Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-01-09 / 2. szám

Az igazi istentisztelet Km. 12,1—5 A keresztyén hívő istentisztelete az egész életre kiterjed és nem szorítkozik csak az istentiszteleti órákra. Mert nemcsak mint teremtmény a Teremtőjének, hanem mint megváltott is az ő üdvössége szerzőjének, szüntelenül tisztelettel tartozunk az Istennek. pál apostol szerint a keresztyén hívő igaz istentisztelete ott kezdődik, amikor testestől, lelkestől, mindenestől odaáldozza magát az Istennek, az ő rendelkezése alá bocsátja magát és mindenhol az ő akarata szerint él. A keresztyén hívő úgy ég el az Istent tisztelő és szolgáló életben, miként a templomi oltá­ron a gyertyaszál, miként az áldozati oltáron az áldozati bá­rány, miként a gyermeknevelés oltárán az édesanya. Istennek odaszánni magunkat a gyakorlatban azt jelenti, hogy odaál­dozzuk magunkat felebarátainknak. Nekik állunk a rendelke­zésükre. Nekik szolgálunk békességgel, szeretettel, önzetlenség­gel, örömmel, jósággal és megértéssel és minden tőlünk tel­hetővel. Amikor ilyen önzetlenül odaáldozzuk magunkat test­véreinknek, a Krisztusnak adjuk oda magunkat, aki azt hirdet­te, hogy amit ilyen szeretetszolgálat formájában eggyel az ő 5,legkisebbjei’ közül megcselekszünk, övele cselekesszük meg. így válik teljessé életünk áldozata, így lesz életünk Istennek tetsző istentisztelet. Milyen a mi istentiszteletünk? Bizony legtöbbször csak a templom falai közé szorított ünnepélyes hangulat és életünk­nek ezekkel az óráival szeretnénk az Istent javunkra hangolni, vagy nyugtalan lelkiismeretünket szeretnénk az istentisztelet­tel megnyugtatni és a rettenetes és bosszúálló Istent kifizetni. Mi a mi istentiszteletünk? Életünknek néhány kiszakított órája, melyet sokszor zúgolódva és keserű szívvel adunk oda, mert közben olyan jó volna máshol eltölteni az időnket. Nem gondoljuk, hogy az ilyen istentisztelet nem dicsőségére, hanem gyalázatára van Urunknak? Mert Isten jól ismeri életünket, azért így szól hozzánk: ^Változzatok meg a ti elméteknek megújulása által”. Az a szó, amit bibliánk így fordít, hogy „elme”, többet jelent, mint ér­telmi funkciót. Jellemzi az egész lelkiségünket. Ahhoz, hogy e világban mint Isten igaz, ige szerint való tisztelői élhessünk, erre van szükség. Egész életünk megváltoztatására, egész gon­dolkodásunk megújulására van szükség, amelyet az Istenhez megtért emberben a Szentlélek munkál. Matuz László „Tüdőm, megnő s megárad majd a fény” Öreg, hunyorgó, ráncos arc, s egy csillogó, fényes pont a sze­men. Innen ígér áradást a fény. Áprily Lajos verseskötete: Jelentés a völgyből. Az „Ábel füstje” óta íródott, kötetben még meg nem jelent versei. Kará­csonyi ajándékul vettem és adventi élménnyé lett. Csak bele­lapoztam — s nem csukódott a könyv fedele, míg az utolsó sorig nem értem. Völgyébe húzódott vissza, Visegrád tövében. Elcsendesült, hogy hallja a pirókot s az új cinkeszót. Verőfény-hívásra indul s őzek, szarvasok nyomán lépdel. Megénekli a patakot s a csörgő ereszt, a fácán-hangot, a csiganyomot a lépcsőn, s hogy „új fény hull reád”. Soraiban méhek zümmögnek, madarak, fények és messzeségek dalolnak. Lombját hullatja az erdő, és sárga hamvát a somvirág. Hátul a visegrádi tölgyek zúgnak, de mögöttük megzendül az erdélyi havasok orgonája, kristá­lyosán vilióznak az ifjúkor emlékei, sőt megremeg a versek muzsikájában a messzi múlt s az aquincumi leány, Aelia Sa­bina dala zeng. Az elmenő ember könnyes mosolya csillog a sorokon. Búcsú­zik a völgytől, amely egyszer még szorosabban öleli magához, — a természettől, amellyel legfinomabb rezdüléseiben is egyre jobban összeforr, — asszonyától, akinek hiánya könnyesebb valóság a hangos jajszónál, — az avartól, amely egyszer fö­lötte lesz örök halom, — a vadludaktól, amelyekkel egyszer együtt száll el, — szoborportréjától, amin egyszer majd tű­nődni fognak: kinek a feje volt? — az erdőtől, mely a koporsó­deszkában is fülébe zsong majd, — a rég meghaltaktól, akik­hez „holnap én is indulok”,— s versei ritmusától és zenéjétől, mely századok múlva az utódokban titkos rezdüléssel megre­meg. Különös belső ritmust ad verseinek ez a termékeny el­lentmondás: úgy búcsúzik, hogy elválhatatlanul összeforr ve lük. Ezért ömlik el ritmusain és zenéjén a gáttalan élet, a telt csend, s a csobogó patak-szavak helyett mélyre nyúlnak a „gyö­keres szavak”. A szívben megnő, megárad a fény. Olykor őszi verőfény, olykor cikázó villám. Ez a fény látóvá és láttatóvá tesz s megtanít „ámulni még, ameddig még lehet, amíg a szíved jó ütemre dobban, megőrizni a táguló szemet, mellyel csodálkoztál gyermekkorodban” Koren Emil iiiiBiiiiiri!iBiiiinTiiin!iiiiiiijni;i:iiri;m:i[iaiiiiiiiiiiiiniimt:niiiiiBiiU!Eimiiiiinint!Hiiraiiiiiiiiiiiinniiiiim:iii:i ni:i:ixi!i.inn;n ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1966. január 9-én Deák tér de. 9. (urv) Trajtler Gábor de. 11. (urv) dr. Kékén András du. 5. dr. Kékén András du. 6. Szeretetvendégség: Hafen- scher Károly Fasor de. fél 10. Szir­mai Zoltán de. 11. Koren Emil du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. Koren Emil Üllői út 84. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bándi Sándor de. 11. dr. Rédey Pál du. 6. B'ándi Sándor Kőbánya de. 10. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (urv) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Ba­ranyai Tamás Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Váci út de. 8. Solymár Péter Fóti út de. 11. Solymár Péter Frangepán u. de. fél 10. Gádor András Üjpest de. 10 Kősa László Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üjtslep de. fél 9. Pest­lőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Rákospalota Kis- templom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston Sasha­lom de. 9. Kamer Ágoston Rákos­csaba de. 9. Békés József Rákos­hegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rá­koskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikanu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. de. 10. (urv) XII. Tarcsay Vil­mos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csengődy László este fél 7. Ruttkay Elemér Budakeszi de. 8. Ruttkay Elemér Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. dr. Gyimessy Károly de. 11. (urv) dr. Gyimessy Károly du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Ke- lenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyhái Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vétó Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: BP- VIII.. Üllői út 2, Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest. VTTI Puskin u. 12 Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—Vili. '1 'fizetési ára egv évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 65.11326/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár I. HÍREK HÉTRŐL—HÉTRE Öreg ember öröme — Vízkereszt utáni 1. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: Lk 2, 41—52; az igehirdetés alapigé­je: Km 12, 1—5; a délutáni is­tentisztelet alapigéje: Jn 5, 22—23. — FÉL ÉVSZÁZAD KÁN­TORI SZOLGÁLATBAN. 52 évet töltött kántori szolgálat­ban — ebből 32-t Gyulán — Áchim András nyugalmazott tanító, aki 1965 végével vonult vissza gyulai működésétől. A kis eleki társegyházban azon­ban továbbra is vezeti a gyüle­kezet éneklését. Munkás éle­tére továbbra is Urunk gazdag áldását kívánjuk. Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Bakos Lajosnak, a dunántúli református egyházkerület püspökének 60. születés­napja alkalmából az állam és az egyház közötti együttműködés érdekében, valamint a papi békemozgalomban kifejtett tevé­kenysége elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozata ki­tüntetést adományozta. A kitüntetést Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke nyújtotta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, dr. Bartha Tibor református püspök, az Elnöki Tanács tagja és Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Egész evangélikus egyházunk jókívánságait dr. Vető Lajos püspök, egyetemes egyházunk lelkész-elnöke fejezte ki dr. Ba­kos Lajos püspöknek kitüntetése alkalmából. Ebben a számunkban kezdjük meg Albrecht Goes „Kiskanál” című elbeszélésének közlését. Albrecht Goes 1908-ban született Württembergben, evangélikus papi házban. Teológiai tanulmányai befejezése után 1930—1952. gyülekezeti lelkész volt több württembergi gyülekezetben. A háború alatt egy tábori kórháznál teljesített lelkipásztori szolgálatot. 1953 óta Stuttgartban él. s idejét egészen az irodalomnak szenteli, közben azonban rendszeresen prédikál is. Több verseskötete, regénye s prédikációs kötete is jelent meg. — Két hosszabb elbeszélését, az „Égőáldozat” s a „Nyugtalan éjszaka” című műveket lapunk néhány évvel ezelőtt már közölte folytatásokban. Albrecht Goes szívesen adott engedélyt legújabb köny­vének magyar nyelvre fordításához és őszinte örömét fejezte ki afelett, hogy ez az elbeszélése is eljut a magyarországi evangélikus olvasókhoz. Mi pedig reméljük, hogy a költő­lelkésznek ez a műve is megtalálja az utat — mint az eddi­giek is — olvasóink szívéhez. Az elbeszélés eredetiben (német nyelven) a S. Fischer Verlag, Frankfurt gm Main kiadóvállalatnál jelent meg 1965- ben. Címe: Albrecht Goes: Das Löffelchen. — A kiadóválla­latot hálás köszönet illeti meg a mű magyar nyelvű közlésé­nek engedélyezéséért. — HALÁLOZÁS. Varga Ká­roly csöngei presbiter türelem­mel viselt betegsége után csendben elhunyt. Temetése december 17-én volt Csöngén. Az elhunytban Kovács Pálné szarvasi lelkész felesége édes­apját gyászolja. Tudom, az én Megváltóm él! — Ilauszky Sámuel, a buda­vári egyházközség hűséges presbitere 94 éves korában 1965. december 17-én csende sen elhunyt. December 23-án temették el a budakeszi teme­tőben. „Aki hisz énbennem, ha meghal is él.” — Adamkovics János nyu­galmazott igazgató tanító hosz- szú betegség után 81 éves ko­rában december 18-án elhunyt Temetése december 20-án volt Tótkomlóson abból a temp­lomból, amelyben 42 éven át. mint kántor hűségesen szolgált. Tanítói munkásságának egész idejét a tótkomlósi evangélikus egyházi iskolában töltötte mint tanító, majd élete vége felé mint igazgató. Végtisztességén mintegy ezer volt tanítvány és hálás gyülekezeti tag vett bú­csút volt tanítójától és kánto­rától. „Az igaznak emlékezete áldott”! Lk. 2, 25—32. Igénk mondanivalóját most így foglaljuk össze: öreg ember öröme. Más a fiatalság öröme és más az öreg ember öröme! Sok­szor találkozunk olyan idősebb emberekkel, akiket szinte valamilyen várt öröm tart életben. Az egyik azt mondja, sze­retném megérni azt az időt, amikor a kis unokám oltár elé térdepelve konfirmál. A másik azt hajtogatja, szeretném meg­érni, amikor az unokám hűségesküjét mondja a templomban. A harmadik szeretné megérni a hűséges asszonnyal együtt az aranylakodalmát. Nagy volt Simeon öröme, mert várakozását megáldotta az Isten. Közel jön hozzá Jézus. Jézus most is közel jön az em­berekhez. Közel jön a fiatalokhoz és közel jön a megfáradt, könnyet ejtő öregekhez. Nagy volt Simeon öröme azért is, mert Jézus nemcsak magához Simeonhoz jött közel, hanem közel jött az ő népé­hez is. Simeon nemcsak hitben élő ember volt, hanem a bölcsesség világosságával látta népe szomorú és elgyötört éle­tét is. Évszázadokon át zengett a néphez Ezsaiás szava: vi­gasztaljátok népemet! És most örvendező szívvel látta, hogy a Vigasztaló megérkezett. Más dolog az, hogy Jézus az övéi közé jött és nem fogad­ták be őt. A nép nagy része mereven elzárkózott előle, mert önkéntelenül érezték, hogy Jézus mellett vége minden sötét kizsákmányolásnak. De mindezeken túl, akire várt Izrael népe, megérkezett! Nagy volt Simeon öröme azért is, mert akit a karjai között tartott, az nemcsak Izrael vigasztalója, hanem az egész világ üdvösségszerzője. A három bölcsről szóló klasszikus vízkereszti ige ugyan­csak ezt tanítja. Az üdvösség mindenkinek szól. Simeon Isten Szentlelke által látott. Látó ember volt. Ha Isten minket is látó emberré tenne, megtanulnánk még job­ban szeretni népünket és munkálkodni annak előmenetelén. Fiilöp Dezső NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: Zsolt 105, 3. — Fii 4,4. — Csak az a kereszt» tyén ember tud igazán örülni, aki az Úrban örül. Nem élünk keresztyén örömben? Keressük a Krisztust! Nála megtaláljuk. — Rm 12, 1—6, Zsolt 71, 17—24. HÉTFŐ: Ézs 45, 9. — I Kor 13, 12. — Látásunk Isten dolgairóf csak ködös sejtés. Itt csak morzsákat ismerhetünk meg Isten igazi valóságáról. Eljő majd a teljes látás és megismerés ideje.- Mk 1, 9—15; Jn 2, 31—36. KEDD: NEH 9,27. — Rm 3,23—24. Számtalanszor esett el Iz­rael Istennel való viszonyában. De mindig volt számára meg­bocsátás. Isten az ő megmagyarázhatatlan, ingyen kegyelmé­ből minket is visszafogad szeretetébe. Mk 1, 9—15. Jn 3, 31—36. SZERDA: Ézs 51, 6.1 Kor 12, 8. — Minden múlandó a földi életben. Mindennek meghatározott időtartama van, aztán el­avul, elpusztul. De van, ami örökké megmarad: Isten igazsága és szeretete. Jn 1, 35—42. Jn 4, 1—14. CSÜTÖRTÖK: Jer 29, 7. — Tit 3,1. — Minden Istentől vanl Mindaz, ami körülvesz, amiben élünk. Isten gyermekeit az iránta való tökéletes engedelmesség jellemzi. Mt 4, 12—17. — Jn 4, 15—26. PÉNTEK: Zak 10, 12. II Kor 12, 9. — Sokszor úgy érzi a ke­resztyén ember, hogy nincs tovább ereje Isten akarata szerint élni. Nincs igazán erőtlenség. Csak az erőforrás kikerülése van. — Zsid 2, 14—18. Jn 4, 24—38. SZOMBAT: Zsolt 75, 2. — Lk 7, 10. — Szinte szemmel látha­tóan tapasztalhatjuk életünkben Isten hatalmát, amely fedd, de fel is emel, sújt, de könyörül is. Mit adhatunk hálából mi Istennek? Tiszteletet, engedelmességet. — Jn 5, 19—24. Jn 4, 39—42. Solymár Péter — MEGTARTOTTA ELSŐ ÜLÉSÉT a Külügyi Bizottság. Megnövekedett külföldi kap­csolataink és idegenforgal­munk szükségessé tette kül­földi kapcsolatokkal foglalko­zó bizottság létrehozását. A bi­zottságot, melynek élén az egyetemes elnökség áll, a de­cember 17-én tartott Egyete­mes Közgyűlés megalakította. Az új bizottság feladata kül­ügyi elvi célkitűzések megfon­tolása, tisztázása, tapasztala­tok tervszerű feldolgozása. Il­letékessége: tanácsadás, me­lyet az egyház vezetősége be­látása szerint használ fel. A bi­zottság december 22-én, szer­dán megtartotta első ülését. — RENDSZERETÖ, egyedülálló nő bútorozott szobát keres. Meg­bízható jeligére. Cím a kiadóban. — BUNDÁK átszabása, irhatisz­títás, festés Somogyi szűcsnél, Bp. V., Kossuth Lajos ú. 1., az udvar­ban. Grüber prépost kitüntetése Az „Emberi Jogok Nemzet­közi Ligája” Dr. Heinrich Grü­ber prépostot tüntette ki az ún. Ossietzky-éremmel. Grü­ber prépost 1936 óta harcolt az ellen, hogy a náci kormány visszaélt hatalmával. Fölállí­totta az ún. „Grüber-hiva- talt”, amely az üldözött zsi­dók megmentését tűzte ki cé­lul. Grüber tudta, hogy ez az akció az életébe is kerülhet A Gestapo bezárta ezt a hiva­talt 1940-ben, Grübert letar­tóztatta és a sachsenhauseni gyűjtőtáborba szállította. Grüber az életét kockáztatva lelkipásztori munkát végzett a foglyok között, a már szinte kétségbeesett foglyokba lelket öntött és minden problémá­jukban segítségükre sietett. A Magyar Nemzeti Galéria félévszázad élményének anya­gából „fasizmus” gyűjtőnév alatt nagyszabású kiállítást rendezett. Festmények, grafi­kák, szobrok, érmek, plakátok tüntetnek néma, egyöntetű til­takozásukkal az embertelenné- válás iszonya ellen, harsogó visszhangot váltva ki a szem­lélőből. Riasztó emlékeztetések és ellenállhatatlan békesóvár­gás megnyilatkozásai. Téma­változatukban keresettség nél­kül is képzeletdúsak, hiszen maga az élet, a nyers valóság gondoskodott kiszámíthatatlan meglepetésekről. A művészre az a feladat várt, hogy a sok­féleképp felidézhető látványt elindítsa, villanásnyi fényt vet­ve a lényegre. Mindjárt a bejáratnál szem­beszökik Vaszary döbbenetes grafikája: ,,A halál trombitál”. Mellette, nagyméretű vászna: „Foglyok kísérése": A szabad­ságuktól megfosztottak hosszú sora vonul vékony csíkban a képmező alján, lent, mialatt fölötte, végesvégig, égő láng­tenger vörösük. Jelképezheti a pokoljárás izzó tüzét, de a szabadság bíborba álmodott hajnalhasadását is. — Magá­nyosan, könnyező szemében végtelen szomorúsággal és vá­doló könyörgéssel ül a havas földön, valahol „Szerbiában”, az életbenmaradt katona, hol­tan elterült bajtársa szomszéd­ságában Mednyánszky remeké­ben. A kiállított művek többsége a fasizmus rémét idézi fel és a két háború közötti tespedt, elesett légkör társadalmi ha­sadtságát a közönyös meggaz­dagodottak és az éhező nyo­morgók már forradalmat sejte­tő ellentétével. Hatalmas felületű képóriások váltakoznak apró metszetek­kel, grafikákkal. A háborús fenevadat, részben Picasso nyomán, hagyományszerűen bikával jelképezik egyes kép­zőművészeink, Pór Bertalan szellemes elvontsággal, Duray Tibor vérben gázoló naturaliz­mussal. Egykor híressé vált plakátok: „Nem, nem, soha!”, „Világ proletárjai egyesülje­tek!” — váltakoznak képek, szobrok, plakettek tömegével. A kiállítás együttes hatásában, amikor a látottakat összegezve, egyetlen pillantással fogja egybe a szem, a humanizmust, a békés együttélést fejezi ki, éspedig olyan meggyőző erő­vel, amire csak egy olyan nem­zet művésztársadalma képes, amely nem kölcsönvett példá­kon, hanem történelmének me­inen tóin és a saját tapasztalá­sából tudja, mi a szenvedés, az erőszak, a megalázás. Mennyi­re megható az őszinteségével Vajda Lajos lázálma: „Kopo­nya és virág”, vagy Ámos Im­re háborús víziói, vagy Dési- Huber István „Börtönudvara”, amely kísérteties világításával kitűnő díszletül hatna a „Fide- lio” rabok kórusához. Nem cé­lunk, sem terünk, hogy beszá­molót adjunk a kiállítás teljes anyagáról és így csak „kapás­ból” sorolunk fel néhány ne­vet: Ruzicskay György, Bercin Ernő, Szabó Vladimír, Bene­dek, Konecsnyi, Martyn, Elek- fy, Kerényi, Vedres, Korga. De még így se feledkezhetünk meg a zseniális Ferenczy Noémi két elbűvölő szőnyegterve fest­mény-vázlatáról, valamint Der- kovits Gyula és Varsányi Pál grafikáiról. Derkovits alakja egyre nő, s fölemelkedik legnagyobb fes­tőink élvonalába. Ö a mi Daxi- mier-énk. Vérző szívvel és fö­lényes, leleplező gúnnyal nem tud senki se úgy vesézni, mint ő. Karcolatai: Kikötött paraszt, A törvény nevében, Az elítélt, Ünnepi szónok, A tőke árnyé­kában, Éhezők, Fogházudvar nem is téve említést az egykor hírhedt, ma már lehiggadtan és csodálkozva szemlélt Dózsa- sorozatról: nemcsak egyenként és együttesen remeklések — művészi kivitelezés szempont­jából —, hanem elsőrendű kortöréneti dokumentumok is. Varsányi Pál linóleum- és fametszetein kevéssel sokat fejez ki. Mindig csak a lénye­get, olykor csak egyetlen jel­lemző vonást ragad ki, hogy a2 egészet, a teljességet szugge- rálja. Kicsi méretben is ezért hat monumentálisán. „Háború” című metszete teli talál: pádon ül ábrándos meghittséggel a fiatal szerelmespár. Mögöttük áll kivont szuronnyal a halál­fejű katona. Vagy más metsze­tei, mint a Börtön, Fasizmus, Horogkereszt — azonnal és té- vedhetelenül, röpke villanás­sal, megnyitja az emlékezés,- vagy az eltűnődés zsilipjeit. Haits Géza í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom