Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-10-30 / 44. szám
HATÁROZAT Luther bizonyságtétele a vietnami háború kérdésében Ahogyan hírül adtuk, október 17—22-ig tartott a Keresztyén Békekonferencia Tanácsadó Bizottságának szófiai ülése. Az eddig érkezett jelentések szerint ez a jelentős tanácskozás többek között a vietnami háború kérdésében hozott határozatot, A határozat szövegét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük. A nagy jelentőségű konferencia eseményeinek részletes ismertetésére lapunk következő számaiban még visz- sza térünk. 1. A Keresztyén Békekonferencia a vietnami háború kezdete óta a szenvedő vietnami nép oldalán áll. Megelégedéssel vette tudomásul az Egyesült Államok amaz egyházainak és keresztyénéinek állásfoglalásait, akik szembefordultak kormányuk jelenlegi délkelet-ázsiai politikájával. 2. Az Egyesült Államok vietnami intervencióját az Egyesült Nemzetek Alapokmánya botrányos megsértésének kell tekinteni. Az ebből keletkezett háborút olyan eszközökkel folytatják, amelyek megsértik a nemzetközi jogot és az emberi jogokat. A vietnami háború agressziós háború, amelyben egy militarista hatalmi politika atomkatasztrófa szélére sodorja az emberiséget. Ez a militarista hatalmi politika része az Egyesült Államok Kina ellen irányuló antikommunista politikájának. Johnson kormányának különféle „béke-kezdeményezései”, melyeket minden esetben a katonai akciók új fokozása követett, nem bátorítanak fel bizalomra a jövőben teendő békejavaslatok iránt. I 3. Észak- és Dél-Vietnam állahdó bombázása, a napalm, gáz és vegyi pusztítószerek alkalmazása, ami számtalan áldozatot követel a lakosság köréből, szörnyű vétség a vietnami nép ellen. Ipartelepek, öntözőművek és gazdasági berendezések tönkretétele — különösen Eszak-Vietnamban — súlyos gazdasági károkat okozott. Ez olyan országban történt, amely áldozatos szabadságharc után. tíz év alatt a legnehezebb feltételek között éppen megkezdte gazdasága kifejlesztését népe javára. 4. A népnek az embertelen körülményekből, elnyomatásból és kizsákmányolásból való felszabadítása helyett Dél- Vietnamban egymás után erőszakolták a népre elnyomó feudális rendszereket el egészen Ky katonai diktatúrájáig. Ezzel az amerikai kormány figyelmen kívül hagyta a lakosság kívánságát, amiként az a Nemzeti Felszabaditási Frontban s a buddhistáknak meg más saigoni és egyéb városi polgároknak ellenállásában fejeződik ki Dél-V ietnamba n. 5. A vietnami nép egyre .nagyobb szenvedése s a világbéke fokozódó veszélyeztetettsége nyilvánvalóvá teszi, hogy energikusabbnak kell lenni minden olyan követelésnek, amely az amerikai agresszió beszüntetésével kívánja a békét Vietnamban. Ezért felszólítjuk valamennyi ország egyházait és keresztyénéit, hogy konkrét akciókat kezdeményezzenek a vietnami néppel való szolidaritás kifejezésére. 6. Felhívással fordulunk minden kormányhoz, a világ közvéleményéhez, <12 egyházak és vallási közösségek felelős vezetőihez, hogy teljes erővel és kellő sürgősséggel támogassák az alábbi követeléseket abból a célból, hogy véget vessenek a vietnami vérontásnak és megszüntessék a világbékét fenyegető veszélyt: a) A Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombatámadások azonnali és félttel nélkül való abbahagyása és az Egyesült Államok meg szövetségesei minden katonai akciójának beszüntetése. b) A Nemzeti Felszabaditási Frontnak, mint a dél-vietnami lakosság törvényes képviselőjének elismerése. c) . Az 1954, évi genfi egyezmény végrehajtása, hogy a dél-vietnami nép külső beavatkozás nélkül dönthessen saját ügyeiben és hogy az egész vietnami népnek garantált lehetősége nyíljék dönteni nemzeti egysége felől. d.) Minden amerikai és szövetséges csapat kivonása Vietnamból. e) Az Egyesült Államok valamennyi katonai támaszpontjának felszámolása Dél-Vietnamban. f) Gazdasági segítség Vietnam számára kétféle módon: jóvátétel az Egyesült ÁHamok részéről és nemzetközi segítség Vietnam újjáépítéséhez, valamint orvosi segély és egyéb támogatás a szenvedő vietnami népnek. Lengye! katolikus írók felhívása Robert Kennedyiiez Az amerikaiak fokozódó vietnami agressziója miatt neves katolikus lengyel írók felhívást intéztek Robert Kenne- dyhez, a meggyilkolt Kennedy amerikai elnök öccséhez, amelyben többek között ezt írják: „Bizonyos idő óta olyan formákat öltött a vietnami népre rákényszerített szörnyű háború, amik erősen emlékeztetnek bennünket azokra a napokra, amikor az európai városokra: Varsóra, Rotterdamra. Lenin- grádra és Londonra hullottak a bombák, amelyek asszonyokat és gyermekeket öltek meg és a népek évszázados kulturális értékeit semmisítették meg. A háború .borzalmas dolog magában véve is, de egyenesen istentelen gonosztett az a háború, amit jól megfontoltan folytatnak a védtelenek ellen. Mint lengyel írók, akik megismerhettük az elmúlt háború minden borzalmát Európában, mert személyes részünk volt benne, nem tudjuk felháborodás és elszörnyedés nélkül nézni, amikor bombák hullanak vietnami városokra és falvakra. Emlékezetünkbe idézzük a kétségbeesésnek és felháborodásnak az érzését, amikor láttuk az égő városokat megölt gyermekek hulláival terítve. Nekünk, mint katolikus íróknak, a szeretetet kell hirdetnünk. De egyre nehezebb a szeretetről írni egy olyan világban. ahol gyűlöletet arat és terjeszt a borzalom. Meggyőződésünk, hogy a nagy amerikai népnek sikerülni fog békés megoldást találnia a háború helyett és véget vetnie a háborús tömeggyilkosságnak. Ezért Önhöz fordulunk, Szenátor Űr és arra kérjük, vesse latba minden befolyását, a célból, hogy vége legyen ennek a veszélyes vállalkozásnak.” Luther élete Krisztusról tanúskodó élet volt. Amikor úgynevezett hitvitákat folytatott, akkor is a Krisztus evangéliumáról tett bizonyságot. Az élet egész területét felölelő kérdésekben hirdette meg Isten akaratát. Reformáció népének lenni mindig azt jelenti: az élő Istennek Jézus Krisztusban kijelentett akarata szerint szolgálni, élni és munkálkodni. Luther akkor ismerte fel Isten atyai szívét, amikor megtanulta: 1. Isten szeret. A kolostorban tapasztalja meg, hogy Isten nem a rettenetes, szigorú Isten, hanem irgalmas, bűnöshöz kegyelemmel lehajló Atya. 1505. július 17-én délelőtt lépte át Luther az ágostonos barátok kolostorának küszöbét. Isten iránt nem a rajongó, forró szeretet vitte erre az útra, hanem a rettenetes, fenséges, hatalmas előtti meghódolás — félelem. Istent szolgálni számára nem öröm, hanem önmarcangoló kín volt. Örökös rettegés, nem pedig az Istennél békességhez jutott ember nyugalma. Staupitz, a rend- főnök Luther figyelmét Isten üdvözítő szeretetére irányította. — Akkor egyszerre fény ragyogta be Luther életét. Fény, ami a golgotái keresztről áradt, s áttört a bűnön, tévelygésen, a pápás egyház intrikáin. Az ágostonos barát meghallgatta a betlehemi éjszakában meghirdetett csoda örömhírét: megjelent az üdvözítő szeretet. Isten nem ítélni, elveszíteni küldte Fiát a világra, hanem hogy megtartsa azt Általa. „Akkor örvendeztem igazán, mikor megláttam és felismertem, hogy Isten igazsága Isten irgalmasságában lesz nyilvánvaló. Abban az irgalmasságban, amely által megigazít és megtart. A golgotái keresztről a kegyelem fénye ragyog, amely erősebb, mint a bűn.” Luther bizonyságtétele áttör minden I dohos-szagú keresztyénséget, kolostor keresztyénséget, ál- I szent, savanyú, örömtelen ke- I resztyénséget s hangzik századokon át tanulságtétele: Emberek, örüljetek. Isten irgalmas, szeret, csupa napsugár, állandó derű, rendíthetetlen biztonság a keresztyén ember élete, mert Isten szeret. Jézus Krisztus szolgáló szere- tetének megtapasztalása késztette a bizonyságtételre: 2. Szolgálatra hivattunk el. 1510 novemberében Luthert Rómába küldik. Itt szolgálat helyett uralkodást talál. Testvéri szeretet helyett ellenségeskedést. Mások hasznát kereső indulat helyett, önérdek hajhászást. Istentisztelet helyett, rút kufárkodást. Találóan lehet összefoglalni azt, amit Luther római útján talált Ábrányi Emil néhány verssorával : „Találtam ott, óh ég, szent kereskedőket, Akik az Istenből üzletet csináltak.” „Nem adnám százezer aranyért, hogy Rómába utazhattam és a saját szememmel láthattam mindent” — vallotta Luther. Az egyház és a gyülekezet a „lábmosás” alázatos szolgálatára rendeltetett. Nem vagyongyűjtésre és birodalmak kormányzására, hanem Jézus evangéliumának meghirdetésére és megélésére. Nem kellett néki a megvesztegetési szándékul felkínált bíborosi süveg, így ír róla: „Hála legyen Istennek, hogy megőrizte szivemet a hűtlenségtől. Én nem sóvárgok semmiféle bíborosi süvegre”. Isten igéje arra kötelez minket, hogy szolgáljunk a segítő, mentő, felelős szeretet szolgálatával a kis és nagy emberi közösségekben. 3. Naponként kegyelemre szorulunk. Ezzel a fögondolat- tal szegezi ki a 95. tételt 1517. október 31-én. „Elérkezett Isten országa, azért térjetek meg és higyjetek az evangéliumHazaérkesett Széf Iából a protestáns egyházak delegációja Lapunkban már közöltük, hogy a Keresztyen Békekonferencia Tanácsadó Bizottsága 1966. október 17-től 22-ig ülést tartott Szófiában. Egyházunk delegációjának a tagjai D. Káldy Zoltán püspök, dr. Nagy Gyula, dr. Prőhle károly, dr. PáU'y Miklós és dr. Ottlyk Ernő professzorok, október 24-én este Szófiából visszaérkeztek Budapestre. IMÁDKOZZUNK Urunk és Edesatyánk! Századokra tekint vissza ezekben a napokban a reformáció népe. Ne engedd, hogy feledékcny- ségből, vagy történeti tudatunk gyengülése következtében hálátlanok legyünk. Segíts úgy visszaemlékeznünk a reformáció korára, hogy abban meglássuk gondviselő hatalmadat, evangéliumod tisztaságát egyházad hűtlenségével szemben is érvényesíteni tudó hűségedet s nagy hálával gondoljunk Luther Márton és a mi atyáink szolgálatára, mert általuk adtad kezünkbe a Bibliát, általuk lobbantottad lángra a hit fényét, általuk Indítottál küzdelmet a sötétség hatalma ellen, általuk mutattad meg még késői nemzedékeknek Is, hogy milyen nagy érték a szabad és tiszta lelkiismeret. Reformáld, újítsd világszerte mindenütt anyaszentegyhá- zadat. Tedd alkalmassá a szolgálatra, mai nagy feladatainak betöltésére. Vésd mélyen szivünkbe a reformáció idején újra megtalált evangélium drága örömhírét, hogy elteljünk bizalommal s úgy éljünk szereteted újjáteremtő hatalmában, mint a mi erős várunkban. Légy jó fegyverünk és pajzsunk a kishitűség, a kétség, a hánjaveti felelőtlenség rossz erőivel szemben, amikor jó ügyért — a józan ész, a becsületesség és tisztesség érvényesítéséért s az emberi szolidaritás megerősítéséért folyik a küzdelem. Áldd meg gyülekezeteink reformációi ünnepét hazánkban. Segítsd jó eredményre az egész világ evangélikusságának előkészületeit a reformáció jövő évi négyszázötven éves jubileumának méltó és mások számára is gyümölcsöző megünneplésére. Eleink példája szerint visszük eléd most is a kicsinyek az -rőlel"nek, a betegek, a gyászolók, az elhagyatottak, a háború kárvallottainak ügyét, de azokét is akiket hatalommal a tudás, a toll, az irányt mutató és döntéseket hozó szó, a közbizalom és a tekintély hatalmával ruháztál fel. Légy minden emberrel, aki a jórend kialakításán fáradozik bárhol, és adj békét nekünk Uram. Ámen. ban.” Lehetetlenít Luther minden hamis elgondolást, amelyik egyszeri megtérési élmény hangoztatásával sétál be az örökkévalóságba. A tegnapi megtérés ma már elavult és a mai megtérést holnap egy újnak kell követni. Mindig újra el kell fordulnunk önmagunktól és újxa oda kell fordulni Istenhez. A bűnbánat, a megtérés, az újjászületés, amelyet Krisztus munkál bennünk, azt jelenti, hogy minket bűneinkben halott embereket talpra állít, s a bűn elleni katonáskodásra szólít. A reformáció népe Istennek engedelmes, s embertársain kex-esztül Istennek szolgáló életre újul meg. 4. Az Ige vezetése alatt álló élet a keresztyén élet. Erről tesz bizonyságot Luther 1518. október 14—I5-én az Augs- burgban tartott birodalmi gyűlésen. Bátran hirdeti: Jézusnak adatott — nem a pápának, vagy bárki másnak — minden hatalom mennyen és földön. A keresztyén ember hitének, életfolytatásának meghatározója és zsinórmértéke a Szentírásban foglalt isteni kinyilatkoztatás. Kajetán bíboros türelmetlen kérdésére „Valid már meg, hiszel, vagy nem hiszel?”! Luther bátran válaszolt: „Hiszem azt. ami a Szentírásnak nem mond ellent.” Minden erővel azon fárad. hogy mindenki a maga nyelvén olvassa a Szentírást. Meggyőződése: „Az evangélium fegyver, amelyet Isten az apostolok kezébe tett, az volt a kardjuk, amivel Isten látta el őket a világban való hadakozásra.” Az Ige és semmi más. Az írásból fakad a felismerése : 5 ..Isten előtti felelőséggel kell az élethivatást betölteni. Isten munkára teremtette az embert. Munkálkodása közben nem töltheti el a nyerészkedési vágy, hanem szeretet, a másik javát munkáló segítési szándék. Alkothat az ember, hogy alkotásaival is az Alkotót magasztalja. Ezért írja Luther: „Aki Istennek akar szolgálni . . . maradjon saját élethivatásánál. tegye, amit hivatala, felsőbbsége és állapota követel és akar tőle. Az ilyen ember szolgálja igazán az Istent.” A keresztyén ember a házaséletben is Istentől kapott szolgálati területet lát. ..A házasélet nem tréfa, nem játék, hanem Isten szilárd akarata.” (Luther.) Ilyen szemlélet emeli a szülőt arra a magaslatra, amit Isten szánt neki, hogy Isten helyettese legyen a gyermek élete mellett. Az ilyen otthont jellemzi a derű, napfény, megelégedettség, mosoly, élet igenlés, együttes éneklés, imádkozás, Igére figyelés. Reformáció népe a házasélet tisztaságát, derűjét, a család Isten előtt való járását megélő boldog nép. 6. Krisztusba vetett reménységgel vallja Luther: a bűn felett győzött Krisztus, s a halál felett diadalt aratott az élet. Utolsó útjáról írja feleségének a halállal szemben is Isten kezére hagyatkozó élet boldog bizonyságtételét. „Szentem, aggodalmaskodó Kata asszonya Luther doktornak, hagyj engem most békén a te szorgoskodó aggodalmaskodásoddal. Hamarosan nálad- nál jobb kezek, az angyalok gondoskodnak rólam és szorgoskodnak körülöttem.” Néhány nappal később utolsó szavai csengnek Isten tanújának: „Atyám, elhagyom bár a testet, és elköltözöm az életből, de bizton tudom, hogy nálad örökéletem van.” Reformáció népe a feltámadás reménységében élő nép, s tudja: ..Isten akarata az, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.” Nagy István Elhivatásuisk Járjunk elhivatásunkhoz méltóan!: — Szeretetben, munkában, megszentelt életben, — figyelmeztetett az elmúlt három vasárnap. A mai vasárnap üzenete szorosan összefügg az előzőkkel. Járjunk cl- hivatásunkhoz méltóan! A hit harcában. A keresztyén ember számára a hit létkérdés. A hit kö,t össze minket létünk forrásával, mennyei Atyánkkal, Istennel. A hit az a kötél, amellyel Isten tart minket létünk mélységei felett. A lenni vagy nem lenni shakespearci kérdés a keresztyén ember számára így hangzik: Hinni, vagy nem lenni. Keresztyén ember nem élhet hit nélkül. A keresztyén hit mindig Krisztusra tekint. Feléje fordul, Öt keresi. Másra, többre nem vágyik, és mással, kevesebbel nem elégszik meg.' Ez a hit szólalt meg a Jézust látni akaró görögök (Jn 12, 20) és az egyik keresztre feszített lator ajkán. Nikodemust és Zákeust, a kánaáni asszonyt és a kapernaumi királyi fő- tisztviselőt, a tanítványokat ez a hit vezette Jézushoz. A keresztyén hit bizalom és engedelmesség. Hit, bizalom, engedelmesség szorosan összetartoznak. Egyik sincs meg a másik nélkül. Aki hisz a Jézus Krisztusban, az bízik benne és engedelmeskedik neki. Hamis az a hit, amelyből hiányzik a bizalom, s amely nem vezet engedelmességre. — Nagy nyomorúságunk, hogy nem bízunk eléggé Jézus Krisztusban, hogy bizonyos feltételek mellett szeretnénk hinni és bizonyos fenntartásokkal engedelmeskedni. A keresztyén hit állandó küzdelem. A hit nem úgy a miénk, mint valami tulajdonunk, vagy természetünk. Mértéke, intenzitása nagyon változó. A költő szavai szerint olyan mint a változó hold. „Hamar elfogy, tölte alig hogy volt. Hol felhat égig, hol meg elhal, s a homályba késik.” (414. ének) Tudatosan kell azért küzdenünk érte. Gyakorolnunk kell magunkat benne. Kérnünk kell Istentől. A keresztyén hit eléri célját. A mai vasárnap evangéliuma és epistolája szemléletesen mutatja, hogy a hit harcában lehet győzni. Aki a Krisztusra néz, aki feltétel nélkül engedelmeskedik neki, aki felölti Isten fegyverzetéi, és úgy viaskodik, az győzelmet arat. Megtapasztalja Jézus ígéretének beteljesedését. Eléri hitének célját. Elnyeri az üdvösséget. Imádkozzunk azért, hogy Isten adjon nekünk a kísértésekben állhatatos, igaz hitet, hivő bizodalmát és engedelmességet. Táborszky László í í
