Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-18 / 51. szám
Űj törvénykönyvet alkotott a Zsinat (Folytatás az 1. oldalról) A Zsinat vendégei és tagjai A törvényalkotó munka első munkaülésén dr. Ottlyk Ernő ismertette a törvény- könyv tervezetet, annak szerkezetét és atapeíveit. Ezt követően dr. Prőhle Károly terjesztette be az első törvényt. Ez foglalja össze, hogy miben látjuk az egyház lényegét, szolgálatát, hitbeli alapjait, önkormányzatát, a lelkészi szolgálatot. Űjszerűen fogalmazza meg, hogy kik tartoznak az egyházhoz és milyen tanító, nevelő munkát Imim iiiiiniiiiuiiiitiitiiiiiiiii mu ii iiiiitiiiiiiiiiiiiviiiMiuiiiDf inni iiiiiiiiiiniiiftiiHiiii ii mi iit mii mi mii végez az egyház. Az 1. törvény mint kerettörvény szól az egyház szeretetszolgálatáról, az egyház anyagi alapjairól, az egyházi bíráskodásról, az ökumenikus kapcsolatokról és a világért érzett felelősségünkről. Mint ahogy a magban egy gyümölcstermő fa szunnyad, ebben az 1. törvényben benne van már az egész törvénykönyv lényege. Az előterjesztéshez Mekis Adárn és Weltler Rezső támogatóan szóltak hozzá. Ezek után a zsinat a Magyarországi Evangélikus Egyházról szóló döntő fontosságú 1. törvényt teljes egyhangúsággal elfogadta. A 2. törvény az egyház szolgálatának4 rendjéről szól. Intézkedik a gyülekezetekről, a lelkészek alkalmazásáról, az egyházmegyékről, a kerületekről, az országos egyházról és a zsinatról. Dr. Mihály Dezső előterjesztéséhez általánosságban Keren Emil és dr. Kneffel Pál, a részletes vitában pedig Csepregi Béla szólalt fel. Miután ezt a törvényt is egy nemleges szavazat meillett teljes egyhangúsággal fogadta el a zsinat, dr. Mihályit Ernő az első munkaülést berekesztette. A megérdemelt éjszakai pihenő után december 9-én reggel D. dr. Vető Lajos bevezető áhítata után folytatódott a törvényalkotó munka. A 3. törvényt, amely az egyházi szolgálatra való felkészítésről szól, dr. Pálfy Miklós terjesztette elő. Élénk vita követte, melyben Boros Lajos, Lehel Ferenc és Kávéházi László az általános részhez, Kutas Elek és dr. Fekete Zoltán pedig a részletes vitában szólaltak fel Az alapos megtárgyalás után ezt a törvényt is egyhangúan fogadta el a zsinat. Az egyház szeretetszolgálatáról szóló 4. törvényt Harká- kányi László terjesztette elő és Selmeczi János, Várnai Ernő, Gartai István és Bártfai Lajos hozzászólása után szintén egyhangúlag fogadták el. Ezután Péter Lajos az egyház háztartásáról szóló 5. törvényt terjesztette elő. Trimmel Henrik, Halász Béla, Novák Elek hozzászólása, majd Maróti János szövegmó- dósitó javaslata hangzott el. Az élénk vitában felszólalt D. Káldy Zoltán szövegező bizottsági elnök. Ezután az 5. törvényt a zsinat változatlan formában egyhangúlag elfogadta. A 6. törvényt, az egyházi bíráskodásról, dr. Bothár Vilmos terjesztette elő, aki dr. Rajnai Károly, dr. Eszlényi Gyula és D. Káldy Zoltán felszólalása után rögtön szöveg- módósító javaslatot terjesztett elő. E módosítással nyert egyhangú jóváhagyást a 6. törvény. Szünet után került sor a zsinat ünnepélyes berekesztésére Az egyházak élnek A Németországi Evangélikus Egyházak Külügyi Hivatalának elnöke, D. Adolf Wischmann, nemrég számolt be munkájáról a Regensburgi Evangélikus Heteken. Jelentésében hangsúlyozta, hogy hivatalának a tevékenysége ökumenikus célokat szolgál és óvakodik minden olyan szemponttól, aminek bármi köze van a régi „rajongó” német eszmékhez. A külügyi szolgálat súlypontja az elmúlt esztendőkben Afrikában és Ázsiában volt, de a kommunista országok egyházaiban is azt kellett tapasztalnia, hogy Krisztus egyháza ezekben az országokban élő és aktív. A meghívott vendégek sorában jelen volt Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Straub István az Állami Egyházügyi Hivatal csoportvezetője is. Dr. Bothár Vilmos, dr. Mihály Dezső. D. Káldy Zoltán és dr. Mihályfi Ernő zsinati elnök megnyilatkozása után alakult ki a zárórendelkezések szövege, ami egyhangú jóváhagyást nyert. Ezután dr. Vámos József jegyző felolvasta a jegyzőkönyvet, amihez dr. Pálfy Miklós és D. Káldy Zoltán szóltak hozzá. Ezt követően dr. Mihályfi Ernő zsinati elnök megköszönte az elnökség tagjainak, a zsinat előadóinak, jegyzőinek, a zsinati gazdának és a technikai személyzetnek jó munkáját Atadta a szót D. dr. Vető Lajos zsinati elnöknek, aki visszatekintett a zsinat egész munkásságára. Köszönettel emlékezett meg Prantner József miniszter és Bartha Tibor református püspök, valamint Mihályfi Ernő országos felügyelő nagy jelentőségű megnyilatkozásairól és a zsinat minden egyes résztvevőjének odaadó, jó munkájáról. Isten iránti hálával méltatta az új törvénykönyvet és a gyülekezetek szeretetébe ajánlotta. D. Káldy Zoltán méltatta és megköszönte D. dr. Vető Lajos püspök zsinati szolgálatát, majd záró imádságban adott hálát az egyház Urának az elvégzett munkáért. Evangélikus himnuszunk, az „Erős vár a mi Istenünk” eléneklé- sével ért véget a zsinat munkája. Űj érseket választ Svédország A Svédországi Evangélikus február 19-én betölti 65. életegyház új érseket kap a jövő évét és októberben nyugalomévben, mivel Gunnar Hűld- ba vonul. gren (Uppsala) érsek 1967. Kyrollos pápa felhívása A Kopt Ortodox Egyház feje, VI. Kyrollos pápa, nemrég hozta nyilvánosságra, hogy 1967-ben konferenciát tartanák Kairóban az ortodox egyházak vezetői és azon a szociális problémákat fogják megtárgyalni. A konferenciát az új St.- Márk-székesegyház építésének a befejezése után fogják megtartani, amelynek a fölépítéséhez Naszer elnök mintegy 6 millió forintnak megfelelő segélyt adott az egyiptomi kormány részéről. Politikai éberséget követel az evangélikus egyház Württemberg ben A württembergi tartományi zsinat Stuttgartban tartotta idei gyűlését, amelyen foglalkozott a nyugat-németországi politikai fejlődés aggasztó jelenségeivel is. Külön határozatban szólítja fel a zsinat politikai éberségre a német népet, „hogy ne uralkodjék el népünkben még egyszer a hamis nacionalizmus és ne kelljen még egyszer keserű tapasztalatokat szerezni a múlthoz hasonlóan”. A gyülekezeti tagokat arra szólította föl a zsinat, hogy dolgozzanak fáradhatatlanul népük jólétéért és a jelenlegi politikai nehézségek se riasszák el őket attól, hogy résztvegyenek a politikai élet alakításában. Református Világszövetség A Református Világszövet- tus egyháznak 200 küldötte ség legközelebbi területi kon- vesz részt. A fenti téma meg- ferenciáját 1967 szeptemberé- világításában igyekszik a ReSbr^jaésammLgú1ulásé^áAz formátus Világszövetség meg- Olaszországban tartandó kon- vizsgálni a romai katolikus ferencián 29 európai reformá- egyházhoz való viszonyát is. Róma és az ökumenikus Tanács tárgyalásai A római katolikus egyház teológiai és gyakorlati kérdé- és az Egyházak Világtanácsa sek kidolgozására. Külön bi- közös munkacsoportja megtar- zpttságot alakítottak a vegyes- totta negyedik ülését, amelyen házasság kérdésének meg- több bizottságot alakítottak a vizsgálására is. ELJÖN AZ ÚR mint ígérte, hogy megítélvén megítélje a földnek minden népeit, — szoktuk énekelni. Nagyon hűen fejezi ki énekünknek ez az első mondata a mai, egyházi esztendő utolsó vasárnapjának az üzenetét: Eljön az Ür! Hamar és váratlanul érkezik meg! Ítéletre jön, nem úgy, mint most, amikor még megtérésre hívogat. Sok keresztyén nem veszi komolyan az ítéletre jövő Krisztust. Az ítélettartás ideje felől van a legtöbb embernek kétsége, vitája, pedig az Atya tudja pontosan, igéjén keresztül velünk is közölte: rendelt egy napot, amelyen megítéli a földet igazságban (Csel. 17,31. v.) — eljő az óra, amikor a koporsókban levők is meghallják az ő szavát (Ján. 5,28. v.) — az Ür eljövetele közel van (Jakab 5,8. v.) Vegyük nagyon komolyan ezeket a kijelentéseket és ne töprengjünk azon, hogy mikor lesz az. Hiába szeretnénk tudni az időt, mert arról a napról és óráról senki sem tudhat, még az ég angyalai sem, csak az Atya egyedül. És ez így is van jól! Várjuk az Űr érkezését. így tett az öt okos szűz és a bölcs szolga is. Ez a várakozás nem jelent tétlenséget, hanem komoly, krisztusi lelkületű munkát, mert különben nem fogadja el az Ür a szolgálatunkat. Ezt tanítja a mezőn dolgozó két ember és a malomban őrlő két asszony esete is. Ugyanazt a munkát végezték és mégis csak ketten nyertek kegyelmet A másik kettő nem azért hagyatott ott, amit tett, hanem azért, amit nem végzett el. Az Istenben nyugvó hit és az embertársaink felé tanúskodó szeretet hiányzott belőlük. Csak magukkal törődtek, közönyösek voltak embertársaik problémái iránt. A bölcs szolga viszont abban a munkában várta Urát, amivel megbízta. Vigyázzunk tehát, legyenek derekaink felövezve. Buzgólkodjunk az Ür dolgában mindenkor, mert nem hiábavaló a Krisztus által végzett munkánk. Igyekezzünk szent életre, hogy éberen és munkában találjon minket az érkező Krisztus. Nem késik el az Ür az ígérettel, csak hosszan tűr értünk. Ha meglátjuk mulasztásainkat és a Krisztus által megjelölt úton haladunk, akkor reménykedhetünk abban, hogy az ítéletre érkező Krisztus kegyelmet ád nekünk. Solymár János A Zsinat felhívása Amikor a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata Ünnepélyes Nyilatkozatában megállapítja felelősségünket az emberiség békéjéért, és törvénybe iktatja egyházunk valamennyi gyülekezetének és testületének, lelkészének és egyháztagjának a békemunkára való kötelezettségét, ezzel sok évi közös teológiai és gyakorlati munkánknak azt az alapvető felismerését érvényesíti, hogy az evangélium szolgálatához elválaszthatatlanul hozzátartozik a béke szolgálata. Hisszük és valljuk, hogy a világ Teremtője és Ura a béka Istene, aki azt akarja, hogy a népek és az emberek békében éljenek egymással, és egymás haladását és jólétét segítve élvezzék az O javait és ajándékait a földön. Hisszük és valljuk, hogy az az Isten, aki egyszülött Fia, az Űr Jézus Krisztus által megbékéltetett minket önmagával, arra ösztönöz és kötelez, hogy a béke emberei legyünk a világban emberek és népek között minden viszonylatban és minden időben. Aki tehát megbontja a békét, és aki nem törekszik egész erejével a megbontott béke helyreállítására, az vétkezik a béke Istene ellen. Ezért Isten és az emberiség ellen elkövetett bűnnek tartunk minden agresszív háborút. Az emberiség életét veszélyeztető könnyelműségnek bélyegzünk minden ellenségeskedést, amely az atomkorszakban az emberiség öngyilkosságának lehetőségét hordozza magában. Szembehelyezkedünk mindennemű nyílt vagy leplezett törekvéssel, amely az atomfegyverek továbbterjesztésére irányul. Elítéljük a fegyverkezési hajszát, amely mérhetetlen anyagi erőket köt le és von el az emberiségtől, ahelyett, hogy ezek a fejlődő és segítségre szoruló népek javát szolgálnák. Felvesszük a harcot a hidegháború minden formájával szemben, amely nemzetközi bizalmatlanság ébresztésével és ébrentartásával akarja igazolni a fegyverkezést és háborút napjainkban. Isten igéje arra is tanít minket, hogy a béke és az igazság elválaszthatatlan egymástól. Isten azt akarja, hogy ezen a földön minden nép és minden ember megkapja az emberiség közös javaiból mindazt, ami élete fenntartásához, képességei kifejlesztéséhez és boldogulásához szükséges. Isten az emberiség közös feladatává teszi, hogy faji, világnézeti vagy egyéb megkülönböztetés nélkül mindenkit emberségesen, méltányosan és igazságosan részeltessen a föld javaiban. Az igazságos Isten szándéka és akarata ellen vétkezik az, aki a maga jólétét mások kiuzsorázásával biztosítja és az is, aki nem törekszik a népek és az emberek között igazságos rétid kialakítására. Isten ellen vétkezik az a nép, amely jólétét és hatalmi helyzetét nem a fejlődő népek támogatására és megsegítésére, hanem elnyomására és kihasználására érvényesíti. A Zsinat a béke és az igazság Istenének evangéliuma fényében Isten és az ember ellen elkövetett bűnnek tekinti azt a háborút, amelyet az egyik leghatalmasabb, magát nagy többségében keresztyénnek valló nép állama, az Amerikai Egyesült Államok folytat Vietnamban. Ha Isten igéjének engedelmes- kedve mérlegeljük ezt a helyzetet, nem helyezkedhetünk arra a látszólag tárgyilagos álláspontra, hogy mind a két felet egyformán elítéljük és egyformán felszólítjuk a fegyver letételére, A vietnami nép igazságos ügyért harcol, s ezért egyértelműen a vietnami nép szabadságáért és függetlenségéért küzdő Népi Felszabadítási Front mellett foglalunk állást. Az Amerikát Egyesült Államok pedig ebben a háborúban visszaél hatalmával, súlyosan vétkezik a béke és az igazságosság ellen, amikor egy kis nép ellen folytat támadó háborút és ennek fokozatos kiszélesítésével egyre inkább felidézi az atomháború veszélyét. Ezért a békéért felelősséget érző embermilliókkal és keresztyénekkel egyetértésben elítéljük az Amerikai Egyesült Államok akcióját Vietnamban és egyértelműen vele szemben foglalunk állást. Követeljük, hogy azonnal szüntesse meg Vietnamban a bombázásokat és minden harci cselekményt, fogadja el a Népi Felszabadítási Frontot a vietnami nép képviselőjéül, vonja ki csapatait minden idegen csapattal együtt Vietnamból, szüntesse meg minden katonai támaszpontját Vietnamban, kötelezze magát a háborús károk megtérítésére, és a többi államokkal együtt működjék közre abban, hogy a vietnami nép élvezhesse függetlenségét, és így felépíthesse és felvirágoztathassa hazáját. A Zsinat felhívja egyházunk valamennyi gyülekezetét él testületét, lelkészét és egyháztagját, hogy ebben az értelemben foglaljon állást a vietnami háború kérdésében, hallassa hangját a maga helyén, és tegyen meg mindent a vietnami nép megsegítése érdekében. A Zsinat örömmel állapítja meg, hogy egyházak és egyházi világszervek már hallatták szavukat a vietnami kérdésben, és hogy több amerikai egyházi csoport is állást foglalt az Amerikai Egyesült Államok vietnami háborúja ellen. De a Zsinat ebben az ünnepélyes órában azzal a kéréssel fordul a Lutheránus Világszövetséghez és tagegyházaihoz, az egyházi világszervezetekhez és minden keresztyénhez, hogy még határozottabban foglaljanak állást az Amerikai Egyesült Államok vietnami háborúja ellen, és valósítsák meg a vietnami nép békéje érdekében az egyöntetű állásfoglalást és teljes összefogást az egész keresztyénségben — az apostol intése szerint: ,.Egy értelemben legyetek, békében éljetek, és a szeretet és béke Istene veletek lesz." (2 Kor 13, 11.) ZSINAT UTÁN Könyvet faragtunk szunnyadó szavakból, hogy elveszítsük, ami elmaradt, hogy eltaszítsuk, ami visszahúzná utunkat, mely egyetlen cél felé visz: úgy adni szép szívet a holnapoknak, úgy adni szárnyakat a lendületnek, hogy megtaláljuk önmagunkat is. Könyvet faragtunk színtelen szavakból. Isten parancsa rajt: Törvény legyen! Kiolthatatlan mécs ember-kezedben, amely mindig Hozzá vezet — akárhogy rohan veled az áradat, a lét; s az éj Is hív, a köd iránynak súgja: az él, ki öt magában megtalálta...! E-y — A NYUGAT-BÉKÉSI | EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége november 24-én tartotta ülését Orosházán, amelyen Koszorús Oszkár esperes, Kovács Pál, Pálfi István, Farkas Lajos és Tá- borszky László lelkészek tartottak áhítatot, illetve előadásokat — A GYÖR-SOPRONI EGYHÁZMEGYE lelkészi munka- közössége ülést tartott Győrött, 0 I amelyen Zoltán László, Egy- házy János, Káldy Lajos, Hubert István, Foltin Brúnó, Bi- czó Ferenc lelkészek áhítatot, illetve előadásokat és beszámolókat tartottak. Az egyházmegye ügyeiről Weltler Rezső esperes számolt be. Az egyházmegye lelkészei a Győr megyei református lelkészekkel közösen részt vettek november 22-én Győrben a Hazafias Népfront által ren-'1 dezett gyűlésen.