Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-03-06 / 10. szám

Istennek tetsző élet I. Thess, 4,1—8. A legkényesebb és leghálátlanabb feladat más ember életébe beleszólni. Mindenkinek van valamilyen életszemlé­lete, élet-programja. Mégis milyen nagy különbség van a kü­lönféle emberek és népek élete között. Tudunk fejlettebb és kevésbé fejlett országokról, népekről. De egy országon belül is, az azonos életkörülmények között élő emberek között is sokszor mily nagy a különbség. Szoktuk mondani, Istenem, minden ember a saját szerencséjének és így életének is a kovácsa. Mindenkinek szuverén joga az, hogy miképpen él. Ebbe a jogunkba szól bele igénk, amikor azt mondja, kérünk, intünk az Űr Jézusban miképpen kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek. Mi jogon szól bele életünkbe Urunk? Először is azért, mert életünk külön is és egyetemesen is a bűn élete, az emberek élete a háborúk, viszályok élete; mely- lyel a magunk és mások életét is romlásba visszük. Másod­szor pedig azért, mert megváltott minket. Böjtben élünk és a böjti időszak nagypéntekben csúcsosodik ki, amikor Jézus a golgotái kereszten megváltói munkáját befejezte. Sajátos, féltve őrzött, szuverén életünkkel Jézust a keresztfára jutat­tuk és ha továbbra is sajátos életünkhöz ragaszkodnánk, ak­kor Öt mintegy önmagunknak újra megfeszítenénk. Azért nem ragaszkodnunk kell saját életünkhöz, hanem Hozzá me­nekülni, Aki új lapot nyithat életünk történetében, mely a béke, a szeretet, a szentség, a boldogság életét valósíthatja meg közöttünk. A keresztyén ember Urára hallgat. Hallgat reá, mert a földi javát épp úgy munkálja, mint a mennyeit. Mai igénk szerint gyarapodjunk az Istennek tetsző élet­ben; a megszentelődésben, tartózkodjunk a paráznaságtól és ne károsítsuk meg embertársainkat. A belső, a lelki ember­ben való növekedés és embertársaink iránti becsületes, őszinte magatartás Isten akarata. Ezzel akar minket egy­mással megajándékozni és egyben így akar minket felké­szíteni a mennyei életre, melynek egyik legsajátosabb vo­nása a szentség. Erre segítsen minket kegyelmes Uurunk! v Deme Károly HÍREK — Böjt 2. vasárnapján az ol­tárterítő színe: lila. A vasár­nap délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mt 15, 21—28; az igehirdetés alapigéje: 1 Thess 4, 1—7 (8); ai délutáni isten- tisztelet alapigéje: Mt 21, 28— 32. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Március 6-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus val­lásos félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: VIRÁGH GYULA ózdi esperes-lelkész. — GYŐRI EGYHÁZKÖZ­SÉG SZERETETHÁZÁBAN február 20-án szeretetvendég- séget tartottak, amelyen Welt- ler Rezső esperes tartott elő­adást. — TEMPLOMOK és egyházi épületek tatarozását vállalom. Építési ügyben díjmentesen adok szaktanácsot. Pusztavári Attila építész, Budapest, VIII., Lujza u. 36. Telefon: 338—255. — TORNYOK és templomok bá­dogtetejét garanciásán újonnan fedem, festem, javítom. Gömbö­ket, kereszteket készítek, eldőlt csúcsokat helyreállítok a legjutá- nyosabb áron. Biró Sándor bádo­gos, Edelény, Lenin u. 29. — MINDENFAJTA toronyórák generál javítását garanciával vál­lalom az ország bármely terüle­tén. Biró György lakatos mester, Orosháza, II., Dózsa György u. 12. — BUNDÁK átszabása, irha tisz­títás-festés Somogyi szűcsnél, Bu­dapest, V., Kossuth Lajos u. 1., az udvarban. — NYUGDÍJAS LELKÉSZ szol­gálatát igényelnénk pénz és ter­mészetbeni juttatás ellenében. Je­lentkezés e hó végéig, Sipiczki György felügyelő, Pusztaottlaka, Békés megye címre kérünk. Nyugatnémet teológusok Budapesten A friedbergi (Frankfurt mel­lett) lelkészi szeminárium ve­zetői és hallgatói 10 napos lá­togatást tettek Magyarorszá­gon a magyar ökumenikus Tanács meghívására. A német teológusok látogatást tettek többek között D. Káldy Zoltán püspöknél. Február 26-án a Református Zsinati Iroda adott lehetőséget arra, hogy a nyu­gatnémet lelkésztestvérek együtt lehessenek az ökume­nikus tagegyházak vezetőivel és a teológiai akadémiák veze­tőivel. Akadémiánk részéről Dr. Pálfy Miklós dékán és Dr. Groó Gyula prodékán vettek részt a együtüéten. Az Ökumenikus Tanulmányi Osztály ülése Február 25-én ülést tartott a Magyarországi Protestáns Egyházak ökumenikus Taná­csának a Tanulmányi Osztá­lya, amelyen Dr. Bartha Tibor püspök, a Tanács elnöke is­mertette a júliusban Genfben tartandó „Egyház és társada­lom” világkonferencia témáit és D. Káldy Zoltán püspökkel, a Tanulmányi Osztály vezető­jével együtt megbeszélték a Tanulmányi Osztály tagjaival, a témák kidolgozásának sze­mélyi, tárgyi és tartalmi fel­tételeit. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1966. március 6-án Deák tér de. 9. (úrv.) Hafen- gcher Károly de. 11. dr. Kékén András du. 6. Trajtler Gábor Fa­sor de. fél 10. Szirmai Zoltán de. 11. (úrv.) Koren Emil du. 6. Szir­mai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. (úrv.) Koren Emil Üllői út 84. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bándi Sándor de. 11. dr. Rédey Pál du. 6. Bán­di Sándor Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre Utász u. de. 9. (úrv.) Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. de. fél 10. Zugló de. 11. Fóti út de. 11. Soly­már Péter Váci út de. 8. Solymár Péter Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Üjpest de. 10. Kó- pa László Pesterzsébet de. 10. Bencze Imre Soroksár újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestúj­hely de. 10. Kürtösi Kálmán Rá­kospalota MÁV telep de. 8. Rá­kospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. 8. (úrv.) de. fél 9. Várady La­jos Óbuda de. 9. Weczán Pál teol. de. 10. Weczán Pál teol. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengő- dy László de. 11. Csengődy László este fél 7. Takács József Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. Bencze Imre de. 11. (úrv.) Bencze Imre du. 6. dr. Rezessy Zoltán Német­völgyi út de. 9. dr. Rezessy Zol­tán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Albertfalva de. 7. Nagy­tétény du. 3. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. HARANGOK újraönté­sét, harangkoronák, ha­rangállványok készíté­sét, átalakítását újrend­szerűvé vállalja DUSÄK ISTVÄN harangöntő, Örszentmik- lós, Dózsa György út 26. A Sajtóosztályon kaphatók (újszövetség — — — — 4o,~ Ft Énekeskönyv — — — 40,— Ft Agenda — — — — — 128,— Ft Keresztelési emléklap — —,50 Ft Esketési emléklap — — —,50 Ft Anyakönyvi kivonatok — —,50 Ft Zárómérleg nyomtatvány 1,— Ft Költségvetési nyomtatvány 1,30 Ft Istentiszteleti rend — — 4,— Ft Kis Káté — — — — — 3,— Ft Konfirmációi Káté — — 10,— Ft [gés falitábla — — — — 8,— Ft Szolgálati napló — — — 11,— Ft Anyakönyvi ivek — — 1,60 Ft Egyházfenntartási lap — —,30 Ft Korái I. — — — — — 55,— Ft Korái II. — — — — — 65,— Ft Koráliskola — — — — 52,— Ft Konfirmációi emléklap — 2,— Ft Karner: Isten, világ, felebarát — —* — — 4,— pt Egyházfenntartási nyugtatömb — — — 2,80 Ft Passio füzet — — — — 3,— Ft lm ás lapok — — — — —,40 Ft Káldy: Bevezetés az Újszövetségbe — — — 30,— Ft Hitvallási iratok I. — — 45,— Ft Hitvallási iratok II. — — 45,— Ft Pálfy: Krisztus tanúja — 5,— Ft Groó: Az élet kenyere — 5,— Ft Prőhle: ökumenikus imádságok — — — — 2>— Ft Karner: Testté lett Ige — 45,— Ft Lelkészi szolgálat — — 18,— Ft Ürvacsorai ostya — — — 3,50 Ft Hétről hétre (áhítatoskönyv) — — 12,— Ft Ottlyk: Istenszeretet — 17,50 Ft Groó: Jakab levele — — 32,— Ft Pálfy: Zsoltárok könyve 32,— Ft örömhír (Igehirdetések) 70,— Ft Pálfy: Jeremiás I. — — 60,— Ft Ottlyk: Hűség Istenhez és népünkhöz, egyházunk történelmében — — — 82,— Ft Somvirág (elbeszélések) 35,— Ft EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VIII., Üllői út 24 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest, vm. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—vm. Előfizetési ára egy évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 66.00643/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár I. HÉTRŐL—HÉTRE Kétféle szolgálat Máté 21, 28—32. Mai példázatunkban Jézus két fiúról beszél, akik közül az egyik megtagadja a szolgálatot, de azután megbánva ma­gatartását, igyekszik jóvátenni, amit hibázott. A másik elő­ször igennel felel a felhívásra, de azután nem tesz semmit. Tulajdonképpen mind a két fiú engedetlen. Isten előtt ilyen engedetlen az ember. Engedetlen első­sorban az, aki látszólag készséggel áll az Ür szolgálatába. Aki ott hiszi magát az Ür szőlőskertjében, mint szorgalmas munkás. Valójában azonban nem tesz semmit, mert nem tudja megérteni Urának akaratát. Az egyház életében ez azt jelenti, hogy mindig világosan lássa meg Isten gyermeke, mi az, amit az Dr rábíz. Szolgálatunknak az az alapja, hogy felismerjük az Isten parancsoló szavát és azt engedelmesen cselekedjük is. Nem meghallani azt a szót, annyi mint annak a fiúnak magatartását követni, aki először készséges, de az­után nem tesz semmit. Szerencsére szó van egy másik fiúról is, aki mégis szol-, gálatba áll. Mint ahogy voltak Jézus korában emberek, akik a megtérésre hívó szónak végül is engedtek és engedelmes szívvel szolgálatba álltak. Az Ür különös kegyelme az, hogy újra és újra ajtót tár előttünk. Az igazi szolgálat útja nyitva áll előttünk. Krisztus szolgálata, melyet a böjti úton végzett, hirdeti ezt számunkra. Hiszen szolgálatával Ö szerezte meg számunkra a bűnbocsátó kegyelmet, mely lehetőséget ad arra, hogy elkezdjük az igazi szolgálatot, vagy újra kezdjük azt, amit elrontottunk. Kétféle szolgálat áll elénk az igében. Vajon melyik utal járjuk? Isten úgy akar vezetni bennünket, hogy meg tudju. látni a helyes utat és Krisztus nyomában reménységgel és engedelmességgel végezzük szolgálatunkat Isten dicsőségére. Kökény Elek NAPRÖL—NAPRA VASÁRNAP: ZSOLT 143,6 — RÓMA 8,26 — Isten szent é* ezért azt akarja, hogy hozzá hasonlóan mi is szentek legyünk. Igéje szentelje meg gondolatainkat, szavainkat és cselekedem teinket. 1. Tessz 4.1—7 — Zsolt 5. HÉTFŐ: ÉZSAIAS 5,4 — JELENÉSEK 3,3 — Jézus akarat* és szándéka Isten akarata és szándéka volt. Tudománya nem, csak Istenről szóló, hanem Istentől való is volt. János 7,14—1$ — János 13,12—20. KEDD: JEREMIAS 33,9 — JELENÉSEK 21,23 — Péter é apostoltársai Istenre hallgattak, Júdás viszont saját önző szándékából árulta el Jézust. Csel 5,17—29 — János 13,21—30. SZERDA: 1. KIRÁLYOK 8,52 — EFÉZUS 6,18 — Jézust iga^ tanítványainak a szeretet az ismertetőjele. Fülük nyitva va® Isten akaratának meghallására, mint Sámuelé, kezük pedig kész tenni az Isten szerinti jót. 1. Sám 3,1—10 — János 13,31-. 35. CSÜTÖRTÖK: 5. MÓZES 29,28 — JANOS 1,18 — Péter elő. zetes fogadkozása semmivé lesz nagycsütörtök éjszakájáig mert megtagadta Urát. Jeremiás 20,7—13 — János 13,36—38. PÉNTEK: PÉLDABESZÉDEK 10,7 — 1. TESSZ 1,7 — Aki Krisztusban hisz, nincs oka félni a halálban sem. ö az út, rajta keresztül juthatunk Istenhez. Igazságával vezet örök élet. re. Zsidók 5,4—10 — ' János 14,1—7. SZOMBAT: 2. SAMUEL 12,9 — I Péter 2,24 — Isten beszé. dei jó útra vezetik gondolatainkat és megőrzik cselekedetein, két a bűntől. Máté 21, 33—46 — János 14,8—14. i. H. B, ÖRÖMHÍR címen PRÉDIKÁCIÓS KÖTET kapható a Sajtóosztály Iratterjesztésében. Az óegyházi perikóparend evangéliumi szakaszai alapján 31 evangélikus lelkész készítette el a prédi­kációkat. A kötetben 67 teljesen kidolgozott prédikáció van. A könyv egész vászonkötés­ben, tetszetős formában jelent meg. A könyv megrendelhető Evangélikus Egye­temes Sajtóosztályunknál (Budapest, VIII., Puskin utca 12.) Ára 70 Ft (csomagolás, portó 2 Ft). Albrecht Goes: KISKANÁL Ulrike így számolt be a történtekről: „Két percen múlt az egész. Először volt egy kis előnyöm. Magától tudtam, hol találha­tom meg Stefant. Épp a postát rendeztem, amikor azok bejöttek. Nem tűnt fel, hogy ma­gamhoz vettem néhány csomagot és kimen­tem. Leszaladtam a pincébe, persze hangosan nem kiáltozhattam, így hát suttogva hívtam: Stefan, Stefan. Végre rátalálttam és gyorsan közöltem, hogy mi történt; ekkor azonban szinte erővel kellett rábírnom az indulásra. Ami a köpenyemet illeti, óh, hát az ember mindent megpróbál. Csak legalább ne égett volna a villany a folyosón ...Az egyik oldal­ról ketten jöttek felénk. Talán ennek ellené­re kijutottunk volna, de sajnos én nem isme­rem ki magam ott lent. Stefan pedig, hisz tudja, Stefan mintha nem is akarta volna. Először azt gondoltam: talán kivágom magam egy merész mondattal. Azok ugyanis azt kér­dezték: „Mit keres itt?” Én meg, amilyen kö­zönyösen csak tudtam, rávágtam: „Láthatják. Egy hibát keresünk a vezetékben. Ha ebben a hidegben... Tovább azonban nem jutot­tam. Mert akkor Stefanhoz fordultak”: „És maga?” „Az utolsó percben még a fejére húz­tam a köpeny csuklyáját ... de ez már nem használt. Odahívták a harmadik emberüket is és felkísértek mindkettőnket.” Jóval később volt még egy beszélgetésem a főtörzsorvossal is. „Emlékezik még, amikor az a haramiavezér elhurcolta tőlünk Stefant? Hiszen elbeszéltem annak idején önnek, hogyan tört ki hahotá­ban. amikor a zsoldkönyvét követeltem. Mi­csoda förtelmes gúnykacaj volt!” Megkérdez­tem: „ön persze, Főorvos Ür, jelentette an­nak idején az esetet?” „Persze, hogy jelentettem. De csak a visz- szaigazolás érkezett meg a kézbesítésről, az­zal, hogy a címzett nem illetékes.” „Szóval körülbelül az történt, amit az a ha­ramiavezér előre megmondott, mikor Polyfé- moszt emlegette. Ez jól ismerte a dörgést, vagyis a főharamiákat. Mond meg az igazat — s azt hiszik el a leakevésbé. De az a másik dolog, az hogyan is áll az a fenyegetés, hogy a hábortis nyomorékokat elpusztítják?” bAzt talán csak magától mondta. Vagy ta­lán erre is meg vannak már a tervek? Ezek­ről aztán igazán mindent fel lehet tételezni.” „Kiradírozni, olvastam egyszer valahol. Meg kell hagyni, szemléletes kifejezés. Az egész rendszer erre van beállítva.” „Hm. Persze ők maguk életben akarnak maradni, a tömeggyilkosok is. Ez a Kuortis — így hívták azt hiszem — pedig egy igazi hazárdjátékos volt. „Himmler, a Heinrich” és a többi cinikus bemondása; ebben az ember­ben nem volt egy szikra meggyőződés. És ez a pimasz támadás Ulrike nővér ellen. Hát ilyen a világ? Csak ebből áll az élet...?” „Ez a hatalom mámora, ezek a hatalom megszállottjai. S ez a mámor a tehetetlenek öröme. A gyilkolás kívánatos változatosság az ilyen kiégett életekben. Iszonyú és érthetet­len, hogy ez van .. .” „Úristen — már megengedjen — hát ez az ember?” „Azt hiszem, ez is. Legalábbis — ez is.” Ez a beszélgetés már nyáron történt s Ma­gyarországon. Kéken feszült az égbolt a vég­telen róna fölé, árvalányhajat lengetett a szél s gerle búgott a pagonyban. Az ember néha azt vélhette, hogy újra béke van a földön. A front azonban nem volt már messze. S a sa­ját farkasaink, ezúttal már báránybőr nélkül, szintén a sarkunkban voltak. Tovább végez­ték sötét üzelmeiket s akármikor ismét ránk­törhettek. Kuortis, Roedert s a többiek. 12 Azon az emlékezetes december húszadikán — hogy végül még ezt is elmondjam — este hétkor vacsorára terítettek a tiszti étkezdé­ben, mint máskor is. S jóllehet akadt még tennivaló késő éjszakáig, együtt voltak most még„s mindannyian. Hallgatott mindenki va­csora alatt. Stefan — minő íratlan törvény művelte ezt? — ezúttal sem volt beszédtéma közöttünk. Társalogni, vagy éppen fecsegni, senkinek sem volt kedve. Azt tettük, amit te­hettünk s ezt talán nem is tettük rosszul: hallgattunk. A terem függönyeit már levet­ték, tekintettel a küszöbön álló útrakelésre; az ablakokon betekintett az éjszakai égbolt. Mélysötét télikék, később világosabb, majd violaszínbe játszó; ezek voltak ennek a dél­utánnak a színei. A hold még nem jött fel, de ezüst derengésbe vonta a láthatárt. Csillagta- lan volt az éjszaka. „Vörösbort”, szólt a főnök a felszolgálónak, amikor másodszor kínálták a tállal. Pillan­tása Federlein GH-főnökre esett, akinek volt még kivételes ünnepi alkalmakra, némi kész­lete. Federlein elértette a pillantást s kulcsot adott a felszolgálónak. Az asztalra poharak kerültek, magas, talpas üvegkelyhek. Mikor mindenkinek töltöttek, a főorvos felemelke­dett, mintha beszélni akarna s mintegy titkos parancsra felálltunk mindannyian. Wieland doktor ajka mozgott, de szó nem jött ki a szá­ján. Hallgatagon ürítettük poharunkat: mint akik komor világi szertartást végeznek, hol helye nincs a szónak, a mozdulatnak sem s a pillantásnak is alig. Kire emeltük poharun­kat? Azután leültünk s a komor halotti tort ez­után sem zavarta felesleges beszéd. Miért is mondtam meg Ulrike nővérnek, hogy Stefan a fűtő? Az én hibámból is tör­tént, hogy kudarcot vallott mentési kísérlete? S mi legyen a gyertyával, amit a fiúcskának Ígértem, Chanukka ünnepére? „Tizenhét” ri­koltott a barnaruhás, mielőtt felszállt a teher­autó vezetőkabinjába. Ám a számok itt nem számítanak. Ezerszerezer vagy csak egy — csak egyetlenegy, Leib — mindenképp ugyan­az: az élet megrontása. Gallyacskát vagy rop­pant ágat tör le valaki az élet fájáról, egyre megy. Ez este óta tudom, mit jelent ez: az ember­nek összeszorul a szíve. Mert ez a görcs szo­rította össze a kezemet, mely akkor a poharat tartotta, úgy hogy a szilánkok felsebezték az összeroppant poharat tartó ujjaimat. A vér elöntötte kezemet. Jablonski, a gyógyszerész, aki velem szemben ült, észrevette. „Lelkész úr, mit csinál? __Várjon csak, épp van kéz­né l kötszerem.” Csakugyan, egy asztalkán ott feküdt a köt­szer és Braun dokor, asztalszomszédom bekö­tözött. E kis közjátékkal ért véget a különös lakoma. A főnök közben jelt adott az asztalbontásra s hozzánk lépve egy pillantást vetett kezem­re, majd Braun doktorhoz fordult: „Még át kell mennem az osztályomra. Ha itt készen vannak Braun, jöjjön ön is oda.” „Máris készen vagyunk”, mondta Braun doktor, én pedig a főnökhöz fordultam: „Saj­nálom, hogy megzavartam a társaságot. Ügy látszik görcsöt kapott a kezem.” „Nem is csoda”, mondta Wieland doktor s egy bólintással elbúcsúzott. Jgy ni, reverendissime, készen vagyunk. Mire a háborúnak vége lesz, be is gyógyul. Ez a mondás ugyan nem illik mindenre, itt azonban talán beválik.” „Köszönöm Braun doktor és önnek is Jab­lonski úr. Jó, hogy épp kéznél volt a kötszer „Ugyan kérem, szót sem érdemel.. .” Jarisch törzsorvos is ott állt s nézte, amíg bekötöztek. Jóéjszakát kívánva el akartam búcsúzni tőle, amikor egy, szinte tétova moz­dulattal az ablakhoz vont. Sokáig bámult a sötétbe borult tájba s nem volt nehéz kitalál­nom, hogy mire gondolt. Mikor végre indulni készült, megszólalt: „Ön is látta a kisfiút, amikor felugrott a teherautóra? Olyan volt azzal az ezüst kiska- nállal az övében, mintha valami dísztőrt vi­selne, mint egy igazi kis apród”. „Igen”, feleltem, „Igen Jarisch doktor, lát­tam, én is láttam.” Vége Fordította: Dr. Groó Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom