Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-02-06 / 6. szám

VERSENYBEN L Kor, 9, 24—27. Divatos dolog ma sportról beszélni. Tele van a világ kü­lönféle versenyekkel. Akár az elmúlt esztendő versenyeire gon­dolunk,^ akár az idén következőkre. Akármilyen versenyről is van szó, mindig felvetődik a kérdés, hogy döntőbe jutok-e? Érdemes-e elindulnom, versenyben leszek-e? Az előttünk levő igében Pál apostol a keresztyén életet versenyhez hasonlítja. Benne élünk-e ebben a versenyben? Ho­gyan folyik le a mi életünk nagy versenye? 1. Futok-e a kitűzött cél Jelé? Gondolom, hogy minden életnek, van valamilyen célja? .Ezért küzd az ember, ez köti le figyelmét. Lehet ez jómód, autó vagy esetleg boldogság. Azonban van-e maradandó célja az életemnek? Igyek- szem-e megvalósítani Isten törvényét? Tudom jól, hogy sze­retni kell öt és szeretni kell a felebarátot. Azonban sokszor vétkezem ezek ellen a parancsolatok ellen. Krisztustól bűnbo­csánatot kapok. Ez napról napra megerősít és ezáltal megyek mindig előbbre. Ezzel a szeretettel sietek a bajba jutott ember segítségére. 2. Megtartóztató életet élek-e? Tudjuk nagyon jól, hogy a versenyzőnek sok mindenről le kell mondania. Néha az italról, néha a sok ételről és más káros szenvedélyekről. Nagyon sok­szor még a szabad idejéről is. A keresztyén embernek is sok mindenről le kell mondania. Csakis azért, mert tekintettel kell lennie a másikra. Nem csi­nálhat azt amit akar, mert a gyengéket fel kell karolnia. Tudja, hogy egy testnek tagjai vagyunk, és ennek következtében min­den testrésznek fontos szerepe van. A fül olyan fontos mint a láb. Ügy kell végezni keresztyén szolgálatunkat, hogy mások is előbbre jussanak a keresztyén életben 3. Hervadhatatlan koszorút kapok. A versenyzők arany­érmet vagy egyéb kitüntetést kapnak. A dicsőség mellett vala­mi látható jelt is. A hervadhatatlan koszorút az Isten adja. A szőlőmunká­sokról szóló példázatban is a gazda az adakozó. A jelenések könyvében is arról van szó, hogy Néked adom az életnek ko­ronáját. Itt földi babérokért küzdenek a versenyzők, de Isten hűséges követőinek megadja a koronát. Nem kell abbahagyni a „versenyzést”, mert még a botla­dozókat is segíti Isten. Ahogy Péternek mondta: „Én imádkoz­tam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited.” Jeszenszky Tibor ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1966. február 6-án Deák tér de. 9. (úrv) dr. Kékén András de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. fél 10. dr. Benes Miklós de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bándi Sándor de. 11. (úrv) Dr. Rédey Pál du. 6. Bándi Sándor Kőbánya de. la (úrv) Veöreös Imre Utász u. de. 9. (úrv) Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv) Veöreös Imre Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Baranyai Tamás Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Solymár Péter Váci út de. 8. Gádor András Frangepán u# de. fél IQ. Solymár Péter Újpest* de. 10. Kosa László Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10.. Kürtösi Kálmán Rákosszent­mihály de, fél ll. Karner Ágos­ton Sashalom de. 9. Karner Ágos­ton Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél ll. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Várady La­jos de. 11. Muncz Frigyes du. 5. Szeretetvendégség Muncz Frigyes Torockó tér de. 8. (úrv) de. fél 9. Madocsai Miklós Óbuda de. 9. Fü- löp Dezső de. 10. (úrv) Fülöp De­zső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Dr. Vámos József este fél 7. Ruttkay Elemér Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. Schreiner Vilmos de. 11. (úrv) Schreiner Vil­mos du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert, Budafok de. 11. Visontai Róbert Albertfalva de. 7. Nagy­tétény du. 3. Visontai Róbert Csillaghegy de., fél 10. Csepel de. 11. (úrv.) HÉTRŐL—HÉTRE Képmutatás Márk 7,5—16 Jézus sokszor és sokféleképpen kipellengérezte a képmuta­tást. A farizeusok bűne volt ez! Azoké a farizeusoké, akik rendkívüli módon vigyáztak a törvény betű szerinti betölté­sére, de amellett elvették az özvegy és árva utolsó fillérét is. Becsapták embertársaikat, de önmagukat is. Suhogó, tiszta se­lyemben jártak, de belül „rakva voltak gonoszsággal". Heti igénk sokféle módon közelíti meg a képmutatás bűnét. A sok közül kettőt választunk ki. Az egyikről a 8. vers így beszél: „Mert az Isten parancsolatait elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg..Most is kísért bennünket ez a bűn! Olvassuk a szentírást, jól ismerjük a tíz parancsolatot és a Hegyi Beszédet, mégis előbbre való számunkra az emberi száj törvénye. Az, amit az emberek mondanak. Az emberek ízlése az irányadó és nem Isten parancsa. A farizeusok fontosnak tartották, hogy minden edényük tiszta legyen, a korsók és poharak tisztasági törvénye lényeges volt előttük. De a szegényt olyan kamatokkal zsarolták, hogy az adósnak néha gyermekeit és feleségét kellett eladnia, hogy fizetni tudjon. A másik, amit ki akarunk emelni: „Ti pedig azt mondjátok: ha valaki ezt mondja atyjának, vagy anyjának: Korbán (temp­lomi ajándék), az, amivel megsegíthetlek, úgy már nem enge­ditek, hogy atyjával, vagy anyjával valami jót tegyen.” Ebben a vonatkozásban is megszívlelendő heti igénk. A ne­gyedik parancsolatból folyó szent kötelességünk szüléink meg­becsülése. De nemcsak megbecsülésük, hanem a róluk való gondoskodás is. Minden mellébeszélés nélkül kötelessége a gyermeknek, hogy elaggott szüleit eltartsa. Akinek füle van a hallásra, hallja! Fülöp Dezső NÁPRÓE—NAPRÄ VASÁRNAP: 2. MÖZES 20,12. — EFEZUS 6,4. — A ke­resztyén életet a versenyfutáshoz hasonlítja Pál apostol. Aki végigfutja a távot, az kapja meg a jutalmat, amit az Ür ígért. 1. Kor 9,24—27 — Zsolt 115. HÉTFŐ: NEHEMIÄS 9,31 — 2. PÉTER 3,9. — Krisztusban Isten sok ajándékot adott: világos útmutatást életünk számára, Benne találunk bölcsességet, igazságot, szentséget és váltságot. 1. Kor 1,26—31 — János 8,12—20. KEDD: EZSAIAS 50,2 — EFEZUS 1,19. — Kötelességünk Krisztus evangéliumához méltóan viselni magunkat, állhatato­san hinni és „egy lélekben egy érzéssel” segíteni egymásnak. Filippi 1,27—30 — János 8,21—30. SZERDA: 2. KRŐNIKA 32,7.8 — EFEZUS 6,10 — Jézus neve: Szabadító. Mindnyájunkat Isten gyermekeinek szabadsá­gára hív bűneink megkötöttségéből. Róma 3,21—28 — János 8,31—36. CSÜTÖRTÖK: MIKEÄS 745.16 — FILIPPI 2,10. — Isten mindig ezközökön keresztül dolgozik. Az apostolok és az ige­hirdetők Isten munkatársai, de az egyház, a gyülekezetek nem az övék, hanem Istené. 1. Kor 3,5—9 — János 8,37—45. PÉNTEK: JEREMIÁS 32,40 — 7. KORINTHUS 11,25. — Isten a hallható és olvasható igébe rejtette üzenetét az ember­hez. Krisztus és utána a tanítványok végtelen sora az örök élet igéjével sáfárkodtak és szolgálnak ma is. Máté 10,40—42 — János 8,46—59. SZOMBAT: PÉLDABESZÉD 3,11—12 — 2. TIM 3,16. — Jézus csodái nem látványos magamutogatások, hanem azokban Isten dolgai lettek nyilvánvalók, és azokkal Isten dicsőségét szolgálta. Lukács 17,5—10 — János 9,1—12, i. H. B. Elvándorlás ..............................................—»« St atisztikai adatok szerint 1949—1960-as évek között, a falut, a falusi életmódot más­fél millió ember hagyta el ha­zánkban. Érdekes volna fel­mérni, hogy különösen is a nagy ipartelepek körül levő falvakból, az általános isko­lák nyolcadikos végzősei hova mennek dolgozni. Hány szá­zalék tanul tovább, megy ki- sebb-nagyobb városok közép­iskoláiba: technikumaiba és hány százalék marad otthon azzal a szándékkal, hogy vala­melyik állami gazdaságba, vagy TSZ-be megy dolgozni. Az elvándorlási folyamat most is tart. Nem az a szándékunk, hogy a faluról elvándorlás okait vizsgáljuk. Ámbár rendkívül érdekes volna felsorakoztatni a gazdasági, lélektani okokat. Érdekes volna kimutatni, hogy országunk iparosodásával azok a gócpontok, ahol vegyi kom­binátokat, nehézipari létesít­ményeket, textilgyárakat stb. hoztak létre, hogyan szívták fel a környék falusi lakossá­gának fiataljait. Jó volna ezt egyszer feltérképezni! Ekkor azt is mondhatnánk, hogy az iparosodással együttjáró folya­mat ez. A léleketani okok között szerepel a régi „paraszt” szó rossz becsengése. Ha régi fa­lusi ismerőseimmel találko­zom, nem egyszer elmondják, hogy lenézett, nem sokra be­csült foglalkozás ez a miénk! Trágyával, nehéz munkával keressük a kenyerünket. Meg kell említenünk az igé­nyek roppant nagy emelkedé­sét falun is! Ma már a leg­több házban megtalálható a motorkerékpár, mosógép, cent­rifuga, televízió, zongora, a rádióról nem is beszélve. És ez jól is van így! A baj az. amit Veres Péter: Interjú — mindenkivel című írásában így fogalmaz meg: „Ezzel kap­csolatos aztán a következő gondom is, mely a testi erő, illetve a munkaerő problé­máján túl, az értelmi elszegé­nyedés veszélyeit idézi fel.” Két személyes élményemet hadd idézem fel, mert ide­tartozik. Az egyik: 1959 nya­rán egyik este az a gondola­tom támadt, hogy végigjárom a TSZ istállókat abban a falu­ban, ahol azelőtt szolgáltam. Kíváncsi voltam arra, hogy hány évesek a fejők? 62 éves átlagkort számítottam ki. A másik: 1958 június havá­ban, az említett faluban (3000 lelkes község) a nyolcadik osztályt elvégzett gyermekek közül öten maradtak otthon földművelési munkára. A töb­biek közül is laknak néhá- nyan a faluban, de Sopronba, Szombathelyre, Sárvárra jár­nak el dolgozni. Mit kell tenni azért, hogy a faluból való eláramlást meg­szüntessük? Az első tennivaló, hogy a bérek kiegyenlítődje­nek hazánkban. 1957 óta je­lentősen emelkedett és még hozzá gyors ütemben társadal­munk két osztályának, a mun­kásságnak és a dolgozó pa­rasztságnak életszínvonala. 1965-ben a munkások és al­kalmazottak egy főre eső reáljövedelme kb. 37 száza­lékkal volt magasabb, mint 1957-ben, a parasztságé vi­szont csak 31 százalékkal nőtt. A lakosság áruvásárlása bi­zonyos mértékig kulturális emelkedést is jelent. 1065-ben államunk több, mint öt mil­liárd forint kölcsönt adott a lakosság áruvásárlására és lakásépítésre. Az árak most napirendre tűzött mozgásának egyik fő­célja, hogy a falu lakosságá­nak életszínvonala emelked­jék. A mezőgazdasági felvá­sárlási árak emelése is a mezőgazdasági termelést akar­ja segítőkészséggel emelni. De a folyamat végső célja az egész népgazdaságunk arányos fejlődését is szolgálja. Ezt a perspektívában gondolkozó ipari munkások is jól értik. Tehát indokolt a gazdaság- irányítás rendszerének re­formja. A most összehívott országgyűlés vitájából kitűnt, hogy a közép- és hosszúléjá- ratú hitelek csaknem 5 mil­liárd forintos összegének 90 százaléka a termelőszövetke­zetek támogatását szolgálja. A második tennivaló: olyan vezetőket állítani a TSZ-ek élére, akik jól értik mester­ségüket, hivatásuk magaslatán állnak és szeretik a falut. A jó vezetőség teszi lehe­tővé, hogy a gyűléseken gon­dolkozva tudják megtárgyalni gazdálkodásuk hibáit és kidol­gozni a jó terveket. Tudják, hogy hol mit érdemes termel­ni, mivel érdemes foglalkozni. Elérik, hogy a jó földeken nem kendert, hanem más ki- fizetőclő terményeket termel­nek. De ez a vezetőség azt is meg tudja értetni a tagokkal hogy a közösben éppenolyan minőségi munkát kell végezni, mint a háztájin! Egy TSZ- tagra országos viszonylatban hat kataszter föld jut a közös­ben és egy kateszter hold a háztájiból. A harmadik tennivaló, a még sokkal több gép beszer­zése. Még sokkal könnyebbé kell tenni a földdel dolgozók munkáját. A még sokkal több gép teszi lehetővé az időjárás­tól való nagyobb független­séget. Ugyanis, érdemes el­gondolkozni azon, hogy éppen a falun dolgozó emberek jö­vedelme függ leginkább az időjárás viszontagságaitól. A kémiai és fizikai tudományok­nak a jövőben még sokkal több gondot kell fordítania a magyar földre. A gépek, a kémiai és fizikai tudományok együttes munkája tudja lehető­vé tenni a időjárás viszontag­ságaitól való legnagyobb füg­getlenséget. A negyedik tennivaló: a civilizáció vívmányaiban, az irodalmi, művészeti kultúrá­ban való egyenlő osztozkodás. A falu jöjjön egészen közel a városhoz! Ebben a vonatko­zásban lemaradtunk! A le­maradásnak persze kézenfek­vő okai vannak. És ezt pár év alatt nem lehet behozni. De távlatban célul tűzhetjük ki az ország minden falujá­nak aszfaltozását, teljes köz­művesítését stb. Ezen a téren is vannak eredményeink, ha mindent nem is tudtunk el­végezni. Aki látott már falusi kultúrházakat, klubbal, könyv­tárral, járási székhelyen ABC áruházakat, filmszínházakat, fel tudja mérni a faluról való törődés nagy problémáját. Az ötödik tennivaló: új lég­kör megteremtése! A falusi, szorgalmasan dolgozó ember megbecsüléséről és megbecsül- tetéséről van szó. Csak érin­tem ezt a témakört, mert erről új cikket kellene írni. De megjegyzem azt is, hogy ez az a terület, ahol egy­házunk lelkészei és felügyelői legjobban segíthetnek. Még egy mondatot: Cikkem nem azzal az igénnyel Íródott, mintha a problémát megoldot­tuk volna. De segíteni aka­runk azoknak, akik éjt-nap- palt együvé téve dolgoznak a faluért. Fülöp Dezső HÍREK. — Hetvened vasárnapján az oltárterítő színe: zöld. A va­sárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 20, 1—16; az igehirdetés alapigéje: 1 Kor 9, 24—27; a délutáni istentisz­telet alapigéje: Mk 7, 5—16. — EVANGÉLIKUS ISTEN-. TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 6-án, vasárnap reg­gel fél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet Halász Béla pápai esperes­lelkész. Kitüntetés HALÁSZ BÉLA pápai lelkészt, a veszprémi egyházmegye eseperesét az Országos Béketanács által adományozott „A Ma­gyar Békemozgalom arany jelvényé”-vel tüntették ki. A ki­tüntetés a Hazafias Népfront Veszprém megyei és Pápa Városi Bizottságának együttes javaslata alapján történt. örülünk e kitüntetésnek és kívánjuk, hogy Halász Béla ez­után is szolgálja egyházunk sajátos eszközeivel hazánk és az emberiség békéjét. „Róma semmi! sem adott le tévedéseiből” Az Egyházak Világtanácsa sajtószolgálata (ökumenischer Pressedienst) január 20-i száma hírt ad arról, hogy a magyar- országi protestánsok továbbra is bírálják a katolikus egyházat. Ebben az összefüggésben közük D. Dr. Vető Lajos püspök egyetemes közgyűlési besezédének azt a részét, amely a vati­káni zsinattal foglalkozik. Dr. Bartha Tibor tiszántúli refor­mátus püspök és zsinati elnök jelentéséből pedig hangsúlyo­zottan azt a részt emelik ki, ahol kijelenti, hogy „a római ka­tolikus egyház a tridenti zsinaton elkövetett és az első vati­káni zsinaton megismételt tévedéseiből, melyek az ellenrefor­mációtól napjainkig az egész világon és nem utolsósorban a magyar protestantizmus számára megmérhetetlen szenvedé­seket eredményeztek, még semmit sem adott fel.” — FELEMELTE AZ ÖZVE­GYI NYUGDIJAKAT a Ma­gyarországi Evangélikus Egy­házegyetem Nyugdíjosztálya. Az emelés a 400 forinton aluli özvegyi nyugdíjakra, a családi- pótlékokra és az árvaeüátásra vonatkozik. Az intézkedés egy­házunkban 15 személyt érint. Mivel ez az emelés is újabb terhet jelent a Nyugdíjosztály számára, kérjük az egyház- községeket és a lelkészeket, hogy nyugdíjjárulékaikat ez­után is pontosan és időben fizessék be. — BUDAVÁR. A budavári gyülekezetben február 6-án diakóniai nap lesz. A Bécsi­kapu téri templomban dél­előtt ll órakor igét hirdet és délután 5 órakor a szeretet- vendégségen előadást tart Muncz Frigyes igazgató-lel­kész. A szeretetvendégségen közreműködnek a Budai Sze­retetotthonok munkatársai. — HALÁLOZÁS, özv. Pa- lotay Gyuláné, született Sel- meczi Erzsébet a volt hartai lelkész özvegye életének 58. évében január 20-án Balassa­gyarmaton elhunyt. Hartán temették el január 25-én. „Az igaznak emlékezete áldott.” — SÁNTHA ILONA, Sántha Károly volt sárszentlőrinci lelkész, sok egyházi énekünk szerzőjének leánya január 25- én 91 éves korában a kis- tarcsai özvegy Papnék Ott­honában elhunyt. A temetési szertartás Kistarcsán történt Blatniczky Jenő cinkotai lel­késznek, az otthon igazgató­jának szolgálatával. A ham­vakat későbbi időpontban a Farkasréti temetőben édesapja sírjába helyezik el. — özv. GULYÁS ISTVÄN- NÉ, született Kamondy Rozá­lia volt pesterzsébeti lakos Kemenesmihályfán január 14- én 95 éves korában elhunyt. „Az ígéret, amelyet Ő ígért: az örökélet.” (1 Jn 2,25.) özv. Latinak Jenőné, Né­meth Margit életének 83. évé­ben Budapesten elhunyt. La­punk hűséges olvasója, a kő­bányai templomunk építésé­nek áldozatos támogatója volt. Hosszú életen át szeretetének fényével világított az övéinek (Máté 5,15—16). HARANGOK újraönté­sét, harangkoronák, ha­rangállványok készíté­sét, átalakítását újrend­szerűvé vállalja DÚSAK ISTVÁN harangöntő, örszentmik- lós. Dózsa György út 26. — TEMPLOMOK és egyházi épü­letek tatarozását vállalom. Építési ügyben díjmentesen adok szakta­nácsot. Pusztavári Attila építész, Bp. Vin. Lujza út 36. Telefon: 338—255. — ELADÓ: Viszkok: A hit ál­tal való megigazulás; Rácz K- Miért vagyok én keresztyén; Za- thureszky: Szocializmus és a re­formáció: Czakó: A protestantiz­mus szelleme című könyvek. Cim a kiadóban. — GYÖMRÓI HAZAMBA kere­sek egyedülálló jó lelkületű nyug­díjas nőt, aki gondozásomat vál­lalná. Cím a kiadóban. — LELKÉSZIKTATÁS MIAMIBAN. A miami-i Ma-r gyár Keresztyén Gyülekezet­ben január 16-án iktatták lel- készi állásába Zugor Ernőt, A gyülekezet lélekszáma mint­egy 80 fő, főleg öreg nyug­díjasokból áll, akik között vannak evangélikusok, refor­mátusok, katolikusok, görög- keletiek stb. Zugor Ernő szé­kesfehérvári evangélikus szü­lők gyermeke. Annak idején lapunk jelenlegi szerkesztője tanította hittanra. Kívánjuk,- hogy magyar hazánk szerete- tében és magyarországi evan­gélikus egyházunk megbecsü­lésében végezze szolgálatát tengeren túli gyülekezetében, — JÓK AZ EMBEREK. Az árvízT>usztítása idején Répce- laki levelezőlap című cik­künkben felhívtuk a figyel­met özv. Németh Istvánné testvérünkre, aki felpanaszol­ta, hogy sok vesztesége kö­zött egyik súlyos vesztesége, hogy nem kaphatja meg ked­ves hetilapját, az Evangélikus Élet-et. Több hittestvérünk is megújította akkor Némethné testvérünk előfizetését. Most Németh Istvánné arról értesít, hogy Budapestről 190 forintot kapott, de a szelvényt el­vesztette s így nem tudja megköszönni a küldő jószívű­ségét. Kérésének eleget téve ezúton tolmácsoljuk hálás kö­szönetét a szíves jóságáért és kívánjuk Némethné nevében Isten áldását az adakozóra. — GYULA. Febr. 6-án, este 6 órai kezdettel szeretetven- dégséget tart a gyülekezet «a Kálvin utcai református gyü­lekezeti házban: Az idő sod­rában összefoglaló címmel. Be­vezető áhítatot Zsoltárok 31,16: Időm kezedben, alapján tart Kiss György békéscsabai lel­kész; kórusíműveket ad elő a békéscsabai énekkar Mekis Ádám esperes vezetésével, majd Povázsay Mihály lelkész tart előadást János 3. levelé­ben említett Gaiusról, „Aki­nek életében áldássá lett az idő” címmel. A műsor kere­tében dr. Mészáros György harmóniumon klasszikus mű­veket ad elő és több szavalat hangzik el. — BUNDÁK átszabása, irha tisz­títás. festés Somogyi szűcsnél. Bp. V Kossuth Lajos u. 1. az udvar­ban. — DISZNŰPERZSELÖGÉP fa­tüzelésű, nagy fúvású szezonvégi árengedménnyel Kulcsár kisipa­rosnál, Budapest, Rákóczi út 6. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyháx Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. Vin., Üllői út 21 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest. Vin. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—Vin. Előfizetési ára egy évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 66.00364/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest. Fv.: Bolgár L (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom