Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-03-27 / 13. szám

KP. BERM. BP. 78.

XXXI. évfolyam, 13. szám 1966. március 27.

Ara: 1,40 forint

Tavaszi szimbólumok jegyében

„KÉPES E ÜJ GONDOLKODÁSRA?”

A népek életében a tavasz a szabadság szimbóluma. Egész sor nemzet életében — köztük a mienknek is — tavasszal van a szabadság ünnepe. Valahogy — a kibomló rügyek, a napsugarak, a virágba öltöző természet — új élet reménységét öntik a szívekbe. Üj életét, amely szabad a régi bilincsektől, az elnyomás ólomszürke, sivár, dermesztő, télre emlékeztető múltjától.

A szabadság tavaszi levegője újabban még egy gondolattal illatosul. Valószínűleg feltűnt már sokunknak, hogy napjainkban a tavasz lett a kezdeményezője a különböző békeakcióknak. Korunk édes testvérekké tette a két eszmét és ma már egyre elválasztha- tatlanabbaknak ismerjük őket: béke és szabadság. Nincs is talán az emberiségnek s a mélyebb értelemben vett humánumnak szebb termése, mint a két gondolat, mint ez két eszme. A tavaszban bontakozik ki, mint egykor az ifjúság szabadságlelkesedése, a megfontolt, érett békeakarat, s látunk „húsvéti meneteket”, „májusi leszerelési hónapokat”, s most. amikor veszélyes tűzfészkei vannak a világnak, szemünk előtt bontakozik ki egy méreteiben még soha nem tapasztalt fellángolás, a vietnami háború megszüntetése érdekében.

Ez a tavasz külön is jelentőségteljes számunkra. Hazánk, a mi kicsiny Magyarországunk, amely gyakran színtere a nemzetközi békemunkának, most ismét házigazdája volt egy lényeges gyűlés tevékenységének. A Béke-Világta- nács elnöksége, valamint számtalan ország békemozgalmának vezetősége ülésezett nálunk. Néhány mondatban foglalható össze munkája, de ebben a néhány mondatban öt világrész akarata és elszánása lüktet: A jelenlegi nemzetközi helyzetben, a világban lezajlott változások tükrében sokoldalúan elemezték a Béke-Világtanács és a béke-világmozgalom feladatait és lehetőségeit. Felmérték, hogy a mai kor követelményeinek megfelelően hogyan tehetnék még erőteljesebbé, hatékonyabbá, sokoldalúbbá a békeszerető embermilliók akcióit, kezdeményezéseit, amelyek az egész haladó emberiség akaratának megfelelően a háborús tűzfészkek kioltását, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását, az atomfegyver-kísérletek teljes megszüntetését, Európa és az egész világ biztonságát, a külföldi katonai támaszpontok felszámolását, valamennyi vitás kérdés, nemzetközi konfliktus békés rendezését szolgálják.

Ez volt röviden a vitaanyag és noha évek, évtizedek óta akadnak ezek között olyan kérdések, amelyek állandóan napirenden szerepelnek, ma mindez újszerű megvilágításba

került. Imponáló az a következetesség, amellyel a Béke- Világtanács viszonyul bizonyos kérdésekhez. Az egyszerű ember — valljuk be, közöttünk is akad néhány ilyen — gyakran esik csüggedésbe, vagy fogja el kétely, vagy feledkezik meg róla, hogy problémákat ilyen szívóssággal, makacsul „melegen” tartson. A mozgalom, hűséggel alapelveihez, az élő, „makacs” lelkiismeret korunkban. A nyugtalanság, amelynek szemét nem lehet „bekötni”. A tűz, amelyet nem lehet eloltani. Ezért a kérdések sohasem avulnak el eszmetárában, vagyis mindaddig „izgató jelenség” lesznek a világban, amíg fegyverek vannak, amíg kísérletezések történnek új fegyverekkel, amíg népek életébe erőszakosan beavatkoznak, amíg nincs garantált biztonság.

De hasonlóan imponáló a leleményessége. Az, ahogyan a társadalom különböző rétegeiben megtalálja a friss, lendületes cselekvést. Ahogyan alkalmazkodik és rugalmas lesz a kor követelményeihez. Ezért tud szabadon és gátlás nélkül cselekedni benne korunk legkülönbözőbb világnézetű, pártállású, felfogású csoportja és egyéne. Akik még soha nem voltak ilyen gyűlésen, kongresszuson, összejövetelen, azoknak elmondhatom, hogy csodálatos „Bábel” ez, ahol a közös „nyelv” egy érzésben, vágyban oldódik fel: „A béke vágyában”.

Es ezért tudott a budapesti gyűlésen, mint a Béke-Világtanács tagja is jelen lenni James Endicott, kanadai lelkész, a tudósok, írók, közéleti személyiségek között. Egy asztalnál ült kommunistákkal, más világnézetűekkel, de akik egyet akarnak az embermillióknak: békét. S azon a szolidaritási nagygyűlésen, amelyet a magyar békemozgalom rendezett Budapesten, ezért is tudta egyházunkat az elnökségben D. dr. Vető Bajos püspök képviselni, mert ennek célja volt Isabelle Blume, a Béke-Világtanács ügyvezető elnöke szerint: „Támogatni... mindent, ami a megegyezés és tárgyalás politikáját segíti. A népeknek kényszeríteniük kell az amerikaiakat, hogy végül is elmenjenek Genfbe, tárgyaljanak azokkal, akiket meg akarnak semmisíteni. Vietnami testvéreink! A Béke-Világtanács megígéri: minden erőt, minden békéért harcoló szervezetet mozgósít, hogy elérkezzék a nap, amikor a Ben Hai folyó hídján az eddig egymástól elszakított Észak és Dél szabadon, teljesen függetlenül kezet szoríthat egymássál!"

A tavasz örök szimbólumokat rejt és hoz napvilágra a népek életében. S lassan a szimbólumtár gazdagabb, színesebb lesz a békével.

Dr. Rédey Pál

Húsvéti menetek 1966-ban

Nyugat-németországi írók és művészek, tudósok és teológusok hívták föl a Szövetségi Köztársaság polgárait, hogy vegyenek részt 1966-ban is az atomfegyverek ellen rendezendő húsvéti menetekben.

A húsvéti menetek húsvél vasárnapja előtti szombaton kezdődnek és húsvéthétfőn fejeződnek be. Gelsenkirchen városában 25 protestáns lelkész írta alá a húsvéti menetekben való részvételre szóló felhívást.

Több keresztyén Amerikában

Két százalékkal szaporodott az elmúlt esztendőben az amerikai egyházak tagjainak száma és most elérte a 123 307 440 lélekszámot. Az amerikai egyházak most megjelent évkönyve közli ezt az adatot, amely szerint a lakosság 35,9 százaléka protestáns 23,9 százaléka pedig római katolikus.

Az Evangélikus Élet utolsó három számában D. Káldy Zoltán püspök részletesen számolt be az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának genfi üléséről. Lapunk következő számai már a nagyhét és húsvét gondolatkörében mozognak, e miatt a beszámolót egyelőre megszakítjuk. Mégis szükségesnek láttuk, hogy a genfi Központi Bizottság ülésével kapcsolatban még néhány kérdést tegyünk fel D. Káldy Zoltán püspöknek.

Milyen nagyobb munka előtt áll az Egyházak Viíágtanácsa?

— A következő hónapok legjelentősebb szolgálata az „Egyház és Társadalom Világkonferencia” megrendezése lesz. Ez a világkonferencia ez év júliusában lesz Géniben. A konferencia megrendezésével 1962-ben Párizsban foglalkozott először a Központi Bizottság. Tehát 4 évi előkészítés után kerül sor annak lebonyolítására. A maga nemében ez a konferencia első a világon. Arra a kérdésre igyekszik feleletet keresni, hogy mi a keresztyének feladata korunk óriási gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai forradalmában. A főtéma ez lesz: „Keresztyének korunk technikai és társadalmi forradalmában.” Rendkívül tanulságos az, amit a konferencia szükségességével kapcsolatban a Központi Bizottság ülésén az Előkészítő Bizottság jelentett: „A világ megváltozott és az ökumenikus mozgalomnak az a törekvése, hogy lépést tartson ennek a változásnak a kihatásaival, időnként inkább vesztésre álló csatának nézett ki, mint az Űr seregei diadalmas menetelésének. Óriási fejlődés megy végbe a technológiában, a világgazdaságban, sőt az emberről és a társadalomról való gondolkozásban is, ami szinte megingatja az egyház képzelőerejét és felveti azt a kérdést, hogy vajon képes-e új gondolkodásra. Egy dolog világos lett azok előtt, akik résztvettek a Világkonferencia előkészítésében: sok és kemény gondolkozási munkát kell elvégeznünk, új gondolkodásra, sőt forradalmi gondolkozásra van szükség, mielőtt némi biztonsággal is meghatározhatnánk az egyház szerepét abban a világban, amiben élünk.” — Ügy gondolom, ez a néhány mondat jól érzékelteti, hogy miről is fog tárgyalni 14 napon (!) keresztül ez a Világkonferencia!

A főtémán kívül, milyen más témákról hangzanak még el előadások az „Egyház és Társadalom Világkonferencián”?

— A főtémát a következő részleteire bontják: 1. A tudományos és technológiai forradalmak lehetőségei. 2. Az új nemzetek politikai és gazdasági dinamikája. 3. A teológia „kihívása” és jelentősége a forradalomra nézve. Ezen kívül 4 nagyobb csoportban folyik majd a munka. A csoportokban elhangzó előadások témái is rendkívül érdekesek: 1. Gazdasági fejlődés világviszonylatban. 2. Az állam természete és funkciója a forradalmi korban. 3. Üj formák keresése a nemzetközi együttműködés céljából a pluralista világban. 4. Ember és közösség a változó társadalomban.

Mennyire jutottak a Világkonferencia előkészületei? Hány résztvevőre számítanak?

— A Világkonferencia előkészítése jó ütemben halad. A legtöbb előadás is már gazdára talált. Örülni lehet annak is, hogy Dr. Martin Luther King elvállalta a július 17-én tartandó ünnepi istentisztelet tartását Kálvin híres genfi templomában a Szent Péter katedrálisban. A konferencia előtt megjelennek 4 terjedelmes kötetben, neves professzoroknak, közgazdászoknak és politikusoknak tanulmányai a főtéma gondolatkörében. Ezek majd segítik a Világkonferencián az eszmecserét. Máris megjelent egy kis füzet, amely ismerteti a Világ- konferencia célját és programját. Az itt közölt képeket ebből a kis füzetből vettük: a képek azt akarják ábrázolni, hogy egyfelől milyen óriási korunk technikai fejlődése (a legfelső képen rakéta látható), másfelől milyen nagy feszültségek vannak sokfelé korunk társadalmában: amerikai rendőrök négerekre fogják fegyvereiket (középső kép), polgári jogokért tüntetnek Amerikában (legalsó kép).— Egyébként mintegy 500 résztvevőre számítanak, akiket mind az öt világrészből várnak. Érdekes az is, hogy a résztvevők fele nem lelkész-jellegű ember lesz, hanem ún. „laikus”. Természetesen a magyarországi protestáns egyházak képviselői is ott lesznek.

Mi a véleménye püspök úrnak arról, hogy az Egyházak Világtanácsa ilyen tárgykörben világkonferenciát rendez?

— Bizony ezen érdemes elgondolkodni! Amikor 10—15 évvel ezelőtt a magyar protestantizmus képviselői a fenti témákhoz hasonló problémákat vetettek fel különböző egyházi világgyüléseken úgy néztek rájuk, mint „politikai ágensek”-re. Pedig nem tettek akkor sem egyebet, mint sürgették az egyház számára is égető problémák felvetését és megtárgyalását. Jó, hogy ezt ma már mások is „égető” kérdéseknek találják! Örüljünk neki! A probléma valóban az, amit az Előkészítő Bizottság így fogalmazott: „Vajon képes-e az egyház a mi korunkban új gondolkodásra?” Tud-e az egyház lépést tartani a világban végbemenő óriási változásokkal és azok kihatásait fel tudja-e mérni szolgálatával összefüggésben? — De ne vegye tőlem senki rossz néven, ha egy másik kérdést is felteszek, ezt azonban már nem világ-, hanem hazai viszonylatban: mit szólnak ehhez a Világkonferenciához és annak témáihoz a mi hazai „konzervatívjaink”? Mit szólnak azok a lelkészek — ma már ugyan nem sokan vannak —, akik „politzálás”-nak minősítik azt ha valaki „béké”-ről, „társadalom”-ról, „gazdasági kérdések”-ről, „leszerelés”-ről stb. mer beszélni vagy velük szemben ezt az igényt támasztja? Mit szólnak azok a „kényes- kodő” gyülekezeti tagok, akik azonnal „politizálás”-t kiáltanak, mihelyt egy lelkész meri bátran elővenni azokat a problémákat, amikről püspökök, teológiai professzorok és „laikus” tudósok két héten keresztül fognak Genfben beszélni és pedig mint olyan témákról, amelyek a legszorosabb összefüggésben vannak az egyház szolgálatával? Nem kell-e egész élesen feltenni a kérdést Magyarországon is a visszahúzó, konzervatív erők felé: „vajon képesek vagytok-e új gondolkodásra?”.

Még egy kérdést teszünk fel püspök úrnak. Mikor lesz a/ Egyházak Világtanácsa legközelebbi Nagygyűlése?

A legközelebbi Nagygyűlés, ahová több mint 800 hivatalos résztvevőt várnak. Svédországban lesz 1968-ban. Uppsala lesz a konferencia székhelye. Talán az is érdekesnek mondható, hogy ennek a Nagygyűlésnek ez lesz a főtémája: „Imé, mindent újjá teszek!”

Rakéta egy kiállításon

Amerikai rendőrök fellépése négerek ellen

Polgári jogokért tüntetők Amerikában