Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-08-07 / 32. szám

Szél fuvatlan nem indul

Alig ismerek elgondolkozta- | lóbb közmondást, mint ezt az agyafúrt székely diktumot: szél fuvatlan nem indul. Mindennek meg van a maga oka — talán ez az alapgondolata. De így is érthetjük: ok nélkül semmi sincsen. Minden a maga természete szerint folyik. Valami mindig előidézi a dolgokat. Keresd meg, mi van a háttérben. Vannak dolgok, amelyek csak akkor vannak, ha mozognak.

Ez a székely mondás jut az eszembe, amikor arra gondolok, hogy szolgálatra frissen kibocsátott segédlelkészek lépnek szószékre, segédlelkészát- helyezések vannak, sőt új gyülekezeti lelkészek indulnak szolgálatra. Hogyan lépnek új híveik elé, s hogyan fogadják őket? Egy-egy gyülekezet életében jelentős esemény, ha változnak, cserélődnek azok, akik az Ige szolgálatára rendeltettek.

Szél fúvatlan nem indul. Az egyháznak, a teológiának, a lelkészi szolgálatnak meg van a maga „anyaga”. De az egyháznak az a természete, hogy csak akkor van, ha ez az anyag mozgásban van. Nyelvileg nehézkes kifejezéssel élve: az egyház, a gyülekezet „levésben” van. Tudással, az egyház és teológia „anyagával” fejükben és szívükben fiatalok indulnak szolgálatra. Lehet, hogy némelyikben nagyon is tudatos ez a tudás, ez a fel- vértezettség. Olykor hangsúlyosan ők csinálják azt, ami a feladatuk. A hívek pedig néha éppen ezt várják. Fiatal erők, frissülést kell hozniok a megszokott, a már nagyon ismert, talán megunt mellé. De szél fúvatlan nem indul. Mozgásba ezt az „anyagot” a Szentlélek hozza, akiről megíratott, hogy „zúgását hallod, de nem tudod, honnét jő és hová megy”. A Szentlélekért könyörgő imádságok kölcsönhatásában érik lelkésszé a lelkész.

Szél fúvatlan nem indul. A fúvás a hőmérséklet-különbségek kölcsönhatása nyomán következik be. Régi mondás az egyházban az, hogy olyan a lelkész, amilyenné a gyülekezet formálja. Vagy: olyan a gyülekezet lelkésze, mint amilyet az megérdemel. Lelkész önmagában, elzárkózottan, csak íróasztal mellett: nincs. A lelkész lekésszé a gyülekezetben izzik. Gyülekezetében és gyülekezetére nézve van.

I Erre is készült. Ezért tájékozódott szorosan vett „egyházi anyaga” mellett a lélektanban és társadalomtudományban, történelemben és politikában is. Azok között és azokra nézve válik lelkésszé, akik íróasztalok és munkapadok mellett, szerszámmal és tollal a világ „anyagának” formálásában vannak elfoglalva s építik mai világunkat, amiből vagy kimarad a lelkész — s akkor gyülekezetéből is kikopott, vagy beleépül s együtt épül vele — s akkor ’.atalált gyülekezetére. Ez a kölcsönhatás korántsem jelenti azt, hogy a hivő beül a templom- padba, felnéz a szószákra s elvárja, hogy a lelkész az ő szá- jaíze szerint prédikáljon. De azt sem, hogy a lelkész lenéz a szószékről s fölénnyel oktat afelől, amit tudni vél. Azt azonban igen, hogy gyülekezetben és lelkészben egyaránt öröm lesz az öröm és fájdalom a jajszó, serkentő a feladat és megoldandó a kérdés, s ezek meghatározzák, hogy mik között keresik Isten üzenetét. A világ is, amiben élünk, mozgásba hozza az egyházat. Szél fuvatlan nem indul. Megindul, ha a gyülekezet s a lelkész együttérez a sír partján magánosán álló özveggyel, de megindul, ha Martin Luther King a világhoz kiált, vagy amikor egy háborúba nyomorított nép a világ felelősségére apellál.

Szél fuvatlan nem indul. Légtömegek összefüggéséből, hőmérsékleti viszonyaiból keletkezik a szél. Szobai zárt levegőben nem indul szél és nem lehet egyházi életet élai. Isten gyermekeként, egyházban élni csak az egész egyház tudatában, összefüggésében és egy- másrahatásában lehet. Prédikálni és igét hallgatni is csak az egyház egészének tudatában lehet. A lelkészalkalmazás, vagy segédlelkészi kiküldés nem kisajátítási eljárás a gyülekezet részéről az egyház egészével. Lelkészét nem kiemeli a maga számára a többi lelkészek közül, hanem beépül vele együtt az egyház közösségébe. Ezt örvendetesen értik gyülekezeteink és lelkészeink egyaránt. Ezért olyan simák lelkészalkalmazási eljárásaink s ezért alakul rendkívül gyorsan jó kapcsolat az új segédlelkészek, gyülekezetek és idősebb lelkészek között.

Koren Emil

„...alászállt a poklokra"

„Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel” — ezt írta fel Dante remekművében, az Isteni Színjáték-ban a pokol kapujára. Gyakran idézik ezt a feliratot egy-egy küszöb előtt, amit nem szívesen lép át az ember. Dante elképzeléseit a pokolról azonban megmosolyogjuk. Undorító, a föld belseje felé törő kráternek, mély kútnak rajzolta. Földtani ismereteink birtokában ezen tényleg csak mosolyogni tudunk. Középkori képzetek — mondjuk.

De nem említjük-e vasárnapról vasárnapra istentiszteleteinken a poklot, amikor elmondjuk a „Hiszek egy”-et? Igaz, hogy itt nem önmagában és önmagáért említjük, hanem egy ilyen gondolatmenet összefüggésében: „Hiszek a Jézus Krisztusban, aki (többek között)... alászállt a poklokra ...” Középkori maradvány ez? Mi a jelentősége ma hitünk szempontjából?

Hogy értsük az Apostoli Hitvallás tételét: „alászállt a poklokra?” Milyen vigasztalást nyújt ma ez a tétel? — Nem kerek tanulmánnyal, hanem az alábbi, kissé esetlegesen kiválasztott szemelvényekkel válaszolunk a kérdésekre.

A mi elképzeléseink

Hogy igazán mi a pokol, azt csak Jézus tudja, mert Ö szállt alá a poklokra. Nekünk csak elképzeléseink vannak.

— A második világháború idején a fasiszták internáló táborokat állítottak fel. Összegyűjtötték azokba az általuk gyűlölt és veszélyesnek tartott embereket: zsidókat, keresztyéneket és kommunistákat. Ügy bántak velük, úgy gyötörték őket, hogy mielőbb meghaljanak. Hatalmas kemencéket építettek, pl. Bu- chenwaldban, Auschwitzban és másutt, ahol emberek égtek el. Ezekre az internáló táborokra is azt mondták: pokol. A fel- szabadulás után azonban lerombolták azokat, foglyaikat szabadon bocsátották. — Volt idő, amikor azt gondolták, hogy a pokol valahol a föld gyomrában van, mélyen alattunk. Ma inkább arról beszélnek, hogy a pokol atombombát szállító repülőgépeken, a fejünk fölé akar emelkedni.

Jézus pokolra szállásának igei alátámasztására.

I. Pét. 3, 18—20 mellett Mt, 27, 46-ra is szoktak hivatkozni: „En Istenem. Én Istenem! Miért hagytál el engemet?” Az igazi magányt Jézus élte át. Ezért „nem volt alakja és ékessége” (Ézs. 53, 2).

Luther

1533. április 16—17. között Torgauban prédikált. Ezt mondta többek között Krisztus pokolra szállásáról: „Testünk és külső emberünk szerint ugyan még rémít és szorongat bennünket a pokol, úgyhogy gyötrődünk miatta, de a hitben és lélekben már megsemmisült, össze van zúzva, nem árthat nekünk. Mindezt egy ember tette, a mi Urunk Krisztus, azzal, hogy alászállt a poklokra.” — Luther a középkori (és legújabb kori?) gyakorlattal ellentétben nem részletezi, nem színezi ki, hogy milyen a pokol.

Summa.

A pokol a teljes elhagya- tottság és reménytelenség, a bűn következménye.

Mindenütt ott van, ahol a bűn következtében elhagyottá és reménytelenné válik az emberi élet.

Hogy milyen mély a pokol, hogy lényegében tehát mi a pokol, azt Jézus tudja egyedül, mert Ö szállt alá a poklokra.

Azért szállt alá Jézus a poklokra, hogy nekünk ne kelljen alászállnunk és hogy ne tegyük pokollá a másik ember életét s a földet se változtathassuk reménytelen, kietlen pusztasággá. jjenczur László

Zsinat elé

Másokért

AZ ORSZÁGOS EGYHÁZ

és másokkal

Eddig „egyetemes egyház” vagy „egyházegyetem” névvel jelöltük azt, amit a törvény- javaslat országos egyháznak nevez. Az új fogalomnak az az előnye, hogy félreérthetetlen, a Magyarországi Evangélikus Egyház legfelső egyházkormányzati szerve, amely egyházunk egészét érintő ügyeket intéz. Nem kapcsolódnak ehhez az elnevezéshez olyan félreértési lehetőségek, amelyek az „egyetem” vagy „egyetemes” kifejezésekből adódnak.

Az országos egyházi közgyűlés három évenként ülésezik. Ez a közgyűlések közül a legköltségesebb, ezért helyes az, hogy nagyobb időközönként hívják össze. Az országos egyházi közgyűlés tagjai az országos egyházi és a kerületi elnökségek, valamint a törvényjavaslatban részletesen felsorolt olyan tisztségviselők, akik az egyes országos egyházi munkaágak élén állnak. Ezenkívül az egyházkerületek nyolc-nyolc, a Teológiai Akadémia egy küldöttet választ az országos egyházi közgyűlésbe.

Az országos egyházi közgyűlés is beszámoló jellegű. Jelentések hangzanak el az országos egyház életéről és feladatairól. Ugyanakkor őrködő jellege is van, felvigyáz arra, hogy az egyházi élet minden területén az Ünnepélyes Nyilatkozat szellemében folyjék a munka.

Az országos egyházi presbitérium feladata és jelentősége megnövekedett. Olyan központi intézkedő szervvé teszi a törvényjavaslat, amely képes követni a szükséges változásokat, idejében tud intézkedéseket tenni, ahol ez szükséges.

Üj vonás az országos egyházi presbitérium működésében az, hogy a zsinat szünetelése idején időközben szükségessé vált kérdésekben törvényerejű rendeleteket alkot.

Az országos elnökség javaslata alapján meghatározza az egyes országos egyházi munkaágak feladatát és hatáskörét. Az országos elnökség javaslata alapján beosztja az országos egyházi osztályok és munkaágak felett a püspökök felügyeletét. Jogegységi határozatot hoz az alsóbb egyházkormányzati testületek körében felmerült elvi kérdések esetén, amelyet valamennyi egyházkormányzati szerv alkalmazni köteles.

Az országos egyházi presbitérium további feladatai: előkészíti az országos felügyelő választását, megválasztja a Teológiai Akadémia rendes tanárait, országos egyházi szabályrendeleteket alkot, anyagi vonatkozásban is számos jogot gyakorol.

Egyházunk e fontos intézkedő szervének tagjai az országos és kerületi elnökségek, az országos egyház főbb tisztségviselői, valamint az országos egyházi közgyűlés által megválasztott tíz presbiter, akik közül öt a lelkészek, öt a más egyháztagok sorából kerül ki.

Az országos egyházi elnökség az országos egyházi felügyelőből és a hivatalára nézve idősebb püspökből áll. Egyházunk másik püspöke is az elnökség állandó tagja s egyben a hivatalára nézve idősebb püspök helyettese.

Az országos egyházi felügyelőt a közgyűlési tagok sorából választják a gyülekezetek presbitériumai szavazati többséggel.

Az országos egyházi felügyelő választását az országos presbitérium úgy készíti elő, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház érdekét figyelembe véve, jelöltet, vagy jelölteket nevez meg a gyülekezeti presbitériumok számára.

Az országos egyházi elnökség képviseli és kormányozza a Magyarországi Evangélikus Egyházat; elnöksége az országos egyházi közgyűlésnek, presbiteri ülésnek és a zsinatnak. Az országos egyházi elnökség alkalmazza az országos egyház valamennyi lelkészi és nemlelkészi jellegű alkalmazottját. A központi beosztású lelkészekre is érvényes az egyházi közérdekből történő áthelyezés lehetősége, amit a püspök lelkészkinevezési jogát tárgyaló rendelkezések szerint kell végrehajtani.

Az egyházvezetés demokratikus szempontjait szolgálja az az intézkedés, hogy a püspökök időnként országos espe- resi értekezletet hívnak össze, ahol megtárgyalják a közegyházi és közérdekű feladatokat s ezekre nézve javaslatot tehetnek az országos presbitériumnak.

Dr. Ottlyk Ernő

Az egyház és a teológiai tudomány

Nyugat-Németországban súlyos összeütközésbe került egymással az egyház és a teológiai tudomány. A német teológiai professzorok mindig bizonyos „tisztes távolságban” az egyháztól „teológizáltak”, nem vettek részt gyakorlatilag az egyház életében. Ez most kezdi megbosszulni magát. Egyenesen a gyülekezetek lázadásáról beszélnek egyesek a teológia ellen és hitvallásos mozgalmat indítottak — mint tudjuk — ezen jelszó alatt: „Nincs más evangélium!”

Egymás után nyilatkoznak ebben a kérdésben a nyugatnémet evangélikus püspökök is. D. Heinrich Meyer lübecki evangélikus püspök jelentette ki legutóbb egyházának a zsinati ülésén, hogy megbeszéléseket kell kezdeményezni az egyházak és a teológiai fakultások között és óva intett attól, hogy a két fél kölcsönösen eretneknek tartsa a másikat. Mindent meg kell tenni, hogy megszűnjék a bizalmi válság a teológia és a gyülekezetek között.

KATOLIKUS EGYHÁZ- JOGÁSZ A VEGYESHÁZASSÁGRÓL

„Nemcsak kívánatos, de egyenesen szükségszerű követelmény, hogy a katolikus egyház érvényesnek jelentse ld azoknak a katolikusoknak a házasságát, akik nemkatolikus templomban esküdtek.” Dr. Peter Huizing, a hollandiai Nijmegen katolikus egve- temén az egyházjog profesz- szora, jelentette ki ezt székfoglaló beszédében. Ha az egyházból kilépett katolikusok nem tudnak egyházilag házasságot kötni, — fejtette ki a katolikus egyházjog revíziójára alakított pápai bizottság tagja —, akkor nem szabad megakadályozni, hogy ezek az emberek polgári vonalon kössenek érvényes házasságot. Az a ma érvényes rendelkezés, hogy csak akkor érvényes a katolikus házasság, ha azt katolikus pap és két tanú jelenlétében kötötték, viszonylag elég késői.

A tridenti zsinat előírta ugyan ezt a formulát, de csak később vezették be egyes országokban és 1918-ban vették föl az egyházi törvénykönyvbe. Huizing professzor szerint akkor így kellett rendelkeznie az egyháznak, mert még nem volt (náluk) polgári házasság- kötés és a „magánúton” kötött házasságokat sok férj érvénytelenítette. Azóta viszont nincs akadálya annak, hogy a polgári hatóságok előtt kötött házasságokat elismerje a katolikus egyház.

Tolbert elnök köszöneté

Mint napilapjaink is hírül adták, dr. William Tolbert, a baptista világszövetség elnöke, Libéria afrikai köztársaság al- elnöke hazánkban tartózkodott. A magyarországi evangéliumi egyházak ökumenikus tanácsa részéről dr. Vető Lajos püspökünk, az ökumenikus tanács ügyvezető elnöke patronálta a magyar fogadó bizottság élén a magas vendéget. W. Tolbert elnök visszatérve hazájába meleg hangú táviratban köszönte meg a püspök figyelmességét. Az angol nyelvű távirat magyar fordításban így hangzik: „Végig kellemes és örvendetes repülés után visszaérkeztem Monrovia-ba. Újra megismételem legnagyobb hálámat és legmagasabb nagyrabecsülésemet a kedves figyelemért és szívességért, melyet magyarországi látogatásom során irántam tanúsított. A legjobbakat kívánom Önnek, családjának, s imádkozom Isten szüntelen áldásaiért nagy munkájához. Testvéri szívvel: W. Tolbert.”

A Biblia

bennszülött szumátrai lelkészek fordításában

A szumátrai protestáns ke- keresztyén egyház rövidesen saját nyevén olvashatja a teljes Szentírást. Tizenegy éve dolgozik két bennszülött szumátrai lelkész a bibliai iratok fordításán és ez lesz az első olyan fordítás szumátrai nyelven, amely nem külföldi misszionárius munkája.

„Jézus-kutatás és Krisztus-hit”

Ez alatt a cím alatt közli a DIE ZEICHEN DER ZEIT, a Német Demokratikus Köztársaság egyházi-teológiai szak- folyóirata, júliusi számában vezető helyen Dr. Nagy Gyula professzornak, a Teológiai Akadémia jövő tanévi dékánjának, német nyelven írt teológiai tanulmányát.

A német egyházi szaklap a szerkesztői jegyzetekben külön is kiemeli, hogy „a kitűnő áttekintés a történeti Jézus-éle- te-kutatásnak és a Krisztushitnek a 19. századtól kezdve újra aktuálissá vált viszonyáról, amelyet Dr. Nagy Gyula professzor adott közre, egészen különleges módon fogja érdekelni olvasóinkat. Hisz- szük, hogy ez a tanulmány nemteológusoknak is világos bepillantást ad a kérdésbe. Tekintettel a „kérygma-teológia" fejlődésére, valamint az egyházban és a teológiában ebből támadt vitára, a téma aktualitását nem is kell külön bizonyítanunk”.

A tanulmány lényege röviden ebben foglalható össze: mai Krisztus-hitünk megalapozottságához elengedhetetlen a komoly és alapos foglalkozás Jézus földi élete történet-kritikai kutatásának a legújabb eredményeivel. Ez a történeti Jézus-élete-kutatás azonban sem megindokolni, sem „bebiztosítani” nem tudja hitünket. A történeti Jézus személyének és életművének a titka ma is csak az ige által keltett, a Megfeszítettre és Fel- támadottra irányuló hitben nyílik meg a keresztyének előtt.

A KÜLFÖLD RÓLUNK

A Lutheránus Világszövetség sajtószolgálata részletes tudósítást közöl az Evangélikus Teológiai Akadémia tanévzáró ünnepi üléséről és dr. Pálfy Miklós dékán jelentéséből különösen is hangsúlyozza annak elvi részét és azt a teológiai irodalmi munkásságot, amelyet a professzorok egy része az elmúlt esztendő- bep kifejtett.

SZÍNES FILM LUTHERRÓL

„Luther Wartburgban” elmen filmet készít a tíiringiai evangélikus egyház Lutherról. A mintegy 30 perces színesfilmet 1967-ben Áldozócsütörtökön mutatják be, majd elindul útjára az egyes gyülekezetekben. Ezt a filmet a reformáció 450 éves jubileumára készítteti a türingiai evangélikus egyház.

együtt

Jean Paul Sartre, korunk nagy francia filozófusa és írója mondja: „Nincs művészet, csak másokért és másokkal együtt!” Az öncélú, csak magára néző művészet, nem ér semmit.

Mi keresztyének Krisztustól tanultuk meg, hogy az életnek, a keresztyénségnek is ez a helyes iránya: másokért. Olyan dolog ez, amit holtig kell tanulni, ismételni és gyakorolni.

Jézus példázatában szemléletesen került elő a „maga- mért”-irányú farizeus. Fölmegy a templomba, büszkén áll Isten színe elé és mellet- döngető biztonsággal imádkozik: „Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint más emberek ... !” Nem az a baj, hogy böjtöl, imádkozik és igyekszik megtartani a törvényt, hanem az a baja, hogy mindezt azért, hogy magában elbizakodva különb embernek tarthassa magát.

Hányszor előfordul, hogy imádságunkban csak a magunk dolgai kerülnek elő. Sok a kérésünk, a panaszunk, de önmagunk körül vagy szűk egyházi körben forog a gondolatunk. Nem az a baj, hogy saját életünk kicsiny kérdéseit Isten elé visszük, hiszen Isten parancsolja, hogy minden gondunkat öreá vessük, mert Neki gondja van reánk, de azt is meghagyta, hogy egymás terhét hordozzuk.

Gondolatban és szóban számon szoktuk kérni a másik embert, miért kevés a szerete- te, miért nem törődik velünk jobban, miért nincs több türelme, megértése, szívessége felénk. Várjuk a szeretetet, igényeljük a megbocsátást, „szeretném, ha szeretnének”.

Olykor-olykor föltámad bennünk az érzés, hiszen nem velem van a baj, mert én tudnék bárkit, akárkit szeretni és megtelik a szívünk szánalmas szeretettel. Milyen sokszor ez a „bárkit” és „akárkit” azt jelenti, hogy senkit, mert éppen azokat nem tudjuk szeretni, akik mellettünk vannak. Krisztus arra tanít, hogy a mellettünk levőt, a szükségben, bajban levőt segítsük. Másokért élni, ezt úgy mondhatjuk: nekünk nem szeretetet követelni, hanem szeretetet adni kell.

Gondoljuk meg, mire vagyunk hajlandók másokért. Sokszor nincs tíz percünk, egy jó szavunk, egy mosolyunk a másik számára. Sietni kell!! Hajt a magam java, a magam öröme, mindent, amit teszek, magamért teszem.

Krisztus mértéke szerint nem keresztyénség az ilyen. Urunk gyakorlati parancsai: szeressetek, bocsássatok meg, béküljetek meg egymással, az erős karolja föl a gyöngét.

Másokért! Kik azok a „mások”? A sokszor fáradt és mogorva házastársad, a fiatal szemmel olyan sok dologban maradi szüleid, a néha kibírhatatlanul és idegesítően eleven gyermekeid, a rossz természetű társbérlőd, az „utálatos” főnököd, a „hátad mögött téged fúró” beosztottaid, a folyton kellemetlenkedő kollégáid.

Krisztus példája, nekünk nyújtott szeretete, megbocsátása indít minket új szeretetre és megbocsátásra mások iránt. Munkánk és életünk, örömünk és bánatunk összefonódik a mellettünk élők életével. Nem Robinson-módra élünk magánosán egy szigeten, hanem emberi közösségekben. Ahogyan keresztyénségünk számára igen nagy ajándék a gyülekezet közössége, úgy mindennapi szolgálatunk, keresztyén élethivatásunk számára is nagy ajándék, hogy másokkal együtt dolgozhatunk. Egyházunk, a keresztyénség nem fél megfogni azok kezét, akik a jót, az igazságot, a békét kívánják. Ezért vannak ott egyházunk képviselői a békemozgalomban, hazánk nagyon sok helyi és országos jelentőségű szervezetében.

A reformáció döntő jelentőségű fölismerése volt, hogy Isten nem a kolostorok csendjébe bújó, önmaga körébe visszahúzódó egyházat és keresztyént kedveli, hanem a másokért élő, másokkal együtt munkálkodó egyházat és keresztyént.

Ifj. Harmati Béla