: „Én, szervezéséről is. Ignatius ve­zette be elsőnek gyülekezeté­ben a monarchisztikus püs­pökséget. Eszerint az elv sze­rint a püspök az egyház kor­mányzója, s a tanítás tiszta­ságát csak a püspök jóváha­gyása és beleegyezése biztosí­totta, csak ő keresztelhetett és szolgáltathatott ki úrvacso­rát. „Aki a püspököt tiszteli, tiszteli Istent, aki ellenére tesz, az ördögöt szolgálja... amit a püspök jónak talál, Istennek is tetsző.”. A püs­pök alattvalóivá kell len­nünk, „Akár Jézus Krisztus­nak”. Akkortájt egyedül állt Ignatius e tanaival, később a katolikus egyház magáévá tette őket s a püspökségről hirdetett tanítását ezek dön­tően határozták meg. Polykarp smyrnai püspökről sok híradás szól, levelei azon­ban egy kivételével mind el­vesztek. De nem is a levél­írásban van ereje. Ezt az egyetlen levelét Pál legkedve­sebb gyülekezetéhez, a Phi- lippi-beliekhez intézte. Ez a Jevele is nagyrészt idézetekből áll. Legfőbb mondáival ója, mely eltölti egész valóját, az apostolok küldetése s ez any­' vagyok az út, az igazság és az élet”. (Jn 14, 4.) 2. A másik értelme szerint az igazság „igazságosságot” jelent, elsősorban Isten igaz­ságosságát. Tehát azt, hogy Isten igazságosan ítél és kor­mányoz. Pál athéni beszédé­ben azt hangsúlyozta, hogy Is­ten „megítéli a föld kereksé­gét igazságosan egy férfiú ál­tal”. (Csel 17, 31.) A jelené­sek könyvének ítélő Ura is, a „Hű és Igaz, igazságosan ítél”. (Jel 19, 11.) „Isten igazsága” mellett az igazság jelöli az ember igaz voltát is, az embernek Isten előtt való igazságát, Isten akaratának megfelelő életét, így érti Jézus is a hegyibe­széd megállapítását: „Boldo­gok, akik éhezik és szomjú- hozzák az igazságot”. (Mt 5, 6.), vagy: „Keressétek először Istennek országát és annak igazságát”. (Mt 6, 33.) — Za­kariás énekében is az igazság­ban való szent életről van szó: „...szolgáljunk neki... igazságban”. (Lk 1, 75.) Pé­ter első levele pedig egyene­sen hivatásává teszi a keresz­tyén embernek, hogy az „igaz­ságnak éljünk”. (1 Pt 2, 24.), hiszen Krisztus bűneinket fel­vitte a keresztfára. Az igazság legjellegzetesebb értelmezését Pál apostolnál találjuk, különösen a Római levélben. Az ótestamentumi „igazságos” Istent Pál, de végső soron az egész Újszö­vetség úgy látja, hogy igaz­ságossága egyúttal irgalmát és kegyelmét is magában foglalja. Amikor tehát Is­ten „igazságos” ítéletet hir­det, akkor ez felmentő íté­let a bűnös embernek Jézus Krisztus érdeméért, Az ejnber Istennek ezt az igazzá tevő ítéletét hit által fogadja el, s ez ad neki örömöt, reménysé­get és igaz életre erőt. A Ró­mai levél 3. része különösen szépen fogalmazza Istennek a Jézus Krisztusban adott em­bermentő igazságát. „Törvény nélkül jelent meg az Isten igazsága... a Jézus Krisztus­ban való hit által”. (Rám 3, 21—22.),, Megigazulunk ingyen, az ő kegyelméből, a Jézus Krisztusban való váltság ál­tal”. (Róm 3, 24.) stb. Az Űjtestamentum „igaz­ság” kifejezése — akár az egyik, akár a másik jelentését vizsgáljuk — egyaránt vilá­gossá teszi, hogy helytelen úgy kutatni az igazságot, mint Pi­látus, aki azt kereste, hogy „mi” az igazság. Az Űjtesta­mentum egyértelmű állásfog­lalása szerint a végső, teljes és mindent átfogó igazság nem „valami”, hanem „Va­laki”: Jézus Krisztus. Bárány Gyula nyira húsává-vérévé vált, hogy az ő szavaikkal szól, ha a gyülekezethez beszél. Levelé­ben nemcsak Pált, de Pétert, Jánost és másokat is idézett. E levél révén az Újszövetség keletkezés-történetének értékes forrását kaptuk kezünkbe. Ha ez az irat 110 és 120 között keletkezett, kifogástalan bizo­nyítékul szolgálhat arra, hogy az Űjtestámentum jelzett ré­szei akkoriban már nemcsak megvoltak, de az egyházon belül elterjedtek és jól ismer­ték őket. Polykarp még érintkezett azokkal, akik ifjú korukban látták az Urat e földön ván­dorolni. Legkésőbb 70-ben született. Rendkívül magas kora következtében (156-ban halt meg) úgy tűnhetett a második századbeli kereszté­nyeknek, mint egyházuk ősko­rának megtestesítője. Poly­karp nemcsak a maga gyüle­kezetében és Kis-Ázsiában volt feltétlen tekintény, a távoli római püspök is tisztelettel adózott neki. Élete vége felé járt Rómá­ban. Életét mártírhalála koro­názta meg. Papias hierapolisi püspök a szájhagyományra támaszkodva gyűjtötte össze és magyarázta Jézus Krisztus tanítását. c) Egyiptomból való Bar­nabas levele Hadrianus csá­szár korából (117—138). Isme­retlen szerző műve, a Zsidók­hoz Irt levélre emlékeztet. Alexandriai gondolkodási mó­dot árul el. Azt az álláspon­tot képviseli, hogy az Ószö­vetséget magasabb szellemi értelemben vegyük és Krisz­tusra vonatkoztassuk. A „Didaché tón dódeka apostolán” című újabban fel­fedezett iratot is egyiptomi szerző Írhatta 140—160 között. A keresztyén tanítást, erköl- csiséget, egyházi rendtartást foglalja össze röviden. Az apostoli atyák tana az újszövetségi iratokhoz képest hanyatlást mutat. Pál apostol­nak a hit által való megiga- zulásról szóló tanítását nem értették meg, a pogány mo- ralizmus hatása alatt az evan­géliumot kezdik új törvény­nek tekinteni, amelyet jócse­lekedetekkel, aszkézissal le­het betölteni. d) Az apologéták működése nagyjából 125—200-ig terjed. Megtért pogány filozófusok voltak, akik a keresztyénsé- get a sokféle gyanúsítás és vád ellen védelmezték, és tü­relmet, igazságos bánásmódot követeltek a császároktól. A keresztyénséget a pogány val­lásokkal mérték össze, s ki­mutatták hitük magasabb er­kölcsi értékét. Szerintük a ke- resztyénség nemcsak Int, ha­nem filozófia is, s ennek az eszközeivel akarták Krisztus istenségét megértetni. Főleg a stoikusok logos-tanát használ­ták fel. A keresztyénség igaz­ságát a pogány vallásokból és filozófiákból vett példák­kal és tanításokkal akarták igazolni. Hittanuk az apostoli atyákéhoz hasonló, de gondo­lataikat a görög filozófia for­máiba öltöztették, hogy a po­gány okkal is megkedvel tessék. Pál apostolt ők sem értették meg ugyan, de hiányosságaik mellett is ők voltak az első keresztyén teológusok. Quadratus lépett fel kö­zülük legkorábban, 125-ben Hadrianus császárhoz nyúj­totta be iratát, amely azonban elveszett. Antonius Pius korában mű­ködött Aristides athéni filozó­fus, akinek pedagógiáját csak újabban fedezték fel. Justinus mártír megtérése előtt filozó­fus volt. Tanításáért bátran kiállt, vállalva a vértanúha­lált is. Tatianus, a szigorú aszkéta a négy evangéliumot egységes műben dolgozta fel. Dr. Ottlyk Ernő A GYÖKERES SZAVAK MŰVÉSZE ELMENT Ha valaki végső útra indul, megnőnek a szavai. Sza­vak, amelyek egykor csendesen kopogtattak, ma döröm- I bőinek. Mélyre szálló gondolatok ma a mélyszántás erejével forgatják fel azt, ami a szívben van. Áprily Lajos elment. Most fájnak a szavak, amiket tőle utoljára kaptam: „Rég volt, hogy ott ültünk a nyírfák mellett a völgyi teraszon, mikor meglátogat­tál ...” Valóban rég volt, s ma szavainak orgonája zúg mint az erdő — zeng a természet, amiben benne élt, mélyebben mint bárki, akit valaha ismertem, s a lélek­látó mondatok tűzzel és vérrel vésődnek mélyre. Fában és pirókban, vadludakban és viharokban, alaktalan só­hajokban és révülésekben, titokzatos szavakban és visszanyelt könnyekben hangja szól. Hallom. ö, aki a „Készen vagy?”-ra felelni tudott, suttogó hangot hall: Ha majd mélyebbre költözöm, érzéstelen rommá omoltan, egy hang közelről súgja még: Én is az erdő fája voltam. Láttatott. Szép szóval, lélekbe markolóan a Teremtő Isten prófétája volt. Nyolcvanéves volt. Erdélyből jött, szerették őt az erdők, s a hegyek. És mi nagyon sokan. Annyian, hogy talán el se tudtuk neki mondani igazán. Mit mondhat­nánk most róla? Koren Emil Aprily Lajosi KÉRÉS AZ ÖREGSÉGHEZ öregség, bölcs fegyelmező je vérnek, Taníts meg, hogy Csendemhez csendben érjek. Ne ingerelj panaszra vagy haragra, hangoskodóból halkíts hallgatagra. Ne legyek csacska fecskéhez hasonló, ritkán hallassam hangom, mint a holló. A közlékenység kútját tömd be bennem, karthausi legyek a cella-csendben. Csak bukdácsoló patakok csevegnek, folyók a torkolatnál csendesednek, Ments meg zuhatag-szájú emberektől, könyvekbe plántált szó-rengetegektől. Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez, egy pátosztalan, kurta szó elég lesz, a túlsó partot látó révülésben a „Készen vagy?”-ra ezt felelni: — Készen. Bibliai ábécé: „igazság” t Ä 12-es utca Néhány napja tragikus események színtere volt az Egyesült Államok. Detroitban, az Öt-tó környékén, szinte az Erie-tó partján levő hatalmas metropolisban (az Egyesült Államok nyolcadik legnagyobb városa, lakóinak száma pontosan annyi, mint Budapesté) lázadás tört ki. Azóta elcsendesedtek a fegy­verek, bár az élet még mindig nem tért normális medrébe vissza. Füstölgő romok és üszkös falak az égnek meredve tanús­kodnak valami kifejezhetetlen feszültségről és egy kibékíthe­tetlen ellentmondásról, amely évek óta lappang az amerikai társadalomban, és amely most 40 halottal növelte az eddigi áldozatok számát. A jelenlegi zendülés méretében és tartalmá­ban már polgárháborús arányokat öltött. A néhány napi gyúj­togatás, robbantás óvatos becslés alapján 1 milliárd dollár kár­ban összegezhető. Detroit városa a sakktábla szabályos négyszögének meg­felelően épült. Modern és a világ legynagyobb autógyárainak fellegvára. Itt vannak a híres Ford, General Motors, Chrysler gyárak és a hozzá csatlakozó kiegészítő iparok gyárai. A város tüneményes gyorsasággal növekedett, mert száz évvel ezelőtt még alig volt 45 ezer lakója. Kitűnő fekvése Kanada szomszéd­ságában az átmenő forgalmat biztosította, jó közlekedési lehe­tőségei pedig az ipart és a kereskedelmet lendítette fel. Itt Északon (Michigan állam) pedig mindig demokratiku- sabbak voltak az állapotok, mint Délen, a fajüldöző államok­ban. Egy természetes „felszivárgás", kisebbfajta népvándorlás volt száz év óta Észak felé, amely emberibb körülményeket tudott nyújtani a sanyarú sorban élő és társadalmilag is kita­szított színesek számára. A fejlett ipar, a gyáróriások pedig felszívták a vándorokat. Így ez északi városok növekedése együtt járt a négerek, színesek növekedésével. (Óriási méretű néger gettók vannak pl. New Yorkban, Chicagóban, Detroit- ban.) A fajüldözés ezekben az északi városokban eleddig el­szórtan jelentkezett. Mert míg Délen általános jelenség volt a Ku-Klux-Klan terrorja, lincselés, öldöklés, addig Északon meg­tűrték és emberszámba vették a feketéket, akikért a polgár- háború (1861—1865) idején Lincolnék olyan nagy áldozatot, hoztak. És mégis, itt Északon, az Unió egyik legnagyobb városában kitört a lázadás. Detroitban is (hasonlóan más amerikai nagy­városhoz) a nagyobb sugárutakon kívül számozzák az utcákat. A felkelés központja a 12-es utcában volt. A 12-es utca pedig a néger gettóban van. A lázadás futótűzként gyújtotta lángra az egész néger negyedet, sőt más városokban is azonnal megmoz­dulások támadtak. Itt Detroitban 1100 gyújtogatásról és szabá­lyos fegyveres tűzharcról adtak ki hivatalos jelentést, amelynek leverésére tankokat, helikoptereket, rendőrséget, nemzeti gár­dát és katonaságot kellett igénybe venni. Még így is napokig tartott a zendülés. A világ dermedten és megdöbbenten értesült az esemé-i nyékről és egyre-másra fakadt ez a kérdés: mi lehetett az oka ennek a felkelésnek? Nincs hivatalos magyarázat még, de egy­két elgondolkodtató tény már most feleletet ad számunkra. A 12-es utca drámája lerántotta a leplet az amerikai sokai hangoztatott, de képmutató demokráciáról. A társadalmi ellent­mondásból fakadó forrongásnak véres jelensége ez. A hátrá­nyos helyzet, a nyomor és a jogtalanság kergette a szerencséit len négereket a barrikádokra. A kapitalista világban jelentkező válság réme, a gyárakból való fokozatos elbocsátás, a munkanélküliség és az attól való félelem szólította utcára a fekete tömegeket. És nem utolsó­sorban a meghirdetett „nagy társadalom” elvének kudarca, a polgárjogi törvény sorozatos megsértése. A belpolitikai krízis örvényébe a Johnson-kabinet nem hullott bele. Sőt a jelek szerint még szigorúbb diszkriminációkat alkalmaz, hogy meg­fékezze az elégedetlenséget. De a néhány napos dráma hangos figyelmeztetés, kiáltó vád az Amerikai Egyesült Államok társadalmi rendszere ellen,' A belső társadalmi válság pillanatnyilag egy véres állomáson időzik, amelynek útja mellett már számtalan neves és névtelen áldozat holtteste hever. Lincoln, Kennedy, további számtalan megölt feketének a holtteste fekszik ezen az úton. De az az állam, amely „a demokrácia és szabadság” hamisan csengő hangját hallatja a világ különböző tájain — természetesen fegyverropogtatás mellett — a detroliti események után sú­lyos válságba jutott. Fáj nekünk nagyon, hogy az áldozatokat ilyen kiélezett faji és társadalmi probléma keresztyén területen, keresztyén embe­rek között szedte. A keresztyén erkölcs türelmet, megértést parancsol. Bármily nehéz és bonyolult az amerikai négerkérdés, mégis hitünk szerint megértő szeretettel, simogató kézzel kell azokhoz a sebekhez nyúlni, amelyek színes testvéreink éleién sajognak. Jő Atyánk! Köszönjük a mai ünnepen a kenyeret, ame­lyet népünknek s benne nekünk is biztosították Hatalmas dolgot cselekedtél, amíg ez megvalósult. Munkába állítottad az egész mindenség erejét. Parancsoltál a napnak, felhőknek, földnek, égnek, látható, és láthatatlan erőknek azért, hogy legyen kenyerünk. Minden falat kenyér, amely naponta táp­lál, erősít bennünket, mérhetetlen hatalmadról beszél. Te mégsem kényszerítesz senkit sem hódolatodra, imádá- sodra, irántad való engedelmességre. Inkább hívogatsz, édes­getsz^ mindenkit abban a reményben, hátha visszaindulunk hozzad,^ mint a tékozló fiú. Ezért kfildted közénk Fiadat, Jézus Krisztust. Ö biztat, bátorít bennünket, induljunk biza­lommal, hittel feléd. Bocsáss meg, amiért irántunk való jóindulatodat félre­értjük s megelégszünk azzal, hogy bünbánattal járulunk eled, elfogadjuk bocsánatodat s mindazt, amit ezen kívül adsz nekünk. Igényeljük szeretetedot, számítunk erre, de tovább nem jutunk. Minden rúgy marad életünkben, amint volt, még mielőtt hittünk volna benned. Éppúgy élünk, mintha nem volna annak következménye, hogy megismertünk Téged a Jézus Krisztus által. Irigykedünk, gyűlölködünk, mások baját közömbösen nézzük, nem segítünk a rászorulón, nem bátorít­juk az crőtelent, önzők vagyunk s nem szeretjük ember­társainkat, mintha nem tudnánk, hogy Te mindezekért nagyon haragszol. Bocsáss meg nekünk s légy türelmes hozzánk. Láttasd meg, hogy naponta kell keresnünk, kutatnunk, vizsgálnunk akaratodat s eszerint cselekednünk éppen azért, mert kegyel­mes Atyánk vagy. Add, soha el ne feledjük, hogy ama napon, amikor szent Fiad eljön ítélni élőket és holtakat, Ő azt nézi majd, vajon hitünk élő, cselekvő volt-e. Azt keresi majd, mi az a jó gyümölcs, tett, cselekedet, amely hitünkből nőtt ki. Iíönyörgiink, szabadítsd fel akaratunkat a Jézus Krisztus által mindazok cselekvésére, amelyek tetszenek neked 9 Téged dicsőítenek közöttünk. Ámen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom