Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-01-16 / 3. szám

FILO PLAKÁTKIÁLLÍTÁSA Húszegynéhány éve, nem múlik el politikai, kulturális, társadalmi esemény, hogy ne találkoznánk ,,/iío”-jelzésű plakátokkal. A művészi gra­fika igényével fellépő plaká­tokon kívül azonban igen sok szépirodalmi mű — érdeklő­dést felkeltő, találóan jellem­ző, gondos kivitelű — címlap­ját is az egyre népszerűbbé váló „filo” jelzés fémjelzi. Se szeri, se száma az ipari, keres­kedelmi árut propagáló, vagy a mindennapok kisebb, olykor jelentéktelennek tetsző, mégis közüggyé erősödő ötleteit for­mailag szellemesen és színe­zésben kellemesen kivitelező filo-plakátoknak is. A plaká­tok szerzője művész nevén: Filo, Dr. "Mihályfi Ernőné, Fischer Ilona, most rendezte első gyűjteményes kiállítását. A Magyar Nemzeti Galériá­ban a múlt év utolsó hónapjá­ban megnyílt plakátkiállítás nagy sikerét igazolják a ven- dégkönyvi-beJegyzések elisme­rő, dicsérő sorai. Milyenek ezek a plakátok? Közvetlenek, közérthetők, reálisak, fantáziát, meggyőző­dést és rendkívül fejlett gya­korlati érzéket árulnak el. És mindig ízlésesek, még komoly, sőt komor témájukban Is va­lamilyen különös-derűs, biza­kodó képzeletről tesznek bi­zonyságot. És ez furcsa és ugyanakkor igen vonzó sajá­tosságuk. Az elsimítás, ki- egyenlítés megnyugtató vágya hatja át grafikáin a kezevo- nását. Egyfelől magát erősíti, hogy így tovább, jó úton ha­lad, másfelől közöl, meggyőz, serkent, felvilágosít. Két plakátja is, kedvesen harcos felhívás a békére. Az egyiken csillag-alakban rep- deső fehér galambok tépdes- nek ki magyar nemzeti színű szalagokká egy gubancot,* egv újszerű gordiuszi-csomót, új­szerű, korszerű megoldással. Mert vajon nem elgondolkoz­tató, bájos ötlet, hogy a sze­lídséget és békét jelképező I fehér galambok, íme, jelképei a jobb jövőért küzdő és a vi­lágbékét sóvárgó népünknek? A másik békeplakát egysze­rű és komoly. Békefelhívást nyár” ünneplése (nemzetiszí­nű szalaggal átkötött, nagy­méretű mezei virágcsokor), vagy az „Ültess nyárfát” (két szép sudár nyárfa zöld mező­ben, melyben mint arany ék­szer virít egy kerekrenyílt napraforgó), var" a lelemé­nyes „Bor” plakát (duzzadt szőlőszemekből, mint a kép­mezőt díszítő háttérből a kö­zépen magasan kiemelkedő pa­lackkal, amelyet a nyakán csinosan megkötött nemzeti­színű szalag ékesít), hogy csak néhányat soroljunk fel a sok közül. Megkapó az „Állatkert"- plakátja, a piros mezőben megjelenő két barna medvéjé­vel, barátságosan hívogatva főként a gyermeklátogatókat, akik aligha tudnak ellenállni a szelíd csábításnak. Kitűnő­ek a Gádor István kiállításá­hoz készült plakátjai. Az egyik galambdíszes vázát áb­rázol, a másik egy mesebeli őzikét. Politikai tárgyú plakátjai őszinte felfogásukkal és kivi­telezésükkel érnek célt és fő­ként tetszenek. Milyen el­ragadó például a „ Leszere­lést” című plakátja, egy'lefor­dított csövű puskával, amely gyökeret ereszt a földben és kihajt, levelekkel és virágok­kal a zsenge ágain. Legnép­szerűbb a fasizmus ellen til­takozó „IVem./”-<plakátja, amely 48 országot bejárt, s amelyet Kanadában is végighordoztak a béketüntetők. Ez a megpatkolt sarkú, ho­rogkereszttel kivert náci csiz­ma a kegyetlenség, az ember­telenség, a világot eltiporni akaró hatalom félelmetes jel­képe ma is figyelmeztet és mozgósít; nem! aláíró nevekkel telitűzdelt zöld mező, a benne fehéren hagyott üres résszel, amely egy kiterjesztettszámyú ga­lamb alakját ölti fel. Üdék, hangulatosak az olyan alkalmi plakátjai, mint a Hazafias Népfront „Új ke­Nemcsak a kiállításon, de mostanában utcán is találko­zunk Filo legújabb művével, a vietnami plakáttal. Ez is moz­gósít Mozgósít az imperia­lista agresszor ellen, a vérző Vietnam megsegítésére. — % — ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1966. Január 16. Deák tér de. 9. (úrv) dr. Kékén András de. 11. (úrv) Hafenscher Károly du. 6. Trajtler Gábor Fa­sor de. fél 10. Szirmai Zoltán de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (ma­gyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bándi Sándor de. 11. Bándi Sán­dor du. 6. Bándi Sándor Kőbánj'a de. 10. Vető Béla du. 5. Szeretet- vendégség: Vető Béla Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Peter u. de. fél 12. Rákosfalva de. 8. (úrv) Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Baranyai Tamás Zugló de. 11. (úrv) Baranyai Tamás Fóti út de. 11. Gádor András Váci út de. 8. Solymár Péter Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Cj- pest de. 10. Kosa László Pester­zsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestúj­hely de. 10. Kürtösi Kálmán Rá­kospalota MÁV telep de. 8. Rá­kospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákoszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 10. (német, úrv) Vá- rady Lajos de. 11. Madocsai Mik­lós este 7. Schreiner Vilmos To- rockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Ruttkay Elemér este fél 7. Takács József Pest- hidegkút de. fél 11. Csengő- dy László Kelenföld de. 8. (úrv) dr. Groó Gyula de. 11. (úrv) dr. Groó Gyula este 6 dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Albertfalva de. 7. Nagytétény du. 3. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 1L Nikodim metropolita a pápánál VI. Pál pápa magánkihall­gatáson fogadta december első felében Rómában Nikodim metropolitát, a rry>szkvai pat­riarchátus külügyi hivatalának a vezetőjét. Nikodim metropo­lita egy ikont ajándékozott Alexius pátriarcha megbízásá­ból a pápának. A holttengeri kéziratok Londonban Az egyébként Jordániában őrzött holttengeri kéziratokat repülőgépen Londonba szállí­tották, hogy a Brit Múzeum­ban bemutassák a nagyközön­ségnek egy kiállítás keretében. LAPOZGATÁS KÜLFÖLDI ÚJSÁGOKBAN III. Egyházunk híre a világban Az osztrák, a nyugatnémet és a francia lapok után ve­gyünk kezünkbe egy olyan újságot, amely az Észak-Ame­rikai Egyesült Államokban jelenik meg Asztalomon fek­szik a THE LUTHERAN c. egyházi lap, amely közel 1 milliós példányszámban jele­nik meg. A lap szeptember 29-i számában hosszú cikket találunk ezen a címen: „Temp­lomban voltam Budapesten” (I went to church in Buda­pest). A cikket több fénykép illusztrálja: a Deák téri temp­lomból kijövő gyülekezet, egy keresztelési jelenet stb. A cikk írója Gustav K. Wiencke, az Amerikai Lutheránus Egyház sajtóosztályának egyik mun­katársa, aki az elmúlt eszten­dőben két hónapot töltött az erlangeni Egyetemen. így ke­rült el Budapestre is, ahol mint turista felkereste a Deák téri templomot és részt vett két istentiszteleten. Az egyiken éppen keresztelés is volt, majd ezt követően úrvacsoraosztás. Ezzel kapcsolatos megfigyelé­seit írja le cikkében. Bár — mint általában a sajtós em­berek —, őt is a szenzáció érdekelte első sorban, mégis kétségtelenül olyan megálla­pításokat tesz cikkében egy­házunk életére vonatkozólag, amelyeket tárgyilagosnak mondhatunk. Örülünk annak, hogy egy amerikai egyházi ember — akiknek nagyrészé­nél igen sok előítélettel talál­koztunk már — észrevette egyházunk életében a szépet és a jót. Cikkének egyik legjellem­zőbb mondata — ami végigkí­séri egész tudósítását — ez: „Amit megtanultam a ma­gyarokkal való barátságos be­szélgetéseken, az nem volt azonos azzal a fehér-fekete képpel, ami a mi elképzelé­seinkben él azokról a keresz­tyénekről, akik egy nem-ke­resztyén országban élnek. Sok­kal inkább új érzések támad­tak bennem a magyarországi helyzettel kapcsolatban, mint­hogy megerősítették volna a felületes benyomásokat”. Azzal kezdi tudósítását, hogy „egy jéghideg vasárnap reggel, februárban a budapesti Deák térre mentem, hogy megkeressem a belvárosi evangélikus templomot.” Az­tán leírja, hogy belépett a templomba, amely ugyan kel­lemesen meleg volt, de „majd­nem teljesen üres”. Csak a fapadok tengerét látta, és itt-ott egy-egy embert. Amikor ezt leírja, megjegyzi: „Éppen ilyen volt az elképzelésem is, hogy milyen lehet az egyház maradéka Magyarországon” Majd hozzáteszi: „De még meglepetések vártak rám”. Kitűnt ugyanis, hogy ő a ko­ra-reggeli istentiszteletre ment be, ahol márcsak a februári nagy hideg miatt is keveseb­ben voltak. Amikor megtudta, hogy 11 órakor is lesz isten- tisztelet, elhatározta, hogy azon is részt vesz. Fel­ment az elsőemeleti erkélyre, hogy „elhelyezze magnókészü­lékét”. „Azt gondoltam, senki sem fog ott ülni és ezért le­mentem, hogy várjam a 11 órás istentisztelet kezdetét. Mire visszamentem, csöndes emberek vettek körül és las­sanként megtöltötték a pado­kat előttem és mögöttem is. Ekkorra a templomban már mintegy 600 ember volt, akik várták, hogy megkezdjék az első éneket. De egyáltalában nemcsak öregasszonyok vol­tak fekete kendőben, hanem mindenféle életkorú emberek és viruló ifjúság is __A pré­di káció után a kórusról egy 40 tagú önkéntes énekkar szép Bach éneket adott elő. Majd egy férfi kiment a temp­lom oltárterébe és egy szék­re magnót helyezett. Egy kis csoport állt meg az óltár előtt és a lelkész elkezdte a ke- resztség kiszolgáltatását. Ami­kor a kisbaba felnő majd, meghallhatja saját keresztelé­si igehirdetését”. Annak bizonyságául, hogy nem lehet egyházunk életét a nyugaton szokványos „fehér­fekete” képletben jellemezni, ezt írja: „Először is Budapes­ten 23 evangélikus gyülekezet­ben folyik az egyházi és az istentiszteleti élet zavartalanul. Ténylegesen az istentisztele­tek látogatottsága kb. 30%-os, és sokkal magasabb, mint bár­hol a nyugat-európai luthera- nizmusban. Az emberek féle­lem nélkül látogatják a templomot”. Aztán így folytatja cikkét: „A protestantizmus erősen gyökerezik Magyarország ta­lajában és ezek a gyökerek át vannak szövődve a magyar hazafisággal. A Deák téri templom falába van erősítve egy emléktábla Kossuthról, a hazafiról és Magyarország el­nökéről, 1848-ban. A magyár hazafiak akkor menedéket ta­láltak a református és az evangélikus egyházban, ugyan­akkor, amikor az uralkodó osztrák Habsburgok a római katolikus egyházzal szövet­keztek. Ezért a protestáns egyházat a magyarok soha sem tekintették úgy, mint idegen csoportot a nemzet testében”. A magyarországi keresztyén- ség jellemzésére megemlíti azt is, hogy ez a keresztyénség nem abban látja feladatát, hogy „támadjon”, hanem ab­ban, hogy „szeresse azokat az embereket”, akik közül sokan nem tartanak kapcsolatot a keresztyénséggel. „Szeretetet és megértést” akar gyakorol­ni ez a keresztyénség a kívül- valók felé. Megemlíti a cikk, hogy az evangélikus egyházi újság — amelyet a Deák téri temp­lom ajtajában árultak —, „azon a héten dr. Martin Luther King képét közölte, híreket a világ egyházairól és egy NATO-ellenes, atombom­ba-ellenes vezércikket.” Melegen számol be a cikkíró arról, hogy a Deák téri paró­kián találkozott Hafenscher Károly lelkésszel, „aki kitű­nően beszél angolul és szíve­sen emlékzik vissza az Egye­sült Államokban töltött cse- rediák-esztendejére”. Cikkéből kitűnik, hogy Bu­dapesten sok családi otthonba hívták meg vendégnek. Egyik helyen meghallgatta hangle­mezről Kodály Zoltán Psal­mus Hungaricus-át. „Amíg hallgattam a hatalmas muzsi­kát, annak komor felépítését, Magyarország 150 esztendős törökhódoltsági korszakára gondoltam, aztán a lutherá­nusok Habsburgok alatti ke­gyetlen üldöztetésére. Majd idézi az 55. s Zsoltár szövegét, amely alapja a hatalmas Ko­dály műnek: „Figyelmezz én- reám...” A cikkíró néhány megfigye­lése nem teljes, így többek között az a megállapítása, hogy a „lebombázott Budapest bámulatos újjáépítése, hogy le­gyen olyan mint régen volt, a nacionalizmus újjáéledő szel­leméről beszél”. Mi tudjuk, hogy itt többről van szó és azt is tudjuk, hogy nem „nacio­nalizmusból”, hanem hazasze­retetből építettük újjá a fő­várost és az országot. Ezek és még néhány kisebb félre- csúszás azonban nem vesz el semmit a cikk pozitív értéké­ből. Az az igazság, hogy a második világháború után ennyire pozitív cikk még nem jelent meg rólunk az ameri­kai egyházi sajtóban. K. Z. Az Amerikai Egyháztanács állásloglalása Rhodésiának csak akkor sza­bad elnyernie függetlenségét, ha az afrikai többség teljes biztosítékot kap a tekintetben, hogy az ország kormányzásá­ban és az állami élet minden tevékenységében részt vehet. Ezt az álláspontot nyilvánítot­ta az a tanulmányi konferen­cia, amelyet az Amerikai Egy­háztanács külügyekkel foglal­kozó bizottsága hívott egybe a nemzetközi élet tanulmá­nyozására. Egyéb nemzetközi kérdése­ket illetően felszólítja a ta­nulmányi konferencia az Egye­sült Államokat, hogy ne aka­dályozza többé a Népi Kína jogainak helyreállítását az ENSZ-ben, függetlenül attól, hogy diplomáciai vonalon el­ismeri-e vagy sem. A ketté­szakított országok részvételét is fontosnak tartja a konferen­cia olyan formában, hogy az ne akadályozza ezeknek az országoknak (Németország, Vietnam és Korea) az esetle­ges újraegyesítését. Revansiszta gyújtogatás Vogel professzor lakásán „Ismeretlen tettesek” gyúlé- | kony anyagot helyeztek el D. ' H. Vogel teológiai professzor nyugatberlini lakásán és csak az utolsó pillanatban sikerült a gyújtogatást fölfedezni és a professzor leányát és annak barátnőjét a lakásból kimen­teni. Nyugat-Berlinben ez már az ötödik gyújtogatás olyan embereknek a lakásában, akik a nyugatnémet kormány poli­tikai kurzusának a megváltoz­tatását követelik. Vogel pro­fesszor különösen is síkraszállt a nemrég megjelent evangé­likus emlékirat megállapításai mellett s ezért álltak bosszút rajta a nyugatnémet revan­siszta körök bérencek A vegyesházasságok kérdése megoldatlan maradt Németország Egyesült Luth­eránus Egyházainak az el­nöksége sajtónyilatkozatot adott ki az elmúlt esztendő december 7. és 8. napjain Ber­linben tartott üléséről. A Dr. H. Lilje püspök elnökletével megtartott ülésen sajnálattal állapította meg a vezetőség, hogy a Második Vatikáni Zsi­nat semmiféle megoldást nem hozott a vegyesházasságok kér­désében, amely pedig próbakö­ve a felekezetek közötti Jó- viszonynak. Az elnökség meg­hallgatta D. H. Dietzfelbinger müncheni püspök beszámoló­ját a zsinatról, de hangsúlyoz­ta, hogy csak akkor lehetséges megfogalmaznunk a magunk feladatait a zsinat utáni idő­szakban, ha már rendelkezé­sünkre állanak a Vatikáni Zsi­nat összes határozatai és meg­nyilatkozásai és azokat alapo- I san tanulmányoztuk. IMÁDKOZZUNK Örökkévaló Istenünk, mindenható Atyánk! Magasztalunk azért, hogy nem rejted el akaratodat, hanem igédben állan­dóan kijelented, hogy szívünkbe vésd azt. Vezetésed nélkül mi nem tuljuk megismerni azt, ami javunkra van. Ezért té- vclygünk olyan sokszor. Azt is tudjuk, hogy nekünk mindnyájunknak hivatásunk van itt a földön, mert Atyánk, te szolgálatra rendeltél ben­nünket. Hivatásunk van a családban, az emberek közösségé­ben, népünk életében és a gyülekezetben is. Áldunk, hogy a szolgálathoz ajándékokat is adsz. Magunkban nem tudnánk azt betölteni. Köszönjük Atyánk, hogy mindenkinek adsz he­lyet ebben a világban és adsz feladatot is, de különösen azért áldunk most, hogy a szolgálat betöltéséhez erőt és képességet is adsz gyermekeid számára. Bocsásd meg Atyánk, hogy olyan sok az elrontott szolgálat és olyan sok a gyengeség az életünkben. Elfeledkezünk sokszor akaratodról, vagy a magunk erejéből akarunk neked szolgáink Gyermeki bizalommal kérünk, áldj meg minket Szentlelked- del, hogy az életünkben a szeretet képmutatás nélkül való le­hessen. Fordíts bennünket szembe, Atyánk, a gonosszal, hogy ragaszkodni tudjunk a jóhoz. Add, hogy leomoljanak a válasz­falak szívünkben embertársaink felé és gyűlölet helyett meg- békélten tudjunk élni. Adj nekünk erőt a megbocsátáshoz, és add, hogy mindent a szeretet győzzön le bennünk. Könyörgünk most is hazánkért és népünkért. Áldd meg a termelő munkát és áldd meg azokat, akik munkálkodnak mindnyájunk életéért. Könyörgünk az emberiség békéjéért. Urunk, ne engedd a háborúságot uralomra jutni. Könyörgünk mindnyájunkért. Áldj meg minket és tarts meg minket a te kegyelmedben. Ámen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom