Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-04-17 / 16. szám

Húsvéti bizonyosság I. Jin. 5,4—10. A húsvéti örömhírben Isten bizonyságot tett arról, „hogy örökéletet adott nékünk és ez az élet az Ö Fiában van.” Ez az idézet a mai levélbeli ige közvetlen folytatása (11. v.). A megelőző versek ide vezetnek el bennünket és lényegében véve azt a kérdést vetik fel, hogy elfogadtuk-e Isten húsvéti bizony­ságtételét? A keresztyén hit Isten bizonyságtételére épül fel. Arra, amit elmondott Jézus megkeresztelésekor: Ez az én szerelmes Fiam. Arra, amit kimondatott a kereszt alatt álló római száza­dossal: Bizony Isten Fia volt ez. És arra, amit Jézus maga mond tanítványainak feltámadása után: Nézzétek meg a ke­zemet és lábamat, hogy csakugyan én vagyok. A keresztyén hit teljes bizonyosság afelől, hogy a testté lett Jézus valóban Isten Fia, aki vére omlásával és feltámadá­sával örökéletet szerzett nékünk. A mai igeszakasz, az egyháztörténet tanúsága és a mai tapasztalatunk is azt bizonyítja, hogy nem minden magát keresztyénnek valló ember szívében él teljességgel ez a hús­véti hit. Hol ott támad kétség: vajon az ember Jézus lehet-e valóban Isten egyszülött Fia, máskor Jézus áldozatának, véré­nek bűntörlő ereje válik kétségessé. Van, hogy Jézus feltáma­dásának hírét fogadjuk tamáskodva, vagy a test feltámadásá­nak ígéretére gondolunk reménytelenkedve. Mindezek a kísér­tések minden keresztyén ember életében jelentkeznek, a hit útján többször is. A Lélek azonban, ha az igére figyelünk legyőzi kétségeinket az igazság, a valóság feltárásával. A baj ott van, amikor egy-egy kétség hitetlenséggé, vagy tagadássá merevedik. Ez jelentkezik fokozottan azokban a szektás taní­tásokban, amelyek egyike tagadja Jézus Istenfiúságát, a másik Jézus áldozata mellett más elégtételt keres a bűnből való sza­baduláshoz, ismét másik az ember egészének feltámadása he­lyett a lélek örökkévalóságát hirdeti. Ezek a tanítások meg­hazudtolják Isten bizonyságtételét, amellyel bizonyságot tett az ö Fiáról, szeretetéről, áldozatáról, mindenek feletti hatal­máról. Az ige másik kérdése hozzánk az, hogy vajon győzelmes erővé érett-e bennünk a húsvéti hit? A hit, amely az élő Ürral van közösségben az imádságban, az igében és az úrvacsorá­ban, — az ö erejével vesz győzelmet a tagjaiban jelentkező rossz indulat, gonosz kívánság, békétlenség, szeretetlenség, igazságtalanság felett. Másképp így fejezi ki ezt a későbbi 18. v. „aki Istentől született, nem vétkezik.” — Ez a hit győzelmes erő a szenvedések, betegségek, megpróbáltatások idején, sőt a haláltól való félelemmel szemben is. Hiszen Isten örök­életet adott nekünk az Ö Fiában. A húsvéti hit a győzelem reményében veszi fel a harcot a gonoszság hatalmával szemben nemcsak a maga testében, ha­nem az élet egész területén. Tudja, hogy „minden igazságta­lanság bűn” (17. v.), hogy bűn a gyűlölet, amit ember ember ellen, nép nép ellen táplál és hord szívében, és bűn mindenek- felett a hatalmi vágytól ösztönzött tömeggyilkosság, a háború. Aki hisz a Feltámadott Jézus mindeniható erejében és az egész világot átölelő szeretettben, az hiszi azt is, hogy már ezen a földön is kell és lehet embernek az emberrel, népnek a másik néppel igazságiban, békében, egymást segítve együtt élni. Mezősi György HÍREK — Húsvét utáni 1. (Quasi modo geniti) vasárnapján az oltárterítő színe: fehér. A va­sárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 20, 19—29; az igehirdetés alapigéje: 1 Jn 5,4 —10 a délutáni istentisztelet alapigéje: Lk 5, 33—38. — MISKOLCON március 22-én tartotta munkaközösségi ülését a Borsod-hevasi egyház­megye. Űrvacsorai istentiszte­letet énekes liturgiával Pásztor Pál és Aradi András, előadást pedig „Az egyház diakóniai je­lenléte a szocializmust építő társadalomban” címen dr. Fa- binyi Tibor tartott. Virágh Gyula esperes a nemzeti érzés tartalmáról vezetett eszmecse­rét. — A FELSÖPETÉNYI gyüle­kezetben március 25—27-ig Bencze Imre pesterzsébeti lel­kész végzett igehirdető szolgá­latokat. — GYENESDIÁSON március 29—30-ig munkaülést tartott a Somogy-zalai egyházmegye. Vértessy Rudolf igetanul­mánnyal, Lágler Béla esperes tájékoztatóval, dr. Pusztay László sajtószemlével, Hegy­háti János esti áhítattal, Jakus Imre irodalmi félórával szol­gált. A gyűlés közös úrvacsora­vétellel fejeződött be, amelyen Szende Sándor hirdette az igét. — BUDAPESTEN március 24-én az Egyetemes Egyház székházában tartotta a Fejér- Komáromi egyházmegye Lel- készi Munkaközössége március havi ülését. „A prófétai szol­gálat értelmezése a mai teoló­giában” címen Selmeczi János tartott előadást. Az értekezlet meghallgatta Simonfay Ferenc lelkész „Hogyan prédikálok húsvét első ünnepén?” című igehirdetését, valamint Szebik Imre lelkész nagyheti igehir­detés-sorozat című tanulmá­nyát. Szolgáltak még: Selmeczi János esperes, Kajos János és Molnár Gyula lelkészek. EGYHAZELLENES KAM­PÁNY RHODESIÁBAN Szervezett egyházellenes kampányról tudósítanak a rho- desiai keresztyének. A Smith- kormány állandóan a keresz­tyén civilizációról beszél ugyan, közben azonban kigúnyolják a püspököket és gyalázzák az egyházakat. Bibliákat égetnek el nyilvánosan, tekintélyes nem-rhodesiai egyházi embere­ket kiutasítanak az országból vagy megfenyegetik őket. Je­lenleg 1100 afrikai van rhode- siai börtönökben vagy gyűjtő- táborokban. JEREMIAS I. címen kapható Jeremiás könyve 1—25. feje­zetének új fordítása és magyarázata Irta: Dr. Pálfy Miklós A 260 oldalas könyv ára 60,— forint Kapható: Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, VIII., Puskin u. 12. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1966. április 17-én Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor de. 11. (Konf. úrv.) dr. Kékén András — Hafenscher Ká­roly du 5. Hafenscher Károly du. 6. Szeretetvendégség: dr. Kékén András Fasor de. fél 10. Szirmai Hétköznapok — ünnepnapok Amióta öregszem, olyan dolgokat is meg­látok, amiket azelőtt észre sem vettem. így történt meg velem az egyik nap, amikor reg­gel hat után benyitottam a Közértbe, hogy megláttam azt a kis öregasszonyt, aki a pénz­tár felé igyekezett. Hamarosan magam is Utolértem. Remegő kézzel a pénztárcáját akar­ta elővenni, közben meg leejtette a kenyerét. Gyorsan lehajoltam, felvettem és odaadtam neki. A kis öreg egyik kezében kopott szatyor volt, a másikban tejesüveg, mindehhez a pénztáros szigorú szeme, a gyülekező, siető emberek türelmetlen megjegyzései: megannyi nyugtalan tekintet, hang. És a kenyér má­sodszor is leesett. Üjra lehajoltam, újra fel­vettem. A kis öreg megköszönte és kitotyogott az üzletből. Még jóformán be sem húzta ma­ga mögött az ajtót, amikor a pénztárosnő la- konikus rövidséggel csak ennyit mondott: — Üfödött öreg! A többiek bólintottak. Helyeselték a meg­jegyzést. Kiléptem az utcára. Még sötét volt. Az em­berek rohantak. Apró pelyhekben hullott a hó, betakarta a síkos járdát. A kis öreg óva­tosan lépegetett előttem. Néha megállt, pi­hent. Amikor melléje értem, jobban megnéz­tem. Szép volt. Ráköszöntem és ő visszakö­szönt. Mintha csak régi ismerősök lennénk. — Segítsen kérem — mondta — a szívem... Bólintottam, mintha csak sokszor hallott dologról lenne szó. Hazakísértem. Aztán el­búcsúztam és gondolatban végigfutottam éle­tem kis öregein. Azokon, akiknek az alakja erősen él bennem. Ilonka néni. Kicsi, töpörödött asszonyka volt, amikor megismertem. Nyugdíjas tanár. Az öregek otthonának lakója. Szülei sírját kereste a szülőfalumban és én segítettem ne­ki. Menyasszonykoromban találkoztam vele a fővárosban. Minden vagyona egy kis ezüst­kanál volt. Az anyjától örökölte. Nekem adta. Iván bácsi. Nyolcban éves. Amikor először látott, félt tőlem. Félt az új embertől, akit nem ismert. Félt, hogy ettől az új embertől nem kap munkát. Beszélgettem vele. Fáradt voltam, sápadt, a hajam homlokomba hullott, arcom festetten, mint akinek nincs ideje nap­közben a tükörbe nézni. — Magának olyan szép a haja — nézett rám kedvesen, mert valami szépet akart mon­dani. Azért egyetlen asszony se essen kétségbe, ha napközben nem nézheti a tükörbe. Higy- gye el, gyönyörű a haja. Az öregek ezt job­ban tudják. Margit néni. 90 éves volt és nagyon magá­nyos. Egyszer megígértem neki, hogy meglá­togatom délután. De ígéretem nem tudtam beváltani. Ült a kertben és várt. Amikor be­alkonyult, bement a házba, leült az előszobá­ba, nyitva hagyta az ajtót. Beesteledett és én még mindig a kenyér után loholtam. Azután bement a szobájába, leült a karosszékbe és a nyitott ajtóra figyelt. Sötét volt már erő­sen, amikor megérkeztem. Leültetett maga mellé, megfogta a kezem. Nem tett szemre­hányást. — Kislányom — mondta —, az, aki nekem a legkedvesebb, nagyon magányos lesz, ha én elmegyek. Ne hagyd el soha. Mert a szeretet mindent pótol, a szeretetet nem pótolja sem­mi. Meg simogatott és hozzáfűzte: — Az én ráncos, öreg kezem kinyúl a sírból és elgördít az útadból minden követ. És én azóta olyan nyugodtan járok a világ­ban, hiszen egy öreg kéz minden akadályt el­hárít az útamból. * Péter bácsi. Rajongásig szerette a hazáját, de gyermekével elment messze idegenbe. Alig­hogy kiért, levelet írt nekem: — Hamarosan jövök. Otthon akarok pihenni. Aztán ott halt meg, valahol messze, észa­kon. De lehet, hogy hazajött, mert a lelke csak itthon tudott megpihenni. * Az én drága apám, kis öreg Feri bácsi ezzel búcsúzott tőlem: — Nem bírom már azokat a terheket, ame­lyeket az évek folyamán magamra vállaltam. Kérem Istent, hogy legyen erőm engedelme­sen indulni, ha majd kéri tőlem. Hallgattam és arra gondoltam, hogy csodá­latos dolog az öregség, amikor a világi hiúság már nem ér el hozzánk, amikor esemé­nyek messze kerülnek tőlünk és önmagunkba fordulunk. Arra gondoltam, hogy az öregek egy kicsit már Istenre hasonlítanak. Számuk­ra megszűnt az idő. A halál nem lepi meg őket. Mindent tudnak a világról, amit egy élet alatt meg lehet tudni. Tudják, hogy a végtelen világban tévedhetetlen törvény uralkodik, hogy a halál mindnyájuk számára csak előjáték az újjászületésre. Készen áll­nak arra, hogy Teremtőjükkel találkozza­nak. * Amióta öregszem, olyan dolgokat is meg­látok, amiket azelőtt észre sem vettem. Sok­szor a köznapokat ünnepeknek látom, néha az ünnepek hétköznapokká szürkülnek előt­tem. Hétköznap-ünnepnap: hol vannak a hatá­raid? Most, hogy ezeket a sorokat írom, a naptár szerint hétköznap van és mégis, hogy visszagondoltam rátok, életem kedves kis öregei, úgy érzem, ünnepnap van. Gyarmathy Irén Zoltán de. 11. (Konf.) Koren Emil —Szirmai Zoltán du. 6. Bogya Géza Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Kákóezi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 11. (Konf.) dr. Rédey Pál du. 6. Bandi Sándor Kőbánya de. 10. (Konf.) Veöreös Imre du. 5. Szeretetvendégség: Veöreös Imre Utász u. de. 9. Veö­reös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Rákosfalva de. 8. Baranyai Ta­más Gyarmat u. de. fél 10. Ba­ranyai Tamás Zugló de. 11. (Konf.) Boros Károly Fóti út de. 11. Solymár Péter Váci út de. 8. Solymár Péter Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Újpest de. 10. Kosa László Pesterzsébet de. 10. Soroksár-üjtelep de. fél 9. Pest­lőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. (Konf.) Várady Lajos este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. fél 9. Várady La­jos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (Konf. úrv.) Fülöp Dezső du. 3. Szeretetvendégség XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László —Ruttkay Elemér este fél 7. Rutt- kay Elemér Pesthidegkút de. fél 11. Takács József Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán de. 11. (Konf.) dr. Rezessy Zoltán du. 6. Kőszeghy Tamás Németvölgyi út de. 9. Kőszeghy Tamás Kelen- völgy de. 9. Visontai Róbert Bu­dafok de. 11. Visontai Róbert Al­bertfalva de. 7. Nagytétény du. 3. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. HÉTRŐL LÉTRE címen kapható az evan­gélikus áhítatos könyv, amelyik 53 hétre tartal­maz igét. igemagyaráza­tot és imádságot Az ÁHÍTATOS KÖNYV Ara 12,— Ft Megrendelhető a Sajtóosztályon EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VIII., Üllői út 2, Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest, vm. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—vm. Előfizetési ára egy évre: G0.— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 6.01365/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár L HÉTRŐL—HÉTRE Halál és újjászületés Lk. 5,33—38. Amikor Jézus körül a két tábor kialakult, egyik oldalon a barátai és követői, másik oldalon a főpapok, írástudók, szó­val az ellenségei, kezdett Jézus a szenvedéseiről és haláláról, továbbmenően: a feltámadásáról beszélni. Tanításait és kijelentéseit még a tanítványai is nehezen értették meg, hogy Jézus nem úgy akar Messiás lenni, ahogyan azt a tanítványai és az egész zsidó nép gondolta. A tanítvá­nyok ilyeneket mondtak: Mentsen Isten téged ettől! Még azt is hozzátesszük, hogy Jézus nem azért választotta a halál út­ját, mert belefáradt a küzdelmekbe. Erről szó sem volt! Gon­doljunk csak egyik imájára: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e keserű pohár!” Jézus élni akart, de az élet nem volt számára öncél. A halált választotta, de úgy, hogy legyőzte a halált. Az újjászületés Jézus feltámadásának gyümölcse. Jézus Krisztus feltámadásában lett lehetővé az újjászületés. Mindezt csak azok értik meg, akik Krisztus történetének két fázisát is értik. A nagypénteket és a húsvétot. A Jézus által elvállalt szeretet, tehát az a szeretet, amely nemcsak a barátot, de az ellenséget is szerette a keresztfához vezetett. A feltámadás pedig azt jelenti, hogy Jézus a halál mögül adott jelt magáról. A nagypéntek és a feltámadás vezet ahhoz a boldog keresz­tyén élethez, amelynek első lépése: az újjászületés. Az újjászületett ember pedig már itt a földön Krisztus sorsában részesedik. Fülöp Dezső lllllllílllílil!l!lll!lílllílllllll!l!l!lllílllll!l!llllllllllilil,lll!l!lllll!II!l lililll^líl lííil'l'h h 1111II1111111 lilllIlilllilllíllllliliU NAPRÖL-NAPRA HÉTFŐ: JEREMIAS 32,40 — 2. TESSZALONIKA 3,5 — Isten mindenkinek adott valamilyen kegyelmi ajándékot. Szá­mon kér életünk végén, hogy vajon éltünk-e vele, szolgál­tunk-e vele, vagy hagytuk esetleg kárba veszni. 2. Timótheus 1,6—10 — János 21,18—19. KEDD: ZSOLT 86,2 — JANOS 8,29 — Jézus olyan köve­tőket keres, akik hordják a munka terhét, erősödnek a kegye­lemben és tudnak küzdeni a nehézségekkel is szolgálatuk köz­ben. 2. Timótheus 2,1—5 — János 21,20—25. SZERDA: 1. MÖZES 35,2 — MÁTÉ 6,21 — Isten igéje, be­széde nem változik, örök. Ezt adják tovább az egymást váltó hivő nemzedékek egymásnak. A mai igehirdetők szava az apostolok bizonyságtételére vezethető vissza. 1. Péter 1,22—25 — 1. Rorinthus 15,1—II. CSÜTÖRTÖK: EZÉKIEL 34,12 — JÄNOS 10,11 — Húsvét ténye, Krisztus föltámadása igehirdetésünk alapja, hitünk alapja. 1. Timótheus 1,12—17 — 1. Korinthus 15,12—19. PÉNTEK: JEREMIAS 11,4 — 1. JÁNOS 2,5 —Élő remény­ségre hív el minket Krisztus, ö törölte el a halált, az ember ellenségét, hogy a halálfélelemtől megszabadulva szolgáljunk Neki. 1. Péter 1,3—9 — 1. Korinthus 15,20—28. SZOMBAT: 1. SAMUEL 7,3 — 1. TESSZALONIKA 1,9— 10. — Isten adta az életünket, elszámoltat vele. Ezért nem él­hetünk akárhogyan! Akarata keresése és a Neki történő szol­gálat — ezt várja tőlünk. Jónás 2 — 1. Korinthus 15,29—34. i. H. B. Az élet tovább folytatódik — Lambarenébon Nekünk, távoliaknak, nehéz elképzelnünk is, milyen vesz­teséget és ürességet jelentett a lamberenei kórházban a Nagy Fehér Orvos, Albert Schweitzer halála. A munkatársak, a be­tegek szűkebb körén túl a veszteség érzése tölti el Afrika né­peit is. Kormányfők nyilatkoztak erről. Idézünk nyilatkoza­taikból. „A gabuni testvérek, akiknek atyai hajlandósággal olyan hosszú éveken át szolgált, fájdalmasan érzik azt a nagy űrt, melyet a kimagasló orvos maga után hagyott.” (Alphonse Massamba-Debat, a Kongó-Brazzaville Köztársaság elnöke.). „ ... Afrika nagy barátjának emlékét idézem, aki az em­beriességért való feltétlen kiállásával és testvéri együttmun- kálkodásával jelképpé lett az egész világ előtt.” (M. Grunitzky, Togo miniszterelnöke.) „Dr. Schweitzer halála mélyen érintett. Az őt ért kritika ellenére is az emberiség jótevője marad, önző világunkban kevés tett az ő tetteihez hasonló és illendő, hogy e rendkívüli ember előtt mélyen meghajoljunk.” (Amah togói külügymi­niszter.) S végül a gabuni köztársaság elnöke Leon M’ba szavai álljanak itt, akinek az országában működött Albert Schweitzer 1913 óta. Az elnök a Lambarene-i kórház új vezetősége tisz­teletére adott fogadáson ezt mondotta: „Azt kívánom, hogy a dr. Schweitzer alapította kórház továbbra is fennmaradjon nagyrabecsült barátom keresztyénségének élő emlékeként. Kérem azért, hogy a kórházat ne bontsák le, hanem továbbra is álljanak fenn azok a berendezések, melyeket Schweitzer dr. sokéves önzetlen munkájával létrehozott s a gabuni nép szo­kásainak jól megfelelnek. Az esetleges különféle javításokat a célnak megfelelően a meglevő keretekben végezzék el. A ga­buni nép büszke az ő nagy fogadott fiára Albert Schweitzerre!” A kórház életében Schweitzer halálával nem keletkezett törés. Már maga Schweitzer 1930-ban, hajlott korára való tekin­tettel egyesületet alapított, amelynek 1956-ig ő volt az elnöke. Az egyesület székhelye Strassburg. Az egyesület 1933 óta a kórház tulajdonosa és alapszabályai értelmében az a feladata, hogy előteremtse a kórház fenntartásához szükséges anyagi fedezetet is. A felebaráti szeretetnek ez a munkája az ala­pító elgondolása szerint továbbra is felekezet és nemzet feletti, tökéletesen független és önálló kell, hogy maradjon. „Azoknak az embereknek szeretetből való szolgálatára számítunk, akik­nek szívén van a távoli, orvosi segítség nélkül szenvedő bete­gek sorsa, és azokra a hálaáldozatokra számítunk, amelyeket az orvosi művészet révén megmentett betegek fognak nyúj­tani.” Az egyesület, az „Association de l’Hospital du Dr. A. Schweitzer” kevés tagból áll. Tagjait maga Schweitzer jelölte ki. Számuk akkor szaporodik, ha olyan országból csatlakozik egy-egy tag, ahol a lambarenei kórház érdekében segélyező szerv alakult. Az egyesület irányítja a kórház életét. A kórház közvet­len vezetését Schweitzer határozott kívánságára leánya Rhena Eckert-Schweitzer vette át. Az orvosi munka élén dr. W. Munz áll, aki a svájci Arbonból származik. A kórház építészeti és egészségügyi berendezését Schwei­tzer dr. tervei alapján fejlesztik. A világon szerte-szét az őserdő Orvosának számtalan ta­nítványa folytatja tovább a művet, a teológia, a filozófia, a világnézet vonalán, hogy minél szélesebb körben érvényesül­jön az ő szelleme) az élet tisztelete. Muncz Frigyes *

Next

/
Oldalképek
Tartalom