Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-08-28 / 35. szám

Isten szavát régen is emberek hirdették, ma is emberek hirdetik. Mózes vagy Pál apostol szolgálata azért volt dicsősé­ges, mert megbízatásukat, sőt már alkalmasságukat is Istentől kapták. Mózes ugyan megpróbálta Istent és népét szolgálni a saját elgondolása szerint, de csak annyi lett az eredmény, hogy agyonütött egy egyiptomi embert, s ezért menekülnie kellett. Pál apostol hasonlóképpen a saját buzgóságával akarta Istent szolgálni — Saul volt ekkor még a neve —, de ezt a ke­resztyének pusztításával próbálta megvalósítani. Bizony, egyi­kük szolgálata sem volt dicsőséges, hanem inkább nagyonis szégyenletes. Ám azonnal megváltozott a helyzet, amikor Isten tette őket alkalmassá a szolgálatra és ő adott nekik megbízatást, így lehetett Mózes Izrael népének vezére és a Tízparancsolat közvetítője; így lehetett Pál apostol az egyház tanítója és az evangélium hirdetője. Festők, szobrászok ennek megfelelően ábrázolták Mózest dicsőség sugaraival és kezében a kötáb- lákra vésett Tízparancsolattal, Pál apostolt pedig kezében a Lélek kardjával, az Isten beszédével. Dicsőséges szolgálat volt mindkettőjüké. A parancsolatok ugyanis megmutatják, mi a jó és mi a rossz, de nem adnak erőt a jó cselekvésére és a rossz elkerülésére, ezért váddá lesznek az ember számára. Pál az evangélium szolgálatában állt. Az evangélium nem követel, hanem ajándékoz, éspedig Jézus Krisztus kereszthalála és fel­támadása útján bűnbocsánatot és életújulást. Ez pedig nem a törvény betűje, hanem a Szentlélek Isteni ereje révén válik valósággá. Az ő eszköze volt Pál apostol is s azóta sok-sok igehirdető. Hogy pedig mindez mennyire közelről érint bennünket, az rögtön kiderül, ha engedjük, hogy Isten ilyenféle kérdéseket tegyen fel nekünk. Engeded-e, hogy Isten téged is alkalmassá tegyen Leikével a szolgálatára? Szóval és tettel örömmel te­szel-e vallást a Megváltó Jézusról? Nézzünk szembe az ilyen kérdésekkel! Az Isten-adta szol­gálat így lesz igazán dicsőséges szolgálat. Marschalkó Gyula IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Amikor eléd állunk, mindig reménység tölti el szívünket. Végtelen kegyelmed és szüntelen áradó szereteted azzal biztat, hogy van hely a mi számunkra is szívedben. Mi most sem tudunk mást vinni eléd, csak emberi életünk sok-sok gyengeségét, és mégis reménységgel közele­dünk feléd imádságunkban. Hiszen te hívsz magadhoz, Iste­nünk. Tudjuk, hogy semmiféle szolgálattal nem lehetünk méltókká kegyelmedre és mégis azt merjük kérni: igazíts meg minket Atyánk! Életünkben már olyan sokszor tapasz­taltuk meg, hogy felemelsz és új útra indítasz. Megmutattad ezt Istenünk egyéni életünkben és népünk életében. Hányszor nyitottad meg füleinket igéd hallására és oldot­tad meg nyelvünket evangéliumod hirdetésére. Áldunk ezért Atyánk. Hányszor emelted fel népünket is nagy mélységek­ből és indítottad el új útra, új reménységgel. Hálás szívvel mondunk ' köszönetét minden megmutatott kegyelmedért. Kérünk Istenünk, áldj meg bennünket továbbra is vezesd útunkat úgy,, bogy az igazság és a békesség növekedjék éle­tünkben. Add, hogy egymásnak igazi testvérei tudjunk lenni és így tudjuk egymás életét boldogabbá tenni. Áldd meg egyházunk életét. Hisszük Istenünk, hogy ma is feladatot bízol a te népedre ebben a világban. Add, hogy soha ne a magunk erejére építsünk a szolgálatunkban, hanem ajándékozz meg Szentlelkeddel, hogy az vezessen bennünket és adjon erőt az akaratod szerint való szolgálathoz. Oltalmadba ajánljuk a betegeket és az öregeket. Istenünk légy oltalmazójuk és megsegítőjük. Adj melléjük szerető szíveket, akik segítenek hordozni a terheket. Vigasztald meg a gyászolókat és add, hogy tudjanak hinni a te bűnbocsátó kegyelmedben. Áldj meg mindnyájunkat Istenünk, Szentlel- ked erejével és segíts bennünket igaz életre a Krisztusért. Ámen. HÍREK — Szentháromság utáni 12. vasárnapon az oltárterítö szí­ne: zöld. A vasárnap dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Mk 7, 31—37; az igehirde­tés alapigéje: 2 Kor 3, 4—9; a délutáni istentisztelet alap­igéje: Mk 4, 10—12. — KEMENESHÖGYÉS2. A kemeneshőgyészi egyházköz­ség egyhangúlag meghívott úi lelkészét, SZAK ÁL ÁRPÁ­DOT augusztus 28-án iktatja hivatalába Halász Béla, a veszprémi egyházmegye espe­rese. Isten áldását kérjük az új lelkészre és a gyülekezetre. — A NÓGRÁDI EVANGÉ­LIKUS EGYHÁZMEGYE lel- készi munkaközössége augusz­tus 25-én Balassagyarmaton ülést tartott. Az írásmagya­rázatot Polony Zoltán, úr­vacsoraosztást Csőváry Dezső lelkészek végezték. Gartai István esperes beszámolója után Kovács Gyula lelkész a békemozgalom időszerű kér­déseiről számolt be. „Hitval­lásosság és ökumenikus eti­kai döntéseink” címmel Ko­vács András lelkész tartott előadást, A Református Világszövet­ség 30 tagú Végrehajtó Bizott­sága Strassburgban tartotta ülését július 28-tól augusztus 2-ig. Az ülést megnyitó isten­tiszteletet dr. Bartha Tibor magyar református püspök tartotta abban a templomban, amelyben Kálvin gyűjtötte maga köré 1538-ban a mene­kültek kis gyülekezetét. — EVANGÉLIKUS ISTEN - TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 28-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangé­likus vallásos félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: HARKÁNYI LÁSZLÓ egye­temes főtitkár. — A VESZPRÉMI EVAN­GÉLIKUS EGYHÁZMEGYE szeptember 6—7-én Gyenes- diáson tartja legközelebbi ülését. Az ülésen a lelkészt munkaközösség megvitatja a zsinati törvénytervezetet. BIBLIA KUKUYU-NYELVEN Az első kukuyu-nyelven megjelent Bibliát Jomo Ke- nyatta államelnök kapta meg, aki 1910-ig személyesen is részt vett az 1905-ben elkez­dődött fordítási munkában. Kenyának kereken kétmillió lakosa beszéli ezt a nyelvet. A HOLLANDIAI EVANGÉLIKUSOK JUBILEUMA Szeptember elején ünnepli a hollandiai evangélikusság fennállásának 400 éves jubi­leumát. 1566. szeptember 2-án kapták meg a szabad vallásgyakorlás jogát Ant­werpenben, ami egyúttal az evangélikus egyház elismeré­sét jelentette a felsőbbség ré­széről. A jubileumi isten­tiszteletet szeptember 2-án Amszterdamban tartják, egy régi evangélikus templomban. |lil)IUl]||IIIi!l!lllililltllllUtlii[lllllUllllililillliaiilílUll!IIIIIISIlllllUlllillllIiilllllltljllIlflÍIIII!lll[IIIIIll!HIIIHilllii:liIllt!.INIIIIIIUilíllllIll ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1966. augusztus 28-án Deák tér de. 9 (úrv) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv) dr. Kékén András, du. 6. Trajtler Gábor, Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlo­vák), de. 12. (magyar). Thaly Kál­mán u. de. 11. Bándi Sándor. Kő­bánya de. 10 Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de 12. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bo­ros Károly, Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Soly­már Péter. Váci út de. 8. Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10. Soly­már -Péter. Üjpest de. 10. Kosa László. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. 8. Vi­rágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MAv-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. P-utt- kay Levente, de. 10. (német), dr. Benes Miklós, de. 11. Ruttkay Levente, du. 7. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9., de. 11., este fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Kelenföld de. 8. (úrv) Bogya Géza, de. 11. (úrv) Bogya Géza, du. 6. dr. Benes Miklós. Németvölgyi út de. 9. (úrv) Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. vi- sontai Róbert. Budafok de. 11. Vi- sontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. iiiiiiii!ii!i inaim: miül in iiiiiiiiBiianiiiiMiiiBiiiiiiii EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyháa Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VIII., Üllői út 24 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest. VIII. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—vm. Előfizetési ára egv évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 66.02820/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár L HÉTRŐL—HÉTRE Isten országa Márk 4,10—12. Jézus fontosnak tartotta, hogy Isten országáról többször és többféleképpen is tanítsa hallgatóit. A kovászról, vetésről szóló példázatai Isten országa titkairól adnak tanítást. A kovászról szóló példázat Isten országának titokzatos belső növekedéséről szól. A magvető példázata pedig arról a jó talajról beszél, amelyben gyümölcstermő helye van Isten igéjének. Isten országa semmiféle térképen nem található meg. Nem úgy van tehát, hogy elzarándokolunk valamilyen szent helyre és megtaláljuk Isten országát. Isten országa nincs épülethez, helyhez, kolostorhoz, templomhoz kötve. Éz az ország nincs sem „fent”, sem „lent”. Nem is valamilyen elvont fogalom, amelyről csendes óráinkban meditálunk. Emlékezzünk Jézus szavára: Isten országa bennetek van'. Kicsit akadozva merünk ilyent mondani: Az Isten országa a „minőségi” életet jelenti. Tehát valami szebbet, jobbat, mint ami kitelik tőlünk! Jelenti a Jézus szerinti életet, a megbocsá­tást, irgalmat, segítést, szolgálatot. Jelenti a beszédünkben való tisztaságot. Olyan életet, amely nem a maga hasznát keresi, hanem a másét. Mindezt ebbe az egy szóba foglaljuk össze: minőségi élet! Isten a szeretet és szolgálat másféleségét kéri tőlünk. Ha jó értelemben akarok másféle ember lenni, mint a töbpiek, akkor bennem van Isten országa. Ezt a másféleséget meg lehet mur tatni a konyhában, irodában, műhelyben és mindenütt, ahol vagyunk. Még így is merném mondani: Ember, az a küldeté­sed, hogy „ember” légy. Isten országa Jézussal épül bele a szívünkbe Hiszen ö ma­ga is ember volt a szó legnemesebb értelmében: Ecce homo. íme, az Ember! Jézus a reménységet is adja, hogy a szívünkben hordozott ország átjön velünk az örökéletbe. Ennek a minőségi, vagy másféle életnek egyetlen feltétele van: Szívünkbe fogadni az igét. Mégpedig úgy, hogy az ige, mint mag termést hozzon. F. D. ■íiiiiBiiiuBiiaiiiiiDiailaiiaiiiiiiiiiiiiiiBiiiiiBiiaiiaiiBiiBiiaiiBiiiiiBiiaiiBiiiiiiiiBiiaiiiiiBiiiiiiiiiiiaiiBiiaiiiiiBiiafi^ NAPRÓL—NAPRA VASÁRNAP: ZSOLT 150,6 — MARK 7,37 — Isten új szőr vétségét kötött a világgal Krisztusban. Ebben Isten dicsősé­gét kell munkálnunk életünkkel, mint az Ö szolgái. 2. Kor 3,4—9 — Zsolt 70 — Máté 12,20. HÉTFŐ: ÉZSAIAS 63,9 — RÖMA 2,4 — Jézus csodái, jelei isteni hatalmának és erejének, mutatják, hogy Benne elérke­zett hozzánk Isten nekünk küldött Szabadítója és Üdvözítője.- Márk 1,21—28 — 2. Kir 19,20—37 (Zsid 10,36) KEDD: ZSOLT 142,6 — 1. JÁNOS 5,13 — Mennyei Atyánk füle nyitva áll könyörgésünk szavára, ha nem is teljesít minden kérést. Személyválogatás nélkül fogadja imádságun­kat. 2. Kir 20,1—7 — 2. Kir 21,8—21. (Zsid. 10,39.) SZERDA: ÉZSAIÁS 40,26 — KOLOSSÉ 1,16 — Isten pa­rancsolja, hogy imádkozzunk és sok ígéretet fűz a parancs­hoz a meghallgatásról. Jót és rosszat, bajt és örömet is Isten elé kell vinnünk. Jakab 5,13—18 — 2. Kir 22,l---23,3 (Máté 7,21). CSÜTÖRTÖK: ÉZSAIÁS 37,16 — CSELEKEDETEK 4,30 — Jézus aratókat keres aratásába, akik beállnak tanítványaiként az igazság és békesség, a szeretet, az üdvösség munkájába, Máté 9,35—38 — 2. Kir 23,4—25 (2. Kor 6,16). PÉNTEK: 1. MÖZES 28,15 — JANOS 10,11 — A Jézusban való bizalom, a hit ereje csodákat művelt. A régi történe­tekből ezért a mai ember felé is szól: „Ne félj, csak higgy!’’ Márk 5,22,43 — 2. Kir 23,26—24,17 (Róma 2,12—13) SZOMBATi ÉZSAIÁS 60,15 — JELENÉSEK 21,26 — Jézus lehajolt a betegekhez, a szegénységben, tudatlanságban élők ezreihez és arra adott példát, hogy mi is segítsünk, ahol csak tudunk. Lukács 4,38—44 — 2, Kir 25 (Róma 2,6—8). if j. Harmati Béla iiiiiaiiiiiiiii[iaiiaiiaiiaiiaiiiiiiiiiiiaiiiiiaiiaiiaiiaiiiiiiiiatiaiiai!aiiBiiaiiaiiiitiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiaiiaiiiiiaiiiifair. — Gépesített háztartásba 3 és 6 éves kisfiam mellé segítséget kere­sek. Esetleg bentlakással. Vidékről is. Cím Bp. XIII., Róbert Károly krt. 12/a. V. 20. (Dagály fürdő mel­lett.) Este 6 órától. Telefon 200—198. — Modern, sima vonalú, műbútor diplomata íróasztal, háromrészes szekrénnyel együtt, igényesnek el­adó. Cím a szerkesztőségben, vagy telefon: 138—504. Négy óráig. — Bundák átszabása, irha tisztí­tás, festés Somogyi szűcsnél, Bp. V., Kossuth Lajos u. 1. Az udvar­ban. iojMiflÍQlJiojSMjEJMiilJGjJöJIMiöfiinM Három hét csillagtalan ég alatt Egymás mellett álltunk vagy üldögéltünk a vonat ablakánál feleségemmel, s miközben ér­deklődéssel figyeltük a jelleg­zetes északi tájat, — úgy tűnt, hogy egyre világosodik. Pedig este szálltunk vonatra Helsin­kiben, s több órai út után már messze jártunk fenn Tampere felett. — Ha talán csalóka is volt ez a világosodás, annyi tény, hogy nem akart este len­ni. Alkonyi szürkület, vagy hajnali derengés borította a tá­jat, amikor éjféltájban rászán­tuk magunkat, hogy elfoglaljuk helyünket a levegőtlen meleg hálófülkében. Reggelre ébred­ve értük el Finnország észa­ki ipari városát, Oulut. Aztán csak három hét múlva láttuk meg újra a sötétkék égen narancssárgán fénylő, felkelő holdat a helsinki kikötő felett, miközben Samuli Männinen — Manninen Illés joensuui lel­kész mérnök fia — elmagyaráz­ta. melyik hajó hol köt ki és milyen épületek veszik körül a kikötőt. — Csillagot meg még két nap múlva, amikor a Bal­ti-tengert átszelő hajóból Sass- nitznál partra tolták vonatun­kat s tovább robogtunk Berlin felé. Közben sokszor tévesztett meg bennünket a világos éj­szaka. Sétáltunk a fenyők hosz- szúra nyúlt árnyékában, bá­mészkodtunk az oului utcákon s egyszer csak ijedten tekintet­tünk karóránkra, — éjfél van! —, vagy kedves házigazdáink álmos szeméből, fáradt mozdu­latából döbbentünk rá az idő előrehaladottságára. Ha nem is láttuk az éjféli napot, de álltunk az Aavasaksa hegytetőn, ahonnan először le­het megfigyelni június vé­gén, hogyan éri el a nyugvó nap a horizontot, hogy aztán meg­gondolva magát újra felfelé induljon, beragyogva e szép tá­jat. Hallgattuk Johan Tapa- ninen lelkész-orvostanhallgató elbeszélését a János-napi ün­nepről, amikor messze tájak­ról emberek tízezrei gyűlnek össze e hegyen ünnepelni a le nem nyugvó nap fényében. Kocsink felfutott egészen a sarkkörig, ahol tréfásan keres­tük a térképről jól ismert szag­gatott vonálat, — de csak egy tábla hirdette Rovaniemin túl a turistaház előtt, hogy átlép­tük a bűvös kört és a bélyegző a szeretteinknek hirtelenében megírt lapokon: Napapiiri — Polcirkeln. Az itthonihoz hasonló július végi meleggel fogadott ben­nünket az északi sark határ­vonala (régen volt ilyen meleg Suomiban), de a természet vi­lága körülöttünk sok jelét ad­ta, hogy bizony a hosszú, ke­mény telek (Ouluban az elmúlt télen novembertől február vé­géig nem ment —30 fölé a hő­mérő szála) és a véget nem érő hosszú éjszakák világában já­runk. Már a fenyők is megrö­vidülnek és kopasz törzsük csúcsán hordják ernyőszerű lombsapkájukat s a fagyhalál­lal fenyegető hidegtől kapott görcseiket nyáron sem tudják kiheverni a nyárfák. Lábunk az erdőben moha és zuzmó vas­tag, süppedő szőnyegén jár. — Most ideköltözött egy cserép- tálnyi ebből a puha szőnyegből budapesti napfényes szobánk­ba s gyermekeink újra és újra rácsodálkozva kérdezik: „Édes­anya! tényleg ezt eszik a rén­szarvasok?” — Ezt. — Az er­dőben, amelyen keresztül órá­kot át robogtunk 140 km-es se­bességgel, hiába lestük őket, de a turisták csodáltatására egy rénszarvas mama békésen le­gelészett kicsinyével a mene­dékház kerítése mögött. Lappokat is hiába kerestünk ezen a vidéken. Az oului lapp múzeum térképe előtt állva Sipilä dómprépost mutatta, hogy rövid időn belül hogyan tolódott több száz kilométerrel északabbra a lappok által la­kott terület déli határa. Míg néhány évtizeddel ezelőtt még itt is tanyáztak Rovaniemi kör­nyékén a piacon kínálgatva ér­dekes áruikat, most már csak ott- lehet rájuk lelni, ahol a „hajnélküli” hegyek állják út­ját az Északi Jeges-tenger felé merészkedőknek. Lassan fel­szívják őket a gyorsan fejlő­dő finn ipartelepek. De a Tornió folyó svéd partja felől Finnország felé nézve a kora reggeli fényben láttuk, hogyan halásznak; ki tudja hány száz éve; a zuhatagos fo­lyóból kiugró sziklákon állva finnek és lappok és a hagyo­mány szerint ezen a környéken menedéket talált francia hu­genották utódai. A bot végére erősített háló-kosár bele-bele- kotor a vízbe, hogy hirtelen mozdulattal elkapja a sebesen áramló folyók gyorsan iramló halát. Halászni már csak ezen a fo­lyón lehet. A gyorsan iparoso­dó északi városok és az egyre inkább gépesített háztartások sok villamosenergiát követel­nek s a szépségesen vad, szik­lákon bukfencező folyók meg­csendesednek az erőművek megálljt parancsoló falánál. A gépi markoló összefogja az úsztatott fenyőrönköket, köny- nyedén emeli át a villás csil­lékbe, hogy aztán a gát túlsó oldalán a mélybe szaladva to­vább folytassák útjukat több száz kilométeren át az oului vagy egy másik cellulózé gyár udvarára. De a mesterséges gá­tak falai útját állják a felfelé igyekvő halaknak is. A későn észrevett károsodást most mes­terséges telepítéssel próbálják pótolni a tavakban. Kinntartózkodásunk javaré­szét Ouluban és környékén töl­töttük el. A város a Botteni tengeröböl északi kanyarulatá­ban fekszik. A parkban kiállí­tott egykor gyantát szállító, hordókkal megrakott hosszú csónakok bizonyítják, hogy ős­idők óta jelentős szerepet ját­szott védett kikötőjével észak hajózási, kereskedelmi és ipari életében. A vad, sziklás, zuha­tagos folyókon s a tengeröböl partján idáig ereszkedtek le az északiak, hogy rénszarvas bő­rért, gyantáért — lisztet, sót, iparcikket cseréljenek. A zsú­folásig megrakott sokvitorlás tengeri hajók innen, észak „vi­lágos városából” indultak dél felé, talán egészen a spanyol partokig és újra megrakottan érkeztek vissza, ha szét nem zúzta őket valahol a mindig alattomos tenger vihara. Oulu ma újra virágkorát éli. A történelem során ki tudja hányadik, de méreteiben nyil­ván egyik legnagyobb világhá­borús elpusztulása után, újjá­épített épületei és modern új lakóházai között nagy forga­lommal hömpölyög az élet. Finnország harmadik legna­gyobb városa parkokkal kelle­mesen levegősítve magába öt­vözi a régi finn városok jelle­gét és a merészen kísérletező modern építészetet. A nyári hó­napokban autókaravánok ka­nyarognak a városon át Lapp­föld felé. Nemrég alapított egyeteme vagy negyven koráb­ban más célt szolgáló épület­ben talált ideiglenesen szállás­ra. Cellulózé gyára a három legnagyobb európai gyár egyi­ke s egy véletlen ismeretség folytán a gyár főmérnöke úgy vezetett végig bennünket a 11. emeleti tetőterasztól lefelé az egyes egységeken, mint a múlt évben idelátogató szovjet ál­lamfőt. — Innen indul el útjá­ra a feldolgozó üzemeken ke­resztül a világ sok részébe a híres finn papír. Az államaink közötti békés gazdasági csere­program keretében gyárépítő szakembereik most fejezték be kerületünkben egy új gép üzembe helyezését, s az oului üzletekben ránkmosolyog az őszibarack, amit tegnap szed­tek valahol Érden és a közvet­len járat reggel tette le a re­pülőtéren. A környék, ahonnan a gyá­rak (2 cellulózé, kémiai s egyéb üzemek), s az egyre élén- kebb kereskedelmi élet a fel­dolgozandó anyagot és a szük­séges munkaerőt magához vonzza, Finnország egyik leg­kevésbé változatos vidéke. A lapos terület kiterjedt fenyő- és nyárfaerdői között nagy helyet foglal el a „neva”, ez a mocsa­ras, lápos, sok köves, évtizede­kig semmire se menő bokor­fákkal és erőszakos kúszónövé­nyekkel borított terület. Még­is ez adja sokféle erdei bogyó mellett a legkedveltebb gyü­mölcsöt: a hillát, ami formájá­ban talán a málnára emlékez­tető, sokmagvú, sárga és sa- vanykás. Nincs olyan gyü­mölcsfa, ami az itteni hideg te­let kibírja. Az erdőket itt-ott szakítják meg a nehezen meghódított ár­pával, zabbal, takarmánynövé­nyekkel bevetett földek. A kis faluközpontoktól (templom, papiak, iskola, tanítólakás, né­hány üzlet, takarékpénztár, posta, urh-adóval ellátott autó­mentő állomás) nagy távolsá­gokra elszórtan, a mi alföldi tanyáinkra emlékeztető pa­rasztházak jelentik a lakott te­lepülést. A villanypásztor marhacsordát őriz, a sertés már ritkább jószág, a baromfi is ünnepi eledel, hiszen ezeknek szemes takarmány is kell. A szorgos háziasszonyok a ház melletti kiskertekben salátát, sárgarépát, rebarbarát, retket, céklát biztatnak gyors növe­kedésre. A nagyon rövid két nyári hónapban maximális mennyiségű természetes vita­mint kell magukhoz venniök az itt lakóknak és a nyári szünet is azért három hónap, hogy a gyerekek szervezete minél több napfényt szívjon magába a na­gyon hosszú tél és sötét napok előtt. Ebben a környezetben ismer­kedtünk három héten át a finn nép és a finnországi evangéli­kus egyház mindennapi életé­vel. Mezősi György

Next

/
Oldalképek
Tartalom