Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-11-27 / 48. szám
QYENC/ÉINK „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki minLenben megkísértetett, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” (Zsid. 4,15) Vannak dolgok az ember életében, amiről nem szeret beszélni, amit mindenképpen el akar hallgatni. Ha mégis ráterelődik a szó, vagy úgy tesz, mint a kisgyermek, aki azonnal más témát választ a beszélgetés folytatására, hogy ne kerüljön kellemetlen helyzetbe, vagy igyekszik a dolgot „kimagyarázni”, így vagyunk emberi gyengéinkkel, gyarlóságainkkal is. Az ember próbálja takargatni, amíg lehet, hogy ne kerüljön napvilágra és nem veszi észre, hogy közben önmagát emészti, Srli fel gyengeségének, betegségének, bűnének leplezésével. Gyenge az ember és ez azt jelenti, hogy sokat foglalkozik önmagával, akár úgy, hogy erről senkinek sem szól, vagy ha mégis megnyílik ajka, lávaként ömlik a panasz másokra, nem törődve, hogy hallgatják-e vagy sem. Nem tapasztal együttérzést, így magára marad és ez a magárahagyatottság csak fokozza gyengeségét, elesettségét. Ezt éli át sok szülő, aki gyermekei nevelésére fordítja erejét, mégis öregségében, gyengeségében egyedül marad és a gyermek csak néha látogat hozzá. Ki dobhat rá követ, amikor saját otthona is várja számtalan gondjával? Avagy támaszthat-e a segítségére szoruló hitves túlzott igényt a másikkal szemben, amikor szemmel látható annak is „túlterhelésből” fakadó gyengesége? Mégis minden „magamrahivatkozás”, magam-felé-fordulás és önmagam saj- nálása mögött ott van a gyengeségem, amelyre hivatkozom. Gyengéink miatt nem látjuk, amit látnunk kellene és nem tesszük, amit égetően tennünk kellene. Megdöbbentő és egyúttal éberségre indító figyelmeztetés is, hogy a sátán ott kísért és támad, ahol hit van. Konkolyt hint a búza közé, Isten magvetését akarja tönkretenni, a „célegyenest előre" útról akar eltéríteni, mások problémáira megnyílt szíveket ismét önmaguk felé fordítani, szép célokat összekuszálni és ártalmasaknak feltüntetni. Jézus együttérez a gyenge, testi erőtlenséggel, betegséggel, gyarlósággal és bűnnel megrakott, megterhelt emberrel, mert mindenben megkísértetett, mint mi. Az emberhez hasonló feltételek közé került. Egyetlen kivétellel: egész lényében bűn- telen maradt. Pedig Jézusnak is megvolt a lehetősége, hogy engedjen a kísértő szavának, mert mint ember megismerte az éhséget. Kísértése különösen a szenvedéstörténetben tűnik ki. „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről”. Miért állhatott meg Jézus minden kísértésben bűn nélkül? Ez a Zsidókhoz írt levél szerzője szerint nem egyszerűen Jézus isteni természetének egyenes következménye, hanem tudatos döntés az Atya akarata mellett és megfeszített harc eredménye (5,7—9; 12,2—4). Így lett ö Főpappá, megkóstolva az emberi ínség minden keserűségét. Az embert a saját helyzetében kereste fel. Nemcsak gondolatban és szive érzületében élte magát bele az ember életkörülményeibe, mintegy távolból, hanem oda ment, ahol emberek vannak. Megismerte őket saját fájdalmas tapasztalatából. Ezért tud együttérezni velünk és a szó teljes értelmében megindulni gyarlóságainkon, megindulni felénk! Mint valóságos ember tette ezt érünk emberekért. A megváltás szempontjából döntő jelentősége van annak, hogy hozzánk hasonlóvá, emberré lett. Hitünk alapvető ténye: Jézusnak emberré kellett lennie, hozzánk hasonlóvá, hogy rajtunk embereken segíthessen és kísértések feletti győzelemben részesíthessen. ígéretet kapunk Tőle, hogy mellettünk áll, megtart, megment a végső megpróbáltatás idején is (Jel. 3,10). Mivel■ ö így „szimpatizál", együttérez velünk, gyengéinket elhordozza és váltsághalálával eltörli minden bűnünket, nekünk is az a feladatunk, hogy együttérezzünk az emberekkel és cselekvő szeretettel forduljunk azok felé, akik gyengeségeikből kiutat, bűneikre bocsánatot, fájdalmukra enyhülést várnak. Szimon János Az esperesek értekezletet tartottak Egyházunk tizenhat esperese I november 14-én, hétfőn, az Üllői úti székházban értekezletet tartott, amelyet a püspökök hívtak össze. Az értekezleten D. Dr. Vető Lajos püspök elnökölt. Széles körű és nagyszabású előadásban adott tájékoztatást az egyház helyzetéről, gyülekezetlátogatásai során gyűjtött tapasztalatairól s éles kritikát gyakorolt a lelkészek munkájával kappesolatban. Az egyház belső kérdéseinek tárgyalása során szólt a különböző osztályok munkájáról és problémáiról, majd összefoglalást adott külföldi kapcsolataink alakulásáról. Rátért a magyar politikai élet eseményeire és azokat kiértékelte. (Beszédének ezt a részét lapunk múltheti számában olvashattuk.) Befejezésül a világpolitikai helyzetet ismertette. D. Káldy Zoltán püspök két beszámolót adott Az egyikben ismertette a december hónapban összeülő zsinat munkáját, hangsúlyozta annak demokratikus és közösségi-kollektív előkészítésének nagy értékét, továbbá, hogy a lelkészi munkaközösségek hozzászólásának jelentős részét bedolgozták az új egyházi törvénykönyvbe. A zsinatról megállapította, hogy az egyházunk számára történelmi jelentőségű. Ismertette azokat a kérdéseket, amelyek körül a legtöbb vita keletkezett és mindegyiket részletesen, lényegbevágóan és elfogadhatóan kiértékelte. Az esperesek egyhangúlag tudomásulvették és köszönték a tájékoztatót. A püspök másik előadása a lelkészi munkaközösségek negatív és pozitív jelenségeiről szólt, összefoglalva az egyházmegyék vezetésének elvi alapjait I A nap folyamán mindkét püspök felvilágosítást adott még a sajtóosztály működéséről és segélyek kiosztásának több éves tervéről. Örömmel szolgált tudomásul, hogy a nehéz szolgálatot végző lelkészek, főleg a szórványban, személy- gépkocsihoz jutnak és azok kiutalása már folyamatban is van. Lehetőség adódott arra is, hogy a püspökök előadásaival, az egyházi szolgálat elvi és gyakorlati kérdéseivel kapcsolatban az esperesek felszólaljanak. A megnyilatkozások előrevivők és építőek voltak. Az értekezlet sajnálattal vette tudomásul, hogy idő hiányában nem kerülhetett sor minden kérdés megtárgyalására, éppen ezért merült fel az a kívánság, hogy a jövő esztendőtől kezdve évente négyszer legyen országos esperesi értekezlet. Ez a vélemény egybehangzó volt az elnöklő püspökök véleményével. Az értekezletet meglátogatta Straub István, az Állami Egyházügyi Hivatal csoportvezetője is, aki az állam és az egyház egymáshoz való viszonyáról beszélt, igen tárgyilagosan utalva azokra a kérdésekre, amelyek ma a világot éppen- úgy foglalkoztatják, mint a keresztyén egyházakat. Ugyancsak megjelent az értekezleten Paul Hansen is, a Lutheránus Világszövetség kisebbségi egyházainak titkára, aki röviden tájékoztatást adott azokról az utazásokról, amelyekre ebben az évben vállalkozott Európában és Távol- Keleten, D. Dr. Vető Lajos püspök köszöntötte őt, hogy Teológiai Akadémiánk díszdoktorává fogadta. Paul Hansen meghatott szavakkal fogadta a köszöntést. Társadalmi igazságosság és forradalom — A szófiai konferencia teológiai munkájának eredményei — Alapjaink szociáletikája területén az egyik * » legérdekesebb és legjelentősebb folyamat az a változás, amely a társadalmi igazságosság és forradalom megítélésében a keresz- tyénségen belül végbemegy. A széleskörű társadalmi igazságosságra irányuló forradalmi átalakulások kérdése már a nyári genfi keresztyén világkonferencián is előtérbe került. Hiszen aligha lehet ma komolyan beszélni az emberiség nagy kérdéseiről, ha megkerüljük a szociális forradalmak és a nemzeti függetlenségükért küzdő, színes népek ügyét. Logikus következménye volt ezért ennek a nagy átalakulásnak, hogy a Keresztyén Békekonferencia Tanácsadó Bizottsága szófiai ülésén is ez a kérdés állt a teológiai bizottság munkájának a középpontjában, és hogy ennek a munkának az eredményei igen nagy visszhangot váltottak ki a Szófiában megjelent keleti és nyugati, nemkülönben ázsiai, afrikai és délamerikai teológusok, egyházi emberek között. Nyugati teológusok is elismerték: a szófiai tanácskozás világos szót és határozott állásfoglalást mondott ki ebben a sürgető, súlyos kérdésben. A szófiai állásfoglalás természetesen itt sem született meg simán, küzdelem nélkül. A kétnapos, néha az éjszakába nyúló bizottsági tárgyalások során izgalmas viták, összecsapások zajlottak le a különféle nézetek között A létrejött határozat is a felerészben nyugati teológusokból álló bizottság különféle irányzatokat képviselő tagjainak közös szerkesztő munkájából született meg. Annál nagyobb a súlya annak, hogy ez a „szófiai dokumentum” tartalmilag is értékes, hasznos hozzájárulás a ke- resztyénségben ma világszerte folyó teológiai átértékeléshez a forradalmi átalakulás megítélésében, és hogy azt az egész konferencia a magáévá tette. Mi ennek a „szófiai dokumentumnak” á közelebbi tartalma és jelentősége? Korunk — ezt ma már aligha lehet vitatni — a forradalmi, törésszerű, hirtelen átalakulások izzásában él. A tudomány és a technika is forradalmi módon formálja át az emberiség életét. Emellett azonban az emberi társadalom életének forradalmi változásában is benne', élünk. Korunkban a társadalom forradalmi átalakulásának három fő iránya van. A szociális forradalmak, amelyek az anyagi javak és szellemi értékek mélységesen igazságtalan elosztása ellen irányulnak: a gazdagok és az éhezők, a műveltek és a tudatlanok, a hatalmasok és a jogfosztottak, kizsákmányoltak közötti mély szakadékok eltüntetésére törekszenek a társadalomban és az emberiségben. A nemzeti felszabadító forradalmak az ázsiai, afrikai vagy dél-amerikai félgyarmati vagy gyarmati sorban élő népek függetlenségének, emberibb életének a kivívására. És végül fajok forradalma, a színes népek ma még jórészt fegyvertelen, de így is annyi áldozatot követelő küzdelme, a fehérekkel egyenlő helyükért a nap alatt. A szófiai dokumentum rámutat arra, hogy a forradalomhoz való viszony kérdése ezért ma Ázsiában, Afrikában és Amerikában keresztyének millióinak egyik legégetőbb kérdése: részt vehetnek-e mint keresztyének a társadalmi igazságosságért folytatott küzdelemben, népük harcában, vagy tétlenül kell azt nézniük, esetleg így szembekerülniük vele? „Testvéreinknek adósok vagyunk a felelettel” — mondja a jelentés. Mikor nevelhetjük keresztyén etikai szempontból is jogosultnak a mai világban végbemenő forradalmi átalakulásokat? A szófiai állásfoglalás szerint akkor, ha azok a nyilvánvaló társadalmi igazságtalanság megszüntetésére irányulnak, és az emberiesség és igazságosság céljait szolgálják. Nem minden hirtelen átalakulás forradalom. „Van olyan típusa az átalakulásoknak, amely nem érdemli meg a foiTadalom nevet. Ez az űn. ellenforradalom. Míg a forradalom a társadalom emberibbé formálására irányul, addig az ellenforradalom egy régi, igazságtalan társadalmi rendet kíván felújítani, és a népesség egy részének elnyomását, kizsákmányolását kívánja visszaállítani.” Viszont az „igazságos forradalom négy ismertetőidéként a szófiai dokumentum a következő követelményeket állítja fel: 1. azt a nép hatalmának kell hordoznia, 2. igazságos ügyet képviseljen, 3. igazságos módon cselekedjék, 4. végcélja a béke, tehát a társadalom igazságos rendje legyen. A keresztyén etika számára az egyik legsú“ lyosabb kérdés az erő alkalmazásának jogosultsága a forradalomban. Ezzel kapcsolatban a dokumentum rámutat arra, hogy az erő alkalmazása, esetleg a fegyveres harc egy nép részéről az embertelen, igazságtalan szociális viszonyok megszüntetésére és az elnyomott, évszázadokig gyarmati sorban élt népek felszabadítására mindig csak követi az igazságtalan rendet fenntartó, fegyveres erőhatalom könyörtelen alkalmazását. Ez — mint Arce-Martinez kubai teológus előadásában rámutatott — megszámlálhatatlanul több áldozatot követel az éhség, a nyomorúság fenntartása révén, mint a fegyveres forradalom. Másfelől az eró hatalmával végrehajtott forradalom mindig csak „ultima ratio” (végső érv) lehet, ha az igazságtalan szociális állapotok, faji és népi elnyomás megszüntetésére irányuló minden békés és erőszak nélküli kísérlet hiábavalónak bizonyult. Ilyen vonatkozásban is nagyon figyelemre méltó, amit Martin Luther King lelkész, az amerikai négerek fegyvertelen faji forradalmának vezetője írt barátainak a börtönből: „Barátaim, meg kell mondanom önöknek, hogy a polgárjogok terén eddig a legkisebb előnyt sem tudtuk elérni határozott, törvényszerű és erőszak nélküli ellenállás nélkül. Ez szomorú dolog. De történeti tény, hogy a kiváltságos csoportok ritkán mondanak le önként előjogaikról.” A keresztyén etikának is el kell ismernie, hogy végső esetben a fegyveres forradalom is elkerülhetetlenné és szükségessé válhatik a társadalmi igazságosságért, amikor olyan helyzet következik be, hogy „az elnyomók rendszabályai vagy mulasztásai következtében az emberek nagyobb mértékben károsodnak, mint az egy erővel végrehajtott átalakulástól várható”. Ezeknek a megállapításoknak a szomorú háttere az a sok millió és százmillió éhező, szegény, beteg, tudatlan és jogfosztott ember ma a világban, akik csak egy gyökeres, forradalmi átalakulástól remélhetik, hogy kijutnak embertelen, reménytelen helyzetükből. Rájuk kell gondolnunk, Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában és más részein a világnak, amikor a keresztyénsé'gnek a társadalmi igazságosságért vívott szociális, nemzeti és faji forradalmakhoz való viszonyáról gondolkodunk! A z egyik legsúlyosabb kérdés ezzel kapcso- ** latban a keresztyének aktív részvétele a forradalmi átalakulásban. A szófiai dokumentum részletesen elemzi itt a hátráltató és az új állásfoglalásra indító tényezőket. A hátráltató tényezők közt első helyen említi azt a konzervatív, hagyományos keresztyén gondolkodást, amely a meglevő állapotokat egyszerűen Isten akaratának tekintik, még ha ezek ellenkeznének is az igazságosság, a szeretet és az emberiesség követelményeivel. Idézi Goll- witzert, aki szerint a keresztyének forradalom-ellenes magatartása adott esetben segíthet kicsavarni a fegyvert a jog és igazságosság mellett küzdők kezéből. A forradalom helyes szociáletikai értékeléséhez ezért csak úgy juthatunk el, ha Isten világkormányzásában meglátjuk a dinamikus, forradalmi átalakulás lehetőségeit is: Isten sokszor forradalmakat használ fel szociális igazságtalanságok megbüntetésére, és a világ, az élet haladásának megfelelő, új viszonyok kialakítására. Az Újszövetség — mutat rá a szófiai dokumentum — nem ad itt közvetlen választ kérdéseinkre. Ugyanezt mondhatjuk el a hagyományos egyházi tanítás nagy részéről is. Ma sem állíthatunk itt fel minden esetre érvényes, keresztyén erkölcsi szabályokat. De kétségtelen, hogy d keresztyének eljuthatnak arra az Isten előtti lelkiismereti döntésre, mely számukra adott esetben a forradalmi átalakulásban való, cselekvő részvételt teszi az igazságosság és szeretet konkrét parancsává. Ilyen esetben is érvényes azonban, hogy „részvételüket a forradalmi cselekvésben nem szabad sem a gyűlöletnek, sem az erő hatalmában való bizakodásnak motiválnia, hanem csak- a szenvedők iránti szolidaritásnak, akikben Krisztus találkozik velük, és a reménységnek egy új, igazságosabb rendre, a megbocsátásra való készséggel.” A szófiai konferencia teológiai munkája új területen és új formában mutatta meg, hogy hol van a keresztyénség helye ma a társadat mi igazságosságért, minden nép, faj és ember egyenlőségéért, életjogáért, jövőéért folytatott világméretű, nagy küzdelemben! Dr. Nagy Gyula Hűség a szolgálata Az ezemyolcszázhatvenaa években történt A vaksötét éjben hirtelen támadt lódobogáa zaja verte fel az első álomból ébredt falu csendjét Csöngén. A porták hűséges őrzői állandó jelzőszolgálatban maradtak egymással. A tajtékzó paripák a repít énnyel befutott parókia előtt álltak meg. — Honnét hozták utasaikat, ez azóta sem derült ki. Az élet sok apró titkával együtt elnyelte ezt is tömegsírjában az idő. Ütjük azonban nagyon sietős volt. Nyomban dörömbölni kedtek a szélső szoba ablakán. Erre bátorította őket a ház gazdájának messzeföldön híres elszántságáról szerzett értesülésük is. — Kik vagytok ti?! — szólt ki a kemény férfi hang. — Inkább jöjjön ki, nem sok az időnk tisztelendő úr — válaszoltak. Egy társunk, mielőtt kiszállna belőle a rossz párája, könnyíteni szeretne a lelkén. Papot kíván. Ezért vagyunk itt! A lelkész erre a bejelentésre perceken belül útra készen állt. Patkók szórta szikra volt as úti' fény. A kísérők egyike mégis — illendőségből — üy magyarázatba fogott: — Nem sokat látni az erdőből, de azért mégis biztosabb lesz, ha bekötöm ezzel a kendővel a tisztelendő úr szemét... S míg mondotta, meg is tette. Azért tette ezt, mert a betyársorsra kényszerített szegény embernek erdei otthonát rejtenie kellett. Hosszú időbe került, míg végre a kocsi a célnál megállt. Szánalmas emberroncs feküdt az erdei avaron, kevés jelével a földi léthez tartozásnak. — Egy-egy pillanatra szállt vissza még belé az élei; míg elmondhatta megbékülést kereső lelkének vallomásait: — Bánom... Megbocsátok. Falujából elsodródott szegénylegény volt-e fokostól eltorzított anyaszülte? Ezt csak a Mindentudó és a megbánt bűnöket megbocsátó Isten tudja. A körülállók, mint amikor fontos ügyek intézésére talál okot hirtelen az ember, sietve mozdultak ki nehéz csöndjükből. Pénzes erszényüket mutogatva, kérdezték: — Mivel tartozunk a tisztelendő úrnak? — Semmivel — volt a határozott válasz. — Az úrvacsorát nem pénzért adják. A szegénylegények elcsodálkoztak a lelkész válaszán. — visszafelé még jobb helyet készítettek neki. Felültek újra a szekérre, hogy Csönge papját tisztességgel hazavigyék. Nem jártak messze a szomorú emlékű helytől, amikor két lövés dördült el. A betyárbecsület íratlan törvénye szerint teljesítették áruló társuk utolsó kívánságát. Amikor megérkezett a kocsi a parókia elé, tisztelettudóan leszálltak utasai és kezet nyújtva elbúcsúztak a lelkésztől: — Nyugodalmas • pihenést kívánunk a tisztelendő úrnak! Édesapám beszélte el nekem ezt a történetet az ő betegágyán. Rónay Zoltán Sokan vannak... A „Time” című amerikai lap jelentése szerint jelenleg 27á amerikai katonalelkész teljesít szolgálatot Dél-Viet- namban, az amerikai agresz- sziós hadsereg kötelékeinél. A lap azonban hozzáfűzi ehhez a jelentéshez azt is, hogy a megtartott istentiszteleteken az amerikai katonáknak csak mintegy 17 százaléka vesz részt! Budapesten, 1966. november 27-én Deák tér de. 9. (úrv) Hafense- her Károly de. 11. (úrv) dr. Kékén András du. 6. Trajtler Gábor Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán de. ll. Koren Emil du. 6. Koren Emil Dózsa György út de. fél 10. Koren Emil UllSői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán ii, de. 10. Bándi Sándor de. 11. dr. Rédey Pál du. 6. Eándi Sándor Kőbánya de. 10. Veöreös Imre du. 5. Szeretetvendégség: Veöreös Imre Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Baranyai Tamás Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Benczúr László du. 5. Szeretetvendégség Váci út de. 8. Benczúr László Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Újpest de. 10. Blá- zy Lajos Pesterzsébet de. 10. Vi- rágh Gyula Soroksár Újtelep de. 8. Virágh Gyula Pestlőrinc de. 11. Matuz László PestújHely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de, 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kis- templom du. 3. Rákosszentmihály de. fél ll. Karner Ágoston du. 4. Szeretetvendégség: Virág Gy. Sas» halom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Várady Lajos de. 11. Várady Lajos este 7. Ruttkay Levente Torockó tér de. fél 9. Ruttkay Levente Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csengő- dy László este fél 7. Takács József Pesthidegkiít de. fél 11. Ruttkay Elemér Budakeszi de. 8. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. (úrv) Bencze Imre de. 11. (úrv) Bencze Imre du. 6. id. Harmati Béla Németvölgyi út de. 9. (úrv) dr. Re- zessy Zoltán du. 5. Szeretetvendégség Kelenvölgy de. 9. Visontttl Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. 8. Csillag« hegy de. fél 10. Csepel de. U. i!iiiitit«itiuiti|]tinitti!iifiiit«iii niiiifiiiiiiiiiiiiiiffiiiitiiiiittvttf !ipriiiiii4iffinifftfivu*it«ttsit*tt>iHimi»ttf«n cÁbnűdik, cl makk Álmodik a makk a tölgyfa hegyén: Ki sejti, titkon mit ringatok én? Míg ver a zápor, s ráznak a szelek. Bennem zúg rejtve egész rengeteg. Cseppnyi csírában végtelen jövő! Mikor meghalok, élve tör elő. Koporsó, bölcső egyszerre vagyok: Kinyílik burkom, ha tavasz ragyog. Boldogan adom halálra magam. Mert bennem alvó, de élő fa van. Az majd új magot milliót terem, S végtelenbe nő percnyi életem. Szaiay Mihály i M
