Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-05-22 / 21. szám
Zsinat elé Teológiai alapvetés az I. törvényben Egyházunk törvénytervezete az I. törvényben teológiai alapvetést ád. Ezt az elvi alapvetést bontják fel részletes intézkedésekre a további törvények, amelyek az egyházi élet különböző területeit szabályozzák. Az I. törvény és a további törvények között tehát a kölcsönhatás viszonya áll fenn. Az I. törvény a Magyarországi Evangélikus Egyházat úgy határozza meg, hogy az ,,a Magyarországon élő evangélikus hívek közössége”. Ez a tág, széles ölelésű meghatározás azt jelenti, hogy egyházunk magához tartozónak tekint minden megkeresztelt evangélikust ebben az országban, aki elfogadja és igényli egyházunk szolgálatát. Egyházunk szolgálata az Isten igéjének hirdetésében, a szentségek kiszolgáltatásában és a szeretetnek Krisztus tanítása szerinti gyakorlásában áll. Egyházunk ősi tanítása szerint a keresztyén hit és élet, az egyházi tanítás és szolgálat alapja, forrása és mértéke Isten igéje ahogyan azt a teljes Szentírás, mint a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel, magában foglalja. A Szentírással egyező bizonyságtételt találunk a hitvallási iratokban. Ezért a törvényjavaslat kiemeli az egyetemes keresztyén hitvallásokhoz való hűségünket, amelyek az egész keresz- tyénséggel összekapcsolnak, mint az Apostoli —, a Niceai — és az Athanasiusi Hitvallás, majd pedig kiemeli az evangélikus hitvallási iratokat, mégpedig az Ágostai Hitvallást, enneiv Védőiraiát, a Schmalkaldeni Cikkeket, Luther Kis- és Nagy Kátéját és az Egyezségi Iratot. Mindezek nemcsak formai felsorolást jelentenek, hanem tartalmi megjelölést is. Mert egyházunk a Szemtírással és hitvallásaival egyezően hirdeti Isten igéjét a jelenkor feladataira nézve. Ebben nyilvánul meg az a tartalmi értelmezés, ahogyan a Szentírást és a hitvallási iratokat aktuálisan a ma emberéhez címzetten szólaltatjuk meg. Jézus Krisztus az egész egyházat felhatalmazta, és kötelezte az ige hirdetésére és a szeretet gyakorlására. Ezeket a feladatokat az egyház tagjai jó rendben, a szolgálatok mértéke szerint gyakorolják. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az egyház tagjai az egyházi szolgálatot választás útján önkormányzati testületekre és személyekre ruházzák, hogy az egyház törvényes rendje szerint intézzék annak ügyeit. A jó rend érdekében egyházunk szabályozza az egyes testületek és személyek hatáskörét. Lényegében az egyház ügyeinek intézése közvetlenül vagy közvetve a közgyűlési jogokkal rendelkező egyháztagok ösz- szeségének akaratára épül. Az egyházkormányzat felelősei tehát ilyen átruházott szolgálatnak a jegyében működnek. Itt érkeztünk el a törvény- javaslat által alkotott bét megkülönböztetéshez. Az egyik az egyháztagiságot jelöli meg. Egyházunk „a lelkiismereti és vallásszabadság tiszteletben tartásával tagjának tekint minden Magyarországon élő evangélikus embert”. Egyházunk minden tagjának felajánlja szolgálatát Isten igéjének hirdetésével, a szentségek kiszolgáltatásával és a keresztyén testvéri szeretet gyakorlásával. De közgyűlési tagságot csak annak biztosít, aki szellemi és anyagi erejével vesz részt az egyház életében és szolgálatában. Az egyház ügyeinek intézésében való részvétel, ezekre a közgyűlési jogokkal rendelkező egyháztagokra vonatkozik. Dr. Ottlyk Ernő Az ambrózfalvi gyülekezet ünnepe Az ambrózfalvi gyülekezet egy része temploma előtt VERÖFÉNYES TAVASZI REGGELRE ébredt Ambróziáivá népe 1966. április 24-én. Kertek és fák virágai versengve csalogatták a kíváncsiskodó méheket. Fűszálon reszkető harmatcseppek apró kis szivárványra bontották a pajkos napsugarat. Tiszta utcákon emberek kettesben, hármasban beszélgetve sétáltak a több mint 100 éves kedves kis templomuk felé. Nagy napja volt ennek a kis evangélikus gyülekezetnek, mert most iktatta hivatalába Bártfai Lajos, a Csongrád— szolnoki egyházmegye esperese a gyülekezet új lelkészét, Ku- tyej Pált. Az ifjú lelkészt az egyház- kerület püspöke küldte ki, mivel a gyülekezet lemondott választó jogáról, és a püspökre bízta az új lelkész kiválasztását. A kiküldés szerencsésen találkozott a gyülekezet óhajával. Két nyelvet beszélő lelkészt kaptak, és Kutyej Pál személyéhez is örömmel ragaszkodtak. A megtelt templomban Bártfai Lajos esperes hirdette az ünnepi alkalomhoz méltó Jó Pásztor evangéliumát. „A gyülekezet lelkésze úgy válik jó pásztorrá, ha Jézus neki Jó Pásztora. Jézus teljes mértékben igényt tart a gyülekezetre és lekészre, de azok nem sajátíthatják ki, mert Jézusnak más juhai is vannak...” — mondotta többek között. Beiktatás után az új lelkész Jer. 1,5—10 alapján hirdette Isten igéjét. Az egészen fiatal ember párhuzamot vont a próféta ifjúsága, megrémülése és engedelmessége, valamint a sajátja között. A prófétával együtt felméri feladatának súlyát, és Isten erejének segítségével igyekszik betölteni azt, A beiktatott lelkész úrvacsoravétele után megalakult díszközgyűlés jegyzőkönyvbe foglalta a beiktatás tényét, majd az üdvözlésekre került sor. SZEMÉLYESEN KÖSZÖNTÖTTÉK az új lelkészt: Gondos György egyházmegyei felügyelő a Csongrád-Szolnoki egyházmegye, valamint a szegedi gyülekezet nevében. Zsemborovszki János tótkomlós! lelkész a kelet-békési egyházmegye és a tótkomlósi gyülekezet jókívánságait tolmácsolta. Komoly Sámuel makói lelkész a Csongrád-szolnoki Lelkészi Munkaközösség és a makói gyülekezet képviseletében köszöntötte, Zátonyi Pál csabacsüdi lelkész a nyugatbékési egyházmegye és a csabacsüdi gyülekezet köszöntését mondotta el, Szalay Gyula nagyéri református lelkész a szomszédos református gyülekezet üdvözletét hozta. A helyi gyülekezet nevében Csirik Mihály presbiter és Mózes Márta konfirmandus köszön- tötté nagyon kedvesen és melegen új lelkészüket. Számosán köszöntötték levélben és táviratban a beiktatot- tat. D. Káldy Zoltán püspök levelében rámutatott a nagyon fiatalon szolgálatba került lelkész ifjúságának előnyére és nehézségére, és arra intette, hogy mindig tartson kapcsolatot az egyház vezetőivel. Táviratban küldött jókívánságot a szomszédos csanád- alberti római katolikus plébános és még sokan a barátok, ismerősök és szolgatársak közül. Az ünnepség elmúltával a Az új lelkész beiktatása presbiter-feleségek szépen te- szönő vendégsereg szívében rített asztalok mellett meleg magával vitte e kedves és szép szeretettel látták vendégül a nap sok áldását és a tavaszi gyülekezet vidékről érkezett napsugár, mint Istenünk sze- vendágeit és a presbitereket, retetének melege, mindenkit Majd a kora délután elkö- hazakísért. REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLYEK 1967-BEN A reformáció 450 éves évfordulóján, 1967-ben nagyszabású ünnepélyek lesznek a Német Demokratikus Köztársaságban. Luther Márton városában, Wittenbergben ökumenikus összejövetel lesz, amelyre az egész világ evangélikus egyházainak a követeit meghívják. Előtte Lipcsébe az NDK evangélikus keresztyénéinek a nagy gyülekezeti napját tervezik, majd közvetlenül a jubileumi ünnepély után Teológiai Konferenciát tartanak Wittenbergben. DR. SCHIOTZ NYILATKOZATA A Lutheránus Világszövetség elnöke, dr. Schiotz nyilatkozott a Német Demokratikus Köztársaságban tett látogatásáról. Megállapította, hogy az egyházak mai kérdései iránt mindenütt nagy érdeklődést tapasztalt az egyház vezetői és a hívek részéről. Az általános egyházi helyzetről megállapította, hogy a püspökök és lelkészek, laikus munkások és gyülekezeti tagok egyházhűsége mély benyomást tett rá. Az ambrózfalvi templom ÍGY LÁTJUK 1945. MÁJUS 9-ÉN fejeződött be Európában a második világháború. Európa minden országában megemlékeztek erről a tényről és egyúttal rámutattak arra is, hogy egész Európa békéjének és biztonságának a kérdése ma aktuálisabb, mint valaha. Ennek többek között a következő okai vannak. Nyugat-Németország a mai napig nem tudta fölszámolni szerencsétlen militarista- imperialista múltját. Kitűnik ez többek között abból az Emlékiratból is, amelyet a világon több mint száz kormánynak megküldött, és amelyet Bonnban „új béketervnek” neveznek. Hogy mi az értékük az abban levő javaslatoknak az atomlefegyverzésre és a béke biztosítására, elárulja az a körülmény, hogy nem küldte meg azt a tervezetet Bonn sem az NDK, sem a népi Kína kormányának. Akkor pedig arról van szó, hogy Bonn nem Kelet-Berlinnel és Pekinggel együtt, hanem azok ellen akarja a békét biztosítani. Furcsa leszerelési javaslat ez azért is, mert a bonni kormány kifejezetten nyitva hagyja azt a lehetőséget, hogy Bonn hozzájusson az atomfegyverekhez. Az európai biztonsággal kapcsolatban semmi jele sincsen annak, hogy Nyugat-Németország 21 évvel a háború befejezése után elismerné végre a vesztett háború következményeit magára nézve. Csehszlovákiával szemben nem akar ugyan területi követelményeket támasztani, de Seebohm miniszter, a „szudéta németek” bizalmi embere a bonni kabinetben, ma is fenntartja és képviseli honfitársainak „jogát a régi hazára”, Éppen napjainkban tartották meg a szudéta németek ez évi legnagyobb tömeggyűlésüket Bonnban, amelyen 50 nyugatnémet parlamenti képviselő is részt vett. Még inkább így festenek a tények az Odera-Neisse-határral kapcsolatban. Bonn véleménye szerint a majd „szabadon megválasztott” összné- met kormánynak kell erről tárgyalásokat folytatnia Lengyel- országgal. Ez pedig azt jelenti bonni nyelven, hogy először el kell tűnnie Kelet-Németországnak és ha majd a német és amerikai csapatok ott állnak az Odera és Neisse partján, tehát direkt érvényesülhet Nyugat katonai nyomása Keletre, akkor majd megoldja „Össz-Németország” a határkérdést. Lengyelországban és a Szovjetunióban azonban nagyon jól látják, hogy mi az értéke és „célja” ennek a nyugatnémet „új béketenmek”! De együtt kell látnunk Bonn külpolitikai tevékenységével a belpolitikai fejleményeket is. Itt is egyre határozottabban bontakoznak ki a hitleri Német Birodalom alapelvei. A vezető politikusok egészen tudatosan és tervszerűen léptek erre az útra. Erhard kancellár kedvenc szava lett az utóbbi hónapokban, hogy Nyugat-Németországban „formierte Gesellschaf tra”, tehát magyarul, felülről irányított társadalomra van szükség. Ezért került újból előtérbe az ún. szükségállapot törvényeknek a megszavaztatása. Az elmúlt ősszel, a választások előtt, nem tudta Erhard tető alá hozni ezeket a törvényeket, mert a szakszervezetek határozott nemet mondtak azokra. A szociáldemokraták annak idején a választások miatt kénytelenek voltak engedni a szakszervezetek nyomásának, közben azonban sajtójelentések arról számolnak be, hogy a kormány és az „ellenzék” között megegyezés jött létre. A szakszervezetek berlini ülése legutóbb újból a szükségállapot törvények megszavazása ellen foglalt állást és ez a tény nehéz helyzet elé állítja most a szociáldemokratákat. Hiszen a helyzet kiéleződése a szakszervezetek és az SPD között csak tovább zsugorítaná az ellenzék hitelét. Annyi tény, hogy Erhard elgondolásaival szemben a mai nyugatnémet szociáldemokrácia nem jelent akadályt. A „formierte Gesellschaft” igénye mögött a modern kapitalizmus hatalmas hajtóereje húzódik meg, amelyet ugyan a Szociáldemokrata Párt papíron elvet, de a valóságban képtelen vagy nem is akar vele szemben föllépni. A modern kapitalizmus megüre- siti a demokráciát és mint diktatúra lepleződik le. Lübke szövetségi köztársasági elnöknek a szakszervezetek berlini ülésén mondott beszéde azonban arról árulkodik, hogy a „szükségállapot törvényeket” a bonni kormány „diktatórikus eszközökkel” is megszavaztatja. EUROPA BIZTONSÁGA ÉS A NATO problémája egyre inkább központi témája lesz az európai párbeszédnek Nyugat és Kelet között. Ma már senki sem vallja, hogy Európa és Európa biztonsága leszűkíthető volna a német kérdésre. A két Németország egyesítése igen fontos problémai de ennek az egyesítésnek csak akkor van értelme, ha nem lesz újabb veszélyek forrása Európára. Ezért tartozik hozzá Európa biztonságához mindenek előtt a harc az atomfegyverek ellen, az atommentes övezetek megteremtése és a második világháború után kialakult határok tiszteletben tartása. Mint Bonn ún. „békeoffenzivájával” kapcsolatban láttuk, a sorrendiség kérdésében is nézeteltérések vannak. Először német egység és azután európai biztonság, mondják néhányon Nyugaton. Az elmúlt 21 esztendőben kialakult politikai és hatalmi helyzet azonban ennek az ellenkezőjét teszik ésszerűvé. Németország újraegységesítése következménye lehet az európai biztonság megteremtésének, de nem föltétele. Ezért hangzott el Rómában Gromiko szovjet külügyminiszter felhívása az európai konferencia megtartására az európai biztonság tárgyában és nem a német kérdésben. Érlelik az európai biztonság megvalósításának a lehetőségeit de Gaulle francia elnöknek a NATO-vál kapcsolatos bejelentései és Couve de Murville francia külügyminiszternek sorozatos utazásai a szocialista országokba. Minthogy az Egyesült Államokat csak ázsiai vágyálmai foglalkoztatják, a NATO krízise nagyon kellemetlenül érinti. Elie Abel könyvében „A rakétakrízis” (The Missile Crisis) található egy szakasz, amely világossá teszi számunkra, hogy miért akarja de Gaulle megváltoztatni Franciaországnak és a NATO-nak a viszonyát. Achesonnak, mint Kennedy elnök redkívüli követének jutott 1962-ben az a kínos feladat, hogy tájékoztassa de Gaulle-t az Egyesült Államok szándékairól Kubával kapcsolatban. Mielőtt át tudta volna adni Acheson az üzenetet, de Gaulle fölemelte kezét és megkérdezte: „Szabad megkérdeznem, mielőtt hozzáfogna? Azért jött, hogy tárgyaljon velem, vagy hogy tájékoztasson?” Acheson bevallotta, hogy nem tárgyalni, hanem informálni jött az elnököt. Franciaország ennek ellenére belesodródott volna a Szovjetunió elleni nukleáris háborúba és órákon vagy napokon belül elpusztult volna egy olyan háborúban, amihez neki vajmi kevés érdeke fűződött. Ilyen és hasonló esetek kényszerítették a francia elnököt a már ismert lépésekre. De ami a legfontosabb de Gaulle szemében: a NATO mint katonai paktum a „keleti kommunista veszély” elhárítására létesült. Ez a szempont, illetve propaganda pedig ma Nyugaton nem talál hitelre. Ha nem is felel meg mindenben Európa érdekeinek az az új Európa, amely de Gaulle szeme előtt lebeg a francia külpolitikának a jelenlegi fázisában, de azt ma már a legtöbb nyugat-európai ország népe látja, hogy az amerikai gyámságtól meg kell szabadítani és békés egymás mellett élést kell biztosítani Kelet és Nyugat között. Es ezt de Gaulle világosan látja. De Amerikában is kezd teret nyerni ez a látás és jelei vannak annak is, hogy kezdik az amerikai kormányzókörök is felismerni: az Egyesült Államok nem tud addig normális jóviszonyt kialakítani a Szovjetunióval, amíg Nyugat-Németországct faltörő kosként használja föl a Kelet ellen. Es a két német állam békés és tartós újraegyesítése is elképzelhetetlen mindaddig, amíg Bonnban első helyre nem teszik a leszerelés és európai biztonság kérdését.
