Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-11-06 / 45. szám

rßö/('S e s sh/ iht k...

Vigyázzatok: hogyan jártok! Nem az a kérdés, hogy mit tesz a keresztyén ember általában, hanem: mit teszek én, mit teszünk mi itt és most! Jó az, ha kérdésessé válik számunkra, hogy cselekvésünk helyes-e. Még jobb ennél, hogy ígéretes ez a vizsgálódás: Istenfélőit megoldódnak a konfliktusok... azt is megértjük, hogy cselekvésünk mérlegelése nem odázhatja el a döntéseket. „Áron is megvegyétek az alkalmat”!, más fordítás szerint: „használjátok fel az időt”!

Az alkalommal, az idővel Pál apostol egészen a valóság területére a történelembe helyez bennünket. . . vajon az idő és az örökkévalósági így összekapcsolható? Maga Isten kapcsolta össze Jézus Krisztusban az időt és az örökkévalóságot, Jézus Krisztus születése óta, amióta az Ige testté lett, nem választhatjuk el Istent és a világot, az időt és az örökkévalóságot. Jézusban megítéltetett, de megbékéltetett a világ Istennel. Sürget az apostol: „áron is megvegyétek az alkalmat”, avagy „használjátok fel az időt”. Ez annál izgalmasabb, mert a sürgetés a végső dolgokkal — a keresztyén reménységgel — kapcsolatban érthető csupán . . .

Ütőn vagyunk és megyünk a teljesség felé. Űtközben konkrét helyzetekben kell tehát esetről esetre kitusakodnunk Isten akaratát. Ezt nem tehetjük vallásos elvekkel élettelenné. Az elvek merevek és az élettől elvonatkozottak. Sem Istenhez, sem a mához nincs közük. Az élő Isten akaratát kell a konkrét helyzetben élő embernek keresnie. Ezért figyelmeztet az apostol: „értsétek meg, mi az Ür akarata”, lmádságos tusakodás tárgya, napi penzum: „hegyen meg a Te akaratod!” Mennyire komolyan kell tehát vennünk, hogy ne keverjük össze Isten akaratát és a mi akaratunkat, megszokottságainkat és Isten akaratát.

Most a reformáció hónapjában jó emlékeznünk Luther Mártonra. A történelem Ura előtti keresztyén engedelmesség kérdése izgatta ... szembefordult a középkori egyházzal, amelynek teológiai gondolkodását az arisztoteleszi filozófia alakította ki. Luther nem akart történelemfilozófiáról tudni, csak keresztyén engedelmességről. Ez a bölcsesség! A bölcsesség egészen gyakorlati dolog a bibliai gondolkodásban is. Felülről kapjuk ezt a bölcsességet, ehhez még hozzáteszi Jakab apostol, hogy szelídséggel teljes ...

Egyik alkalommal egy külföldi látogatóval a szombathelyi Romkertben jártam, ahol Claudius császár régi Savariájának emlékeit tárták fel. Épp a IV. századból való Quirinus bazilika romjaihoz érkeztünk, ami apropója volt egy-két, az egyházzal kapcsolatos üérdés felvetésének. Ugye — így kezdte a látogató — egy nem keresztyén államban az egyház vezetőinek nagy diplomáciai készségre van szükségük? Nem. kérem, — mondottam — diplomáciával nem lehet az egyház ügyét szolgálni. Rámutattam az egykori bazilika egyik értékes mozaikmaradványára: egyik sértetlen motívuma a gordiusi csomó: a bölcsesség őskeresztyén szimbóluma. Az egyházban nem -ügyeskedni kell, hanem egyszerűen figyelni arra, Aki előttünk jár és megadja a mondanivalót és a tennivalót. A tennivaló pedig szerétéiből és szelídségből fakad. Az a kérdés, hogy világméretekben tud-e az egyház privilégiumairól, társadalomfeletti gyámkodási igényéről lemondva örömmel szolgálni ott, ahol erre alkalmat kap.

„Használjátok fel az időt” — tudjuk, hogy „mindennek rendelt ideje van”, ez az ótestamentumi bölcsesség. De ez kell hogy legyen korunk bölcsessége is, mert félelmetes az, amit C. F. von Weizsäcker nyugatnémet atomfizikus mond: az atomkorszak kényszerít bennünket, hogy likvidáljuk a háborút, különben a háború fogja korszakunkat likvidálni. Ilyen vonatkozásban is érvényes: „áron is megvegyétek az alkalmat!”

Korunk erkölcsi tudata nem nőtt még fel a technikai fejlettség egyenrangú partnerévé. Korunk nagy kérdései nemcsak újak, hanem bonyolultak is. Az adott helyzetben értjük meg, mennyire aktyális Luther figyelmeztetése: a felelős szeretet megmutatja a keresztyén embernek, hogy hol kell cselekednie, az értelem viszont a cselekvés módját határozza meg. Járjatok tehát, „mint bölcsek", hisz a bibliai bölcsesség is magában foglalja az értelmet, ha nem is azonos azzal.

Hol folyik a tusakodás Isten akarata után? A gyülekezetben, ... ahol megerősödünk a teremtő keresztyén reménységben ..., ahol a Lélek átforrósítja a hideg szíveket, ahol a Lélek döntésekre segít, amelyek egyéni, közösségi és társadalmi életünkre is kihatnak — igaza van K. Rahnernek: az egyház nem maradhat olyan kályha, amely csak önmagát melegíti ... tükröződjék Isten népén az ö Urának a világhoz, az emberhez való odafordulása! Ezért: „egymás iránt engedelmesek legyetek" — szeretetben. Ennek az az eredeti értelme: rendeljétek alá magatokat egymásnak, így egymásnak szolgálva. Itt most egészen világi területen vagyunk, hisz ez a vers már előre mutat a házasság, a család, a hivatás kérdéseire. Ügy mondhatnánk, az életünk teljes egészéről van itt szó... Megbízónk, az Isten helyezett bennünket a házasság, a család, a hivatás területére, mint a keresztyén élet gyakorló területére. Itt van alkalom a szolgálatra.

Adjunk hálát Istennek azért, hogy nem vagyunk egyedül. Vannak, akik reánk bízattak, vannak akikre minket bíztak. Nem öncélú a családi élet! Vállaljuk-e azokat, akik reánk bízattak? És törődünk-e velük? A felvállalt gondnál mindig nagyobb az öröm és a családon kívül az öröm illúzióját a. bornál meglehet ugyan találni, de igazi örömöt nem! Emberré, személyiséggé lételünknek egy kicsit műhelye is a család, hisz közösségben érik az ember emberré, személyiséggé. Érett emberre van szükség a hivatás területén is. Itt is meg kell tanulnunk egymást szeretetben elhordozni és egymásnak magunkat alárendelni, szolgálni. Itt keresztyének és nemkeresztyének együttélnek, anélkül, hogy ez a különbség különbség volna. A keresztyén ember név nélküli ember — így mondta Luther — tehát egyszerűen mint ember van jelen a társadalomban. Nem alkalmazkodás ez. Ha megkérdeznek bennünket, készek vagyunk a bennünk lakozó reménységről számot adni. Ha nem kérdeznek, vagy nem értenek meg minket, akkor is jó szívvel szolgálunk. Egyszerűen részt veszünk a társadalomban. Szocialista magyar hazánk népével együtt reménykedünk, együtt döntünk, együtt gondolkodunk,, együtt küzdünk, közösek a kérdéseink, közösek a gondjaink, együtt hordozzuk a felelősséget is.

Részlet Lehel Ferenc szombathelyi lelkész október 23-án Elezus 5, 15—21 alapján elhangzott rádiós igehirdetéséből.)

! ÖRÖMHÍR

»

t címen evangélikus PRÉDIKACIÓS KÖTET kapható a J Sajótosztály Iratterjesztésében. Az óegyházi perikópa- I rend evangéliumi szakaszai alapján 31 evangélikus 1 lelkész készítette el a prédikációkat. A kötetben 67 tel- i jesen kidolgozott prédikáció van.

A könyv megre«delhető Evangélikus Egyetemes t Sajtóosztályunknál (Budapest, VIII., Puskin utca 12.) j Ára 70 Ft (csomagolás, portó 2 Ft):

Paul Hansen Teológiánk tiszteletbeli doktora

Lapunk olvasói előtt már ismert személy PAUL HANSEN dán evangélikus lelkész, a Lutheránus Világszövetség európai kisebbségi egyházak osztályának titkára, aki többször járt hazánkban, sok gyülekezetünkben tartott igehirdetést, számos lelkészgyűlésen pedig előadással szolgált, több templomunk és lelkészlakunk építésében vagy javításában közvetítette a világ evangélikusainak testvéri adományát.

Teológiai Akadémiánk egyházunk vezetőségének engedélyével 1966. november 15-én tiszteletbeli teológiai doktorátust fog adni Paul Hansennek ugyanolyan ünnepélyes keretek között, mint ez év februárjában Au- ranen finn esperesnek.

Paul Hansen 1920-ban született Koppenhágában. Apja korán elhúnyt, s anyja mint betegápoló nővér csak igen szerény körülmények között nevelhette fiát, akinek tanulmányai végzése' érdekében sokszor kellett fizikai munkával is megkeresnie a szükségeseket. Ennek az a haszna volt, hogy korán megismerhette a dolgozó emberek életkörülményeit.

Amikor 1939. őszén a koppenhágai egyetem teológiai fakultásán megkezdte tanulmányait, már súlyos események rázták meg a világot. Néhány év múlva Dániát is elárasztották a fasiszta német csapatok. A Gestapo a dán teológiai hallgatók körében is kutatott a haladó emberek után. Ez nem volt veszélytelen Hansenre nézve, mert visz- szaemlékezései szerint a dán ellenálló mozgalomban is tevékenykedett, segítette az egyetemi hallgatók illegális sajtótevékenységét. A nehéz történelmi körülmények között is hűséggel végezte teológiai munkáját, mert 1946. júniusában kitűnő eredménnyel tette le záróvizsgáját.

Segédlelkészi, majd lelkészi szolgálatát börtönlelikészként végezte, ahol elsősorban dán háborús bűnösökkel kellett foglalkoznia.

Amikor gyülekezeti lelkészi szolgálatot kapott, az emberekért érzett felelősségtől vezetve a lelkipásztorkcdásra és az ifjúságra fordította energiája javarészét. Hansen figyelme már ebben az időben is azok felé az országok felé fordult, amelyek a szocializmus építésének útjára léptek.

Ennek az érdeklődésnek első gyümölcse az, hogy 1953-ban Bukarestben részt vett az ifjúsági fesztiválon. Ekkor utazott át első ízben a Német Demokratikus Köztársaságon, Csehszlovákián, Magyarországon keresztül. A kéthetes romániai tartózkodása mégin- kább felkeltette érdeklődését a kelet-európai országok s az azokban élő egyházak iránt.

1955-ben a román kulturális kapcsolatok intézete meghívására tagja volt a dán kulturális delegációnak, majd 1956-ban dán egyházi delegáció tagjaként Romániában és Bulgáriában járt.

1959-ben érte a Lutheránus Világszövetség meghívása a kisebbségi egyházak osztálya titkári tisztségébe. Azzal a lelkülettel vállalta ezt a szolgálatot, hogy katolikus vagy ortodox többségű országok evangélikus^ szórvány egyházainak lehet segítségül, s közreműködhet abban, hogy ezek az egyházak is beépülhessenek az evangélikus egyházak nagy családjának vérkeringésébe. Munkakörébe tartoznak a Szovjetunióban, Lengyel- országban, Csehszlovákiában, Magyarországon. Romániában, Jugoszláviában. Olaszországban és Ausztriában élő evangélikus egyházak világszövetségi ügyei. Tevékenységére jellemző, hogy minden évben az esztendő több mint egy harmadát tölti úton, miközben tárgyal az egyházi vezetőségekkel, szolgál istentiszteleteken, lelkészgyűléseken. Hét és fél évi titkári szolgálata alatt tizen- hatszor volt Lengyelországban és Jugoszláviában. 11-szer Csehszlovákiában, 7-szer hazánkban és Olaszországban, 6-szor a Szovjetunióban és Ausztriában, 2-szer Romániában. Eddig az európai evangélikus kisebbségi egyházak két konferenciáját szervezte meg. az egyiket 1962-ben Jugoszláviában, „Szolgálatunk a mai világban” címmel, a másikat pedig 1965-ben Csehszlovákiában, „A lutheranizmus és a katolicizmus” címmel. A" kelet-európai országokban, az Amerikai Egyesült Államokban és a Német Szövetségi Köztársaságban több száz előadást és igehirdetést tartott televízióban, rádióban, teológiai fakultásokon, lelkészgyűléseken, gyülekezetekben.

Jelentős változáson ment át Hansennek a békéről vallott álláspontja. Míg egyetemi hallgató korában pacifista volt, addig a súlyos történelmi események annak belátására kényszerítették, hogy a fasizmus ellen fegyverekkel kell küzdeni. Amint azt az akkori ellenállók tették, ő is tagja lett a dán függetlenséget védelmezők szervezetének, Majd amikor az atomkatasztrófa árnyéka kísértette a világot, látta, fyogy minden ember összefogása szükséges a béke megvédése érdekében, tagja lett a dán keresztyén béke- szövetségnek és az atomháború-ellenes szövetségnek. Mint a Világszövetség kisebbségi egyházak osztályának titkára, rendszeresen részt vesz a Világszövetség kiküldött meg- figyelőjeként a Keresztyén Békekonferencia gyűlésein, ahol azt tapasztalja, hogy egyre többen éreznek felelősséget a világbéke ügyéért.

A lutheránus Világszövetség kisebbségi egyházak osztályának titkára nemcsak hivatali kötelességből tartja a kapcsolatot ezekkel az egyházakkal, hanem meleg szeretettel fordul feléjük, önéletrajzában így vall erről: „Ezeknek az egyházaknak az élete az én saját életem lényeges részévé is vált”. Ezzel a lelkülettel fáradozott azon, hogy magyarországi evangélikus egyházunk és a többi evangélikus egyház közötti viszonyt építse és gazdagítsa. Szolgálatának eddigi eredményei azt mutatják, hogy valóban szívén hordozta egyházunk ügyét és egyike volt azoknak á Világszövetségben, aki fokozatosan felismerte és értékelte a szolgálatnak azt az útját, amelyen a Magyarországi Evangélikus Egyház jár. Olyan embert és szolgatársat ismerhettünk meg benne, aki az egyházak nemzetközi érintkezésének kiemelkedő pontján, Genfben is barátunk és testvérünk.

Ökumenikus teológiai munkássága, az egyházak közötti jó, hasznos és igen jelentős szolgálatai és érdemei elismeréséül a Magyarországi Evangélikus Egyház Teológiai Akadémiája Paul Hansen dán evangélikus lelkészt, a Lutheránus Világszövetség európai kisebbségi egyházak osztálya titkárát ezért tünteti ki a tiszteletbeli teológiai doktori címmel. Dr. Ottlyk Ernő

Rubinstein

Budapesten

A 80 esztendős világhírű mester kétségtelenül korunk legnagyobb zongoraművésze. Liszt Ferencre kell gondolnunk, akit már nem ismerhettünk, de a legenda ébrentart- ja felülmúlhatatlan előadóművészetét. Ilyen felülmúlhatatlan művész Rubinstein, egy- ivású Rachmaninovval. Doh- nányival, Sauerral, Cortot-val, Giesekinggel, Edwin Fischer- rel. De más, egyikkel se hasonlítható össze. Egyéni vonása, legbámulatosabb varázsa, hogy a mindenkori közönséggel azonosul, magát az érző, szenvedő, örülő, tévelygő, kereső, csüggedő és örökké bízó, a bukdácsolás után újból fölemelkedő és a szépet sóvárgó, az elérhetetlen tökélyt sejtő és megálmodó embert tolmácsolja. Nem az egyént, még elvontan sem, a személyt, hanem a közösséget, a mindenkit, a parányt, akiben némán, visszafojtott csendben, ritka önfeledt pillanatban Isten jelenti magát, észrevétlenül, de bizonyossággal.

Rubinstein dúsgazdag ember, többszörösen bejárta a világot, mégis egyszerű, igénytélen, szerény. Pazar könyvtára, képtára, gyönyörű otthona csupán kedvező alkalom a számára, hogy tudásával, művészetével, bölcsességével és em- berszertetével önzetlenül szolgálja a békés, harmonikus, természetes együttműködés lehetőségét. Fáradhatatlanul, megunhatatlanul hangversenyezik a világ minden táján. Magasztos küldetést tölt be. Ha pillanatokig tart is a bűvölet, ameddig hallhatják zongorahangját, az élő lelkiismeret szavát, reádöbbent az élet szentségére, jótékony gyógyír a fáradt, csüggedt kedélynek, tiszta humánum az embertelenedéit Mában.

H. G.

KOLUMBIAI

REFORMÁTUSOK

TILTAKOZÁSA

A római katolikus egyház eucharisztikus kongresszus megtartását tervezi Kolumbiában. Az ország református egyházának a zsinati atyái leszavazták azt a‘ javaslatot, hogy ők is résztvegye- nek ezen a kongresszuson, mert véleményük szerint ez a kongresszus semmivel sem járul hozzá a kolumbiai nép nagy szociális problémáinak a megoldásához. Tiltakoznak az ellen, hogy az állam az állami adónak egy részét ennek a kongresszusnak a kiadásaira fordítsa..

A LENGYEL EVANGÉLIKUSOK AJÁNDÉKA

A Lengyelországi Evangélikus Egyház 1000 db lengyel nyelvű bibliát ajándékozott a Csehszlovákiai Sziléziai Evangélikus Egyháznak, A mintegy 50 000 Zloty értékű ajándékkal évekre biztosítva van a csehszlovákiai lengyel ajkú evangélikusok bibliaszükséglete.

Evangélium és törvény

A cím ne riasszon meg senkit és ne vesse fel azt a gondolatot, hogy ez nem nekünk, a gyülekezet tagjainak szól, hanem kizárólag a lelkészeknek. Ez a cím mindannyiunknak: igehirdetőknek és

igehallgatóknak egyaránt arról beszél tömören, amiről mostanában epistolai igéink alapján prédikáltunk a gyülekezeteinkben.

Gondoljunk csak arra, hogy Pál apostol a római és a galériai levélben szinte egészen ezzel a kérdéssel foglalkozik. Teszi pedig azért, hogy a Krisztusban való hitnek és az abból szervesen következő keresztyén életfolytatásnak a megértésére és gyakorlására vezesse el az első keresztyén gyülekezeteket.

Gondolkoztasson meg bennünket az is, hogy a reformáció a Szentlélek munkál|todá- sa által azért tudott létrejönni, mert a középkor embere számára személyes kérdéssé tudta tenni az evangélium és a törvény Isten szerinti értelmét és jelentőségét.

Nem papi kérdésről van itt tehát szó, hanem egész emberi lényünket foglalkoztató kérdésről, melyet éppen nekünk, evangélikus keresztyéneknek nagyon is jól kell ismernünk és ahhoz, mint áldott forráshoz, minduntalan vissza kell térnünk. így leszünk Isten evangéliumából élő és Isten parancsolatai szerint cselekvő evangélikusok.

A keresztyén élet célját: az Istennel való megbékélést és üdvösséget jól látta a középkori keresztyénség, ellenben nagyon rosszul gondolta el és tanította azt az utat, amelyen ezeket elérheti. Arra tanította híveit, hogy a törvényt, Isten parancsolatait biztosan betöltheti és így a jócselekedetek révén magát érdemessé teheti a bűnbocsánat, az Istennel való megbékélés és az üdvösség elnyerésére.

Az evangélium azonban ezeknél végtelenül más és több. Az evangélium nem törvénypótlék annak betöltéséhez. Az evangélium, ahogyan az az Ür Jézus Krisztusban nekünk bűnös gyermekeinek megjelent, a mi Istenünknek irgalmas cselekedete, amellyel minket, bűnösöket színe elé állít, gyermekeivé fogad, a Vele

való közösségébe emel annak minden örömével és egykor beteljesedő reménységével együtt. Az evangélium csodája abban van, hogy nem nekünk kell jócselekedetekkel megszereznünk, kiharcolnunk a bűnbocsánatot, a megbékélést és az üdvösséget, hanem mindezeket az Űr Jézus Krisztusban való hitben ingyen, ér- demetlenül nekünk, hozzá térő bűnös gyermekeinek ajándékozza. Visszafogad igaz gyermekeiként, helyreállítja a Vele való közösségünket a Jézus Krisztus bűnöket eltörlő, egyszer véghezvitt és örökre szóló áldozatáért.

Az evangélium teljessége azonban nem merül ki abban, ami már megtörtént érettünk most és eddig, hanem mindehhez elválaszthatatlanul hozzátartozik az a beteljesedő, örvendező reménység is, amit Isten Jézus Krisztus feltámasztásával, Úrrá tételével és majdan bekövetkező újra megjelenésével elkezdett és beteljesedéshez visz.

„Hallatlanul” és „hihetetlenül” nagy a Jézus Krisztusban hozzánk elérő evangéliumnak ez az újszövetséget teremtő csodája. Joggal kérdezhetjük a zsoltárossal: „Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla?, és az embernek fia, hogy gondod van reá?” Krisztusban íme újjá lett minden.

Mindez az öröm a miénk is, aikik hitben és reménységben hordozzuk Krisztus nevét. Ezt hordozzuk kereszténységünkben, erre állít rá szakadatlanul az evangélium hallgatása és megtartása, ebben erősít meg bennünket az úrvacsora áldása és erről kell tanúskodnia e világban való életfolytatásunknak is.

Első az evangélium s most következik a törvény. Ez a helyes sorrend a mi életünkben, így kapja meg Isten szerinti helyét életünkben a törvény, Isten akarata.

Isten parancsolatainak értelme akkor romlott meg mindig a nőikor annak bevezető evangéliumi igéjét: „Én vagyok az Űr, a te Istened” figyelmen kívül hagyták. Isten azért adta parancsolatait, hogy neki tetsző jó rendben éljünk: a teremtés rendjében.

Isten parancsolatai megtisztelő megbízatások. Hűséges megtartásuk által magasztalás, szeretet és hála sugárzik Isten iránt, szeretet béke és áldás a felebarát felé és jó rend és örömteli élet az egész világra. Novak Elek

t