Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-04-03 / 14. szám

Az Hr Szolgája Ezs 53, 1—12. (Nagypéntek) Szentigénket nem lehet közömbös szívvel hallgatni. Olva­sása közben kirajzolódik előttünk a Fájdalmak Embere, aki érettünk, helyettünk és miattunk szenved. Szenvedése nem ön­cél, hanem áldozat. Valakikért hozott, mások helyett vállalt áldozat. Ézsaiás könyve 53. fejezetének olvasása közben arra kell figyelnünk, ami ebben a fejezetben Krisztusra, az érettünk, he­lyettünk és miattunk szenvedő Ür Szolgájára mutat. Mert min­den ige akkor válik Isten igéjévé és evangéliummá, amikor azon átcseng a Krisztusra mutató isteni üzenet. Ezen az igén nagyon is „áttetszőén” ragyog felénk nem annyira a szenvedő Jézus, hanem a szenvedésében is Isten aka­ratát teljesítő engedelmes Fiú képe. Nagypéntek eseményének örömteli üzenete szólal meg fe­lénk: Jézus Krisztus értünk szenvedett! A szenvedés hozzátar­tozik életünkhöz. Azonban nemcsak lesújt és megítél, hanem megajándékoz és fölemel. Gondoljunk csak a vajúdó asszony fájdalmas szenvedésére. Milyen örömmé lesz az az új életet váró család számára! Jézus szenvedése, kereszthalála új életet jelent a bűnös embernek. Nem „magáért” vállalta engedelmes szívvel a kereszthalált, hanem helyettünk „ment a keresztre”. Mennyire igaza van igénknek: „Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ... de az Űr mindnyájunk vétkét őreá veté”. Nagypéntek második üzenete így szól: helyettünk! Az Űr Szol­gája, Jézus Krisztus a mi bűneink büntetését szenvedte el a keresztfán. Így lett az a kegyelem fája! A Megváltó elvégezte munkáját: a bűnösnek van szabadulás! Figyelmünket azonban nem szabad csak nagypéntekre koncentrálni. Hiszen mi már húsvét fényében tekinthetünk az Űr szolgájának, Jézus Krisztusnak érettünk és helyettünk elhordozott szenvedésére. Él az Űr! Élő Krisztusunk van, aki i ma is könyörül a bűnösön. Megkeresi az elveszett bárányt és örül a bűnös megtérésén. A régi ige újjá lesz, ha Krisztus fénye ragyog át rajta. A bűnös ember újjá tud születni, ha az Ür Szolgájának áldo­zata nem lesz hiábavaló a számára. —r—n. c»caah^K^cK)8asoKacsoK«csaK3C!KKS<^a<®csc)K®cscKScsc«8 ISTENTISZTELETI REND HÍREK HÉTRŐL—HÉTRE Nagypéntek története Máté 27, 38—50. Nagypéntek egyrészt a maga isteni nagyszerűségével, más­részt a maga megdöbbentő emberi szomorúságával, a kettő át­hidalhatatlannak látszó ellentétével és mégis a kegyelemben való kibékülésével, első hallásra megdöbbentő történet. Fent a kereszten a mindent megbocsátó szeretet szenvedj lent a földön rettenetes szavak hallatszanak. Ormótlan szegeket vernek a megkorbácsilt testbe, vizet kí­nálnak a szenvedőnek, a mindvégig egybevarrott köntösön em­berek osztozkodnak. Azt a Jézust kínozzák halálra, akit végig a földi úton a békesség és a jóság mozdulatai kísértek. Az esszenusok, farizeusok, írástudók, szadduceusok nem fértek meg egymással, ellentétes nézeteket vallottak, de abban teljesen egyek voltak, hogy Jézusnak meg kell halnia. Nem bírták el, hogy Jézus más volt, mint ők! Másképpen ítélt, meg tudott bocsátani elesett embereknek, parázna nőknek. Békes­séget és reménységet adott mindenkinek, akivel valaha is ta­lálkozott. A nagypéntek történetében a megváltás győzött a kereszt­fán. Krisztus meghalt értünk. Letette az életét, önként tette le, hogy mi felvehessük azt! Bűneink nagy ügye ott a keresztfán a szeretet javára dőlt el! A bűnbocsánat, az irgalom és kegyelem javára dőlt el. Új életet „vehetünk fel”, amiben a békesség és szeretet az ural­kodó vonás. A kereszten Jézus kiengesztelte az Istent, a Fiú az Atyát. Jézus az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit. Krisztus keresztje összeköti a földet az éggel. Krisztus vérének bíbora hull a lelkünkre, bűnös lelkünk váltságára. Fülöp Dezső NAPRÓL—NAPRA VASÁRNAP: AGGEUS 2,8 — MÁTÉ 21,2—3. — Krisztus alázata és engedelmessége indítson minket is ugyanerre, mert Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak ellenben ke­gyelmet ad. Filippi 2,5—11 — Zsolt 59,2—9,17—18. HÉTFŐ: JEREMIÁS 30,12.17. — 1. PÉTER 2,24. — Jézus szenvedése aktív „passió”. O leteszi életét, hogy halála váltság legyen minden ember számára. Ézsaiás 50,5—10 — János 19,1— 16. KEDD: ZSOLT 62,10 — 1. JÄNOS 3,1. — Isten örömhíre az embernek: mielőtt a halál után megítélne bennünket, elküldte a Bírót, Krisztust, hogy meghaljon értünk. Zsidók 9,16—28 — János 19,16—22. SZERDA: 2. MÓZES 15,11 — KOLOSSÉ 1,13. — Még a kereszten is nem magára, hanem az övéire gondolt Jézus, Bizodalommal járulhatunk mi is elébe, mert gondja van reánk. Zsidók 4,15—5,9 — János 19, 23—30. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT 119,92 — 1. KORINTHUS 11,26. — Az Űrvacsora a múltra nézve emlékezés, a most megterített oltárra pillantva titok, Isten eljövendő országára gondolva pe­dig öröm. 1. Korinthus 11,20—32 — Zsolt 31,20—25. PÉNTEK: ZSOLT 147,1 — 1. KORINTHUS 2,2. — A gol­gotái kereszten az Élet halt meg, hogy megtörje holta a halál hatalmát, és utat nyisson mindnyájunknak az örök életre. Já­nos 18 és 19 — Zsolt 69,2—22. SZOMBAT: 5. MÓZES 10,18—19 — 1. JÁNOS 4,11 -- A nyi­tott sír torka arra figyelmeztet bennünket, hogy egyformán az a sorsa szegénynek is és gazdagnak is, fiatalnak is és öreg­nek is. Boldogok azonban a halottak, akik az Űrban halnak meg! Máté 27,57—66 — János 19,31—42. i. H. B. Budapesten, 1966. április 8-án Nagypénteken Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) dr. Kéken András, du. 5 Passió olv., du. 6 (úrv.) D. Káldy Zoltán. Fasor de. S (úrv.) Szirmai Zoltán, de. 11 (úrv). Szirmai Zoltán, du. 5. Pas­sió, olv., du. 6 (úrv.) Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák), de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. de. 11 (úrv.) Rédey Pál, du. 6 Passió olv. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 (úrv.) Veöreös Imre, este 7 (úrv.) Veöreös Imre. Utász u. de. 9 (úrv. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Baranyai Tamás, este 7 (úrv.) Boros Károly. Fóti út de. 11 Solymár Péter. Váci út de. 8 Solymár Péter. Újpest de. 10 Kósa László, este fél 7 Kósa László. Pesterzsébet de. 10 (úrv.) Bencze Imre. Soroksár-Üjtelep de. 9 (úrv.). Pestlőrinc de. 11. Pestúj­hely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota JYlAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 (úrv.) Karner Ágoston, este fél 7. Sas­halom de. 9 (úrv.) Karrier Ágos­ton. Rákoscsaba de. 9 Békés Jó­zsef. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3­Bécsikapu tér de. 9 Schreiner Vilmos, de. 11 Várady Lajos, este 7 Várady Lajos. Torockó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9 Várady Lajos, du. 6 Madocsai Miklós. Óbuda de. 10 (úrv.) Pülöp Dezső, du. 6 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Csengődy László, de. 11 Csengődy László, este fél 7 Rutt- kay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér, este fél 6 Csengődy László. Kelenföld de. 8 (úrv.) Bogya Géza, de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 (úrv.) Bogya Géza. Németvölgyi út de. 9 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Kelen- völgy de. 9 Visontai Róbert. Buda­fok de. 11 Visontai Róbert, du. 6 Visontai Róbert. Nagytétény du. 4. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. (úrv.) du. 6 Passio. — Virágvasárnap az oltár- icrítő színe: lila. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 21, 1—9; az igehir­detés alapigéje: Fii 2, 5—11: a délutáni istentisztelet alap­igéje: Lk 23, 1—12. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Április 3-án, virágvasárnap reggel fél 8 órakor evangéli­kus vallásos félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: D. KÁLDY ZOLTÁN püspök. — A TÖTKOMLÖSI egy­házközség március 20-án ik­tatta hivatalába két új gond­nokát, Bogár Mátyást és Kar- kus Pált. Az eddigi két gond­nok: Venyercsan Adám és Nyíregyházky János húsz éves hűséges szolgálat után nyugdíjba vonult. A presbite­rek beiktatását Zsemberov- szky János igazgató-lelkész vé­gezte. — BÉKÉSCSABÁN a Kelet- Békési egyházmegye Lelkószi Munkaközössége március 23- án ülésezett. Az ülésen Petor János tartott előadást „A lel­készcsalád időszerű kérdései” címen. Az előadás közös meg­beszélése után szolgáltak még: Mekis Adám esperes, Pová- zsay Mihály, Bodrog Miklós és Deme Károly lelkészek. — BUDAPESTEN tartotta március 29-én a Pesti egyház­megye lelkészi munkaközössé­gi ülését. A közös úrvacsora­vétellel kezdődő ülésen Koren Emil esperes a legutóbbi Or­szágos Esperesi Értekezletről tájékoztatta a gyülekezetek lelkészeit. A tájékoztató után beszámolókat hallgatott meg és vitatott meg a muinkaülés az alábbi főcímek alatt: A lel­kész viseljen gondot magára: hitére és műveltségére —. A lelkészi család új problémák előtt — A lelkész a szolgatár­sak közösségében — A lelkész hazájának polgára. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VHL, Üllői út 2» Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest, VHL Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—VHL Előfizetési ára egy évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 66.00883/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár I. — Nagypénteken az oltárte- rítő színe: fekete. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn. 19, 16—30; az igehirdetés alap- géje: Ézs 53, 1—12; a délutá­ni istentisztelet alapigéje: Mt 27, 38-50. — ÉRTESÍTJÜK OLVASÓ­INKAT, hogy „A végnélküli háború” című vietnami cikk­sorozatunkat a húsvét után következő számunkban foly­tatjuk. — KISKÖRÖSÖN március 16-án tartotta lelkészi mun­kaközösségi ülését a Bács-Kis- kun egyházmegye. Az ülésen „A kazuális igehirdetés teoló­giai kérdései” címen előadást tartott Sárkány Tibor. Szol­gáltak még: Sikter András es­peres, Huley Alfréd, Ponicsán Imre és Seben István lelké­szek. — HALÁLOZÁS. Geyer Zoltán nyugalmazott vallásta­nár türelemmel hordozott ne­héz szenvedés után, március 24-én elhunyt. Temetése már­cius 30-án volt a pécsi közte­metőben. A 70. életévében tá­vozott szolgatárs több, mint 40 éven át munkálkodott a pé­csi evangélikus egyházközség­ben. — Feltámadunk! — Dr. Ferenczhalmy Já­nos volt csornai kór­házi főorvos, az ottani szórványgyülekezet presbitere hosszas és súlyos betegségben Budapesten elhúnyt. Ham- vasztás utáni búcsúztatásán március 15-én a Farkasréti te­metőben Csengődy László bu- dahegyvidéki lelkész és Hu­bert István csornai lelkész hirdették a vigasztalás igéit ........ha testemet tűzre dobom is, szeretet pedig nincs énben- nem, semmi hasznom abból”. (1. Kor 13,3). — Pleck János a tamási egyházközség hosszú időn át volt presbitere, az Evangéli­kus Élet hűséges olvasója már­cius 8-án, 87 éves korában el­húnyt. Március 10-én nagy részvét mellett kísérték utol­só útjára. „Aki énbennem hisz, ha meghal is él”. — Hegyeshalomban elhúnyt. id. Mollner András presbitert. Levélen pedig Klenits Mihály- né hűséges egyháztagot nagy részvéttel kísérte el utolsó út­jára a gyülekezet. — „Örökké­való szeretettel szerettelek té­ged, azért terjesztettem ki rád irgalmasságomat!” — PESTÚJHELY. Április 3-án, délután 5 órakor a temp­lomban műsoros böjti délután lesz. Az igehirdetés szolgálatát Szirmai Zoltán végzi. Székesfehérvári pedagógus há­zaspár háztartásába egyedülálló nőt keres ottlakással, aki 15 hó­napos kisfia gondozását is elvál­lalja. Cím a kiadóban. Ezeket a sorokat akkor kellett volna meg­írnom, amikor azon a derűs-friss februárele- ji reggelen Genf bői Lausanneba röpített a vonat, s Secretanék kedves lakásában olyan otthoni levegőt szívtam, amitől a közben ránkterült ködben a Lac Lémant Balatonnak, a Cornist Badacsonynak, s az óváros fölötti erdőt Gödöllőnek láttam. A fekete vízityúkok, a rendkívül kulturált terraszos szőlőművelés s a fák mögül előtűnő lausannei katedrális ébresztett a svájci valóságra, s o közvetlen emlék, hogy tegnap még Genf utcáin jártam. A reformáció emlékműve Gcnlbea Ám az élmény ma is oly friss, mintha Mar­kó íróasztalánál ülve néznék ki írás közben a lausannei utcára, — pedig a platánágak mögött a 70-es trolit látom suhanni a Dam­janich utcán. Genfi napjaim szép tartalmának keretét Paul Hansen vendégszeretete adta. Nem csak közvetlen buzgalmával, hanem azzal a leve­gővel, amit a mi számunkra maga körül te­GENFI remt. Amikor az Egyházak Világtanácsa ha­talmas új székházába léptem, — az épülettel képben és szóban lapunk nemrég foglalko­zott — az ultramodern hallban természet­szerűen indultam a ruhatár felé. Wantula lengyel evangélikus püspök belémkarolt: — Jöjjön velem. Mi nem itt tesszük le a kabátunkat. Felvezetett az épületkolosszus Lutheránus Világszövetség-i szárnyába, s otthonosan nyi­tott be Paul Harisén szobájába. Modern, egyszerű irodabútor, térképek a falon. A faliszekrényhez lépett, levettük a kabátun­kat. Mi lutheránusok itt otthon vagyunk. Vendéglátóim figyelmes vendégszeretete arra is kiterjedt, hogy legyen időm egyedül lenni. (A szeretetnek erre a finomságára csak a nagyon figyelmes vendéglátás képes,) Egyedül jártam az ódon utcákat, vagy néz­tem a Lac Léman partjáról az esti fénye­ket. S rájöttem, hogy nem vagyok egyedül. Nem azért, mert az autóáradat úgy höm- pölygött az utcákon, mint a folyó a medré­ben, hanem mert amikor fent jártam a régi utcákon, vagy a Place du Bourg de-Four-on, s megkerültem a szorosan körülépített St. Pierre katedrálist, mellém léptek az ősök. Itt nincs özön forgalom, s csöndes esti órán, amikor élesen koppannak az ember léptei, az ódon falak léptek zörejét vissz­hangozzák a messzi múltból. Erre járhattak a kiszabadított gályarabok közül néhányan, mikor küldöttségben köszönték meg a se­gítséget, s a neves Turretini professzor üd- jzölte őket. A gályapadok után itt ült az gyetem padjaiban Kocsi Csergő Bálint, míg 1678-ban haza nem tért Magyarországra. A St. Pierre mellett a nemesen egyszerű oratóriumban mcgilletődve állok. Az apsis- ban széles asztal, s a kereszt. Itt tanított Kálvin János, s vajon melyik padban ült Károli Gáspár, amikor hallgatta öt? Jó öreg Bőd Péter így jegyzi fel, s még előbb egy évtizeddel, 1544-ben Belényesi Gergely csiz­mája alatt koppant a kő. Ö volt az első ma­gyar, aki Kálvinnál járt, s hónapok múlva innen indult hazafelé — gyalogosan Baselén át — de 1H tu'dja, hazaért-e. Nyoma veszett. LEVÉL Koppan a kő a sarkam alatt, s ezek a fa­lak itt körülöttem mind látták őt... Helyet­tük most Jeremiás próféta ércalakja görnyed le az egyik falról. Lent a Rue de la Croix-Rouge tövében pedig kőbe formált zord ősök lépnek elő a Uóívin temploma Genf ben Jeremiás próféta szobrával hátterül kapott sziklafalból. Kálvin, Knox, Faréi, Béza, s oldalt tágabban a többiek, akik a népek útján képviselik a reformáció ügyét. Közöttük Bocskay. Itt is itt vagyunk — remeg meg bennem valami, míg nézem, hogy a száznegyvenhárom lépés hosszú falon, a reformáció genfi emlékművén, Luther nem kapott helyet. Külön kővel tisztelték meg: tömör kőtömbről csak a neve világol, mint szembe vele a másik oldalon Zwinglié. Neki sincs hely a falon, pedig ő igazán svájci volt. A monumentális, komor nagy mű előtt pici gyermekek tipegnek. Fiatal mamák tol­nak gyermekkocsikat. Ide hozzák kicsinyei­ket a szelíd napfény, s a fénylő történelem tövébe. Ilyés Gyula verse dörömböl bennem („A reformáció genfi emlékműve előtt”), ahogyan látom feszesen-katonásan „a hadrakelt hit zord hadnagyait": Kik „ott álltatok. nem tehetve másképp”, mert ez, vagy az, de megalkuvás nincsen, mert a langyosat kiköpi az Isten, kik után tárgyként maradt fönn a szándék, mennyi az igazság még öklötökben, mely négy százada oly nagy esküt markolt, mely kőbe s öröklétbe görcsösödten tartja ma is a bibliát s a kardot? Kemény, eszméltető vers, amire úgy kel­lene néznünk, mind e gigantikus kőfal előtt, mint figyelmeztető göcsörtös ujjra, vagy mint egy önvalló mezítelen lélekre. Ha nincs, ki a bűnnek ellenszegül s — ha úgy fordul, hát reménytelenül, de csak annál szebb önfeláldozásképp — odavágja, hogy ,,nem tehettem másképp!” ma hol vagyunk?!... ... szobádban volna villany, ha nem lép Giordano Bruno a tűzbe? Hol kezdődött, hogy atomerő is van s holnap rakétán repülsz ki az űrbe? övék az érdem, kiket sem a máglya nem riasztott vissza, sem a gálya — sem harcaik bukása, a léptenként fölmeredő „hiába”! Látták, vagy nem a céljuk, ezt jól látták, hogy nincs visszafelé út, múlt, ahogy füst-vetve összeomlott, úgy lökte őket, mint lőpor az ólmot: előre és ők vállalták e sorsot — Mondd hát velem, hogy dicsőség reájuk! Álltam némán. Boldog gyermekkacaj csen­gett a termérdek fal tövéből. Amott messze egy modern palotában a világ protestáns keresztyénségének vezetői, e merev kőfigu­rák utódai, tanácskoztak. Megindultam lassan, s gyalog, — ha csak a Lac Lémanig is —, mint egykor Belényesi Gergely... Koren Emil * i 1 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom