Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-08-13 / 33. szám
A nyíregyházi gyülekezetben A hosszú utazásokon megedződött embert is visszatartja inkább sem. minthogy biztatná, ha kora reggel, induláskor plussz húsz fokot mutat a hőmérő az ablakon. Elhatárokéint az Otthon sokféle módon mutatta meg szeretetét. A csu- pa-lelkesedés kis énekkar alig akarta abbahagyni a köszöntő éneket. A gyermekek vendégmarasztaló szeretetüknek saöregek otthona Nyíregyházán, háttérben a templom zott dolog azonban, hogy július 29-ért és 30-án dr. Ottlyk Ernő az északi egyházkerület püspöke meglátogatja kerületének egyik legnagyobb lélekszámú gyülekezetét. Így tölti a hétvégeket. Megszakítva üdülését, bejárja a kerületet. Nemcsak az eseményekhez hűséges beszámoló miatt kell megemlíteni, hogy erre az útra is magával vitte feleségét és kislányát. Ez a kíséret szimbolikus jelentőségű is. A látogatás hivatalos jellegén túl a családi atmoszféra kíséri gyülekezeteiben a püspököt, s vele melegebbé, barátibbá teszi megjelenését, s ugyanezt ébreszti, éleszti az őket fogadókban is. A nyíregyházi nemcsak lélekszámra nagy gyülekezet, hanem a szeretet intézményes gyakorlásában is jelentős, hiszen két szeretetotthona van: az Élim gyermekotthon és az öregek otthona. E ténynek köszönhette az országos diako- niai munka ügyvivő-lelkésze is, hogy a püspököt útjára elkísérhette. Első útja Nyíregyházán az Élim gyermekotthonba vezetett. Vendéglátó gazdáját súlyukkal adtak nyomaté- kot úgy, hogy a vendégek nyakába kapaszkodva tartották vissza őket. A szépen gondozott kert, az Otthon tisztasága, a gyermekek jólápolt- sága, a terített asztal melletti közösség mindenkire biztatóan, vídítóan hatott, s érezhettük, hogy nem a szürke reménytelenség, a „bűnhődés” helyén jártunk, hanem Élim- ben, az oázison. Az öregek ot thonában, a nemrég felújított, meleg színekkel díszes épület árnyas kertjében, az öreg testvérek békés pihenő helyén Endreffy Jánosné otthon vezető fogadta a püspököt. Smid Lehel lelkész, aki az egész egyházközség gazdasági ügyeit intézi, de szeretetének java mégis az öregeké, megható melegséggel mondotta el a kis Otthon történetét és jelenlegi lakóiról egyenként adott jellemzését. A délután lelkészek körében folytatódott. A lelkészi iroda nagytermében gyűltek össze az egyházközség lelkészei, hogy ilyen minőségben először beszélhessenek püspökükkel. Benkóczy Dániel esBihliai ábécé: „Idő Mondják, a középkori ember azért Volt alázatosabb, mert látta az időt. amint homokóráján „alápergett”. Nem végnélkül járt körbe, mint a karóránk mutatója, hanem „folyt” az idő szemük láttára. Talán mégsem az a bajunk az idővel. Szolgái lettünk! Nem eszköz arra, hogy benne szerethetünk, adhatunk, meg- Iragadhatjuk a vissza nem té- jrö lehetőségeket. Rabszolgatartónk lett: kerget bennünket, — néha autónk sebességmutatója sem méri pontosan, mennyire űz. De mire is kerget annyira? Szinte nem is tudjuk megmondani. Egy autó- balesetes ágya mellett ültem és a keze-lába törött ember ■— a sír széléről hozták visz- sza — mondotta: „Itt van időm átgondolni az utolsó évekei. Nem is tudom, miért rohantam úgy eddig. Én voltam az idő kezében —, nem az idő az én kezemben.” A Biblia két szót használ arra, amit mi ezzel az egv szóval fejezünk ki: idő. „Chronos” és „kairos”. Ha képpel akarnánk szemléltetni a különbséget, ezt mondhatjuk: a „chronos” egy tova hömpölygő, mozgásban levő folyamathoz hasonlít. Messze a forrása, távol a széles torkolata. A ..kairos” az az egy bizonyos pillanat, amikor belépek ebbe a folyamba — talán, hogy egy zátonyon fennakadt csónakot segítsek kimozgatni tehetetlenségéből —. talán mert a folvó közenéből „Segítség!”-et kiált valaki —, „kairos”, amikor a mentőcsónak felzúgva indul érte és egv kéz mentőövet dob faléin. Ilyen csodálatos „kairos” volt az idő végtelennek tűnő folyamában — 600 000 évre van itt az ember —, amikor Jézus Krisztus beléoett ebbe a folyamba (láthatóan is a Jordánba lépéssel indult). Hozzá lépett a Vallás — a rabszolgatartó társadalom, a betegség, a halálfélelem örvényeiben vergődő emberhez. Ez volt az a nagy „kairos”, amit sokan nem vettek figyelembe. Az egyszer könnyező Jézus ezért sírt Jeruzsálem felett: nem ismerték fel az Istennek az emberhez lépő meglátogatását, „kairos”-át. A húsvéti feltámadás pillanata, „kai- ros”-a ezt hirdette: „Emberek, ne féljetek! A hömpölygő folyam (chronos) beleömlik egy olyan világba, melyben a szélesség, hosszúság, magasság, idő négy-dimenzióján túl egy magasabb, másféle di- menziójú világ lesz.” De addig ...? Addig az a „kairos”, hogy Jézussal felismerjük a jerikói úton a tennivalót: bekötözni a sebeket. „Kairos” meglátogatni az özvegyeket és árvákat. „Kairos” — írni levelet valakinek, aki öreg, magányos, szomorú. Olvasni a Bibliát, hallgatni az ö szavát és ugyanakkor indulni mások felé a tőle kaDott szeretettel, áldozatkészséggel. A görög monda szerint Kronos isten megette gyermekeit, hogy egyeduralkodó legyen. Bennünket meg ne egyen ez a rohanás! Azért kívánok mindnyájunknak Jézussal áldott „kairos”-okat! „Időnk eliramlik, éveink sietnek ... Nem baj! Azért van a folyó, hogy hömpölyögjön. De aki Krisztussal, lép be naponként az idő folyamába —, micsoda óriási lehetőségek vannak előttünk a jóra! — az hálát tud adni égy-egy nap végén, esztendők utolján, a földi élet végén a hitszeretet nagy alkalmaiért, az időért! Görög Tibor peres, Endreffy Zoltán igazgató lelkész, Endreffy János nyug. lelkész, a szeretetotthon „patrónusa”, Joób Olivér, Gáncs Aladár, Krecsák Kálmán, Tarján Béla, Szabó Vilmos, Smid Lehel, Nagy Ilona a nyíregyházi egyházközség lelkészei és Bárdossy Tibor kisvárdai lelkész voltak ott. A püspök ismertette egyházkormányzati terveit és püspöki munkájának körvonalait. Meghallgatta azokat a helyi problémákat, amelyeknek megoldásához segítségét kérték. A megbeszélés legnagyobb értékeként bizonyára azt a meggyőződést lehet tartani, amelyet az egyik részvevő így fejezett ki: a szolgálatban püspökünk segítségére számíthatunk. A püspök vasárnap délelőtt a nyíregyházi templom nagy gyülekezete előtt hirdette az igét, délután pedig a kálmán- házi hétszázlelkes gyülekezet templomában szolgált. A kálmánházi látogatás nemcsak az evangélikus gyülekezetnek, hanem a református gyülekezetnek is ünnepe nyíregyházi lelkészek közül is többen vettek részt a kálmánházi istentiszteleten. A zsúfolásig megtelt szép templom nyitott kapuzatában és a lépcsőkön is álltak a hívek. A püspök igehirdetésének alapigéje Máté evangéliuma 16. rész 13—20 verse volt. Jézus kérdése: „Kinek mondotok engem?” fontos és válaszunkra vár — mondotta többek között a püspök. A választ azonban csak akkor adhatjuk meg hitelesen, ha megismertük Jézust. Jézust pedig csak úgy ismerhetjük meg, ha vele együtt járunk, ha vele együtt élünk. Ez a mai keresztyén ember, a mai gyülekezet feladata. Az istentiszteleten Megyer Lajosné szólóénekkel szolgált. Ottlyk püspök mind a nyíregyházi, mind a kálmánházi presbiterekkel elbeszélgetett a kerület és az egyházközség ügyeiről. Ha mérleget készítünk, azt kell megállapítanunk, hogy a két nap fáradságos, de gazdag Dr. Ottlyk Ernő püspök köszöntése a kálmánházai templomban volt. A kis egyházközség gondnoka, Harman András köszöntötte őt a református egyházközség lelkésze, Lukácske András lelkipásztor is aki az istentiszteleten a püspökkel volt. Igehirdetések és beszélgetések, találkozások és búcsúk, bíztató szavak és baráti kézfogások, testvéri közelség és megértő segítőkészség' jelentik a gazdag tartalmat. A Dr. Ottlyk Ernő püspök az Élim gyermekotthon lakói között és Benkóczy esperessel együtt szolgált. Az egyházközséget gondozó Szabó Vilmos lelkész, Balczár István a nyíregyházi egyházkö-zség felügyelője és a A vasárnapot a második század elején már általánosan megünnepelték, mégpedig mint örömnapot, amelyen nem böjtöltek és munkát nem végeztek. A hét többi napjai közül szerdát és pénteket mint Jézus szenvedésének kezdő és befejező napjait, félünnepként délután három óráig tartó böjttel ülték meg. Az egyházi évben megünnepelték a húsvétot, éspedig Jézus halálának és feltámadásának kettős emlékére. Krisztus halála napjára a negyven napi böjti időszak készített elő, amelynek befejező része a nagyböjt. Mivel Izrael népe negyven évig bujdosott, Jézus negyven napig böjtölt és negyven óráig volt a sírban, azért böjtöltek negyven napon át. A gyász és bűnbánat negyven napjára ötven napi örömidő következett. Ennek határán állott pünkösd, s ugyanezen egyházi időszak negyvenedik napján ünnepelték a menny- bemenetelt. Keleten ünnen volt a vízkereszt is, amelyet január 6-án Krisztus megke- resztelésének és a földön való megjelenésének (epiphania) emlékére tartottak. A karácsonyt ebben az időszakban még nem ünnepelték. mérleg azonban még így sem teljes. Teljes csak akkor, ha kérjük Istentől, hogy áldás is legyen. Muncz Frigyes Baráti találkozások (Folytatás az 1. oldalról) sabb emberi kérdés és ezért ott állunk minden ilyen törekvés mögött mind az egyházban, mind az államban. A teológusok között erőteljesen folyik a béke kérdésének a tudományos kutatása és ehhez kérjük a magyar testvérek segítségét is — fejezte be nyilatkozatát Osmo Kataja- 'mäki. Meg kell mondanom, hogy az eddig leírottak csak összefoglalást jelentenek, mert közben élénk beszélgetés folyt. O tt ült Eero Saarinen főtitkár is, állandóan töm- ködve a pipáját, mintha csak magyar „pipás” lenne. „Nagy darab ember” — mondanák nálunk és az is. Az idén már másodszor járt Magyarországon. Múlt évben volt Bony- hádon is, ahol éppen D. Kál- dy Zoltán püspök prédikált. „Imponált nekem a telt templom” — jegyezte meg. Az idén meg egy Balaton mellett épülő új templom formálódását látta. „Azt mondta ott egy idős asszony — emlegette a főtitkár —, hogy: a mi papunk prédikál is, meg épít is. .. s ez a pap-típus Finnországban ismeretlen. Nálunk sok a pénz és nagy építkezésekbe kezdünk, de azt hiszem az a kis templom nagyobb áldozattal, no meg olcsóbban is épül.” Feladta magának a témát, gondoltam, csak hadd beszéljen friss élményeiről. így mondta: — „Láttam, hogy a magyar evangélikus egyház él és a szeretetmunka is jól halad. Sok lelkésszel találkoztam és megállapítottam, hogy mindannyian foglalkoznak a legújabb teológiai kutatásokkal, nagyon olvasottak, tájékozottak, ismerik a jelentős problémákat, igen intelligensek. Ügy remélem, hogy a néhányakon keresztül jó benyomást nyertem a többiek- ről is. — Megnéztem a szeretetin- tézményeket is — mondta tovább —, Budán is, Pécsett is, de különösen szépnek találtam azt, ahol a huszáros ba- juszú pap a vezető. (Könnyű volt kitalálnom, hogy Hernád Tiborról beszél és Cyenesdiás- ról.) Szeretnénk tanulmányozni a magyarországi egyházi életet. Ügy láttam eddig, hogy van mit tanulnunk a különböző életkörülmények ellenére is. Minden érdekel. Az isj hogyan élhet egy egyház kötelező egyházi adó nélkül és az is, hogy mi rejtőzik a sok szép, barátságos, jókedvű, örvendező emberi arc mögött. Szeretnénk hallani részletesen a Keresztyén Béke Konferencia lényegéről és működéséről s mindezért meghozzuk a magunk komoly áldozatát. Azt is láttam, hogy az emberek mindenütt emberek, a problémák mindenütt ugyanazok, csak különböző méretekben és bizonyos előttünk az is, hogy az egyház a különböző politikai rendszerek alatt is egyház tud maradni.” B efejezésül visszatért a jövő évre tervezett találkozóra s azt mondta: „A találkozás öröme akkor kezdődött a két egyház között, amikor az első hivatalos magyar küldöttség megjelent Finnországban. (1961-ben Káldy püspök vezetésével. Szerk.) Ez az öröm csak folytatódott és az a véleményünk, hogy mind- annyiunk számára ebben a folytatásban még sok kincs van elrejtve.” 1963-ban finn egyházi dele-' gáció járt nálunk, majd 1965- ben ismét, Simojoki érsek vezetésével. Ezeken a tárgyalásokon fektették le a finn- magyar egyházi kapcsolatoknak azt a széles alapját, arfte- lyen mai találkozásaink épülnek. Teológus-csere, professzori vendégelőadások, kölcsönös sajtótájékoztatás, turistautak egyházi tartalommal, amelyek egyre inkább célratörők. Ez év telén a finn lelkészek kuopioi országos ülésén Saarinen kifejezést adott közös óhajuknak: a magyar lelkészekkel való találkozásban tájékozódni akarnak a Keresztyén Békekonferencia lényegéről, teológiai eszmél- kedéseiről, benne különösen is a magyar evangélikusok szerepéről. E kérdéseket a finn egyházban a Kotimaa is igyekszik ébren tartani. A mikor letettem a töltőtollamat, már éjfélre járt az idő, fáradtak voltunk. Percek alatt beértünk taxival Helsinkibe, azután rövid séta után egy áruház kilencedik emeletén találtuk magunkat, amelynek teraszáról a csillogó főváros éjszakai arcát mutatta meg. De amikor végleg elbúcsúztunk, ha lett volna közelben toronyóra, éppen éjjeli egyet ütött volna. OLASZORSZÁG Mintegy 50 000 ember, köztük igen nagy számban protestáns és katolikus keresztyének, vettek részt azon a tüntetésen, amelyet Olaszország politikai pártjai rendeztek Milánóban a vietnami háború ellen. A szónokok között volt Tullio Vienay lelkész is, a szicíliai valdens egyház vezetője. Első eset, hogy Olaszországban protestáns lelkész tartott beszédet tömeggyűlésen. A tüntetés evangélikus részvevői ilyen feliratú táblákat vittek: „Olaszország protestánsai” és „Boldogok, akik harcolnak a békéért.’’ EGYHÁZAK VILÄGTANÄCSA Az 1968-ban Svédországban megrendezésre kerülő Világgyűlés előtt július 30-tól augusztus 8-ig tartja ülését Bristolban az Egyházak VilágA s egyháztörténetből • • ünnepek, templomok Az apostolok és a hívők még a jeruzsálemi templomban jöttek össze. Az első keresztyének magánházakban, bérelt helyiségekben, az üldözések idején pedig rejtett helyeken gyülekeztek össze istentiszteletre. E célra épített külön helyiségeik csak a második század elejétől voltak. Rómában a harmadik század elején már, több, mint negyven keresztyén templom épült. Diocletianus császár idejében pedig Nikodémiában már fényes templomuk is volt, közel a császári palotához. Az apostoli hagyományok (257) kívánják, hogy a templom nyugatról keletnek néző, hosszas, négyszögalakú legyen. A papság és a gyülekezeti tagok közötti különbséget már kezdik feltüntetni. A jeruzsálemi templom mintáiéra a keresztyén templom hármas beosztású volt: 1. előcsarnok a pogányok, érdeklődők és bűnbánók részére; 2. középhajó a laikus hívek; 3. szentély a papság részére. Utóbbi félköralakú fülkében (apszis).^végződött. Az egyszerű asztalt (később oltárt) és a papok székeit a szentélyben helyezték el. Képeket akkor még nem tűrtek meg a templomban. A mártírok és elhunyt családtagok sírhelyein is tartottak istentiszteletet. A katakombák szűk folyosóiba és fülkéibe rendszerint csak kevesen fértek. Rómában nagy kiterjedésű katakombákat is találtak. Az ötödik század elején a gótok, később a longo- bárdok dúlták fel a katakombákat, kincstalálás reményében. A katakombákban megőrzött emlékek ismertetik meg velünk a keresztyének legrégibb szokásait, valamint a keresztyén művészet legrégibb maradványait is. Vannak ezek között betűjelek, monogram- mok, mint amilyen a Krisz- tus-monogramm, vagy a hal görög betűinek jelentése (ich- thvs = Jésous Christos Theou Yios Sótér). De voltak jelképek is, mint a bárány, olajág, galamb, pásztor, hajó, stb^ tanácsának egyik legfontosabb bizottsága, a „Hit és egyház- szervezet” bizottsága. A tanácskozásokra 120 küldöttet várnak. valamint bibliai képek, például Ádám és Éva, Dávid és Góliát, Kain és Ábel, Dániel az oroszlán barlangjában, a napkeleti bölcsek, a magvető, az okos és bolond szüzek, Lazár feltámasztása, Jézus megfeszítése, az úrvacsora képe.' Jézus Krisztus arcképét csak a második századból való alakban lehetett megtalálni. Szobrokat nem alkalmazták, mert azok az ószövetségi faragott képekre emlékeztettek.' Az orhodox egyházak ma sem engedik meg használatukat. A költészet terén is voltak a keresztyénségnek már az első időszakban művei. Az egyházi énekeket a zsoltárok mintájára szerezték. Volt vallásos elbeszélő költészetük is. De megvetéssel fordultak el a színészettől, amelyet különösen Tertullianus támadott. Az erkölcsi tisztaság, az életszentség legmagasabb célkitűzésként állt a keresztyének előtt. Tisztátlant és méltatlant nem tűrtek meg maguk között. Hitük megteremtette a maga jó gyümölcsét, az önzetlen és áldozatkész felebaráti szeretet terén is. amelyet még a rabszolgakorszak viszonyai között is igyekeztek" személyválogatás nélkül gyakorolni. Dr. Ottlyk Era# 1 t
