Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-11-13 / 46. szám
Egyértelműen „íme, milyen jó és milyen gyönyörűséges, ha az atyafiak meghitten együtt laknak.” (Zsolt. 133,1.) Korunkban a családi élet állandóan reflektorfényben van. Sajnos, legtöbbször éppen a jelentkező bajok irányítják rá a figyelmet. Elmúlt már az az idő, amikor egy családon belül három, sőt négy generáció élt együtt békességben. Ugyancsak a múlté már az az idő is, amikor a családot a rendszeres közös étkezés, igeolvasás, éneklés és imádkozás forrasztotta meleg közöséggé, gyülekezetté. A fiatalok önállóan akarnak élni, függetlenül az öregektől. A szociális otthonok zsúfoltsága nemcsak az állam gondoskodásáról beszél, hanem sajnos arról is, hogy a fiatalok sok esetben indokolatlanul szabadulni akarnak az öregektől. A modern élet hajszoltsága, a váltakozó műszkok, a nők házon kívüli foglalkoztatása a meghitt családi közösség széthullását eredményezheti. A növekvő igények okozta feszültség, az idegzet túlterheltsége, a gyakran érvényesülő önzés, negatív indulatok, előtörő durvaság nagyon sok családban eltávolítják egymástól a családtagokat. Vajon idillikus ábrándkép-e csupán az, amit a fenti zsoltárvers elénk vetít? Jámbor óhaj, amit olykor elsóhajtunk, de megvalósulásában már hinni nem tudunk? Mindnyájunk lelke a családi élet meghitt közössége után vágyódik. Az embernek szüksége van meleg, csendes fészekre, ahol oltalmat talál, s ahol a kölcsönös szeretet üdítő meleg légkörében megpihen, erőt gyűjt az újabb feladatokra. Megfigyelhetjük magunkon: milyen rossz hatással van ránk, menynyire talajtalanná, kedvetlenné tesz a családban végbemenő összetűzés. Azok a gyermekek, akik nélkülözni kénytelenek a családi élet melegét, az otthon békességét, feltétlenül olyan sérüléseket szenvednek, amelyek nyomait egész életükön át viselniük kell. Lehet, hogy a családi együttélés formái idők folyamán teljesen megváltoznak s a korszellem ellenállhatatlanul bontja meg a régi formákat és teszi lehetetlenné a régi keretek fenntartását, de az emberi szív ma is elemi erővel vágyik az otthon melegére, a családtagok megbocsátó, hordozó szeretetére és melegítő közösségére. Ezt a meghitt közösséget a családi életben Isten is akarja és munkálja. Akarata világos és egyszerű: akik egy födél alatt élnek, legyenek hűségesek egymáshoz, segítsék, becsüljék, szeressék egymást és munkálkodjanak szüntelenül az egészséges családi közösség kialakításán. Ez pedig nem megy áldozat nélkül! Hányszor kell elhallgatni, amikor kiabálni szeretnénk! Hányszor kell háttérbe szorítani (bibliai kifejezéssel: halálba adni, keresztre feszíteni) önző, durva énünket, hogy ne sebezze meg azok lelkét, akiket szeretünk. És hányszor kell komoly erőfeszítéseket tennünk annak érdekében, hogy bizonyos ellentéteket áthidaljunk, hogy élettársunkkal néhány percig csendben beszélgetni tudjunk, hogy gyermekeink gondját-baját türelmes szeretettel magunkra vállaljuk, hogy a velünk lakó öregek árvasági érzését szeretetünkkel megszüntessük! Téved, aki azt hiszi, hogy a meghitt családi élet készen, magától hull az ölünkbe. Csak sokszor ismétlődő, sok-sok áldozat árán kaphatunk meg belőle valamit. Olyan áldozat árán, amely naponta a legnagyobb áldozatra, a keresztrefeszített Megváltóra tekint. A családi élet meghitt közösségén túl ez az ige elénk ra- gyogtatja még a keresztyén testvéri közösség áldásait is. Kimondhatatlan áldás és nagy erpforrás az . istentisztelet, ahol „meghitten együtt laknak az atyafiak” s ahol az igében és úrvacsorában jelen levő Krisztus bőven osztogatja ajándékait a gyülekezetnek. Becsüljük meg nagyon ezeket az alkalmakat! Tar jani Gyula Csíllámló szavak Bibliai ábécé: „béke9* Az első szó, amit Jézus feltámadása után kimondott ez volt: béke. „Békesség néktek!” Maga a szó egyáltalán nem rendkívüli. Keleten ma is elterjedt köszönésforma. Jó napot helyett azt mondják: sa- lom, béke. A feltámadott Jézus ajkán azonban sokatmondóvá válik a szürke szó. Lehajol és felemeli a hétköznapit. Megértését, együttérzését fejezi ki az emberi lélek mélyén élő olt- hatatlan vágyakozás iránt. Amikor ajkára veszi a „salom” szót, szabadságról és függetlenségről tesz bizonyságot. Nem zavarják azok. akik ennek a szónak tartalmát meg- üresítették, kegyes szólammá tették, a farizeusok és az írástudók. Felelőssége is nyilvánvalóvá lesz. Az Úr Jézus Krisztus szolgálatra indító teljhatalmával mondja: békesség néktek! Hűsége is kifejezésre jut. Istennek az Ószövetségben adott ígéreteit teljesíti be. Az Ószövetségben jelentős szerepet játszik a béke fogalma. A görög filozófusok számára elsősorban egy belső erkölcsi magatartás kifejezője volt a béke a sors könyörtelen törvényével szemben. A keleti vallások egyrészt valami lelki állapotra gondolnak, másrészt egy túlvilági megfoghatatlan harmóniára (pl. buddhistáknál a „nirvána”), amelyben minden mozgás megszűnik, a vágyak kialszanak és az egyes lélek, akárcsak cukor a teában, feloldódik az egészben. Az Ószövetségben a béke általában az Isten áldása alatt nyugodtan fejlődő anyagi jólétet, testi-lelki egészséget, harmonikus közösségi életet jelent, oltalmat vadállatok és az ellenség támadásával szemben (Ez, 34. 25—31.). Mikeás, Jeremiás azért küzdöttek a hamis próféták ellen, mert elhitették a néppel, hogy Isten áldásában, a békében, a szociális igazságosság megkerülésével is lehet részesedni Meg-- térés, vagyis kritikátlan magatartás nélkül a béke szólammá válik. A próféták az eljövendő messiástól, a béke fejedelmétől (Ézs, 9,5; Zak, 9,9.) nem annyira a szívbeli békességet várták, hanem az emberi együttélés egészének, a csalódnak, a hitbeli közösségnek, a népi életnek sőt a nemzetközi viszonylatoknak a gyógyulását. Az Újszövetség szóhasználatát alapvetően határozza meg az ószövetségi, fent röviden vázolt, „salom” fogalom. Általában itt sem a lélek békéjét jelöli meg a most már görögül hangzó „eiréné” szó. Az Isten által teremtett rend helyreállása a béke. Különösen tanulságos ebből a szempontból Pál apostolnak az Efé- zusbeliekhez írt levelének tanulmányozása. Itt elemzi az apostol azokat a válaszfalakat, amelyeket az Isten által teremtett élettől való elidegenedés támasztott. Beszél a férfi és a nő, az idősebb és a fiatalabb nemzedék, a különböző népek és fajok, a kiváltságosak és a kizsákmányoltak, a vallásosak és a vallástalanok, a zsidók és a pogőnyok között fennálló válaszfalakról. Azt mondja, hogy ezek a válaszfalak menthetetlenül omlani kezdenek, amikor valaki komolyan követi Jézust, hisz i benne. Jézus ugyanis nemcsak ezek között, hanem Isten és ember között is békét teremt. A bibliai békefogalom tanulmányozása ma arra késztet bennünket, hogy a béke szó mai tartalmának és az abból adódó feladatoknak felkutatásában ne lankadjunk Arra segít hogy a békét egyszerre tudjuk világ-ügynek és személyes ügynek látni. Benczúr László A négyszazéves soproni gyülekezel megújította templomát SOPRONBAN öt évvel azután, hogy Luther Márton kiszögezte 95 tételét, már Luther szellemében prédikált egy Kristóf nevű szerzetes. Állítólag már ekkoriban olvasgatták a soproni polgárok a 95 tételt híres „busemsank”-jaik- ban. 1524. október 30-án a hóhér máglyán égette el Luther iratait. Az evangélikus egyházközség fennállását mégis csak attól az időtől fogva számítják, amikor Sopronban lel- készi állást kapott a város reformátora: Gerengel Simon. Ez 1565-ben történt. A soproni gyülekezet ennek az évfordulónak az emlékére elhatározta, hogy közel kétszázéves mostani templomát megújítja. Miután a templom tetőzetének javítása, melynek során 15 000 darab cserép beépítése vált szükségessé, és a templom belsejének a teljes felújítása vagyunk protestáns őseinknek. Ugyanakkor szívesen munkálkodunk együtt jó célokért a más meggyőződésen levőkkel. Erre tesz alkalmasakká bennünket Istennek bennünk lakozó lelke, mely nem jelent lelki kettősséget, meghasonlottságot, hanem belső békét, szeretetet, melynek alapján munkálkodunk'a mások javán, előmenetelén és békéjén is. megújítása alkalmából, mely többek között a következőket tartalmazza: Szívünk hálájával nemcsak atyáink örökségére, •— a több mint száz- nyolcvan éve épült templomunkra — tekintünk, hanem megemlékezünk a soproni gyülekezet négyszázéves múltjáról, atyáink nehéz küzdelméről, hithűségéről és nagy áldozatkészségéről. Ma hálát adunk Istennek templomunD. dr. Vető Lajos Weltler Rezső esperes és Rusznyák Ferenc lelkész kíséretében a megújított soproni templomban WELTLER REZSŐ a gyülekezet egyik lelkésze, a Győr-Soproni Egyházmegye esperese, német nyelven hirdette az igét. Majd díszközgyűlés következett, melyen Sátory Vilmos ehmi felügyelő a soproni egyházközség felügyelője . köszöntötte a püspököt. Rusznyák Ferenc igazgató-lelkész jelentést tett a kért. Ezen a helyen ez a negyedik megépített evangélikus templom. Gyülekezetünk mai helyzetét felmérve meg kell állapítanunk, hogy a második világháború után erősen megfogyatkozott gyülekezetünk atyáink példáját követve nagy áldozatkészséggel hordoz felelősséget e szép templomért. A Szentlélek álA soproni evangélikus templom elkészült, október 30-án, a reformáció előestéjén, vasárnap, történt meg a templom ünnepélyes használatbavétele. Ebből az alkalomból a gyülekezetei meglátogatta D. dr. Vető Lajos püspök s igehirdetéssel, imádsággal és áldással újra felszentelte a megújított templomot. PRÉDIKÁCIÓJÁBAN A PÜSPÖK méltatta a magyar- országi reformáció első és legrégibb evangélikus gyülekezete négyszáz éves fennállásának jelentőségét. „Ügy nézhet a soproni gyülekezet erre a megújított templomra, mint amely hirdeti: megáldja, megsegíti és szereti Isten a soproni egyházat, annak híveit, vezetőit, amiért vállalták a nagy .gondot, áldozatot és fáradságot, s rendbehozták és megújították az ő templomát”, — mondotta. A nagy lelki templomban, az egyházban is mindennek jó rendben kell történnie. Ami nem könnyű feladat. Az egyház nehezen tud ellentállni olykor a kísértésnek, hogy mivel sok ember tömörül benne össze, hatalmi intézménnyé váljék, melyben az uralkodás, az anyagi gazdagság' játsza a főszerepet. Viszont Jézus azért jött, hogy szolgáljon. Benne az isteni szeretet lett emberré. Az egyházra nézve ez azt jelenti, hogy minél hatalmasabbá válik külsőleg, annál inkább elveszti belső erejét. Á reformáció az egyház megromlásán akart változtatni. De szaA megújított soproni evangélikus templom oltára és szószéke templom-megújításról. Eszerint a templom belső festése Sternbenz Károly festőművésznek az Országos Műemlék Felügyelőség által jóváhagyott terve szerint készült. Ellentétben az előző sötét tónussal, most világos pasztellszínek jellemzik a templom belsejét. Szinte egészen más és új templomot kapott a gyülekezet. Az oltárt, a szószékeit az orgonát, a templompadokat, egyszóval a teljes berendezést is renoválták. A többszázezer forintot igénybevevő munkának az elvégzését nagy lelkesedéssel tál megvilágosított és megértett evangélium mindig Isten elé állít, szolgálatra hív és arra indít, hogy kivegyük részünket az emberiség nagy 'kérdéseinek gondjaiból és mindent megtegyünk a becsületes munka, a szolgáló szeretet és az emberiség bé kés jövendője érdekében. A gyülekezetei számosán köszöntötték a helybeli felekezetek és a környékbeli gyülekezetek részéről. Két presbiter, Zeberer Mihály és Ley- rer Pál a „gazda polgárok” nevében üdvözölték a püspököt. bad-e ma, az ökumenikus jelszavak idején a reformációért hálásaknak lennünk? „A rövid válasz erre csak az lehet, hogy ha a keresztyén- ‘ség egysége csak azért fontos, mivel ezáltal a világban az egyház nagyobb hatalommal bírna, ez ellenkeznék az isteni szeretet evangéliumáÍ val”. Mi ragaszkodunk a tiszta evangéliumhoz. Hálásak segítették társadalmi munkával a gyülekezet férfi és nőtagjai. Az 1967. esztendőre maradt vissza elvégzendő feladatként a templom külső tatarozása és a gyülekezet három paróchus-lelkészének a lakásait is magukba foglaló egyházi épületeknek a renoválása és korszerűsítése. A KÖZGYŰLÉS ünnepi nyilatkozatban fejezte ki háláját és örömét a templom ESTE A TEMPLOMBAN reformációi emlékünnepély volt, melynek során Dr. Nagy Gyula teológiai akadémiai dékán tartott ünnepi előadást a reformációról, s annak mai etikai követelményeiről. A soproni gyülekezetei jubileuma alkalmából meleghangú levélben köszöntötte Dr. Já- nicke magdeburgi püspök és Dr. Paul Gennrich, lipcsei lelkész is. Énekeink Ha Isten velem van.,, 1651. február 26-án Bér-« kow János, a berlini Mária-« temploih lelkésze elvégzett egy keresztelést, majd délután utolsó útjára kisért egy halottat. Hazafelé menet két barátjával beszélgetett teológiai kérdésekről.’ Beszélgetés közben „Istenem^ segíts !”-kiáltással hirtelen a szívéhez kapott, összeesett s meghalt. Laetare vasárnapján volt a búcsúztatása a Mária-templomból. A temetési beszédet Vehr prépost mondta Róm. 8,31—39 alapján. Ennek a temetési igehirdetésnek a hatására írta Gerhardt Pál a 352. énekünket: Ha Istenem velem van... Aa ének eredeti szövegében pontosan nyomon lehet követni a bibliai szöveget. Payr Sándor, aki az éneket magyarra fordította, jelentős összevonási végzett. Az első három és az utolsó strófákat költői pontossággal vette át, de a közbeeső versszakokat összevonta. Maga az ének tehát egy temetési igehirdetés visszhangja. Ez különösen is érezhető az ily sorokban: Az én örökös részem Már elkészíttetett. Jézus nekem megszerzé Az örök életet. Emellett pedig benne — érdekes módon — akaratlanul is egy őskeresztyén ének rejtőzik. Az újtestamentomi kutatás újabban arra hívta fel a figyelmet, hogy Pál apostol a Római levél 8. részében egy őskeresztyén éneket rejtett eU Eszerint Gerhardt Pál — anélkül, hogy tudott volna erről — prózából ismét énekké költött egy őskeresztyén zsolozsmát. Az első keresztyének együttléteiken felelhetve énekeltek. Ezt az éneklési módot a zsidóktól vették át, s a Róm. 8 is ilyen felelgetős éneket őriz. Gerhardt énekére nemcsak a textus, de a róla mondott igehirdetés is hatott. Így természetes, hogy a szavak erősen változtak, a laz§J fordítói átköltésben különösen is. Az mindenesetre jellemző, hogy az eredeti „Isten velünk”-et Gerhardt „Isten velerrv'-re változtatta s ez a személyes átélést mutatja. Koren Emil ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1966 november 13-án Deák tér de. 9. (urv.) Trajtler Gábor de. 11. (urv.) dr. Kékén András du. 5. dr. Kékén András du. 6 Szeretetvendégség: Hafen- scher Károly Faáor de. fél 10. Koren Emil de. ll. Voipio Márton du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 b de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 16. Bándi Sándor de. 11. dr. Rédey Pál du. 6. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. du. 5. Szeretetvendégség: Sárkány Tibor Utász u. de. 9. Veö- reös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (urv.) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Baranyai Tamás Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Benczúr László Váci iit de. 8. Benczúr László Frangepán u, de. fél 10. Solymár Péter Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula Soroksár Újtelep de. 8. Virágh Gyula Pestlőrinc de. 11. Ma- tuz László Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota kistemp- lom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Madocsai Miklós de. 11.. Várady Lajos esté 7. Madocsai Miklós Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos öbuda de. 9. Fülöp D^zső de. 10. (úrv.) Fü- löp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u* de. 9. Csengődy László de. 11» Muncz Frigyes este fél 7. Ruttkay Elemér Budakeszi de. 8. Takácá József Pesthidegkút de. fél 11. Takács József Keíenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre de. 11. (úrv.) Bencze Imre du. 6. Kantate est Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Nagytétény de* 8. Budafok de. Ili Visontai Róbert Csillaghegy de; lél 10. Csepel de." 11. » á I í
