Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-01-01 / 1. szám
✓ KP nfRM BP 72. XXXII. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM 1967. január 1. Ära: 1,40 forint Tanácsülések a két egyházkerületben Akik Zsinatunkat köszöntötték A kerületi tanácsülések mindig izgalmas fejezetei az egyházi életnek. Hasonlóan az egyházközségek presbiteri üléséhez, ezeken lehet fölmérni az egész egyház életét. A kerületi tanácsülések súlypontja rendszerint a püspöki jelentéseken van. így volt ez ebben az esztendőben is. A Déli Evangélikus egyházkerületben december 14-én volt a kerületi tanácsülés, amelyen D. Káldy Zoltán püspök tett jelentést. Jelentésében foglalkozott az igehirdetés és igehallgatás kérdésével. Többek között ezeket mondta: „Sokszor elmondtuk már, amit itt most megismétlek: az egyház igazi életformája a dia- kónia. Minden szolgálatát „diakóniai alapállásból" és célból kell végeznie. A diakóniai életforma azonban csak akkor lesz valamennyi gyülekezetünk életformája, ha annak kialakulását jó igehirdetések segítik elő. Az elmúlt másfél évtizedben az egyházvezetőség és a lelkészek nagyon sokat tettek azért, hogy egyre tartalmasabb igehirdetések hangozzanak szószékeinkről. Sajnos nem tanítottunk és tanultunk eleget. Több helyen baj van nemcsak a szószékeken, hanem a templompadokban is. Nemcsak arról van szó, hogy számos gyülekezetben nem kielégítelek az igehirdetések, hanem arról is, hogy sok gyülekezeti tag még nem tanulta meg jól az igehallgatást. Mind a szószéken, mind a templompadokban kísért a konzervativizmus, a maradiság. Több lelkészünk még mindig azt hiszi, hogy akkor igazán „egyházias” és akkor igazán „textusszerű” és „hitvallásos” az igehirdetése, ha egyszerűen más szavakkal elmondja a felolvasott bibliai szakaszt; minél többet idéz a Szentírásból és a hitvallási iratokból, viszont minél kevesebbet foglalkozik a mai élet kérdéseivel, a ma emberének problémáival és az emberiség nagy szükségeivel. Pedig igehirdetésnek valójában csak az a beszéd minősíthető, amelyben a lelkész az evangélium örök mondanivalóját meri szembesíteni a mával és a ma problémáival, mint ahogyan annak idején, amikor az evangélium először hangzott el, az úgy hangzott el, hogy szembesítve volt az akkori világ akkori kérdéseivel. Csak így jelenthetett „evangéliumot", örömhírt a régi világ régi emberének. Ha ezt a szembesítést a lelkészek nem vállalják, akkor éppen azt nem csinálják, amit pedig első renden kellene csinálniok. Ugyanezt kell elmondanunk a templompadokban ülő gyülekezeti tagokról más vonatkozásban. Több gyülekezetben nagyobb a maradiság a templompadokban, mint a szószékeken. Sőt, egyes helyeken a maradi hívek húzzák vissza még a lelkészt is. Vannak gyülekezeti tagok, akik azt az igehirdetést nevezik „tisztá”-nak, amely szinte egyszerűen reprodukálja, ismételgeti a bibliai történetet. Ábrahám története kapcsán pl. ecsetelgeti, hogy miképpen nyergelte meg szamarát, hogy vette maga mellé két szolgáját, aztán egyetlen fiát, miképpen hasogatta Ábrahám az áldozathoz szükséges fát stb. De egyesek már azonnal „mozgolódnak” a templompadokban, amikor arról kezd beszélni éppen Ábrahám története kapcsán az ige- hirdétő, hogy amiképpen Ábrahám odaadta „mindenét” Istennek, úgy kell a keresztyén embernek odaadnia „mindenét”: önző szívét, amely nem törődik a másik emberrel, a másik ember békéjével és kenyerével, azzal, hogy fekete bőrszíne miatt megkülönböztetik, vagy hogy gyarmati sorban tartják. Itt szokták konzervatív híveink azt mondani, hogy ez már „politika”. Pedig e nélkül Ábrahám történetének mondanivalója nem szemÚJÉVI SZÁMVETÉS E RÖVID CIKK CÉLJA — szűkre szabott terjedelménél fogva — távolról sem lehet az, hogy részletezze azt a sokrétű munkát, amelyet magyarországi evangélikus egyházunk az elmúlt 1966. esztendőben elvégzett. Itt csak vázlatosan érinthetjük azokat a lényeges munkaterületeket, amelyeken egyházunk igyekezett hasznos szolgálatot végezni az elmúlt évben 1. ELSŐ HELYRE KÍVÁNKOZIK az új egyházi törvénykönyvünket megalkotó zsinat előkészítésének, majd lebonyolításának munkája. Ez a munka átfogta és bizonyos tekintetben meghatározta 1966. évi egyházi feladatainkat a legszélesebb viszonylatokban. Nemcsak jogi szakértők, vagy szakbizottságok szűk köre, hanem összes lelkészeink, világi egyházvezetőink, sőt egyházi sajtónk segítségével egyházunk legszélesebb rétegei részt- vehettek ebben az igen fontos, nemcsak egyházunk eddigi útját tükröztető, hanem jövő feladatait is meghatározó munkában. Az 1966. december 8—9-én tartott zsinatot egyháztörténelmi jelentőségűnek tartjuk. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról a dön tőén fontos tényezőről, hogy új egyházi törvényeink mai formájukban csak úgy születhettek meg, hogy esztendőkön át teológiai konferenciákon püspökeink és teológiai akadémiai tanáraink vezetése és magas szintű munkája nyomán sikerült megteremtenünk azt a teológiai alapvetést, amelyet új Törvénykönyvünk I. törvénye tartalmaz. Az új esztendő küszöbén azzal a reménységgel tekintünk új egyházi törvénykönyvünkre, hogy annak tartalmát sikerül majd nemcsak megismertetnünk. hanem végre is hajtanunk gyülekezeteink és egész közegyházunk javára. 2. BELSŐ EGYHÁZI ÉLETÜNKET az eleven, lüktető élet jellemezte. Igehirdetési szolgálatunk zavartalanul folyt s a különböző egyházi alkalmak és lelkészi szolgálatok hiánytalanul híveink rendelkezésére állottak. Híveink egyházfenntartó anyagi áldozatkészsége továbbra is növekedett. Lelkészeink képzése a Teológiai Akadémián és továbbképzése a Lelkészi Munkaközösségekben magas szinten folytatódott. Különösen- örvendetes, hogy egyházi sajtónk új és színvonalas kiadványokkal gazdagította egyházunkat. Hisszük, hogy gyülekezeteink és híveink élniakarása és fejlődési vágya ebben az új esztendőben is tovább fokozódik. Ügy gondoljuk, hogy ehhez minden bizonnyal hozzá fognak járulni a reformáció 450. évfordulójával kapcsolatban rendezendő ünnepségek is. 3. IGEN ÉLÉNK VOLT KÜLFÖLDI EGYHÁZAKKAL való kapcsolatunk is. Az Egyházak Világtanácsának, a Lutheránus Világ- szövetségnek és a Keresztyén Békekonferenciának munkájában jelentős mértékben vettük ki részünket. Teológiai Akadémiánk Ahti Auranen finn prépostnak és Paul Hansennek, a Lutheránus Világszövetség osztályvezető titkárának a tiszteletbeli teológiai doktori címet adományozta. Nagy örömmel láttuk vendégül a külföldi egyházak képviselőit és a finn lelkészek és egyházi munkások csoportját. Bízunk abban, hogy ezek a kapcsolatok is tovább szélesednek és elmélyülnek ebben az évben is. 4. MEGELÉGEDÉSÜNKRE SZOLGÁL, hogy az egyházi békemunka is tovább szilárdult az elmúlt esztendőben. Lelkészeink és gyülekezeteink megértéssel támogatták az „egy iskola, egy kórház” vietnami akciót. Az „Egyház és Társadalom” világkonferencia Genfben és még inkább a Keresztyén Békekonferencia Tanácsadó Bizottságának szófiai ülése jelentős határozatokat hozott a vietnami háború ügyében. Csak helyeselni tudjuk, hogy. szükségesnek látják egy összkeresztyén világ- konferencia mielőbbi összehívását, amely a vietnami kérdés békés rendezésének ügyével fog foglalkozni. Az a látásunk, hogy a vietnami nép megsegítésére irányuló erőfeszítéseinket ebben az esztendőben is tovább kell fokoznunk. 5. VÉGÜL — DE NEM UTOLSÓSORBAN — jólesöen állapíthatjuk meg, hogy államunkkal való kapcsolataink is jók voltak az elmúlt esztendőben. A IX. Pártkongresszusnak az egyházakkal — így egyházunkkal is — kapcsolatos megállapításai pozitív módon értékelték azt a szolgálatot, amelyet az egyházak népünk és a béke érdekében kifejtettek. Egyházunk viszont az előttünk álló új esztendőben is készséggel vállalja a reá eső munkát azokban a szép perspektívát ígérő feladatokban, amelyek népünk életszínvonalának további emelésére irányulnak. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az elmúlt év eseményei is igazolták, hogy egyházunk eddigi útja helyes volt. Az új esztendő küszöbén Jézus nevében új erővel, szilárd hittel és töretlen reménységgel induljunk el és haladjunk ezen a megtalált helyes úton! Mekis Ádám besül a mával, tehát nem igehirdetés. ' A maradiságnak mind a szószékeinkről, mind a templompadjainkból el kell tűnnie. A múltba „ragadt” egyháznak, sem jelene, sem jövője nincsen!” A püspöki jelentés után foglalkozott a tanácsülés a különböző egyházi munkaágakkal. Meghallgatta a Diakóniai Osztály jelentését (Muncz Frigyes), foglalkozott a Nyugaíj- és Sajtóosztály kérdéseivel, meghallgatta a Gyülekezeti Segély jelentését (Koren Emil), behatóan elemezte a kántorképzés ügyét Kiss János jelentése alapján, a kerület anyagi ügyeiről pedig Péter Lajos tett jelentést. Az Északi Egyházkerület december 16-án tartotta tanácsülését az Üllői úti székházban. A hangsúly itt is D. dr. Vető Lajos püspök jelentésén volt, amely kiemelte a december 8—9-én tartott zsinat történelmi jelentőségét, megemlékezett a külföldi kapcsolatokról és beszámolt a püspök gyülekezeti látogatásairól. A jelentésnek ezt á részét lapunk következő számában teljes terjedelmében hozzuk. A püspöki jelentés után a kerület különböző munkaterületéről hangzottak el jelentősek, majd elfogadta a tanácsülés az 1965. évi zárszámadást és az 1967. évi költségelőirányzatot. Mindkét kerületi tanácsülés arról tanúskodott, hogy a tanácstagok elégedettek az elmúlt esztendőben végzett munkával és bizalommal tekintenek az 1987-ik esztendő munkája elé. A BIBLIA „A FEHÉREK KÖNYVE” A Délafrikai Köztársaság kormánya néhány hete szigorú rendszabályokat vezetett be, hogy távol tartsa az országtól azokat, akik szembehelyezkednek fajüldöző politikájával. Újabban tartózkodási engedélyt kell az országban kér- niök az összes külföldi protestáns és katolikus lelkészeknek Az engedélyt azonban csak hat hónapra adják meg és utána újból kérvényezni kell. Ezen kívül cenzúráznak minden egyházi újságot, amin+ erről a Délafrikai Köztársaságból csak néhány napja kiutasított Pierri Dil anglikán lelkész beszámolt Hollandiában a megérkezése után. Elmondta Dil többek között, hogy az utóbbi időben erősen vissza esett a keresztyének száma a színesek között. Az egyházak ugyanis csak azzal törődnek, hogy a fehér keresztyéneket ne veszítsék el s közben megfeledkeznek arról, hogy a színesbőrű keresztyének között fokozódik a gyűlölet és elkeseredés emiatt és az afrikai keresztyének lassanként a „fehérek könyvének” nevezik a Bibliát. KÖSZÖNET Mindazoknak, akik felelős szerkesztői munkámhoz jókívánságaikkal megkerestek, ezúton mondok őszinte köszönetét és arra kérem őket, hogy önként vagy megbízásból vállalt értékes cikkeikkel járuljanak hozzá ahhoz, hogy lapunk minél jobban betölthesse szolgálatát evangélikus egyházunkban. — Dr. Pálfy Miklós, felelős szerkesztő és kiadó. Dr. Bartha Tibor püspök felszólalása egyházunk Zsinatán „Nagy tisztességnek tartom, hogy a Magyarországi Református Egyház megbízásából és képviseletében szót emelhetek a Főtisztelendő Zsinat előtt. Annyival is inkább megtisztelő számomra ez a lehetőség, mert az ökumenikus Tanács tagegyházai is megbíztak azzal, hogy üzenetüket tolmácsoljam. Az evangélium helvét hitvallású hívei és az ökumenikus Tanács tagegyházai szívből kívánják, hogy az egyház Ura kegyelmesen áldja meg, Szentlelke által vezérelje a Zsinat munkáját. Áldáskívánásunk annál buzgóságosabb — folytatta Bartha püspök —, mert tudjuk, milyen nagyjelentőségű munka elvégzésére vállalkozott e zsinat: a szolgáló egyház rendjét kívánja kodifikálni. A harmincas években, a német hitvalló egyház harcainak időszakában mélyült el sokakban az a meggyőződés, hogy a közjogi pozíciót, a társadalom irányítását igénylő egyházi rend helyett az egyház evangéliumi rendjének kimunkálására van szükség. Az elhangzott Ünnepélyes Nyilatkozatból megérthettük: Főtisztelendő Zsinat az egyház evangéliumi rendjének meghatározására tesz jelenlegi ülésszakán döntő jelentőségű lépéseket.. . Megállapítja, hogy az egyház hivatása a Krisztus nevében végzett és az ember javát munkáló szolgálat .Olyan nagy fontosságú vállalkozás ez, amit méltán minősítettek az előttem szólók történelmi jelentőségűnek. Valóban, ez a törvényalkotói munka annak az egyháztörténeti és teológiatörténeti formálódásnak és megújulásnak a következménye, amely a Magyarországi Evangélikus Egyházban is végbement az elmúlt évtizedekben. A református egyház és a testvér evangéliumi egyházak — hangsúlyozta a püspök — együtt gazdagodtak meg evangélikus testvéreikkel. Együtt ítéltettünk meg bűneink miatt, együtt jutottunk el a bűnbánat helyére, együtt jártunk az útkeresés időszakában és együtt vezérelte el Isten egyházainkat a szolgálat útjára. Ez a Zsinat az így megtalált utat rögzíti és az ez úton járás szabályait állapítja meg. Engedjék meg, hogy munkájuk kezdetén a testvér egyházak is bizonyságot tegyenek arról, hogy ez az út áldott, Isten megáldja a szolgálat útján járó egyházat." A továbbiakban arra mutatott rá dr. Bartha Tibor püspök, hogy különösen is két ponton ismerték fel a Magyarországi Egyházak a jócselekedetek alkalmait: az egyik hazánk felvirágoztatása, a másik az emberiség békéje és hogy ez ügyekben egyházaink fáradozása nem volt hiábavaló. „A közelmúlt napokban tartotta kongresszusát a társadalmunkat vezető Magyar Szocialista Munkáspárt. A kongresszus tanácskozásain nagyjelentőségű megnyilatkozások hangzottak el az egyházakról. Ezeket az egyetemes felügyelő úr idézte és én is utalok rájuk... a megállapítások azt mutatják, hogy az új társadalmi rendet építő népünk meggyőződött arról, hogy szeretetben szövetségesei vagyunk abban a nagy összefogásban, melynek célja a haza felvirágoztatása és az emberiség igazságos békéjének munkálása. Ezekért a célkitűzésekért hitünkből fályóan mi is a legteljesebb mértékben felelősnek tudjuk magunkat. Hazánk minden fiával együtt teljes bizalommal tekintünk társadalmunk vezetőire . . . Az egyház tanítása és a Párt filozófiai tételei között meglevő ellentétek nem akadályozzák a Pártot abban, hogy testvéri kezet nyújtson a vallásos meggyőződésű embereknek is, akik a nemzeti összefogás e két nagy ügyéért készek munkálkodni... Egyházainkat Isten megáldotta a béke ügyében végzett fáradozásokban is. Közös ökumenikus szolgálatunk sok jó gyümölcse érlelődik.” Rámutatott a püspök arra, hogy az Egyház és ^Társadalom világkongresszuson ez év nyarán az emberi együttélés égető kérdései kerültek a tanácskozások középpont- jába és azokon a kelet-európai egyházak bizonyságtétele hézagpótló volt. „Különösen világos bizonyságot szolgáltatott erre nézve a Keresztyén Békekonferencia ez évi szófiai ülése, A forradalmi átalakulásban élő emberiség kérdéseinek megközelítése szempontjából a Keresztyén Békekonferencia olyan szolgálatot tölt be, amit helyette más egyházi testület nem tud elvégezni. Ez a nagy jelentőségű szolgálat magában foglalja a magyar ökumené tagegyházainak erőfeszítéseit is __ íme, világos jelek bizonyítják, hogy az emberszeretet parancsának betöltésén fáradozó egyházaink szolgálatát Isten megáldja. Az út tehát, amelyen járunk, jó és áldott! Most, amikor a Főtisztelendő Zsinat az ez úton járás szabályait, a szolgáló egyház rendjét határozza meg, törvényhozó munkájával, a testvéregyházak buzgó imádsággal kérik: Isten Szentlelke vezérelje Zsinatunkat munkájában!" Ezután ismertette a püspök a református egyház zsinati előkészítő munkáját, rámutatott arra, hogy a két egyház között meglevő testvéri közösség kölcsönösen gazdagította az előkészítő munkát. A törvényalkotásban is megmutatkozó testvériesség bizonyságául idézte az evangélikus és református törvénytervezetnek azt a pontját, mely a lelkészek házasságát egybehangzóan úgy szabályozza, hogy a lelkész megkülönböztetés nélkül köthet házasságot evangélikus, illetve református féllel. Vígan énekelj óz tirnak te egész föld! Zsolt 100,1.
