Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-10-16 / 42. szám

Ne magunknak kedveskedjünk! Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk. Rom. 15,1. Amikor Pál apostol erkölcsi intelmeit megfogalmazta, min­dig Jézus Krisztusra tekintett. Ot tartja szem előtt, amikor a szeretet himnuszáról ír, róla veszi a mintát, amikor az úgyne­vezett házi rendet összeállítja, amikor megmutatja a gyülekezet tagjainak, hogyan viselkedjenek a mindennapi életben. Más szóval azt akarja, hogy a keresztyén ember a szó szoros értel­mében Jézus Krisztus követője legyen. Nem túl magas ez az erkölcsi mérce? Egyáltalán lehetünk mi olyanok, mint Jézus Krisztus? Természetesen a magunk erejéből nem. De a keresztyén élet legnagyobb ajándéka éppen az, hogy ha komolyan vesszük Krisztus Urunk hozzánk le­hajtó bűnbocsátó szeretetét, akkor mi is átélhetjük a csodát, amit Pál apostol így fejezett ki: „Elek többé, nem én, hanem él bennem a Krisztus’’. Amikor tehát Pál apostol erkölcsi in­telmeket intéz a gyülekezethez, nem erények gyakorlására hívja fel a keresztyéneket, hanem arra, hogy alázatosan enged­jék. hogy életükön, cselekedetükön keresztül maga Krisztus cselekedjék és szolgáljon az embereknek. Így, de csakis így érthető meg igénk felhívása is. Amikor az apostol arról ír, hogy az erősek hordozzák el az erőtlenek gyengeségeit, lelki szemei előtt Jézus Krisztus jelenik meg. Szinte látja, hogyan áll meg a bűnös asszony előtt, akit a fa­rizeusok meg akarnak kövezni, s hogyan mondja neki szere­tettel: En nem kárhoztatlak, eredj el és többé ne vétkezzél. Vagy hogyan lép oda Lévi vámszedö asztalához, akit min­denki elkerült és megvetett, s hogyan szólítja meg szeretettel: Jer, kövess engem! Vagy hogyan ül le a bűnösök közé, hogyan vállal velük teljes közösséget, s hogyan beszélget velük. Nincs a viselkedésében semmi fennhéjázás, nincs a szavában semmi kjoktatás, csak végtelen szeretet, amellyel segíteni akar, amely- lyel leveszi az erőtlenek válláról a terhet. Ezért könnyebülnek meg a szivek, amelyek egyszer vele kapcsolatba kerülnek, ezért szabadulnak fel a megkötözöttek, akik egyszer bűnbocsána­tot hirdető szavát meghallják. . Ilyen magatartást vár ma is a keresztyénektől a világ. Sokszor nem is sejtjük, hogy mennyi terhet cipelnek lelkűk mélyén a körülöttünk élő emberek. Csak amikor néha felsza­kad lelkűk zsilipje, akkor döbbenünk meg, mennyi probléma feszül egy-egy ember szívében. Már az is nagy segítség, ha türelemmel végighallgatjuk őket. Hát még ha néhány meg­értő, erősítő és vigasztaló szavunk is van feléjük. Mindjárt megkönnyebbül lelkűk terhe, s eloszlik szívükből a szomorú­ság, s boldogabban tudják járni az élet útját. Ehhez a szolgálathoz azonban az szükséges, hogy olyan ön­zetlen szeretet töltse meg szivünket, mint Jézus Krisztusét. Amint az apostol mondja, hogy ne magunknak kedvesked­jünk. Krisztus Urunk minden gondolatát az emberekért való aggódás, a másokon való segíteni akarás töltötte be. Magával nem sokat törődött. Számára csak egy volt a fontos, hogy kö­rülötte megelégedett, boldog emberek éljenek. Ezért tudott minden áldozatot meghozni, ezért tudta még életéi is odaál­dozni mások öröméért. Ez a szolgáló, önzetlen szeretet ma is az emberi együttélés igazi alapja. S ezt a szeretetet elsősorban nekünk kell megva­lósítani, akik Krisztus követői vagyunk és az ö nevéről ne­veztetünk. S ha mi magunk napról napra átéljük Krisztus Urunk hozzánk lehajló szeretetét, akkor a mi életünkben is megvalósul ez a szeretet. Akkor egyszeribe eltörpülnek saját problémáink, és együtt tudunk érezni m.ásokkal, fel tudjuk venni mások gondjait. Akkor egyszeribe probléma lesz szá­munkra, hogy például Vietnamban ártatlan emberek pusztul­nak és hogy a világ sok országában éheznek az emberek. S akkor a magunk helyén mindent megteszünk azért, hogy az egész világon békében és jólétben éljenek az emberek. S így leszünk igazán keresztyének, így leszünk igaz követői Krisztus Urunknak. Selmeczi Janos üüDHiiiiiiiiiiiri in 11 m'iTu in i.iiraim iiiiiiiiiiiíiiiiiiiüiiiiüiiíiiiiiiiíiiiinüiiiiiiiüiüii in iíi m mii m un Paul Hansent Teológiai Akadémiánk díszdoktori címmel tünteti ki Paul Hansen, a Lutheránus Világszövetség Kisebbségi Egyházak Titkárságának vezetője, lapunk hasábjairól is jól ismert egyházi személyiség. 1959 óla áll az európai kisebbségi evangélikus egyházak genfi titkárságának élén. Ez alatt az idő alatt hét alkalommal járt hazánkban. Mindig szívén viselte a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Lutheránus Világ- szövetség tagegyházai közötti kapcsolatok elmélyítésének ügyet, s ez alatt az idő alatt úgy ismerhettük meg, mint egyházunk es népünk igaz barátját. Ökumenikus teológiai munkásságának, az egyházunk és a külföldi evangélikus egyházak közötti jó kapcsolatok érdekében végzett fáradhatatlan és jelentős szolgálatának, elismeréséül Teológiai Akadémiánk tanári kara október 3-án tartott ülésén dr. Ottlyk Ernő előterjesztése alapján egyhangúlag úgy hatá­rozott, hogy Paul Hansen -nek a tiszteletbeli teológiai dok­tori címet adományozza. A díszdoktori székfoglaló és az oklevél átadása 1966. no­vember 15-én, Akadémiánk ünnepi ülésén történik. IMÁDKOZZUNK Urunk, Édesatyánk! Te akkor is velünk vagy, amikor el- erőtelenedünk. Nem hagysz magunkra. Köszönjük az embe­reket, akiket mellénk állítasz, akik felveszik ügyünket. Mi­lyen nehezek, milyen terhesek tudunk olykor lenni! Jó taná­csaik, megértésük, felkaroló szeretetük, gyógyító beavatkozá­suk útján is te gondoskodsz rólunk. Hálával gondolunk rájuk. Különösen köszönjük azonban, hogy közvetlenül is felénk for­dulsz igédben. Nagyobb vagy problémáinknál. Tudod mire van szükségünk. Amikor bűneink bocsánatát hirdetteted, azt akarod, hogy keljünk fel és járjunk. Add Szentlelkedet, hogy egyházad igehirdetése élő és ható legyen, hogy a gyülekezetek kis szórványban és nagy templo­mokban olyan helyekké váljanak, ahol az ember talpra áll­hat, levetheti magáról az általad megítélt. Fiad halála és fel­támadása óta korszerűtlenné vált régi-ember gondolkodás- módját és viselkedését, és felöltözheti az új embert, aki nem beszél felelőtlenül, mert a hűség tartja; aki helyt áll a mun­kában és törődik a másik emberrel is: aki kerüli az üres be­szédet és mindig megtalálja a helyénvaló szót; aki az igazi embernek, a mi testvérünknek és Urunknak, Jézus Krisztus­nak követője. Űjíts meg bennünket, hogy megérthessük korunkat, he­lyesen ismerjük fel az összefüggéseket és feladatainkat. Kö- nyörgünk hozzád azokért, akik a mostani bonyolult nemzet­közi helyzetben felelősen cselekszenek. Tedd a béke eszkö­zeivé a népek nagy világszervezeteit. Adj türelmet, higgadsá- got a politikusoknak. Segítsd, akik az éhező, elnyomott és há­borús gyötrelmek között élő emberek segítségére sietnek. Tedd gyümölcsözővé a Keresztyén Békekonferencia munkáját Szó­fiában. Add, hogy az emberi életet, a mienkét és másokét, közeliekét és távoliakét a Jézus Krisztusban megígért teljesség fényében lássuk. Ámen. „Asztalhoz telepedett velük..." A több mint ezer lelkes aszódi gyülekezet új lelkész­lakást épített, melyet október 2-án a* lelkészlakás udvarán tartott ünnepi istentisztelet keretében adott át rendelte­tésének D. Káldy Zoltán püs­pök. Az új lelkészlakásra igen nagy szükség volt. Volt ugyan a gyülekezetnek egy 200 éves lelkészlakása, de ez teljesen használhatatlanná vált. Szige­telés nélküli épület volt. A falak embermagasságig átned­vesedtek. Nyirkos, dohos volt az egész épület. Egészségtelen­né vált. Két lehetőség előtt állt a gyülekezet: vagy vala­milyen szigetelési módot vá­laszt és kívül-belül tataroztat, vagy lebontatja az alapokig és újjáépíti az egészet. A gyüle­kezet az újjáépítés mellett döntött. A bontás és építés Az aszódi gyülekezet a régi lelkészlakás lebontásával és az új felépítésével olyan munkát végzett, amelyre jó felfigyel­ni. A hatósági engedély birto­kában 1965 májusában 14 (!) nap alatt a gyülekezet „társa­dalmi” munkával lebontotta a régi parókiát, melynek 80 cm-es falai voltak. Volt olyan nap, amikor közel 70-en dol­goztak a bontás munkájában. „Ki mit tud:’, azt csinálta. Az­tán egy újabb két hét alatt elvégezték az alapozást: a ré­gi alapokat kiegyenlítették, szigetelték. A következő két hétben olyan gyorsan végezték a gyülekezet tagjai az építést, hogy 85 cm magasságig készen voltak a körfalakkal. A tető­cserepek felhordásával és el­helyezésével pedig egyenesen rekordot értek el: 4 óra alatt 8000 cserepet vittek fel a te­tőre és tették azokat a he­lyükre. (Közben a lelkészcsa­lád a szomszédos múzeumban kapott menedéket, ott, ahol valamikor Petőfi Sándor la­kott!) 1965 őszén az új lelkész­lakás néhány helyisége annyi­ra használhatóvá vált, hogy a lelkészcsalád be is költözhe­tett. Aztán sorban következ­tek a munkák: külső vakolás, festés és mázolás. Befejezésül a könyék rendezése. Ez utóbbi munkában mintegy 350 köb­méter földet mozgattak meg! Az építés során a gyüleke­zet tagjai és presbiterei igen nagy munkát végeztek 1017 napot dolgoztak, melynek ér­téke 101 750 forint (.'). Mind­ezt öpként, szeretetből és szí­vességből. E nélkül nem is tudta volna a gyülekezet az építést elvégezni. A munkában elöl járt a gyülekezet fiatal lelkésze. Detre János, aki mindenütt ott volt, ahol szük­Új lelkészlakás Aszódon ség volt rá. Mellette különösen is sokat dolgozott Molnár Já­nos gondnok és Chugyik Jó­zsef presbiter. Az épületet La- dos István tervezte. Az épít­kezés felelős mestere Harajka István kőműves volt. Nagy se­gítséget adott Zdenied János kőművesmester is. A lebontott parókiából 100 000 forint értékű anyagot tudtak hasznosítáni. A hívek megközelítőleg 90 000 Ft-ot adtak. De kaptak . segítséget a Gyülekezeti Segélytől és a Lutheránus Világszövetségtől emmausi vándorokkal. Vagyis közösséget vállalt velük. Ez pedig mindig csoda: mert így a ,,Szent:’ vállal közösséget a bűnösökkel. A lelkész! akások- nak is állandó csodája, hogy Jézus közösséget vállal a lel­készcsaláddal, vagyis bűnöket bocsát, erőt ad és templommá szenteli jelenléte által a lel- kószlakásokat is. — Ugyan­ilyen csoda az is, hogy az „Úr” Jézus — akinek megvolna a lehetősége, hogy fogadja hó- -dolásunkat, „szolgál" nekünk. O adta a kenyeret az emmau­si vándoroknak is! Emmaus­Az újonnan épült aszódi lelkészlakás A háromszobás lelkészlakás­hoz egy irodahelyiség és egy gyülekezeti terem épült A gyülekezet ünnepe Október 2-án D. Káldy Zol­tán püspököt és feleségét a presbitérium élén — a gyer­mekek gyűrűjében — Hege­dűs Pál felügyelő fogadta. Délelőtt istentisztelet volt a templomban, majd délután került sor a lelkészlakás fel­szentelésére. A lelkészlakás udvarán nagy karéjban he­lyezkedtek el a gyülekezet tagjai, de sokan jöttek a szom­szédos gyülekezetekből is. D. Káldy Zoltán püspök Lk. 24,28—31 alapján hirdette az igét. Az emmausi vándorok Jézussal való találkozásának történetéből a következő moz­zanatokat emelte ki: Ami­kor Jézus bement az emmausi vándorok házába, az lett vol­na a természetes, ha Ö lett volna a vendég, és azok, akik őt befogadták, lettek volna a házigazdák. De fordítva tör­tént! „Mikor asztalhoz tele­pedlek, vette Jézus a kenye­ret.” Jézus lett a Házigazda! Ez azt jelenti, hogy Ű az Úr, aki az első helyet igényli ma­gának. Az evangélikus lelkész­lakásokban is ezt a helyet igényli Jézus! — Ez az „Úr” Jézus leült egy asztalhoz az ban is az történt, mint amit Jézus az úrvacsora szerezte- tése után mondott tanítvá­nyainak: „Én pedig olyan va­gyok közöttetek, mint aki szol­gál”. A szolgáló Úrnak olyan tanítványokra van szüksége, akiken keresztül szolgálhat az emberek között. Az egyháznak és benne a lelkészeknek a mi időnkben különösen is meg kell tanulniuk, hogy csak ak­kor járunk „Krisztus útján”, ha önfeláldozó szeretettel szol­gálunk az emberek között az evangélium hirdetésével, a föl­di jólétük munkálásával, a bé­ke előmozdításával. Az aszódi , papiakban” fogadja el a lel­készcsalád Jézus Krisztus szol­gálatát napról napra és szol­gáljon a gyülekezetben Krisz­tus szeretetével és erejével — mondotta a püspök. Az igehirdetés után Detre János lelkész ismertette a lel- készlakás építésének történe­tét. Külön kiemelte, hogy az illetékes állami szervek milyen sok segítséget adtak a lelkész­lakás építéséhez. A helyi Köz­ségi Tanács gyorsan és nagy jóindulattal adott segítséget az építéssel kapcsolatos ügyek­ben. A szép ünnepen még Antti Kukkonen, hazánkban tanuló finn teológus is köszöntötte a gyülekezetét. BüÉpssíi lelkészeit Mepilése Az ősszel kezdődő új mun­kaévben ismét összejöttek a budapesti egyházak lelkészei szokásos békegyűlésükre, mely október 4-én az Új Városháza nagytermében folyt le. Különös jelentőséget adott a gyűlésnek, hogy a gyűlést megnyitó D. Dr. Vető Lajos a jelenlevők között üdvözölhet­te Ragnar Forbeck norvég evangélikus lelkészt, a Béke­világtanács tagját, Lenin-bé- kedíjast, aki jelenleg hazánk­ban tartózkodik. A gyűlés előadója Lukács Tibor, az Ország-Világ c. he­tilap szerkesztője, aki . előadá­sában a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseivel foglalko­zott. A hallgatóság élénk fi­gyelemmé! kísérte az alapos készültségű és széles tájéko- zottságú előadó szavait. Az elő­adás nagy távlatban mutatta be a mai kérdéseket, s a nyu­gati hatalmak szovjeteller.es tömbjének megalakulásától a jelenleg is folyó vietnami há­borúig igen sok eseményt is­mertetett. Igaz, hogy ezek jó része közismert, az előadó azonban arra törekedett, hogy a politikai események helyes arányokban, valódi összefüg­géseikben álljanak előttünk. Az előadást a szokottnál is élénkebb megbeszélés követte, amelyben az előadó válaszolt a feltett kérdésekre. A meg­beszélés kiemelkedő pontja Ragnar Forbeck hozzászólása volt, aki meleg szavakkal üd­vözölte a részvevőket s örö­mét fejezte ki, hogy együtt lehet lelkészeinkkel ézen a gyűlésen, mert — mint mon­dotta — hazájában elképzel­hetetlen egy ilyen arányú gyű­lés. „Mindent meg kell ten­nünk azért, hogy a béke és igazságosság érvényre jusson” — mondotta. Lukács Tibor válaszában ki­fejezte, hogy Ragnar Forbeck régi békeharcosként van kö­zöttünk, hiszen már 1953-ban is vendégünk volt. Most az azóta megizmosodott békemoz­galomban üdvözölhetjük öt újból. S yégül egy elhangzott mon­dat, amire jó emlékeznünk: „Lehet, hogy a békéért áldo­zatot kell hozni, de semmi­lyen áldozat nem drága, ha az emberről, a világról, a béké­ről van szó!” A Sajtóosztály értesíti a gyülekezetek irat­terjesztéseit, hogy az ENEKESKÖNYV elfogyott. Üj kiadás jövőre várható. Biblia. Kis Káté, Kon­firmációs káté és hit­tankönyvek megren­delhetők. ViiiiiiiiiiiiuiitiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiitiuiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiimuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiHintiiiitiimimiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiuiHiiiiimiiiiiiiuiiiiiiiiiiimmfmiiiniiin A szószék az egyházban a legmagasabb hely — mondotta D. Káldy Zoltán püspök Benczúr László angyalföldi lelkész beiktatásán Ágendánkban a lelkésziktató szertartás keretében verete­sen hangzanak a szavak az új lelkészhez: „gondjaidra bízom a gyülekezetét, hogy legeltesd az Űr Jézus Krisztus nyáját.. — s az intés a gyülekezethez: „tiszteljétek és becsüljétek őt az egyház Urától rendelt elöljárótokként, hallgassatok szavára az Űrért...” Október 9-én, vasárnap dél­után Benczúr László volt püs­pöki titkár állt új lelkészként az oltár előtt, akit a budapést- angyalföldi gyülekezet hívott meg. Az iktatást a Fóti. úti templomban Koren Emil espe­res végezte ünnepi istentiszte­let keretében. Igehirdetésében az esperes I. Kor. 1,4—9 aiapjan a gyü­lekezetről szólott, amelynek szolgálatába a lelkész mindig hálaadással indul, mert Isten kegyeimének munkaterületére lép. Ez a terület a hívek szá­mára a meggazdagodás helye: mégpedig beszédben, az igehir­detés szavában, amelyben Is­ten üzenete közel ér a gyüle­kezethez. Mivel a hit hallásból van. ennek nyomán támad a szívben Krisztus benső isme­rete, s ez készteti a gyüleke­zet tagjait arra a bizonyság- tételre, amely az evangélium erejéről tanúskodik. Ennek ma egy érthető nyelvé van: a szé­les körű szeretetgyakorlás, az emberek javára végzett jószol­gálat nyelve. A gyülekezet a kegyelmi ajándékok megvalósulásának a helye is, s mivel azok I. Kor. 12. szerint nem egyformák, a szolgálatok szerint kell meg­találni kinek-kinek a maga helyét, de minden gyülekezet­nek is a maga helyét az egy­ház egészének a közösségében. Erre a szolgálatra emberi erő kevés, de a gyülekezet mögött mindig a Krisztus közösségé­vel biztató hűséges Isten áll. Benczúr László a 121. zsoltár alapján mondott igehirdetés­sel kezdte el gyülekezeti szol­gálatát. Zarándokok zsoltára ez — mondotta — s az egyház zarándoknép. Nem azért, mert nem leli helyét a földön, ha­nem amennyiben Urát, Jézus Krisztust követi. Őt követni annyit jelent, hogy Ö megy elől, aki győzött a bűn és ha­lál hatalma felett, ő a diadal­mas, a Feltámadott, az Élő. öt követni azt jelenti, hogy az egyháznak útja van. Őt követ­ve találtuk meg az egyház út­ját abban az új társadalomban is, amelyben élünk. Jézus Krisztust követni csak az egy­ház mai útján engedelmesen járva lehet. Jézus Krisztusban Isten szo­lidáris testvért adott, aki nem­csak példa arra, hogy szere­tetben hogyan kell egymást hordoznunk, hanem erőforrás is a szerétéihez. Arra kérem Istent — mondotta Benczúr László —, hogy olyan szolgá­latot tudjak végezni, amely a gyülekezetei az emberi szoli­daritás gyakorló iskolájává te­szi, és a szeretet mind széle­sebb körben való gyakorlására készíti fel egy olyan világban, amelynek háborús veszélyez­tetettségében lángra lobbanhat az egész föld, s éppen ezért egyetlen ember sem térhet ki a felelősség elől. Az istentiszteletet követő díszközgyűlésen Koren Emil esperes és Csipkay Károly presbiter búcsúztatták a be­tegsége miatt távollevő Gádor András lelkészt, aki egészségi állapota miatt kénytelen volt visszavonulni a gyülekezeti lelkészi szolgálattól, hogy meg­levő erejével az egyházi sajtó­ban munkálkodjék. A meleg emlékezés hangján szóltak a közel tizennégy esztendei gyü­lekezeti tevékenységéről s ar­ról, hogy a gyülekezet iránti szeretete adott neki bátorságot arra is, hogy amikor megren­dült egészsége akadályozta a szolgálatban, lemondjon állá­sáról. Az új lelkészt a gyülekezet nevében Kraysell Kornél má- sodfelügyelö, a lelkész felesé­gét pedig Fa Ferencné köszön­tötte. Majd D. Káldy Zoltán püspök szólt az ünneplő gyü­lekezethez. Rámutatott arra, hogy Benczúr László közel ti­zennégy évig igen jelentős szolgálatot .végzett a püspöki titkár íróasztala mellett, de amikor onnan gyülekezeti szolgálatba lép, nem szűkül a szolgálata, mert az egyházban a Szószék a legmagasabb hely. Személyi adottságaival pedig az emberek mellé lépő szol­gálatban az egyház igazi útját járja. Lelkésztársak, szomszédos gyülekezetek, barátok, Teoló­giai Akadémia és Lelkészi Munkaközösség, testvéri református gyülekezetek és római katolikus esperes-plébános — sokan kö­szöntötték Benczúr Lászlót, aki válaszában végül rámutatott arra, hogy Angyalföld a jövendő városa. Üzemek, gyárak, la­kótelepek épülnek sorra. Ebben a kerületben a jövő gyüleke­zetét kell kialakítani, amely méltó ahhoz a társadalomhoz, amelybe beleépül. A gyülekezet tagjainak ebben a társada­lomban felelős jelenlétükkel és munkájukkal áldássá kell len­niük. * I

Next

/
Oldalképek
Tartalom