Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-08-06 / 32. szám

VASÁRNAP. — „Az Ég és

Föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak” (Mt 24,35). Teremtett világunk a múlandóság törvénye alatt áll. De Jézus biztosít arról, hogy az Ő megjelenésével új Eget és Földet teremt, melynek törvénye a soha el nem múló ige. Jézus beszéde az öröklét igéje. Aki hisz az ö beszédének, már most részese Isten örökké tartó uralmának.

HÉTFŐ. — „örvendeztek azért a tanítványok, mikor látták az Urat” (Jn 20,20). A feltámadott Jézus látása a tanítványok szívét eltöltötte örömmel. Akit megholtnak hittek, él és újra velük van. A mi örömünk az, hogy a feltámadott Jézus elvégezte megváltásunk nagy munkáját és velünk van, ahol az ö nevében összegyülekezünk, a világ végéig,

KEDD. — „Imé a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited” (Lk 22, 31—32). A sátán azokra pályázik, akiket Isten szeret. Isten a tanítványokat is kiadja próbatételre, de nagy vigasztalás kísértéseinkben, hogy nemcsak a sátán kér ki minket Istentől, hanem Jézus is könyörög érettünk, hogy el ne fogyatkozzék a mi hitünk. A próbatételnek az a célja, hogy ne bizakodjunk önmagunkban, hanem egyedül Jézusban!

SZERDA. — „Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, aki hisz őbenne” (Csel 10,43). Isten bűnbocsátó kegyelme, melyet Jézus Krisztusban nekünk adott, nem személyválogató. Mindenkié lehet, aki hittel elfogadja, legyen az fehér vagy színesbőrű. A Jézus Krisztus által szerzett bűnbocsánat univerzális, az egész világ minden emberébe kiterjedő és hittel megragadható,

CSÜTÖRTÖK. — „Szólt Jézus a századoshoz: eredj el és legyen neked a te hited szerint” (Mt 8,13). A Jézusban való bizodalmas hit a legnagyobb erő. Aki ebben a hitben állhatatos marad, az saját életében tapasztalhatja meg a hit megtartó erejét. Merjünk bízni Jézus ígéreteiig!) a hit bizodalmával;

V

HARANGOK

újraöntését, harangkoronák, harangállványok készítését, átalakítását új rendszerűvé vállalja

DÚSAK ISTVÁN

harangöntő. Örszentmik- lós, Dózsa György út 26.

PÉNTEK. — „Mikor még Péter ezt a beszédet mondta, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét” (Csel 10, 44). A gyülekezet Isten Szendéikét a hirdetett ige által kapja. A Szentlélek és a hirdetett ige elválaszthatatlanul összetartozik.A Szentlélek ébreszti szívünkben a hallott ige által a hitet. Nélküle lehetetlen Jézus Krisztusban hinni. A Lélek teremt közösséget Jézus Krisztus és az egyes hivő, valamint a gyülekezet tagjai között és így teremti meg az egyházat. Az egyház a közöttünk munkálkodó Szentlélek „műhelye”. Itt formál és teremt újjá a Lélek minket és tesz alkalmassá szolgálatunk betöltéséSZOMBAT. — „Sok idő f múlva azután megérkezett a szolgák Ura és elszámoltait, őket” (Mt 25, 19). A kiosztot tálentomokról szóló példázai ból van ez a vers. Isten mint': annyiunkat szolgálatra küld e világban, hogy a szeretet krisztusi evangéliumát gyü- mölcsöztessük embertársaink javára, addig amíg Ö vissza nem jön hatalommal és dicsőséggel. Tudatában kell lennünk annak, hogy Jézus Krisztus számon kéri, hogyan használtuk fel az evangélium ajándékait felebarátaink javára. Éppen ezért a keresztyén ember erkölcsi cselekvésének mozgató rugója és felelősségének alapja a Jézus Krisztust visszaváró élő hite és reménysége. Nem lehet felelőtlenül élni és eb ókozo'ni Isten kegyelmének ajándékait, mert számot kell adnunk szolgálatunkról és minden cselekedetünkről.

re. Garami Lajos

Szolgáljunk dicsekedés nélkül

Lk 17,7—10.

Akkor is ellenszenvesnek érezzük, ha valaki méltán dicsekszik. Még inkább, ha nincs is miért. Ilyenkor arra gondolunk: ez az ember azért ilyen, mert nincs tisztában önmagával, nem jó a mércéje, és túlértékeli magát. Világosan tudjuk ezt, és mégse vagyunk képesek a kérkedés gyarlóságát és bűnét — amit másokban elítélünk — önmagunkból kiirtani. Szeretünk dicsekedni. Társaságban igyekszünk egymást túllicitálni eredményeink vagy vélt érdemeink emlegetésében. Ügy teszünk, mintha többet tettünk volna, mint ami kötelességünk. Pedig...

Csak akkor dicsekedhetnénk, ha valóban lennének jelesleges jó cselekedeteink. Ilyenek pedig nincsenek. Sőt emberségünkkel és keresztyénségünkkel együttjáró kötelességeink maradéktalan teljesítésével sem büszkélkedhetünk. Olyan szolgák vagyunk, akiknek a hatalmas és gazdag Isten az ura és gazdája. Szeretetből teremtett bennünket, és adta nekünk e világot. Szeretetből küldte el megváltásunkra Fiát, és hitet, valamint anyaszentegyházat teremtő és éltető Szentlelkét. Szeretetből fogadott bennünket szolgálatába, hordozza el gyarlóságainkat, és gondoskodik rólunk.

Mi ennek a nagy szeretetnek vagyunk naponkénti törlesztői a felebaráti szeretet gyakorlásában. Adósok vagyunk, akik minden nap fizetgetjük adósságunkat, de kifizetni sohasem tudjuk. Ezért bizony haszontalan szolgák vagyunk. A családi háborúskodások, a világon ma is folyó vérontás, milliók éhezése, elnyomása és nyomorúsága vád ellenünk, mely be akarja fogni dicsekedni kívánkozó ajkunkat.

Hitünkben, szeretetünkben, lelki, szellemi és erkölcsi életünkben nem vagyunk tökéletesek. Nem vagyunk befejezett szobrok, akiken a Mester kezének már nincs semmi alakítani valója. Amíg csak élünk e földön, van mit változtatnia rajtunk. Váltságunk teljességébe, a befejezettség állapotába csak a célban, vagyis a mennyben érkezünk meg.

Addig utasok vagyunk. Isten szolgái út közben, és minden erőnket latba kell vetnünk, hogy kötelességünket azon a helyen, ahová Gazdánk állított, a leghűségesebben teljesítsük. Ha maradéktalanul sikerül kötelességünket teljesítenünk, akkor se dicsekedjünk, hanem hallgassunk Jézusra, aki ezt tanítja: „Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk, mert, amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük”. Várjuk meg, hogy más dicsérjen meg itt, és egykor odaát Krisztus ítélőszéke előtt.

, - í-.» Maróti János

ÉNEKEINK

Jer, dicsérjük Istent!

Énekeskönyvünk második éneke egy keresztyén család csendes áhítatából született. Rinckart Márton nap mint nap összegyűjtötte az ige köré gyermekeit, velük énekelt és imádkozott. Az otthon falai zajló, nehéz években óvták a kis családot, de nem zárták el.

A harmincéves háború nyugtalan, kockázatos évei múltak s a járványok szele is végig-végig söpört a gyülekezeten. Rinckart lelkész pedig keményen helyt állt. Amikor pestis dühöngött, bátor szeretettel lépett a haldoklókhoz vigasztaló szóval. A háború drágasága és nincstelensége közepette táplálta az éhezőket s imádsággal, de bátor emberi kiállással és közbenjárással is segítette híveit a szorongattatások között.

Kerek száz esztendővel a deformáció megindulása után, tehát 1617-ben lett a szászországi Eilenburg lelkésze. 1586- ban született ugyanebben a városban, szorgos kétkezi munkás fiaként. Tanulmányai végeztével előbb kántorként szolgált Eislebenben — mivel igen tehetséges muzsikus is volt — majd néhány más gyülekezetben lelkészkedett, sőt esperes is volt. Eilenburgban

nyílt meg előtte igazi munka- területe, ahol néhány boldog évet és számtalan gonddal sújtott napot élt át.

Otthona falai, amelyek óvták szeretteit a szorongattatások és veszedelmek elől, hitből és keresztyén reménységből épültek s az ige iránti engedelmesség tartotta egybe. Rinckart Márton kegyes családi szokásokat gyakorolt, énekelt és imádkozott gyermekeivel, s a közben megfo- gamzott gondolatait és érzéseit olykor versbe szedve vetette papírra. A muzikális érzék nem csak dallamok sze- retetében, de a nyelv, a beszéd ritmusában is kifejeződött nála. Úgy ismerték, mint akinek nyelvén magától verssé válik a beszéd. Papírra vetett gondolatai jórészt kallódó sorsra jutottak. Egy azonban annál nagyobb tisztességre tett szert.

Mondják, hogy az 1630-as esztendőben, a hosszú háború egyik nehéz szakaszában gyermekeinek asztali imádságot írt. Együtt mondták el étkezés végeztével, miután már mindenki felolvasta aznapi igéjét. Maga az imádság is egy igeszakaszból született. Az apokrifus Sirák könyve

50:24—26-ból, amely így hangzik (Kámory magyar fordításában a 22—24 versek): „Most pedig dicsérjétek Istent mindnyájan, azt, aki nagyokat cselekszik mindenütt, aki boldoggá tette napjainkat anyánk méhétöl fogva, és aki irgalmához képest bánik velünk. Adjon szivünknek örömet, hogy béke legyen napjainkban az Izraelben, mint régi időben volt. Legyen folyton irgalma velünk, és akkor, midőn ő akarja, szabadítson meg minket.” Ezt utóbb versbe szedte, majd hozzá csatolt egy versszakot a Szentháromság ma- gasztalására. így született meg a „Jer, dicsérjük Istent”.

A verses asztali imádság egyházi népénekké lett hazájában. Sok harcmezőn hangzott fel, s a békekötés örömünnepein sokfelé énekelték.

Rinckart istentiszteleti énekként először 1649-ben, újesztendő napján énekeltette, amikor az akkor megkötött westfáliai békét ünnepélyesen kihirdették országszerte. Ebben az évben tért meg Rinckart az örök békességbe. Küzdelmes élet után itthagyta örökül a „számtalan jókkal minket elárasztó” Isten szere- tetét.

Koren Emil

— Szentháromság utáni 11. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Fii 3, 7—14; az igehirdetés alapigéje: Lk 17, 7—10. A délutáni istentisztelet alapigéje: Jer 9, 23—24.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 27-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi rádió és az URH hullámhosszán. Igét hirdet: DR. OTTLYK ERNŐ püspök, az Északi Evangélikus Egyház- kerület püspöke.

— BÓCSA. Július 30-án hálaadó istentiszteleten emlékezett meg a gyülekezet arról, hogy Hulej Alfréd lelkész tizenöt éve szolgál közöttük. A hálaadó istentiszteleten Görög Tibor esperes szolgált.

— A SOMOGY-ZALAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉGE július 6-án Nagykanizsán egyházmegyei tanácsüléssel egybekapcsolt értekezletet tartott, amelyet Madarász István szolgálatával úrvacsorái istentisztelet előzött meg. Lágler Béla esperes az Országos Esperesi Értekezletről számolt be, Varga Árpád a békemunka híreit ismertette. Szekeres Elemér „Luther az emberről” címen tartott előadást, s az értekezlet Loós János igetanulmányával ért véget. A résztvevőket a nagy- kanizsai gyülekezet látta vendégül.

EGYEDÜLÁLLÓ özvegyasszony elmenne gyermek mellé vagy házimunkára, vagy öregek gondozására. Cím a kiadóhivatalban.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó:

Dr. pálfy Miklós Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vm., Puskin u. 12.

Telefon: 142—074 Csékkszámlaszám: 20.412—vm,

Előfizetési ár: egy évre 60,__ Ft

Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

67.02987/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár Imre

ÖZE

Vasárnap délelőtt voit. A nap besütött a templom ablakán. Ott keringőzött a padokon, az oltáron.

A lelkész a szószéken arról beszélt, hogy Isten a nap minden szakában szól hozzánk, ue mi az élet forgatagában nem vesszük észre a hozzánk intézett szót, pedig mennyire más, mennyire beteljesedettebb lenne az életünk.

A gondolataim visszaszáll- tak a régmúltba ...

Akkor is nyár volt, júliusi verőfényes délelőtt. Ideges csend ülte meg a hivatalt, mert akkor dőlt el, hogy ki jut előbbre a ranglétrán. Jómagam is soronkívüli előléptetésben reménykedtem. Talán nem is az bosszantott, hogy nem lettem csoportvezető, inkább az, hogy éppen Lantos, ez a mások hátán bukdácsoló került elém.

Egész délelőtt rágódtam a sérelmen és délben idegesen indultam hazafelé. Azt mondják, a hivatali gondokat hagyjuk az irodában. De ezt köny- nyebb mondani, mint megcselekedni.

Még fele úton sem jártam, amikor hátam mögött gyermeksírást hallottam.

Nem maradt el. Idegesített. Megfordultam. Egy gyermekleány könnyes, maszatos arcát láttam. Könyörögve nézett reám. Annyi fájdalom volt az arcában, hogy meoszólítottam. Félve, szipogva, de beszélt:

Anyukám nagy beteg volt. Egyedül voltunk, mert az apám otthagyott bennünket. Anyukámat én gondoztam és

NET

ápoltam. Azt mondta mindig, hogy egyszer eljön az idő, amikor hiába rázom, nem ébred fel. Akkor ő már halott, én pedig attól kezdve egészen árva leszek. Menjek el ángyi- kámékhoz, mert ők gondoznak tovább. Ma hiába ráztam anyukámat. Nézett rám de nem szólt... A szava sírásba fulladt.

Elgondolkoztam.

Én egy elmaradt elölép&sen mérgelődöm, akire boldog családi otthon vár. A kisfiam lobogó hajjal, nevetve szalad elém. A terített asztalon virág, feleségem, kislányom arcán jókedv, bájos mosoly.

Minden tekintetben biztos, szilárd alapokon állok, a telkem mégis telítve van elégedetlenséggel, most is semmiért.

És ez a másik? A síró kicsi virágszál? Kidobva a bizonytalanságba, a semmibe . . .?

A lelkész a prédikációja befejezéséhez közeledett.

Isten szól hozzátok, mert részt akar venni az örömötökben, meg akar vigasztalni bánatotokban, vagy talán rajtatok keresztül akarja felemelni a porba hullott másikat. Ha a mindennapi élet sodrában nem is, de a magunkbaszálló álmatlan éjszakák csendjében — különösen nagy bajok idején — mindannyian halljuk Istennek személy szerint hozzánk intézett szavait. Boldog aki megérti a szót és előtte szívét, lelkét kitárja.

Az áment majdnem hangosan vele mondtam.

Bíró József

Budapesten, 1967. augusztus 6-án

Deák tér de. 9- (úrv.) dr. Kékén András de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 11. (úrv,) dr. Rédey Pál Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. de. fél 10. Fóti út de. 11. Váci út de. 8. Frangepán u. de. fél 10. Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karlllliilll!l!lll!llllll!!llI!lllllllílllll!lllllílllllllllíl!llllllll|[|IIIIIIIUIIIIIII

ner Ágoston Rákoscsaba de. 9L Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Dr. Ottlyk Ernő du_ 7. Schreiner Vilmos Toi'ockó tér de. fél 9. (úrv) Várady Lajos Óbuda de. 9. Dr. Vámos József de. Itt. Dr. Vámos József (úrv) XII. Tar- csay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csengődy László du. fél 7. Takács József Pesthidegkút de. fél 11. Takács József Kelenföld de. 8. Bencze Imre de. 1L (úrv) Bencze Imre du. 6. Bencze Imre Németvölgyi út de. 9. dr. Benes Miklós Kelenvölgy de. 9. Vi- sontai Róbert Budafok de. 11. VI- sontai Róbert Albertfalva de. 7- Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11.

A DOLESCHALLOK

Egyes családok nemzedékszámra adják a társadalomnak, egyháznak és világnak a kiváló elméket. Ilyen például a Braxatoris, Bartolomeides és Doleschall nemzedékek sora. Századok óta fáklyahordozói a művelődésnek széles e hazában, régi idők óta szellemi kincseket termelő díszei az annyi nyelven SZÉP-ért lelkesedő világnak.

A Braxatorisok híre egy, a fiaival még latinul levelező, tudós korponai néptanítóval indul. Gloriolát kap András nevű fia, a széplelkű Sládkovic pap és költő, Marina ill. Detvan című nagy költeményeiért, melyek a szlovák irodalom örökértékű remekei. S jól hangzik ez a családi név dédunokája érdeméből is, akit közönségünk mint kiváló gyarmekorvost ismer. !

A Bartolomeidesek csaknem négyszáz év óta máig hirdetik gyülekezeteinknek az evangéliumot s a régmúltban jeles embert adtak a tudománynak Bartolomeides László lelkész, történelem- és földrajztudós személyében (1754—1825), akinek Gömör megyét és a messze Amerikát ismertető művei ma is a kutatók fontos forrásmunkái. Csaknem 800 oldalon latinul olyan alapossággal írta meg gömöri vonatkozású ismertetéseit, mint Bél Mátyás a maga Notitiáit s még a térképeket is maga rajzolta, véste művéhez.

A legtöbb mondanivaló azonban a Doleschallokkal kapcsolatban kívánkozik ki belőlem.

Szakolca, Vágújhely, Modor azok a városok, ahonnan elindul a Doleschallok hírneve. Doleschall Pál (1700— 1778), sokáig tanító Németországban, majd lelkész Alsóbocán, 1746-ban jelenteti meg Bél Mátyás előszavával Grammatica Slavico-Bohemica

(Szláv-cseh nyelvtan) című, a nyelvtörténészek által ma is hivatkozott munkáját.

Doleschall Ágost (1757—

1802) lelkész 1791-ben publikálja Pamétná celému svétu tragoedia (Az egész világ emlékezetes tragédiája) c. terjedelmes munkáját, versekben elmélkedve az emberek viszonyulásáról a bűnhöz, Ádám és Éva óta. A filozófus Lei- bitz volt a tanítója. Olvastán eszünkbe jut Madách Imre nagy műve és a Faust.

Elérkeztünk a szintén lite- rátus Doleschall Mihály Dé- neshez (1783—1846), akinek két fia fővárosunkban is maradandó emléket hagyott maga után.

Az első fiú Lajos (1828— 1859) orvostudor, aki mint katonaorvos holland szolgálatba lépett, a Kelet Indiai fűszerszigeteken rovarismereti szakon nagy kutatásokat végzett és hazatérte után addig ismeretlen rovarok — pókok gyűjteményével gazdagította Budapest és Bécs múzeumait. A trópusi tájak e világáról szóló ismertetéseit a Vasárnapi Üjság, Pesti Napló és Budapesti Hírlap 1854-től közölte, németül és hollandul megírt becses pók-tanulmányai meg sűrűn jelentek meg a külföldi lapokban.

Doleschall Mihály Dénes második fia Ede Sándor (1830—1893). Arcképét ott látjuk a Deák-téri egyház dísztermében. Nagy tudós és lebilincselő hatású prédikátor, aki mély lélekkel tudott szólni az akkori haza minden nyelvén. Selmecen kezdte pályafutását mint líceumi tanár s onnan a besztercebányai egyházhoz került háromnyelvű szolgálatra. E helyről

indul irodalmi munkássága is. Amikor,, egy röpke szó nyilallott a hazán keresztül” — őt is megfogja a fájdalom a veszteség fölött s helyezte három koszorúját a nagy ember sírjára. „Drei Kränze auf Széchenys Grab” (Három koszorú Széchenyi sírjára) volt kegyeletes emlékezése címe.

Doleschall E. Sándor 1875- től a pesti Deák-téren szolgált németül. Kollégája és jóbarátja volt Győry Vilmosnak, akit betegsége alatt is helyettesített, majd pedig el- parentált egy 1885-évi szomorú napon. Nagy a sora közzétett munkáinak. Közülük'kiemelkednek azok az 1800-as években publikáltak, melyeket mint az Országos Egyházi Levéltár vezetője írt. Ezek hírnevét elvitték külföldre is. Közzé tette az általa fölfedezett lutheri kéziratokat, nagy reformátorunk végrendeletét és más relikviákat, s megírta és 1887-ben publikálta a főváros száz éves evangélikus egyházának történetét, mely ma is forrásmunkája a kutatóknak. 1893-ban nagy gyászpompával vitték ki a Kerepesi temetőbe a kiváló jellemű tudós papot, aki testilelki fájdalmak nagy iskolája után — elvesztve először nagyreményű orvos fiát, majd férjes leányát, jobb karját is elvesztette úgy szólott utolsó éveiben a Deák-téri szószékről, bal kézzel osztva áldását érte rajongó híveire.

Második fia szép kort ért el, híres büntető jogász hazai és nemzetközi viszonylatban, a budapesti egyetem rendes tanára Alfréd. Ennek fia a nemrég elköltözött, ugyancsak egyetemi tanár, orvostudor s egészségügyi miniszter: Dr. Doleschall Frigyes.

S. K.

t

*